Az igazmondó Istenről

„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29).

Hogyan alkalmazd az Igét

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Jakab 1:22

Semmi sem lesz dinamikus addig, amíg nem válik egyedivé. Ezért van szükség arra, hogy amikor Isten Igéjét olvasod, akkor próbáld megérteni, hogy mit akar ez számodra ma, jelenteni - ez az alkalmazás.

Nagyon jó szokássá fejleszteni azt, hogy miután elolvastad az Igét - írsz egy mondatot arra nézve, hogyan alkalmazhatnád az olvasottakat. Ez segíthet, hogy az ige hallgatójából - annak cselekvőjévé válj.

Mitől lesz jó egy alkalmazás? Itt van négy gyakori jellemzője:

Személyes. Nem írhatsz alkalmazást más számára. Ne arról szóljon, hogy mit kellene tennie a világnak, a férjednek vagy éppenséggel a gyerekeidnek. Arról szóljon, amit neked kell megtenned.

Gyakorlatias. Az alkalmazásod olyasmiről szóljon, amit te magad is képes vagy megtenni, vagy el tudod tervezni a véghezvitel módját. A nagy általánosságok és sablonok itt nem lesznek a segítségedre. Éppen ellenkezőleg, semmire sem motiválnak és tehetetlennek érzed majd magad. 

Kivitelezhető (lehetséges, véghezvihető). Ha nem vagy képes arra, hogy véghezvidd a kitűzött célt - az idővel csüggedéshez vezet. Ha az a célod, hogy öt órát imádkozz minden nap, biztosan nem fogod tudni teljesíteni. Ne kezdd el a napot imádság nélkül - már sokkal kivitelezhetőbb. A napi öt óra imádság már nem az.

Bizonyítható (számon kérhető). Szükséges megszabnod a teljesítés határidejét is. Ha ezt nem teszed meg, akkor nem tudod majd számon kéri magadon a kitűzött célod teljesülését. Így álom marad csupán.

Minden egyes Bibliai szakasz olvasásánál elvégezheted ezt az alkalmazást. A Biblia azt mondja: Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/05/hogyan_alkalmazd_az_olvasottakat

Imádság:

Drága Mennyei Atyám!

Köszönöm az új reggelt, új napot. Köszönöm, hogy ma is velünk vagy, helyet kérsz az életünkben. Maradj velünk, oltalmazz bennünket, áldásod kísérje lépteinket, tetteinket! Add Uram, hogy jobban szerethessek, Rád figyelhessek! Használj fel a Te akaratod szerint!  Ámen. (Bné.H.E.)

A nap gondolata: A békéről

Az alázatos szívben állandó béke honol.

A megváltásról

  „Én vagyok az út…” (János 14:6)

A judaizmus úgy tekint a megváltásra, mint ítéletnapra, amikor is a döntés az erkölcsösségen alapul. A hinduk többszöri újjászületést várnak, amely során lelkük bejárja a világmindenséget. A buddhisták a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolclépcsős Út szerint vezetik életüket. A muzulmánok a Hit Öt Oszlopa alapján érdemlik ki útjukat Allahhoz. Sok filozófus a halál utáni életről úgy vélekedik, hogy az rejtett és ismeretlen, „egy nagy ugrás a sötétbe”.

Vannak, akik Jézust egy kalap alá veszik Mózessel, Mohameddel, Konfuciusszal és más vallási tanítókkal. Jézus viszont ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6).

Sokan tiltakoznak. „Minden út a mennybe vezet” – mondják. De hogy lenne ez lehetséges? A buddhisták a nirvánát várják, ami nem kevesebb, mint 547 reinkarnáció után érhető el (És a vége a teljes megsemmisülés).

A keresztyének egy életben és egy halálban hisznek, és egy Istennel töltött örökkévalóságban. A humanisták nem ismerik el az élet Teremtőjét. Jézus azt állítja, hogy Ő az élet forrása. A spiritiszták a tenyeredből olvasnak. A keresztyének a Bibliát kérdezik.

A hinduk többistenhívők és személytelen istenségben gondolkodnak. Krisztus követői hiszik, hogy „…csak egy Isten van” (1Korinthus 8:4 NLT). Minden nem keresztyén vallás azt mondja: „Meg tudod váltani magad”. Jézus azt mondja: „Kereszthalálom vált meg téged”.

Nem vezet minden út Rómába, nem minden hajó megy Ausztráliába, és nem minden repülő landol Londonban. Nem minden út vezet Istenhez. Jézus megjelölt egy egyedülálló utat, érvénytelenné téve az önmegváltást. Világosan megmutatott egy különleges ösvényt, melyet nem az emberi erőfeszítés kövezett ki. Egyetlen különleges meghívást kínál, amelyben Ő végzi a munkát, mi pedig bízunk Benne, Ő meghal, és mi élünk. Ő hív, és mi hisszük, hogy: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (János 6:29).

(Forrás: www.maiige.hu)

kÖSZÖNÖM, HOGY ELJÖTTÉL

http://www.youtube.com/watch?v=rCWky4pNrsQ&list=PLC57E88AA3DDEB4BB&index=10&feature=plpp_video

Dobrocsi Gábor - Köszönöm hogy eljöttél

www.youtube.com

2009.05.10. Folytattuk a VE konferenciát :) Dobrocsi Gábor vezetésével dicsőítettünk ezen a vasárnap estén!

Csapatmunka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, név szerint: Mindenki, Valaki Bárki és Senki.

Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki se csinálta meg! Valaki dühös lett emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát.

Végül Valaki lett, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=2199&nid=3256977

Az Ő hűsége -- erőlködés helyett!

Talán ismerős lehet számodra a következő körforgás:

Megígérem -- elbukok -- megbánom -- megígérem -- elbukok -- megbánom.

Nos, van egy jó hírem számodra, és szeretném tudatni veled, hogy nem te vagy az egyetlen, aki ezzel küszködsz.

Az én életemben is volt egy ilyen időszak. A gyülekezetben nem tanították nekem  Isten kegyelmét és felemelését a Szent Szellem ereje által, csak a

10-parancsolatot és az ehhez hasonló "tedd-netedd" társait.

