2019. december 1.

Máté evangéliom 21-22. fejezet Jézus bevonulása Jeruzsálembe


Mát. 21,1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba [éretlen fügék háza, a korai fügék háza], az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt [ezzel a megbízatással],
Mát. 21,2 És monda nékik: Menjetek ebbe [a szemközt levő] faluba, amely előttetek van, és legott [azonnal] találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét [csikóját]; oldjátok el és hozzátok ide nékem [vezessétek hozzám].
Mát. 21,3 És ha valaki valamit szól néktek [ezért], mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket [azonnal elengedi azokat].
Mát. 21,4 Mindez pedig azért lett [azért történt], hogy beteljesedjék a próféta276 mondása, - [a kijelentés, az ige, ami folyt, ömlött] - aki így szólott:
Mát. 21,5 Mondjátok meg Sion [kiszáradt, megperzselt hely] leányának: [Vedd észre] ímhol jő néked a te királyod, [királyod érkezik (vonul be) hozzád], alázatosan [jóindulatúan, barátságosan, szelíden, szerényen] és szamáron [szamárháton] ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén [igavonó (járomba tört) állat csikóján ülve].277
Mát. 21,6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta [elrendelte, meghagyta] vala nékik,
Mát. 21,7 Elhozák [odavezették] a szamarat és annak vemhét [a csikójával együtt], és felső ruháikat [köpenyeiket] rájuk teríték [ráhelyezték], és ráüle [felült] azokra.
Mát. 21,8 A sokaság [a tömeg] legnagyobb része pedig felső ruháit [köpenyét] az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat [ágakat] vagdalnak és hintenek vala az útra, [mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az utat].
Mát. 21,9 Az előtte és utána menő [tóduló] sokaság [tömeg] pedig [hangosan így] kiált vala, mondván: Hozsánna!277A a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna! a magasságban [Légy segítségül Isten ki vagy a magasságban, szabadíts, óh ments meg hát Magasságos]!
Mát. 21,10 És amikor bemegy [amint bevonult] vala Jeruzsálembe, felháborodék [felbolydult, megmozdult, izgalomba jött] az egész város, mondván: Kicsoda ez [az ember]?
Mát. 21,11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből [(héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás)] való próféta.278
Mát. 21,12 És [ezután] beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzi [és kidobta /kihaj(í)totta/ az árusokat és a vevőket mind a templomépületből] mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala [akik adtak és vettek] a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit [padjait is] felforgatá [felborította].
Mát. 21,13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává [rablóbarlanggá]  tettétek.279
Mát. 21,14 És menének hozzá vakok és sánták [bénák; csonkák] a templomban [a szent helyen]; és meggyógyítá őket.280
Mát. 21,15 A főpapok [a papi fejedelmek] és írástudók [törvénytanítók; törvénymagyarázók] pedig, látván a csodákat [a hatalmas dolgokat], amelyeket cselekedett [amelyeket Jézus tett] vala, és a gyermekeket, akik [hangosan] kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna! [Légy segítségül Isten,] a Dávid fiának [szabadíts meg hát]; haragra gerjedének [haragra lobbantak; És mindezek miatt nagyon dühösek lettek; bosszankodtak; megnehezteltek; méltatlankodtak; dühösen megkérdezték tőle],
Mát. 21,16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak [mit kiabálnak] ezek? Jézus pedig monda nékik [persze]: Hallom. [talán] Sohasem olvastátok-é [az Írást]: A gyermekek [kisdedek] és csecsemők szája által szereztél [vettél] dicsőséget [dicséretet; És hogy: Te tanítottad meg a gyermekeket és a csecsemőket, hogy szájukból dicséret jöjjön elő; Hogy gyermekek szájával fogom helyreállítani Isten dicséretét, és gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet]?281
Mát. 21,17 És [erre] ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába [a datolyák háza vagy a nyomorúság, szomorúság, szegénység háza], és ott marada éjjel [és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát].
