2012. május 14.
VISSZALAPOZVA
Ézs 55,6-13.
6 Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok
segítségül, amíg
közel van!
7 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember!
Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.
8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti
utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.
9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival
magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti
gondolataitoknál.
10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér
oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad
a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
11 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér
vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért
küldtem.
12 Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek
benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind
tapsolnak.
13 A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az
ÚR dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el.
VISSZALAPOZVA
Az én igém nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi,
amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (Ézs 55,11)
Nemrégen visszatértem egy régebbi Bibliámhoz a reggeli áhítataim
során, mivel a jelenlegi nagyon elhasználódott. A régi Bibliámban megtaláltam a
korábban margóra írt jegyzeteimet, és most jó felidézni a helyzeteket, amikben
íródtak.
A legérdekesebb azt látni, hogyan válaszolta meg Isten
szeretteimért mondott imáimat, hogyan nyernek új értelmet bizonyos igeversek
egy másik élethelyzetben, és Isten hogy vezetett és gondoskodott rólam, sokkal jobban,
mint ahogy elképzelni tudtam volna.
Ez az Isten által ihletett üzenet csodája, amely életünk
minden szakaszában érvényes. Isten ismeri az életünk részleteit már jóval azelőtt,
hogy az események bekövetkeznek, de számunkra az ösvény csak idővel válik
világossá.
Egy imanapló vezetése, vagy jegyzetek írása a Bibliánkba
segít visszatekinteni és látni, mi történt. Így nem megyünk tovább anélkül,
hogy Isten munkáját észre ne vennénk.
Most újabb jegyzeteket és dátumokat írok a Bibliám
margójára. Már várom, hogy évek múlva újraolvasva láthassam Isten keze
munkáját.
Imádság: Drága Istenünk, segíts Jézus példáját követni, ahogyan
azt a Szentírásból megismerjük. Ámen.
A múlt tapasztalatai segítenek ma is felfedezni Isten keze
nyomát az életünkben.
Hazel V. Thompson (Somerset, Egyesült Királyság)
Spurgeon: Minden nap szabadítás
„Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem"
(Jób 5,19).
Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki „hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból.
Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki „hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból.
De eljön számunkra a vasárnap.
amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik
egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk
az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte
megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás
is, amely megerősít és megvidámít minket. Abban pedig biztosak lehetünk,
hogy ha az Úr akár hat próbatételt is mér ki ránk, az eggyel sem több,
mint amennyi akaratával megegyezne.
Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? „A hetedikben sem ér veszedelem".
Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.
Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.
C. H. Spurgeon: "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
C. H. Spurgeon: Minden körülmények között békesség
Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom
az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az
erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25).
A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az
emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek
között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez
a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi az oroszlánt és
a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér
nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a
vadállatokat az országból".
Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!
Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken
is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára.
Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön
erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni.
A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá
teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az
övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem
félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává
válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Thomas Edison, a csődtömeg
Edison életrajzírói
megörökítik, hogy a villanykörte feltalálója több mint kilencszáz olyan
villanykörtét készített, ami nem működött, mielőtt elkészült volna egy
működőképes. Kilencszáz alkalommal vette a fáradságot, hogy elkészítse a
villanykörtét, bedugja, bekapcsolja a kapcsolót, és nézze, hogy nem történik
semmi. Az emberek bizonyára azt hitték, hogy bolond, de ő tovább kísérletezett.
Saját bevallása szerint Edison minden alkalommal, amikor olyan villanykörtét
készített, ami nem működött, egyszerűen csak egy újabb módját fedezte fel
annak, hogyan nem szabad villanykörtét készíteni. És ezzel a kizárásos
módszerrel eljutott odáig, hogy végül sikerült előállítania egy olyan villanykörtét,
amely világított. Ezzel minden idők egyik legnagyobb feltalálója lett.
Legtöbbünkben nem
tudatosul, hogy a sikeres emberek mennyi kudarcon mentek keresztül, mire
céljukat elérték. Csak arról az egyetlen alkalomról hallunk, amikor sikerrel
járnak. Edisont az elszántsága tette naggyá, hogy villanykörtét akart
készíteni. Nem engedte, hogy kudarcai elbátortalanítsák. Kitartott, és
folytatta a kísérletezést, még ha újra meg újra el is szúrta.
