A mindig éber őrszem

Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!" (Zsolt 121,4).

Az Úr Izráel őrizője". Mindig ébren van, nem közelíthet hozzá sem a könnyű, sem a mély álom. Szüntelenül vigyáz népének házára és szívére. Ez önmagában elég ok arra, hogy teljes békességben pihenjünk. Nagy Sándor mondta egyszer, hogy azért tud nyugodtan aludni, mert barátja, Parménió őrködik mellette. Mennyivel nyugodtabban aludhatunk mi, akikre Isten vigyáz.

A bizony" szó megerősíti ezt az örvendetes igazságot. Figyeljünk hát fel rá, és tudjunk gond nélkül megpihenni. Jákób el tudott aludni, noha csupán egy kő volt a párnája. Isten azonban őrködött felette, sőt, áldást kapott álmában Jákób, és másnap hittel mondhatta: az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). Mikor teljesen védtelenek vagyunk, az Úr maga tartja fölénk megóvó kezét.

Az Úr úgy őriz minket, ahogyan a gazdag a kincsét, a tábornok a határőrvárost, a testőr az uralkodóját. Semmi nem árthat azoknak, akik ilyen védelem alatt állnak. Hadd tegyem én is testemet, lelkemet, szellememet az Ő drága kezébe. Ő soha nem feledkezik meg rólunk, és nem szűnik meg gondoskodni rólunk. Hát nem érzed szüntelenül áldását?

Ó Uram, tarts meg engem, nehogy eltévelyedjem, elessem, vagy el vesszek. Tarts meg engem, hogy megtarthassam parancsolataidat. Szüntelen vigyázásod óvjon meg attól, hogy pihenésem restség legyen, alvásom pedig halálos álom. Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

CSIT 2007 Csiszér Laci és a Psalite

Barkóczi Sándor: Élet és halál a nyelv hatalmában

Készítette: Lisa Szanyel

Hogyan tudunk győzni azok felett a dolgok felett, amik érnek minket a mindennapokban? Ha nem értjük meg, miért vannak az életünkben kudarcok, depresszió, ami fáradtságot, félelmet, fájdalmat termel, akkor nem is érthetjük meg Isten akaratát sem. Titokzatosak ezek bennünk, nem tudjuk, honnan jönnek, hova mennek, de kell, hogy megismerjük a mi bensőnket. Nézzünk bele az Ige tükrébe, hogy meglássuk magunkat! Nem elég, ha csak úgy beletekintünk, és valaki mást látunk meg benne... Isten adott nekünk, embereknek, egy csodálatos tulajdonságot, a beszéd képességét. Megköszöntük-e már az Úrnak, hogy tudunk beszélni, és gyönyörű szép magyar nyelven el tudjuk mondani mindazt, ami a szívünkön van? Ez egy hatalmas ajándék! Ugyanakkor Isten felelősségre fog vonni bennünket! Minden üres beszédért, hiábavaló szóért Isten előtt felelni fogunk! Nem mindegy, hogy mit mondunk, milyen hangnemben beszélünk!

"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." (Példabeszédek 18:21)

A nyelv problémája nem csak a nőtestvéreket érinti! "Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Ímé, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Ímé, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé, csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától." (Jakab levele 3:2)

A szónak ma is nagy hatalma van! A kedves szó, képes felvidítani szomorú szíveket, bátorítani csüggedteket, felemelni az elesetteket. Bizonyára azt is megtapasztaltuk, hogy küzdelmes időszakunkban valaki nem szépen szólt, még egy lapáttal rátett amúgy is nyomasztó terhünkre, szava még jobban lesújtott. Éreztük, hogy az az ember a nyelvét nem áldásra, hanem kárunkra használta. Figyeljük meg, ha Isten beszéde szól hozzánk, az mindig építő! Az Ő szava lerontja bennünk, amit Nélküle felépítettünk, gondolatokat, amik Nélküle keletkeztek az értelmünkben, ezeket lebontja és helyébe áldásának gazdagságát adja, és felépít minket akarata szerint. Ő alkotó Isten! Mikor Isten szólt, akkor lett!

Kezdetben, amikor még a Föld kietlen és puszta volt, Isten szólt, és lett világosság és rend, gyönyörű növények üde zöldje, virágok színpompája borította be a Földet, élő állatok nyüzsögtek mindenfelé, mert Isten szólt! Mikor Isten szavára előállt ez a csodaszép világ, akkor megszólalt az Ördög is! Gonosz szavára tönkrement minden! Ma is így van! Nagyon kell vigyáznunk, kinek a szavára hallgatunk, kinek a beszédét fogadjuk el! A gonosz sugallatát vagy a Szentlélek vezetését? Van még egy segítségünk, a drága Szent Ige! Abban vannak Isten gondolatai. Ha Igéjébe belemélyedünk, sokat olvassuk, akkor átformálja gondolatainkat, és a Szentlélek alkalmas időben eszünkbe juttatja azokat, amiket olvastunk. Az Ige mélyen belénk gyökerezik és megtermi bennünk áldott gyümölcseit.

