David Wilkerson
tanítása
A harc, amely Illés és Jézabel között kezdődött ugyanaz,
amelyet ma is megvívunk.
Ugyanez a csata ma is folytatódik Isten egyházában. Csak
gondolj egy olyan igazi hívőre, mint Illés. Isten munkájára feláldozott,
szorgalmas, türelmes, hit által él, szolgál másokat, több és több jó munkában
vesz részt. De valami hátráltatja életét. Ez a hívő egy bizonyos mértékben
birtokolja Krisztus életét: megváltott, megigazult és az Atya dolgaival tölti életét,
de az Úr azt mondja: „Valami panaszom van ellened, valami pusztító dolgot
engedtél belopódzni az életedbe. Jézabel szelleme elcsalt és hátráltat abban,
hogy engem kövess.”
„...Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod
Jézabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve
rabszolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozatot egyenek.” (Jelenések
2,20)
Jézus nem egy tényleges asszonyról beszél itt, aki az
Egyházban arra tanít, hogy hogyan paráználkodjanak. Nem. Azokról a dolgokról
beszél, amelyeket megengedünk, hogy félre fordítsák hitünket: a TV, az
Internet, testi vágyaink. Ezek az erőteljes csábítók.
És mikor Jézus a bálványáldozatok evéséről beszél nem
ételről beszél, hanem olyan keresztényekről beszél, akik az ördög asztalánál
étkeznek. Az ilyenek talán hangosan dicsérik az Urat a templomban, de miután
hazamennek, odaadják elméjüket az elképzelhető legrosszabb szexuális, erőszakos
förtelmekre.
Még a világi vélemény is elítéli az ilyesmit. A New York
Times-ban megjelent egyik interjú folyamán egy híres fiatal színészt kérdeztek
meg: foglalkozott-e valaha is pornográfiával, mint oly sok más hollywoodi
színész. A fiatal ember válaszolt: „Nem engedhetem meg hogy elmémet ilyen
szenny töltse be. Azok, akik pornográfiával foglalkoznak, nem képesek
kontrollálni gondolkodásukat. Gondolataikban állandóan azokat a pornó képeket
látják. Én ezt nem engedhetem meg nem csak magamnak, de akármelyik hivatásos
színész sem fog ilyesmivel foglalkozni.”
Szomorú, de sok keresztény hívő nem tud ilyen
fegyelmezettségről beszámolni.
Gyakran mikor a Jézabel szelleme el akar csábítani, azt
suttogja: „Sokat dolgoztál már, pihenned kell egy kicsit, ideje, hogy
szórakozz. Kegyelem alatt vagyunk és Isten nem olyan szigorú. Menj és élvezd
azt a bizonyos TV műsort, amit mindig kihagysz. Vagy menj és kölcsönözd ki azt
az izgalmas videót. Ha túl messze távolodsz, mindig visszajöhetsz Jézus vére
által, és megint tiszta leszel.”
Nem! Jézus azt mondja, még ha csak szívedben is adod oda
magad egy vágynak, házasságtörést követtél el. Kijelenti lángoló szemekkel:
„Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja paráznaságát
elhagyni, nem akar más felismerésre térni.” (Jelenések 2,21)
Jézus itt Istennek azokról az elcsábított gyermekeiről beszél,
akiket Jézabel szelleme elcsábított.
Az Úr így szól ezekhez: „Kegyelmes vagyok és nagyon türelmes
voltam, adtam nektek elég időt, hogy megtérjetek és hátat fordítsatok
bűneiteknek. Küldtem prófétákat, beszéltem hozzátok a szószékről, figyelmeztettelek
barátaitokon keresztül. Szent Szellemem szeretetben szólt hozzátok, de mégsem
tértetek meg.
Arra vágyom, hogy belépjetek áldásom teljességébe, minden
segítséget elétek tártam, mégis mint koldusok éltek. Ez egy nagy probléma és
nem fog eltűnni, míg végül ellene nem álltok ennek a hátráltató erőnek.”