És persze én akartam is ezeket követni, de sose sikerült. Mindig volt, amiben elbuktam. És persze ilyenkor mindig szörnyen éreztem magam, és tudtam, hogy nem jó, így hát megbántam. És elkezdtem szabadkozni ésmegígérni Istennek, hogy nem fogom csinálni.

És persze csak annál rosszabb lett, mert... úgy hittem, amikor újra elbuktam, hogy ezzel most jól becsaptam szegény Istent. És erre jött még több szabadkozásé és újabb ígérgetések...

És sose sikerült...

Egy idő múlva elegem lett az egészből, és azt mondtam: "Istenem, én nem tudok Neked megfelelni, kérlek, szabadíts meg Te engem, és akkor sikerülni fog."

És ekkor el tudtam engedni a problémát. Már nem féltem Istentől, mert beismertem, hogy én tehetetlen vagyok, és hogy Ő változtasson meg. És rájöttem, amikor Ő emel fel, akkor még csak erőlködnöm sem kell az adott kísértéssel szemben!

És bármi is történjék, most már tudom, hogy Istennel való kapcsolatom nem az én jóságomtól függ, hanem kizárólag az Ő hűségétől!

Tehát arra bátorítalak, hogy amikor megbánod a bűnödet, ne kövesd el azt a hibát, hogy "megtérek (én) és megígérem (én), hogy jó leszek (én)".
Ehelyett imádkozz így: "Mennyei Atyám, kérlek, szabadíts meg (Te), újítsmeg (Te), tölts be (Te), adj erőt (Te) Jézus nevében, az Ő vére által!"

Fontos a vér. A vérben van az élet, és mivel Jézus vére érted folyt, így az Ő élete lüktet benned, amennyiben kéred az Ő vérét. Az erőforrásod nem te vagy, hanem Jézus vére!

Ő az Út és nem a te megfelelésed.
Ő az igazság és nem a te szíved (az csalárdabb mindennél).
Ő az élet és nem a te erkölcsösséged.

Jézus nem azt mondja, hogy maradj jó, hanem azt, hogy maradj Őbenne.

Aki akarja, olvassa el Pál apostol esetét a törvénnyel, ahogy igyekezett betartani, de sose sikerült neki: Róma 7. Önmagáról itt 44x ír. Önmaga körül forgott: én, én, én majd jobb leszek. De végül erre jutott: "Énbennem semmi jó nincs." S végül: "Ki szabadít meg engem? Hála Istennek, az Úr Jézus Krisztus által [szabadulok meg]". És ezután jön a Róma 8, aholmár Pál nem is önmagáról beszél, sem az ő erőlködéséről, hanem aSzent Szellem erejéről, méghozzá 20x.

Az erőlködős 7. és a felszabadulás 8. részeit ez a mondat választja el egymástól:

"Nincs tehát immár semmiféle kárhoztatás [vádlás, önvádlás] azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mivel az Élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől."

A bűn és a halál lefelé húzó törvényét (mint a gravitációt) felváltotta az Élet Szellemének felfelé húzó törvénye (az aerodinamika, a repülés törvénye). A madárra repülés közben a lefelé ható gravitációt az aerodinamika felhajtóereje felülmúlja. Csak egy törött szárnyú madarat tart a földön a gravitáció. De mindenki, aki elfogadta a megváltást (ez egy egyszeri pont az életünkben) szárnyakat kapott Istentől:

"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek,mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"

Ézsaiás 40:31    

S végül ezzel zárnám:

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyémvagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, ... Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek ... Ne félj, mert én veled vagyok."

Ézsaiás 43:1-5

Ha Isten hűségében és nem a magad erejében bízol, akkor nyugodt lesz az életed.

http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2010/12/az-o-husege-erolkodes-helyett.html

Isten az emberi bölcsesség felett

„Mert meg van írva: »Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem«" (1Kor 1,19).

   Ez az igehely fenyegetés a világ bölcseinek, az egyszerű hívőnek azonban ígéret. A világ bölcsei szüntelenül tönkre próbálják tenni az egyszerű hívő hitét, de próbálkozásuk mindig kudarcot vall. Érveik szétfoszlanak, elméleteik összeomlanak, alattomos cseleik napvilágra kerülnek, mielőtt még elérnék céljukat. Az ősi evangélium azonban még ma is áll, és állni is fog, mert az Úr él! Ha az evangéliumot meg lehetne semmisíteni, akkor az már régen-rég megtörtént volna.

   Mi magunk nem tudunk megbirkózni a világ bölcseinek bölcsességével, de ne is próbáljuk meg: ez a munka jobb kezekben van. Az Úr végzi el ezt, és amit Ő elhatároz, azt meg is teszi. Igeversünkben kétszer is kijelenti ezt az elhatározását, és biztosak lehetünk abban, hogy nem fog eltérni ezen szándékától.

  

Ha az Úr egyszer a filozófiára és a modern gondolkodásra teszi a kezét, alapos munkát fog végezni. Leleplezi a fényes külső mögött a nagy semmit, elpusztítja az egészet gyökerestől.

  Meg van írva, hogy ez így lesz, tehát így is lesz.

 

 Uram, kérlek, tedd ezt meg hamar! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Joseph Prince: Tekints úgy Istenre, mint egy jó apára

A hit, az hinni abban, hogy egy jó Istenünk van, aki megvéd és gondoskodik azokról, akik bíznak benne. Emlékszel a tékozló fiú példázatára?

(Lukács15:11-32) Jézus azért osztotta meg ezt a történetet, hogy bemutassa, milyen jó a mi mennyei Atyánk. Az önfejű fiú eltékozolta apja örökségét, majd úgy döntött, hogy hazamegy és megkéri az apját, hadd legyen a szolgája.

De mielőtt hazaért volna, az apja meglátta őt messziről, elé rohant és magához ölelte. Ahelyett, hogy felfogadta volna szolgájául, az apa odafordult a szolgáihoz és azt mondta, "Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira, és előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk!"