Vannak, akik nehezen tudnak különbséget tenni, melyik a Lélek beszéde és melyik a gonoszé. A bankban dolgozókat, akik pénzzel foglalkoznak, nem képzik ki a hamis pénzek sokféleségéről. Helyette az igazi, eredeti pénz tulajdonságait, jellemzőit kell nagyon ismerniük, és azonnal felismerik azt a bankjegyet, amely ettől eltér! Nekünk sem a hamisítványokat kell tanulmányoznunk, hanem Istenünk drága beszédét kell értenünk, magunkba fogadnunk! A Szent Szellem segítségünkre van! Amikor valaki beszél, ő már érezteti: Igen, ez az én beszédem, az én Igém! - olyan csendes megnyugvással, jótetszéssel hallgatjuk. De van, amikor figyelmeztet: Vigyázz, ez hamis! Ide becsúszott valami hamis lelkület, téves szellemiség, félrevezeti, becsapja az emberi szívet!

Nagyon kell vigyáznunk szánkra és nyelvünkre! Az sem mindegy, hogy mikor és hogyan szólalunk meg! Beszélhetek én - az én véleményem, az én meglátásom, az én gondolatom... Vagy szólhat belőlem az Úr Jézus Krisztus. Döntsük el, hogy kit hagyunk szóhoz jutni, mert különben abba a skizofrén helyzetbe kerülünk, hogy beszédünk hol testi, hol pedig lelki.

Mi Isten gyermekei vagyunk, és minden helyzetben, még a munkahelyen is lelkiképpen kell beszélnünk! Ez nem azt jelenti, hogy mindig kánaáni nyelven kell beszélni, hanem az ok, amiért megszólalok, az Úr dicsőségére kell hogy legyen! Nekem úgy kell a munkámat végeznem, mint az Úrnak! Azért dolgozom ott, ahol dolgozom, azért teszem úgy, ahogy teszem, azért beszélek úgy, ahogy beszélek, mert az Úr Jézusé vagyok! Őt engedem szóhoz jutni. Ha "én" megszólalok, akkor ott gond van!

Nagy hajók úsznak a tengereken, és hatalmas viharok támadják olykor őket. Minket is érnek óriási támadások. Talán hamis vádak érnek, igazságtalanul bánnak veled, dermesztő, erős szelek akarnak elsodorni Krisztustól, hogy alig tudod életedet Őmellette tartani. Jakab apostol írja, hogy a nagy hajók is erős nyomással, szelekkel vannak körülvéve, mégis van egy kis kormány, amivel lehet irányítani ennek a hajónak a haladását. A te életed is úgy halad, amennyire tudod a nyelveddel a helyzetedet orvosolni! Nem az fontos, hogy mit mond a férjed, feleséged, főnököd, gyermeked, hanem csak az a fontos, hogy te mit válaszolsz! Egyszer mondta egy testvér, hogy nincs olyan ház, ahonnan ne jönne ki olykor füst is. Ez igaz, néha itt-ott szellőztetni kell. De nagyon vigyázzunk, hogy otthonunk ne legyen füstölő, ahonnan mindig dől a füst! Annak nem kellemes a szaga! Akkor nem a Krisztus illatát érzik rajtunk! A folytonos füstölgéssel nem Isten dicsőségére élünk!

Egy édesanya kéri a nagylányát:

- Kérlek, mosogasd el az edényeket!

A leány nekifog, bár semmi kedve hozzá. Amit az ember nem szívesen csinál, ott hamar becsúszik egy kis ügyetlenség is. A tányér kiesett a kezéből, és millió darabra tört a földön. Beszalad az édesanya:

- Mi történt?

- Hát, édesanya, éppen a legszebb tányérod összetört.

- Jaj, te haszontalan, semmit nem érek veled! Ez volt az utolsó tányér abból a készletből, a menyegzőmre kaptam, és most azt is összetörted! Minden tönkremegy a kezed között! Nem lesz belőled semmi! Nem leszel jó gazdaasszony, ha férjhez is mész, minden elég a kezedben! Tűnj innen, majd én megcsinálom!

- Nem is gondolja az édesanya, mennyi átkot zúdított a leányára. A kislány sírva elszalad. Látja, hogy kárt okozott, fáj is neki, hogy ilyen ügyetlen volt, és vissza-visszajön a gondolataiba: "Belőled nem lesz semmi!" Az eredménye az egésznek az lesz, hogy a kislány nem mer férjhez menni, fél a feladattól. Odasül a rántás, némely kislánynak még a receptes könyv is. Kísértenek édesanyja szavai: "Belőled soha nem lesz jó gazdaasszony!" Sok félelem születik ilyen módon, ami megkötözi érzékeny lelkét.

Mennyire másképpen is lehet! Ha az édesanya látja kislánya ijedtségét, akkor nem tesz rá még néhány lapáttal, hanem elkezdi buzdítani: - Kislányom, tudod, mennyi tányért összetörtem én már életemben? Ne félj, lesz másik, az Úr majd gondoskodik róla! Máskor legyél figyelmesebb, de ne félj, megáld az Úr, leszel te még nagyon ügyes háziasszony! A jó Isten ad neked majd otthont, ad kedves férjet, és akkor jobban odafigyelsz mindenre. - Nem mindegy, mit mondunk, mert a következménye vagy félelem, vagy reménység!

