Elgos - Velem

Spurgeon gondolatok

A türelem zavarba hozza a dühöngőt (Charles Haddon Spurgeon)

Imádság:

Uram, én annyiszor menekülnék, amikor döntés elé állítasz engem.

Pedig tudom, a döntés súlyában van a győzelem.

Nehéz nekem, Uram, ezt a súlyt cipelnem. Hordozásában, kérlek, légy velem!

 Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Isten nem mondja: szenvedjetek minél többet, ez erény és kötelesség, viszont tudnod kell: a fájdalmat is felvette magáéra. (Prohászka)

Járj a vizen

Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. (Máté 14:20.)

Jézus Pétert, akit már majdnem elvittek a hullámok, a víz tetejére hívta. Fölülről, a dolgok, ügyek, események tengere tetejéről hív, hogy nézzük az életet. Ő uralja mindezt. Amíg a habok között próbáljuk túlélni a mindennapokat, addig minden pillanat nyereség vagy veszteség. Nem is vesszük észre, hogy kapkodjuk a levegőt, amikor válogatunk a kendermagban, és azon gondolkodunk, mi is lenne a legjobb megoldás, a bundás kenyér vagy a meleg szendvics.

Jézus magasan fölé emel ezeknek a kérdéseknek, gazdagságnak, szegénységnek, és hatalommal vezeti az életünket. Ha meglátjuk Őt, ha meglátjuk azt a valakit, aki belehelyezett ebbe a világba, aki mindenét odaadta, akkor könyörögni fogunk mindenért, és nem a maradék-kezelés lesz a gond. Én magam is alul maradok ebben a küzdelemben, egyáltalán nem vagyok jobb senkinél. Dobál a szétdobáló, az ördög, hogy ne a lényeges dolgokkal foglalkozzam, foglalkozzunk, hanem csak vergődjünk nyugodtan a tárgyak, elintéznivalók és ügyek hullámain. Könyörögjünk Jézushoz, hogy hívjon járni a tengeren! Érezzük az ő minden badar földi dolog fölötti erejét! Hogy örömmel láthassuk a csodát, a tizenkét tele kosár maradékot, és ne az üres házon, a meg nem evett kenyéren sopánkodjunk. (Fekete Ágnes)

Kubinyi Károly - Az egyház utolsó kijelentése

A Szentlélek ígérete ...!

„Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam, az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.” Luk.3,16.

„Gondolkodtál-e már valaha azon, miért is élt a tanítványokban olyan halált megvető bátorság? Mi adta nekik azt az erőt, hogy az akkor ismert világ határáig elvigyék az evangéliumot a lehető legkedvezőtlenebb körülmények ellenére is? Péter önelégült kijelentések helyett hűségesen alárendelte magát az Úr akaratának, és hatalmasan hirdette az örömhírt. Tamás kétségeit felváltotta a sziklaszilárd hit. Jakab és János, a mennydörgés fiai is teljesen megváltoztak: az Úr Jézus alázatos szolgáiként munkálkodtak. Máté, a ravasz adószedő az evangélium hűséges krónikása lett; Máriát, az egykori rosszhírű nőt pedig később a kereszt tiszta életű, szerető szívű hőseként ismerték. A pünkösdi események drámai változást hoztak mindnyájuk életébe, és ugyanez történhet veled és velem is! A Szentlélek hatalma által ezek az emberek megváltoztatták a világot. Néhány évtized leforgása alatt a Római Birodalom határáig eljuttatták az evangéliumot.

