Jób. 8. fejezet: A hústesti ember sorsa. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Jób. 8,1 Akkor [(ʿánáh): megszólalt], és felele [('ámar): válaszol] a sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád, [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas] és monda:

Jób. 8,2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél, és [(rúaḥ): üres hiábavalóság]?

Jób. 8,3 Elforgatja-é az [('él): erős, hatalmas] Isten az ítéletet, vagy a [(mišəpáṭ): döntését]? Avagy a Mindenható [(šaddaj)] elforgatja-é [valaki igazságát, elferdíti-e, elcsavarja-e] az igazságot?*

*Jób barátai így szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób. 4,17-21)

Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam, és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem, és nem tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9).

Ábrahám ismerve az Urat, így könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1 Móz. 18,25).  

Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10.12).

Pál apostol kérdése és megvallása: „Mit mondunk tehát:… Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol legyen!” (Róm. 9,14).

„Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg, és hogyan hozhatná helyre, és különböztetné meg a helytelent, és hogyan döntene Isten a teremtett, a látható világ, e világ felett?” (Róm. 3,6).

Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).

Jób. 8,4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, ha ők [(ḥṭ'): vétették el a lépést, és félrelépve letértek az útról] úgy az ő gonoszságuk [(pešaʿ): lázadásuk, elszakadásuk] miatt vetette el [(šálaḥ): hagyta magukra] őket, így [a saját lázadásuk, elszakadásuk miatt estek, az (enantiosz) ellenség kezébe].

Jób. 8,5 De ha te az [('él): erős, hatalmas] Istent buzgón [(šáḥar): szorgalmasan] keresed, és a Mindenhatóhoz [(šaddaj)] bocsánatért [(ḥánan): kegyelemért, irgalomért] könyörögsz,*

*És ezt tanácsolja az általa bűnösnek tartott Jóbnak Bildád: „Azért [('úlám): mindazonáltal] én a Mindenhatóhoz, az [('él): erős, hatalmas Istenhez] folyamodnám, és Hozzá [(drš): járulva], tudakozódnék, és az Istenre bíznám [Isten elé (śím śúm): helyezném, terjeszteném] ügyemet, [segítségül híva Őt]. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. [Más fordítás: Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe]” (Jób. 5,8.27) .

 Igen: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz felépülsz, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól” (Jób. 22,23).

Jób. 8,6 Ha tiszta és becsületes [(jášár): megigazult] vagy, akkor legott felserken [(ʿúr): felkel] éretted, és békességessé [(šálam): helyreállítja, éppé és biztonságossá] teszi a te igazságodnak [(ceḏeq): a te megigazulásodnak] hajlékát.*

*És így folytatják Jób barátai: „Majd megtudod [(jḏʿ) megismered, megtapasztalod], hogy békességben lesz a te sátorod, hogy [(šálóm šálôm) épség, egészség, teljesség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, biztonság, siker van a te sátorodban] s ha megvizsgálod a te hajlékodat [('óhel): otthonodat], nem találsz benne hiányt [(ḥṭ'): céltévesztést]. Majd megtudod [(jḏʿ): megtapasztalod], hogy a te magod [(zeraʿ): utódod] megszaporodik [(raḇ): gyarapszik], és a te sarjadékod, [(ce'ĕcá'): leszármazottaid] mint a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba [(qiḇəráh qeḇer): a sírba], amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona” (Jób. 5,24-26).

És az Úr mindazoknak ígéri ezt, akik az Övéi „Te békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el” (1 Móz. 15,15).

„… napjaid számát teljessé teszem” (2 Móz. 23,26).

„Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsolt. 91,16).

És folytatódik a Jóbnak mondott beszéd: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, (felépülsz) és az álnokságot (eltávolítod) távol űzöd a te sátorodtól. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, (te pedig teljesíted) és lefizeted fogadásaidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, (ha valamit elhatározol, meglesz) és a te utjaidon világosság fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. (Más fordítás: Ha megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét). Megszabadítja (megmenti) a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az” (Jób. 22,23.26-30).

Igen, az Úr ígéri ezt: „Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod (megigazultságod) előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni (Más fordítás: Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul)” (Ésa. 58,8-9).

Jób. 8,7 És ha előbbi [(ré'šíṯ): korábbi] állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. [Héber szerint: Bár először (micəʿár): kicsiny voltál, ('aḥăríṯ): végül igen (śáḡáh): naggyá leszel].*

*Akkor majd a Zsoltár szavaival megvallhatod, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet” (Zsolt. 138,7).