Hogyan viselkedünk mi, férfiak, a feleségünkkel? Feleségünk reggel felkel, készíti a gyermekeket iskolába. Már akkor elgondolják napi munkájukat: gyorsan bele kell tenni a ruhákat a mosógépbe, majd szaladnak reggelit készíteni. Aztán bevásárolnak, ebédet főznek, közben takarítanak, mosogatnak, vasalnak. Ebéd után újra mosogatnak, majd a gyermekekkel tanulnak...

Megy ez egy hétig! De amikor elmegy egy év, és mindig ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, belefáradnak. A férj azt gondolja, hogy ez a feleség szent kötelessége. Ha az ebéd tálalva van, nem örömmel ül asztalhoz, hanem azt keresi, miben találhatna hibát. Egyik étel sós, a másik sótlan, a levesben sok a víz, kevés a hús, kitalálnak akármit. Sok nem szól semmit, csak egyet böffen, és megy tovább. Testvérek! Nem szabad mindig kukacoskodni! Kevés az, hogy szó nélkül tudomásul vesszük a legfinomabb ételeket is, mert egyszer belefárad a feleség, az Istentől nyert drága ajándék! A mi nyelvünkkel tudunk áldani! Gondolkodjuk el, milyen szép lenne, mikor asztalhoz ülünk, már hálával megköszönjük az ételt, Isten gondviselését! Amikor megesszük feleségünk főztjét, néhány dicsérő szóval méltassuk azt a sok fáradtságot! Ha erre figyelünk, meg fogjuk látni, hogy feleségünk majd szívesen ténykedik a konyhában, mert látja, hogy örömünk van a főztjében!

A feleségeknek is figyelniük kell, mit és hogyan beszélnek! Nagyon sokat árthatnak ők is a megjegyzéseikkel: - Emberem, amikor te dolgozol, minden szeg belegörbül a falba! - Vagy éppen kevés a fizetés... sok mindenbe bele lehet kötni. A beszéddel lehet áldani vagy átkozni! Vagy elveszed az életkedvét, vagy kedvet adsz neki tovább küzdeni és harcolni az ő családjáért! A nyelv hatalmában van az élet és a halál! Ki-ki hogy szeret vele élni, úgy eszi annak gyümölcsét! Isten engem is tanított ebben. Isten megajándékozott hat gyermekkel. Engem nem zavarnak a gyermekek, ha istentiszteleten kissé hangosabbak. Ha zavar valakit a sírásuk és nem viszik őket a gyülekezetbe, később a szülők fognak sírni, mert gyermekük rossz útra tért. Örülök, amikor egy család ajándékot kap Istentől, egy gyermeket. De nem mindegy, hogyan vezetjük ezt a gyermeket!

- Mikor gyermekem először hozta oda az ő kis rajzát, akkor nem tudtam kivenni belőle, mi is akar lenni. De ő olyan ragyogó szemecskével jött mutatni, mit rajzolt! Hát én nem tudtam felismerni, mi van a rajzon, de mikor láttam az ő reménységét, akkor megsimogattam: Bizonyára nagyon szép, amit te rajzoltál! Ügyes kisfiú vagy! Isten téged nagyon megáldott a rajzban! - Kisfiam megbátorodott, egyik rajzot hozta a másik után. Én ugyan nem láttam, mit ábrázol... Az én kedves feleségem azt mondja egyszer: "Apukám, egy kicsit figyelj oda, elég drága a papír, spórolni kell vele!" Nagyon drágák a mi feleségeink, tudnak spórolni. Mutattam neki: ez a tiszta lap olcsó. Ami tele van rajzolva, az nagyon drága! - Jól van, Apuka, te tudod! - Mikor elfogyott az első 500 darabos csomag papír, mentem venni másikat, akkor már lehetett látni a rajzon, mi micsoda. Akkor lehetett látni, hogy az egy bácsi akar lenni, vagy egy autó. Mindig örültem szívből a kicsi rajzoknak. Ez a fiam most művészeti főiskolára jár, rajzolni tanul. Éppen tegnap néztük a képeit, Isten csodálatosan megáldotta tehetséggel.

Most állítsuk meg ezt a filmet. Tekerjük vissza és próbáljuk meg újra vetíteni. Jön a kisfiú, reménységgel, ragyogó szemekkel... Én mondanám neki: Hát, kisfiam, én nem tudom kivenni, mi akar ez lenni. Tudod, te csak a papírt pazarolod! Egyszerűen nincs ennek értelme. Soha nem lesz belőled festő! Inkább hagyd abba! Jobban teszed, ha valami mással foglalkozol! - Nézzünk most tükörbe! Tudjuk buzdítani gyermekünket akkor is, ha nem látjuk még az értelmét a tevékenységének? Ezzel megáldjuk gyermekünket! A másik fiam elkezdett ütögetni a zongorán. Olyan volt, mintha a hajamat valaki egyenként húzgálná. Szenvedtem. Mégis buzdítottam: Csináld, fiam! Ne félj, az Úr megáld téged! Ad neked majd értelmet és ügyességet! - Az Urat dicsérem, ez a fiam koncerteken játszik, az Úr megáldotta ezen a téren is. De ha azt mondtam volna: Az idegeimre megy az egész! Hagyd abba, mert egyszerűen megőrülök ebben a hangzavarban! Akkor ez a fiam talán soha nem ül többé a zongorához...