Vajon Jézusnak a Szentlélekre vonatkozó ígérete csupán tanítványainak szólt? A mennyei ajándék kiáradása kizárólag az ő kiváltságuk volt? Vagy pedig Isten sokkal többet szeretne nekünk adni, mint amit mi elképzelhetünk? A pünkösdi ígérettel kapcsolatosan Pál kijelenti: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Csel 2:39)

Ellen White szintén megerősíti, hogy az ajándék számunkra is elérhető. „Az idők múlása nem változtatott Krisztus búcsúígéretén, hogy elküldi a Szentlelket, mint képviselőjét. Nem az Úr tartja vissza kegyelmének gazdagságát, hogy az nem árad ki a Föld felé az emberekre. Hogy ígéretének teljesedése nem észlelhető úgy, ahogyan lehetne, azért van, mert az ígéretet nem értékelik, ahogy kellene. Ha mindenki készséges volna, elnyerhetné a Szentlelket. Ahol alig gondolnak a Szentlélek szükségességére, ott lelki szárazság észlelhető, lelki hanyatlás és halál látható. Ahol jelentéktelen dolgok kötik le a figyelmet, ott hiányzik az isteni erő, amely az egyház növekedéséhez és boldogulásához szükséges, ami minden más áldást maga után von, és amit a menny végtelen bőségben kész reánk árasztani. (Ellen G. White: Az apostolok története, Budapest, Advent

Kiadó, 2001, 32.)”

A Biblia és a prófétaság modernkori ajándékának írásai is egyértelműen bizonyítják, hogy a Szentlélek ígérete mindnyájunknak szól. Isten vágyik arra, hogy ma is kitöltse Szentlelkét egyházára.  Egyáltalán nem a menny vonakodásán múlott, hogy a Szentlélek késői esőjének hatalma még nem töltetett ki az Úr művének befejezése érdekében. Az egész mennyei világ arra vár, hogy Isten népe megtegye a szükséges lépéseket, és megkaphassa a Szentlélek hatalmát az evangélium misszióparancsának teljesítéséhez.”

 (Részlet Mark A. Finley: 10 nap a felházban c. könyvéből - Advent Kiadó, Budapest, 2011.)

http://reggelidicseret.blogspot.com/2012/01/szentlelek-igerete.html

Készítette: Kiss László

Egy asszony látomása

Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában

Egy asszony elment a gyülekezet pásztorához, és elmondta neki, hogy amikor imádkozik, látomásban megjelenik neki Jézus.

„Olyan valóságosan jelenik meg nekem, mint ahogy ön itt áll most!” – mondta az asszony. „És beszél is hozzám. Azt mondja, hogy szeret engem, és hogy velem akar maradni. Gondolja, hogy megőrültem?”

„Egyáltalán nem!” – válaszolta a pásztor. „De, hogy biztosak legyünk benne, valóban Jézus az, aki megjelenik, tegyen fel neki egy kérdést. Kérdezze meg tőle, hogy milyen bűnöket vallott meg legutóbb imádságban. Aztán jöjjön vissza, és mesélje el, hogy mit válaszolt.”

Néhány héttel később az asszony visszament a gyülekezet pásztorához.

„Újra volt látomás?” – kíváncsiskodott a pásztor.

„Igen, volt!” – kiáltotta örömtelien az asszony.

„Feltette neki a kérdést?”

„Igen, és azt válaszolta, hogy: Elfelejtettem!”

Jézus kegyelmesen megbocsátja és elfelejti bűneinket, amikor megvalljuk azokat. A Szentírás biztosít bennünket:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket...” (János 1. levele 1:9);

„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat..., és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25).

Ha egyszer Isten megbocsátotta a bűneinket, örökre eltűnnek, olyan messzire kerülve tőlünk, „amilyen messze van napkelet napnyugattól” (Zsoltárok könyve 103:12; Zsidókhoz írt levél 8:12).

Britt Nicole - The lost get found magyar felirattal

Fehér zsebkendő

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A férfi a járda szélén ült, és az utcát bámulta. Néhányan visszafordultak, és a pillantásukkal végigmérték a borotválatlan arcú, görnyedt vállú és szakadt cipőjű idegent. Ő azonban ezt észre sem vette, mert gondolata a távoli múltban járt. Már nem egy éhenkórász csavargó volt, aki az elmúlt éjszaka a vasúti híd alatt aludt, hanem egy kisfiú, aki egy piros téglaházban lakott a szomszéd utcában, több mint 20 évvel ezelőtt. Ki tudja, azóta talán már le is rombolták azt a házat. Csak remélni merte, hogy közben nem taposták agyon az árvácskákat. Különös, hogy milyen tisztán emlékezett az árvácskákra, a hintára, amit az apja fölszerelt neki, meg a kerti útra, ahol biciklizni tanult. Hónapokig tartott, míg sikerült elég pénzt félretenni arra a biciklire!

