Hatalmas titkokat jelent ki a Szent Szellem Pál apostolon keresztül, a szenteknek:

 „A tökéletesek »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett« között azonban mi is bölcsességet szólunk. [hirdetünk] de nem e világnak, [ennek a világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó  fejedelmeinek »(g: arkhóntes): Jelenti a gonosz angyali-szellemi hatalmakat is«  [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná (eredménytelenné) válik, kudarcba fullad, csődöt mond]

Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett [titokban tartott] bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [előre;az örök korok (a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre. [megdicsőülésünkre]

Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)

És hogy kik azok az ellenségek, akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]” (Kol. 1,21)

Eljött hozzám mikor még bűnben éltem.

Jöjjetek Jézushoz!

„Közeledjetek istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jak. 4.8)

Igazi imádók

„Eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben  és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. (Ján. 4.23)

Klaus Douglas: Az egyházról

"Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon." 

Nincs idő az ördögre!

Egy amerikai bibliaiskolai hallgató az egyik vizsgadolgozatnál a következő témát kapta: „A mindenható Isten és az ördög!” Ezt négy óra alatt kellett három részben kidolgoznia, mégpedig a következő altémák szerint: 

1. A mindenható Isten,

2. Az ördög léte és lénye,

 3. A mindenható Isten és az ördög közötti viszony. 

Ez a fiatal hallgató Jézus lelkes tanítványa volt, és a világon mindennél jobban szerette Üdvözítőjét. Amikor elkezdett írni, annyira tele volt a szíve, hogy csak írt és írt anélkül, hogy figyelt volna az időre.

 Írt Isten mindenhatóságáról és nagyságáról, Isten szeretetéről és bölcsességéről, Isten igaz voltáról, jóságáról és könyörületességéről. Csak írt és írt vég nélkül. Egyre jobban magával ragadta Isten dicsősége, és ragyogó szavakkal írta le azt. Az írásban mélyen elmerülve hirtelen felriadt, amikor felhangzott a szünetet jelző csengő, amely azt jelezte, hogy letelt a négy óra. Letelt az idő, és egyetlen szót sem írt az ördögről, annak birodalmáról, és arról a sok gondról és bajról, amelynek a gonosz és démoni erők létével, munkálkodásával és fennállásával függnek össze. Ez a fiatal keresztyén azonban gyakorlatias amerikai volt, és tudott magán segíteni. Befejezte dolgozatát, és hosszú fejtegetése alá csak az alábbi öt szót írta: „No time for the Devil!” - Nincs idő az Ördögre!

Igen, az első pillanatban megmosolyognánk ezt a történetet. De vajon ennek a fiatal, Egyesült Államokban élő keresztyénnek a viselkedése nem ösztönöz-e mindannyiunkat arra, hogy valódi hívőként ilyen szívbéli magatartással és odaadással éljünk az Úrért:? „Nincs idő az ördögre!” Vajon nem ilyennek kell-e lennie a hozzáállásunknak nap mint nap a gonoszhoz és a vétkezéshez ebben a bukott világban: „Nincs idő az ördögre!”? Vajon nem ennek kellene-e óráról órára hitéletünk szellemi mottójának lennie? „Nincs idő az ördögre!”
Gondoljunk csak bele, mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördög munkáiról beszélünk. Beszéljünk helyette az Úr munkáiról!

Mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördöggel harcolunk. Elfelejtkezve az Igéről:
Kolossé 2,15: Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, azokat nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta, győzelmet aratván felettük a keresztfa által.

 Szerkesztő: Papp Miklós 

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=86&Itemid=77

Immánuel: Velünk az Isten

"Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1,23)

Jézus azért jött a világba, hogy megváltson a bűneinkből, megismerjük Istent, és megtapasztaljuk a legjobbat, amit adni akar számunkra. Közeli kapcsolatba akar kerülni velünk, és azt szeretné, ha belevonnánk Őt életünk minden részletébe. Ezt fejezi ki egyik nevének jelentése: Velünk az Isten. Bensőséges kapcsolatot akar velünk, része akar lenni az életünknek.

