Britt Nicole - Don't worry now (magyarul)

Ravasz László

Jézus Krisztus Simon Péternek először az otthonába lépett, aztán az imaházába, végül a csónakba is. Úr lett a családi, vallási és üzleti élete felett. (Stewart) 

Aforizmák

Ne vezess túl gyorsan, nehogy lemaradjon az őrangyalod.

Bob Gass: Amiért érdemes küzdeni

„Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus ford.)//Károli:29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. //

Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával. 

--Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek valamit”?
--Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha nem akarsz egy szűk, én központú világban élni.

Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között. Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra, hogy reggel felkeljen az ágyból.

Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21-Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. ). Pál számára ez volt az indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát.

Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta: „Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden összeesküszik ellened?

Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az? Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV--Károli:- Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? ).

Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette: „Elvégeztetett!” (János 19:30-- Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. ). Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.

Szeráf - Amit elvett a sátán tőlem

Joyce Meyer: Elég volt!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." (Máté14,28)

Amikor arról beszélek, hogy Péterhez hasonlóan lépj ki a csónakból, lehet, hogy elgondolkozol, vajon, mi lehet a te csónakod. A csónakod sok minden lehet. Mi a kényelem, biztonság és vigasz helye számodra? Lehet, hogy alapjában véve ez egy nyomorúságos hely, de már annyira kényelmesen befészkelődtél a saját nyomorodba, hogy már akkor sem tennél ellene semmit, ha módodban állna.

Lehet, hogy már teljesen hozzászoktál ahhoz, hogy rosszul működnek a dolgok. Az a szomorú, hogy a legtöbb ember behódol a félelemnek, és megrekednek életük egy bizonyos szintjén. Lehet, hogy a csónakod azokat az embereket jelenti, akiknek a jó tetszését szeretnéd elnyerni, akik uralkodnak minden döntéseden, és akik magukhoz láncolják az életed. Ha valami tetszik nekik, megteszed, ha nem tetszik nekik, nem teszed meg.

Lehet, hogy annyira függsz az embereknek való tetszéstől, hogy megengeded, hogy mások irányítsák az életedet, és túlságosan félsz konfrontálódni valamint szembekerülni velük. A kis nyomorúságos csónakodban fogsz üldögélni, boldogtalanul életed hátralévő részében? Vagy kész vagy azt mondani: „Elég volt, inkább kiszállok innen és szerencsét próbálok, minthogy tovább maradjak!”

Uram, szükségem van rá, hogy lássalak, és halljam a hangod az életem viharaiban. Segíts mindattól megszabadulnom, ami visszatart attól, hogy a Te tökéletes akaratodban járjak. Ámen.

Szeretteim,most Isten gyermekei vagyunk

A lányom nélkül soha

Kubinyi Károly (A legnagyobb legyen mindenki szolgája)

Mennyei otthonom

Stefánó-Drága istenem

KÜLDETÉS

Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek
Az angyal este érkezett. Fontos küldetése volt : másnap délig egy tiszta embert kellett találnia, különben a város, és a benne lakók felett a Sátán veszi át a hatalmat. Így szólt az Úrral kötött egyezség.

Az angyal először egy öregember testét öltötte magára, és úgy járta a város utcáit. Négyszer rabolták ki egyetlen óra leforgása alatt, utoljára le is ütötték, és alaposan összeverték. Ekkor úgy döntött, hogy anyagtalanul folytatja tovább a kutatást.

Átlebegett a város felett. Látta, ahogy egy piszkos sikátorban néhány dollárért elvágják egy férfi nyakát, látta ,ahogy a parkban három suhanc megerőszakol egy fiatal lányt, látta, ahogy a pályaudvaron a koldusok összeverekednek egy-egy melegebb zugért.

Benézett a lakásokba is. Részeges apák, gyermekeiket verő anyák, veszekedő szeretők. Betörők, rablók, gyilkosok. Erőszak.

Másnap az iskolákat járta végig. Mindenhol ugyanaz a kép fogadta : a nagyobbak megverték a kisebbeket, az erősek a gyengéket. Az órákon nem figyeltek, megdobálták a tanárokat. Néhány teremben rend és fegyelem uralkodott ugyan, de az angyal látta a félelmet a gyerekek szívében.

Újra alakot öltött. Gondterhelten rótta az utcákat, tereket. Rohamosan fogyott az idő : már csak alig egy órája maradt.

Ekkor figyelt fel a párra. Egy padon ültek, a lány a fiú ölében, egymást átkarolva. Hallgattak csak, miközben mélyen egymás szemébe néztek. Az angyal látta tekintetüket, és mindent értett.

Lassan felálltak. Hosszú, szenvedélyes csók, aztán elváltak egymástól. Az angyal a fiú után eredt. Az egy közeli sörözőbe ment, ahol már várták a barátai.

- Na, hogy ment ? - kérdezték.

- Simán. - válaszolta a fiú - Ostoba liba, mindent bevesz.

Az angyal elkomorodott. Visszarohant a térre. Még látta, ahogy a lány épp egy csillogó-villogó luxusautóba száll be, melynek vezetőjével, egy középkorú, őszes hajú férfival egyből vad csókolózásba kezd.