Viszont, amikor az idősebb fiú hazatért a munkából és meghallotta az ünneplést, dühös lett és nem volt hajlandó belépni a házba. Amikor apja kijött megkérdezni tőle, hogy mi volt a baj, az idősebb fiú így panaszkodott: "Íme ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot."

Figyeld meg, mit mondott az apja:

"Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott."

Látod milyennek vélte az idősebb fivér az apját? Egy kemény és fukar embernek látta. Azt gondolta, dolgoznia kell azért, ha valami jót akar kapni az apjától. Nem vette észre, hogy már eleve rendelkezik az örökséggel! Levághatta volna bármikor a hízott tulkot, ha épp ünnepelni akart volna!

Mint az apa a példázatban, Isten már adott neked örökséget Krisztusban.

Ne hagyd ki ezt az élvezetet amiatt, mert kételkedsz Isten jóságában, vagy amiatt, mert azt hiszed, hogy meg kell dolgoznod érte.

Lásd meg az Atya szerető és jóságos szívét irántad, és ünnepeld az örökséged már ma!

"Az apja erre így szólt hozzá: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd”

Lukács 15:31 WBHU

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/tekints-ugy-istenre-mint-egy-jo-apara.html#ixzz2UHo4XAXl

Az Evangéliumról

Készítette: Lisa Szanyel 

"Az Evangelium uzenet rendkivul egyszeru.
A kereszt onmagaban megsem az Evangelium teljessege.
A kereszt az Evangeliumnak a kulcspontja, az az a tengely, amelyre az egesz tortenelem fel van fuggesztve." Rick Shelton

Rick Shelton Magyarországon Hit Gyulekezeteben 1. resz
http://www.youtube.com/watch?v=aHgwS8m8IOM&feature=share

Rick Shelton Magyarországon Hit Gyulekezeteben 2. resz
http://www.youtube.com/watch?v=mklgzZbiBKs

Boseges áldás-özön aradjon Ratok a Mennybo

DOBNER ILLÉS - NE CSAK NÉZD

János evengélium 10. fejezet: A jó pásztor és annak juhai.

Ján. 10,1 Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón [(thüra): vagyis a kapun át] megy [(eiszerkhomai): és hatol] be a juhok aklába, hanem máshonnan hág [(anabainó): megy, és lép] be, [vagyis másfelől hatol és oson be], tolvaj az és rabló.

Ján. 10,2 Aki pedig az ajtón [vagyis a kapun át] megy be, a juhok pásztora az.

Ján. 10,3 Ennek az ajtónálló [(thürórosz): a kapuőr, aki őrizte az ajtót, vagyis a kapus] ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára [(phóné): a hangjára, kiáltására, mert megismerik a hangját], és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.

Ján. 10,4 És mikor kiereszti az ő juhait, [(hotan): és valahányszor a maga juhait mind kivezette] előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

Ján. 10,5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak [(pheugó): elmenekülnek] attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

Ján. 10,6 Ezt a példázatot [ezt a példabeszédet] mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik [és mert nem érteték, hogy mit jelent, és hogy mit akart vele mondani].

Ján. 10,7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja [vagyis a juhok számára (thüra): a kapu].

Ján. 10,8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.

Ján. 10,9 Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál.

Ján. 10,10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon [(kleptó): észrevétlenül hatalmába kerítsen, rászedjen, és félrevezessen] és öljön [(thüó): áldozatként levágjon] és pusztítson [(apollümi): tönkretegyen, romlásba vigyen, elpusztítson, megsemmisítsen, semivé tegyen, és elveszítsen]. Én azért jöttem, hogy életük legyen [(dzóé ekhó): hogy az életet birtokolják], és bővölködjenek [(perisszosz): vagyis rendkívüli, különleges, szokatlan életet birtokoljanak].

Ján. 10,11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Ján. 10,12 A béres pedig és aki nem pásztor [(poimén):juhpásztor, aki gondját viseli a juhoknak. Áé: olyan személy, akinek gondjaira van bízva a gyülekezet]. Akinek a juhok nem tulajdonai, [(idiosz): nem sajátjai] látja a farkast jőni [(theóreó): vagyis amikor észreveszi, hogy a farkas közeledik], elhagyja a juhokat, és elfut [(pheugó): elmenekül]. És a farkas elragadozza [(harpadzó): megragadja, és hatalmába ejti] azokat, és elszéleszti [(szkorpidzó): szétszórja, szétkergeti] a juhokat.

Ján. 10,13 A béres pedig azért fut [(pheugó): és menekül] el, mert béres, és nincs gondja a juhokra [(meló): nem fontos neki a nyáj, ezért nem törődik vele].

Ján. 10,14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.

Ján. 10,15 Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom [(tithémi): és leteszem az életemet] a juhokért.

Ján. 10,16 Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, [és azokat is vezetnem kell] és hallgatnak majd az én szómra[az én (phóné): és a hangomra]; és lészen egy akol [egy nyáj] és egy [(heisz hen): egyetlen] pásztor.

Ján. 10,17 Azért szeret engem [vagyis: (agapaó): magát teljesen odaadta, átadta, teljesen összekötötte velem, vált eggyé velem] az Atya, mert én leteszem [odaadom] az én életemet [(tithémi): lemondok az életemről, átadom, kiszolgáltatom azt], hogy újra felvegyem [(palin): hogy ismét visszavegyem] azt.

Ján. 10,18 Senki sem veszi [egyetlen ember sem (lambanó): szerezheti meg, és veheti el] azt el én tőlem, hanem én teszem le [önként adom át, szolgáltatom ki, és adom oda] azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. [(exúszia): szabadságom, képességem, jogom, van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem] Ezt a parancsolatot vettem [ezt a küldetést, ezt a feladatot kaptam] az én Atyámtól.

Ján. 10,19 Újra meghasonlás [(szkhiszma): szakadás, megosztás] lőn a zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] között e beszédek [e logoszok): igék] miatt.

Ján. 10,20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne [(daimonion): démon, gonosz szellemi lény (ekhó): ragadta meg, és tartja hatalmában, ezért] bolondozik [(mainomai): magánkívül van, megháborodott, és őrültségeket beszél], mit [(tisz ti): és miért] hallgattok reá?