A keresztyén élet is
ilyen. A legtöbb keresztyén, akire felnézünk, sokszor kudarcot vallott, mielőtt
eljutott volna oda, ahol ma van. Pál apostol is erről vall a Róm 7-ben.
„Állandóan elrontom!" - sóhajtozik. „Nem azt cselekszem, amit akarok,
hanem azt teszem, amit gyűlölök." Pál azonban folytatta futását a célvonal
eléréséért küzdve (lásd Fil 3,14). Sohasem adta fel. Ez az elkötelezettség. Az
elkötelezettség nem azt jelenti, hogy mindig sikeres vagy, hanem azt, hogy
kitartasz. Továbbra is követsz el hibákat, de Edisonhoz hasonlóan megtanulhatod
belőlük, hogy hogyan nem szabad élni a keresztyén életet.
Bölcs gondolatok mindennapra
"Egyszerűen arról van szó: Krisztus és egyedül
Krisztus, senki más!
Semmi másra nincs
szükségem, ahogy a lelkemnek sem."
"Lényeg: Isten
uralma alá helyezd az életed!
"Mi akarsz Uram, mit tegyek?"
"Nem az a
lényeg, hogy mi hogyan állunk, hanem az, hogy kicsoda Ő és milyen a
kapcsolatunk Vele."
"Olvasd Isten
Igéjét, keresd, miként adhatod át Neki az életed.
Imádkozz erőért.
Tedd le az életed.
Élj másokért, ne
önmagadért.
Halj meg önmagadnak,
hogy életed legyen = ez mindennek a gyökere!"
(Paul Washer)
2012. május 13.
Ige: Az üldözések
Az Úr Jézus így bátorítja a mindenkori Övéit: „Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a
gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a
fejedelmek [egy ország első embere elé] és
hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne
aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel
védekezzetek], mi módon vagy mit
szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).
Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De
mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva)
tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit
beszéljetek]. Mert megadatik néktek
[és megkapjátok] abban az órában, mit
mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok
[beszéltek], hanem a ti Atyátoknak
Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).
Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne
aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit
szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti
vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).
Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek
(határozzátok) el azért a ti szívetekben,
hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem
gondoltok előre a védekezésre): Mert én
adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene
nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen
ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem
vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy
szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr
pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté,
vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te
száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).
Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az
Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld
(és hirdesd) mindazt, amit parancsolok
néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és
megmentelek) téged! Mond az Úr. És
kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én
igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak
(és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének
és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme.
Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis
nem a látszat után) ítél, és nem füleinek
hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).
Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh:
látók, nézők, próféták), és elpirulnak a
jövendőmondók (qásam: jósol,
jövendőt mond, hamisan prófétál), és
elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben
megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).
Ezért
szükséges, hogy: „Vegyetek Szent
Szellemet” (Ján. 20,21-22). Pál
apostol is így bátorítja az istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és
[(agapé): Isten szerinti)]
szeretetnek és józanságnak szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk,
nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek,
kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát
[aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el
velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a
rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért
Istennek hatalma [Istennek ereje, képessége, és hatalma] szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a
szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]” (2 Tim. 1,7-8).
Péter apostol is így buzdítja a szenteket: „Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat
kaptok, ócsárolnak) titeket; mert
megnyugszik (megpihen) rajtatok a
dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül
beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”
(1Pét 4,14)
Ige: Nem félek
„Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem
rettegek); mert erősségem és énekem az
Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító
kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).
„És vezérel téged az
Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat
megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a
melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)
Ige: Az ajándék
„Meg ne vesd (ne
hanyagold el) a kegyelemnek benned való
ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád
tevésével (a vének kézrátételével)” (1 Tim. 4,14)
„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi
ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem
félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és
józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7)
Imádság:
Látod, Uram, tanácstalan vagyok. Miért?
Miért kell elszenvednem ennyi bántást? Talán ezt érdemeltem?
Vagy Te akarsz nevelni ezzel engem? Nem tudom.
A tanácstalanságom hozom eléd. És rád bízom a választ.
Mert bízom abban, hogy Te nem hagysz válasz nélkül engem.
Mert tudom, hogy a leg kétségbeejtőbb életkérdéseimre is,
Te megadod, Te adod meg a választ.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)