Joyce Meyer: Megbocsátó lelkület

A beszédről.

Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Példabeszédek 18:21).

Napi gondolat: A gondviselő Istenről

Még a legsötétebb órában is törődik velünk Istenünk. 

Bob Gass: Itt az ideje szembenézni a valósággal!

„Útra kelek, elmegyek apámhoz…” (Lukács 15:18)

Semmi sem változott a tékozló fiú életében addig, amíg azt nem mondta: „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: … vétkeztem …” (Lukács 15:18).

Az ő története jó véget ért, és a tied is jó véget érhet, de ehhez meg kell tenned a következőket:

1) El kell döntened, hogy átveszed az életed feletti irányítást, még mielőtt a körülmények vagy más emberek tennék. A megoldás veled kezdődik. Egy új partner, új munkahely vagy új ház nem fogja helyrehozni, ami elromlott, ha annak az oka a saját viselkedésedben és tetteidben rejlik. Lehet, hogy százegy mentséget is fel tudsz sorolni arra, hogy miért mennek úgy a dolgok az életedben, ahogy éppen, de mire vagy hajlandó azért, hogy változtass rajtuk? A tékozló fiú apja nem ment el érte, hogy ölbe vegye és hazahozza, a fiúnak magának kellett megtennie az utat.

2) Nézz szembe a helyzettel, úgy ahogy van, nem úgy, ahogy szerinted lennie kellene, vagy ahogy szeretnéd, hogy legyen! A tékozló fiúnak rá kellett jönnie, hogy azok a szabályok, amelyek ellen otthon fellázadt, nélkülözhetetlenek a boldogságához, és hogy mindaz az öröm, amelyről azt hitte, hogy odakint a nagyvilágban vár rá, nem volt ott. Ez után el kellett ismernie, hogy tévedett, és helyre kellett hoznia tévedését, ahhoz hogy élete visszatérhessen a helyes kerékvágásba: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz…” (Ézsaiás 55:7). Isten közbe fog avatkozni, de csak akkor, ha te az ő alapelvei szerint működsz. Ezek az alapelvek pedig: őszinteség, nyíltság, hajlandóság.

3) Cselekedj most, amíg még módod van rá! Az evolúció elmélete azt mondja, hogy a dolgok keletkezhetnek és fejlődhetnek maguktól. Nos, ez nem igaz. Bizonyos dolgok, ha magukra hagyják őket, és nem igazítják helyre, akkor csak rosszabbak lesznek, nem jobbak. Ez így van, legyen szó akár az egészségedről, akár a házasságodról, a gyermekeidről, az anyagi helyzetedről, akár az Istennel való kapcsolatodról. Tehát nézz szembe a valósággal, és cselekedj, amíg még teheted!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A harc még nem ért véget. Szükséges lesz, hogy szilárdan állj, és ne légy hajlandó kimozdulni a békesség és hit helyéről.

Én valóban egy jó munkát végzek, és átviszlek a körülményeiden a megoldásig, de még további tennivalók vannak. Azt remélted, hogy mostanára megoldódnak a problémáid. Azonban hosszútűrésre és állhatatosságra lesz szükség még akkor is, hogyha látod az úgynevezett fényt az alagút végén.

Legyél erős és határozott, hogy átküzdd magad a legkétségbeejtőbb helyzeteken is, mondja az Úr. Bízz Bennem.

Jakab 5:11 Íme, boldognak mondjuk az állhatatosokat. Jób állhatatosságát hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, mivel igen irgalmas és könyörületes az Úr.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Isten Igéje átformál

 Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Ján.8.31-32 Károli

Semmi sem képes megváltoztatni az emberek életét, csak a Biblia. Láttam alkoholistákat és függőket kijózanodni és megtisztulni, mert elkezdtek Bibliát olvasni. Láttam, ahogyan Isten Igéje olyan egoista, önimádó férfiakat, akik nőket bántalmaztak átváltoztat Isten szerinti férjekké, csodálatos édesapákká és a közösség derék, becsületes polgáraivá. 

A törvény nem tudja megváltoztatni az emberi szívet. Ha elhinném, hogy képes rá, politikus lennék. A hitem arra, hogy a politika valóban megoldást tud nyújtani a föld problémáira, egyenlő a nullával. Hozhatunk törvényeket, amelyek elitélik a rasszizmust és a vakbuzgóságot, de nincs az a törvény, amely rá tudna venni egy fajgyűlölő embert arra, hogy megszeressen egy másik bőrszinű embert.