Ján. 10,21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek [(daimonidzomai): nem démoni megszállottnak, nem egy démonizált embernek] beszédei [(réma): megnyilatkozásai].  Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit [(daimonion, dünamai)): démonnak, egy gonosz szellemnek lehet-e hatalma, képes-e arra, hogy vakok szemét megnyissa].

Ján. 10,22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés [(egkainia): vagyis a templom újraszentelésének, megújításának] ünnepe [a Hanukka = avatás, szentelés]: és tél vala.

Ján. 10,23 És Jézus [(hieron): a szenthelyen] a templomban, a Salamon tornáczában [a Salamon (sztoa): oszlopcsarnokában] jár vala.

Ján. 10,24 Körülvevék azért [(kükloó): körülfogták] őt a zsidók [a júdeaiak], és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban [(airó): kétségekben, feszültségben] bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván [(parrészia): nyíltan, világosan; mondd ki a nyilvánosság előtt]!

Ján. 10,25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében [az Ő hatalmával, és erejével], azok tesznek bizonyságot rólam [azok tanuskodnak mellettem].

Ján. 10,26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok [és nem az én nyájamhoz tartoztok]. Amint megmondtam néktek:

Ján. 10,27 Az én juhaim hallják az én szómat [és hallgatnak a hangomra], és én ismerem őket, és követnek engem.

Ján. 10,28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek [(apollümi): el nem pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem ragadja [(harpadzó): senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el] őket az én kezemből.

Ján. 10,29 Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb [(meidzón): hatalmasabb] mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [(harpadzó): senki hatalmába nem ejtheti, nem rabolhatja el] azokat az én Atyámnak kezéből.

Ján. 10,30 Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk.

Ján. 10,31 Ismét köveket ragadának azért [és újra köveket vittek oda] a zsidók [a júdeaiak], hogy megkövezzék őt.

Ján. 10,32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot [sok jó cselekedetet] mutattam néktek az én Atyámtól; [és sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én atyám nevében] azok közül melyik dologért [melyik cselekedetem miatt] köveztek meg engem?

Ján. 10,33 Felelének néki a zsidók [a júdeaiak], mondván: Jó dologért [jó cselekedetért; nemes tettért] nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért [(blaszphémia): azaz: istenkáromlásért], tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

Ján. 10,34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Ján. 10,35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde [az Isten (logosza): igéje] lőn (és az írás fel nem bontható), [márpedig az Írást nem lehet (lüó): eltörölni, semmibe venni, és érvénytelenné tenni].

  

Ján. 10,36 Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz [(blaszphémeó): becsmérelem, gyalázom az Istent]; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

Ján. 10,37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

Ján. 10,38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok [és elismerjétek;] és elhigyjétek, [és hogy rádöbbenjetek és megértsétek], hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.

Ján. 10,39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből [dzéteó): ismét arra törekedtek, és igyekeztek, hogy elfogják Őt, de Ő átment közöttük].

Ján. 10,40 És újra elméne túl a Jordánon [jelentése: az alájövő, a lefelé folyó, halálfolyó], arra a helyre [(peran): vagyis a túlsó partra], ahol János először keresztelt [vagyis korábban bemerített] vala; és ott marada.

Ján. 10,41 És sokan menének Őhozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János Őfelőle mondott, igaz vala.

Ján. 10,42 És sokan hivének ott Őbenne.

Az Úr Jézus karjai tartanak!

„Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak" (5Móz. 33:27).