Mát. 21,18 [korán] reggel pedig, a városba visszajövet [és a város felé ment, s közben], megéhezék.
Mát. 21,19 És meglátva [észrevett] egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; [ezért így szólt a fához] és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké [soha többé] ne teremjen; [Soha ne teremjen rajtad gyümölcs e (világ)korszakban]. És a fügefa azonnal elszáradt, [kiszáradt].
Mát. 21,20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkoznak [megdöbbentek], mondván: Hogyan száradt el/ki [ez] a fügefa oly hirtelen, [ilyen gyorsan]?                                                                                                          Mát. 21,21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek [haboztok, bizonytalankodtok, kételkedtek, tétováztok], nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett [nem csak a fügefával tehetitek meg ezt], hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel [emelkedj fel; indulj el] és zuhanj a tengerbe [és vesd magad (omolj) a tengerbe], az is meglészen [megtörténik (végbemegy az is) majd];
Mát. 21,22 És amit könyörgésetekben [imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.282
Mát. 21,23 És [azután] mikor bement vala a templomba, hozzámennek a főpapok és a nép vénei, amint [miközben] tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal [felhatalmazással, miféle hatalom birtokában] cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat [ezt a felhatalmazást]?
Mát. 21,24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek [valamit] egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal [micsoda jogon; milyen hatalom birtokában] cselekszem ezeket.
Mát. 21,25 A János bemerítése honnan vala. [A János-féle alámerítkezés honnan származott]? Mennyből-e, vagy emberektől? Azok pedig tanakodtak, [elkezdték megbeszélni egymás közt, és ilyen módon okoskodtak, és fontolgatni kezdték]  magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből [Istentől], azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
Mát. 21,26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól, [a tömegtől, a néptől]; mert Jánost mindnyájan prófétának [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személynek] tartják.
Mát. 21,27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem [milyen hatalom birtokában teszem] ezeket [a dolgokat].
Mát. 21,28 De mit gondoltok ti [mi a véleményetek erről]? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz [az idősebbhez], monda: Eredj fiam, munkálkodjál [dolgozz] ma az én szőlőmben.
Mát. 21,29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek [nem akarok kimenni]; de azután meggondolván magát, [később megbánta, és] elméne.
Mát. 21,30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
Mát. 21,31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első [a kezdeti eredeti]. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők [az utcanők] megelőznek titeket az Isten országában. [Előttetek mennek be a mennyek (az Isten) királyságába].
 Mát. 21,32 Mert eljött hozzátok János [az Úr megkegyelmez], az igazság [igazságosság] útján [hogy a megigazulás útjára vezessen benneteket], és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők [az utcanők] pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg [még később sem gondoltátok meg magatokat], hogy hittetek volna néki.
Mát. 21,33 Más példázatot halljatok [most pedig hallgassatok meg egy másik történetet]: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántál [ültetett, telepített], és azt gyepűvel [kerítéssel; fallal; sövénnyel] körülvevé [bekerítette], sajtót ása le benne [borsajtót készített; belül pedig borprést (taposógödröt) ásott], és (őr)tornyot építe, és kiadá azt [bérbe] (szőlő)munkásoknak, és elutazik [és idegenbe távozott, messze földre ment].
Mát. 21,34 Mikor pedig a gyümölcs [a szüret] ideje elérkezett vala, elküldé (rab)szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét [hogy megkapja a termésből a neki járó részt, hogy szedjék be a termést].
Mát. 21,35 És a munkások megfogván az ő (rab)szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.
Mát. 21,36 Ismét küld más (rab)szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének, [ugyanígy bántak el velük; velük is ugyanezt tették].
Mát. 21,37 [végül] Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, [ezt gondolta magában, és] ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni [biztosan tisztelni fogják; tiszteletben tartják; A fiammal szemben csak elszégyellik magukat].
Mát. 21,38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt [ez a birtokos fia]: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, [és akkor miénk lesz az örökség, a birtok] és foglaljuk el az ő örökségét; [s tartsuk meg az örökrészét].