Szeretné, ha ismernénk a hangját és követnénk Őt. Azt akarja, hogy tisztán halljuk a hangját és ne félelemben és zűrzavarban éljünk. Határozottnak, magabiztosnak és szabadnak akar látni. Azt akarja, hogy betöltsük a rendeltetésünket, és az Ő terve teljességében járjunk.

Az Istennel való személyes kapcsolatunk mélységét a Vele való kommunikációnk határozza meg. Azért szól hozzánk, hogy vezessen, felfrissítsen, helyreállítson és rendszeresen megújítson.

Az első lépés, ha valakit meg akarunk hallani - Istent is beleértve - hogy meghallgatjuk. Fordítsd Felé a füledet és maradj csendben. Szólni fog hozzád, hogy elmondja, mennyire szeret. Szeretné betölteni a szükségeidet, és ennél még sokkal többet, amit még elképzelni sem tudsz (Efezusi 3:20). Soha nem hagy el, és soha nem hagy cserben (Zsidók 13:5). Hallgass Rá, és kövesd Őt életed minden napján.

Istenhez tartozol; egyike vagy a báránykáinak, a bárányok pedig ismerik a Pásztor hangját, idegenre nem hallgatnak (János 10:4-5) Képes vagy Istentől hallani, mert ez, keresztényként a jogos örökséged. Ne engedd, hogy bármi eltérítsen ettől!

Isten ajándéka számodra egy új megigazult élet, telve békességgel, örömmel és a Vele való bensőséges kapcsolattal.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Aki győz azt oszloppá teszem.

Dicsérem az Úr Jézust!

Dicsérem az Urat, amíg élek: éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok. (Zsolt. 146,2)

Bob Gass: A cselekedetekről

"A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel." 

Charles Haddon Spurgeon: A gondviselő Isten

Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Add a szívedet az igazságosságra -- a helyes gondolkodásra, beszédre és cselekvésre. Így fogsz tudni igazságos hatalmat gyakorolni a kísértések és a sötétség erői felett. Előhívok egy olyan népet, amely feddhetetlen, hogy bejöjjenek a felfrissülésre és a megújulásra -- egy olyan népet, amelyik ünnepélyesen be fogja vezetni a Szellemem következő kiáradását. Az Én Szellemem nem azokon nyugszik meg, akik megalkuvók és romlott erkölcsűek, hanem azokon, akiknek a szíve teljesen át van adva Nekem, mondja az Úr.

 „Teremts bennem tiszta szívet, Istenem! Újítsd meg, erősítsd meg szellememet!” (Zsoltár 51:10)

(gyurinaploja)

TALÁLKOZÁS ISTENNEL

10 Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13 Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak (a te magodnak, aki a krisztus (Galatákhoz). 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod (magod) által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok,

megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 16 Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. 1Móz 28,10-17

                       TALÁLKOZÁS ISTENNEL

Amikor Jákób felébredt álmából, ezt mondta: "Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!" (1Móz 28,16)

A reptéren ültem. A körülöttem lévő zaj egy méhrajhoz hasonlított. Kinyitottam a Találkozási Helyet (a Csendes Percek orosz kiadását), és elkezdtem olvasni, közben figyeltem a körülöttem lévőket. Az érkezési csarnokban ültem, ahol láttam a szeretet és öröm kifejeződését barátok és családok találkozásakor. Aztán egy csodálatos gondolat jutott az

eszembe: Itt ülök a Találkozási Helyet olvasva egy "találkozási ponton"!