Sok vizek sem olthatják el

Kenneth E Hagin: A magasztalás ereje 2. rész

Kenneth E. Hagin: 2. rész Az első részben arról volt szó, mennyire fontos a dicséret az imában. Az Apcsel 16:25 azt mondja: Éjféltájt pedig Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent. A foglyok pedig hallották. Mi történk akkor, mikor imádkoztak és dicsérték Istent, mi volt az eredmény? Pál és Silás megszabadult! És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai, és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak bilincsei feloldódnak.  Pál és Silás imádkozott ÉS dicsőítették Istent éjszaka a börtönben és a válasz azalatt jött, mialatt dicsérték az Urat. Láthatod, hogy nem az ima egyedül, ami a munkát végzi! A hálaadással ÉS dicsérettel „fémjelzett” ima hoz csak eredményt! Van még a Bibliában példa az imádságra és hálaadásra. Észrevetted már, hogy az Újszövetségben Pál hányszor inti az embereket, hogy adjanak hálát is az imáik mellett? Számos ilyen igehely van. A Zsidó levél 13. fejezetében nézzünk meg most egy verset, ami a dicséret áldozatáról szól: Őáltala azért ajánljuk fel folyamatosan a dicséret áldozatát Istennek, amely a mi ajkaink gyümölcse hálát adván az Ő nevének” (Zsid. 13:5 - angol fordítás szerint)  Ez a vers „ajkaink gyümölcséről” beszél. Mi a mi ajkaink gyümölcse? Ebben a versben a mi ajkaink gyümölcse: hálát adni az Ő nevének, vagyis dicséretet mondani a szánkkal! Emlékeztek, olvastuk az Apcsel 16:25-ben, hogy Pál és Silás imádkoztak és dicséretet énekeltek hangosan. Más szóval, imádkoztak és áldozatot kínáltak fel Istennek dicsérvén őt ajkaiknak gyümölcsét, hálát adván az Ő nevének. Pál és Silás vérző háttal volt a börtönben. Megkorbácsolták őket, lábuk kalodában volt. Tudjátok, fájdalmaik voltak, valószínűleg nem úgy érezték, hogy itt az idő dicsérni Istent. Mégis, Pál és Silás pont ezt tették. Ez egy áldozat volt részükről, és ez jelenti az igazi áldozatot – akkor ajánlani föl, amikor nem úgy érzed, hogy most felajánlhatod. Az Apcsel 16:25 azt mondja: Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozott. Köszönet Istennek az imáért, az imának megvan a maga helye. De van itt más is, ami együtt jár vele: És énekkel dicsőítették Istent. Amikor Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent, Isten megrázta a börtönt, megnyílt az összes ajtó és a bilincsek leoldódtak a lábaikról. A börtönőr azt gondolta, hogy mindenki elmenekült. Tudta, hogy emiatt meg lesz büntetve, ezért meg akarta ölni magát a kardjával, de Pál így szólt: Semmi kárt ne tégy magadban mert mindnyájan itt vagyunk! (Apcsel 16:26-34.) Láthatod, ha megfelelő módon dicséred Istent, megvan az eredmény! Mindez Filippiben történt. Szeretnék arra gondolni, hogy talán ez a börtönőr lett a filippibeli gyülekezet pásztora, akinek Pál később a filippibeliekhez írt levelet írta. Ugyanebben a levélben írta Pál azt is, hogy Örüljetek az Úrban mindenkor ….semmi felől ne aggódjatok! (Fil 4:4-6.) – mialatt eszébe juthatott mindaz az élmény, ami a börtönben történt. Nos, ha Pál és Silás olyan keresztény lett volna, mint ma a legtöbb keresztény – még ha Szent Szellemmel betöltekezett úgynevezett „hitmozgalom”-ban részt vett emberekről is van szó – valószínűleg még most is a börtönben lennének, persze ha ilyen sokáig éltek volna. Azt értem ezalatt, hogy soha nem szabadultak volna ki. Ezt arra alapozva mondom, amit hallok emberektől, mikor átmennek egy próbán vagy egy kísértésen. Ha Pál és Silás olyanok lettek volna, akkor éjszaka ahelyett, hogy imádkoztak volna és dícsőítették volna Istent, Silás megbökte volna Pált és megkérdezte volna tőle: „Pál, itt vagy még?” Pál erre így válaszolt volna: „Hol máshol lennék?” Silás erre azt mondta volna: „Pál, biztos eltértél az Úrtól!” Pál volt az, ki látomást kapott, melyben egy férfi azt mondta neki: Gyere Macedóniába és segíts nekünk (Apcsel 16:9) . De hogy gondolkodott volna a mai Silás: „Ha Isten valóban benne van ebben a dologban – ha valóban Ő adta ezt a látomást Pálnak és Ő vezette őt ide – mostanra már az egész városnak meg kellett volna térnie. Azonban csak annyi történt, hogy egy asszony megtért és most itt vagyunk a börtönben.” Láthatjátok, addig az ideig valóban csak annyi történt. Egy asszony üdvösséget nyert, ők pedig börtönbe kerültek. Ha Silás olyan lett volna, mint ma a legtöbb keresztény, azt mondta volna: „Biztos eltértél az Úrtól, Pál. Az a látomás nem lehetett Istentől, túl sokat ettél. Amikor még az ördögnek szolgáltam, soha nem voltam börtönben. Miért engedte Isten, hogy börtönbe kerüljünk?” (Valóban hallottam, mikor úgynevezett „hit emberei” beszélnek egymással, mikor átmennek egy próbán: „Soha nem volt ennyire ’durva’, mikor még az ördögnek szolgáltam” – vagyis, ha ezt mondják, ezzel azt kívánják, bárcsak még az ördögnek szolgálnának! Ha Pál olyan lett volna, mint ma a legtöbb keresztény, ő azt mondta volna: „Igen, Silás, azt hiszem igazad van. Valahol elvéthettem az Urat. Annyira fáj a hátam, tudod, az nem Isten akarata, hogy megkorbácsoljanak minket. Valahogy elvétettük a dolgot.” Silás erre azt felelné: „Egy dolgot mondok neked. Ha valaha is kijutok ebből a börtönből, nem merek a szégyentől hazamenni. Börtöntöltéknek fognak csak hívni.” Ha Pál és Silás olyan lett volna, mint ma a legtöbb keresztény, bosszankodtak volna és tele lettek volna aggodalmaskodással. Pedig a Biblia ezt mondja: Semmi felől ne aggódjatok …. (Fil 4:6.) Még ha fáj is a hátad, ne aggódj. Mit fogtok akkor ilyen esetben tenni? Imádkozni fogtok! De ugye utána nem fogtok megállni? Ha igen, akkor túl hamar fejeztétek be az imát. Sok ember túl hamar abbahagyja. El kezdenek imádkozni, ez rendben is van, a Biblia mondja nekünk, hogy imádkozzunk. Aztán itt megállnak. Nem folytatják Isten dicsőítésével, hamar megállnak várván Istentől a választ. Valaha Kelet-Texas vidékein volt található az egyik legjobb olajtermelő föld a világon. Ezek a földek ma is termelnek olajat, de nem annyit, mint akkoriban, Az emberek sok olajat kitermeltek a földből. Évekkel ezelőtt Kelet-Texasban pásztorkodtam és ismertem egy férfit ott, akinek egy millió dollárja volt olajban, de a Nagy Gazdasági Válság alatt mind elveszítette. A 30-as évekről beszélek, amikor 1 millió dollár még valóban 1 millió dollárt ért. Akkoriban 1 millió dollár annyit ért, mint ma több millió dollár. Miután elveszítette ez a férfi a pénzét, folytatta a fúrást. Kölcsönpénzből fúrt száraz lukakat. Egyszer a bankárok meg akarták őt állítani, hogy ne fúrjon tovább, de ő azt mondta: „El akarom érni a 150 métert! Mások is próbálták leállítani. Egy ideig nem talált olajat. Látszólag, mintha kiapadt volna a forrás. De az üzletember nem hagyta abba a fúrást. Lefúrt egy másik 150 méter mélyre és feltört a felszínre az olaj! Mi történt volna, ha a férfi hamarabb abbahagyja a fúrást? Éppen egy nagy földalatti olajtó szélén volt. Mi történt volna, ha abbahagyja, ahelyett, hogy tovább fúr? Lemaradt volna arról az olajkútról. Szellemileg mondva, nagyon sok embernek van szüksége arra, hogy még „150 métert lefúrjon”, vagyis nemcsak imádkozniuk kellene, hanem addig dicsérni, magasztalni az Urat mígnem rábukkannak egy „olajkútra”. Szánjatok időt arra, hogy énekkel dicsőítitek Istent. Pál és Silás börtönben voltak és éjszaka volt, mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent. S amíg ők énekeltek, jött a válasz. Feleségemmel majdnem húsz éve, hogy pásztorkodunk (Oretha az első két-három évben még nem volt velem, mert még nem voltunk házasok). Ezalatt a húsz év alatt nem emlékszem, hogy bármikor is kimerülésig kellett volna imádkoznunk emberekért, manapság viszont azt látom, hogy a pásztorok végkimerültségig szolgának mások felé. Tudjátok, van egy titka, hogy miért volt számunkra lehetséges, hogy csak keveset kellett szolgálni mások felé. A titok nyitja az imádság és a dicséret. Egy este például az egyik gyülekezetben, ahol pásztorkodtam, odajött hozzám egy férfi és láttam rajta, hogy valami komoly dolog történhetett. Nagyon csüggedtnek nézett ki. Azt mondta: „Hagin testvér, beszélni szeretnék veled.” Ránéztem az órámra és csak annyit mondtam: „Az alkalom néhány perc múlva kezdődik, majd utána beszélünk.” Alkalom után a hátsó ajtónál kezet fogtam az emberekkel. Végül ez a férfi is odajött. Mosolygott, egészen másként nézett ki, mintha kicserélték volna. „Rögtön végzek, pár perc múlva a rendelkezésedre állok”- mondtam neki. „Nem szükséges.” – mondta a férfi. Azután rámutatott az oltárra és annyit mondott. „Ott lent már megkaptam a választ. Mi történt az oltárnál ezzel a férfival? Az istentisztelet előtt úgy nézett ki, hogy valami nagyon szörnyű dolog történhetett vele. De miután vége lett az alkalomnak, a férfi csak mosolygott, tele volt az Úr örömével. Tudjátok nálunk soha nincs úgy vége az istentiszteletnek, hogy ne menne mindenki előre az oltárhoz imádkozni. Aztán nemcsak, hogy imádkozunk, sokszor ima után valaki elkezd egy dicséretet énekelni és mi csatlakozunk és mindnyájan énekelünk. Néha a zongorista vezet minket és időt töltünk azzal, hogy dicsőítsük Istent. Meg kell, hogy tanuljuk, milyen erőteljes helye van a dicsőítésnek a hívő imaéletében. Jó az imádság, de nem az ima egyedül, ami végzi a munkát. Amikor igazi magasztalást, igazi hálaadást adsz hozzá az imádsághoz, akkor fogsz csak válaszokat kapni. A válasz akkor jön, amikor dicsőíted Istent. ÁMEN! http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_e__hagin:_a_magasztalas_ereje_cjkT