Ha a kertben van egy kis fácska, és néhol olyan bozontosan nő, te gondolod, innen-onnan kivágsz egy ágat. Így alakul a gyermekednek is az élete. A gyermeked szeretne bokszra vagy karatéra jelentkezni. Akkor veszed a metszőollót, és azt mondod: Nem! De kisfiam, szívesen veszek neked valamilyen szép hangszert! Majd megtanulsz rajta és olyan szépen fogsz játszani! - Nagyon gyenge hajtás, de tudjuk, merre irányul, és megerősödik majd.

Jött a tanár úr is hozzánk: Barkóczi úr, a maga fiai született futballisták! - Igen, de jó zenészek és festők is! - Szeretik a gyerekek a futballt, játszhatnak is, de futballisták nem lesznek! Kell irányzatot adni a gyermekeknek, és nem mindegy, mikor tesszük ezt. Ha nyáron metsszük a fát, könnyezik, sebződik és ki is száradhat! Már mindent megelőzve menjünk az Úrhoz, amíg kicsik: Uram, mit akarsz ezekből a gyermekekből? Mi a Te terved velük? Merre irányítsam őket? Mit vágjak ki? Mi legyen az, amit meghagyjak? Talán hihetetlen a számotokra, de nálunk nincs televízió. 26 éve vagyunk így egy család, és a szabad időnket egymással töltjük. Sokszor leültünk játszani a gyermekekkel, vagy olvastunk nekik, foglalkoztunk velük. Isten azért adta a gyermekeket, hogy felelősen irányítsuk az életüket jó irányba, Isten felé. De már kicsi kortól! Ne akkor, amikor már kinn vannak a világban! Hiába tiltom akkor a focit, ha már az országért futballozik! Akkor már késő!

Nagy a szülő felelőssége, mit enged meg, mert a gyermek életformáját a későbbiekben nagyban befolyásolja! A felnőttek mögé látnak már, mi mivel jár. Ezért nekik kell dönteni! Amit mond a te nyelved, olyan irányba megy a te életed, olyan irányba indulnak el a gyermekeid! Amit vetsz, azt fogod aratni! Ha áldást szeretnél aratni, akkor nem vethetsz átkot! Aki áldja a családját, szüleit, gyermekeit, munkatársait, lelkipásztorát, az áldást is fog nyerni! De aki szeret megsértődni, mindenbe beleszólni, mindenkit kioktatni, kritizálni, éppen ezt fogja ő is aratni! Besztercebányán jártam a gyülekezetbe, még nem voltam prédikátor, és szerettem olyan helyre ülni, ahonnan mindenkit láttam. Szerettem hozzászólni a dolgokhoz - most készült a prédikátor, most kevésbé, most jókat mondott, most kevésbé, egy testvér időben jött, most késett - mindent megkritizáltam. Amíg egy ember kritizál mindenkit, azt még el lehet hordozni. De amikor mindenki kritizál egy embert...! Mert hát amit vetettem, azt kezdtem aratni! Nem is láttam mindjárt. Azt éreztem, hogy az utolsó időkben kihűl a szeretet, mert mindenki kritizált engemet. De Isten rávezetett, hogy én magam tehettem róla, mert ezt vetettem. Nagyon vigyázni kell, mit vetünk! Áldod, vagy átkozod a körülötted élőket? Feloldozod, vagy megkötözöd őket? Ez nem mindegy!

Úgy érzem, Isten kegyelméből minél több áldást vetek, minél jobban áldom az embereket, föloldódnak a szívek és nagyon sok áldást nyerek. Úgy könyörgök az Úrhoz: Uram, adj alázatos szívet, hogy elhordozzam azt a sok áldást, azt a sok szeretetet, hogy föl ne fuvalkodjon az én szívem, nehogy magamnak tulajdonítsam! A Sátán is emiatt bukott meg! Ő egy gyönyörű angyal volt, a világosság angyala. Ott bukott meg, hogy magának tulajdonította a sok szépet, azt is, ami Istené. Úgy szeretném, hogy ha árad az Olaj, az Áldás, ne magamnak tulajdonítsam, hanem kérem Istent, adjon kegyelmet nekem! Tudjátok, az áldás is néha teherré tud válni, hogyha az ember nem tudja földolgozni.

Egy hitetlen család asszonya nagyon elégedetlen volt az ő férjével. A szomszéd mindig ügyesebb volt, az ő dolgai mindig jobban sikerültek. Saját férjével mindig elégedetlenkedett, csak a rosszat látta benne. Jó tulajdonságait nem is vette észre, nem értékelte. A férjnek nagyon elege lett mindig a lekicsinylést hallgatni. Mindig ezek a szemrehányások, átkozódások, ezek a negatív dolgok, amiket mond a feleségem rám, már nem bírom! Elment heti munkára. Elég lesz nekem a hétvégén hallgatni! Legalább hétközben békességem lesz! Látjátok, milyen változást hoz, ha az ember nem jóra használja az ő nyelvét! Felesége így gondolkodott.