Ebben a pillanatban megkondultak a tér melletti kis templom harangjai. Az angyal felpillantott az órára : dél volt ...

- ... hát így történt, Uram. - fejezte be beszámolóját az angyal, majd a Sátán felé fordult - Így hát te nyertél. Tiéd a város, és benne az emberek mind.

- Nem . - válaszolta a Sátán - Te lent jártál köztük, mindent láttál, és mégsem érted ? Ők már az enyémek rég ...

Britt Nicole - Stand (magyarul)

Szívbe markoló történetek...

Készítette: Mondd, hogy szeresselek?

Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.

Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.

Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském"

Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.

Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. "Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.

"Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.

"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."

"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"

Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.

A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.

"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.

A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?

Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.

Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.

Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.

Féltett gyöngylánc

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy anyuka elment vásárolni majdnem 5 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.

-Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi...

Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt.

-Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked, amikor erre járunk.

A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában azelőtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra. Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész héten, és megvette neki a nyakláncot.

Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette azt a nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában még lefekvés előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt ,fürdésnél és amikor úszni ment az uszodába, amúgy mindig rajta volt.

A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét.

Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt kérdezte a lányától:

-Kislányom szeretsz engem?

-Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!

-Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat.

-Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra. – válaszolta a kislány.

-Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát! – és adott egy jó éjt puszit a homlokára.

Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától:

-Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat.

-Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésűmet. – kérlelve válaszolta a kislány.

-Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged.- És gyengéden átölelte.

Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pityeregve ül az ágyán.

-Kislányom, mi a baj? Mi történt?” – kérdezte szelíd hangon.

Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának:

-Tessék, apa, neked adom.

Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis dobozt.

-Ez a tied, egyetlenem.

A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt, aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még szebbet adhasson neki.

Ilyen a mi szeretett Jézus Krisztusunk! Sokszor ragaszkodunk foggal, körömmel káros, szükségtelen dolgokhoz, kapcsolatokhoz, megszokásokhoz, amiket szinte lehetetlennek érzünk feladni. De az Úr mégis azt kéri tőled, hogy add fel őket!

Sokszor nehéz látni, mi van Jézus zsebében, de hinnünk és bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el, úgy hogy helyette, ne adna valami sokkal jobbat.

Joyce Meyer: Békesség, hol hagytalak?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.

De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy jobbá tegyük a dolgokat. Régebben mindig aggódtam, idegeskedtem a körülményeim miatt. Azt akartam, hogy Isten változtassa meg őket, sőt a körülöttem élőket is. Úgy gondoltam, ha az a néhány dolog megváltozna, akkor végre élvezhetném az életemet.

Egészen addig, amíg úgy néztem az életemre, hogy mi az, aminek meg kellene változni benne, igazából csak áhítoztam.

Összhangban van a belsőd a külsőddel?

A Máté 6:33 azt mondja, hogy keressük először Isten királyságát, és Isten be fogja tölteni a szükségeinket. De hogy is van ez az „Isten királysága” dolog? Elsőre nagyon misztikusnak és vallásosnak hangozhat, de valójában nem is az. Azt mondja a Biblia, hogy Isten királysága bennünk van. Ha befogadtad Jézust, akkor ez azt jelenti, hogy Ő benned él – márpedig Ő egy békés otthonban szeretne lakni. Hát ezért olyan fontos Istennek a belső életed. Megjátszhatjuk magunkat és kívülről úgy tűnhet, mintha minden rendben lenne, miközben belül nyomorultak vagyunk.

Isten azt akarja, hogy valódi, hamísítatlan békességünk legyen, és a belsőnk összhangban legyen a külsőnkkel.

A jó dolgot keresed?

A Róma 14:17 úgy határozza meg Isten királyságát, mint „igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Sokan azzal töltik az életüket, hogy más fajta dolgokat keresnek. De ha igazságról, békességről és örömről van szó, ezeknek teljesen híjával vannak, mert más dolgokat hajkurásznak.

Régebben azt gondoltam, ha sok - a világ szemében értékes - dologgal rendelkeznék, akkor nem lennének aggodalmaim, és az életem békés lenne. A valódi békesség azonban az Istennel való egységből jön. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük, mert a keresztények nagy része azzal tölti az életét, hogy a rossz fajta dolgokat keresi, holott a mi igazi kincsünk Jézusban van.

Hogyan váltam nyomorult emberből békés emberré?

Sokáig azon voltam, hogy egy nagy szolgálatot építsek fel, miközben állandó bűntudat és kárhoztatás gyötört. Így minden alkalommal, amikor kritikát kaptam, összetörtem. Napokig reménytelenül nyomorultnak éreztem magam, mert nem voltam tudatában, hogy ki is vagyok Krisztusban, és még utáltam is magam. Kívülről nem látszott rajtam, hogy mennyire össze voltam törve, de belül telve voltam aggódással, félelemmel, és az emberek tetszését kerestem.