Hogyan? Szinte sehogyan!

 „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” Zsoltár 119:9.

Képzeld el, hogy lehetőséged adódik arra, hogy egy felmérést végezz fiatalok és idősek között. Arra a kérdésre keresed a választ, hogy mit jelent az erkölcsi tisztaság. Mit gondolsz, milyen válaszokat kapsz?

Szerintem, valami ilyesmiket:

-         Az mi?

-         Erkölcs. Erkölcs. Az valami szexszel kapcsolatos ugye?

-         Ki törődik ma az erkölccsel! Mindenki csinálja azt, ami neki jól esik!

-         Ugyan kérem! Az erkölcs mindenkiben benne van. A belső énje határozza meg, hogy valami erkölcsös-e vagy sem.

-         Arra gondol, hogy nem erkölcsös az adócsalás? Ugyan kérem! Keressen egy erkölcsös embert ebben az országban!

-         Régen is más volt, meg ma is más. Ugyebár haladnunk kell a korral!

Ki mondja meg, hogy, helyes-e az adócsalás, a házasság előtti szexuális kapcsolat, elítélendő-e a „harmadik” személy egy házasságban, meddig lehet elmenni a másság tolerálásában?

Mi az etalon? Van egyáltalán olyan mérce, ami hiteles és állandó, amihez lehet – vagy kell mérni az erkölcsöt? A fenti Igében BENNE van az etalon. Ez Isten beszéde.

Hogyan őrizheti meg egy ember az erkölcsi tisztaságát? A másik nemhez való viszonyát? A pénzzel való kapcsolatát? A becsületességét? A belső tartását?

Hát, ahogy ebből az Igéből kiolvasom – csak egyetlen módon. Kizárólag Isten beszédének olvasása, megtartása által.

Másként is meg lehet őrizni, de akkor egy szót kénytelen leszel elhagyni. Azt, hogy TISZTÁN.

És most elnézést szeretnék kérni az alapból becsületes és tisztességes emberektől, akik úgy érzik, nekik nincs szükségük Istenre ahhoz, hogy erkölcsösek maradjanak. Ők olvassák el Jakab 1:17. versét.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/hogyan-szinte-sehogyan.html

Hogyan légy következetes a csendességedben

"Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás)

Mindenki küzd a csendességben a következetességgel időről-időre. Tudnod kell, ha küzdesz vele, nem vagy egyedül! A jó hír az, hogy egy közös problémára lesz néhány közös megoldás. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy a napi csendességeddel küzdesz - vagy még azelőtt, mielőtt küzdeni kezdenél - próbálj ki valamit ezek közül a megoldások közül:

1. Határozd el magad. Kötelezd el magad Isten előtt, hogy egy kis időt - még ha csak két percet is - Istennel fogsz tölteni életed minden napján. Elkötelezettségedet foglald írásba. A kötelezettségvállalás egy ígéret, hogy időt fogsz tölteni Istennel minden nap, nem azért, mert mindenki más is ezt csinálja, hanem azért, mert időt akarsz eltölteni Jézussal.

2. Illeszd be a hetirendedbe. Írd be a naptáradba, számítógépedbe, telefonodba, vagy bárhová, ahol beosztod az idődet. Tervezd el előre, hogy naponta mikor találkozol Istennel, úgy, ahogy betervezed az orvossal a találkozódat, az üzleti ebédedet, vagy egy megbeszélést a főnököddel.

