2015. január 1.

1 Péter 3. fejezet: A hívők kötelességei egymás iránt (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Pét. 3,1 Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): rendeljék alá magukat] az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is [(apeitheó): engedetlenek, nem fogadnak szót, rábeszélhetetlenek, makacsul visszautasítanak minden meggyőzési kísérletet, és nem hisznek] az igének, [nem fogadnák is be a (logoszt): az igét], feleségük magaviselete [(anasztrophé): életvitele, magatartása, viselkedése] által ige nélkül is megnyeressenek, [(kerdainó) meggyőzettessenek, hogy  őket az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyerje]*

*És az apostol újra - és újra megismétli minden gyülekezetben, hogy:Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek [(hüpotasszó): engedelmeskedjetek, alkalmazkodjatok], mint az Úrnak. Mert a férj [a férfi] feje [(kephalé): eredete, forrása] a feleségének [az asszonynak], mint a Krisztus is feje [(kephalé): eredete, forrása] az egyháznak [a kihívott gyülekezetnek, eklézsiának]. És ugyanő megtartója [üdvözítője: megváltója, megszabadítója, megmentője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója] a testnek, a (szóma: személynek) [az egyháznak, az ő testének (szóma): személyének]. De miképpen az egyház [a kihívott gyülekezet, eklézsia] engedelmes [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli magát] a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is [úgy tegyenek], engedelmesek [(hüpotasszó): alkalmazkodók; magukat alávetők] legyenek férjüknek mindenben” (Eféz. 5,22-24).

 Az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Akarom pedig, [és szeretném] hogy tudjátok, [ha megértenétek, tudatában lennétek] hogy minden férfiúnak [(ánér): - jelenti az érettkorú (a krisztusi felnőtt kort elért) embert is], feje [(kephalé): - az eredete, forrása] a Krisztus; az asszonynak [(güné): jelenti a nőnemű emberi lényt. De többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort, vagyis még a hústesti embert jelöli]  feje pedig a férfiú; [a nőnek eredete azonban a férfi] a Krisztusnak feje (eredete) pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).

Ahogyan Éva is Ádámból származott – vagyis eredete Ádám  volt: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23).

Mert: „… Ádám… ama következendőnek [Eljövendőnek, Krisztusnak] kiábrázolása [előképe] (Róm. 5,14).

És újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli] a ti férjeteknek [éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az Úrban. [mert ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak]” (Kol. 3,18).

A feleség feladata a gyakorlatban: „Legyenek mértékletesek (szóphrón: józan, mértékletes, épeszű, fegyelmezett, visszafogott), tiszták (hagnosz: szent, érintetlen, tisztességes), háziasak, jók (agathosz: jóindulatú), férjüknek engedelmesek (hüpotasszó: engedelmeskedik, szeretetteljes alkalmazkodás), hogy az Isten beszéde ne káromoltassék (nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét)” (Tit. 2,5).

A bűnbe esett asszonyhoz így szól az Úr: „Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; mégis epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1 Móz. 3,16). De Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Azért: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]” (1 Kor. 12,13).

„És minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27).

A testnek pedig: „És Ő a feje a testnek [(szóma): egész lényének], az egyháznak [eklézsiának; a kihívottak közösségének]: aki a kezdet [eredet], elsőszülött [legelsőnek nemzett. LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT; Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; [hogy Övé legyen az elsőség mindenben]” (Kol. 1,18).

1 Pét. 3,2 Szemlélvén, és [(epopteuó): megfigyelve] a ti istenfélő feddhetetlen [(hagnosz): tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó, szent] életeteket [(anasztrophé): magatartásotokat, viselkedéseteket].

1 Pét. 3,3 Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, [nem koszmosz) evilág szerinti] hajfonogatásból és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből, mint [fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözetből] való. [Más fordítás: Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése; ne törődjetek a külső ékességgel]*

*Hanem:Legyenek mértékletesek, [(szóphrón): józan gondolkozásúak, megfontoltak, szerények, mértékletesek, fegyelmezettek, és visszafogottak].  Tiszták, [(hagnosz): tiszta, és szent életűek], háziasak [a házban, az otthonban cselekvők]. Jók, [(agathosz): legyenek kedvesek, jóságosak, gyöngédek, szeretetreméltóak, jóindulatúak, tisztességesek, és becsületesek]. Férjüknek, vagy az [(anér): az érett korúaknak] engedelmesek, [(hüpotasszó): alárendeli, aláveti magát, és engedelmeskedik] hogy az Isten beszéde [az Isten (logosza): Igéje] ne káromoltassék [(blaszphémeó): nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét, és nehogy miattuk becsméreljék, és tiszteletlenül beszéljenek Isten Igéjéről]” (Tit. 2,5).

