Júdás levele: az Úr eljövetele előtti időszakról

Júd. 1,1 Júdás [jelentése: bizonyságtevő, akiért hálát adnak], Jézus Krisztusnak (rab)szolgája. Jakabnak [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő] pedig atyafia, [testvére, köszöntését küldi] az elhívottaknak [azoknak, akik elfogadták a meghívást]. Akik az Atya Istentől [és az Atya Istenben] megszenteltettek [és szentté lettek, akiket Isten az Úr Jézus vére által megtisztított, hogy alkalmassá váljanak a Vele való közösségre]. És Jézus Krisztustól megtartattak [és Jézus Krisztusban megőrzöttek].

Júd. 1,2 Irgalmasság, [(eleosz): vagyis gyengéd, szerető irgalom, és könyörületesség], békesség [(eiréné): vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet adassék néktek [és töltsön be titeket] bőségesen.

Júd. 1,3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, [(szpúdé): és azon fáradozom], hogy írjak néktek a közös üdvösség [(szótéria): vagyis a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, jólét, egészség, megtartatás] felől, kénytelen voltam, [és szükségesnek láttam] hogy intőleg írjak néktek, [hogy báto­rítsalak, buzdítsalak titeket] hogy tusakodjatok [(epagónidzomai): küzdjetek, és elszántan harcoljatok] a hitért, amely egyszer [s mindenkorra] a szenteknek adatott.

Júd. 1,4 Mert belopózkodtak [(pareiszdünó): beférkőztek, és észrevétlenül befurakodtak] valami emberek, [(tisz ti anthróposz): bizonyos személyek] akik régen előre beírattak [(palai prographó): és akik régóta elő vannak jegyezve, és ősidők óta elrendeltettek] ezen ítéletre, [(túto krima): és előre kijelöltettek erre az elmarasztaló ítéletre, és büntetésre]. Istentelenek, vagyis [(aszebész): Isten nélkül élők, elvetemültek] kik a mi Istenünknek kegyelmét [(kharisz): Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását] bujálkodásra fordítják [(aszelgeia metatithémi): arcátlanul megváltoztatják, átalakítják, és mássá teszik, és ezzel más helyzetbe visznek], és az egyetlen Istent és uralkodót, a mi Jézus Krisztusunkat megtagadják [(arneomai): és elutasítják].

Júd. 1,5 Eszetekbe juttatom, mert emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már [(eidó oida): ismertétek, tisztában voltatok vele], és tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből [ptah szellemének házából, vagyis evilágból] kiszabadította, [és kimentette]. Viszontag (deuterosz): utána, másodszor már] azokat, akik nem hittek, elvesztette, vagyis [(apollümi): hagyta, hogy tulajdonából elkerüljön].

Júd. 1,6 És [azokat] az angyalokat is, akik nem tartották [és nem becsülték] meg fejedelemségüket [a maguk eredeti rendjét, és saját hatáskörüket], hanem elhagyták az ő [(apoleipó): saját] lakóhelyüket, [(heauton): a saját dicsőséges mennyei testüket] a nagy nap [(kriszisz)] ítéletére örök [(aidiosz deszmon deszmosz): érzékelhetetlen, és láthatatlan] bilincseken, sötétségben [(téreó): őrizetbe] tartotta.

Júd. 1,7 Miképen, és [(hósz): ahogyan] Sodoma [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora [jelentése: elsüllyedés, elpusztulás, hasadék, szakadék]  és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan [(troposz): hasonló módon] paráználkodtak [(ekporneuó): átadták magukat a fajtalankodásnak, és ugyanúgy feslett életet éltek], és más hústest után jártak, [egy másik ember teste után rohantak érzéki vággyal; másféle hústest utáni kívánság hajtotta őket; és természetellenes gyönyöröket hajhásztak] például vannak előttünk, [például szolgálnak] örök [soha meg nem szűnő] tűznek büntetését szenvedvén.

