1 Pét. 3,1 Hasonlóképpen az asszonyok
engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): rendeljék alá magukat] az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem
engedelmeskednének is [(apeitheó): engedetlenek, nem fogadnak szót, rábeszélhetetlenek, makacsul visszautasítanak minden meggyőzési
kísérletet, és nem hisznek] az igének, [nem fogadnák is be a (logoszt):
az igét], feleségük
magaviselete [(anasztrophé): életvitele,
magatartása, viselkedése] által ige nélkül is megnyeressenek, [(kerdainó)
meggyőzettessenek, hogy őket az
asszonyok élete beszéd nélkül is megnyerje]*
*És az
apostol újra - és újra megismétli minden gyülekezetben, hogy: „Ti
asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek [(hüpotasszó): engedelmeskedjetek, alkalmazkodjatok],
mint az Úrnak. Mert a férj [a férfi] feje [(kephalé): eredete, forrása] a feleségének [az
asszonynak], mint a Krisztus is
feje [(kephalé): eredete, forrása] az egyháznak [a kihívott gyülekezetnek, eklézsiának]. És ugyanő
megtartója [üdvözítője: megváltója,
megszabadítója, megmentője,
gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója] a testnek, a (szóma: személynek) [az egyháznak, az ő testének (szóma): személyének]. De
miképpen az egyház [a kihívott gyülekezet, eklézsia] engedelmes [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli
magát] a Krisztusnak, azonképpen az
asszonyok is [úgy tegyenek],
engedelmesek [(hüpotasszó): alkalmazkodók; magukat alávetők] legyenek férjüknek mindenben” (Eféz.
5,22-24).
Az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Akarom pedig, [és szeretném] hogy
tudjátok, [ha megértenétek, tudatában lennétek] hogy minden férfiúnak [(ánér): - jelenti az érettkorú (a
krisztusi felnőtt kort elért) embert is], feje
[(kephalé):
- az eredete, forrása] a Krisztus; az asszonynak [(güné):
jelenti a nőnemű emberi lényt. De
többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort, vagyis még a hústesti
embert jelöli] feje pedig a férfiú; [a
nőnek eredete azonban a férfi] a
Krisztusnak feje (eredete) pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).
Ahogyan Éva is
Ádámból származott – vagyis eredete Ádám
volt: „És alkotá az Úr Isten azt
az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az
emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert
emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23).
Mert: „… Ádám… ama következendőnek
[Eljövendőnek, Krisztusnak] kiábrázolása [előképe]” (Róm. 5,14).
És újra hangzik a
figyelmeztetés: „Ti asszonyok,
engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli]
a ti férjeteknek [éljetek
a férjetek fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az Úrban. [mert ez illik azokhoz, akik az Úr
hatalma alatt vannak]”
(Kol. 3,18).
A feleség
feladata a gyakorlatban: „Legyenek
mértékletesek (szóphrón: józan, mértékletes, épeszű, fegyelmezett,
visszafogott), tiszták
(hagnosz: szent, érintetlen,
tisztességes), háziasak, jók (agathosz: jóindulatú), férjüknek engedelmesek (hüpotasszó:
engedelmeskedik, szeretetteljes alkalmazkodás), hogy az Isten beszéde ne káromoltassék
(nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét)” (Tit. 2,5).
A bűnbe esett
asszonyhoz így szól az Úr: „Felette igen
megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; mégis
epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1 Móz. 3,16). De Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem
görög [hellén, azaz: pogány]; nincs
(rab)szolga, sem szabad; nincs férfi,
sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal.
3,28).
Azért: „Mert hiszen egy Szellem által
[Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök,
[azaz: pogányok] akár szolgák, [rabszolgák]
akár szabadok; és mindnyájan egy
Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]” (1
Kor. 12,13).
„És minden
hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti
pedig a Krisztus teste [szóma
= teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27).
A testnek pedig: „És Ő a feje a testnek [(szóma): egész lényének], az egyháznak [eklézsiának; a kihívottak közösségének]: aki a kezdet [eredet],
elsőszülött [legelsőnek nemzett.
LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT; Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya]
a halottak közül; hogy mindenekben
Ő legyen az első; [hogy Övé legyen
az elsőség mindenben]” (Kol. 1,18).
1 Pét. 3,2 Szemlélvén, és [(epopteuó):
megfigyelve] a ti istenfélő feddhetetlen [(hagnosz): tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó,
szent] életeteket [(anasztrophé): magatartásotokat, viselkedéseteket].
1 Pét. 3,3 Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, [nem koszmosz)
evilág szerinti] hajfonogatásból és
aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből, mint [fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözetből] való. [Más
fordítás: Ne a külső dísz legyen a
ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle
ruhák felöltése; ne törődjetek a külső ékességgel]*
*Hanem: „Legyenek
mértékletesek, [(szóphrón): józan
gondolkozásúak, megfontoltak, szerények,
mértékletesek, fegyelmezettek, és visszafogottak]. Tiszták,
[(hagnosz): tiszta, és szent életűek], háziasak [a
házban, az otthonban cselekvők]. Jók, [(agathosz):
legyenek kedvesek, jóságosak,
gyöngédek, szeretetreméltóak, jóindulatúak,
tisztességesek, és becsületesek]. Férjüknek, vagy az [(anér): az érett korúaknak] engedelmesek, [(hüpotasszó):
alárendeli, aláveti magát, és engedelmeskedik] hogy az Isten beszéde [az Isten (logosza): Igéje] ne
káromoltassék [(blaszphémeó):
nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét, és nehogy miattuk becsméreljék, és
tiszteletlenül beszéljenek Isten Igéjéről]” (Tit. 2,5).