És megismétli az apostol a figyelmeztetést: „Az asszonyok [(güné): jelenti a nőnemű emberi lényt. De többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort, vagyis még a hústesti embert jelöli] tisztességes [(koszmiosz): rendes, rendezett, illendő, tisztességes, szerény] öltözetben [(katasztolé): ruhában, nem kihívó öltözetben]. Szemérmetességgel [(aidósz): ami azt jelenti, hogy viselkedésük az illendőség, vagy alázat érzése által visszatartott, fékezett legyen] és mértékletességgel [(szóphroszüné): józanul, önuralom, és önkontrollal, mértékletességgel, megfontoltsággal, körültekintés, tartózkodás, egészséges gondolkodásmód] ékesítsék [(koszmeó): elrendez, rendben tart, feldíszít] magukat. Nem hajfonatokkal [(plegma) ne hajberakásokkal; Ne hajfodorítással] és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel [vagy drága ruhával; költséges ruházattal]. »Más fordítás: Az asszonyok szerényen és ne feltűnő módon öltözködjenek, tisztességes ruhákat viseljenek. Ne hordjanak különleges frizurát, aranyat, gyöngyöket, vagy drága ruhákat«. Hanem amint illik [(prepó): helyes] az istenfélelmet valló [Istentisztelő] asszonyokhoz, jó [(agathosz): szeretetreméltó, és hasznos] cselekedetekkel. [Más fordítás: Inkább azzal díszítsék magukat, hogy Istennek tetsző dolgokat tesznek, mert ez illik azokhoz, akik azt mondják, hogy Istent imádják]” (1 Tim. 2,9-10).

Hiszen Isten az: „Aki jóval tölti be a te ékességedet, (Ő ékesít fel) és megújul a te ifjúságod, mint a sasé (Zsolt. 103,5).

1 Pét. 3,4 Hanem a szívnek elrejtett embere [a rejtett belső ember ékesítsen benneteket], a szelíd [(prausz): jóindulatú, barátságos, higgadt] és csendes [(hészükhiosz): békés, nyugodt, a helyét megtartó, egy helyben maradó] szellem romolhatatlanságával, [el nem múló díszével, a maga romolhatatlan valóságában]. Ami igen becses [(polütelész): rendkívül drága, nagyon értékes] az Isten előtt. [Más fordítás: Hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szerény és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében].

1 Pét. 3,5 Mert így ékesítették [így díszítették] magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, és [bíztak] engedelmeskedvén [és alárendelve magukat] az ő férjüknek.

1 Pét. 3,6 Miként Sára »jelentése: hercegnő« [(hüpakúó): figyelmesen hallgatott, és alkalmazkodva] engedelmeskedett Ábrahámnak [jelentése: sokaság atyja], úrnak nevezvén őt. Akinek gyermekei lettetek, ha jót [(agathopoieó): hasznosat] cselekedtek, és semmiféle félelemtől [(ptoészisz): ijesztéstől, rettentéstől, megfélemlítéstől, fenyegetéstől] nem rettegtek, és nem [(phobeó phobeomai): rémültök meg, nem riadtok vissza] és [szenvedélyek fel nem kavarnak titeket]*


*Hiszen megmondta az Úr, hogy: „Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő” (Péld. 3,25).

1 Pét. 3,7 A férfiak hasonlóképen, [szintén] együtt lakjanak [együtt éljenek] értelmes módon [megértéssel, az ismeretnek megfelelően] feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, [mint gyengébb félnek] tisztességet tévén [megadván nékik a tiszteletet, és részesítsétek őket megbecsülésben], mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak [hogy közös imádságaitoknak ne legyen akadálya]*

*És ismét a férfiakhoz szól az Úr: Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta, kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]” (Eféz. 5,25).

És megismétli az Úr: „Ti férfiak, (agapaó: önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)] szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák; s ne legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük]” (Kol. 3,19).

És gyakorlati tanácsot is a az apostol: „A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének. Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]” (1 Kor. 7,3.5).

És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek(Eféz. 4,32).

