Aki feddhetetlenül él, biztonságban él

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Példabeszédek 10:9.)

A feddhetetlen emberek becsületesen élnek, akkor is, ha a becsületesség hátrányokkal jár, vagy bonyodalmakat okoz nekik. Becsületesen harcolnak, akkor is ha a környezetük nem.

A feddhetetlen emberek megtartják szavukat, ígéretüket. Az „igen”-ük „igen”-t jelent, a „nem”-ük „nem”—et.

A feddhetetlen emberek hitelesek és őszinték; ugyanúgy cselekszenek bármi is történjék. „Amit látsz, azt kapod” alapon élnek.

A feddhetetlen embereknek egyenes a viselkedésük. Nem rejtegetik, amit csinálnak. Nem mondanak egy dolgot, és aztán csinálnak meg egy másikat. Olyan ember, akinek „nincs lelkében álnokság”(Zsoltárok 32:2.)

A feddhetetlen emberek pártatlanul magyarázzák el a tényeket, nem úgy, hogy magukat jobb színben tüntessék fel, mint mást. Tiszteletre méltóak, segítőkészek és kegyelmesek mindenkihez.

A feddhetetlen emberek mosollyal mennek végig a plusz mérföldön. Többet tesznek, mint amit kívánnak tőlük.

A feddhetetlen emberek nem félnek segítséget kérni. Nem félnek attól, hogy Isten legyen az erősségük. Képesek kezelni ezeket a helyzeteket tudva, hogy Isten munkálkodik bennük.

A feddhetetlen emberek arra összpontosít „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8.).

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 09. 28.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/05/aki_feddhetetlenul_el_biztonsagban_el

Nem tudom miert

Ravasz László

Akkor áldásos a Biblia-olvasásunk, amikor az Ige beteljesedik rajtunk. 

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor

A hit hajója mindig Kolumbusz hajó, amely új világot fedez fel.  A hit kikötőhelye pedig: Isten hűsége. 

Nincs saját érdemünk

 „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

(Galatziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers)

Manapság mindenhonnan azt halljuk: „Ha valamit el akarsz érni az életben, sikeres felvételit kell tenned, jó önéletrajzot kell írnod, színvonalas pályázatot kell leadnod…”

Így állandó megfelelés kényszer alatt tartanak bennünket. Munkahelyen, iskolában, óvodában, s lassan már a megszületéshez is bizonyos referenciával kell, rendelkezzen az ember.

Nem véletlen, hogy a mennyország és az örök élet elnyerésével kapcsolatban is megihletett már néhányakat ez a helyzet, melynek egyik szülötte az alábbi elképzelt kis történet:

„Egy ember halála után bebocsátásra vár a mennyország kapujánál. Szent Péter a következő szavakkal köszönti: Üdvözöllek itt a kapuban, de tudod nem engedhetlek be, csak ha megfelelsz a most bevezetett pontrendszer alapján.

- Pontrendszer a mennyben? Mit jelent ez? - Kérdez vissza az ember.

- Arról van szó, hogy csak azt engedjük be, aki eléri a 100 pontot. - mondja Péter. - De kezdjük is el! Az első kérdésem: Gyakoroltad-e hitedet?

- Igen, igen. Minden nap többször imádkoztam, olvastam a Bibliát, sőt több igeverset megtanultam.

- Nagyon jó. Ez 1 pont. A következő kérdésem: Családodban gyakoroltad-e a Szentírás elveit?

- Igen. Feleségem és én rendszeresen napi áhítatot tartottunk gyermekeinknek. Ha összezördüléseink voltak, igyekeztünk azonnal megbeszélni és megoldani a problémákat. Így a gyerekek életünkben láthatták az igaz megbocsátás örömét.

- Nagyszerű. Ez még 1 pont. Már csak egy kérdésem van: Felhasználtad az Úrtól kapott képességeidet mások megmentése érdekében is?

- Hűséges tagja voltam az egyháznak. A gyülekezetben vezető tisztséget töltöttem be. Az evangelizáció több területén szolgáltam, tanítás, táblamunka, stb.

- Akkor ezért még 1 pontot adok. Így összesen 3 pontot értél el a 100-ból.

- Mindezért csak 3 pont? Mi lesz most velem? Én azt hittem, hogy Jézus áldozata miatt örök életem lehet. Abban reménykedtem, hogy a kegyelem és az Isten szeretete kipótolja és elfedezi bűnös emberi természetem, és így az Ő érdeméért bejuthatok az Ő országába.

- Tudod, annyian jönnek saját érdemeiket méltatva. Miért nem mondtad az elején, hogy te kegyelemből szeretnél üdvözülni? Gyere be Uradnak örömébe!

http://reggelidicseret.blogspot.com/search/label/kegyelem

Mindenki a szívében hordja a saját világát!

Készítette: Mosoly Stúdió

Volt egyszer egy öregember, aki legtöbbször egy város kapujában üldögélt.

Odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:

- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?

Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.

- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is. - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:

- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?

Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Jók voltak és együttérzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.

- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.

Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:

- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, ugyanarra a kérdésére?

- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.

Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.

Mivelhogy tudod, az emberek sem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni!

New Age - Új Korszak

Misty Edwards Aug 4 2011

'Grace' (magyarul) Egy kéz ...