Nem tudtam, hogy az üzleti találkozó, amiért idejöttem, hogy fog sikerülni. De ráeszméltem, hogy gyakran álmodozom a Jézus Krisztussal való találkozásról. Mi lenne, ha Jézus pont most érkezne? Milyen érzéseim lennének? Készen állnék fogadni? Szégyenkeznék néhány tettem,

gondolatom, vagy szavam miatt? Ahogy elmélyültem a kezemben lévő áhítatos könyvben, csodálkozva vettem észre, hogy mennyire kiléptem az engem körülvevő forgatagból. Ott

voltam, és találkoztam Istennel. Üzleti találkozóm még előttem állt, de a legfontosabb találkozó már megtörtént.

Imádság: Urunk, adj nekünk bölcsességet és szerető szívet, hogy életünk minden pillanatában készek legyünk a veled való találkozásra. Ámen.

Ma találkoztam már Istennel?

Yulia Parygina (Pskov, Oroszország)

www.csendespercek.hu

Dicséretek. (lejátszási lista)

A Parlementben díjazták a rajzát

Szerző: Bánsági György 

Zámbó Adrián szülei néhány éve még azért küzdöttek, hogy fedél legyen gyermekeik feje fölött. Az apróságok gyorsan meghálálták a gondoskodást, a 9 éves kisfiú kitűnő tanuló, országos rajzverseny döntőse és remek sportoló, Balzsay Károly egyik legtehetségesebb tanítványa. Zámbóné Nagy Mária nagyon büszke a gyermekeire, ők tényleg Isten ajándékai, vallja az édesanya. - Nagyon rossz körülmények között neveltük a gyermekeinket, az anyaotthontól kezdve a krízisszállókig sok helyen megfordultunk, míg végre talpra álltunk. Rengeteg segítséget kaptunk néhány embertől, és most végre saját otthonukba jöhetnek haza a fiaim – mesélte Zámbóné Mária, majd hozzátette, férje most is havat lapátol, hogy meg tudjanak venni egy könyvcsomagot a harmadikas Adriánnak. - Fiam már kiskorában eldöntötte, hogy ő bizony Nobel-díjat kap egyszer, de előtte építészmérnök lesz – mondja mosolyogva az édesanya. – Tudja, mi hívő család vagyunk, és a gyerekeket is Isten szeretetére neveljük, szerénységet, alázatot tanítunk nekik, és ebben az iskola maximálisan segít bennünket. Ők hívták fel a gyerek figyelmét a Szent Erzsébet Rajzpályázatra is. Ez egy országos pályázat volt, és a nyertes iskolás rajza díszíti az Erzsébet utalvány borítékjait. Adrián alkotását kiválasztották, vagyis bekerült az országban a 30 legjobb közé, és ugyan a végén nem ő nyert, meghívták a Parlamentbe egy díszes díjkiosztóra. Nívós emberek elemezték a munkákat, Jankovics Marcell volt a zsűri elnök, de ott volt Szabados Árpád, Keresztes Dóra és Horváth Árpád is. Újvári Anikó, a Jókai Mór Református Általános Iskola igazgatója is első helyen említi a mélyen vallásos nevelést, amikor a harmadikos fiúról érdeklődünk. – Az édesanyja egy nagyon szerény asszony, ha fia sikere szóba kerül, mindig azt mondja, Istené a dicsőség. Az egész iskola büszke a fiú eredményeire. Ezen a rajzverseny is ő volt a kiemelkedő diák. Több tanulónk küldött anyagot a pályázatra, de ő érte el a legnagyobb sikert. Adrián nagyon tisztelettudó, céltudatos, jó tanuló és remek sportoló. Évek óta bokszol. Ebben a sportágban talált olyan sikeres embereket, akiket példaképnek is tud tekinteni. Kapcsolatba került a legismertebb magyar ökölvívókkal, Erdélyivel, Kokóval, és az edzője is világhírű – tudtuk meg az igazgatónőtől, aki abban is támogatja Adrián, hogy néha korábban elmenjen az órákról, mert csak így ér oda az edzésekre. - Áldás, békesség – köszön a legtermészetesebben Adrián, majd rögtön az iskoláról kezd beszélni, nem a sikereiről. Hamar kiderül, hogy a matematika a kedvenc tantárgya, és éppen az írásbeli összeadásnál, kivonásnál tartanak. - Rajzolni is szeretek, ezért amikor az iskolában mondták, hogy van ez a lehetőség, azonnal készítettem egy képet. Szent Erzsébetet rajzoltam le, amint kenyeret osztogat a szegény gyerekeknek, ők pedig rózsával köszönik meg a jóságát. Ezzel jutottam a döntőbe – mesélte szerényen a harmadikos fiú, majd elárulta, csodálatos érzés volt számára bejutni a Parlamentbe, és ott átvenni az oklevelet. A család egyik pártfogóját – ahogy Adrián nevezi - egy építészmérnököt hívott meg az eseményre, mert szerette volna neki is bebizonyítani, hogy a támogatásáért cserébe ő is mindent megtesz a sikerért. 