1 Pét. 3,8 Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek [homophrón): egyetértők, azonos gondolkodásúak, egy törekvésűek, egyszándékúak, ugyanazzal a céllal], rokonérzelműek, [szümpathész): együttérzők] atyafi szeretők [(philadelphosz): testvéreket kedvelő, testvérként szeretők], irgalmasak, [(euszplagkhnosz): könyörületesek, a másik iránt részvétet, szánalmat érzők] kegyesek [(philophrón): szeretetteljesek, barátságosak, jóindulatúak, jóságosak]*

*És mert nagyon fontos a kijelentés, minden gyülekezetben megismétli az apostol: Atyafiúi [vagyis testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők [a tisztelet dolgában egymással versengők] legyetek. Egymás iránt ugyanazon indulattal [és érzéssel] legyetek. [Más fordítás: Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. [Más fordítás: Ne legyetek fennhéjázók, nagyra törők. Ne a magas vagy fellengzős dolgokon jártassátok eszeteket, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; Ne legyetek nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [vagyis a magatok értelme szerint. Ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi értelmükben bíznak, és erre építenek]” (Róm. 12,10.16).

„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3).

„A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7).

És ismét: „Azonban a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek, és buzdítlak, bátorítlak titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok. Egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán, és ne legyenek közöttetek szakadások, vagyis szétválás, összekülönbözés, meghasonlás. Hanem legyetek teljesen egyek, és egybekötözöttek, ugyanazzal az érzéssel, és gondolkodással, szellemi értelemmel. És ugyanazzal a meggyőződéssel, felfogással, és ugyanazon véleménnyel, és szándékkal igazodjatok egymáshoz [a görög mondanivaló szerint: ugyanabban az értelemben és meggyőződésben jutva teljességre] (1Kor. 1,10).

Így legyünk tökéletesek: „Valakik annakokáért tökéletesek, vagyis felnőtt, érett korúak vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek. Isten azt is feltárja, nyilvánvalóvá teszi majd előttetek. Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. [Más fordítás: „Mindazoknak, akik bevégzettek, vagyis szellemileg érettek vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni. Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni, azt az igazságot követnünk is kell].  „… egyet akarva ugyanarra törekedjetek, vagyis az egységre törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek igazi Izráelén” (Fil. 3,15-16;  2,2-3;  Gal. 6,16).

„Teljes alázatossággal [(tapeinophroszüné): szerénységgel], és szelídséggel [szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, gyengédség. jóindulattal, gyengédséggel], hosszútűréssel [türelemmel] elszenvedvén egymást [(agapé): isteni] szeretetben(Eféz. 4,2).

Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai [(eklektosz): kiválasztott, értékes, kedvencei]. Szentek [(hagiosz): Istennek szentelt, a világtól Isten számára elkülönített]. És szeretettek [(agapaó): Mert Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele]. könyörületes [a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző] szívet [(szplankhnon): szív: bensőből fakadó érzések], jóságosságot [kedvességet, gyengédséget], alázatosságot [szerénységet], szelídséget [(praotész): jóindulat, barátságosság, higgadtság], hosszútűrést [türelmet ]” (Kol. 3,12).

1 Pét. 3,9 Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, [(apodidómi kakosz): nem viszonozva a rossz, káros, ártalmas dolgokat, sérelmeket, vagyis a rosszat rosszal] avagy szidalommal (loidoria): szidalmazással, gyalázással, becsmérléssel] a szidalomért; [szidalmazásért, gyalázkodásért, becsmérlésért]. Sőt ellenkezőleg áldást mondván, vagyis [(eulogeó): kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni, Isten kegyelmébe ajánlva] tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Én azt mondom néktek, hogy ha az emberek lesznek ellenségesek, akkor őket: Szeressétek önzetlenül, érdemeitől függetlenül, és áldjátok azokat, vagyis a kimondott szóval üdvhozó erőt közvetítsetek azok felé, akik titeket átkoznak, akik rosszat kívánnak. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és haragosaitokkal, akik utálnak, megvetnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak, rágalmaznak, zaklatnak, fenyegetnek, ártanak, sértegetnek, gyaláznak, bántalmaznak és kergetnek, vagyis üldöznek rossz szándékkal titeket” (Mát. 5,44)

 Pál apostol is arra figyelmezteti a hívőket: „Senkinek gonoszért gonosszal [vagyis rosszért rosszal, sérelemért; igazságtalanságért, méltatlanságért] ne fizessetek [vagyis ne viszonozzátok sérelemmel, igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal]. A tisztességre [és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek úgy, hogy azt minden ember lássa] (Róm. 12,17).

És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22)

Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15)

„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

És azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).

1 Pét. 3,10 Mert aki akarja az életet szeretni, [(theló etheló): aki szeretne örülni az életnek], és jó [(agathosz): szerencsés, boldog] napokat látni, tiltsa meg [(pauó): fékezze meg, és tartsa vissza] nyelvét a gonosztól, a [(kakosz): rossz, káros, ártalmas beszédtől] és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot [(dolosz): ravaszságot,
csalárdságot, az óvja ajkát a hamis szótól]*

*Jakab apostol is figyelmezteti a hívőket: Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz) igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi] meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát is becsapja], annak az istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres]” (Jak. 1,26).