"Ez az ember betyár! Ez már szalad! Valami nem jó van emögött! Na várjál csak, hazajössz hétvégén, mind a fejedre borítom!" Hétfőn összeszedte a gondolatait, kedden hozzátoldott, szerdán és csütörtökön is, pénteken is.

Férje szombaton alig belépett, már rázúdította a dolgokat. Ez a férj nem tudott mást tenni, otthagyta a családját, és olyan messzire ment, hogy ne is tudjanak róla. Felesége mindenütt panaszkodott, hogyan járt és kereste a megoldást. Mindenki igazat adott neki, mikor meghallgatták, de senki nem segített rajta.

Ebben az összetört állapotában járt az utcán és hallott gyönyörű szép énekeket, amik az imaházból szárnyaltak. Bement, és éppen istentisztelet volt. Éppen ezt olvasták föl:

"Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek! Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot! Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt!" (1Pt 3:8-11)

Hallotta, amint mondja a prédikátor: Azért van annyi nyomorúság, átok, fájdalom a te szívedben, mert a nyelvedet úgy használtad! Nem áldottad a te férjedet vagy feleségedet, embertársadat, és amit vetettél, azt aratod most!

- Ez az asszony elkezdett zokogni, és meglátta, hogy csak azt aratja, amit megérdemelt. Mikor szólt a felhívás, ki akarna áldást örökölni, ő is jelentkezett. Átadta az életét Jézus Krisztusnak. Kérdezte: Prédikátor testvér, hogyan áldhatom a férjemet, mikor azt sem tudom, a világnak melyik részén van?

- Az Úr Jézus tudja! Imáidban kérd Isten áldását az ő életére!

Az asszony mondta: - Úr Jézus, nem tudom, merre van a férjem, mi van vele, de látom, hogy mindennek az okozója én vagyok! Az én nyelvem nem áldott, hanem átkozott. Kérlek, bocsásd meg, tisztíts meg! Menj az én férjemhez és érintsd meg, fordítsd áldásra az ő életét!

Egyszer csak ír a férj: "Asszony! Megengeded, hogy meglátogassam az én gyermekeimet?" Nem volt kíváncsi a feleségére, arra a nagyszájú asszonyra, de fölébredt a vágy a gyermekek után. Így az asszony megtudta a címét.

Írta a levelet: "Drága férjem! Mindennek az okozója én voltam! Átkot vetettem és átkot arattam. Áldjon meg téged az Úr ott, ahol vagy! Légy áldott férfiú, és mindenütt Isten áldása kövessen tégedet! Ha akarod, jöjj, látogasd meg a gyermekeidet!"

A férj olvassa a levelet. "Mi van ezzel az asszonnyal? Ez vagy megbolondult, vagy csoda történt! Én már nem csak a gyerekeket akarom látni! Már őrá is kíváncsi vagyok!" Jött haza. Már nem volt szemrehányás, hanem a megtérés gyümölcsei.

"Én voltam mindennek az oka. Ha tudsz, bocsáss meg, drága férjem! Neked is szükséged van az Úr Jézus Krisztusra, hogy tudd áldani a te környezetedet!"

A férj is átadta az életét az Úrnak és azt mondta: "Ilyen asszonytól nem megyek el többé! Mert ő Istennek áldása!"

Látjátok, a nyelv milyen nagy szerepet tölt be az életünkben? Élet és halál van a nyelv hatalmában! Vigyázzunk, hogy mit mondunk! Áldjuk az embereket és akkor mi is áldottak leszünk!

Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!

Dicsőség az Ő szent Nevének!

Forras: http://www.vargamakai.com/bs_nyelv.html

KENNETH: Mi a neved?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet 

És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.

- Kolossé 3:17

Tudtad, hogy megváltozott a neved? Többé nem az, ami az újjászületésed előtt volt. Elhagytad a régi nevedet, amikor Jézussal szövetséget kötöttél.

Ahhoz, hogy teljesen képes legyél értékelni ennek a jelentőségét, tudnod kell, miről szól a vérszövetség. Amikor valaki vérszövetségre lép, teljesen átadja magát. Többé már nem a saját tulajdona. A vagyona, az adósságai, az erősségei és gyengeségei örökre a szövetséges testvére tulajdona lesz.

Amikor vérszövetségre lépsz valakivel, annak az embernek a neve lesz a te neved. Nem hagyhatod el, bármi történjék is – a tiéd.

Amikor Jézust Uraddá és Megváltóddá fogadtad, elvette a nevedet! A te neved bűn volt. A neved gyengeség volt. A neved félelem, szegénység és minden más ördögi dolog volt, amit Ádámtól örököltél.

Jézus elvette ezeket a neveket tőled, és cserébe az Ő sajátját adta neked. Ez így van! Az Efézus 3:15 azt mondja, hogy Krisztus egész Teste Őróla neveztetik mennyen és földön. Ez azt jelenti, hogy Jézus nevét kaptad. Ebben a névben rejlő hatalom most már a tiéd!