Gondolj bele Jézabel életben hagyásának következményeibe.
Jézus elmondja nekünk mik a következmények:
* „Egyszer csak ágyba vetem őt...” (2,22) A görög fordítás
erre: „kifáraszt, megfutamít”. Folyamatos félelmet, fáradtságot, állandó
menekülést jelent.
* „nagy szorongattatásba (nyomorúságba)...” (2,22) A görög
itt feszültséget, problémákat, levertséget jelent.
* „Gyermekeit halállal fogom sújtani...” (2,23) Azoknak,
akik Jézabellel kötöttek szövetséget – ha meg nem térnek –, halál lesz a végük.
Miért bánik az Úr ilyen szigorúan azokkal, akik Jézabellel
mentek „ágyba”? Mert mindazoknak, akik az Urat szolgálják, ezt nagyon komolyan
kell venniük: „úgyhogy meg fogják tudni az összes eklézsiák, hogy én a veséket
és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd.” (2,23)
Ezek a szavak nem egy ősi Ótestamentumi próféta szavai,
hanem Jézus saját figyelmeztetése a kegyelem idejében. Azt mondja: „Mindenki,
aki az én gyülekezetemben van, tudja, hogy Jézabel szellemét le kell rombolni,
ennek a szellemnek meg kell halnia, másképpen soha nem fogjátok megismerni
áldásom teljességét.”
Nézzük csak meg Illést megint. Szerintem ő a Biblia egyik
legerőteljesebb személyisége, mégis hagyta, hogy Jézabel életben maradjon.
Illés ok nélkül hibázott küldetésében.
Mi volt Illés kudarcának gyökere? Jézabelnek nagyobb erőt
tulajdonított, mint Istennek. Csak fontold meg: A Kármel hegy győzelme után
ébredés tört ki az országban, az emberek meg voltak győzve és bűnbocsánattal
megtértek. Jézabelnek nem volt ereje többé, ha megkísérelte volna Illés
legyilkolását, a nép védelmébe vette volna a prófétát, de Illés a fenyegetéstől
megijedt és elvesztette hitét.
Érted, hogy mi az üzenet célja? Isten, aki megváltott
minket, aki győzelmet adott bűneink felett, és csodákat művelt életünkben el
tud pusztítani akármilyen Jézabel-vágyakozást. Le tud rombolni minden
erősséget, ki tud ölni minden bűnt, és ki tud szabadítani az ellenség
hatalmából.
Sok vívódó keresztény hívő azt gondolja: „Ez a szokás bennem
ellenállhatatlanul erős. Hol van a győzelem?” És az ellenség suttog: „Isten nem
hallja imádat, add fel a harcot, imáid ellenére is el fogsz bukni.” De az Úr
válaszol: „Nem! Nincs olyan hatalom, olyan Jézabel szellem, aminek uralma van
rajtatok.”
Illés úgy tett, mint legtöbb hívő: elfutott. Dávid is ír
erről, hogy el szeretne repülni a pusztába, mint a madár. Jeremiás próféta egy
egyedülálló kunyhóba kívánt elbújni valahol a pusztában. De ezek a hívők, akik
ilyesmire vágynak, igazában a megpróbáltatások elől menekülnek.
Később Dávid is így következtetett: „... nem félek a
gonosztól ...” De Illés inkább elfutott és elbújt. Feladta a harcot és Jézabel
életben maradt.
Isten minden félelmük és hibájuk ellenére is szereti
szolgáit.
Hiszem, hogy Illés történetében Isten egyik
legkönyörületesebb tettét láthatjuk, félelemmel telt szolgája iránt. Illés a
pusztában egy fenyőfa alatt találta magát, mélységes levertséggel aludt el. De
az Úr elküldte angyalát, hogy ébressze fel és arra késztesse, hogy egyen
kenyeret és igyon vizet. Illés evett-ivott, de levertségében megint elaludt.