Nem értem

Készítette: Ferenc Dupay

Atyám! nem értem, Hozzád miért nem jönnek
pedig hamarosan nyílnak a mennybéli könyvek.
A kereszten minden elvégeztetett
minden cselekedetünk feljegyeztetett.
Nem értem, Téged miért nem akarnak, miért nem keresnek
közben azt hiszik, mondják is: szeretnek.
Pedig nem és ezt Te mondod nem én
évek óta tart, még ma is: június 24.-én.
Ez is fáj és bánt
hogy sok gyermeked Rád
kevés időt szánt.
Olvasnak sok "keresztyén" könyvet, csak a bibliát nem
nem csoda, hogy életük gyümölcsöt nem terem.
Néznek "bibliai" filmeket, hallgatnak tanításokat
ezalatt nem látják a Tőled való szakításukat.
Nem értem miért az internet előtt ülnek
mert közben a szívükben meghidegülnek.
Mindenki más fontos, csak Te nem
néped nagy része: szertelen.
Már értem, miért nem Vagy fontos
miért nem az első Vagy nekik
mert szívükben "kincseiket", bűneiket dédelgeti mindegyik.
Nem látják, nem tudják, de vitatkoznak
pedig igaz, mert Te mondod, hiába tiltakoznak.
Még Neked sem hisznek, hazugnak mondanak
kik az igazságot szólják azokra rárontanak.
Nem lesz jó ez így, ha meg nem térnek
rájuk jön majd, az amitől félnek.
Tartanak a nagy nyomorúságtól, a szenvedéstől
Bűnök miatt távol vannak a megmentéstől.
Útban haragod, ítélted
mert nem élik a szent életet.
Most kellene meggondolni, ki mit csinál, hogy él
a szent maradék nemsokára ott van, a vőlegénynél.
Elmélkedem sokat, egyre többet értek
meg vannak válaszolva bennem a miértek.
Már nem kérdezem miért, mert egyre többet tudok
az igazságot ismerem, ezért megszabadulok.
Ők azért nem szabadok, mert a hazugságnak hisznek
dicsőséget, hálát nem Te néked visznek.
Dicséretet egymástól nyernek
mikor kiderül az igazság, nagyokat nyelnek.
Majd színed előtt szégyenkezve, remegve, némán "állnak"
hamar vége lesz már, ennek a bűnös világnak.

Vesd az Úrra terhedet

Készítette: Az Út a Boldogsághoz Magyarország

A takaró

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Őszi alkony homálya szállt az észak-svéd tanya körüli mezőkre, földekre. A levegő elég hűvös volt, ami északon szeptemberben igen gyakori, és az ég szürkéskék színbe öltözött, jelezve az első éjszakai fagyot. A ház melletti kertben fiatal ember állt, és az eget szemlélte, nyílván gondjai voltak.