Mert: „Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'): tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? …Annak lelke [(nep̄eš): élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda, gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszik ('erec): az országot]” (Zsolt. 25,12-13).

És minden fiai az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiai békessége” (Ésa. 54,13).

„És én ő velük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim (igéim), amelyeket szádba adtam, el nem távoznak (nem fogynak ki) szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ésa. 59,21).

„És nagy örömük lesz a szenvedőknek, mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19).

Jób. 8,8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti [(ri'šón ri'šôn): a letűnt] nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról, az ő [('áḇ): őseikről] való tudakozódásra!*

*És a Jób barátai folytatják: „Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyezte, Az istentelenek (az Isten nélkül élők vigadozása), és vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?” (Jób. 20,4-5).

„Mert tudakozzál csak a régi időkről, és (kutasd át a régi időket) amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig” (5 Móz. 4,32).

És: „Emlékezzél meg az ősidőkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te vénjeidet és megmondják néked!” (5 Móz. 32,7).

Jób. 8,9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink [életünk] csak [átsuhanó] árnyék [(cél): árnyék (az erőtlenség, múlandóság jelképe is)] e földön.*

*Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7)

Bizony: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő, (tele nyugtalansággal). Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és elhervad, árnyékként tűnik el és nem állandó (és nem marad meg) (Jób. 14,1-2).

„Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha (végigsöpör), és általmegy rajta a szél, nincsen többé, (vége van) és az ő helye sem ismeri azt többé (még a helyét sem lehet felismerni)” (Zsolt. 103,15-16).

Hisz: „Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó (a tűnő) árnyék” (Zsolt. 144,4).

Mert: „… a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15).

Dávid is így panaszkodik: „Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam” (Zsolt. 102,12).

„Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska” (Zsolt. 109,23).

Jób. 8,10 Nem tanítanak-é meg, nem [(járá' járáh): felvilágosítanak-e fel] azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívük szerint néked? [(léḇ jácá' milláh): bensőjükből származik az Ige]!

Jób. 8,11 Felnövekedik-é a káka [(góme'): a nád] mocsár nélkül, felnyúlik-é [(śáḡáh): megnő-e] a sás víz nélkül?

Jób. 8,12 Még gyenge korában, [('éḇ): amikor még zsenge] ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. [Más fordítás: Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb].

Jób. 8,13 Ilyenek az ösvényeik [('óraḥ): ilyen a sorsa] mindazoknak, akik az [('él): erős, hatalmas] Istenről elfeledkeznek, akik Őt [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagyják], és a képmutatónak, az [(ḥánép̄): Isten nélkül élő hitetlennek] reménysége, és [(tiqəváh): várakozása] is elvész [('áḇaḏ): semmivé lesz].*

*És így folytatódik a kijelentés: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, (az Isten nélkül élőt) és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg” (Péld. 5,22).

Mert:  „A gonoszt gonoszság öli meg…” (Zsolt. 34,22).

 Igen: „… a gonoszok [hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] útja pusztulásba [semmibe] visz” (Zsolt. 1,6);

„Mert a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20).

És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisülnek mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a gonoszok elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28).

Jób. 8,14 Mivel szertefoszlik bizakodása, [(kesel): megcsalja  az ő reménysége] és bizodalma [(miḇəṭáḥ): biztonsága] olyan lesz, mint a pókháló. [Más fordítás: Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma].*

*Bizony: „Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető (nem takarózhatnak készítményükbe); cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, (készítményük csak bajt okoz) és erőszak tette van kezeikben (erőszakos tetteket követnek el)” (Ésa. 59,56).

Ezért: „… az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) várakozása elvész (semmivé lesz)” (Péld. 10,28).

És: „Mikor meghal az istentelen (az Isten nélkül élő) ember, elvész az ő reménysége; és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is” (Péld. 11,7).

Jób. 8,15 Házára [(bajiṯ): lakóhelyére] támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, [(šáʿan): bízik benne, (ḥázaq): szorosan fogja, szorítja, erősen ragaszkodik hozzá], de nem marad meg. [Más fordítás: Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása].*

*És folytatódik a kijelentés: „(Azt képzelik), és a gondolatuk ez: az ő házuk (örökké megmarad), örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön, és (földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak. (Más fordítás: De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak)” (Zsolt. 49,12-13).