Mát. 21,39 És megfogván [megragadván] őt, kivetik [kidobták] a szőlőn [szőlőskerten] kívül és megölték.
Mát. 21,40 [mit gondoltok] Mikor azért megjő [megérkezik] a szőlőnek ura, [a szőlősgazda, vajon] mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
Mát. 21,41 Mondának néki: Mint gonoszokat [mint rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány, alkalmatlant] gonoszul elveszti [elpusztítja, a gonoszok sorsára juttatja] őket. A szőlőt pedig kiadja más munkásoknak [más bérlőknek], akik beadják [idejében beszolgáltatják] majd néki a gyümölcsöt [át fogják adni neki a termést] annak idejében [a megfelelő időben].285
Mát. 21,42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő; a szegletkő].286 az Úrtól lett [származott] ez [az Úr munkája; az Úr tette azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt].
Mát. 21,43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [elveszítitek, elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát], és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
Mát. 21,44 És aki e kőre esik, szétzúzatik [összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik  reá, [a kő] szétmorzsolja azt.287
Mát. 21,45 És a főpapok [a papi fejedelmek] és farizeusok hallván az Ö [az Úr] példázatait [példabeszédeit, hasonlatait], megértették [rájöttek], hogy róluk szól [róluk beszél].
Mát. 21,46 És mikor meg akarták [megszerették volna] őt fogni, [és keresték a lehetőséget, és szerették volna (és igyekeztek) Őt elfogni, de féltek a tömegtől, mert prófétának tartották Jézust].288

Mát. 22. Példázat a királyi menyegzőről

Mát. 22,1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
Mát. 22,2 Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten Királysága] a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze [aki esküvői vacsorát rendezett fiának, aki lakodalmat készített].
Mát. 22,3 És elküldé (rab)szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának [hogy hívják össze a meghívottakat]; de [ők] nem akarnak vala eljőni.                                                    
Mát. 22,4 Ismét külde más (rab)szolgákat, [s azt üzente] mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak [a meghívottaknak]: Ímé, ebédemet [a lakomát] elkészítettem [a vacsora elkészült; Látjátok, a legfinomabb ételeket készítettem el nektek], tulkaim [ökreim] és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre [az esküvői vacsorára; a lakodalomba].
Mát. 22,5 De azok nem törődvén vele [nem hallgattak rá; nem törődtek a hívással], elmentek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe, és az [az üzlete után nézett];
Mát. 22,6 A többiek [a maradék] pedig megfogván [megragadták] az ő [a király] (rab)szolgáit, bántalmazták [megverték, erőszakoskodtak velük; gyalázattal illették] és megölték őket.
Mát. 22,7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék [haragra gerjedt; haragra gyulladt], és elküldvén hadait [seregeit; csapatait; katonáit; kivezényelte hadseregét], azokat a gyilkosokat elveszté [elpusztította; megölette; felkoncoltatta], és azoknak városait fölégeté [felgyújtatta].
Mát. 22,8 Akkor monda az ő (rab)szolgáinak: A menyegző [az esküvői vacsora; a lakoma] ugyan készen van, de a hivatalosok [a meghívottak] nem valának méltók [].
Mát. 22,9 Menjetek azért a keresztutakra [útkereszteződésekhez; a bekötő utakra], és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe [az esküvői vacsorára, a lakodalomba].
Mát. 22,10 És kimenvén [szét is mentek] azok a (rab)szolgák az utakra, begyűjtöttek [összegyűjtöttek] mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat [semmirekellő, hitványakat] egyaránt. És megtelék a menyegző [a lakodalmas ház; a menyegzői terem] vendégekkel [asztalhoz dőlőkkel].
Mát. 22,11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse [megszemlélje] a vendégeket; [az asztalhoz dőlőket], látott, [észrevett] ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája [aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve].
Mát. 22,12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél [hogy kerültél] ide [hogyan jöhettél be], holott nincsen menyegzői [lakodalmas] ruhád? Az pedig hallgat [néma maradt].
