Ige: A szeretetről

A Szent Szellem így magyarázza a törvényt: „Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánd [a másét], és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [mert egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [vagyis, mint saját magadat]” (Róm. 13,9-10).

A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)]. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]. Az Úr Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták” (Mát. 7,12)

Film jézus követése csilla664

Az Úr védelmez

Imádkozz

Az igazság

Készítette: Jutka Szilágyi

K2 - Suttognak a fák

Pastor Chris - Megelőzni a gonoszt!

A megbocsátás

Vajon hányan keresik a megbocsátás jelét, amit neked kell kitenned? Ne késlekedj!

A fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé?

Áradt belőle a szó, elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudatlannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki.

Mivel választ egyetlen levelére sem kapott, a végén már ő a sem írt nekik. Ám a szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt halad el. A ház előtt, ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei. A szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lehet látni az autóbuszból. Jelezzék, ha még visszafogadnák: kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog az életükből.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem lesz szalag. Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:

- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.

Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát. Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:

- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

Vajon hányan lesik a te almafádat, keresik a megbocsájtás kis jelét rajta? Ne halogasd, menj, és tűzd ki rá!!

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.

Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.

Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.

(Bruno Ferrero nyomán)

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=330341797040183&set=a.259153947492302.62631.258816300859400&type=1&theater

Adakozásoddal szolgálatot végzel

"Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig – rajtunk keresztül – azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek." 2 Korinthus 9:11 (egyszerű fordítás)

Milyen csodálatos ez az ige! Isten mindenben meggazdagít, tehát mindig bőkezűen tudsz majd adakozni és ez hálaadást eredményez.

Isten nem azért áld meg, hogy zsugori légy, hanem azért, hogy nagylelkű lehess. Isten nem azért ad neked dolgokat, hogy felhalmozd azokat. Mindig elengeded azt, ami nálad van, a kezed kiürül és még nagyobb áldást képes fogadni.

A te hozzáállásodon múlik, Isten mit ad neked. Ezért nagyon fontos hálaadással és megelégedéssel élni. A Bibliában olvassuk, „Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek.” (2Koritnthus 9:12)

Tehát, az adakozásoddal szolgálatot végzel. Szolgálni és adni tulajdonképpen ugyanaz. Mindkettő a szeretet megnyilvánulása. Szolgálat és adakozás nélkül nem is lehet szeretni. A szolgálatod Isten felé való hálához és megelégedéshez vezet.

Szánj egy percet arra, hogy imádkozz, és kifejezd a háládat Istennek. Kérd őt, hogy mutassa meg a megelégedettség útját. Aztán kérd, hogy áldjon meg téged, hogy te is áldás lehess mások számára.

Rick Warren, Daily Hope, 2011. október 17.

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/24/adakozasoddal_szolgalatot_vegzel

Carl Eichhorn: Teljes megszentelõdés (II.)

„Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet” (2 Péter 1, 6-7)

Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szûkkeblû kicsinyességtõl (Ján 8, 32). De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat. A nikolaiták, akiktõl Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24). Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bûn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy õket már semmi nem szennyezheti be. Veszélyes gõg, amely a megismerés alapján áll!

Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el. Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29). Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.

A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívbõl való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensõséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélõdés. Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. De ne szûkítsük le ezt a szeretetet a hívõk szûk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

csilla664a világ utolso napjai isten itélete közel az elragadtatás ideje

Biró Lally:Újjászületés Imája.

Joyce Meyer: Semmi sem választhat el az Ő szeretetétől

A Róma 8:35-39 beszél a nehéz időkről és annak a fontosságáról, hogy ne hagyjuk, hogy ezek elválasszanak minket Isten szeretetétől. Az évek során azt tapasztaltam, hogy Isten szeretete tart meg a nagy megpróbáltatások és a ránk nehezedő nyomás idején. A nehéz időkben az ördög mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyőzzön minket arról, hogy Isten nem szeret, mert ha szeretne, akkor vagy nem lennénk ebben a helyzetben, vagy már megszabadított volna belőle.