Holger volt, a legidősebb fiú, aki néhány hét múlva orvosi tanulmányait akarta megkezdeni. G

yerekkora óta értelmes, szorgalmas fiú volt. Szülőfaluja kis iskolájában olyan buzgón tanult, hogy a tanító lelkére kötötte a szülőknek: küldjék a fiút felsőbb iskolába. Mivel Holger is erre vágyott, először a közeli városban elvégezte a gimnáziumot, nagyon jó érettségi bizonyítványt szerzett, s így nyitva állt az út az egyetem felé.


De akkor akadály gördült a tervek elé, mellyel a kis családban senki sem számolt. Az előző mezőgazdasági év nagyon kedvezőtlenül zárult. Az állandó esőzés tönkretette a szénát, a rozs pedig nagyon megszenvedte a jégesőt. Még állt a zab, mely az északi részeken csak szeptemberben aratható. Ennek az aratásnak az eredményétől függött, hogy Holger tanulhat-e, vagy sem, mert Willemsen apa nem volt gazdag ember. Nagy nehézséget okozott neki, hogy fiának biztosítsa az egyetemi tanulmányt.

- Hej, fiam - mondta a zabföld szélén állva -, félek, hogy nem lesz semmi az egyetemre menetelből, legalábbis ebben az évben. Ha a zab is balul üt ki, akkor nem áll rendelkezésemre a számodra szükséges pénz. Akkor itthon kell segítened. Mert idegen munkaerőt már nem tudok megfizetni. Hogy éppen most annyi zabot vetettem! És milyen szépen áll!

Tekintetével végigcirógatta a hatalmas zabtáblát, mely messze nyúlt, amerre a szem ellátott. De arca nagyon gondterhelt kifejezést öltött, mikor az égre nézett, mely átlátszó tisztaságában semmi jót nem ígért. Holger nem felelt semmit. Csalódása túl nagy volt. Hiábavaló lett volna erőfeszítése, szorgalma, kitartása?

Az apa visszament a házba. Holger még mindig az udvaron álldogált, és az eget fürkészte. Körülötte feltűnő volt a csend. Éppen ez a csend, ez a tökéletes nyugalom nyomasztotta. Mennyire kívánta most őszi esős szelek süvöltését, zúgását hallani, de a legkisebb szellő sem rezdült. A szélkakas már órák óta mozdulatlanul észak felé mutatott, és a hőmérő higanyszála állandóan süllyedt. Előbb még hat fok volt, most már csak három.

- Semmi kilátás más időre - látta be Holger, és komoran nézett maga elé.

Hetek óta ostromolta Istent gyermeki bizalommal, hogy adjon áldást a tervezett tanulmányokhoz. Most egyetlen éjszakai fagy minden reményét megsemmisítené? És vajon nem fog-e hite is reményével együtt összeroppanni?

Megint a hőmérőre nézett.

- Két fok! Fagy lesz, sőt erős fagy! Mindennek, mindennek vége!



- Minek van vége? - kérdezte egy hangocska a háta mögött. Krisztina, Holger ötéves húgocskája jött ki az udvarra.

- Az én tanulásomnak, ha a zab elfagy. De te ezt még nem érted, és nem is kell megértened, mert úgysem tudsz rajta segíteni!

- Olyan nagyon fájna neked, ha nem tanulhatnál? Hiszen itthon nálunk a legeslegszebb, vagy nem? - faggatta Krisztina. Ő még nem tudta Holger gondját igazán átérezni.

A kislány aggódva nézett bátyjára. Nem értette egészen, mi köze a tanulásnak az időjáráshoz és a zabhoz, de észrevette, hogy az éjszakai fagy valami gonosz dolog lehet. Egyik lábáról a másikra ugrált, és közben erősen gondolkozott. Akkor hirtelen eszébe jutott valami.

- Édesanya ma a ház fala melletti virágágyat betakarta, hogy a virágok meg ne fagyjanak! Így magyarázta nekem! Nem tudná Édesapa a zabföldet is betakarni?

- Butaság! - felelte Holger bosszúsan, de aztán nevetnie kellett Krisztina ajánlatán.

- Nem, Krisztina, az lehetetlen, nincs ilyen nagy takarónk.