Mát. 22,13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek [dobjátok ki] őt a külső sötétségre; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás.
Mát. 22,14 Mert sokan vannak a hivatalosok [az elhívottak; mert sok ember kap meghívást], de kevesen a választottak [de kevés van kiválasztva].289    
Mát. 22,15 Ekkor a farizeusok elmenvén [félrevonultak], tanácsot [tanácskozást] tartának [és elhatározták, kitervelték], hogy szóval [beszédben, hogyan] ejtsék [csalják] őt tőrbe [kelepcébe, hogy szavaiban fogják meg Őt].
Mát. 22,16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal [együtt], akik ezt mondják vala: Mester [Tanító], tudjuk, hogy igaz [igazságos] vagy és az Isten útját igazán [az igazsághoz ragaszkodva, a valóságnak (az Igének) megfelelően] tanítod, és nem törődsz senkivel [és hogy nem tartasz senkitől,és téged nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak], mert embereknek személyére nem nézel [mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, számodra minden ember egyforma, és nem igazodol emberi tekintélyhez].
Mát. 22,17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz [mi a véleményed]: Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Mát. 22,18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat [felismerve, és jól látva gonosz szándékukat], monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók [színészkedők kétszínűek]?
Mát. 22,19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Mát. 22,20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
Mát. 22,21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.
Mát. 22,22 És ezt hallván, elcsodálkoztak [meglepődtek]; és ott hagyván őt, elmenének [eltávoztak, eloldalogtak].290
Mát. 22,23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduceusok, akik a feltámadást tagadják [azt állítják, hogy nincs feltámadás], és megkérdezék őt,
Mát. 22,24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok [utódok] nélkül hal meg, annak testvére [fivére] vegye el annak feleségét, és támasszon [nemzzen] magot [utódot] testvérének.291
Mát. 22,25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vévén, meghalt; és mivelhogy nem vala magzata [utóda], feleségét a testvérére hagyá;
Mát. 22,26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen [és így egymásután mind a hét].
Mát. 22,27 Legutoljára [végül] pedig az asszony is meghala.
Mát. 22,28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké [kinek a felesége] lesz az asszony? Mert mindeniké vala [hiszen mindegyiknek a felesége volt].
Mát. 22,29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek [tévedésben vagytok], mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát [erejét].
Mát. 22,30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
Mát. 22,31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott néktek, így szólván:
Mát. 22,32 Én  vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
Mát. 22,33 És a sokaság [a tömeg] ezt hallván, csodálkozik [álmélkodott; megdöbbentette őket; el volt ragadtatva] az ő tudományán [tanításán; Az őt hallgató tömeget megrázta a tanítása].
Mát. 22,34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduceusokat elnémította vala, egybegyűlnek [köréje];
Mát. 22,35 És megkérdé őt közülük egy törvénytudó [egy írástudó], kísértvén őt [kísértő szándékkal], és mondván:
Mát. 22,36 Mester, melyik a nagy [a legfontosabb; a ] parancsolat a törvényben?
Mát. 22,37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, egész lényeddel, és teljes elmédből [egész gondolkozásmódoddal, magadat teljesen oda adva, átadva, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele].
Mát. 22,38 Ez az első és nagy [és legfontosabb] parancsolat.
Mát. 22,39 A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [önzetlenül, érdemeitől függetlenül.] felebarátodat [közelálló személyt, embertársadat, szomszédodat, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való, az ádámi idegent], mint [saját] magadat.
Mát. 22,40 E két parancsolaton függ (ezen alapszik) az egész törvény és a próféták].295
Mát. 22,41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekeztek [és együtt voltak], kérdezi őket Jézus,
Mát. 22,42 Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől [mi a véleményetek a Krisztusról, a Messiásról]? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
Mát. 22,43 [Majd újabb kérdést tett fel nekik és] monda: Miképpen hívja [nevezheti] tehát őt Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt mondván:
Mát. 22,44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől [az én jobbomra], míglen vetem [alázom] a te [valamennyi] ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Mát. 22,45 Ha tehát Dávid Urának hívja [szólítja] őt, mi módon [miképpen lehet a] fia?