Az Úr Jézus kijelentése a beszédről, és annak következményéről: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29).

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „…Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2).

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)(Kol. 3,8).

Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).

Aki vigyáz a szájára, és megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23)

Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól... Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár” (Péld. 13,2-3).

Dávid is így vall a beszédről: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, (és hogy ne szóljon rosszat) és ajkadat a csalárd beszédtől (Zsolt. 34,13-14)

Ezért így imádkozik: „Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3).

1 Pét. 3,11 Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon utána, törekedjen rá, kutassa,] a békességet, vagyis [(eiréné) azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse [(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt*

*Minden gyülekezetnek szól a figyelmeztetés: „Vigyázzatok, [(horaó): figyeljetek, és ügyeljetek rá] hogy senki senkinek rosszért [(kakosz): gonosz, káros, ártalmas dologért, vagy cselekedetért] rosszal [(kakosz): gonosz, káros, ártalmas dologgal, vagy cselekedettel] ne fizessen. Hanem mindenkor jóra törekedjetek [(agathosz): tanúsítsatok mindenkor jóságot] úgy egymás iránt, mint mindenki iránt [és szolgáljátok szüntelen odaadással egymás javát és a többiekét]” (1 Thess. 5,15).

„Senkinek gonoszért gonosszal [vagyis rosszért rosszal, sérelemért, igazságtalanságért, méltatlanságért] ne fizessetek [vagyis ne viszonozzátok sérelemmel, igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal] A tisztességre [és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek úgy, hogy azt minden ember lássa]. Magatokért bosszút ne álljatok [és ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (vagyis a gonosz = a sátán) ellen irányuló, cselekvésben megnyilvánuló magatartás], mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [vagyis az igazságszolgáltatás, és a megvédelmezés] én megfizetek [vagyis igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr” (Róm. 12,17.19).

És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22).

„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

És azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).

Már a törvényben így tanít az Úr: Bosszúálló (vagyis igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

Ezért: „Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás, szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. Ellenkezőleg legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek(Eféz. 4,31-32).

Szeretett barátom [és testvérem], ne a rosszat [(kakosz): azt, ami értéktelen, hitvány] kövesd [(mimeomai): utánozd], hanem a jót. Aki jót cselekszik [(agathosz): és másnak a hasznára cselekszik, valakinek a segítségére lesz], az Istenből van; aki pedig rosszat cselekszik [(kakopoieó): és árt valakinek, bajt / kárt okoz], az sohasem látta meg az Istent (3 Ján. 1,11).

Dávid így prófétál a megigazultakról: „Mindennapon irgalmatoskodik (mindenkor könyörül) és kölcsön ad, és az ő magzatja (az ő gyermeke) áldott (lesz). Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké” (Zsolt. 37,26-37.

Ézsaiás is erre biztatja az újjá született embert: „Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét” (Ésa. 1,17).

János apostolon keresztül így hangzik a kijelentés: „Aki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe (hamartanó: vagyis egy sem lesz céltévesztő). Aki bűnbe esik, (hamartanó: vagyis céltévesztő lesz), egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Senki sem cselekszik bűnt (hamartanó: vagyis senki sem lesz céltévesztő), aki az Istenből született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt (hamartanó: vagyis nem lehet céltévesztő), mivelhogy Istenből született (1 Ján. 3,6.9).

„Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

„Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).

1 Pét. 3,12 Mert az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon [megigazultakon] vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön*

*Mert: „Messze van az Úr az istentelenektől (vagyis az Isten nélkül élőktől); az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja” (Péld. 15,29).

Hiszen: „Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat” (Zsolt. 34,16).

És: „Beteljesíti az őt félőknek (az Őt tisztelőknek) kívánságát, kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,19).

De ha: „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos” (Péld. 28,9).

1 Pét. 3,13 És kicsoda az, aki bántalmaz [árt, gonosszal illet, gonoszul bánik, kárt okoz, bánt, bosszant] titeket, ha a jónak követői lesztek [ha buzgón igyekeztek a jóra]?

1 Pét. 3,14 De ha szenvedtek, ha kínlódnotok, kellene is a megigazulás miatt, boldogok, és a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak vagytok, és lesztek. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek, a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, ne fogjon el benneteket tőlük, se zavarba ne essetek, és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel benneteket*

*Az Úr Jézus kijelentése: Boldogok, akik háborúságot, vagyis: üldözést szenvednek, vagy akiket zaklatnak, követnek, megfigyelnek, sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény, a bíróság előtt vádolnak az igazságért, a megigazulás, az igazzá válás miatt: mert övék a mennyeknek országa, a mennyeknek királysága, királyi uralma. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt: akik közé beépülnek, törvény / vagy bíróság / előtt vád alá helyeznek titeket és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam (Mát. 5,10-11).