Sokan megéljük ugyanezeket a dolgokat belül, de nem mondjuk el senkinek, mert úgy akarunk tűnni, hogy velünk minden rendben van. Felvesszük a gyülekezeti álarcot, mindenkire mosolygunk, mondogatjuk, hogy „dicsőség az Úrnak”, mialatt belül a titkos félelmeinkkel és aggodalmainkkal küszködünk.

A Biblia azt tanítja, hogy „az igazság szabaddá tesz”. Őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik le bennünk. Őszintén szólva többségünk még csak el sem jut odáig, hogy feltegye magának a kérdést: „Mi zajlik bennem?”

A következő két kérdés segíthet abban, hogy békességet találj:

- Tudom, hogy ki vagyok Krisztusban?

- Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát?

Ha tudod ki vagy Krisztusban, akkor nem fog számítani, hogy mások mit gondolnak. Minden nap felkelsz és egyszerűen megteszed a tőled telhetőt, hogy szeresd Istent.

Öltsd magadra a megigazulás ajándékát!

A Biblia azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor elfogadjuk Jézus Krisztust, mint Megváltónkat, Isten elveszi a bűneinket és megigazulttá tesz minket. Ez ajándék, és nem kell kiérdemelnünk. De magunkra kell öltenünk, és amikor ezt megtesszük, békességet nyerünk.

Ha rossz érzéseid vannak - szégyent, kárhoztatást, bűntudatot érzel, akkor arra biztatlak, hogy tedd fel magadnak az iménti két kérdést: „Tudom, ki vagyok Krisztusban? Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát”

Ha Isten akaratát keresed az életedre vonatkozóan, akkor Ő meg fog ajándékozni a békességével.

Érezd jól magad! Joyce Meyer

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 – angolból fordítva – AMP Bible)

Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.

Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem. Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól érezni. Akkor éreztem magam biztonságban, ha valamilyen munkával voltam elfoglalva, és az örömöt teljesen megtagadtam magamtól. Úgy gondoltam nekem az nem jár. Viszont nehezteltem azokra, akik nem dolgoztak olyan sokat és olyan keményen, mint én.

A férjem mindig is örömét lelte az életben, és ez engem dühössé tett. Úgy gondoltam, sokkal többet elérhetne, ha komolyabb lenne. Most már látom, hogy nem azért voltam dühös Dave-re mert ő élvezte az életet, hanem azért mert én nem. Ostobaság volt tőlem, hogy bosszankodtam miatta és mások miatt, mert az öröm számomra is ugyanúgy elérhető lett volna.

Nem szerettem magam. Mélyen, belül úgy éreztem, nem vagyok jó ember, és mivel rossznak éreztem magam, azzal büntettem magam, hogy semmit nem élveztem. Elvégre a rossz emberek nem érdemlik meg, hogy jól érezzék magukat! A Szent Szellem nagyon sokáig munkálkodott bennem, mire végre megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy örömömet leljem az életben. Jézus azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne.”

Szükségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat. Különben az életünk kibillen az egészséges egyensúlyból, és ezzel ajtót nyitunk a gonosznak, aki arra vár, hogy elnyeljen minket (1 Péter 5:8). Az Úr előtt való öröm ad nekünk erőt (Nehémiás 8:10). Megvan az ideje a munkának, megvan az ideje a pihenésnek, megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek (Prédikátor 3:1-8). Ügyelj rá, hogy ne tagadd meg magadtól a jogos szükségeket. Nagyon jó dolog másokon segíteni; keresztényként ez az elhívásunk. Azonban, teljesen helyénvaló, ha a magunk örömére is teszünk dolgokat. Figyelj arra, hogy időt szakíts magadra. Szánj időt olyan dolgokra, amiktől jól érzed magad.

Friderika Édenkert

A NÉGY HELYEN ELTÖRT LÁB AZONNAL MEG GYÓGYULT

Ige: A kishitüség.

A kishitűségről sok mondanivalója van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így példázza az Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra, de hatalmas vihar lett: „És hozzá menvén (a tanítványok), felköltik őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (és ráparancsolt a hullámokra); és megszűnnek (és lecsillapodtak), és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?...” (Luk. 8,24-25)

Máté is bizonyságot tesz erről: „És monda  (Jézus) nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [felállt], megdorgálá [és ráparancsolva megfeddi,] a szeleket és a tengert [vagy a tavat], és lőn nagy csendesség [vagyis nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett]” (Mát. 8,26)

Amikor a mindennapi dolgok miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [és miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek, és nézzétek meg; és tanuljátok el] a mező liliomaitól [vagy a bíbor színű pipacs virágaitól], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek füvét [vagyis a mezei virágot], amely ma van [és virít], és holnap kemencébe [a tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]” (Mát. 6,28-30)

Ha a viharban levesszük szemünket az Úrról. Péter a vízen járt: „De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [mert amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, és félt]. És amikor kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [hangosan kiáltott, rikoltott, sikított, és ordított] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [és megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mát. 14,30-31)

Az Úr kijelentése: a kishitűség = a hitetlenséggel. A tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört gyereket, de ők nem tudják a démont kiűzni: „Ekkor a tanítványok magukban (külön) Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek (vagyis kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (oda); és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (vagyis a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)