Amikor a félelem nagy erőkkel támad, hangosan kimondom, hogy Isten igenis szeret engem. Arra bátorítalak, hogy naponta többször mondd el: „Isten szeret engem!” Ne hagyd, hogy az ördög elrabolja tőled ezt az igazságot.

Az Efézusi 6 arról beszél, hogy viseljük szellemi fegyverzetünket a démoni támadások idején. Ennek a szellemi fegyverzetnek az egyik darabja az igazság öve.

6,14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel… (Efezusi)

Ez azt jelenti, hogy erősen ragaszkodnunk kell az igazsághoz, melyet Isten Igéjéből tanultunk. Az Igazság pedig ez:

8,35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?

8,36 Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."

8,37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.

8,38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,

8,39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róma)

Ne hagyd, hogy bármi közéd és Isten szeretete közé álljon, és győztesként fogsz diadalmaskodni!

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/60-semmi-sem-valaszthat-el-az-o-szeretetetol.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A hadviselés új szintjére viszlek benneteket, ha vágytok rá. A hitetek meg fog elevenedni, úgyhogy nem lesz kérdéses, van-e a hatalmatok a gonosz erőkkel való leszámolásra. Egyetlen oka van annak, hogy a sötétség erői nem azonnal távoznak el, amikor kiűzitek őket: az, hogy kételkedtek. Értsétek meg, hogy Krisztus hatalmával rendelkeztek -- nem felhígítva vagy felvizezve, hanem erőteljesen és hatékonyan. Amikor ingadozik a hitetek, akkor a hatalmatok és a hatékonyságotok is ingadozik. Legyetek erősek és határozottak, mondja az Úr, és végezzétek el a munkát.

Máté 10:8 "Gyógyítsátok meg a betegeket! Támasszátok fel a halottakat! Tisztítsátok meg a leprásokat! Űzzétek ki a gonosz szellemeket! Ingyen kaptátok, ezért ingyen is adjátok.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Rúth emlékére

„Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”

Rúth könyve 2,11-12

Sokáig érezted, hogy nincs szebb a gyermekkor emlékeinél, nincs melegebb otthon a szülői háznál. Azt gondoltad, hogy a legfontosabb szeretet az, ami összeköt szüleiddel, édesanyáddal, édesapáddal. Amit mondtak, az maga volt a szentírás, gondolataik, amit megosztottak, volt a bölcsesség első magva szívedben. Hitük a te hited volt, álmaik a te álmaid, de sorsod világra jöttödtől kezdve megpecsételődött.

Ahogy anyád testétől elszakadtál, úgy szakadtál el később szüleidtől, hogy önálló ember légy. Megismerted őt és megszeretted, mert különleges volt, mert más volt, mint a többiek. Aztán lassan ő lett számodra az egyetlen. Nem volt könnyű őt választanod. Hiába voltak szülei a legkedvesebb emberek, akiket csak ismertél, hiába szerettek, mint saját lányukat. Különböző hitük mégis maga volt a tiszteletlenség a családoddal szemben. A szeretet kötelékéből az egyik aztán elszakadt, mert az új lett az erősebb. Hitük tisztasága olyan erővel hatott rád, hogy semmi nyomorúság nem tántoríthatott el mellőlük. Meghalt az apósod és második anyukád szemében a fény halványabb lett, meghalt a sógorod és alkony köszöntött életetekbe. Aztán meghalt a férjed és mind úgy éreztétek, soha többé nem kel fel a nap.

Te nem hallgattál a károgókra, kik az istenek büntetéséről beszéltek, de a gyönyörű szülőföld kietlenné lett a számodra. Idegenné lett az ismerős ház, a kert, a világ és benne idegenné lettek az emberek. Az utolsó próba volt a legnehezebb, mert anyósod is, kit úgy szerettél, elküldött magától. „Én haza megyek, de te ne gyere velem!” – mondta. „Te is menj haza! Várnak a szüleid. Várnak a régi barátaid, a testvéreid mind. Miért lennék én fontosabb neked?”