Mát. 22,46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala Őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.296




276 Próféta (prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.
277 És a próféták mind ezt az eseményt hirdették. Zakariás így ír erről: „Örülj (örvendj) nagyon, Sionnak leánya, örvendezz (ujjongj, és hirdesd), Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked (érkezik hozzád) a te Királyod; igaz (ártatlan, szent) és szabadító (megtart, (biztonságban megőriz, megment, kiszabadít, üdvözít, mert diadalmas) Ő; szegény (alázatos) és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén (szamárcsikó hátán)” (Zak. 9,9) Ézsaiás is erről prófétál. „Ímé, az Úr, Jahve az Örökkévaló hirdette mind a föld határáig (hírül adta a föld széléig): Mondjátok meg Sion leányának, (jön már Szabadítód Megmentőd, Üdvözítőd) ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma (szerzeménye) vele jő, és megfizetése (munkája eredménye) Őelőtte! És hívják (nevezik) őket szent népnek, az Úr, Jahve az Örökkévaló megváltottainak, és téged (pedig) hívnak: keresett (sokat látogatott) és nem elhagyott városnak (mert nem leszel elhagyatott)” (Ésa. 62,11-12) Hát: „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ímé, az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten (az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló) jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma (szerzeménye) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott) Ő előtte” (Ésa. 40,9-11) Sofóniás is így prófétál: „Énekelj (és ujjongj) Sionnak leánya, (kiálts örömödben) harsogj Izráel, örvendj (örvendezz) és teljes szívvel vigadj Jeruzsálem leánya! Megváltoztatta az Úr, Jahve az Örökkévaló a te ítéletedet (elveszi rólad az ítéletet), elfordította (eltávolítja) ellenségedet; Izráel királya, az Úr, Jahve az Örökkévaló közötted (és veled) van, nem látsz többé gonoszt (nem kell többé veszedelemtől félned)! Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek (és így biztatják): Ne félj! Ne lankadjanak kezeid (ne csüggedj el) Sion! Az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened közötted (és veled) van; erős ő, megtart (és megsegít); örül te rajtad örömmel (boldogan), hallgat az ő szerelmében (és megújít szeretetével), énekléssel örvendez (ujjongva örül) néked” (Sof. 3,14-17)
277A Hozsánna (hószanna):  Légy segítségül Isten (héber eredetű szó, amelynek értelme ez is lehet: Szabadítsd meg, oh Isten, Dávid fiát az ő elleneitől, s add, hogy ő minket megváltson.
278 Egy előképben bemutatott prófécia teljesült be: „….Azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: Királlyá kentelek téged Izráelen. Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére (a lépcsőre) és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik (Ő, Jahve a király)!” (2 Kir. 9,12-13) Dávid pedig így prófétál: „Ez a nap az, amelyet az Úr, Jahve az Örökkévaló (el)rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Uram, Jahve Örökkévaló, segíts (meg) most; oh Uram, Jahve Örökkévaló adj most jó előmenetelt (Ó Uram, Jahve Örökkévaló adj szerencsét)! Áldott, aki jő az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevében; áldunk titeket, akik az Úr, Jahve az Örökkévaló házából valók vagytok!” (Zsolt. 118,24-25)
279 A próféták mind az Úr jézusról, és az Ő testének templomáról beszélnek: „És az idegeneket, akik az Úrhoz, Jahvéhoz az Örökkévalóhoz adák magukat (akik csatlakoznak az Úrhoz, Jahvéhoz az Örökkévalóhoz), hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr, Jahve az Örökkévaló nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek. Mindenkit, aki megőrzi a szombatot (akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a nyugalom napját), hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket imádságom házában (és örömet szerzek nekik abban a házban ahol hozzám imádkoznak); egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik (imádság háza lesz) minden népek számára!” (Ésa. 56,6-7). De azt mondja az Úr: „És eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk…Vajon latrok barlangjává lett-e ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok (majd én is annak nézem), azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló(Jer. 7,10-11)