Hirtelen vállat vont, mert a képek élénksége szinte fájt. Gondolataiban inkább továbbment még vagy tíz évet. A biciklit közben felcserélte egy motorkerékpárral, és attól kezdve ritkábban látogatott haza. Közben állása is akadt, és barátokban sem volt hiány. A szülei mindig szomorúnak látszottak, és valahogy olyan unalmas volt a társaságuk – a kocsmában sokkal jobban érezte magát. Ezekre, az évekre nem is nagyon akart visszagondolni. Amikor eladósodott, hazament, pénzt akart kérni a szüleitől. Teával kínálták, de a végén nem tudta elmondani, miért is jött. Azt viszont jól tudta, hogy apja hol tartja a pénzt, és amikor kimentek a kertbe, minden nehézség nélkül hozzájutott a pénzhez.

Akkor látta szüleit utoljára. Külföldre ment, és szülei semmit sem tudtak róla, sem az évekig tartó bolyongásról, sem a börtönbüntetésről. De ott, a cellájában sokat gondolt rájuk, különösen éjszakánként. Amikor nem tudott elaludni és csak forgolódott, miközben a hold fénye végigpásztázta a falat; de sokszor eszébe jutottak! Ha kiszabadul, még egyszer szeretné látni őket, ha még életben vannak egyáltalán, és akarják őt látni!

Amikor idejét letöltötte, munkát keresett a városban, de valahogy nem tudott megnyugodni. Mintha valami húzta, vonta volna hazafelé, és ettől a sürgető érzéstől nem tudott szabadulni. Minden alkalommal, amikor az utcákat járta, valami eszébe juttatta a kis téglaházat és a kisfiút, aki az iskolából szaladt hazafelé.

Nem akart pénz nélkül érkezni, ezért vagy gyalog, vagy autóstoppal tette meg a hazaút nagy részét. Hamarabb is hazaérkezett volna, de hirtelen elbizonytalanodott. Mi joga van ahhoz, hogy ilyen állapotban a szülei szeme elé kerüljön? Vajon össze tudnák egyeztetni ezt a tönkrement, megviselt férfit azzal a fiúval, akit annyira szerettek, és aki olyan nagy csalódást okozott nekik?

Vett magának ennivalót, és szinte az egész napot egy fa alatt töltötte. A levél, amit aznap este adott postára, rövid volt nagyon, de órákig tartott, mire megírta. Ezekkel a szavakkal zárta:

„…tudom, nem várhatom, hogy egyáltalán látni akartok…rajtatok áll! Csütörtök reggel korán eljövök az utca végébe. Ha szeretnétek, hogy jöjjek, akasszatok ki egy fehér zsebkendőt a régi szobám ablakába! Ha ott lesz a zsebkendő, jövök. Ha nem akkor búcsút intek a régi háznak, és tovább megyek.”

És most elérkezett a csütörtök reggel. Ő pedig megérkezett az utca végébe. De most, hogy ott volt, egyáltalán nem találta sietősnek a dolgot. Csak leült a járdára, és a köveket bámulta. Nos, hát mindörökre nem várhat vele, és – ki tudja – közben talán el is költöztek. Ha nem lesz ott a zsebkendő, megpróbál érdeklődni, mi lett velük, mielőtt elmenne a városból. Ahhoz még nem volt bátorsága, hogy végiggondolja, mit is tenne, ha a szülei nem akarnák látni őt.