Akkor elgondolkodtál, és megértetted: nem ő az, aki igazán fontos. És nem is az, hogy már csak ő az egyetlen, aki volt kedvesedre emlékeztet, mert a tegnapi emlékekből – bármily szépek legyenek is – nem lehet ma élni. Megértetted, hogy nem csupán hozzá kötődsz, hanem Ahhoz, Akihez ő is kötődik. Az Egyetlenhez, Aki vigaszt adhat, Aki most is jobbra fordíthat mindent, Akit egyedül érdemes követni, nem másokért, nem a szeretteidért, hanem egyedül önmagadért.

Akit úgy hívnak: Isten.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/09/ruth-emlekere.html

Áldás

AZ AJTÓ

Szerző: Görög Tibor

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.

Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

                                                     

(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek

Bob Gass: Helyes énkép

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

Mindannyian szenvedünk abban, amit a pszichológusok így neveznek: „alapvető meghatározási hiba”. Ez abban áll, hogy ha valami jó történik az életemben, akkor hajlamos vagyok ezért magamnak tulajdonítani az érdemet, de ha kudarcot vallok, ezt mindig a körülményeim hibáztatásával magyarázom. Ha jó eredményt érek el egy dolgozatban, ez azért van, mert okos vagyok; ha siralmasan teljesítek, ez azért van, mert valami (vagy több ellenem összejátszó körülmény) megzavart. Ha az embereknek tetszik a prédikációm, ezt azért van, mert jó igehirdető vagyok; ha nem tetszik nekik, akkor ők túl felszínesek.

Még többet ront az alapvető meghatározási hibán az, ahogyan más emberek viselkedését magyarázzuk. Míg a mi saját helytelen viselkedésünket enyhítő körülményekkel magyarázzuk, más emberek helytelen viselkedéséről azt tartjuk, hogy még Jób türelmét is kimerítenék. Ha engem megbüntetnek gyorshajtásért, az azért van, mert a rendőröknek teljesíteniük kell a napi kvótát, ezért csapdákat állítanak fel, pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogy bűnözőket fogjanak el. Ha téged büntetnek meg gyorshajtásért, az azt mutatja, hogy nem szabadna a volán mögé ülnöd.

Mi a megoldás az alapvető meghatározási hibára? A kegyelem és a bűnbánat. Isten segítségére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az igazat magunkról. Ő ezt meg is adja nekünk háromféleképpen: a) imádságon keresztül; b) az Ő igéjének olvasásán és alkalmazásán keresztül; c) olyan emberek által, akik szeretnek, és jól ismernek minket; olyan emberek által, akik nem azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk, hanem amit hallanunk kell.

maiige.hu),

Bízz az Úrban!

Készítette: Lisa Szanyel

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Áldott az az ember, aki Őbenne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik Őt félik, nincs fogyatkozásuk. 
Zsoltarok 34:8-9.
Amen!

Isten mindent tud használni!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Amint Ruksid az országba érkezett, az első dolga volt, hogy megszabaduljon a nevetséges, bő keleti viselettől. Farmert és bőrdzsekit vett megtakarított pénzéből és magára a legnagyobb tetoválást, amit csak lehetett.

A hatalmas rajz beborította az egész mellkasát és hasát. Fogalma sem volt róla, mit ábrázolt, nem is érdekelte, mégis nagyon büszke volt rá. Nem keveset szenvedett és költött miatta, de úgy érezte megérte. Végre szabad volt. Nem kötötték a fojtogató családi és vallási hagyományok. Loban... Egy ország, ahol oda ment, ahova akart, arra nézett, akire akart, nem kellett odafigyelnie, hogy milyen papírba törölte a fenekét, mindkét kezedével megfoghatta az ételt, nem kellett naponta ötször hasra vágódnia, böjtölnie, mecsetbe járnia és főleg ahol a lányok nem hordanak csadort.