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy életerő van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, (nem különb az ember az állatnál) mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. (Más fordítás: Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lett, és újból porrá lesz). »Héber szerint: „Az ('áḏám): emberi - ádámi - faj (miqəreh): sorsa olyan, mint az (bəhémáh): állat (miqəreh): sorsa ('eḥáḏ): ugyanaz a (miqəreh): sorsuk. (máveṯ): csapás, romlás, pusztulás éri úgy az (zeh): egyiket, mint a másikat, és ('eḥáḏ): ugyanaz a (rúaḥ): a teremtő, életet meghatározó erő van az egyikben, mint a másikban; és az ('áḏám): emberi - ádámi fajnak nincs (môṯár): előnye az (bəhémáh): állatokkal szemben, mert (haḇél heḇel): hiábavalóság. ('eḥáḏ): ugyanazon a (máqômáh máqóm máqôm) helyen (hálaḵ): pusztul el, hal meg az egyik, mint a másik, mert (ʿáp̄ár) porból lett, és a porba (úḇ): tér vissza«” (Préd. 3,19-20).

Jób. 8,16 Bő nedvességű [(ráṭóḇ): friss, üde] ez a napfényen, a (šemeš páním: napon), és [(jôneqeṯ): hajtása] ágazata túlnő a kertjén. [Más fordítás: Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a (gannáh): kertet].

Jób. 8,17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon [átbújnak a kőrakáson]; átfúródnak a szikla-rétegen [megkapaszkodnak a kőhalomban is].*

*Dávid így prófétál róluk: „Láttam elhatalmasodni a [(ʿáríc): vad, erőszakos] gonoszt, az istentelent [az Isten nélkül élőt] és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa [mint egy terebélyes (raʿănán): zöldellő fa]. (Zsolt. 37,35)

 Ézsaiás is róluk beszél: „Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, a szél csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát” (Ésa. 40,24).

Jób. 8,18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak. [Más fordítás: De ha elhagyja helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak]!*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye [lakóhelye] nem ismeri őt többé, [nem tud róla többé]” (Jób. 7,10). Dávid is erről tesz megvallást: „Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy (ha végigsöpör) rajta a szél, (vége van) nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé” (Zsolt. 103,15-16).

„Láttam elhatalmasodni a [(ʿáríc): vad, erőszakos] gonoszt, az istentelent [az Isten nélkül élőt] és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa [mint egy terebélyes (raʿănán): zöldellő fa]. De elmúlt [(ʿáḇar): egyszer csak eltűnt] és ímé nincsen! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,35-36).

És így folytatódik a gonoszok, az Isten nélkül élők sorsáról a kijelentés:  „Láttam, [(rá'áh): észrevettem] hogy egy bolond [('ĕvíl): esztelen, ostoba, istentelen, azaz Isten nélkül élő] gyökerezni kezdett [(šáraš): gyökeret vert], de nagy hamar [(piṯə'óm piṯə'ôm): hirtelen, váratlanul] átok szállt szép hajlékára, és [hirtelen elkorhadt a lakóhelyén]. [Héber szerint: „Mert nem a (ʿáp̄ár): földből (jácá'): származik a ('áven): hazugság, csalás, romlottság, gonoszság, igazságtalanság, baj, csapás, szerencsétlenség, és nem a ('ăḏámáh): földből (cámaḥ): nő ki a (ʿámál): fáradságos munka, erőfeszítés, szenvedés, gyötrődés, vesződés. Hanem nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái. [Héber szerint: Hanem az ('áḏám): emberi faj úgy (jálaḏ): teremti, hozza létre a (ʿámál): fáradozást, vesződséget, kellemetlenséget, fáradtságot, kimerültséget, fájdalmat, szenvedést, mint ahogy a (rešep̄): láng (bén): fia (gḇhh): gőgösen, dölyfösen, fennhéjázóan (ʿúp̄): magasra repül]” (Jób. 5,3-7).

Ézsaiáson keresztül folytatódik a kijelentés: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24).)

„Az istenteleneknek (az Isten nélkülieknek) háza elvész…” (Péld. 14,11).

Jób. 8,19 Ímé ez az ő pályájának [(dereḵ): sorsának

az ö életének] öröme! És más, egy [('aḥér): másik] hajt ki [(cámaḥ): sarjad ki ] a porból.*

*A Prédikátor is a testi ember életének értelmén elmélkedik: „Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik (minden fáradozásából, ha fáradozik) a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; (nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek) a föld pedig mindörökké megmarad. (Préd. 1,3-4).