Nagy nehezen felállt, mert minden porcikája sajgott a járdán töltött éjszaka után. Az utca még mindig árnyékban volt. A hűvös hajnali levegőben megborzongott, és lassan odament a vén platánfához, ahonnan tisztán, világosan lehetett látni a régi házukat. Egy pillanatig csukott szemmel állt az ágak alatt. Majd mély lélegzetet vett, és kinyitotta a szemét. Azután meg csak állt és állt, szemét meresztve bámult!

A nap már rásütött a kis piros téglaházra, de most már nem kis piros téglaháznak látszott, mert a ház össze fala ünnepi fehérbe öltözött! Minden ablakban lepedők lógtak, párnahuzatok, törülközők, abroszok, zsebkendők és szalvéták, a padlásszobából pedig fehér muszlinfüggönyt fújt ki a szél a tetőre. Az egész ház úgy ragyogott a reggeli napsütésben, mintha hóból épült volna! Szülei semmit sem bíztak a véletlenre! A férfi felemelte a fejét, és a megkönnyebbülés kiáltása szakadt fel belőle. Azután végigszaladt az utcán, s egyenesen be a nyitott ajtón át!

Isten vár. Várja, hogy akik elveszettek voltak, most visszataláljanak Teremtőjükhöz. Ő nem örül az emberek nyomorúságain, nem örül a szenvedéseiken, és nem örül, amikor a szakadékba beleesnek. Ő kinyújtja a kezét, és ki akar menteni mindenkit, hogy megismerjék az Ő végtelen kegyelmét. Isten otthagyja a kilencvenkilencet, csakhogy azt az egyet /aki lehet, hogy éppen te vagy!/ megtalálja és visszafogadja.

„…nagyobb öröm lesz a Mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége a megtérésre.”

/ Lukács 15, 7/

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!”

Kísérlet egy metró állomáson

Készítette: Oravecz Nóra

.. lefordítottam, de csak azért, mert EZ senkit sem hagyhat ki. megosztani ér.

-----------------------------------------------------

/// A Washington Post társadalmi kísérleteként Joshua Bell, világhírű zenészt kérte fel, hogy inkognitóban játsszon a metró állomáson. ////

Washington DC. Egy hideg januári reggelen egy férfi leült a metro állomáson, és elkezdett játszani a hegedűjén. Hat Bach darabot adott elő körülbelül 45 perc alatt. Ezalatt az idő alatt – tekintve, hogy a legforgalmasabb órákban ült ki – megközelítőleg 1100 ember haladt át az állomáson, legtöbbjük munkába sietve.

Három percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy középkorú ember felfigyeljen arra, hogy egy zenész játszik. Lelassított, és megállt egy pár másodpercre, aztán tovább sietett.

Egy perccel később megkapta az első dollárját: egy nő menet közben hajította oda a férfinek, majd elsétált.

Pár perccel később valaki nekidőlt a falnak, hogy hallgathassa a zenét, aztán ránézett az órájára, és elballagott. Valószínűleg késésben volt a munkahelyéről.

A legtöbb figyelmet egy mindössze 3 éves kisfiú tanúsította. Az anyja magával húzta, hiszen siettek, de a gyerek megállt, hogy hallgathassa a hegedűművészt. Végül, az anyja erőteljesen magával rángatta, a kisfiú pedig elindult, de megállás nélkül vissza-vissza nézett. Ezt a fajta magatartást számos gyerek megismételte, míg a szülők kivétel nélkül arra kényszerítették őket, hogy haladjanak.

Lassan 45 perce játszott a zenész, csupán 6 ember állt meg és hallgatta őt egy rövid időre. Megközelítőleg 20 adott neki pénzt, de azonnal tovább is sétáltak. 32 dollárt gyűjtött össze. Amikor befejezte a játékát, a hirtelen beálló csendet senki sem vette észre. Senki sem tapsolta meg, vagy ismerte fel.

Senki sem tudta, de a hegedűművész Joshua Bell volt, a világ egyik legtehetségesebb zenésze. A valaha írt legbonyolultabb darabokat adta elő, a hegedű pedig, amin játszott 3,5 millió dollárt ért.