Mindenki járhatott szórakozni, aki nagykorú volt. Loban, egy ország, ahol szemközt köpték, aki szinesbőrű volt, ahol a keleti ember másodrangú állampolgárnak számított, ahol lenézték az akcentusa miatt, ahol a külvárosok nyomornegyedeiben jutott csak hely neki és az is nagy csoda volt, hogy felvették egy gyárba segédmunkásnak. Ezen a helyen a bevándorlók között megszűntek a történelmi és nemzeti ellentétek. A gettókban együtt élt kelet és dél minden nemzetisége izgalmas, új, színes kavalkádot hozva létre. Persze egy ilyen helyen mindig nagy a mocsok minden értelemben. A város előljárósága nem nagyon törte össze magát a bevándorló negyed közbiztonsága és köztisztasága érdekében. Ezért a lakók kénytelenek voltak maguk rendet tartani mindkét fronton.

Az alvilág és a dzsungel törvényei uralkodtak a külvárosban. Sötétedés után nem volt ajánlatos utcára lépni. Persze az a környék nappal sem volt biztonságos. Bandák rótták a koszlott utcákat a düledező épületek között. Mindennaposak voltak a csetepaték, leszámolások, merényletek. Virágzott a drogcsempészet, a fegyver- és emberkereskedelem. A gettólakók folytonosan szenvedtek a lobani galerik zaklatásaitól is. A fajgyűlölők kedvenc vadászterepe volt a környék. Gyakran portyáztak ott, gyújtogatva, erőszakoskodva. Sok gyilkosságot követtek el, ám a rendőrség semmit sem tett megfékezésükre. A hallgatólagos vélemény az volt, hogy a nincstelen, iskolázatlan bevándorlók csak gondot okoztak az országnak, rontották a foglalkoztatottsági és közbiztonsági mutatókat. Szóval menjenek haza.

Ide érkezett Ruksid. Szerencséjére viszonylag könnyen beilleszkedett. Ambíciózus fiatal volt, lelkiismeretesen, keményen dolgozott. Lakást, kocsit akart. Dolgozni mindig pontosan bement és feladatát lelkiismeretesen elvégezte. A legjobb munkások közé tartozott. Nagyon hamar megtanult lobaniul. Irni is. Nem kellett esti iskolába járnia, mint a többieknek. Ragadt rá a tudás. Élénk agyú, jó fejű, tanulékony fiatalember volt. Persze ez nem akadályozta meg abban, hogy bevándorló barátaival szórakozni járjon. Balhéból direkt a fehér negyedek klubjaiba mentek. Lobani lányokkal ismerkedtek, akiknek imponált a polgárpukkasztás. Az ilyeneknek tetszett, hogy 'színesekkel' mutatkozzanak, velük táncoljanak, járjanak. Olyan hobbyféle volt számukra.

Ruksid nem bánta. Minden nap más lánnyal ébredt az ágyban, sokszor maga sem tudta hol. Egy éjszakai züllés alkalmával épp kilépett a mulatóhely ajtaján, erősen kapatosan, egy leányzóval karján, amikor hirtelen hatalmas ütést érzett tarkóján. Elvesztette eszméletét. Egy száguldó motor hátsó ülésén ébredt fel megkötözve. Ijedten forgatta fejét. A temetőbe vezető úton a gyér utcai megvilágításban borzalmas látvány bontakozott ki előtte. Egy motoros galeri halálfejes dzsekikben, pólókban, fordított keresztekkel. Egy sátánista banda rabolta el. Felpillantott az égre. Telihold volt. Kétségbeesetten idézte fel film és könyvélményeit. - Te jó ég! Telihold van! Ezek ki fognak nyírni! Kitépik a szívemet! Nem akarok húszévesen megdögleni! Ez igazságtalanság! - kapkodta fejét. Megpróbálta magát kitépni a kötelékből, de nem sikerült. - Azonnal engedjetek el! Nem akarok megdögleni! - kiabálta feszengve. A többi motoros hangosan röhögött. - Nicsak, milyen eleven a kicsike! De nem sokáig! Hamarosan mész a levesbe! Kitépjük a szívedet és megisszuk a véredet, bevándorló patkány!

Odaérkeztek a protestáns temetőhöz. A környék teljesen elhagyatottnak tűnt. A kerítésen volt egy lyuk. Annál megálltak. Ruksid nem hagyta magát, mégis átpréselték rajta. Próbált zajt csapni. Még hangosabban kiabált. - Pofa be! - dörrent rá a bandavezér és intett egy tagnak. Az odament Ruksidhoz és egy vastag szigetelőszalaggal beragasztotta a száját. A sátánisták leszálltak motorjaikról és kezeinél, lábainál fogva megragadták az erőteljesen védekező keleti fiút. Odahurcolták egy sírkőhöz, rálökték az előtte levő fekvő kőlapra. A főnök közben ácskapcsokat vert a földbe. Így olyan lett a sír, mint egy áldozati oltár. Az ácskapcsokhoz erősen kipányvázták Ruksidot. A vezér eszelősen röhögni kezdett és elővett a motorja oldalán levő szegecselt bőrtarisznyából egy csomagot. Ruksid kétségbeesetten pillantott a föléje hajoló motoros kezére. Hatalmas vadászkés villant meg a levegőben. Mindegyik sátánfajzat ott tülekedett fölötte. Látni akarták a haláltusáját. Egyikőjük már nem bírta türtőztetni magát és erőteljes mozdulattal letépte Ruksidról a pólóját. Ebben a pillanatban mindannyian megmerevedtek. Ijedten bámultak Ruksid mellkasára. Babonás félelemmel hátráltak el tőle. Aztán minden magyarázat nélkül azonnal motorra szálltak és otthagyták. Ruksid az izgalomtól elalélt. Hajnalban tért magához.

- Csoda volt! - ismerte fel. - Isteni csoda! Ki más mentett volna meg engem a sátánistáktól, mint Maga Isten? Wow! Új életet adott nekem! Könnyei eleredtek és keveredtek a Langyosan permetező, áldott, lobani esővel. A fiú hangokra lett figyelmes. Feszengeni kezdett, hogy észrevetesse magát. Szerencsére már világos volt. A család felfigyelt rá. Odamentek hozzá. Az apa az egyik fiú kezébe nyomta a nála levő vizesvödröt. Odament a sírhoz és eloldozta Ruksidot... Ruksid később elvégezte a Teológiai Akadémiát. Családot alapított. Lelkipásztor lett. Feleségével és gyermekeivel együtt járta a világot és hirdette az evangéliumot. Isten hatalmasan használta őt és megáldotta szolgálatait.

Sok évvel megtérése után visszajött Lobanba, ahhoz a helyi gyülekezethez, amelynél fiatal hívő éveit töltötte. A külvárosi keresztény közösség egy bibliai előadás sorozatnak adott helyet, amelyre Ruksidot is meghívták előadónak. Az első alkalommal elmesélte megtérését, sztoriját a sátánistákkal. A történet osztatlan sikert aratott. Egy ember a hallgatóságból szólásra jelentkezett. - Nos, pásztor, a te megtérésed az enyém is és még másik három barátomé. Tudnod kell, hogy én téptem le rólad akkor a pólódat...a mellkasodon és a hasadon megjelent a kereszt és az a felirat, hogy 'JÉZUS ÉL!'. Azt hittem, hogy a drog okozta. De a többiek is látták! Még aznap mindannyian elfogadtuk az Urat Megváltónknak.