Erre csak Isten képes.

Jézus így mondja a János 8.31-32-ben:

ha ti megmaradtok az én szavaimban, valóban a tanítványaim lesztek, és megismeritek a való(igaz)ságot és a való(igaz)ság megszabadít titeket. (Vida)

Világi egyetemek szerte a világon vésték kőbe ennek az Igének a második felét az épületeik falán: "Az igazság szabaddá tesz". De ugyanezek az egyetemek semmibe veszik az Ige első részét. A te véleményed , vagy mások véleménye 

nem fog szabaddá tenni téged. Csak a Biblia. Mégha a bibliai engedelmesség keménynek tűnik és kényelmetlen is, ez fog megszabadítani téged.

Mindent elhiszel, amit a neten olvasol? Persze, hogy nem! Mindent elhiszel, amit a TV-ben látsz? Nem. Mindent elhiszel, amit az újságokban olvasol? Nem. Miért fordítunk több időt annak a hallgatására, figyelésére, olvasására, amiről tudjuk, hogy hazudik, mint arra, amiről tudjuk, hogy Igazság?

Az alapvető kérdés, amivel szembe fogod találni magad az életben, az ez: Mit fogadsz el tekintélynek?  Az Igét, vagy a világot? Az lesz az igazság, amit Isten mond, vagy amit az emberek állítanak?

Döntened kell, mégpedig hamarosan! 

Amennyiben a Biblia nem csalhatatlan, tévedhetetlen és tökéletes, akkor egy halom különféle bajban vagy. A Biblia mondja el, hogyan menekülhetsz meg. A Biblia mondja el, hogy az életed nem egy véletlen baleset. A Biblia mondja el, hogyan kaphatsz  megbocsátást. A Biblia mondja el neked, hogyan tudja Isten a világ megjobbítására használni az életed.

Ha a Biblia nem igaz - tökéletesen színigaz - akkor az élet értelmetlen.

Beszéljünk róla: 

Mit fogadsz el tekintélynek az életedben? Isten beszédét, vagy a világot?

Hogyan fog kinézni annak az élete, aki a világot fogadja el tekintélynek?

Ha pedig valaki Isten Igéjét veszi tekintélynek az életében, vajon az ő élete hogyan alakul majd?

 http://napiremeny.blog.hu/2012/03/03/isten_igeje_atformal

Érted jönnek fel a csillagok

Pásztor Chris: Te Vagy A Válasz

Készítette: József Balogh

Tekints a szövetségre, mert a földnek sötét helyei erőszakkal teljes lakhelyek. Ne szégyennel térjen vissza az elnyomott, a nyomorult és szűkölködő dicsérje a Te nevedet.(Zsolt 74:20-21).

Kifejező, ezt a héber szót így fordítja, mint a fönti versben "föld" az "erets"-ből, ami szintén a világ nemzeteire utal. A földnek sötét helyei vagyis a nemzetek, ahol megtörténnek a kegyetlenség és gonoszság cselekedetei, mint a: népirtás, terrorizmus, háborúk, stb..., ezen területeken van a tenyészhelyük. Arra az ártalmas és rosszindulatú helyekre, környezetre utalnak, ahol a gonosz, ördögi cselekmények megnyilvánulnak és működnek, helyek, ahol a sötétség ügynökei és a gonoszság fejedelmei uralkodnak.

Mi volt Isten válasza a kiáltásokra, amelyek a világ sötét helyeiről hallatszanak? Először is Ő kiküldte az Ő Igéjét (Zsolt 107:20) a Jézus személyében. A János 1:14 elmondja nekünk, hogy az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. Isten megoldása az emberben, Krisztus Jézusban lett becsomagolva, aki a világ Megváltójaként jött el. Az Ő megfeszíttetése, eltemettetése, és feltámadása után, Ő felemelkedett a mennyben, de előtte még megbízott bennünket, mint gyülekezetet, hogy folytassuk a munkát, amit Ő elkezdett. Ézsaiás 53:10 azt mondja “…. Ő magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata végbemegy az Ő keze által".