Két nappal a metrós fellépése előtt, a Bostoni színházba szóló előadására minden jegy elkelt, átlag 100 dollárért.

Ez egy igaz történet.

A Washington Post társadalmi kísérleteként Joshua Bell, világhírű zenészt kérte fel, hogy inkognitóban játsszon a metró állomáson.

Le akarták tesztelni az emberek érzékelését, ízlését, és a prioritásukat. Körvonalakban: egy hétköznapi környezetben, a legmegfelelőbb időben: Képesek vagyunk-e felfogni a szépséget? Meg tudunk-e állni, és tudjuk becsülni azt, ami valóban érték? Felismerjük a tehetséget egy váratlan környezetben?

Az egyik legfontosabb konklúzió talán ez lehet:

Ha nem vagyunk képesek megállni, és meghallani a világ egyik legjobb zenészét, aki a világ legjobb zenéit játssza, akkor ugyan mennyi dolgot nem veszünk észre életünk során?

Megosztani ér..

Forrás: http://www.facebook.com/prdetour

Fordította: Oravecz Nóra

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Látom azokat a dolgokat, amelyek most derengenek fel előtted, amelyek leterheltek téged. Tudom, hogy mindent megteszel, ami tőled telik, hogy erős legyél és győztes, de mégis úgy érzed, hogy gyenge vagy és nem vagy képes megküzdeni ezzel. Én azt mondom neked, hogy Én vagyok a te erősséged minden helyzetben. Én vagyok a te békességed a viharban. És Velem semmi sem lehetetlen. Indulj el hittel és békességgel. Megteszem veled azt, hogy nem csak kitartó leszel, hanem sikeres is, mondja az Úr.

Filippi 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Forditotta: Országh György

Amen! Amen!

Aldott, szep napot kivanok mindenkinek!

Hit Gyülekezete-Vágyom Jelenlétedet

Balogh Ferenc Hatalmas Isten a szabadító.wmv

Kísértés

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit Tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, Hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben. "

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet Adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam Azon, hogy el kellene járnom valahová gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, egy Legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak ennyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért.:"
(ismeretlen szerző)

Nekem nincs más Rajtad kívül Jézus...flv

Hallelúja, dicsérd Istent.....wmv

Gyere haza gyermekem !

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A leány életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is Chicago alvilágában kötött ki.

Zajos mulatságokat csapott barátaival és barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni vágy.

Anyja egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy megkeresse, de hol? A szeretet találékony. Levelet írt. De hová? Leányának címét a bűnügyi rendőség sem tudta már évek óta felfedezni.
Csináltatott magáról egy csomó fényképet, úgy, ahogy volt, a szomorúságtól megöregedve; a képeket papírlapra ragasztotta, és minden egyes papírra felírta:

Gyere haza, Anyád vár!

A képeket azután elvitte azokra a szórakozóhelyekre, ahova a chicagói alvilág járt,
és engedélyt kért, hogy a falra akaszthassa. Vajon ér ez valamit? Elolvassa a lánya? És ha igen, hallgat rá?

Sötét éjszaka volt. Az egyik bárban valami nótát játszott a zenekar. Fiatal nő imbolygott a bárpult felé a bűnbarlangon végig. Lelke üres volt, élete elrontva. Hirtelen megállt, mint akit villám sújtott végig.

A falon egy idős asszony képét látta....

Szívszaggató sikoltás hallatszott: Anyám !

Egy órával később otthon volt.

Csupán négy szó : nem sok !

De ebben a négy szóban benne van annak a levélnek a tartalma is , amit Isten küld Neked.

Gyere haza !

Valaki aki nagyon szeret, vár Rád !

Isten is így vár rád! Ha megfáradtál, eltévedtél akkor ne feledd: Ő mindig vár Reád!

"WINNER" Ashleigh and Pudsey - Britain's Got Talent 2012 Final