Gondolkozz csak el azon, kiről kaptad a nevedet:

„Jézus, Hatalmas Isten, Bölcsesség, Szabadító, Júda Oroszlánja, Az Élet Igéje, Szószóló, Gondviselő, A Vagyok, Segítő, Megváltóm, Békesség Fejedelme, Csodálatos Tanácsos, Isten Báránya, Seregek Ura, Dávid Gyökere, Hitünk Szerzője És Bevégzője, Út, Gyógyító, Isten Fia, Igazság, Alapkő, Királyok Királya, Világ Világossága, Erősségem és Énekem, Igaz Bíró, Megigazultság Fia, Feltámadás és Élet, Alfa és Omega.”

Dicsőség Istennek, ezek a nevek minden szükséget fedeznek, ami bármikor is felmerülhet az életedben. Sőt mi több, Isten ereje van az Ő nevében azért, hogy ez a név megvalósuljon az életedben (ApCsel 3:16).

Nem mondhatod többé magadra, hogy bátortalan. Nem ez a neved. Nem válaszolhatsz, amikor az ördög azt kiáltja, „hé te szegény”. Nem ez a neved. Jézus elvette ezeket a régi neveidet. Nincsenek többé. Elmélkedj az Úr nevein. Az összes benne van Jézus nevében, amely minden név fölött való. Ez a név minden erejével és hatalmával neked adatott!

Igei olvasmány: Efézus 3:16-21 

Isten - világ

Készítette: Keresztény szépségportál

A világ a sikert jutalmazza, Isten a hűséget.

(ismeretlen)

A hit csodája

Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek
Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe, és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hog

y minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára.

Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:

- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.

Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:

- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...

Anyja erőltetve mosolygott, és bíztatta:

- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....


Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:

- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!

Az anyja pedig hozzátette:

- Gyermekem, higyjél Istenben!

- Ah milyen messze van az Isten...


A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:

- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.

Máskor meg ezt:

- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.

- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.

- Igen, lent van és beszélget az orvossal.

- Az orvossal? Miért?

- Nem tudom.

Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.

- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.

- Te sírsz, mama?

- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. - Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...

Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek. Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.

- Mama kérlek, ne mondj hazugságokat!

- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.

- Bebizonyítod? Hogyan?

- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyag ot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.

- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész

- Igen tudom, éveken át hordtam.

Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..

- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.

.http://www.jezus.350.com/tortenetek/hit=_cselekedete.htm

Hit Gyülekezete Földön égen áthatol

Ige: Krisztus ajándékai az Ő testének – és nem az egyes „ gyülekezeteknek”

„És Ő (Krisztus) adott némelyeket apostolokul [követként]. Némelyeket prófétákul Némelyeket evangélistákul [az evangélium, az örömüzenet hirdetőjeként], némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul [ajándékul az embereknek]:  

A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz): teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma): személyének; lényegének, erejének] építésére

[Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:  

Míg eljutunk [(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének [megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus teljességével [befejezettség] ékeskedő kornak [érett kor] mértékére.

[Más fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:

Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne legyünk gyermekek [kiskorú, éretlen hívő], kiket ide s tova hány a hab [(klüdónidzomai): ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága [csalása, becsapása] által, a tévelygés [(plané): félrevezetés] ravaszságához való csalárdság által.

[Más fordítás: hogy ne legyünk tovább kiskorúak (gyermekek), akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket hullámok sodornak el), az emberek csalásától, (álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és álnokságától)];

Hanem az igazságot [(alétheuó): valóságot /Ige] követvén [(agapé): isteni] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej [(kephalé): ura, betetőzése, koronája], a Krisztusban.

[Más fordítás: ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba]; Akiből az egész test [szóma): személy; lényege, ereje], szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén [(szünarmologeó): ízenként szorosan összeilleszt] az Ő segedelmének [(epikhorégia) segítség / támogatás] minden kapcsaival [(haphé): érintés, érintkezés, ízület], minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.

[Más fordítás: Ő illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató minden ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által]” (Eféz. 4,11-16)

Ez a test pedig: „… az Ő (Krisztus) teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23).

 Mi pedig Őt, vagyis Krisztust hirdetjük: „Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

De csak: „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett«] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).

És minden újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma: lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27).

És hogy érett férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4).

Hogy: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).

És kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által (különféle idegen tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak (akik velük élnek)” (Zsid. 13,9).

Hát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. 

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«.  (Kol. 2,8).

És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő (ezekért sújt le) az Isten haragja a hitetlenség (az engedetlenség) fiaira” (Eféz. 5,6).

„Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá):  ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19).

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni)” (Gal. 5,1).

Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként (szolgaságra): Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok (és hogyan akartok újból szolgájukká lenni)? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal. 4,3.9-11).

Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat keressétek, amik odafent vannak), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”  (Kol. 3,1-2).

„Mert sokan járnak (sokan élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20).