Jób. 8,20 Ímé az [('él): erős] Isten nem veti meg [nem (má'as): utasítja el] az ártatlant, [(tám ḥázaq): a feddhetetlent, hanem támogatja, segíti, megerősíti]. De a gonoszoknak, a [(ráʿaʿ): számítóknak, az ártalmasoknak, a rosszat, gonoszat cselekvőknek, akik gonoszul élnek] nem ad előmenetelt, és nem ad [(jáḏ): segítséget].*

*Mert: „Az Úr szilárdítja meg, és [(kún): megerősíti, irányítja] az igaz ember, és [(geḇer): mindenki] lépteit, és útját kedveli. [Más fordítás: Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki, akinek (ḥáp̄éc): gyönyörködik útjaiban]” (Zsolt. 37,23).

Mert: „Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, (aki azt hajhássza) ő magára jő rossz” (Péld. 11,27).

Jób. 8,21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal [(tərúʿáh): örömujjongással, ujjongó csatakiáltással].

Jób. 8,22 Gyűlölőid [(śáné'): gyűlölő ellenségeid] szégyenbe [(bóšeṯ): gyalázatba] öltöznek, [(láḇéš láḇaš): szégyen borítja őket] és a gonoszok sátora megsemmisül.*

*És így folytatódik a kijelentés: (Romlás éri a bűnösöket a céltévesztőket). Leomlanak az istentelenek, (az Isten nélkül élők) és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll (megmarad)” Péld. 12.6)

„Az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld. 14,11).

Dávid is erről tesz megvallást: „Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak, megzavarodnak, és reszketni fognak] majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek [menekülnek, távoznak mind] hirtelen [tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]” (Zsolt 6,11)

Az Úr Jézus válasza a kísértésre.

Ki nekem Jézus?

Nem félek az elemektől.

          Magasztallak Úr Jézus Krisztus, hogy már nem félek az elemektől, mert meg van írva, hogy az elemek már nem uralkodnak rajtam. 

(Gal.4,3)

Imádság:

Uram!

Megsokszorosító erődben, hatalmadban bízom. Helyesebben tanulgatok bízni… 

Ámen

Morzsák az élet kenyeréből. Összegyűjtötte: Vida Sándor

Törött edények gyakran alkalmasabbak Krisztus kegyelme és mindenre elégséges volta megmutatására, mint az épek. 

Te csak hallgass az Úrra!

 „Hallgass fiam alkotód tanítására, útmutatására, és a te ősöd tanításától, irányításától, utasításától el ne távozz. Mert díszes koszorú lesz a te fejednek, és ékes ékszer a te nyakadra” 

(Péld. 1,8-9)

Az ébredés ígérete, és a teljesülés feltétele.

„Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt, akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat”

(5Móz. 11,13-14)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A kalitkában élő madárnak nincs tapasztalata a külső világról. Mit sem tud az aranyló napsütésről, a kék égboltról vagy a fenséges hegyekről. Maga a gondolat, hogy ilyen csodák között szárnyaljon, csak vad fantáziálgatásnak tűnne számára.

Hiszem, hogy az Úr azt akarja, hogy osszam meg veled ezt: a bűneid - az életedben levő kötelékek és kényszerek - kalitkáján túl van egy dicsőséges világ, melynek neve Isten országa, és ez nem a fantázia szülötte! Ez a valódi világ, amelyet eddig nem ismertél - egy olyan világ, ahol a bűnös bocsánatot nyer, békességre jut Istennel és elnyeri az örök életet.

A feltétel? Térj meg a bűneidből és fogadd el Jézus Krisztust, mint személyes Megváltódat! Ez lesz az a pillanat, amikor a börtönajtód megnyílik, és szabad és megváltott ember leszel. Köszöntelek az Isten országában! Szép napot, és áldjon az Úr!

 REINHARD BONNKE

Irma Nyári

László Boda

Örökké dicsérlek Uram!

Ige: A közbenjáróról.