280 És hogy ki az, aki a templomban meggyógyítja a vakokat és bénákat, arról így prófétál Ézsaiás:  „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő. (Íme, jön Istenetek, és bosszút áll), az Isten, aki megfizet, Ő (Isten) jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztába)” (Ésa. 35,4-6)
281 Dávid így imádkozik és prófétál, s az Úr Jézus idézi a próféciát: „ (Ó, Urunk, Jahve Örökkévaló) mi Urunk, Jahve az Örökkévaló Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet (az égen is megmutattad fenségedet). A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg (és építed) hatalmadat a te ellenségeid miatt (ellenfeleiddel szemben,), hogy a gyűlölködőt (az ellenséget) és bosszúállót elnémítsd” (Zsolt. 8,2-3)
282 Jakab apostol is erre buzdítja a hívőket: „De kérje hittel [bizalommal, bizonyossággal, meggyőződéssel] semmit sem kételkedvén [nem habozva, bizonytalankodva, kételkedve, tétovázva, és meginogva]: mert aki kételkedik [habozik, bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik, és meginog], hasonlatos a tenger habjához [vagyis a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít], amelyet a szél hajt és ide s tovahány, [mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel]. Mert ne vélje [ne higgye, és ne feltételezze, és gondolja] az ilyen [tétova] ember, hogy kaphat valamit [vagy bármit is] az Úrtól; A kétszívű [a minden tettében határozatlan, tétovázó, és ingadozó, kettős elméjű, és kételkedő], a minden útjában [életmódjában, és életvezetésében] állhatatlan ember [hiszen a szellemébben megosztott ember nem tart ki semmiben sem, és álladóan nyugtalan, nyughatatlan, és izgága](Jak. 1,6-8) Dávid így prófétál: „A szegények (alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram, Jahve Örökkévaló! Megerősíted szívüket, (feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17) Mert: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán(Zsolt. 34,16) Hiszen: „Közel van az Úr, Jahve az Örökkévaló minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt tisztelőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19) Bizony: „… az igazaknak … könyörgését (imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).
285 És az apostol teszi világossá a példázatot: „Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett” (Zsid. 13,12) Erről a szőlőről prófétál Ézsaiás: „Hadd énekelek (dalt) kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen (hegyoldalon); Felásta és megtisztítá a kövektől, nemes vesszőt plántált (ültetett) belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Júda férfiai: ítéljetek (tegyetek igazságot) köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; amit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat (vadszőlőt) termett?! Azért most tudatom veletek (és megmondom nektek), hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom (lerombolom) kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék (kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják); És parlaggá teszem (hagyom, hogy elvaduljon); nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A Jahvénak az Örökkévalónak, a seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése (ültetvénye); és várt jogőrzésre (törvényességre), s ím lőn jogorzás (és lett önkényesség); és irgalomra, s ím lőn siralom (igazságra várt, és lett kiáltó gazság)!” (Ésa. 5,1-7).  
286 Szegletkő, Sarokkő (H. rós pinnáh, g. akrogónaiosz, ill. kefalé góniasz): Alapkő, amelyen egy fal vagy egy egész épület nyugszik; Az építmények legelőször lerakott alapköve, amely azután irányt szab az egész további építkezésnek; néha zárókövet jelent. Krisztus a Gyülekezet szegletköve.