És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok, a legteljesebb mértékben áldottak vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak titeket. Mert megnyugszik, és megpihen rajtatok a dicsőségnek és az Istennek, az isteni Felségnek Szelleme. Amit amazok káromolnak és becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek Róla ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14).

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).

És az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, kiközösítenek, és szidalmaznak, gyaláznak, és kivetik, kitörlik a ti neveteket, mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, sőt ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok bőséges és nagy a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek, és mert ugyanezt tették a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)

És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog, és az kegyelem, ha valaki Istenről való meggyőződéséért, Istenre néző lelkiismerettel tűr keserűségeket, sérelmeket, méltatlanul és igazságtalanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök, ha kitartóan tűritek a hibáitok miatt kapott verést? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, és ha továbbra is kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést, ez kedves dolog Istennél, az Ő szemében(1 Pét. 2,19-20)

A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították, vagyis előhívták az apostolokat, megveretvén őket, az után megparancsolták nekik, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel távoztak el a nagytanács színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek, és gyalázatot szenvedjenek. És mindennap a templomban, a szent helyen és házanként nem szűnnek vala meg, és nem hagytak fel tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42).

És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem az is hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).

 Mert: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, azaz: a magáét; de mivelhogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik, és teszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).

De Isten így bátorít: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek, tekintsetek le a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak, szétfoszlanak, és a föld, mint a ruha megavul, és szétmállik, és lakosai hasonlókép elvesznek, és lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol, meg nem rendül. Hallgassatok rám, kik tudjátok, és ismeritek az igazságot, te nép, kinek szívében van, mert szívébe zárta törvényemet! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és mint a gyapjú, melyet megrág a féreg, de az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre!” (Ésa. 51,6-8).

1 Pét. 3,15 Az Úr Istent [az Urat, a Krisztust] pedig szenteljétek meg [(hagiadzó): tekintsétek szentnek] a ti szívetekben [a bensőtökben]. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről [aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek], szelídséggel [(prautész): barátsággal, higgadtsággal] és félelemmel [tisztelettudóan]*

*És így folytatódik a kijelentés: A ti beszédetek [(logosz): Igéitek] mindenkor [(pantote): azaz minden időben] kellemetes [kedves; megnyerő, elfogadható] legyen, sóval [a Szent Szellemmel] fűszerezett [ízesített]; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek [hogy tudjátok, kinek milyen választ kell adnotok]” (Kol. 4,6).

Maga a testté lett Ige mutat példát arra, hogy hogyan kell hirdetni az Igét: „És mindnyájan… elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak [és csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott]…” (Luk. 4,22).

Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Legyen bennetek só…”(Márk. 9,50).

És hogy mit jelent a só, arról így szól a feltámadott Úr: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet (Ján. 20,21-22).

Mert: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek (amiből hiányzik a lényeg, a belseje)?” (Jób. 6,6).

Ézsaiás pedig így prófétál arról, akit meg kell szentelni: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, (Őt tartsátok szentnek) Őt tiszteljétek! Akkor ő is megszentel…(Ésa. 8,13-14).

1 Pét. 3,16 Jó lelkiismeretetek [(szüneidészisz): szellemi együttészlelésetek] lévén; hogy amiben rágalmaznak [hamisan vádolnak, sértegetnek] titeket, mint gonosztevőket, [(kakopoiosz): ártalmas, kárt okozókat] megszégyenüljenek, akik gyalázzák [becsmérlik] a ti Krisztusban való jó élteteket [(anasztrophé): életmódotokat]*

*És: „Legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok és tiszták, romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan gyermekei az elfordult, fonák, hamis, ravasz, álnok és elvetemedett, elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik között fényletek, ragyogtok, világítotok, mint csillagok, és fénypontok e világon (Fil. 2,15).

„Mert Istennek ugyanis az az akarata, hogy jót cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

1 Pét. 3,17 Mert jobb, [(kreittón): hasznosabb] ha jót cselekedve szenvedtek, [jó tetteitekért (paszkhó): kellemetlenségeket, fájdalmakat kell átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni], hogysem gonoszt cselekedve, és [(kakopoieó): ártva, bajt / kárt okozva]*

*És így folytatódik a kijelentés: Mert micsoda dicsőség az, [de milyen dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok állhatatosak]? De ha jót cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, és ehhez (kharisz): kegyelmet ad az Isten]” (1 Pét. 2,20).