Hit Gyülekezete-Pirkadat

Több dal(Mikor minden szó elszáll)

Mikor még semmi nem létezett

Ige: Az Úr Jézus felismerése

Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. Erről így tesz bizonyságot Pál apostol, azt is kijelentve, hogy ezután már csak a Szent Szellem vezetésére támaszkodott, példát adva a mindenkorban élő hívők számára: „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [és azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (és mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)

Ez a kijelentés szükséges ahhoz, hogy bemerítkezzen valaki, met így nyer hitet. Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem a szerecsen komornyik történetén keresztül is: „Filep pedig száját megnyitván (beszélni kezdett), és elkezdvén ezen az íráson (és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva), hirdeti néki a Jézust. Mikor pedig menének (és amint tovább haladtak) az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik (vagyis az udvari főember): Ímhol a víz: mi gátol (és mi akadálya annak), hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállnak mindketten a vízbe, Filep és a komornyik (vagyis az udvari főember); és bemeríti őt” (Csel. 8,35-38)

Pál megtérése az Úr Jézussal való találkozása, és a Szent Szellembe való bemerítése után azonnal, mert így jön létre a hit azokban, akik meghallják a Szent Szellem kijelentését: „… prédikálá (és hirdetni kezdte) a zsinagógákban (Jézusról) hogy ő a Krisztus, az Isten Fia” (Csel. 9,20)

 És: „Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15)

Ige: A jel

Kánában változtatta az Úr borrá a vizet: „Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai” (Ján. 2,11).

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelentette az Úr: „Mert mint leszáll (és lehull) az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, és gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én igém rémám = kijelentésem), amely számból kimegy. nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, (és véghezviszi) amit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem (és eléri célját, amiért küldtem)” (Ésa. 55,10-11)

Nincs más Név csak JÉZUS

Ige: Az aratás

 „Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

[Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét]” (Ján. 4,35-38)

És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Luk. 10,2)

68-as ZSOLTÁR

Spurgeontól gondolatok

Pénz nélkül lenni kellemetlen, egészség nélkül lenni aggasztó, barát nélkül lenni lehangoló, otthon nélkül lenni nyomasztó. De minden hiány legszörnyűbb hiánya: Krisztus nélkül lenni. 

Szeresd és kövesd az igazi bölcsességet

„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik 

keresnek" (Péld 8,17).

   A bölcsesség azokat szereti, akik azt szeretik, és azokat keresi,
akik azt keresik. Aki igyekszik bölcs lenni, az máris bölcs, aki pedig
szorgalmasan keresi a bölcsességet, már csaknem megtalálta azt. Ami
általában érvényes a bölcsességre, az kiváltképpen érvényes a mi Urunk
Jézus Krisztusban testet öltött bölcsességre. Őt kell szeretnünk és
keresnünk, akkor meg fogjuk tapasztalni szeretetét, és megtaláljuk Őt
magát is.

   Keressük Őt már ifjúságunk idején! Boldogok azok az ifjak, akik
életük reggelét az Úr Jézussal töltik. Sohasem kereshetjük Őt túl
korán, de aki korán keresi, bizonyosan megtalálja. A szorgos
kereskedők általában korán kelők, a szorgalmas hívő is korán kezdi
keresni az Urat. Mindenki, aki már megtalálta Krisztusban a
gazdagságot, teljes szívvel kereste Őt. Először Őt kell keresnünk,
előbb, mint bármi mást. Krisztusé legyen az Őt megillető első hely.

   A keresésben az az öröm, hogy meg is találjuk Őt. Ahogyan keressük,
egyre világosabban megmutatja magát, egyre szorosabb közösségbe von
önmagával.

Boldogok az Őt keresők, mert ha egyszer megtalálták, velük
marad mindörökké, és egyre drágább kincs lesz szívük és értelmük
számára.

C. H. Spurgeon "
Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Kenneth E. Hagin: Mi a helyzet Jóbbal?

Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást [‘az Úr megszabadította Jóbot fogságából’ — ang. ford.], miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. - Jób 42,10.

— De azt elfelejtetted, Hagin testvér, hogy Isten tette Jóbot beteggé — mondta valaki. —Nem, nem Ő tette — hanem az ördög. — Na igen, de Isten adott neki engedélyt rá! De nem Isten rendelte el Jób nyomorúságát. Isten meg fogja engedni neked, hogy akár kirabolj egy benzinkutat (szabad akaratod van), de nem fogja elrendelni, hogy megtedd.

Isten csak egy értelemben adott “engedélyt” az ördögnek. Ha te megengeded a sátánnak, hogy megtámadjon téged, akkor ezt Isten is meg fogja engedni, mert a sátán e világ istene (2Kor. 4,4), te pedig az ő területén élsz.

Maga Jób nyitott ajtót az ördögnek a félelmeivel. Jób azt mondta: “Mert amitől remegve remegtem, az jöve rám…” (Jób 3,25) Sok Biblia-kutató megegyezik abban, hogy Jób egész története mindössze egy kilenc–tizennyolc hónapos időszakot ölel fel. Láthatjuk, hogy végül Isten megszabadította Jóbot a fogságából. Amikor tehát Jób beteg volt, az ördög fogságában volt. Amikor szegénységben volt, az ördög fogságában volt. Isten azonban megszabadította Jóbot fogságából! Kétszeresen adta vissza neki mindazt, amije volt. Ez a jellemző Isten munkájára!

Megvallás: Isten megszabadít minket fogságunkból! Nem Ő kötöz meg minket. Isten megszabadít minket! Jézuson keresztül én szabad vagyok! Sohasem fogadom el a betegséget és testi bajt, mintha az Istentől jönne! Én tudom, hogy honnan jön — és ellenállok neki!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34