2016. november 28.

Max Lucado: Jeruzsálem

Jeruzsálemben járva arra gondoltam, hogy Jeruzsálem egy valódi emlékeztető számunkra: a hitünk földi hit. A mi Istenünk nem elégedett meg azzal, hogy távolról szemlélje gyermekeit.
Lejött hozzánk a sárba. Betlehembe. Jeruzsálembe. A sírba. A világunkba.

A mi Istenünk itt járt a földön! Voltak ujjai, veséje és szemei, amik elfáradtak. Mennyire drága ez az igazság! Ő nem csak meghall minket, hanem meg is ért minket és együttérez velünk. Lehet, hogy valamelyik imádra ezzel a gondolattal válaszol: „Igen, emlékszem milyen ez.”

Megtestesülésének üzenete egyszerűen lenyűgöző. Ha Isten hajlandó volt arra, hogy hagyja magát bepólyálni, és hajlandó volt arra, hogy anyatejjel táplálkozzon, akkor azt hiszem az irántad való szeretete egy percig sem kérdés. Megkérdőjelezheted a cselekedeteit, a döntéseit vagy a kijelentéseit. Azonban, soha de soha nem kérdőjelezheted meg a kiolthatatlan, hatalmas szeretetét.
Olyanná vált, mint mi – azért, hogy mi olyanná válhassunk, mint Ő.
Max Lucado
                                                                         Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/max-lucado/630-jeruzsalem.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.