 Az apostolokon keresztül kerül kijelentésre, hogy az üldözések, és az ebből eredő szenvedések nem mások, mint kísértések, hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, és ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által, és) végett támadt köztetek. (amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (és fordulna elő) veletek. Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (és személyes közösséget vállaltok, részt vesztek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldogok lehessetek, és rendkívüli módon ujjongva örülhessetek), és örvendezhessetek. (A legteljesebb mértékben) boldogok [vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felség) Szelleme, [akit] amazok káromolnak (becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:12-14).

 „Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget  szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).

„Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).

„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, kedvezés, ajándék, öröm, nagylelkűség, bőkezűség szerzője, és) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (és keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen (és tesz) tökéletesekké. (és alkalmassá), (Ő fog helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapozva).” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

Mert: „Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (azaz: a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).

Mert egyébként: „kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? De ha szenvedtek is az igazságért, (akkor is) boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, (fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg) se zavarba ne essetek (se meg ne rettenjetek)” (1 Pét. 3,13-14)

Már a prófétán keresztül így tanít az Úr:„Ti ne mondjátok összeesküvésnek (mindazt), valamit e nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek!”  (Ésa. 8,12).

Hanem: „Hallgassatok rám, kik tudjátok (és ismeritek) az igazságot, te nép (én népem), kinek szívében van törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek (és meg ne rendüljetek)!” (Ésa. 51,7).

1 Pét. 3,18 Mert Krisztus [(kai): ugyanis] szenvedett [(paszkhó): átélte, megtapasztalta, elviselte, eltűrte a fájdalmat] egyszer a bűnökért [(hamartia): céltévesztésért], mint igaz [(dikaiosz): megigazult] a nem igazakért, az [(adikosz): engedetlen, hűtlen, hitetlenek helyett. (hina): Azért] hogy minket Istenhez vezéreljen [azért hogy minket Istenhez való (proszagó): csatlakozásra bírjon]. Megölettetvén ugyan (hús)test szerint, [(thanatoó): kiszolgáltatva a halálnak, halálra adva, és ítélve ölte meg őt a hús ember] de megeleveníttetvén Szellem szerint [dzóopoieó: de megelevenedett, életre kelt (pneuma) a Szellem]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert amikor még erőtlenek, gyengék, és tehetetlenek voltunk a hústest miatt, ami engedett a kísértésnek, a rendelt, vagyis az alkalmatos, a meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért, vagyis Isten nélkül élőkért. Mert Isten, Aki a Szeretet: „…a mi hozzánk való szerelmét, isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt. Mert hogy meghalt, a bűnnek, vagyis a céltévesztés miatt halt meg egyszer, hogy pedig él, az Istennek él. [Más fordítás: Ami ugyanis benne meghalt azt a vétek, a cél elvétése ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti]” (Róm. 5,6.8.10).

És tette ezt Isten azért:  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében(Ján. 3,16.18).

 Ez pedig akkor történt: „Mikor eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés ideje, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, vagyis a törvénynek alávetve, és a törvény alá adatott. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, és kivásárolja, hogy elnyerjük, vagyis hogy visszanyerjük a fiúságot, és ismét Isten fiaivá legyünk (Gal. 4,4-5).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr, vagyis Jahve dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt, mert az ÚR, // Jahve // maga mondja ezt(Ésa. 40,5)

Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18).

De Ő nemcsak meghalt, hanem fel is támadt: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait [bilincseit] megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia [mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa, legyőzze, visszafogja, akadályozza őt]. Erről így prófétál Dávid: „Mert Dávid [már eleve] ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor [(pasz): állandóan], mert Ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam [hogy meg ne inogjak; Meg ne rendüljek, hogy biztonságban legyek]. Annakokáért örvendezett az én szívem [(kardia): szellemi élet központja, bensőm], és vígadott az én nyelvem annak felette az én (hús)testem is reménységben nyugszik [Más fordítás: Örül hát szívem és nyelvem énekel; még a húsom is  reménységgel lakik, és (sátorozik) itt]. Mert nem hagyod az én lelkemet [az én életemet] a sírban [a halottak birodalmában (országában); a koporsóban] és nem engeded, hogy a te Szented rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet elmúlást] lásson (Csel. 2,24-27).