Krisztina kicsit csalódott, hogy ajánlata nem jelent segítséget. Tovább gondolkodott nagy igyekezettel. Egyszer csak ragyogni kezdett a szeme.

- Tudod, mit? Ha Édesapának nincs is olyan nagy takarója, Isten befedheti a földet, nem gondolod?

Ekkor Édesanya kiáltott: Krisztina jöjjön be és feküdjön le. Holger magára maradt. Még egyszer a hőmérőre nézett, csaknem egy fok volt már. Letörve ment be a házba.

Sokáig nem jött álom a szemére. Holnap reggel eltemetheti minden reményét, és ezzel együtt - érezte titkos fájdalommal - még valami más is kihal benne. Ó, ha még úgy tudna hinni, mint kishúga! De erre már nem volt képes. Tehetetlenül állt szemben a természet törvényeivel és folyamataival. És Isten? Tud még kiutat teremteni? Éppen ebben kételkedett Holger, és ez mélyen földre sújtotta.

Krisztina már régen mély gyermekálmát aludta. Előzőleg bizalommal imádkozott az Úr Jézushoz: terítsen egy nagy takarót a zabföldre, hogy meg ne fagyjon. Álmában látta, hogy egy nagy sereg angyal szállt az égből a földre, és hatalmas fehér takarót tartanak kezükben, amit gondosan ráterítenek az egész zabföldre. Krisztina öröme határtalan volt. Mit szól majd hozzá Holger?

Jóval korábban, mint ahogy Krisztina felébredt, Holger felkelt és kiment. Apját is kint találta, akit a gondok szintén nem hagytak aludni. Az apa szeme ragyogott!

- Ide nézz! - kiáltott Holgernek, és rámutatott a földekre.

Ameddig szem ellátott, sűrű fehér köd feküdt a mezőkön, földeken.

- Isten megőrizte a zabunkat ma éjjel a megfagyástól, s ezt továbbra is meg tudja tenni. És látod, a szél megfordult...

A fiú egy szót sem tudott szólni. Percekig nézte a nagy védőtakarót, akkor visszaszaladt szobájába, térdre esett és imádkozott. Érezte, hogy kétségeivel, hitetlenségével megbántotta Istent, és szégyenkezve könyörgött irgalomért, bocsánatért.

Évek teltek el. Ködös tavaszi reggel volt. A borús idő ellenére az egyetemi városban nagy sürgés-forgás uralkodott. Sok hallgató letette a záróvizsgát, és ma kellett átvenniük az orvosi diplomát. Az ünnepélyesen öltözött fiatalemberek között, akik egy kicsit még az egyetem parkjában sétálgattak, ott volt Holger és húga is, aki eljött, hogyrészt vegyen az ünnepségen, és bátyjával együtt örüljön. Krisztina szeme ragyogott. Büszkén nézett testvérére, és csendben megköszönte mennyei Atyjának, hogy családja ezt a napot megérhette.

- Ha legalább a nap sütne! - jegyezte meg. - A köd egyáltalán nem illik ehhez az ünnepi alkalomhoz.

- Úgy gondolod, Krisztina? - felelt a fiatal orvos. - Azt hiszem, számunkra a köd nagyon is illik a mai naphoz. Nem emlékszel, hogy azon az estén, mely minden reményemet szét akarta rombolni, imádkoztál egy nagy takaróért a zabföldre? A köd, amit Isten akkor küldött, nem csak tanulmányaimat tette lehetővé, hanem segítőm lett a hitéletben is. Akkor nem álltam valami erősen. De milyen kegyelmes Isten! Tudom, hogy hitben járunk, nem látásban (2Kor. 5,7). És mégis mindig segítségünkre siet azzal, hogy látni is enged. Hála legyen neki, örökre hála, hogy megismerhetjük Őt, mint Atyánkat és Istenünket a Jézus Krisztusban.

Effata együttes: Fölöttünk új csillag ég