Pogány ünnepek napjainkban: Karácsony, Mikulás, Hanuka

128. Zsoltár

Ige: Szolgálj a bűnösök felé

 „És lőn [történt; úgy alakult], amikor Ő /Jézus/ ennek házában asztalhoz üle [Lévi házában asztalhoz telepedett; asztalhoz dőlt], a vámszedők és bűnösök[(hamartólosz): a céltévesztett emberek] is sokan odaülnek vala [és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt] Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának [kik nyomába szegődtek], és követék őt^*

Márk. 2,16 És amikor látták az írástudók [törvénytanítók] és a farizeusok (jelentése: elkülönült, elzárkózó; elválasztó; kiemelkedően kegyes férfiak (vallásos emberek) zárt csoportja). Hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a [ti Mesteretek] vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik” (Márk. 2,15-16)

*A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a történtekről: „És Lévi nagy lakomát (vendégséget) készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek (másoknak), akik ővelük (együtt) letelepedtek volt (asztalhoz dőltek). És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel (hamartólosz: céltévesztettekkel) (együtt)? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre (gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé)” (Luk. 5,29-32)

És ezután: „Közelgetnek vala (igyekeztek) pedig ő hozzá (Jézushoz) a vámszedők és a bűnösök mind (mindnyájan), hogy hallgassák őt. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. Ő pedig (erre) ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, (vajon) nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti (felveszi) az ő vállára, örülvén (örömében). És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek (örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon (ugyanígy) nagyobb öröm lesz a mennyben egy(etlen) megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája (A drakhma, görög ezüstpénz, értéke egy napszám) van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát (lámpást), és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van (így fognak örülni) az Isten angyalainak színe előtt egy(etlen) bűnös ember megtérésén” (Luk. 15,1-10)

Szeret az Úr engem

16-os ZSOLTÁR.

Az Úr igéje:

Az Úr szava nem száraz tanítás, nem dogma, hanem szabaddá és élővé tevő, az ember életét újjáteremtő erő. Az ember csak vele és általa élhet értelmes és tartalmas életet. Nála nélkül az újjáteremtő és teremtő erő nem érvényesül.

Megvallás

„Megvallom, hogy teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből szeretlek Téged Istenem” (Mát.22,37.)

Az egyedüli Megmentő!

„Jézus az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket«” (Csel. 4,12).

Joyce Meyer: Érezd jól magad!

10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 – angolból fordítva – AMP Bible)

Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.

Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem. Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól érezni. Akkor éreztem magam biztonságban, ha valamilyen munkával voltam elfoglalva, és az örömöt teljesen megtagadtam magamtól. Úgy gondoltam nekem az nem jár. Viszont nehezteltem azokra, akik nem dolgoztak olyan sokat és olyan keményen, mint én.

A férjem mindig is örömét lelte az életben, és ez engem dühössé tett. Úgy gondoltam, sokkal többet elérhetne, ha komolyabb lenne. Most már látom, hogy nem azért voltam dühös Dave-re mert ő élvezte az életet, hanem azért mert én nem. Ostobaság volt tőlem, hogy bosszankodtam miatta és mások miatt, mert az öröm számomra is ugyanúgy elérhető lett volna.

Nem szerettem magam. Mélyen, belül úgy éreztem, nem vagyok jó ember, és mivel rossznak éreztem magam, azzal büntettem magam, hogy semmit nem élveztem. Elvégre a rossz emberek nem érdemlik meg, hogy jól érezzék magukat! A Szent Szellem nagyon sokáig munkálkodott bennem, mire végre megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy örömömet leljem az életben. Jézus azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne.”

Szükségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat. Különben az életünk kibillen az egészséges egyensúlyból, és ezzel ajtót nyitunk a gonosznak, aki arra vár, hogy elnyeljen minket (1 Péter 5:8). Az Úr előtt való öröm ad nekünk erőt (Nehémiás 8:10). Megvan az ideje a munkának, megvan az ideje a pihenésnek, megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek (Prédikátor 3:1-8). Ügyelj rá, hogy ne tagadd meg magadtól a jogos szükségeket. Nagyon jó dolog másokon segíteni; keresztényként ez az elhívásunk. Azonban, teljesen helyénvaló, ha a magunk örömére is teszünk dolgokat. Figyelj arra, hogy időt szakíts magadra. Szánj időt olyan dolgokra, amiktől jól érzed magad.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/214-erezd-jol-magad.html

Az Úr igéje szól

Megvallás

Meg van írva, hogy „aki szeret, az Istenből született (1Ján. 4,7) ezért bátran vallom, hogy szeretem saját magamat is, mert az is meg van írva, hogy aki szereti a szülőt,

azt is szereti, aki Attól született. (1Ján.5,1.)

C.S. Lewis: A keresztény hit.

A keresztyén hit nem szól az ember Isten-kereséséről, de szól az Isten emberkereséséről!

Kenneth Copeland: Cselekvő könyörületesség.

 „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” Mt.9,36

Könyörületesség. Erre van leginkább szükségük az embereknek ezen a világon. Kell valaki, aki Isten könyörületességével kinyúl feléjük.

A könyörületesség mély sóvárgás, vágy arra, hogy az emberek szükségeit betöltse. Sokkal erősebb érzés, mint az együttérzés, amely tehetetlenül ül, és sajnálkozik rajtuk. A könyörületesség tenni is akar valamit értük.

A könyörületesség indítja Istent a cselekvésre, és Jézus élete a földön pontosan ezt mutatja be. Jézus egész szolgálatát ez irányította. A könyörületesség indította arra, hogy megsokasítsa a kenyereket és a halakat, meggyógyítsa a betegeket, kiűzze a démonokat, és a halottakat feltámassza. Ez volt az, ami Őt a kereszthez vezette. És most várja, hogy ugyanezt a könyörületességet kitölthesse rajtad keresztül.

Nem felkavaró?

Izgalmas rájönnünk arra, hogy Jézus számára mi hívők vagyunk az Ő teste, és csak általunk cselekszik. Gyógyításának át kell folynia a mi kezeinken és a mi hitünkre van szüksége. Az Ő könyörületessége akar indítani minket az éhezők megelégítésére, a démonok kiűzésére és a foglyok megszabadítására.

„Copeland testvér, de hát bennem nincs ilyen fajta könyörületesség!” De igen, van. Ha Isten Szelleme lakozik a bensődben, akkor van – mert Ő maga ez a fajta szeretet. Csak akarnod kell, és engedned, hogy munkálkodjon általad.

Hogyan? Éppen úgy, ahogy Jézus tette, amikor itt járt a földön. Imádság által, és az Atyával való közösség által. Nézd csak végig az evangéliumokat, és figyeld meg, mennyi időt töltött Jézus egyedül az Atyával. Ez indította fel Isten könyörületességét benne. Ez volt az oka annak, hogy ugyanúgy érzett az emberiség szenvedéseivel kapcsolatban, ahogyan Isten. S a könyörület annyira erős volt benne, hogy amikor csak szükséggel találkozott, Isten ereje által betöltötte azt.

Kövesd az Ő példáját. Tölts időt az Atyával való közösségben. Elmélkedj egészen addig az Ő könyörületességén, amíg a bensődben erős nem lesz ez az érzés. Míg legfőbb kívánságod az nem lesz, hogy meglásd mások szabadulását.

Jézus már elküldött téged, hogy kinyúlj, és megérintsd a szeretet után sóvárgó világot az Ő könyörületességével.

Ha te nem teszed, akkor ki fogja megtenni?

Fordította: Orb-t

KCM engedélyével

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevcselekvo_konyoruletesseg_e9F

A legkínzóbb dolog

Készítette: Életünkről képekben

A cselekedetek

Készítette: Keresztény szépségportál

Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel. Teréz anya

www.keresztenyszepsegportal.hu

Kristy Childs - Profit a múltból

Hit Gyülekezete-Nincs visszaút-Vidám Vasárnap 2013

János evangélium 17. fejezet: Jézus Krisztus imája a hivőkért (szerkesztett)

Ján. 17,1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit [(ophthalmosz): az Ő tekintetét] az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad [vagyis hogy a Fiú] is dicsőítsen téged.