És megismétli az apostol a
figyelmeztetést: „Az asszonyok [(güné):
jelenti a nőnemű emberi lényt. De többnyire szellemi tekintetben a női jellemet
és modort, vagyis még a hústesti embert jelöli] tisztességes [(koszmiosz): rendes, rendezett, illendő,
tisztességes, szerény] öltözetben
[(katasztolé): ruhában, nem kihívó öltözetben]. Szemérmetességgel [(aidósz): ami azt jelenti, hogy viselkedésük az illendőség, vagy
alázat érzése által visszatartott, fékezett legyen] és mértékletességgel [(szóphroszüné): józanul, önuralom, és önkontrollal,
mértékletességgel, megfontoltsággal,
körültekintés, tartózkodás, egészséges
gondolkodásmód] ékesítsék [(koszmeó): elrendez, rendben tart, feldíszít] magukat. Nem hajfonatokkal [(plegma) ne hajberakásokkal; Ne hajfodorítással] és arannyal
vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel [vagy drága ruhával; költséges
ruházattal]. »Más
fordítás: Az asszonyok szerényen és ne feltűnő módon öltözködjenek, tisztességes
ruhákat viseljenek. Ne hordjanak különleges frizurát, aranyat, gyöngyöket, vagy
drága ruhákat«. Hanem amint
illik [(prepó): helyes] az
istenfélelmet valló [Istentisztelő] asszonyokhoz, jó [(agathosz): szeretetreméltó, és
hasznos] cselekedetekkel.
[Más fordítás:
Inkább azzal díszítsék magukat, hogy Istennek tetsző dolgokat tesznek,
mert ez illik azokhoz, akik azt mondják, hogy Istent imádják]” (1 Tim. 2,9-10).
Hiszen Isten az: „Aki jóval tölti be a te ékességedet, (Ő
ékesít fel) és megújul a te ifjúságod,
mint a sasé” (Zsolt. 103,5).
1 Pét. 3,4 Hanem a szívnek elrejtett embere [a rejtett belső ember ékesítsen benneteket],
a szelíd [(prausz):
jóindulatú, barátságos, higgadt] és csendes [(hészükhiosz): békés, nyugodt, a helyét megtartó, egy helyben maradó] szellem romolhatatlanságával,
[el nem múló díszével, a maga romolhatatlan valóságában]. Ami igen
becses [(polütelész):
rendkívül drága, nagyon értékes] az Isten előtt. [Más fordítás: Hanem
ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szerény és nyugodt természet. Ez
értékes Isten szemében].
1 Pét. 3,5 Mert így ékesítették [így díszítették] magukat hajdan ama
szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, és [bíztak] engedelmeskedvén [és
alárendelve magukat] az ő férjüknek.
1 Pét. 3,6 Miként Sára »jelentése: hercegnő« [(hüpakúó):
figyelmesen hallgatott, és alkalmazkodva] engedelmeskedett Ábrahámnak [jelentése: sokaság atyja], úrnak
nevezvén őt. Akinek gyermekei lettetek, ha jót [(agathopoieó): hasznosat] cselekedtek, és semmiféle
félelemtől [(ptoészisz): ijesztéstől, rettentéstől, megfélemlítéstől,
fenyegetéstől] nem rettegtek, és nem [(phobeó phobeomai): rémültök meg, nem riadtok vissza] és [szenvedélyek fel nem
kavarnak titeket]*
*Hiszen megmondta az Úr, hogy: „Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, és a gonoszok pusztításától,
ha eljő” (Péld. 3,25).
1 Pét. 3,7 A férfiak hasonlóképen, [szintén] együtt lakjanak [együtt éljenek] értelmes módon [megértéssel,
az ismeretnek megfelelően] feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb
edénynek, [mint gyengébb félnek]
tisztességet tévén [megadván nékik a
tiszteletet, és részesítsétek őket
megbecsülésben], mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti
imádságaitok meg ne hiúsuljanak [hogy közös imádságaitoknak ne legyen akadálya]*
*És ismét a férfiakhoz szól az Úr: „Ti férfiak, szeressétek [(agapaó):
önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé
válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a
szeretetben] a ti feleségeteket,
miképpen a Krisztus is szerette [agapaó]
az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta, kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]” (Eféz. 5,25).
És megismétli az Úr: „Ti férfiak, (agapaó:
önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé
válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a
szeretetben)] szeressétek a ti
feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák; s ne
legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük]” (Kol. 3,19).
És gyakorlati tanácsot is a az apostol: „A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse
házastársi kötelességét feleségével szemben]
hasonlóképpen a feleség [asszony] is
[ugyanazt] a férjének. Ne fosszátok meg egymást, [Ne
tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha
[legföljebb] közös [megegyezéssel,
egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy
időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a
[böjtölésre] és [időt
szentelhessetek] az imádkozásra azután
ismét együvé [egymáshoz] térjetek,
[legyetek együtt] hogy a sátán meg ne
kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az
önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]” (1 Kor. 7,3.5).
És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben,
miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó):
Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad
Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni,
feloldódni a szeretetben] minket, és adta
Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás,
véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).
És ismét: „legyetek
pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás
iránt], megengedvén [bocsássatok meg
mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a
Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek”
(Eféz. 4,32).
1 Pét. 3,8
Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek [homophrón): egyetértők, azonos
gondolkodásúak, egy törekvésűek, egyszándékúak, ugyanazzal a céllal], rokonérzelműek, [szümpathész): együttérzők] atyafi szeretők [(philadelphosz): testvéreket kedvelő, testvérként szeretők],
irgalmasak, [(euszplagkhnosz):
könyörületesek, a másik iránt
részvétet, szánalmat érzők] kegyesek [(philophrón): szeretetteljesek,
barátságosak, jóindulatúak, jóságosak]*
*És mert nagyon fontos a kijelentés, minden gyülekezetben megismétli az
apostol: „Atyafiúi
[vagyis testvéri] szeretettel egymás
iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők [a tisztelet dolgában
egymással versengők] legyetek. Egymás iránt ugyanazon indulattal [és
érzéssel] legyetek. [Más fordítás: Éljetek egymással egyetértésben; egy
célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások
iránt, mint önmagatok iránt]. Ne
kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat.
[Más fordítás: Ne legyetek fennhéjázók,
nagyra törők. Ne a magas vagy fellengzős dolgokon jártassátok eszeteket, hanem
alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; Ne legyetek nagyravágyók, hanem
együttérzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek;
értelmesek] timagatokban [vagyis
a magatok értelme szerint. Ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi
értelmükben bíznak, és erre építenek]”
(Róm. 12,10.16).
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van
szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom
és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal
legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon
indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3).
„A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene
pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus
Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus
Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is
befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7).