„A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy” (Gal. 3,20)

[Más fordítások szerint: Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy.  A közvetítő azonban nem egy személy közvetítője, Isten pedig egy]*

*A közbenjáróról így hangzik a prófécia: „És amikor látá, hogy nincsen ott senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért saját karja segít néki, és saját igazsága gyámolítja, és támogatja őt. És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás védelmező sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással, és felindulással vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,16-17)

 „Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim, - és a megtorlás - esztendeje eljött. Föltekintettem, és körültekinték de nem vala segítő, s álmélkodám, és csodálkoztam, és nem vala gyámolító, és nem volt támogatóm. De segített nékem saját karom, és haragom, felindulásom gyámolított engem!” (Ésa. 63,4-5)

És az Úr karjáról így beszél Pál apostol: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1 Tim. 2,5).

Megvallás

Kövesd az Urat!

Imádság:

Uram! Köszönöm világos útmutatásodat, mely szerint egy valamit kell szorítanom egész életem során: a te kezedet. Sokszor nem így teszek, akkor mindig tévelygek és ártok magamnak is. Szeretném elengedni mindazt, ami nem a te kezed. Ámen

Servier: A tőr.

A tőr - ahogyan a bűn - először egy kicsinyke rést üt át a testen, hogy azután halálos szúrással járja át. 

Megvallás.

KRISZTUSBAN

Mennyei elhívás részese vagyok, ezért, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra figyelek 

(Zsid. 3.1)

Vida Sándor: Mézcseppek:

A hit sohasem vár bizonyítékokra, hanem Isten igéje szerint cselekszik, és akkor ezt kétségkívül követik a bizonyítékok.

Az Úr dicsérete

 „Áldom, és térdet hajtva dicsőítem az Urat, Jahvét, az Örökkévalót minden időben, és mindenkor. Dicsérete szüntelen ajkamon van!”

 (Zsolt. 34,2)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

  

Úgy gondolod, hogy hit által üdvözülsz, de cselekedetek által szentelődsz meg? Isten minden munkája az életünkben teljes mértékben és mindenkor kegyelemből van. Isten Krisztus igazságosságát írta a javunkra, ezért Krisztus igazságosságának a talaján állunk, és miatta várhatjuk a Szent Szellem kiáradását az életünkben. Talán Isten több kegyelmet ad azoknak, akik kiérdemlik? Ebben az esetben már nem beszélhetnénk kegyelemről. A megszentelődésünk egyedül Krisztusban van, és nem a mi erőfeszítésünk által. „Őt (Krisztust) tette Isten... megszentelődéssé” (1 Kor 1,30). Minden forrásunk Őbenne van. Mi, vérrel-mosott Isten gyermekei, Krisztus érdeméért akár már ma megjelenhetnénk Isten dicsősége jelenlétében. Csodálatos, ó, mily csodálatos kegyelem! Áldjon az Úr benneteket! REINHARD BONNKE

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

BIBLIA

Dicséret áldás örök imádás.

41-45 Zsoltár héberrel, és kapcsolódó igékkel

https://www.scribd.com/…/Zsoltar-41-45-Heberrel-Es-Kapcsolo…

Zsoltár 41-45 (Héberrel És Kapcsolódó Igékkel)

Dávid próféciái, és bátorító, vigasztaló,és könyörgő imák.

SCRIBD.COM

Tetszik

Tetszik

Imádom

Vicces

Hűha

Szomorú

Dühítő

Hozzászólás

Áldás

Az Evangelizálásról

Az Úr Jézus gondviselése.

„Az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében, szeretetében bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” ( „Nem szégyenülnek meg a gonosz, veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban is”

(Zsolt. 33,18-19; 37,19).

Megvallás.

Megvallás.

Magasztallak Uram, amiért még akkor sem kell félnem, ha rossz hírt kapok a gyermekemről, és azt mondják, hogy hiába fárasztod az Urat imáiddal, mert Te viszont azt mondtad Úr Jézus: Ne félj csak Higgy! És megtartatik gyermeked. (Luk.8,49.50) és Ne félj! Mert néked adtam ajándékba mindazokat, akik veled hajóznak ez élet viharos tengerén, és egy lélek sem vész el közülük (Csel.27,22.24)

Imádság:

Krisztusom kívüled nincs kihez járulnom, de Hozzád jövök rendszeresen, mert erőt, áldást, vigaszt, irányt kapok. Tőled, általad.

Ámen

Frank Herbert: A hívők feladata.

A hívőknek az a feladatuk, hogy beleilleszkedjenek Isten terveibe, nem pedig az, hogy Istentől várják az emberi tervek követését.