3. Készülj fel az ördög támadására. A felkészülés azt jelenti, hogy felfegyverkezünk. Az ördög mindent meg fog tenni, hogy távol tartson téged az Istennel együtt töltött időtől. Legyél a saját testőröd, és készülj fel a támadásokra.

4. Csináld folyamatosan 6 hétig. A pszichológusok azt mondják, 6 hétbe telik, amíg egy szokásunk megerősödik. 3 hétbe telik, míg megszoksz egy új feladatot, új viselkedést. Másik 3 hétbe telik, amíg stabil szokássá válik az életedben. A legtöbb embernek soha nem volt sikeres a kitartásban az Istennel együtt töltött idő, mert soha nem lépték még át a hat-hetes sorompót anélkül, hogy egy napot is elmulasztottak volna.

A szokás olyan, mint egy gombolyag zsineg. Valahányszor abbahagyod a feltekerését, egy csomó szál feltekeretlenül marad. Ebben az időszakban nem engedheted meg magadnak a "csak-most-az-egyszer" mentalitásd. Miközben felgombolyítod azt a gombolyagot, nem csak egyszer fog letekeredni, hanem egy csomó alkalommal. Minden egyes cselekedet, amely enged a kísértésnek, meggyengíti az akaraterőt és megerősíti az önuralom hiányát.

5. Ne az akaraterődre támaszkodj, hanem Isten-erődre. Csak Isten Szellemének erejével fog sikerülni. Kérd Istent, hogy erősítsen meg téged, adja neked Kriszus gondolkodásmódját, hogy tőle függj, miközben kialakítod ezt a szokást. Ha csak az akaraterődre támaszkodsz, nincs remény a következetességre.

Jézus azt akarja, hogy tölts vele időt. Meghalt a kereszten, hogy kapcsolatba léphessünk vele. Nincs arra időnk, hogy ne tegyük ezt. Jézus azt mondja a Máté 6:33-ban: "Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás) Szakíts időt Istenre, és meg fogja változtatni az életedet.

Beszéljetek róla

Milyen lépéseket fogsz ma tenni, hogy következetes legyél a csendességedben?

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/04/hogyan_legy_kovetkezetes_a_csendessegedben

C. H. Spurgeon: Isteni fizetség

"...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Péld 11,25).

Ha figyelmes vagyok másokkal szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja annak jutalmát. Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam. Ha törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem. Ha legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem. Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól öntözött kertté" varázsolja lelkemet (Ézs 58,11). Ezt az Úr maga ígérte, de csak akkor várhatom a beteljesedését, ha teljesítem az Ő feltételeit.

Félthetem betegesen magamat, amíg aztán valóban beteg leszek, figyelgethetem az érzéseimet, amíg nem érzek már semmit; siránkozhatom gyengeségemen, amíg már nincs erőm a panaszkodáshoz sem. Mindennél többet érne, ha önzetlenül, az Úr Jézus iránti szeretetből elkezdenék törődni azokkal, akik körülöttem élnek.

Vízgyűjtőm csaknem elapadt, nem jön eső, hogy feltöltse; mit tegyek? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Ahogy folyik a víz kifelé, úgy töltődik fel a vízgyűjtőm. Titkos forrás táplálja. Amíg állt benne a víz, a forrás zárva volt; de amint ömleni kezd belőle, hogy megöntözzön másokat, az Úr rám gondol és feltölti! Halleluja!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Nyisd meg a szívem

http://www.youtube.com/watch?v=CMpzYbSsOrA&list=PLC57E88AA3DDEB4BB&index=11&feature=plpp_video

Végszükség Esetére - Nyisd meg a szívem

www.youtube.com

2009.05.03. IGEN ezen az estén a VE csapat zenélt. És bár nevük gyanúsan "VasárnapEstés", most mégis kiderült a valóság...

Pásztor Anita: A Szellem Képessége

Készítette: József Balogh

És felele és szóla nékem mondván: Az Úr beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel és nem hatalommal, hanem az Én Szellememmel azt mondja a Seregeknek Ura.(Zakariás 4:6)

Az 1 Sámuel 2:9-be a Biblia azt mondja „..saját erejével az ember nem

érvényesül”.

Ez azt jelenti, hogy senki sem érvényesülhet az életben emberi képességei izmai által. Te nem tudsz csupán az emberi erőd, bölcsességed, és intelligenciád által működni, elvárván, hogy sokat érj el. Te akkor tudsz igazi hatást és vitathatatlan sikert elérni, amikor a Szellem képességei által működsz.

Tudván ezt Pál Apostol kijelentette a 2 Korintus 3:5-be (Bőv.Bibl):

„Nem mintha mi magunktól lennénk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint

magunkból ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk az Istentől van.”

 Amikor a Szellem képességei által működsz, te sosem érsz a szürkeállományod végére. Te sosem érsz az erőd vagy Isteni hatalmad végére, hogy megvalósítsd bármi is legyen a megbízatásod.

Zorobábelnek egy csomó mindent kellett megvalósítania az Úrért, de Ő tudta, hogy nem tudja megvalósítani az ő emberi képességével. Ezért az Úr azt mondta Zakariás prófétának, hogy adjon át neki egy üzenetet: „Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Szellememmel.” Ő nem mondta Zorobábelnek,

hogy üljön le és dőljön hátra és a Szellem majd meg fogja őt indítani. Inkább, Ő

azt akarta, hogy a Szellem képességei által működjön, és betöltse a munkáját.

Ez volt a siker titka, amely az Apostolok által jegyeztetett fel, a korai

gyülekezetekbe, amint ők kivitelezték Isten munkáját, ők a Szellem ereje által

működtek.

Pál apostol egyszer hivatkozott az ő benne lakozó Isten Szellemének képességére. A Kolossé 1:29 azt mondja: „Amire igyekszem is tusakodván az Ő

ereje szerint, amely énbennem hatalmasan munkálkodik”.Ő tudta valami energizálta őt belülről, a Szellem ereje volt. Nem csoda, hogy azt mondta,

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”.(Filippi 4:13).2

Ismerd el a Szellem munkáját benned. Ez a tudat ellát téged Isteni erővel,ami hajt téged természetfeletti dolgok betöltésére, a munkádban, iskoládban,

otthonodba, a bevételeidben, fizikai testedben, és életed minden területén.