És ismét: „Azonban
a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek, és buzdítlak, bátorítlak titeket
testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok. Egyféle beszéd legyen
mindnyájatok ajkán, és ne legyenek közöttetek szakadások, vagyis
szétválás, összekülönbözés, meghasonlás. Hanem legyetek teljesen egyek, és
egybekötözöttek, ugyanazzal az érzéssel, és gondolkodással, szellemi
értelemmel. És ugyanazzal a meggyőződéssel, felfogással, és ugyanazon
véleménnyel, és szándékkal igazodjatok egymáshoz [a görög
mondanivaló szerint: ugyanabban az értelemben és meggyőződésben jutva
teljességre] (1Kor. 1,10).
Így legyünk tökéletesek: „Valakik annakokáért tökéletesek, vagyis felnőtt, érett korúak vagyunk,
ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki
fogja jelenteni néktek. Isten azt is feltárja, nyilvánvalóvá teszi majd előttetek. Csakhogy
amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben
legyünk. [Más fordítás: „Mindazoknak, akik bevégzettek, vagyis szellemileg
érettek vagyunk, ilyen észjárásunk
van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja
előttetek leplezni. Csak
éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni,
azt az igazságot követnünk is kell]. „… egyet akarva ugyanarra törekedjetek, vagyis
az egységre törekedjetek. Semmit ne
tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok
egymást magatoknál. És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság
azokon, és az Istennek igazi Izráelén”
(Fil. 3,15-16; 2,2-3; Gal. 6,16).
„Teljes alázatossággal [(tapeinophroszüné): szerénységgel], és szelídséggel [szelídség, jóindulat, barátságosság,
higgadtság, gyengédség. jóindulattal, gyengédséggel], hosszútűréssel [türelemmel]
elszenvedvén egymást [(agapé):
isteni] szeretetben” (Eféz. 4,2).
„Öltözzetek
föl azért, mint az Istennek választottai [(eklektosz): kiválasztott, értékes, kedvencei]. Szentek [(hagiosz): Istennek szentelt, a világtól Isten számára
elkülönített]. És szeretettek [(agapaó): Mert Isten teljesen
összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele]. könyörületes [a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző] szívet [(szplankhnon): szív: bensőből fakadó érzések], jóságosságot [kedvességet,
gyengédséget], alázatosságot
[szerénységet], szelídséget [(praotész):
jóindulat, barátságosság, higgadtság], hosszútűrést [türelmet ]” (Kol. 3,12).
1 Pét. 3,9 Nem fizetvén gonosszal a gonoszért,
[(apodidómi kakosz): nem viszonozva a rossz, káros, ártalmas dolgokat, sérelmeket, vagyis a rosszat rosszal] avagy szidalommal (loidoria):
szidalmazással, gyalázással,
becsmérléssel] a szidalomért; [szidalmazásért,
gyalázkodásért, becsmérlésért]. Sőt ellenkezőleg áldást mondván, vagyis [(eulogeó): kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni, Isten kegyelmébe ajánlva] tudva, hogy arra hívattatok el,
hogy áldást örököljetek*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „Én azt mondom néktek, hogy
ha az emberek lesznek ellenségesek, akkor őket: Szeressétek önzetlenül, érdemeitől függetlenül, és áldjátok
azokat, vagyis a kimondott szóval üdvhozó erőt közvetítsetek azok felé, akik
titeket átkoznak, akik
rosszat kívánnak. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
haragosaitokkal, akik utálnak, megvetnek, és imádkozzatok azokért, akik
háborgatnak, rágalmaznak, zaklatnak, fenyegetnek, ártanak, sértegetnek,
gyaláznak, bántalmaznak és kergetnek, vagyis üldöznek rossz szándékkal titeket”
(Mát. 5,44)
Pál apostol is arra
figyelmezteti a hívőket: „Senkinek gonoszért gonosszal [vagyis rosszért rosszal,
sérelemért; igazságtalanságért, méltatlanságért] ne fizessetek [vagyis ne viszonozzátok sérelemmel,
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal]. A tisztességre [és becsületességre a Krisztusi magatartásnak
megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek úgy, hogy azt minden
ember lássa] (Róm. 12,17).
És: „Ne
mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek
cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)
„Ne mondd:
Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22)
Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért
rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint
mindenki iránt” (1 Thess. 5,15)
„Mert Isten akarata az, hogy
jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét.
2,15).
És azt valljátok: „Mert gondunk van
a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
1 Pét. 3,10 Mert aki akarja az életet szeretni,
[(theló etheló): aki szeretne örülni az életnek], és jó [(agathosz): szerencsés,
boldog] napokat
látni, tiltsa meg [(pauó):
fékezze meg, és tartsa vissza] nyelvét a gonosztól, a [(kakosz): rossz, káros, ártalmas beszédtől] és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot [(dolosz): ravaszságot,
csalárdságot, az
óvja ajkát a hamis szótól]*
*Jakab apostol is
figyelmezteti a hívőket: „Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz) igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi
magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi] meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét
[és még önmagát is becsapja], annak az
istentisztelete hiábavaló [(mataiosz):
haszontalan, üres]” (Jak. 1,26).
Az Úr
Jézus kijelentése a beszédről, és annak következményéről: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló,
felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért
[(rémáért): vagyis mondásért,
megnyilatkozásért, és Igéért], amit
beszélnek [és amit valaha kimondanak] az
emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból):
ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés,
tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján
nyilvánítanak] igaznak [vagyis
igazulsz meg]. És a te beszédedből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján
marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).
Ezért
figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi
rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz:
szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás,
prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor
szóljatok, ha az jó, és) szükséges az
építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják)” (Eféz. 4,29).
Jakab
apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „…Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az
egész testét (egész valóját)
is megzabolázni (és meg tudja
fékezni)” (Jak. 3,1-2).
Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot,
fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8).
„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat
téged (és saját szád tesz bűnössé), nem
én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).
Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az
ő belseje, az ő beszédének
jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog
jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv
hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
(Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az
ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld.
18,20-21).
„Aki vigyáz a szájára, és megőrzi száját és
nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23)
Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcsével
lakik jól... Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra
romlás vár” (Péld. 13,2-3).
Dávid is
így vall a beszédről: „Ki az az ember,
akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg
nyelvedet a gonosztól, (és hogy ne szóljon rosszat) és ajkadat a csalárd beszédtől” (Zsolt. 34,13-14)
Ezért így
imádkozik: „Tégy Uram závárt az én
szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3).