Ezek azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén [ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet [(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik]. »És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet [(szóma):az egész személyt mint oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést« . //Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben] belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését//. (Kol. 2,19)^.  

De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1Kor 3,1). Nekik még fel kell nőni Krisztusban, mert: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14). 

Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (1 Kor. 14,20)

Ne félj!

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ésa. 43,2)

Bárhova megyek, Uram, Te ott vagy!

„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a Te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem…” (Zsolt. 139,9)

Szellemben és Igazságban, szívem

Thámár - Kubinyi Károly

Ima

Istentől rendelt feladat

"Mordokaj azonban ezt üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!" Eszter könyve 4:13-14

Eszter királynő története nagyon szép példa arra, hogy Isten hogyan képes szabadítást adni népének a legnehezebb időszakban is. Izraelnek mindig is voltak ellenségei, és Sátán, aki a vesztüket akarta most különösen közel került a győzelemhez.

Hámán, a méd-perzsa birodalom "Hitlere", személyes bosszútól indíttatva ravasz csellel arra vette rá Ahasvérós királyt, hogy a rabszolgaként odahurcolt zsidókat mészároltassa le. A király belement a dologba, bár valószínűleg nem sejtette döntésének súlyát és következményeit. A visszavonhatatlan" rendelet végrehajtását végül Eszter királyné közbenjárása akadályozta meg, aki maga is zsidó származású volt, tehát a király majdnem megölette saját asszonyát. A történet végül jól végződik, hiszen a zsidók megszabadulnak, melynek emlékét őrzi ma is a purim ünnepe.

Van ennek a történetnek egy láthatatlan szála is. Isten és Sátán között ma is folyik a harc, melyben mindkét fél emberi eszközöket is felhasznál. Mindig voltak gonosz, pusztító emberek, és mindig voltak akik, "szabadítóként" jelentek meg a bajban.

Eszter a saját életét kockáztatta mikor hívás nélkül belépett a király elé. Mégis, miután imában felkészült erre az alkalomra, bátran szólt, és Isten küldte a szabadítást.

Istennek ma is ilyen emberekre van szüksége. Lehet, hogy eddig Eszter csak a szépsége miatt volt emlékezetes, de innentől kezdve úgy tekintettek rá, mint megmentőre. Az kritikus pillanatban megtette, amit kellett.

Kész vagy-e arra, hogy akár ma, akár később, szólj ha kell, hallgass, ha kell, és megtedd azt amit tenned kell. Tisztában vagy-e azzal, hogy tetteid, szavaid mások életére is óriási hatással lehetnek? Kérjünk Istentől bátorságot és erőt, hogy az oldalán állva, mások szabadítói lehessünk.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/istentol-rendelt-feladat.html

Ha ismered az Urat

Ha igazán ismered Krisztust, a Békesség Fejedelmét, akkor nem bajkeverő, hanem béketeremtő leszel – a munkahelyeden, otthon vagy az iskolában.

Bob Gass: Ami „eladható”

„Más Jézust hirdet… más lelket… más evangéliumot.” (2Korinthus 11:4)

Egy régi képregényben az új tanév kezdetén a diákok azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást arról, mit jelent számukra visszatérni az iskolába. Lucy ezt írta: „A vakáció szép dolog, de jó visszatérni az iskolába. Nincs semmi más, ami olyan elégedettséggel tölt el, és olyan nagyszerű kihívások elé állít, mint a tanulás. Alig várom, hogy ebben az évben is gyarapítsam tudásomat.” A tanár teljesen meghatódott, és nagyon megdicsérte Lucyt a fogalmazásáért. Az képregény utolsó képkockájában Lucy áthajol a padtársához, Charlie Brownhoz, és ezt suttogja neki: „Egy idő után megtanulod, hogy mi eladható”. Mindig fennáll a kísértés, hogy azt prédikáljuk, „ami eladható”.

 Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy őrizkedjen az olyan tanítóktól, akik „más Jézust… más lelket… más evangéliumot” hirdetnek. Jónáshoz hasonlóan mi is arra kaptunk elhívást, hogy olyan embereknek prédikáljunk, akik valami mást szeretnének hallani. A megfutamodás azonban nem segített Jónáson, és rajtunk sem fog. „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jónás 1:4).

 Ha kell, Isten zátonyra futtatja terveinket azért, hogy eljuttasson oda, ahová mennünk kell, és azt mondjuk, amit ránk bízott. Egy lelkipásztor nemrég felismerte, hogy üzenete nagy tömegeket vonzott, de nem formálta az embereket tanítványokká, ezért irányt változtatott.

Isten azt mondta Jónásnak, hogy ha Ninivébe ér, elsőként ezt mondja: „Bánjátok meg a bűneiteket!”

Az evangélium két dolgot tesz: vigasztalja a szenvedőket és felzaklatja az elkényelmesedetteket. A felszabadító igazságtól először rosszul érezzük magunkat, csak aztán éri el bennünk, hogy jól legyünk. Istennek nem az a célja, hogy kényelemben éljünk, hanem az, hogy kifejlődjön bennünk Krisztus jelleme, és ezáltal Hozzá vonzzuk az egész világot.