Mi vagyunk Krisztus magja, az Ő személyének reprodukciója, rajtunk keresztül az Ő szolgálata, amit elkezdett, folytatódik. Minket meghatalmazott az Ő nevének erejével, hogy használjuk azt, és az Ő Igéjét adta, hogy azáltal éljünk. Most már te vagy Isten világossága a világ sötét régióiban. Amikor Jézus eljött azt mondta "Én vagyok a világ világossága, akik engem követnek nem járnak sötétségben, hanem az élet világosságaivá válnak" (János 8:12). Ezután a Máté 5:14-ben Ő azt mondja veled és velem kapcsolatban "Ti vagytok a világ világossága.... "

A világ sötét helyei lehet, hogy telve vannak a kegyetlenség lakhelyeivel, de te vagy az, akinek tennie kell valamit ezzel kapcsolatosan. Te vagy a világ világossága, nos, ne maradj csendbe. Prédikáld az Evangéliumot a föld sötét

helyein.

Ima

Drága Uram, imádkozom, hogy a Te kegyelmed világossága, amely Üdvösséget hozott, világosan ragyogjon a föld sötét helyein, amint az Evangélium hirdettetik nékik, a férfiak és asszonyok legyenek a sötétségtől elfordíttatva a világosságra, és váljanak részeseivé a Te kegyelmednek és szeretetednek, a Jézus nevében. Ámen!

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Máté 5:15-16; Róma 1:16

Irgalmas Isten

 „Ó, Örökkévaló – imádkozott – , sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.”

Jónás könyve 4:2

Jónás, nem éppen a próféták gyöngye, de talán épp ezért tudunk tőle sokat tanulni. Ő az az ember, aki úgy megy életet menteni, hogy közben azon drukkol, hátha lesújt Ninivére Isten ítélete. A történetben nem is Jónás viselkedése a megdöbbentő, hanem Isten kegyelme.

Isten következetes. Szinte szó szerint ismétli meg a korábbi parancsot, ami még a nagy-hal kaland előtt elhangzott. Isten azt mondja: „rendben, felejtsük el ezt a kitérőt, most pedig menj Ninivébe a nagy városba és mondd el nekik üzenetemet.” Elindul Jónás, egy napig gyalogol és hirdetni kezdi: még negyven nap és elpusztul Ninive. A prédikálás hatására megtörténik az a csoda, amire alig lehetett számítani. Az egész város őszinte bűnbánattal fordul az Úrhoz, aki végül „megbánja” tervét, és nem pusztul el Ninive. Nem a pusztítás Isten szándéka, hanem a megtérésre hívás, a megmentés.

Isten jósága „nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott”. Nem erre számított, duzzogott. Ismerte Istent, ezért nem akart prédikálni, ellenségei vesztét akarta. Ezért keresett magának egy helyet a város közelében, hogy jól láthassa a város felcsapó lángjait.

Isten kegyelme, és az emberi szív keménysége megdöbbentő. A történetben az utolsó szó Istené. Egy olyan Istené, aki minden áron meg akarja menteni Ninivét és Jónást. Ninive megtér és megmenekül – legalábbis ha csak erre az esetre hagyatkozunk. Jónás engedelmeskedik, de úgy tűnik nem tért meg, és továbbra is haragszik Istenre, a világra, mindenkire.

- A történet vége viszont nyitott. A megtérés és/vagy az engedelmesség nem örök időre szól. A jó hír az, hogy Isten igazságos, Isten következetes. Isten újra –és újra figyelmeztet, és időt ad számunkra. Isten kegyelmes, irgalmas, és meghallja bűnbánó kiáltásunkat.

Lehet, hogy úgy vagyunk itt, mint Jónás – tudjuk mit akar az Úr, de az ellenkezőt tesszük. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint Ninive lakosai, akik „nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között” – nem tudják mi a jó és mi a rossz, nem érzik bűneik súlyát…

Isten hangja mindannyiunkhoz szól, hogy kegyelmet adhasson…

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/irgalmas-isten.html

Miért félünk?

 Jorsits Attila, 2013. június 24.

Az emberek nagy részének a félelem uralja az életét. Ez a leggyakoribb érzés, amivel a hétköznapok során találkozunk, és nagyon változatos formákban tapasztaljuk meg.

A félelmet külső vagy belső fenyegetés, fenyegetettség érzése váltja ki, ami megnyilvánulhat enyhe aggódásként vagy akár mindent elsöprő pánikként is. A félelemnek nem csak negatív oldala van, segít megóvni minket a veszélyes döntésektől és helyzetektől. Mindennek ellenére a félelem nincs kezdettől jelen az ember életében. A Bibliában a bűneset után jelenik meg:

“De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Móz 3,9-10)

A héber szövegben szereplő szó (jr’) egyaránt jelent ijedtséget és félelmet, a lényeg, hogy az ember a bűnesetet követően Istentől is fél. Azóta is három területen tapasztaljuk meg a félelmet.