1 Pét. 3,11 Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és
járjon utána, törekedjen rá, kutassa,] a békességet, vagyis [(eiréné) azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse [(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt*
*Minden
gyülekezetnek szól a figyelmeztetés: „Vigyázzatok, [(horaó):
figyeljetek, és ügyeljetek rá] hogy senki
senkinek rosszért [(kakosz): gonosz, káros, ártalmas
dologért, vagy cselekedetért] rosszal
[(kakosz): gonosz, káros, ártalmas dologgal, vagy cselekedettel] ne fizessen. Hanem mindenkor jóra
törekedjetek [(agathosz): tanúsítsatok mindenkor jóságot] úgy egymás iránt, mint mindenki iránt [és szolgáljátok szüntelen odaadással
egymás javát és a többiekét]” (1 Thess. 5,15).
„Senkinek gonoszért
gonosszal [vagyis
rosszért rosszal, sérelemért, igazságtalanságért, méltatlanságért] ne fizessetek [vagyis ne
viszonozzátok sérelemmel, igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal] A tisztességre [és becsületességre a Krisztusi
magatartásnak megfelelően] gondotok
legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek úgy, hogy
azt minden ember lássa]. Magatokért
bosszút ne álljatok [és ne szolgáltassatok a magatok ügyében
igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok
helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (vagyis a gonosz = a sátán) ellen
irányuló, cselekvésben megnyilvánuló magatartás], mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [vagyis az igazságszolgáltatás, és a megvédelmezés] én megfizetek [vagyis igazságot
szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt
mondja az Úr” (Róm. 12,17.19).
És: „Ne
mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek
cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)
„Ne mondd:
Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22).
„Mert Isten akarata az, hogy
jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét.
2,15).
És azt valljátok: „Mert gondunk van
a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor.
8,21).
Már a
törvényben így tanít az Úr: „Bosszúálló
(vagyis igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai
ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz.
19,18).
Ezért: „Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság]
és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás, szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás,
szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra,
ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. Ellenkezőleg legyetek pedig
egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás
iránt], megengedvén [bocsássatok meg
mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a
Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek”
(Eféz. 4,31-32).
„Szeretett barátom [és testvérem], ne a rosszat [(kakosz):
azt, ami értéktelen, hitvány] kövesd
[(mimeomai): utánozd], hanem a jót. Aki jót cselekszik [(agathosz):
és másnak a hasznára cselekszik, valakinek a segítségére lesz], az Istenből van; aki pedig rosszat
cselekszik [(kakopoieó): és árt valakinek, bajt / kárt
okoz], az sohasem látta meg az Istent”
(3 Ján. 1,11).
Dávid így
prófétál a megigazultakról: „Mindennapon
irgalmatoskodik (mindenkor könyörül) és
kölcsön ad, és az ő magzatja (az ő gyermeke) áldott (lesz). Kerüld a
rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké” (Zsolt. 37,26-37.
Ézsaiás is erre
biztatja az újjá született embert: „Tanuljatok
jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót,
pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét” (Ésa.
1,17).
János apostolon
keresztül így hangzik a kijelentés: „Aki
Őbenne marad, egy sem esik bűnbe (hamartanó: vagyis egy sem
lesz céltévesztő). Aki bűnbe esik, (hamartanó: vagyis
céltévesztő lesz), egy sem látta
őt, sem meg nem ismerte őt. Senki sem cselekszik bűnt (hamartanó:
vagyis senki sem lesz céltévesztő), aki az Istenből született, mert benne marad annak magva; és nem
cselekedhetik bűnt (hamartanó: vagyis nem lehet céltévesztő), mivelhogy Istenből született” (1
Ján. 3,6.9).
„Kerüld a rosszat és
cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)
„Kövessétek mindenki
irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az
Urat” (Zsid. 12,14).
1 Pét. 3,12 Mert az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon [megigazultakon]
vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön*
*Mert: „Messze van az Úr az istentelenektől (vagyis az Isten nélkül
élőktől); az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja” (Péld. 15,29).
Hiszen: „Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat”
(Zsolt. 34,16).
És: „Beteljesíti az őt félőknek (az Őt tisztelőknek) kívánságát,
kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,19).
De ha: „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak
könyörgése is utálatos” (Péld. 28,9).
1 Pét. 3,13 És kicsoda az, aki bántalmaz [árt, gonosszal illet, gonoszul bánik, kárt
okoz, bánt, bosszant] titeket, ha a jónak követői lesztek [ha buzgón igyekeztek a jóra]?
1 Pét. 3,14 De
ha szenvedtek, ha kínlódnotok, kellene
is a megigazulás miatt, boldogok, és a legteljesebb mértékben szerencsések,
áldottak vagytok, és lesztek. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek, a
tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület,
rettegés, ne fogjon el benneteket tőlük, se zavarba ne essetek, és nyugtalanná
ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel
benneteket*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok, akik háborúságot, vagyis: üldözést
szenvednek, vagy akiket zaklatnak, követnek, megfigyelnek, sőt:
akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény, a bíróság előtt vádolnak az
igazságért, a megigazulás, az igazzá válás miatt: mert övék a mennyeknek
országa, a mennyeknek királysága, királyi uralma. Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt:
akik közé beépülnek, törvény / vagy bíróság
/ előtt vád alá
helyeznek titeket és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én
érettem, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam”
(Mát. 5,10-11).
És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok, a legteljesebb mértékben áldottak vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, ha szidalmat kaptok, és
ócsárolnak titeket. Mert megnyugszik,
és megpihen rajtatok a dicsőségnek és az Istennek, az isteni Felségnek Szelleme.
Amit amazok káromolnak és becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek
Róla ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét
4:14).
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak,
és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).
