Zsoltár 24. A megigazultak dicsõséges Királya;

Zsolt. 24,1 Dávid zsoltára, dicsőítése a szombat első napján. Az Úré, Jahvéé az Örökkévalóé a föld és minden gazdagsága; a termékeny föld és a rajta lakók.325

Zsolt. 24,2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, és a folyókon megerősítette, és rögzítette.326

Zsolt. 24,3 Kicsoda megy fel, ki emelkedik fel az Úr, Jahve az Örökkévaló hegyére? És kicsoda áll meg szilárdan az ő szent lakóhelyén?327

Zsolt. 24,4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem vágyik, és sóvárog hiábavalóságra, gonoszságra és nem esküszik meg csalárdságra. Akinek az esze nem csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, és nem esküszik hamisan.328

Zsolt. 24,5 Áldást nyer az Úrtól, - megajándékozza, körbeveszi Jahve az Örökkévaló jóléttel - és megigazulást az üdvösség Istenétől, a megmentő, szabadító Istentől.

Zsolt. 24,6 Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, az a nemzedék, amely hozzá folyamodik. Akik az ő orcáját, az ő jelenlétét keresik. Szela.329

Zsolt. 24,7 Ti eredeti kapuk emelkedjetek fel, emelkedjetek fel, örökkévalóság kapui, hadd jöjjön be, és vezesse be a népet a dicsőség fenséges királya.330

Zsolt. 24,8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Jahve az Örökkévaló, az az Úr, aki hatalmas, verhetetlen a harcban.331

Zsolt. 24,9 Ti eredeti kapuk, emelkedjetek fel! Emelkedjetek fel örökkévalóság kapui, hadd jöjjön be, és vezesse be a népet a dicsőség fenséges királya.

Zsolt. 24,10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.332

---

325 És így folytatódik a kijelentés: „Mert nagy Isten az Úr, Jahve az Örökkévaló, és nagy király minden isten fölött.  Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták” (Zsolt. 95,3-5). És Pál apostol bizonyságtétele: „Mert az Úré a föld és annak teljessége, és minden gazdagsága, és minden, ami azt betölti” (1 Kor. 10,26). Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene” (Zsolt. 50,12) És Dávid válasza: „Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval te fundáltad, Te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti” (Zsolt. 89,12).

326 És így folytatja megvallását Dávid: „Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására” (Zsolt. 104,5-7). Ő: „Aki teremtette az egeket bölcsességgel; mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete. Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete” (Zsolt. 136,5-6). Jeremiás bizonyságtétele: „Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta, és szilárdította meg a világot az ő bölcsességével, és ő feszítette ki az egeket az ő értelmével” (Jer. 10,12). És ismét: „Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget” (Jer. 51,15). Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6). Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló,

megváltód és alkotód, aki az anyaméhben formált. Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem. Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló alkottam mindent. Egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet” (Ésa. 44,24). És az Újszövetség kijelentése a Teremtőről: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten. A mindenség Őáltala lett, Ő általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján. 1,1-3). És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1 Móz. 1,1). De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde megnyilatkozása, kijelentése által teremtetett, hogy a világokat Isten szava alkotta, hogy ami látható, a láthatatlanból és nem a jelenségek világából állott elő” (Zsid. 11,3). Mert: „Az Úr igéje alkotta az eget,és  egész seregét szájának lehelete. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9). Pál apostol bizonyságtétele: „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek trónusok, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17). A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „…: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság,  a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).

327 És Dávid újra azt kérdezi az Úrtól: „… Uram, Jahve Örökkévaló,

ki lehet sátradnak vendége? Kicsoda tartózkodhat, időzhet és lakozhat jövevényként sátorodban, a te hajlékodban? Kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled szent hegyeden?” (Zsolt. 15,1). És így prófétál az Úr lakóhelyéről: „Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem” (Zsolt. 132,13-14). És így könyörög az Úrhoz, megvallva könyörgése okát is: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, és dicsérhetnek téged szüntelen!” (Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5). És buzdít arra, hogy: „Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99,9). [Dávid hol a templom, hol pedig a sátor oltalmáról prófétál, azt mondva, hogy: a templom, a sátor (vagyis a Krisztus teste) - menedékhely, ahol a hívő ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll]