Az Úr Jézus Isten

„dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől, vagyis céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva, üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe” 

(Zsid. 1,3)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Évekkel ezelőtt megkérdeztem Bonnke evangélistát: „Mi van, ha imádkozom valakiért, és semmi nem történik?” A válasza örökre megváltoztatta a szemléletemet a hitről és a gyógyulásról. „Ha száz emberért imádkozol egymás után, és az első kilencvenkilenc nem gyógyul is meg, úgy imádkozz a századikért, mintha az összes ember előtte meggyógyult volna!”

 - Daniel Kolenda

BIBLIA

Eszter Nehémiás

Minden csak Téged dicsér

37-es ZSOLTÁR.

Hangzik a figyelmeztetés az újjászületettet ember számára:

 „Meg ne szomorítsátok* meg ne bántsátok, vagy sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és Akiben megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]” (Eféz. 4,30).

*Szomorít (lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért.

Hogy mivel szomoríthatjuk meg a Szent Szellemet, arról így beszél Isten

igéje:

 „Minden mérgesség, keserűség, fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás, és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, vagyis istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. (Eféz. 4,31)

És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden korban élő, újjászületetett ember számára: „Most pedig tegyétek le, hagyjátok el, és vessétek el magatoktól ti is mindazokat. Haragot, és ne haragudjatok többé senkire, fölgerjedést, vagyis az indulatot, és a rosszindulatot, rosszakaratot, és ne dühöngjetek. Gonoszságot, és a rosszaságot; a gyűlölködést és szátokból az istenkáromlást, rágalmazást, az ocsmány beszédet, az átkozódást, és a gyalázatos mocskos, trágár beszédet.

Ne hazudjatok egymás ellen és egymásnak, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival együtt” (Kol. 3,8-9)

Hanem: „vessetek le, és tegyetek hát félre minden gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot, ármánykodást, ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot, képmutatást, megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést, féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1).

És: „Ne szóljátok meg, ne rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim.  Aki megszólja, vagy rágalmazza atyjafiát, testvérét, és aki ítélkezik felette, az a törvény ellen szól az a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a törvényadó és az ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, aki megmenthet és elveszthet: de kicsoda vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).

A helytelen beszéd, helytelen cselekedeteket eredményez, de ti: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségből, vagy önhittségből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál” (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).

Az Úr Jézus jelentette ki, hogy: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből, a jó tárházából hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz, rossz, káros, semmirekellő, hitvány kincseiből, tárházából hozza elő, és szórja ki a rosszat, a gonoszt. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, amit beszélnek, és amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet ismertetel, és szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, azaz igazulsz meg. És a te beszédedből ismertetel hamisnak. Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,35-37).

Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg, azok teszik tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, káromlások. Ezek fertőztetik meg és teszik tisztátalanná az embert…” (Mát. 15,18-20).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt, azaz bomlasztó beszéd, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet, a ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak amely hasznos, és csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak, és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).

Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni…”! (3 Móz. 19,11).

És: „Ezek azok a dolgok, ezek az Igék, amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz a valóságot, - ami Isten Igéje - szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).

Légy tanítható

Ne féljetek!

A mindenség is zengje az Úr kegyelmét!

 „Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein”

  (Ésa 49,13)

Megvallás

KRISZTUSBAN

A világosság fia vagyok, mert meg van írva, hogy ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!

 (Thess. 5.5)

John Bunyan: A világról.

„Ha a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!”

Azt mondja az Úr:

Te csak ne félj, ahogyan a világ emberei félnek, mert

„bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és az életed zsákmányul lesz néked, mert reménységed volt, és bíztál bennem” 

(Jer. 39,18).

A feltámadott Úr ígérete:

„János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva” (Csel. 1,5)

Ki az, aki így szól?

„Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr Jahve az Örökkévaló, vagyok a ti Istenetek. És legyetek szentek, mert én, az Úr Jahve az Örökkévaló, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek. Én az ÚR Jahve az Örökkévaló vagyok, a ti megszentelőtök” 

(3 Móz. 20,7.26).

És ki a megszentelő?

 Ő, aki azért áldozta fel az életét: „Hogy az Ő népét megszentelje, Istennek elkülönítse, szentté tegye, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige az élet igéje által” 

Eféz 5,26-27).

BIBLIA

BIBLIA

Késői eső idején