És az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és
kirekesztenek, kiközösítenek, és szidalmaznak, gyaláznak, és kivetik, kitörlik a ti neveteket, mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek
azon a napon és örvendezzetek, sőt
ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok
bőséges és nagy a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek,
és mert ugyanezt tették a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)
És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert
az kedves dolog, és az kegyelem, ha valaki Istenről való meggyőződéséért,
Istenre néző lelkiismerettel tűr keserűségeket, sérelmeket, méltatlanul és igazságtalanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve
tűrtök, ha kitartóan tűritek a
hibáitok miatt kapott verést? De ha
jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, és ha továbbra is kitartóan
cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést, ez kedves dolog Istennél, az Ő szemében” (1 Pét. 2,19-20)
A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr
Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek –
ezért: „… előszólították, vagyis előhívták az apostolokat, megveretvén őket,
az után megparancsolták nekik, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért
örömmel távoztak el a nagytanács
színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal
illettessenek, és gyalázatot
szenvedjenek. És mindennap a
templomban, a szent helyen és
házanként nem szűnnek vala meg, és
nem hagytak fel tanítani és hirdetni
Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42).
És az apostol így folytatja: „Mert
néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne,
hanem az is hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
Mert: „Ha e világból valók
volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, azaz: a magáét; de mivelhogy nem
vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak titeket e
világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről,
azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő
uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, az én
igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért
cselekszik, és teszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján.
15,19-21).
De Isten így bátorít: „Emeljétek az
égre szemeiteket, és nézzetek, tekintsetek
le a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak, szétfoszlanak, és a
föld, mint a ruha megavul, és szétmállik, és lakosai hasonlókép elvesznek, és
lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek; de szabadításom örökre megmarad, és
igazságom meg nem romol, meg nem rendül. Hallgassatok rám, kik tudjátok, és
ismeritek az igazságot, te nép, kinek szívében van, mert szívébe zárta
törvényemet! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe
ne essetek, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Mert mint a ruhát, moly
emészti meg őket, és mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, és
mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és mint a gyapjú, melyet megrág a féreg,
de az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre,
és nemzedékről nemzedékre!” (Ésa.
51,6-8).
1 Pét. 3,15 Az Úr Istent [az Urat, a Krisztust] pedig szenteljétek meg [(hagiadzó):
tekintsétek szentnek] a ti
szívetekben [a bensőtökben]. Mindig
készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő
reménységről [aki
csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek], szelídséggel [(prautész):
barátsággal, higgadtsággal] és
félelemmel [tisztelettudóan]*
*És így folytatódik a kijelentés: „A ti beszédetek [(logosz): Igéitek] mindenkor [(pantote): azaz minden időben] kellemetes [kedves; megnyerő, elfogadható] legyen, sóval [a Szent
Szellemmel] fűszerezett [ízesített]; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek
kinek-kinek megfelelnetek [hogy tudjátok, kinek milyen választ kell
adnotok]” (Kol. 4,6).
Maga a testté lett Ige mutat példát arra, hogy
hogyan kell hirdetni az Igét: „És mindnyájan… elálmélkodnak kedves
beszédein, amelyek szájából származtak [és csodálattal hallgatták a
gyönyörű szavakat, amiket mondott]…” (Luk. 4,22).
Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „…
Legyen bennetek só…”(Márk. 9,50).
És hogy mit jelent a só, arról így szól a
feltámadott Úr: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori
Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is
akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így
folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján.
20,21-22).
Mert: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-é
az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek (amiből hiányzik a
lényeg, a belseje)?” (Jób. 6,6).
Ézsaiás pedig így prófétál arról, akit meg kell szentelni: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, (Őt tartsátok
szentnek) Őt tiszteljétek! Akkor ő is megszentel…(Ésa.
8,13-14).
1 Pét. 3,16 Jó lelkiismeretetek [(szüneidészisz):
szellemi együttészlelésetek] lévén;
hogy amiben rágalmaznak [hamisan
vádolnak, sértegetnek] titeket, mint gonosztevőket, [(kakopoiosz):
ártalmas, kárt okozókat]
megszégyenüljenek, akik gyalázzák [becsmérlik]
a ti Krisztusban való jó élteteket [(anasztrophé): életmódotokat]*
*És: „Legyetek
feddhetetlenek, kifogástalanok
és tiszták, romlatlanok, épek,
vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan
gyermekei az elfordult, fonák, hamis, ravasz, álnok és elvetemedett,
elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik
között fényletek, ragyogtok,
világítotok, mint csillagok, és fénypontok
e világon”
(Fil. 2,15).
„Mert Istennek
ugyanis az az akarata, hogy jót cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok
a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen
emberek tudatlanságát” (1 Pét.
2,15).
1 Pét. 3,17 Mert jobb, [(kreittón): hasznosabb] ha jót cselekedve
szenvedtek, [jó tetteitekért (paszkhó):
kellemetlenségeket, fájdalmakat kell
átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni], hogysem gonoszt
cselekedve, és [(kakopoieó): ártva, bajt / kárt
okozva]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Mert micsoda dicsőség az, [de milyen dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok
állhatatosak]? De ha jót
cselekedve és mégis [türelmesen]
szenvedve tűrtök [és tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, és ehhez (kharisz): kegyelmet ad az Isten]” (1
Pét. 2,20).
Az
apostolokon keresztül kerül kijelentésre, hogy az üldözések, és az ebből eredő
szenvedések nem mások, mint kísértések, hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, és ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón),
amely próbáltatás (kísértés, ingerlés
provokáció által, és) végett támadt
köztetek. (amelyen át kell jutnotok), mintha
valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog
történnék (és fordulna elő) veletek.
Sőt, (a szerint) amennyiben
részetek van (és személyes közösséget vállaltok, részt vesztek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor,
kinyilvánulásakor) is vigadozva
(túláradóan boldogok lehessetek, és rendkívüli módon ujjongva örülhessetek), és
örvendezhessetek. (A legteljesebb
mértékben) boldogok [vagytok], ha Krisztus
nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felség) Szelleme, [akit] amazok káromolnak (becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:12-14).
„Mert a mi [mostani] pillanatnyi
könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk,
(szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket
meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget szerez
nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk,
és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).
„Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik
velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: Úgy
számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk
őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).
„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, kedvezés, ajándék,
öröm, nagylelkűség, bőkezűség szerzője, és) Istene
pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (és
keveset) szenvedtetek (rövid
szenvedésetek után), ő maga tegyen
(és tesz) tökéletesekké. (és
alkalmassá), (Ő fog helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz,
helyreállít), erősekké (rögzít,
erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi
ismeretekben és hatalomban]), és
állhatatosakká (megalapozva).” (1Pét
5:10).
Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt,
békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha
sokféle kísértésbe estek (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció
által)” (Jak. 1,2).
Mert: „Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé
(azaz: a magáét); de mivelhogy nem
vagytok e világból (valók), hanem én
választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).
Jakab apostol
bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a
türelemben) a prófétákat, akik az Úr
nevében szólottak” (Jak. 5,10).
És az apostol így
folytatja: „Mert néktek adatott az a
kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
Mert egyébként: „kicsoda az, aki
bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? De ha szenvedtek is az
igazságért, (akkor is) boldogok
vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, (fenyegetésüktől pedig
ne ijedjetek meg) se zavarba ne essetek
(se meg ne rettenjetek)” (1 Pét.
3,13-14).
Már a prófétán keresztül így tanít az Úr:„Ti ne mondjátok összeesküvésnek (mindazt), valamit e nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és
ne rettegjetek!” (Ésa. 8,12).
Hanem: „Hallgassatok rám, kik
tudjátok (és ismeritek) az igazságot,
te nép (én népem), kinek szívében van
törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne
essetek (és meg ne rendüljetek)!”
(Ésa. 51,7).
1 Pét. 3,18 Mert Krisztus [(kai):
ugyanis] szenvedett [(paszkhó):
átélte, megtapasztalta, elviselte,
eltűrte a fájdalmat]
egyszer a bűnökért [(hamartia): céltévesztésért], mint igaz [(dikaiosz):
megigazult] a nem igazakért,
az [(adikosz): engedetlen,
hűtlen, hitetlenek helyett. (hina):
Azért] hogy minket Istenhez
vezéreljen [azért hogy minket
Istenhez való (proszagó): csatlakozásra bírjon]. Megölettetvén ugyan (hús)test szerint, [(thanatoó):
kiszolgáltatva a halálnak, halálra adva,
és ítélve ölte meg őt a hús
ember] de megeleveníttetvén Szellem
szerint [dzóopoieó: de megelevenedett, életre kelt (pneuma) a Szellem]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert
amikor még erőtlenek, gyengék, és tehetetlenek voltunk a hústest miatt, ami
engedett a kísértésnek, a rendelt, vagyis az alkalmatos, a
meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért,
vagyis Isten nélkül élőkért.
Mert
Isten, Aki a Szeretet: „…a mi hozzánk
való szerelmét, isteni
természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az időben,
mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor
érettünk meghalt. Mert hogy meghalt,
a bűnnek, vagyis a céltévesztés miatt
halt meg egyszer, hogy pedig él, az Istennek él. [Más
fordítás: Ami ugyanis benne meghalt azt a vétek, a cél elvétése ölte meg
egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti]” (Róm. 5,6.8.10).
És tette ezt Isten azért: Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az
nem jut ítéletre; aki pedig nem
hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött
Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).
Ez pedig akkor történt: „Mikor eljött, elérkezett az időnek
teljessége, a beteljesedés ideje,
kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát,
aki asszonytól lett, aki asszonytól
született, aki törvény alatt lett,
vagyis a törvénynek alávetve, és a
törvény alá adatott. Hogy a törvény
alatt levőket megváltsa, és kivásárolja, hogy elnyerjük, vagyis hogy
visszanyerjük a fiúságot, és ismét Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).
János apostol megvallása: „És mi láttuk és
bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a
világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten,
elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka:
Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált; megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, és igaznak
bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent,
megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a
népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe”
(1 Tim. 3,16).
Így beteljesült ez a prófécia is: „És
megjelenik az Úr, vagyis Jahve dicsősége, és minden hústest látni
fogja azt; mert az Úr szája szólt, mert az ÚR, // Jahve //
maga mondja ezt” (Ésa. 40,5)
Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda
olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának
büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy
kegyelmet ad” (Mik. 7,18).
De Ő nemcsak
meghalt, hanem fel is támadt: „Kit az
Isten feltámasztott, a halál fájdalmait [bilincseit] megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia
[mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa, legyőzze, visszafogja, akadályozza őt]. Erről így prófétál Dávid: „Mert Dávid [már eleve] ezt
mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor [(pasz): állandóan], mert Ő
nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam [hogy meg ne inogjak;
Meg ne rendüljek, hogy biztonságban legyek]. Annakokáért örvendezett az én szívem [(kardia): szellemi élet központja, bensőm], és vígadott az én nyelvem annak felette az én (hús)testem is reménységben nyugszik [Más fordítás: Örül hát szívem és nyelvem énekel; még a
húsom is reménységgel lakik, és
(sátorozik) itt]. Mert nem hagyod az én
lelkemet [az én életemet] a sírban
[a halottak birodalmában (országában); a koporsóban] és nem engeded, hogy a te
Szented rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet elmúlást] lásson” (Csel. 2,24-27).
1 Pét.3,19 Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő
[(phülaké):
őrizet alatt sínylődő] szellemeknek [(kai): akkor] prédikált [(kérüsszó): hirdette nekik az igét, az
evangéliumot]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert azért hirdettetett (hangzott,
prédikáltatott) az evangélium (az
örömhír) a holtaknak (holtak előtt) is, hogy megítéltessenek emberek szerint
(hús)testben de éljenek Isten szerint szellemben. (Más
fordítás: ha a hús emberi életsorban ítéletre juttatta is őket, Isten
kegyelméből éljenek a Szellem által) (1Pét
4:6).
Az Úr Jézus a pusztai kísértés után: „Odahagyva
és elhagyva Názáretet, elméne, és letelepedett és lakozék a tengerparti
Kapernaumban a Zebulon és Nafthali határain, ezek vidékére költözött. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta
mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a
tenger menti út, a Jordánon túl, a túlsó parton, a pogányok, vagyis a nemzetek
Galileája. A nép, amely sötétségben
(vakságban, tudatlanságban) ül
vala, láta nagy világosságot, nagy fényt, és akik a halálnak földében és
országában, és árnyékában ülnek és laknak vala, azoknak világosság támada,
és fény virradt rájuk. [Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a
halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!]. Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és
hirdetni, és ezt mondani: Térjetek meg, térjetek új felismerésre;
változtassátok meg gondolkozásmódotokat, mert elközelgetett a mennyeknek
országa, a mennyek királysága” (Mát.