328 A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd, és óvd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és tartsd távol szádtól a csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24). „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, Istenkáromlások” (Mát. 15,19). Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12). Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, ki lehet sátradnak vendége, kicsoda lakozhat, és tartózkodhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, aki feddhetetlenül él, igazságot cselekszik, és törekszik az igazságra, és igazat szól az ő szívében” (Zsolt. 15,1-2). „És senkit sem nyomorgat, nem kegyetlenkedik senkivel, zálogot nem vesz, nem rabol el semmit, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi; A szegényre nem veti rá kezét, tartózkodik az álnokságtól, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár …” (Ezék. 18,16-17). „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak barátja a király” (Péld. 22,11). „És látják majd az ő orcáját, és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4). Az Úr Jézus megerősíti a kijelentést: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte, akik tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen anyag, mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8).

329 Dávid megvallása: „Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat, az én jelenlétemet keressétek! A te orcádat, a Te jelenlétedet keresem, oh Uram!” (Zsolt. 2,8). Dávid tanácsa: „Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját, az Ő jelenlétét szüntelen” (Zsolt. 105,4).

330 Ő jelent meg Ábrahámnak: „…A dicsőségnek, a fénynek, és ragyogásnak Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2). Aki nem más, mint: „… a dicsőség Ura a mi Jézus Krisztusunk…” (Jak. 2,1). A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be vele együtt: 1. csak a megigazultak mehetnek be: „Nyissátok meg nékem az igazságnak, a megigazulásnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat, és hálát adjak! Ez az Úr kapuja: megigazultak mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20). 2. Az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon, hadd jöjjön be az igaz, a megigazult nép, a hűség, a valóság = Ige megőrzője, mert csak az maradhat hűséges” (Ésa. 26,2).

331 Mert: „Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova” (2 Móz. 15,3). Akiről ilyen megvallást tesz Dávid: „A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos” (Zsolt. 89,14). Akivel kapcsolatban így bátorítja Krisztus népét az apostol: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek Isten háborúban győzelmet aratni képes, vitéz, ellenségeit leuralni képes erejében” (Eféz. 6,10). Akit: „e világ fejedelmei és vezetői, és uralkodói közül senki sem ismert fel, egy sem tudta, mert ha felismerték, és ha tudták volna, a dicsőség Urát soha nem feszítették volna meg, nem vonták volna kínoszlopra” (1Kor. 2,8). Aki nem más, mint: a mi Jézus Krisztusunk... Ő a ... dicsőség Ura” (Jak. 2,1).

332 Őhozzá imádkoznak, és neki tesznek fogadást: „És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura!”…” (1 Sám. 1,11). Ő szól az Ő népéhez: „Így szól a Seregek Ura…”  (1 Sám. 15,2). Őreá esküszik a népe: „…Él a Seregek Ura…” (2 Kir. 3,14). Ő van az Övéivel, és ad felemelkedést: „És folytonosan emelkedik Dávid; mert a Seregek Ura vala ő vele” (1 Krón. 11,9). Ő választja ki népe vezetőit: „Én választottalak téged …” (1 Krón. 17,7). Ő:  „…A Seregek Ura az Izráel Istene…” (1 Krón. 17,24). Ő Jákób Istene, és a mi várunk: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela” (Zsolt. 46,8). Ő vezeti harcba népét: „…a seregek Ura harci sereget számlál” (Ésa. 13,4). Ő: „száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!” (Ésa. 31,4). Mert: „az Úr, a Seregek Ura az, aki megérinti a földet…” (Ámós. 9,5). Mikor Ő uralkodik: „elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen” (Ésa. 24,23). Ő a koronánk: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5). Ő vizsgálja a szíveket: „És oh Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20). Ő bátorítja, és erősíti az Ő népét: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,9). Őróla tesz bizonyságot az apostol: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, a sarokkő maga Jézus Krisztus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává a Szellemben” (Eféz. 2,20-22). És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16)