Ján. 17,2 Amiként te hatalmat adtál néki minden testen [(szarx): minden hústest felett], hogy örök [vagyis természetfeletti] életet adjon mindennek, amit néki adtál.

Ján. 17,3 Az pedig az örök [a természetfeletti] élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül [az egyetlen] igaz [vagyis valóságos] Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Ján. 17,4 Én dicsőítettelek [(doxadzó): és felmagasztaltalak] téged [dicsőséget szereztem Neked] e földön: elvégeztem a munkát [(teleioó): teljesen], amelyet reám bíztál [amelyet nekem (didómi): adtál], hogy végezzem azt.

Ján. 17,5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál [(szeautú para): temagadban] azzal a dicsőséggel, amelylyel bírtam te nálad [és tebenned] a világ létele előtt.

Ján. 17,6 Megjelentettem [(phaneroó): kijelentettem, nyilvánvalóvá, ismertté tettem] a te Nevedet [és a Te személyedet megmutattam, és láthatóvá tettem] az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet [a te (logoszodat): igédet] megtartották [(téreó): és megőrizték].

Ján. 17,7 Most tudták [(ginószkó): most ismerték, és értették] meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál [Más fordítás: Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál tőled való, mert a tiéd]:

Ján. 17,8 Mert ama beszédeket [(réma): kijelentéselet, élő Igéket], amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták [(lambanó): felfogták, megértették, befogadták], és igazán megismerték, [(aléthósz): és valóságosan felismerték] hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,9 Én ezekért könyörgök [és őértük kérlek]: nem a világért könyörgök [és kérlek], hanem azokért, akiket nékem adtál, mert [ők] a tiéid.

Ján. 17,10 És az enyémek [is] mind a tiéid, és a tiéid [is mind] az enyémek: és megdicsőíttetem őbennük [vagyis én meg bennük jutottam dicsőségre].

Ján. 17,11 És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd [és őrizd] meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál [A görög szöveg szerint: őrizd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál]^* hogy egyek legyenek, mint mi!

Ján. 17,12 Mikor velük valék a világban, én megtartám őket a te nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia, hogy az írás beteljesüljön.

Ján. 17,13 Most pedig te hozzád megyek [vagyis visszatérek hozzád,]; és ezeket beszélem a világban, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban, [vagyis, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák].

Ján. 17,14 Én a te [(logoszodat)] ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján. 17,15 Nem azt kérem, hogy vedd [(airó): és ragadd] ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján. 17,16 Hiszen nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján. 17,17 Szenteld meg őket [(hagiosz): vagyis különitsd el őket a világtól, és annak szennyétől] a te igazságoddal [(alétheia): valóságoddal]: A te ígéd [a te (logoszod)] igazság [(alétheia): vagyis a valóság].

Ján. 17,18 Amiképen [(kathósz): és ahogyan] te küldtél engem e világba, úgy [vagyis ugyanúgy] küldtem én is őket e világb.

Ján. 17,19 És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban [(alétheia): a valóságban].

Ján. 17,20 De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre [(logoszukra): igéjükre] hisznek majd én bennem;

Ján. 17,21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképen mi egy vagyunk:

Ján. 17,23 Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted [(agapaó)] őket, amiként engem szerettél [(agapaó)].

Ján. 17,24 Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél [(agapaó)] engem e világ alapjának felvettetése [már a világ kezdete óta, és szerettél engem a világ (alapjának) levetése] .

Ján. 17,25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert meg téged, de én megismertelek; és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,26 És [(gnóridzó): kijelentettem], és megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem [(gnóridzó): kijelentem]. Hogy az [(agapé): az Isten szerinti] szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél [(agapaó): úgy, ahogy magadat teljesen átadtad, és teljesen összekötötted velem, és eggyé váltál velem], és én is őbennük legyek [és őbennük éljek].

Krisztus él!!!.

Az özvegyasszonyokról

Az Úr így rendelkezett: „A valóban özvegy és magára hagyatott (magára maradt) asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos (és kitart) a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal” (1 Tim. 5,5)