Az első a már említett Istentől való félelem, ami nem azonos a Bibliában sokszor emlegetett istenfélelemmel, bár azonos tőről fakadnak. Isten hatalmassága, szentsége, a bűneset óta az emberrel teljesen ellentétes természete félelmet vált ki az emberből. Erről számtalan helyen ír a Biblia:

“És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegés.” (Zsid 12,21)

Ezt a félelmet sokan átélik, akik valamilyen módon szembesülnek Istennel. Ebben ismeri fel az ember a bűnösségét, ekkor szembesül azzal, hogy a saját érdemeiről, alapvető jóságáról alkotott képönbecsapás. Itt omlik össze minden önigazolás. Ezért félnek,menekülnek rengetegen ez elől a szembesülés elől.

A második félelem a környező világtól való félelem. Ezt is a gondviselő Istentől való eltávolodás váltotta ki. A körülöttünk lévő világ ellenséges, bárkivel megtörténhet bármi, és aki nem tapasztalja Isten gondviselését, az kiszolgáltatva érzi magát a veszélyes világnak. Hiába próbálja magát a legkülönfélébb módokon bebiztosítani, soha nem lesz tökéletes biztonságban.

A harmadik típus a szorongás, vagyis a reális okot nélkülöző félelem. A Biblia szerint azonban ennek is komoly oka van. A félelmet alapvetően a fenyegetettség érzése váltja ki. Mi fenyegeti az embert, amikor körülötte minden békés? Önmaga. Figyeljük meg Pál apostol szavait:

“Intelek titeket: a lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a lélek ellen tör, a léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” (Gal 5,16-17)

A Biblia szerint a szorongás tehát nem ok nélküli. Azzal, ha az ember önmagáról kizárólag testi lényként gondolkodik, ebben a harcban vesztésre ítéli a lelkét. A lélek vereségének jelei az én-központúság, érzelmi sivárság, a lelkiismeret tompulása. Sokan már csak akkor vesznek tudomást lelkük létezéséről, amikor fáj és beteg. A szorongás nem más, mint a lélek halálfélelme.

Mit mond mindezekre Jézus? Azt, hogy mégsem kell félned. A félelmet fenyegetettség váltja ki, de a megváltott embert már nem fenyegeti semmi. Istentől nem kell félnie, mert Ő a bűnbánónak kegyelmet ad Jézusért. Az Úr gondviselése a világ fenyegetéseitől is megvédi az övéit – ha nem is óv meg minden megpróbáltatástól, de nem hagy kiszolgáltatottságban. És ami a legfontosabb, lelkünk küzdelmében mindvégig velünk van és velünk harcol.

“Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)

A hit

Készítette: Keresztény szépségportál

A hit olyan mint egy izom, úgy fejlődik, ha használod.

Rick Warren

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1942%3Ahasználd

Tízszerte okosabb

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Miután pedig elmúlt az idő [három év], amikorra meghagyta a király, hogy eléje vigyék őket… És szóla velük a király, és mindnyájuk között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király előtt. És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódék, TÍZSZERTE OKOSABBAKNAK találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának.
- Dániel 1,18-20.

Minden nap ezt mondtam: „Istenem, tegyél engem kedvessé minden tanár előtt. Köszönöm neked. Ez már az enyém. Most pedig — mivel bennem van Isten élete és természete — adj nekem tudományt, és minden értelmet és bölcsességet, hogy tízszerte okosabb legyek.” Én most nem magammal dicsekszem, azzal dicsekszem, amit Isten adott nekem. Mert betegségem előtt csupán ‘D’, azaz elégséges rendű tanuló voltam, és miután újjászülettem és meggyógyultam, én voltam az egyedüli az osztályban, aki minden tárgyból ‘A’-t, kitűnőt kapott. Arra is képes voltam, hogy fogtam a történelemkönyvet (próbára is tettek ezzel), elolvastam egy olyan fejezetet, amit azelőtt sohasem olvastam, és szóról-szóra visszamondtam az olvasottakat. És ezt nem azért tudtam megtenni, mert fejlesztettem a memóriámat. Az égvilágon semmit se tudtam az emlékezőtehetség fejlesztéséről. Azért tudtam megtenni, mert a szellememre néztem. A legtöbb hívő sohasem fejlesztette a szellemét úgy, ahogy lehetett volna. Voltaképpen sohasem jártak annak a világosságában, ami mindvégig a birtokukban volt.

