Idézetek

A valódi szeretet: szeretet valaki iránt, akitől az ember semmi hasznot nem vár. (P. Buck)

Boldog, aki hisz

„És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.”

(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)

Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt.

- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az egyik.

- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos. Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes.

- És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit szól?

- Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot?

- Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése.

- Hogyhogy?

- Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet, hiszen a botra már úgysem lesz szüksége.

Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz és várod az ígéret teljesülését.

Mégis, mily sokszor Tamás módjára csak a szemünknek és kezünknek hiszünk. Saját magunk próbálunk emberi mankókkal, emberi eszünk szerint végigbotorkálni életünk útján és persze ugyanakkor szeretnénk ebből kigyógyulni, de nem merjük teljesen Istenre bízni magunkat, hogy az Ő kérései szerint éljünk.

Pedig ez a hit a valódi boldogság kulcsa. Jézus ezt mondja a mai lelki vakoknak és Tamásoknak is; „boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján.20:29)

Dobd el tehát a mankót! Kelj fel és járj Jézus ereje szerint!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/02/boldog-aki-hisz.html

A logosz

Istennel a hegyeket is átugrom

Ige: Isten Fia

A görög szöveg szerint Az Úr Jézus: „Aki az ő (vagyis Isten) dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől, vagyis  céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]” (Zsid. 1,3)

Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).

„Aki, mikor Istennek formájában [(morphé): alakjában, látható megjelenési formájában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]” (Fil. 2,6).

Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (arkhé: eredetileg) vala az Ige (logosz: - az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben (arkhé: eredetileg) az Istenben vala. Minden [a világmindenség] Őáltala lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle). És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE); akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva). Az Istent soha senki nem látta (horaó: pillantotta meg, jelent meg, vált láthatóvá); az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt. (Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18).

A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30). A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).

Mert: Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében), [Más fordítás: Mert őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15).

„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben (pneuma). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az  eljövendő (világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott gyülekezetnek)] fejévé^. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).

A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott)gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság (a hű és igaz tanú), az Isten teremtésének kezdete (arkhé: Isten teremtésének eredete)” (Jel. 3,14).

János apostol bizonyságtétele. „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá (Őt) az örökkön örökké élőt (Jel. 5,13-14).

És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18).

Nehémiás így tesz bizonyságot a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr (JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

A jubileumi kommentár magyarázata, a megmagyarázhatatlanról: „Jézus Krisztus Isten tökéletes kijelentése. - Jézus Krisztus az Isten „személyének képmása” (charaktér tés hypostaseós autou). A „charaktér” szó tulajdonképpen a fémre, kőre vagy bármely más tárgyra bevágott, bemetszett írást, jelt, ábrát vagy képet jelent. Jelenti továbbá azokat a testi vagy szellemi ismertető jeleket, amelyeket egy tárgy vagy személy magán visel, s amelyeknek alapján azok felismerhetők vagy azonosíthatók. Jézus Krisztus Isten lényege a földi-emberi valóságba bemetszve. Isten önmaga lényegének ismertető jegyeit Fiára írta rá, emberi testében metszette ki oly világosan és élesen, hogyha valaki reá néz, lehetetlen, hogy meg ne lássa az Atyát” (Zsid. 1,1–4)

A Szent István Társulat idézete a Bölcsesség könyvéből: „Ő a fényből lett fény. Az Atya Isten az ősfény, melyből a Fiú mintegy kisugárzik. Robinson Ő nemcsak próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és elviselhető formában (Robinson).

Ige: Isten titka

Isten az apostolainak kijelentette titkát:  „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges] a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége: [Más fordításban: Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára ez a titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső reménységünk) a megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27)

És azért jelentetett ki: „hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3) 

Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)

 És folytatódik a kijelentés:„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott] magában, és amelyet kijelentett Őbenne. Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére [megvalósítására] nézve, hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal; (összefog); megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a mindenséget] a Krisztusban [mint Főben], mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak. Hogy egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja, s azon munkálkodik, Hogy szolgáljunk felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük (elváró) reményünket (Eféz. 1,9-12)

De amíg hústest szerint élünk, addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1 Kor. 3,1)

„A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7)

Ige: Isten kibocsátotta Fiát

 „Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [és elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott],

Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5)

És beteljesült az Úr ígérete, amelyet a bűneset után tett: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek (támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Beteljesült a Jákób által mondott prófécia is: „Nem múlik (nem távozik) el Júdától a fejedelmi bot (a jogar), sem a vezéri pálca (a kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: örömet adó, uralkodó), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

 Eljött a Megváltó, Izráel Királya: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,14).

És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

 Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jehova) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jehova// maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)

Így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Én édes Krisztusom

Hozzáállás 1. rész

Aki bölcs

Imádság:

Mennyei Atyám!

Köszönettel tartozom neked újra, és újra a nehézségek között is. Sokszor azt gondolom Uram, hogy csak magas lángon égve lehet téged szeretni, és nem értem most ez miért nincs így. Kérlek, adj erőt most a nehezebb időszakban is, tartsd ébren hitemet, és a te drága Lelkedet ne vond meg tőlem. Ámen (SA)

Ez a nemzet is Tiéd Uram.

A nap gondolata:

 Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.

Veled vagyok!

Spurgeon idézetek

"Suttogás és hazugság azt bizonyítja, hogy van vétek a világon."

Oswald Chambers: MI KÖZÖD HOZZÁ?

"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22)

Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe.

Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod előzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?" Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát. Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod.

Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled. A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Ő elhatározása általad jusson el másokhoz az ő áldásukra.

Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet. Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos. Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja őt.

Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következő fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltűnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk. A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Igazságban Szellemben életem átadom

Ne félj!

Életcseppek

"A Biblia azt tanítja, hogy háromféle vihar van az életben: olyan vihar, amit mi magunk okozunk, olyan vihar, amit Isten okoz, és olyan vihar, amit más emberek okoznak. Ha te vagy az ártatlan fél egy válsághelyzetben, ez az utolsó vihar az, amit különösen nehéz elviselned!" /Rick Warren/

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Nézz fel, mondja az Úr. Ismét mondom, nézz fel! Túlságosan magadra néztél eddig és a saját gondjaidra, és ezért nem vetted észre, amit Én cselekszem. Muszáj látnod és tudnod, amit Én cselekszem, és azt is, hogy milyen tervei vannak az ellenségnek ellened.

Annak van most az ideje, amikor újra új magaslatokra emellek szellemileg, hogy még tisztábban tudj látni és észlelni. Egy olyan kenetet is kiárasztok, ami megnöveli a találékonyságodat, a kreatív képzelőerődet. Helyezkedj el úgy, hogy a legtöbbet hozd ki ebből a most következő lépésből.

Zsoltár 5:3 Halld meg a szavamat reggel, Uram; reggel Hozzád fordulok a szavammal, és felnézek.