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Úgy szerette Isten

Spurgeon: A hibákról

Aki nem akar nagy hibába esni, annak vigyáznia kell a kis hibára.

Bölcsesség

Készítette: Dr-Kováts György

‎(2) Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A te Urad azt akarja, hogy épüljön a ház. (Az életed. A jövőd. A házasságod. A gyermekeiddel való kapcsolatod. A szüleiddel való kapcsolatod. Az, ahogy evangelizálsz. Tanulmányaid. Minden, ami hozzád tartozik.)

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A te Istened az építkezés Istene. Mindig szeme előtt tartja a jövőt. Mindig szeme előtt tartja, hogy mi helyes, mi épít, mi visz előre. Úgy a saját életedben, személyiségedben, tanulmányaidban, munkavégzésedben – mint családod életében. Szeretteiddel kapcsolatban. Házasságodban. Gyermeknevelésed során. Mindenben, ami az életedhez tartozik. Ő az építkezés Istene. Szeret, és ezért épít. Szeret, és ezért akarja, hogy épülj. Szeret, és ezért a jövődet tartja szeme előtt.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

Nem az épít elsősorban, ami gyorsan meglátszik. Sokszor az a legfontosabb, amit nem is látnak az emberek. Ami a háttérben van.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

Az embert az kísérti, hogy arra dolgozzon, ami látszik. De a háttér – nem annyira fontos. Pedig az építkezésben sokszor azon múlik minden, hogy milyen anyagok vannak beépítve. Milyen vastag a fal. Miből készült a tetőzet és a gerendázat. Milyen módon vannak összeillesztve a szerkezetek, amik tartani fognak. Ezek nem látszanak.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A mai világ a látszatok világa. Szereti azt feltenni felülre, amit mások igenelni fognak, irigyelnek majd, amire a lájkok jönnek.

De az Úr más. Ő szereti a valóságot. A valódit. Amit te belül teszel – az vagy valójában. Amit te akkor engedsz meg magadnak, amikor úgy gondolod, senki nem lát – ez vagy, és ez jellemez téged. Lehet, hogy az emberek nem tudnak róla – de ez a valóság. A menny ezt látja.

Szeresd az Urat, teljes szívedből – belül van. Teljes lelkedből – ez sem látszik. Teljes elmédből – a gondolataid, a törekvéseid, a terveid, az emlékeid, ezek is belül vannak, nem látszanak. És teljes erődből – ez talán látszik, igyekvésed, buzgóságod. De nem biztos, hogy felszínre kerül, hogy mennyit fektettél be, mennyit tettél le, mennyire maradtál ott, amikor kellett, hiszen itt is lehet mondani, mutatni, hogy milyen sokkal áldoztál, és lám, mégsem sikerült. Ne tedd ezt. Tudd, hogy az Úr a valóságot keresi. (Enyém a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő – Ő a valóság Istene. Péld 8,14. De a valóság a Krisztusé – Kol 2,14. itt a „szóma” szerepel – ez a Krisztusé. Szemben a különféle emberi és szellemi erőlködésekkel. A Krisztus Teste a Krisztusé. A valóság.)

Áttörés

 Elõttük megy, aki utat tör..." (Mikeás 2:13)

Arra gondolsz: Nálam soha nem jön el az áttörés, nem fogom tudni elérni"? Próbáld megérteni a következõ két dolgot. Elõször: a problémád csupán lehetõség Isten számára, hogy az érdekedben cselekedjen. Azért kerültél ebbe a helyzetbe, hogy megtapasztald a következõ szavak igazságát: Elõttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Elõttük megy át királyuk, élükön maga az Úr."

Isten kegyelmébõl felülkerekedhetsz a körülményeiden. Felülemelkedhetsz a csüggedésen és azon a vesztes hozzáálláson, amely azt mondja: Semmi sem fog jóra fordulni." Azt mondod: De már próbáltam, és kudarcot vallottam!" Jól van, akkor ezt már kipipálhatod a listádon, és mondhatod: Most már tudom, hogy ez nem mûködik." Örülhetsz azonban, mert Isten tudja az utat, és Õ megy elõtted!

Másodszor: mielõtt megtapasztalnád az áttörést, általában megrázkódtatások következnek. Chuck Jaeger, második világháborús hõs, aki elõször repült a hangsebességnél gyorsabban, egy lovasbalesetben eltörte a bordáit egy nappal azelõtt, hogy beült volna a pilótafülkébe, és megkísérelte volna azt, amit soha senki azelõtt. A barátai ezt mondták: Túl nagy fájdalmaid vannak. Ne csináld!" A saját félelme ezt mondta neki: Még soha senkinek nem sikerült, neked sem fog." Amikor elérte a 700 mérföld/óra [1120-1130 km/h] sebességet, a gép vadul rázkódni kezdett. Aztán hirtelen átjutott valahová, amit így tudott leírni: hatalmas csend".

Ilyen az, amikor megtapasztalod az áttörést. Amikor körülötted minden rázkódni kezd, és a félelemszinted az egekbe szökken, nem fogsz összetörni és elégni, csak épp az áttörés küszöbén vagy!

http://www.maiige.hu