Az angyal megint felébresztette egy második ajánlattal. És
Isten szólt hozzá kedvesen: „Illés az út előtted hosszú, kelj fel és egyél,
mert erődet meghaladó út áll előtted” (1.Királyok 19,7). Mintha azt mondta
volna: „Barátom ez túl sok neked egyedül, veled vagyok.”
Isten szeretete soha nem volt kétséges a próféta iránt. Nem
számított, hogy szolgája hibázott és elfutott, félelme, levertsége és vágya
ellenére sem. Isten nagyon szerette Illést. És ugyanez igaz ránk nézve is, akik
szeretjük Őt.
De Istennek egy másik üzenete is volt Illés számára. Egy
irgalommal teli figyelmeztetés, és ez ma is igaz. Azt kérdezte: „Mit csinálsz
itt Illés?”(19,13) Annak ellenére, hogy az Úr megbocsátott Illésnek, nem
felejtette el az ügyet.
Túlságosan szerette Illést ahhoz, hogy elfelejtse a
történteket.
Illés egy kifogással válaszolt, de Isten nem fogadta el.
Megint feltette a kérdést: „Miért vagy itt?” Lényegében azt kérdezte, miért adtad
fel a harcot, Illés? „Miért adtad fel a szolgálatodat? Honnan van ez a
levertség?”
Végül is Isten elfogadta Illés felmondását. Lényegében az Úr
azt mondta: „Nem kényszerítelek, hogy folytasd a munkád, de a helyedre Jéhut
kenem fel. Ő fogja betölteni (befejezni) küldetésed, Jézabel kivégzését.”
A tény az, hogy ha abbahagyjuk szolgálatunkat, az Úr ezt
megengedni. Nem fog kevésbé szeretni minket. Meg fogja engedni, hogy kisebb
mértékben birtokoljuk Krisztus áldásának teljességét.
Valóban mikor az idő eljött, hogy Illés hazamenjen az Úrhoz,
egy tüzes mennyei szekér ragadta el őt. Illés nagy tiszteltben volt. De mint
Mózes, akinek nem volt megengedve, hogy az Ígéret földjére belépjen, Illés soha
nem vehette birtokba Krisztus áldásának teljességét.
Talán azt mondod, nincs problémám vágyakkal, nem vagyok egy
házasságtörő vagy parázna. Köszönet az Úrnak, hogy Jézabel szelleme nem
csábított el. Örömmel hallom ezt, de minden szolga életében, akik be kívánnak
Krisztus áldásának teljességébe lépni, egy Illési pillanat el fog jönni. Szembe
fogtok állni azzal a legnagyobb, legellenállhatatlanabb ellenséggel, amellyel
még soha sem találkoztatok. És Jézabel szelleme harcolni fog ellnetek, azt
suttogva, "Most el fogsz bukni, számodra mindennek vége!”
Mikor eljön ez az idő, ne gondoljatok menekülésre. Ne
adjátok fel a harcot és ne veszítsétek el Isten ígéreteit. Álljatok ellene a
Jézabel szellemnek. Az Úr azt mondta, hogy nincsen hatalma felettetek.
Még egy utolsó bizonyíték Isten kegyelmére. Annak ellenére
is, hogy Illés nem fejezte be feladatát, Isten megadta szolgájának az utolsó
szót Jézabelt illetőleg. A Biblia azt írja, hogy Illés megprófétálta: „Az ebek
eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt.” (1.Kir. 21,23) És pontosan ez
történt. Jézabelt legyilkolták azon a helyen, ahonnan Illés elmenekült és a
kutyák nyalták fel vérét. Isten megadta prófétájának az utolsó szót.
Kedves szentjeim, Urunk diadalmassá tett minket, és ez az Ő
végső szava. Állj fel és harcolj. És Ő lesz az, aki áldásának teljességébe
vezet minket.
Dicsőség az Ő Szent Nevének!