4,13-17).
Így teljesült be az Ézsaiás prófétán keresztül
hangzó ígéret: „De nem lesz, nem marad mindig
sötétség ott, ahol most szorongatás, és elnyomás van. Először
megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a
tenger útját, a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját,
vagyis a Jordánon túli részt, és a pogányok határát, a
pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy
világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény és
világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa.
9,1-2).
Amikor az Úr
visszamegy Názáretbe, így - és itt - jelenti be a próféciák beteljesedését: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a
[koldus] szegényeknek [a koldusoknak
örömhírt vigyek] az Evangéliumot hirdessem. Elküldött,
hogy a töredelmes [az összetört] szívűeket
meggyógyítsam, hogy a foglyoknak
[a raboknak] szabadulást hirdessek és
a vakok szemeinek megnyílását [és a vakoknak újralátást; látásuk
visszanyerését]. Hogy szabadon bocsássam
a lesújtottakat [elnyomottakat; a megkínzottakat; a szétzúzott szívűeket; a
megtörteket; hogy békességben elbocsássam a megtörteket], Hogy (ki)hirdessem az Úrnak kedves esztendejét [az Úr kiengesztelődésének, kegyelmének
idejét]. És behajtván a könyvet [összegöngyölítve a könyvtekercset], átadá a szolgának, és leült. És a
zsinagógában mindenek szemei Őreá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk
szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra [fületek hallatára]”
(Luk. 4,18-21).
Ez
pedig így lett megírva: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr,
hogy a szegényeknek (az alázatosaknak) örömöt
(örömhírt vigyek, és) mondjak. Elküldött,
hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és
a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást); Hogy hirdessem az Úr jókedvének (kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden
gyászolót; Hogy tegyek (adjak) Sion
gyászolóira (hamu helyett fejdíszt), adjak
nékik ékességet a hamu helyett (gyászfátyol helyett illatos olajat), örömnek kenetét a gyász helyett (a
csüggedés helyett öröméneket), dicsőségnek
palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr
plántáinak (ültetvényének), az Ő
dicsőségére (akik Őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).
És: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok
(akit támogatok), az én választottam,
akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél (kriszisz): változást
hirdet) a népeknek (és döntésre
késztet). Én, az Úr, hívtalak el
igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek,
pogányoknak (nemzeteknek) világosságává.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a
fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,1.6-7).
Már Ézsaiás így
prófétál Krisztusról: „Én, az Úr,
hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és benned ajándékozom
meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket, Hogy megnyisd a
vakoknak szemeit, hogy a foglyot a
tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket”
(Ésa. 42,6-7).
„Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És
azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő! (Jöjjetek a napvilágra). Útközben
lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek, nem
szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült,
(az terelgeti) és vezeti őket,
forrásvizekhez. És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim kimagaslanak. Ímé,
ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek
földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek;
mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!” (Ésa. 49,9-13).
1 Pét. 3,20 Amelyek engedetlenek [nem meggyőzhető hitetlenek] voltak
egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése [amikor az Isten türelmesen várakozott] a Noé [jelentése: megnyugvás,
pihenés, vigasztalás] napjaiban. A bárka készítésekor, [míg a bárka föl nem épült], amelyben
kevés, azaz nyolc élet tartatott [(diaszódzó): mentetett, őriztetett, menekült, és maradt] meg víz által [(dia):
víz útján, vízen keresztül]*
*Az Úr
Jézus így figyelmezteti az Övéit: „[Virrasszatok, mert] amiképpen
pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban
vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [és megérkezése] is [Más fordítás: Amikor
az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében
volt]. Mert amiképpen az özönvíz
előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala,
mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. [És semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is
gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat
elragadá [és elsodorta]. Akképpen
lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele,
megérkezés, megjelenése] is. [Más fordítás: Az emberek
addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a
vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy
lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]. [Ugyanígy lesz az Emberfiának
eljövetele is] Akkor ketten lesznek a mezőn [vagy a szántóföldön]; az
egyik felvétetik [vagyis az
egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [és a másik ott marad].
Két asszony őröl a malomban; az egyik
felvétetik [vagyis az
egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [ott marad; Ketten lesznek egy ágyban:
egy felvétetik, egy ott hagyatik]”
(Mát. 24,37-41).
Noé napjairól így
tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És
(amikor) látá az Úr, hogy megsokasult
(és elhatalmasodott) az ember gonoszsága
a földön, és (hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata
szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve
gondolatának minden alkotása (is) szüntelen
csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért
Isten a földre (és látta), és ímé meg
vala romolva (és látta, hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test
megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (és
elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem
(és elpusztítom) őket a földdel egybe (vagyis
a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13)
„És oda vesze minden földön járó / és mozgó (hús)test,
madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (és minden
féreg); és minden ember. Mindaz
(meghalt), aminek orrában élő lélek
(vagyis élet) lehelete vala, a szárazon
valók közül (és ami a szárazföldön
élt) mind meghala. És eltörle
az Isten minden állatot, amely a föld színén vala (és minden élőt), az embertől a baromig, a csúszó-mászó
állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele
valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23)
Péter apostol is
erről tesz bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem
csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel
borította el az istentelenek világát” (2
Pét. 2,5)
„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó
időben (és az utolsó
napokban) csúfolkodók támadnak (akik
mindenből gúnyt űznek), akik saját
kívánságaik szerint járnak (és élnek), És
ezt mondják (és ezt kérdezgetik): Hol
van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden
azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt
(mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld
(is), mely vízből és víz által állott elő
az Isten szavára. Amelyek (az isteni szó) által az akkori világ (özön)
vízzel elboríttatván (és elárasztva) elveszett
(és elpusztult): A mostani egek pedig és
a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az
istentelen emberek romlásának (és pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7).
Pál apostol
bizonyságtétele: „Mert maga az Úr
riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és
feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban (Más fordítás: Mert
amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga
az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak (anisztémi: felkel, feláll) a
Krisztusban elhunytak »elaludtak«);
Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral
leszünk” (1 Thess. 4,16-17)
Egy példázattal
világítja meg a Szent Szellem az előző Igét, bemutatva a Krisztus
menyasszonyát: „Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel,
szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi,
szőlőt telepít a keze munkájából. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti
karjait. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa
(az ő mécsese). Markát megnyitja a
szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és
nevet a következő (vagyis az utolsó) napnak.
Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén (és
szeretetre tanít). Vigyáz a háznépe
dolgára, és restségnek étkét nem eszi. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak
mondják, ura pedig így dicséri: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te
meghaladod mindazokat!” (Péld.
31,15-18.20.25-29).
1 Pét. 3,21 Ami minket és titeket] is [ugyanígy]
megtart [(szódzó) megment,
megszabadít, megoltalmaz, üdvözít,
biztonságba helyez] most képmás gyanánt, [(baptiszma)antitüpon): a bemerítés képmásaként,
a Szellemben való bemerítés által]. Ami nem a [hús]test szennyének [(rüposz): romlottságának, istentelenségének] lemosása [(apotheszisz):
letevése, eltávolítása], hanem
jó lelkiismeret [szüneidészisz: jó szellemi együttészlelés] keresése
Istenben, a Jézus Krisztus feltámadása által, [Jézus Krisztus feltámadásán
keresztül]*
*És így folytatódik a kijelentés: Krisztus szerette a
kihívott gyülekezetet, az eklézsiát,
és Önmagát adta, kiszolgáltatta, és feláldozta, azért,
odaadva érte a saját életét, hogy
azt megszentelje [(hagiadzó): Istennek elkülönítse, szentté tegye], megtisztítván a bemerítés
fürdőjében az élet igéje által. Hogy
megdicsőülve állítsa maga mellé a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy
szennyfolt,
vagy ránc, [vagy bármi hasonló].
Hanem hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan] és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet
felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű
menyasszonyát, hogy szent legyen és kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem
szent és szeplőtelen” (Eféz. 5,25-27).
Régen az ótermészet nem tudott Istennek engedelmeskedni, de: „Isten megmosott, így megtisztultatok, megszentelődtetek, megigazíttattatok az Úr
Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
A megtisztulás eszközéről így beszél az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige (logosz) által, amelyet
szóltam nektek” (Ján. 15,3).
És az ó emberünk Krisztussal együtt meghalt: „Eltemettettünk [azaz
szellemben hasonlóvá váltunk] azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott
[életre kelt] Krisztus a halálból [a
halottak közül] az Atyának dicsősége
[fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,4).
Az Úr Jézus kijelentése: „… Ha
valaki nem születik [nem származik] víztől
és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem
mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az
Isten országába [Isten királyságába]” (Ján. 3,5).
Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy milyen vízből
születünk újjá: „… újonnan születtetek
nem romlandó (veszendő) magból, de
romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten élő, és megmaradó
beszédén keresztül), amely él és megmarad
örökké” (1Pét 1,23).
Jakab apostolon keresztül megismétli a Szent Szellem, az újjászületés
eszközét: „Az Ő akarata szült minket az
igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
Mert: „Csakis ételekkel meg
italokkal és különböző mosakodásokkal (baptiszmosz: alámerítések) - melyek (hús)testi
rendszabályok - a megjobbulás (diorthószisz): helyreállítás)
idejéig kötelezők (epikeimai: érvényben van,
kötelező). (Zsid. 9,10).
És hogy mibe kell bemerítkezni, arról így beszél az Ige: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket
mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az
újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által. (Más fordítás: nem az általunk véghezvitt igaz
cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és
megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
Ekkor mondja az Úr: „Mindenestől
szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned! (Más fordítás: Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád
sincsen)” (Én. 4,7).
1 Pét. 3,22 Aki Istennek jobbján van, felmenvén
a mennybe; akinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők [Más fordítás: Ő
Istennek jobbjában van, felmenvén a legfelső égbe, miután uralma alá vetette az
angyalokat, hatalmasságokat, és erőket (hatalmakat, erősségeket)]*
*Márk is bizonyságot tesz az Úr legfelső égbe
való felmeneteléről: „Az Úr [Jézus] azért, minekutána szólott vala nékik,
felviteték a mennybe, [felemeltetett a mennybe] és üle az Istennek jobbjára [és elfoglalta helyét az Isten
jobbján]” (Márk. 16,19).
Pál apostol bizonyságtétele Isten hatalmáról: „Amelyet megmutatott, és aktívan, hatékonyan munkált a Krisztusban,
mikor feltámasztotta Őt a halálból, vagyis amikor életre keltette a halottak
közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és
hatalmasságon és
hatóerőn és uraságon és minden néven, mely
neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a
világkorszakban / aionban /, hanem a következendőben, az
eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az
Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az
eklézsiának, azaz a kihívottak közösségének fejévé” (Eféz. 1,20-22).
Őt: Akit tett mindennek
örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő
lényének képmása, aki hatalma
szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől
megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival
kiválóbb, és feljebbvalóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet
örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4)
És: „akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen
és földön” (Eféz. 3,10-11.15) / nemzetség:
Az eredeti szó: patria, egy közös őstől, mint atyától származó törzsi, népi
vagy nemzeti közösséget jelent; vagyis: az egyház, bármilyen nemzetségből valók
vannak is benne/.
Pál apostol megvallása: „Ez okáért
meghajtom térdeimet az Atya előtt,
a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, Akiről neveztetik, és akitől nevét nyerte minden nemzetség, azaz a leszármazottak
összessége, mennyen és földön” (Eféz.
3,14-15).
Pál apostol idézi
a próféciát: „Mert meg van írva: Élek én,
mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent
magasztalja. [Más fordításban: „Ezt
mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik
minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]”
(Róm. 14,11)
Mert
így szólt Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és
megszabadultok, mert én vagyok az Isten,
nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam
megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv.
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek,
és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és
dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25)
Az apostol pedig
vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem
igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által,
mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből
és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul
meg egy hústest sem” (Gal. 2,16)
És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden
térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”
(Fil. 2,10-11).
Ézsaiás pedig így látja az Urat mennyei dicsőséges létmódjában: „Amely esztendőben meghala Uzziás király,
látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a
templomot; Szeráfok állanak
vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be,
kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és
mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő
dicsőségével!És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a
ház betelt füsttel” (Ésa. 6,1-4)
