„Egy pók egy vékony szálon leereszkedett egy régi pajta szarufájáról és elkezdte szőni hálóját. Ahogy a hónapok teltek, a háló egyre nőtt. Gondosan kidolgozott szövevénye elkapta a legyeket, szúnyogokat és más apró rovarokat, gazdag táplálékot biztosítva a póknak. Végül már minden más pók irigyelte. Egy nap a pók észrevett egy magányos szálat, mely a szarufa felé irányult. „Vajon miért van az ott? Ez a szál nem fog nekem vacsorát.” Azt a következtetést vonta le, hogy az a szál teljesen szükségtelen, így felmászott amilyen magasra csak tudott és elszakította. Abban a pillanatban az egész háló összegabalyodva zuhant a földre, magával rántva a pókot.
Lehetséges az, hogy olyan sikeresen növekedünk, olyan elégedettek és olyan önhittek vagyunk, hogy elfeledkezünk arról az erős szálról, ami megtart minket?
„Vigyázzatok, el ne feledkezzetek az Úrról, a ti Istenetekről…”
(5 Mózes 8:11 NLT)”
www.maiige.hu
Lehetséges az, hogy olyan sikeresen növekedünk, olyan elégedettek és olyan önhittek vagyunk, hogy elfeledkezünk arról az erős szálról, ami megtart minket?
„Vigyázzatok, el ne feledkezzetek az Úrról, a ti Istenetekről…”
(5 Mózes 8:11 NLT)”
www.maiige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.