Megvallás: Eltökéltem, hogy fejleszteni fogom a szellememet. Eltökéltem, hogy az élet világosságában fogok járni. 

/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban./

DOBNER ILLÉS - TÚL A FELHŐKÖN (LYRIC VIDEO)

Ige: Az Evangélium reménysége

 „A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszédében [(logosz): Isten Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]^* (Kol. 1,5)

*A kijelentés folytatódik: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)

„Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,3-4)

 „Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki [amit már teljesedni látunk], miért reményli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25)

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,20)

„Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte” (Tit. 1,2)

Áldott a nap, melyet Te szereztél.

Az Úr a fiúság Szellemével ajándékozott meg!

„Mert nem kaptatok (rab)szolgaság szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [vagyis: Édesapám! Apu]:” (Róm. 8,15)

Imádság:

Mennyei Atyám!

Köszönöm neked, hogy vezettél az elmúlt évben, vigyáztál rám és szeretteimre.

Kérlek, maradj velünk továbbra is, és Szellemedet gzadagon áraszd ki ránk.

Ámen (s.a.)

Ravasz László: Ahol senki sem sír

Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék,Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla.

Ki a minden számunkra?

 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1Thess 4:13)

A temetőkben olvasható sírfeliratok nagyon sokat elárulhatnak a családtagok hitéről. Egyik temetési szolgálatom alkalmával lettem figyelmes egy rövid sírfeliratra: Haláloddal mindent, mindent elvesztettünk! Egy huszonévesen elhalálozott fiatal sírján olvastam ezeket a szavakat.

Ha valaki fiatalon meghal szeretteink közül, tagadhatatlanul mélyen érinti az embert. Nem könnyű felállni a padlóról, de tényleg egy másik ember jelenti amindent számunkra?

Ha családtagjainkat nagyon szeretjük, akkor sem kellene, hogy ők jelentsék a mindent számunkra. A hozzánk legközelebb álló emberek is halandóak ugyanis, akiket Istentől ajándékba kapunk egy időre, de nem azért, hogy a mindent lássuk bennük, hanem azért, hogy nagyon szeressük, ám ezzel együtt is a helyükön kezeljük őket.

Isten akar lenni a minden életünkben. Ő nem mulandó, hanem örökkévaló, Őt nem fogjuk soha elveszíteni. Sőt, a belé vetett hit tudja, hogy elveszített szeretteinket is visszakapjuk majd az örökkévalóságban. Hiszed ezt?

Szüntelenül növekedve

"Ennél nagyobb dolgot fogsz látni" (Jn 1,50).

Ez az ígéret egy gyermekként bízó hívőhöz szólt, aki egyetlen meggyőző érv alapján kész volt elfogadni Jézust Isten Fiának, Izrael királyának. Aki kész arra, hogy lásson, fog is látni; reménytelen vakságunk oka az, hogy behunyjuk a szemünket.

Már sok mindent láttunk. Az Úr nagy és kifürkészhetetlen dolgokat mutatott már nekünk, s ezért dicsérjük is nevét. Vannak azonban még Igéjében nagyobb igazságok, vannak mélyebb tapasztalatok, van magasabb rendű közösség, hasznosabb szolgálat, nagyobb erő, szeretet és bölcsesség. Mindez vár még ránk, ha készek vagyunk hinni az Úrban.

A tévtanok kitalálása csak rombol, de nagy áldás, van az igazság keresésén és megtalálásán. Megnyílik előttünk az ég, és világosan látjuk az odavezető utat az Emberfia személyében, és jobban felismerjük a földi és mennyei világ közti összefüggést.

Tartsuk szemünket nyitva a szellemi világ dolgai felé, és akarjunk egyre többet meglátni belőle! Higgyük, hogy életünk nem foszlik szét a semmibe, sőt, szüntelenül növekedni fogunk, és egyre nagyobb dolgokat látunk, amíg majd egyszer színről-színre meglátjuk magát a hatalmas Istent, és soha többé nem veszítjük el Őt szemünk elől.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok