2012. május 20.
KÜLDETÉS
Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek
Az angyal este érkezett. Fontos küldetése volt : másnap délig egy tiszta embert kellett találnia, különben a város, és a benne lakók felett a Sátán veszi át a hatalmat. Így szólt az Úrral kötött egyezség.
Az angyal először egy öregember testét öltötte magára, és úgy járta a város utcáit. Négyszer rabolták ki egyetlen óra leforgása alatt, utoljára le is ütötték, és alaposan összeverték. Ekkor úgy döntött, hogy anyagtalanul folytatja tovább a kutatást.
Átlebegett a város felett. Látta, ahogy egy piszkos sikátorban néhány dollárért elvágják egy férfi nyakát, látta ,ahogy a parkban három suhanc megerőszakol egy fiatal lányt, látta, ahogy a pályaudvaron a koldusok összeverekednek egy-egy melegebb zugért.
Benézett a lakásokba is. Részeges apák, gyermekeiket verő anyák, veszekedő szeretők. Betörők, rablók, gyilkosok. Erőszak.
Másnap az iskolákat járta végig. Mindenhol ugyanaz a kép fogadta : a nagyobbak megverték a kisebbeket, az erősek a gyengéket. Az órákon nem figyeltek, megdobálták a tanárokat. Néhány teremben rend és fegyelem uralkodott ugyan, de az angyal látta a félelmet a gyerekek szívében.
Újra alakot öltött. Gondterhelten rótta az utcákat, tereket. Rohamosan fogyott az idő : már csak alig egy órája maradt.
Ekkor figyelt fel a párra. Egy padon ültek, a lány a fiú ölében, egymást átkarolva. Hallgattak csak, miközben mélyen egymás szemébe néztek. Az angyal látta tekintetüket, és mindent értett.
Lassan felálltak. Hosszú, szenvedélyes csók, aztán elváltak egymástól. Az angyal a fiú után eredt. Az egy közeli sörözőbe ment, ahol már várták a barátai.
- Na, hogy ment ? - kérdezték.
- Simán. - válaszolta a fiú - Ostoba liba, mindent bevesz.
Az angyal elkomorodott. Visszarohant a térre. Még látta, ahogy a lány épp egy csillogó-villogó luxusautóba száll be, melynek vezetőjével, egy középkorú, őszes hajú férfival egyből vad csókolózásba kezd.
Ebben a pillanatban megkondultak a tér melletti kis templom harangjai. Az angyal felpillantott az órára : dél volt ...
- ... hát így történt, Uram. - fejezte be beszámolóját az angyal, majd a Sátán felé fordult - Így hát te nyertél. Tiéd a város, és benne az emberek mind.
- Nem . - válaszolta a Sátán - Te lent jártál köztük, mindent láttál, és mégsem érted ? Ők már az enyémek rég ...
Az angyal este érkezett. Fontos küldetése volt : másnap délig egy tiszta embert kellett találnia, különben a város, és a benne lakók felett a Sátán veszi át a hatalmat. Így szólt az Úrral kötött egyezség.
Az angyal először egy öregember testét öltötte magára, és úgy járta a város utcáit. Négyszer rabolták ki egyetlen óra leforgása alatt, utoljára le is ütötték, és alaposan összeverték. Ekkor úgy döntött, hogy anyagtalanul folytatja tovább a kutatást.
Átlebegett a város felett. Látta, ahogy egy piszkos sikátorban néhány dollárért elvágják egy férfi nyakát, látta ,ahogy a parkban három suhanc megerőszakol egy fiatal lányt, látta, ahogy a pályaudvaron a koldusok összeverekednek egy-egy melegebb zugért.
Benézett a lakásokba is. Részeges apák, gyermekeiket verő anyák, veszekedő szeretők. Betörők, rablók, gyilkosok. Erőszak.
Másnap az iskolákat járta végig. Mindenhol ugyanaz a kép fogadta : a nagyobbak megverték a kisebbeket, az erősek a gyengéket. Az órákon nem figyeltek, megdobálták a tanárokat. Néhány teremben rend és fegyelem uralkodott ugyan, de az angyal látta a félelmet a gyerekek szívében.
Újra alakot öltött. Gondterhelten rótta az utcákat, tereket. Rohamosan fogyott az idő : már csak alig egy órája maradt.
Ekkor figyelt fel a párra. Egy padon ültek, a lány a fiú ölében, egymást átkarolva. Hallgattak csak, miközben mélyen egymás szemébe néztek. Az angyal látta tekintetüket, és mindent értett.
Lassan felálltak. Hosszú, szenvedélyes csók, aztán elváltak egymástól. Az angyal a fiú után eredt. Az egy közeli sörözőbe ment, ahol már várták a barátai.
- Na, hogy ment ? - kérdezték.
- Simán. - válaszolta a fiú - Ostoba liba, mindent bevesz.
Az angyal elkomorodott. Visszarohant a térre. Még látta, ahogy a lány épp egy csillogó-villogó luxusautóba száll be, melynek vezetőjével, egy középkorú, őszes hajú férfival egyből vad csókolózásba kezd.
Ebben a pillanatban megkondultak a tér melletti kis templom harangjai. Az angyal felpillantott az órára : dél volt ...
- ... hát így történt, Uram. - fejezte be beszámolóját az angyal, majd a Sátán felé fordult - Így hát te nyertél. Tiéd a város, és benne az emberek mind.
- Nem . - válaszolta a Sátán - Te lent jártál köztük, mindent láttál, és mégsem érted ? Ők már az enyémek rég ...
Szívbe markoló történetek...
Készítette: Mondd,
hogy szeresselek?
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském"
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. "Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.
"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
Féltett gyöngylánc
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy anyuka elment vásárolni majdnem 5 éves kislányával.
Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben
megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.
-Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi...
Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft
volt.
-Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és
rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked,
amikor erre járunk.
A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában
azelőtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra.
Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az
anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész
héten, és megvette neki a nyakláncot.
Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette
azt a nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában még lefekvés
előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt ,fürdésnél és amikor úszni ment az
uszodába, amúgy mindig rajta volt.
A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb
dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét.
Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt
kérdezte a lányától:
-Kislányom szeretsz engem?
-Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!
-Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat.
-Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy
az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra. – válaszolta a kislány.
-Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát! – és adott
egy jó éjt puszit a homlokára.
Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte
a kislányától:
-Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat.
-Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc
fésűmet. – kérlelve válaszolta a kislány.
-Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged.- És gyengéden
átölelte.
Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a
mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pityeregve ül az ágyán.
-Kislányom, mi a baj? Mi történt?” – kérdezte szelíd hangon.
Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a
nyakláncot édesapjának:
-Tessék, apa, neked adom.
Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis
dobozt.
-Ez a tied, egyetlenem.
A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis
dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer
szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt,
aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még
szebbet adhasson neki.
Ilyen a mi szeretett Jézus Krisztusunk! Sokszor ragaszkodunk
foggal, körömmel káros, szükségtelen dolgokhoz, kapcsolatokhoz, megszokásokhoz,
amiket szinte lehetetlennek érzünk feladni. De az Úr mégis azt kéri tőled, hogy
add fel őket!
Sokszor nehéz látni, mi van Jézus zsebében, de hinnünk és
bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el, úgy hogy helyette, ne adna valami
sokkal jobbat.
Joyce Meyer: Békesség, hol hagytalak?
Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze
voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a
nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.
De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a
keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor
vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy
jobbá tegyük a dolgokat. Régebben mindig aggódtam, idegeskedtem a körülményeim
miatt. Azt akartam, hogy Isten változtassa meg őket, sőt a körülöttem élőket
is. Úgy gondoltam, ha az a néhány dolog megváltozna, akkor végre élvezhetném az
életemet.
Egészen addig, amíg úgy néztem az életemre, hogy mi az,
aminek meg kellene változni benne, igazából csak áhítoztam.
Összhangban van a belsőd a külsőddel?
A Máté 6:33 azt mondja, hogy keressük először Isten
királyságát, és Isten be fogja tölteni a szükségeinket. De hogy is van ez az
„Isten királysága” dolog? Elsőre nagyon misztikusnak és vallásosnak hangozhat,
de valójában nem is az. Azt mondja a Biblia, hogy Isten királysága bennünk van.
Ha befogadtad Jézust, akkor ez azt jelenti, hogy Ő benned él – márpedig Ő egy
békés otthonban szeretne lakni. Hát ezért olyan fontos Istennek a belső életed.
Megjátszhatjuk magunkat és kívülről úgy tűnhet, mintha minden rendben lenne,
miközben belül nyomorultak vagyunk.
Isten azt akarja, hogy valódi, hamísítatlan békességünk
legyen, és a belsőnk összhangban legyen a külsőnkkel.
A jó dolgot keresed?
A Róma 14:17 úgy határozza meg Isten királyságát, mint
„igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Sokan azzal töltik az
életüket, hogy más fajta dolgokat keresnek. De ha igazságról, békességről és
örömről van szó, ezeknek teljesen híjával vannak, mert más dolgokat
hajkurásznak.
Régebben azt gondoltam, ha sok - a világ szemében értékes -
dologgal rendelkeznék, akkor nem lennének aggodalmaim, és az életem békés
lenne. A valódi békesség azonban az Istennel való egységből jön. Nagyon fontos,
hogy ezt megértsük, mert a keresztények nagy része azzal tölti az életét, hogy
a rossz fajta dolgokat keresi, holott a mi igazi kincsünk Jézusban van.
Hogyan váltam nyomorult emberből békés emberré?
Sokáig azon voltam, hogy egy nagy szolgálatot építsek fel,
miközben állandó bűntudat és kárhoztatás gyötört. Így minden alkalommal, amikor
kritikát kaptam, összetörtem. Napokig reménytelenül nyomorultnak éreztem magam,
mert nem voltam tudatában, hogy ki is vagyok Krisztusban, és még utáltam is
magam. Kívülről nem látszott rajtam, hogy mennyire össze voltam törve, de belül
telve voltam aggódással, félelemmel, és az emberek tetszését kerestem.
Sokan megéljük ugyanezeket a dolgokat belül, de nem mondjuk
el senkinek, mert úgy akarunk tűnni, hogy velünk minden rendben van. Felvesszük
a gyülekezeti álarcot, mindenkire mosolygunk, mondogatjuk, hogy „dicsőség az
Úrnak”, mialatt belül a titkos félelmeinkkel és aggodalmainkkal küszködünk.
A Biblia azt tanítja, hogy „az igazság szabaddá tesz”.
Őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik le bennünk. Őszintén
szólva többségünk még csak el sem jut odáig, hogy feltegye magának a kérdést:
„Mi zajlik bennem?”
A következő két kérdés segíthet abban, hogy békességet
találj:
- Tudom, hogy ki vagyok Krisztusban?
- Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát?
Ha tudod ki vagy Krisztusban, akkor nem fog számítani, hogy
mások mit gondolnak. Minden nap felkelsz és egyszerűen megteszed a tőled
telhetőt, hogy szeresd Istent.
Öltsd magadra a megigazulás ajándékát!
A Biblia azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor
elfogadjuk Jézus Krisztust, mint Megváltónkat, Isten elveszi a bűneinket és
megigazulttá tesz minket. Ez ajándék, és nem kell kiérdemelnünk. De magunkra
kell öltenünk, és amikor ezt megtesszük, békességet nyerünk.
Ha rossz érzéseid vannak - szégyent, kárhoztatást,
bűntudatot érzel, akkor arra biztatlak, hogy tedd fel magadnak az iménti két
kérdést: „Tudom, ki vagyok Krisztusban? Magamra öltöttem a megigazulás
ajándékát”
Ha Isten akaratát keresed az életedre vonatkozóan, akkor Ő
meg fog ajándékozni a békességével.
Érezd jól magad! Joyce Meyer
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket
leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 –
angolból fordítva – AMP Bible)
Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából
soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj
lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.
Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem.
Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól
érezni. Akkor éreztem magam biztonságban, ha valamilyen munkával voltam
elfoglalva, és az örömöt teljesen megtagadtam magamtól. Úgy gondoltam nekem az
nem jár. Viszont nehezteltem azokra, akik nem dolgoztak olyan sokat és olyan
keményen, mint én.
A férjem mindig is örömét lelte az életben, és ez engem
dühössé tett. Úgy gondoltam, sokkal többet elérhetne, ha komolyabb lenne. Most
már látom, hogy nem azért voltam dühös Dave-re mert ő élvezte az életet, hanem
azért mert én nem. Ostobaság volt tőlem, hogy bosszankodtam miatta és mások
miatt, mert az öröm számomra is ugyanúgy elérhető lett volna.
Nem szerettem magam. Mélyen, belül úgy éreztem, nem vagyok
jó ember, és mivel rossznak éreztem magam, azzal büntettem magam, hogy semmit
nem élveztem. Elvégre a rossz emberek nem érdemlik meg, hogy jól érezzék
magukat! A Szent Szellem nagyon sokáig munkálkodott bennem, mire végre
megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy örömömet leljem az életben. Jézus azt
mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne.”
Szükségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat. Különben az
életünk kibillen az egészséges egyensúlyból, és ezzel ajtót nyitunk a
gonosznak, aki arra vár, hogy elnyeljen minket (1 Péter 5:8). Az Úr előtt való
öröm ad nekünk erőt (Nehémiás 8:10). Megvan az ideje a munkának, megvan az
ideje a pihenésnek, megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek
(Prédikátor 3:1-8). Ügyelj rá, hogy ne tagadd meg magadtól a jogos szükségeket.
Nagyon jó dolog másokon segíteni; keresztényként ez az elhívásunk. Azonban,
teljesen helyénvaló, ha a magunk örömére is teszünk dolgokat. Figyelj arra,
hogy időt szakíts magadra. Szánj időt olyan dolgokra, amiktől jól érzed magad.
2012. május 19.
Ige: A kishitüség.
A kishitűségről sok
mondanivalója van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így
példázza az Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra,
de hatalmas vihar lett: „És hozzá menvén (a tanítványok), felköltik őt mondván: Mester, Mester,
elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (és ráparancsolt a
hullámokra); és megszűnnek (és lecsillapodtak),
és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?...” (Luk.
8,24-25)
Máté is bizonyságot tesz
erről: „És monda (Jézus) nékik:
Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh
kicsinyhitűek? [milyen
kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén
[felállt], megdorgálá [és ráparancsolva
megfeddi,] a szeleket és a tengert [vagy a tavat], és lőn nagy csendesség [vagyis nagy nyugalom támadt, és teljes
szélcsend lett]” (Mát. 8,26)
Amikor a mindennapi dolgok
miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől
[ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok
[és miért nyugtalankodtok; miért
viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek
eszetekbe [figyeljétek, és nézzétek meg; és tanuljátok el] a mező liliomaitól [vagy a bíbor színű
pipacs virágaitól], mi módon növekednek:
nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és
nem fonnak [szőnek-fonnak]; De
[mégis] mondom néktek, hogy Salamon
minden [teljes] dicsőségében
[pompája teljében] sem öltözködött úgy,
mint ezek közül [akár csak] egy
[is]. Ha pedig a mezőnek füvét [vagyis
a mezei virágot], amely ma van [és virít],
és holnap kemencébe [a tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon
nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek?
[kishitűek]” (Mát. 6,28-30)
Ha a viharban levesszük
szemünket az Úrról. Péter a vízen járt: „De
látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [mert amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett,
megijedt, megriadt, és félt]. És amikor
kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [hangosan
kiáltott, rikoltott, sikított, és ordított] mondván: Uram, tarts meg
[ments meg] engem! Jézus pedig azonnal
kinyújtván [felé a] kezét, megragadá
[és megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű,
miért kételkedtél?” (Mát.
14,30-31)
Az Úr kijelentése: a
kishitűség = a hitetlenséggel. A tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört
gyereket, de ők nem tudják a démont kiűzni: „Ekkor
a tanítványok magukban (külön) Jézushoz
menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik:
A ti hitetlenségetek (vagyis kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a
mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne
(oda); és semmi sem volna lehetetlen
néktek. Ez a fajzat (vagyis a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és
böjtölés által” (Mát. 17,19-21)
Ige: Az Úr Jézus kijelentése az Ő követéséről
„A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda
nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő
keresztjét,(vagyis az ő kínkaróját)
és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (és menteni) az ő életét (vagyis önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő
életét (vagyis önmagát) én érettem és
az evangéliumért, az megtalálja (és megmenti) azt.
Mert mit használ (ugyanis)
az embernek, ha az egész világot
megnyeri, lelkében (vagyis életében, és önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (vagyis váltságdíjul)
az ő lelkéért (vagyis életéért,
önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és
az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és e nemzedék
előtt), az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő
Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38)
Már Dávid így prófétál: „Senki sem
válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy
lelküknek (vagyis életüknek) váltsága
drága, abba kell hagynia örökre;
(Más fordítás:
„Hiszen senki sem válthatja meg magát,
nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága,
hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt.
49,8-9)
János apostol is bizonyságot tesz
az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony,
bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (és ha a
búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//és
meg//hal, sok gyümölcsöt terem
(és sokszoros termést hoz). Aki szereti a
maga életét (vagyis önmagát),
elveszti azt (mert elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti, vagy
választja) a maga életét (azaz önmagát) e világon, örök életre tartja (és őrzi)
meg azt. Aki nékem szolgál, engem
kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál,
megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26)
Mert: „Valaki igyekezik (és törekszik)
az ő életét megtartani (és megőrizni), elveszti
(mert elpusztítja, romlásba viszi) azt,
és valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja,
életben tartja, és életre kelti) azt”
(Luk. 17,33)
Pál apostol így inti
a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert
nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (A görög szó igazából azt jelenti, hogy
nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló.
(„Átvilágítás” történik)] a
Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó
emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék
a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen,
hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)
És Ő: „Tettei szerint
fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)
„Mert minden
cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár
gonosz legyen az” (Préd. 12,16)
Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [vagyis ítéled el] a te atyádfiát? [a te testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet;
embertársadat] Hiszen mindnyájan oda
állunk [és oda jutunk] majd a
Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye; a trónja] elé” (Róm. 14,10)
Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti
alapján történik a megítélés: „Titeket
pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való
szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (és ahogyan mi is
szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a
ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus
minden ő szentjeivel egyetemben” (1
Thess. 3,12-13)
„Mert Krisztus
Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)
Ige: Az Emberfia eljövetele
„Mert ahogyan a villám
cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön
el az Emberfia is az ő napján” (Luk. 17, 25)
Victoria Osteen: Csukd be az ajtót a félelem előtt
A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet
kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett
tökéletessé a szeretetben. (1 János 4,18 )
Sokszor az emberek megrekednek az életükben egy bizonyos
szinten; és ennek az oka a félelem. A félelem visszatart minket attól a
legjobbtól, amit Isten tervezett számunkra. Megakadályoz abban, hogy az Isten
által tervezett módon növekedjünk, fejlődjünk. Mint egy betegség, a félelem az
életünk minden területére kiterjed és hatással van.
Viszont a jó hír az, hogy nem kell félelemben élnünk. Nem
kell engednünk, hogy lenyomjon és visszatartson minket. Hívőkként győztesek
vagyunk a félelem felett! Azt tanítja az Írás, hogy a félelem nem Istentől van.
A 2 Timóteus-ban azt olvassuk, hogy nem a félelem, hanem az erő a szeretet és a
józanság lelkét kaptuk Istentől.
Az ellenségünk a félelmet használja, hogy eltorzítsa a
valóságot, és megpróbáljon visszatartani minket attól, hogy előrébb jussunk.
Ezért fontos, hogy a félelemről lehúzzuk a leplet és meglássuk, mi is az
valójában: egy hazugság, amit az ellenség arra használ, hogy visszatartson
minket!
Lehet, hogy már hallottad, hogy az angolban a félelem,
„fear” szó mozaikszóként is funkcionál, „false evidence appearing real”,
melyet valahogy így fordíthatnánk: valóságosnak tűnő hamis látszat. Ha
felismerjük a félelem gyökerét, ami a hazugság, akkor vissza tudjuk utasítani,
és képesek leszünk megragadni Isten Igéjének az igazságát, ami megszabadít
minket. (János 8:32)
Például, ha vonakodsz valami új dologtól, mert félsz, hogy
elbuksz, utasítsd vissza a hazugságot és ragadd meg az igazságot, mely
szerint mindenre képes vagyok Krisztus által, aki megerősít engem (Filippi
4:13). Ha a jövőtől való félelem miatt aggodalmaskodsz, akkor tudd, hogy ez egy
hazugság. Tagadd meg ezt a hazugságot és ragadd meg Isten igazságát, ami azt
mondja: Isten reményteljes, jó jövőt tervez számomra (Jeremiás
9:11).
Keresd ki a
Bibliából, hogy mit mond Isten az adott szituációval kapcsolatban, és hagyd,
hogy az igazság mélyen beleivódjon a szívedbe. Miközben Isten igazságán
gondolkodsz, az megszabadít és erőt ad, hogy túllépve a félelmen tovább tudj
menni.
Ne felejtsd, hogy Isten tökéletes szeretete az, ami kiűzi a
félelmet az életünkből. Amikor ragaszkodsz ahhoz az igazsághoz, hogy Isten
szeret, akkor semmi sem tud visszatartani.
Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen képessé. Hagyd, hogy az Ő
szeretete adjon magabiztosságot. Az Ő szeretetében találd meg a biztonságot,
békességet és örömöt, mert amikor ezt teszed, akkor becsukod a félelem előtt az
ajtót!
Victoria Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Napi gondolat
...nem kell gondolkoznod azon,helyesen cselekszel-e. Ha helyesen cselekszel, tudni fogod. (Maya
Angelou)
Kegyelem és bűnbocsánat
Isten
olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki
figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti
azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a
szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat.
Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén
megbánva, hogy megharagítottuk.
Milyen
vigasztaló is ez az ígéret: "Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől
megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént
kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos arcot azok felé, akiket
szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel örvendezni tudunk.
Gyertek
azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre.
Szeressük a minket szerető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk:
"... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs
12,1).
Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek
az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói.
Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog
bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Isten munkája bennünk
„Hálát adok az én
Istenemnek valahányszor megemlékezem rólatok és mindenkor, minden
könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mivel az első naptól fogva
mind ez ideig közösséget vállaltatok az evangéliummal. Ezért meg vagyok
győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus
Jézus napjáig.”
Filippi 1: 3-6. (Rev. Kar.)
Ma reggel különösen megszólított engem ez az Ige.
Elképzeltem, hogy a lelkipásztorom minden reggel imádkozik, sőt mi több
könyörög értem. Odavisz engem naponta az Úr elé. Méghozzá örömmel beszélget
rólam Jézussal! Áldást és erőt kér számomra, elmondja, milyen boldog, mert
tudja, hogy odaszántam életemet az Úrnak. Örül azoknak a tapasztalatoknak,
amiket Jézussal szereztem – és ezt az én lelkipásztorom megköszöni! Hálás értem
az Úrnak, mert elfogadtam az evangéliumot, az örömhírt, amit Jézustól ajándékba
kaptam, és mert odaszántam életemet e jó hír terjesztésének.
S végül meg van győződve arról, hogy az az Isten, aki
elhívott, aki a szívemben el kezdett munkálkodni, aki elindított az úton – nem
végez félmunkát. Befejez engem! Felkészít és elkészít Isten országa – az Örök
Élet számára.
TE is lehetsz valakinek ilyen LELKI PÁSZTORA! Akiért
felelősséget érzel, akit vezetni szeretnél, akiért örömmel hálát adhatsz az
Úrnak, akiért naponta kitartóan könyöröghetsz. Biztosan van valaki a
környezetedben, akivel együtt örülhetsz Istennel szerzett tapasztalatain.
TE is bátoríthatsz ma valakit, hogy „Ne aggódj Barátom! Az
az Isten, aki elkezdett életedben dolgozni, befejezi munkáját, és elkészít
Téged az ő dicsőséges eljövetelére.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)