1 Pét.3,19 Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő [(phülaké): őrizet alatt sínylődő] szellemeknek [(kai): akkor] prédikált [(kérüsszó): hirdette nekik az igét, az evangéliumot]*

*És így folytatódik a kijelentés: Mert azért hirdettetett (hangzott, prédikáltatott) az evangélium (az örömhír) a holtaknak (holtak előtt) is, hogy megítéltessenek emberek szerint (hús)testben de éljenek Isten szerint szellemben. (Más fordítás: ha a hús emberi életsorban ítéletre juttatta is őket, Isten kegyelméből éljenek a Szellem által) (1Pét 4:6).

Az Úr Jézus a pusztai kísértés után: „Odahagyva és elhagyva Názáretet, elméne, és letelepedett és lakozék a tengerparti Kapernaumban a Zebulon és Nafthali határain, ezek vidékére költözött. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a tenger menti út, a Jordánon túl, a túlsó parton, a pogányok, vagyis a nemzetek Galileája. A nép, amely sötétségben (vakságban, tudatlanságban) ül vala, láta nagy világosságot, nagy fényt, és akik a halálnak földében és országában, és árnyékában ülnek és laknak vala, azoknak világosság támada, és fény virradt rájuk. [Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!]. Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és hirdetni, és ezt mondani: Térjetek meg, térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozásmódotokat, mert elközelgetett a mennyeknek országa, a mennyek királysága” (Mát. 4,13-17).

Így teljesült be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz, nem marad mindig sötétség ott, ahol most szorongatás, és elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját, vagyis a Jordánon túli részt, és a pogányok határát, a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2).

Amikor az Úr visszamegy Názáretbe, így - és itt - jelenti be a próféciák beteljesedését: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a [koldus] szegényeknek [a koldusoknak örömhírt vigyek] az Evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes [az összetört] szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak [a raboknak] szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását [és a vakoknak újralátást; látásuk visszanyerését]. Hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat [elnyomottakat; a megkínzottakat; a szétzúzott szívűeket; a megtörteket; hogy békességben elbocsássam a megtörteket], Hogy (ki)hirdessem az Úrnak kedves esztendejét [az Úr kiengesztelődésének, kegyelmének idejét]. És behajtván a könyvet [összegöngyölítve a könyvtekercset], átadá a szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenek szemei Őreá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra [fületek hallatára]” (Luk. 4,18-21).

Ez pedig így lett megírva: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek (az alázatosaknak) örömöt (örömhírt vigyek, és) mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást); Hogy hirdessem az Úr jókedvének (kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek (adjak) Sion gyászolóira (hamu helyett fejdíszt), adjak nékik ékességet a hamu helyett (gyászfátyol helyett illatos olajat), örömnek kenetét a gyász helyett (a csüggedés helyett öröméneket), dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik Őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).

És: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél (kriszisz): változást hirdet) a népeknek (és döntésre késztet). Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak (nemzeteknek) világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket(Ésa. 42,1.6-7).

Már Ézsaiás így prófétál Krisztusról: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket, Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket (Ésa. 42,6-7).

„Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő! (Jöjjetek a napvilágra). Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült, (az terelgeti) és vezeti őket, forrásvizekhez. És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim kimagaslanak. Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!” (Ésa. 49,9-13).

1 Pét. 3,20 Amelyek engedetlenek [nem meggyőzhető hitetlenek] voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése [amikor az Isten türelmesen várakozott] a Noé [jelentése: megnyugvás, pihenés, vigasztalás] napjaiban. A bárka készítésekor, [míg a bárka föl nem épült], amelyben kevés, azaz nyolc élet tartatott [(diaszódzó): mentetett, őriztetett, menekült, és maradt] meg víz által [(dia): víz útján, vízen keresztül]*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „[Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [és megérkezése] is [Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt]. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. [És semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [és elsodorta]. Akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is. [Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]. [Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is] Akkor ketten lesznek a mezőn [vagy a szántóföldön]; az egyik felvétetik [vagyis az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [és a másik ott marad]. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik [vagyis az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [ott marad; Ketten lesznek egy ágyban: egy felvétetik, egy ott hagyatik]” (Mát. 24,37-41).

Noé napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre (és látta), és ímé meg vala romolva (és látta, hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (és elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem (és elpusztítom) őket a földdel egybe (vagyis a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13)

„És oda vesze minden földön járó / és mozgó (hús)test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (és minden féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt), aminek orrában élő lélek (vagyis élet) lehelete vala, a szárazon valók közül (és ami a szárazföldön élt) mind meghala. És eltörle az Isten minden állatot, amely a föld színén vala (és minden élőt), az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában(1 Móz. 7,21-23)

Péter apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát” (2 Pét. 2,5)

„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben (és az utolsó napokban) csúfolkodók támadnak (akik mindenből gúnyt űznek), akik saját kívánságaik szerint járnak (és élnek), És ezt mondják (és ezt kérdezgetik): Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt (mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld (is), mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára. Amelyek (az isteni szó) által az akkori világ (özön) vízzel elboríttatván (és elárasztva) elveszett (és elpusztult): A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának (és pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7).