Halleluja.

Megvallás

Én győzelemre energizáltattam és behelyeztettem egy természetfeletti életbe az Isten Szelleme által, aki bennem lakozik! Ő általa munkálkodom, iparkodom, az Ő bennem munkálkodó hatalmas ereje szerint. Kiemelkedő vagyok az életem minden területén, mert hozzáértéssel, kiválósággal működöm a Szellem által. Ámen

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: ApCsel 1:8; 1 Sámuel 10:6-7

Hit és üdvösség

Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

János evangéliuma 3:18

- Van belépője?

- Mindjárt megkeresem... Azt hiszem a nadrágzsebembe tettem...

- Van belépője?

- Igen, emlékszem, hogy ide tettem a hátsó zsebbe. Látja, olyan nagy, szinte elveszik benne az ember.

- Van belépője?

- Hát már én magam is kételkedem benne, pedig egészen biztos, hogy az elébb még megvolt.

- Van belépője?

- Kék színű volt, a hátlapján egy mágnescsík, és még nevettem rajta, hogy az egyik betű hiányzott..

- Van belépője?

- Tudja, mostanában annyi gondom van...

- Van belépője?

- Hogyha jobban meggondoljuk, akkor nem is olyan fontos az a jegy. Gondoljon bele, csak egy darab papír.

- Van belépője?

- Eddig azt hittem, hogy van, de látja, be kell vallanom, hogy nincs...

- Kér egyet?

Van örök élete?

Hisz Jézusban?

Akar hinni Jézusban?

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/hit-es-udvosseg.html

C. H. Spurgeon: Szeresd és kövesd az igazi bölcsességet

„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik
keresnek" (Péld 8,17).

   A bölcsesség azokat szereti, akik azt szeretik, és azokat keresi,
akik azt keresik. Aki igyekszik bölcs lenni, az máris bölcs, aki pedig
szorgalmasan keresi a bölcsességet, már csaknem megtalálta azt. Ami
általában érvényes a bölcsességre, az kiváltképpen érvényes a mi Urunk
Jézus Krisztusban testet öltött bölcsességre. Őt kell szeretnünk és
keresnünk, akkor meg fogjuk tapasztalni szeretetét, és megtaláljuk Őt
magát is.

   Keressük Őt már ifjúságunk idején! Boldogok azok az ifjak, akik
életük reggelét az Úr Jézussal töltik. Sohasem kereshetjük Őt túl
korán, de aki korán keresi, bizonyosan megtalálja. A szorgos
kereskedők általában koránkelők, a szorgalmas hívő is korán kezdi
keresni az Urat. Mindenki, aki már megtalálta Krisztusban a
gazdagságot, teljes szívvel kereste Őt. Először Őt kell keresnünk,
előbb, mint bármi mást. Krisztusé legyen az Őt megillető első hely.

   A keresésben az az öröm, hogy meg is találjuk Őt. Ahogyan keressük,
egyre világosabban megmutatja magát, egyre szorosabb közösségbe von
önmagával.

Boldogok az Őt keresők, mert ha egyszer megtalálták, velük
marad mindörökké, és egyre drágább kincs lesz szívük és értelmük
számára.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

dr-Kováts György: VEZETÉS...

1Kor 13,13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet. E három. Ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.

Ma reggel, amikor imádkoztam, tudtam, hogy az Úr számtalan sok jó cselekedetet készített elő a számomra, és imádkoztam, hogy ebből semmit ne mulasszak el. Már reggel is volt alkalmam és azóta újból és újból alkalmam nyílt arra, hogy jót cselekedjek.

Nyilván, amikor az életünk vezetéséről van szó, elsősorban Isten Szent Szellemének vezetését keressük. Az Ige vezetését kérjük. De a Szent Szellem sokszor úgy vezet, hogy rámutat a szeretetre, a hitre vagy a reménységre. És amikor egy élethelyzetben döntened kell, akkor a hit szerint szólsz, vagy a reménység szerint cselekszel. Ha ezt teszed, akkor az egész életed úgy fog felépülni, ahogyan az Isten tervében van megadva.

Sokszor, amikor nem hívő emberekkel beszélgetsz, felteszik a kérdést: komolyan gondolod, hogy Istennek van terve az életemre? A második kérdés még izgalmasabb: hogyan ismerhetem meg?

Isten néha beavat a tervébe, néha rövidebb távra, néha hosszabb távra (irányt mutat). Vannak középtávú, hosszú távú dolgok. Ez a terv nem egy fatalista jellegű. Életed sem kell, hogy ilyen legyen. Nem helyes, ha úgy gondolkodsz, hogy "amit Isten akar, azt úgyis megcsinálja". Nem kell úgy gondolkodnod, hogy az életed sivár, nem tudsz benne alkotni, hiszen "úgyis minden Isten akarata szerint" megy végbe. Ez helytelen gondolkodásmód. Soha nem fog erőszakot venni rajtad.

Jó, ha tudod, hogy van egy terv. És döntesz, hogy be akarod tölteni ezt a tervet. Tulajdonképpen ez a megtérés. (!!!) Aki ezt eldöntötte, valójában, az az ember van megtérve. "Amit Te, Uram, jónak látsz, az történjen velem. Az életem minden területén. Az izgalmas területeken is." Ha ez ott van az életedben, akkor az Úr fog tudni vezetni téged a hit, a remény és a szeretet útján - által - is. (Megindítja szívedet a hit cselekedetére, vagy a reménységére, vagy a szeretet tetteire, szavaira. S te ennek alapján döntesz.)

Kezd el a mai napot...

Készítette: Keresztény szépségportál

Senki sem mehet vissza és nem kezdheti elölről az egészet, de elkezdheti a mai napot és más véget hozhat ki belőle!

Maria Robinson

www.keresztenyszepsegportal.hu

Horváth Tibor - Láttam az új földet