287 Dávid így prófétál erről, és ezt idézi az Úr Jézus: „Az a kő amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett (az lett a sarokkő)! Az Úrtól, Jahvétól az Örökkévalótól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsolt. 118,22-23) Az apostolok így tesznek bizonyságot a szegletkőről, amikor egy születésétől béna koldus meggyógyul: „Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének [és vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt], hogy [a mi Urunknak] a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve [és hatalma] által [történt. Ő az], akit ti megfeszítettetek [karóba húzva, kivégeztetek], kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. [Igen, a feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert. Ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen]. Ő, Jézus ama kő [a sarokkő], melyet ti építők megvetettetek [félredobtatok; semmibe vettetek], mely lett a szegletnek fejévé [akiből mégis a ház sarokköve lett]. És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk [üdvözülhetnénk].  Mert: Jézus az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket (Csel. 4,10-12) Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses (megbecsült); és aki hisz (bízik) abban, meg nem szégyenül (azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték); az engedetleneknek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak), (megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává; Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele)megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8) Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [megigazulás] törvényét követte, [amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [a megigazulás] törvényére [a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez]. Miért? Azért, mert nem hitből keresték [akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek, [megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a beleütközés [botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] ()szikláját teszem Sionba  (a kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33) A próféták erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16) És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „Jahvét az Örökkévalót, a seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt tiszteljétek, és Ő előtt reszjessetek, remegjetek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).
288 Az Úr pedig így szól az Úr Jézushoz: „ Megszégyenülnek és gyalázatba esnek mindazok, akik (fölgerjednek ellened, és) gyűlölnek téged. Semmivé lesznek (és elvesznek), elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket (akik téged támadnak); megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak (akik ellened harcolnak)” (Ésa. 41,11-12) Sőt: „… a nép és az ország, amely néked nem szolgál, elvész (elpusztul), és a népek mindenestől (egészen) kipusztulnak” (Ésa. 60,12).
289 És hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így szól a Szent Szellem: „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki (és ujjongjunk és dicsőítsük Őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát (felkészült menyasszonya), És adatott annak (és megadatott neki), hogy felöltözzék (körbetekerje magát) tiszta és ragyogó fehér (fényes, tündöklő) gyolcsba; mert a fehér (fényes, tündöklő) gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei (a megigazulás tetteit jelenti). És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak (meghívottak). És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (igaz (nem hamis); valóságos igéi)” (Jel. 19,7-9) És a dicsőség Urának ígérete mindazok számára, akik megharcolják a hit harcát:  „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; … Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem …fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen [hogy köröskörül borítva légy], és ne láttassék ki [nehogy kitűnjön, és nyilvánvalóvá / ismertté váljon] a te [szégyenletes] mezítelenségednek rútsága [szégyene, gyalázata](Jel. 3,5.18) János apostol lát egy nagy sokaságot, tömeget a trón előtt, és az őt kísérő angyal megkérdi tőle, hogy kik ezek: „És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében…(Jel. 7,14-15) Ézsaiás próféciája pedig így hangzik: „Nagy örömöm telik az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság (megigazulás) palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit” (Ésa. 61,10).
290 Pál apostolon keresztül megerősíti a kijelentést a Szent Szellem: „Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt, kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]” (Róm. 13,7) Péter apostol is így figyelmezteti a hívőket: „Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek (vessétek magatokat minden emberi felettes hatóság, méltóság alá) az Úrért: akár királynak (császárnak), mint feljebbvalónak (mint legfölsőbbnek, fölöttes úrnak)” (1Pét 2:13)
291 A törvény kimondta. hogy: „Ha testvérek laknak együtt, és meghal egyik közülük, és nincs annak fia (fiúgyermeke): a megholtnak (az elhunytnak) felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, akit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből” (5Móz. 25,5-6)
295 Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, Jahve az Örökkévaló a mi Istenünk egy Úr (egyedül Jahve az Örökkévaló az Úr)! Szeressed azért az Urat, Jahvét az Örökkévalót, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lényeddel és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5) „Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened tőled? Csak azt, hogy tiszteld az Urat, Jahvét az Örökkévalót a te Istenedet; hogy minden, és  (mindenben az) ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed (és szolgáld) az Urat, Jahvét az Örökkévalót a te Istenedet teljes szívedből, és egész valóddal” (5 Móz. 10,12).
296 Dávid próféciája pedig így hangzott: „Monda az Úr, Jahve az Örökkévaló
 az én uramnak: Ülj az én jobbomon (a jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.