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban (Más fordítás: Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak (anisztémi: felkel, feláll) a Krisztusban elhunytak »elaludtak«); Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thess. 4,16-17)

Egy példázattal világítja meg a Szent Szellem az előző Igét, bemutatva a Krisztus menyasszonyát:  „Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa (az ő mécsese). Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő (vagyis az utolsó) napnak. Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén (és szeretetre tanít). Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!” (Péld. 31,15-18.20.25-29).

1 Pét. 3,21 Ami minket és titeket] is [ugyanígy] megtart [(szódzó) megment, megszabadít, megoltalmaz, üdvözít, biztonságba helyez] most képmás gyanánt, [(baptiszma)antitüpon): a bemerítés képmásaként, a Szellemben való bemerítés által]. Ami nem a [hús]test szennyének [(rüposz): romlottságának, istentelenségének] lemosása [(apotheszisz): letevése, eltávolítása], hanem jó lelkiismeret [szüneidészisz: jó szellemi együttészlelés] keresése Istenben, a Jézus Krisztus feltámadása által, [Jézus Krisztus feltámadásán keresztül]*

*És így folytatódik a kijelentés: Krisztus szerette a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát, és Önmagát adta, kiszolgáltatta, és feláldozta, azért, odaadva érte a saját életét, hogy azt megszentelje [(hagiadzó): Istennek elkülönítse, szentté tegye], megtisztítván a bemerítés fürdőjében az élet igéje által. Hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy szennyfolt, vagy ránc, [vagy bármi hasonló]. Hanem hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan] és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát, hogy szent legyen és kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen” (Eféz. 5,25-27).

Régen az ótermészet nem tudott Istennek engedelmeskedni, de: „Isten megmosott, így megtisztultatok, megszentelődtetek, megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

A megtisztulás eszközéről így beszél az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige (logosz) által, amelyet szóltam nektek” (Ján. 15,3).

És az ó emberünk Krisztussal együtt meghalt: „Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk(Róm. 6,4).

Az Úr Jézus kijelentése: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába]” (Ján. 3,5).

Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy milyen vízből születünk újjá: „… újonnan születtetek nem romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten élő, és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké(1Pét 1,23).

Jakab apostolon keresztül megismétli a Szent Szellem, az újjászületés eszközét: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Mert: „Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal (baptiszmosz: alámerítések) - melyek (hús)testi rendszabályok - a megjobbulás  (diorthószisz): helyreállítás) idejéig kötelezők (epikeimai: érvényben van, kötelező). (Zsid. 9,10).

És hogy mibe kell bemerítkezni, arról így beszél az Ige: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által. (Más fordítás: nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

Ekkor mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned! (Más fordítás: Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen)” (Én. 4,7).

1 Pét. 3,22 Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; akinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők [Más fordítás: Ő Istennek jobbjában van, felmenvén a legfelső égbe, miután uralma alá vetette az angyalokat, hatalmasságokat, és erőket (hatalmakat, erősségeket)]*

*Márk is bizonyságot tesz az Úr legfelső égbe való felmeneteléről: „Az Úr [Jézus] azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, [felemeltetett a mennybe] és üle az Istennek jobbjára [és elfoglalta helyét az Isten jobbján]” (Márk. 16,19).

Pál apostol bizonyságtétele Isten hatalmáról: „Amelyet megmutatott, és aktívan, hatékonyan munkált a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, vagyis amikor életre keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon  és hatóerőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban / aionban /, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, azaz a kihívottak közösségének fejévé” (Eféz. 1,20-22).

Őt: Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4)

És: „akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön” (Eféz. 3,10-11.15) / nemzetség: Az eredeti szó: patria, egy közös őstől, mint atyától származó törzsi, népi vagy nemzeti közösséget jelent; vagyis: az egyház, bármilyen nemzetségből valók vannak is benne/.

Pál apostol megvallása: „Ez okáért meghajtom térdeimet az Atya előtt, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, Akiről neveztetik, és akitől nevét nyerte minden nemzetség, azaz a leszármazottak összessége, mennyen és földön” (Eféz. 3,14-15).

Pál apostol idézi a próféciát: „Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más fordításban: „Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]” (Róm. 14,11)

Mert így szólt Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25)

Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem” (Gal. 2,16)

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol  minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

Ézsaiás pedig így látja az Urat mennyei dicsőséges létmódjában: „Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel” (Ésa. 6,1-4)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.