Júd. 1,8 Hasonlóképen mégis ezek is álomba [képtelen tanításokba] merülvén, a (hús)testet [a húsukat] megfertőztetik [(miainó): beszennyezik, bemocskolják, meggyalázzák], a hatalmasságot [(küriotész): felsõbbséget] megvetik [(atheteó): visszautasítják, semmibe veszik], és a méltóságokat [(doxa): tekintélyeket] káromolják [(blaszphémeó): becsmérelik, rágalmazzák, szitkozódnak, rágalmat terjesztenek, gyalázzák, gonoszul beszélnek róluk].

[Más fordítás: hasonlóképpen ezek a beteg álmokat kergetök mindenek ellenére beszennyezik a hústestüket, és a föléjük helyezett urakat elvetik, az uralkodó hatalmat megvetik, s a dicsőségben élőket káromolják].

Júd. 1,9 Pedig Mihály [jelentése: kicsoda olyan, mint Isten] arkangyal, mikor az ördöggel [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; Sátán másik neve] vitatkozván Mózes holtteste felett vetélkedett, [(diakrinó): az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért] nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr.

Júd. 1,10 Ezek pedig azokat káromolják, [(blaszphémeó): Istent káromolva szitkozódnak, becsmérelnek, gonoszul beszélnek azokról] amiket nem tudnak. Amiket pedig természet szerint tudnak, [(phüszikósz): természetükből adódóan, ösztönösen megértenek] mint az oktalan [(alogosz) értelem nélküli] állatok [(dzóon): élőlények], azok által [megrontják magukat; romlásukra válnak] megromolnak [(phtheiró): eltévelyednek, csábítás áldozatául esnek, és abba belepusztulnak].

Júd. 1,11 Jaj nékik! Mert a Kain [jelentése: szerzemény, nyereség, birtoklás, alkotott, képmás (hodosz): életmódjának] útján indultak el, és [(poreuomai): járnak]. És a Bálám [jelentése: a nép elnyelője, megrontója] tévelygéseivel [(plané: megtévesztéssel, kijátszással] bérért [miszthosz): díjazásért, jutalomért] szakadtak ki, és a Kóré [jelentése: kopár, sivár] ellenkezésével [(antilogia): ellentmondásával, és lázadása szerint] vesztek [(apollümi): pusztultak] el.

Júd. 1,12 Ezek szennyfoltok [(szpilasz): szégyenfoltokként ülnek ott] a ti [(agapaisz): szeretetlakomáitokon], és szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül [(aphobósz): félelem nélkül, szemérmetlenül] veletek [(szüneuókheomai): együtt] lakmároznak, [(heauton) egyedül saját] magukat [(poimainó): pásztorként legeltetve, jóllakatva, dédelgetve] hízlalják. Víztelen, [(anüdrosz): száraz, esőt nem adó] szelektől hányt-vetett [(anemosz peripheró): égtájak felé körülhordozott] fellegek. Elhervadt [(phthinopórinosz): őszi, hervadt, és elszáradt], gyümölcstelen [(akarposz): terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen], kétszer meghalt és tőből [(ekridzoó): gyökerestül] kiszaggatott fák.

[Más fordítás: Olyanok ezek az emberek, mint a piszkos folt a ruhán, vagy a vízben lévő, és a felszinen nem látható sziklazátony, amelyen hajótörést lehet szenvedni, amikor veletek együtt vacsoráznak a gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette / a szél sodorta / felhők, amikből nem esik egy csöpp eső sem / víz nélkül valók /. Mint a terméketlen gyümölcsfák, amiket késő ősszel gyökerestül / kiszakítva / kivágnak - így kétszeresen is elpusztulnak].

Júd. 1,13 Tengernek megvadult habjai, [(agriosz küma): tajtékzó, vad, dühöngő hullámai] a maguk rútságát [(aiszkhüné): saját szégyenüket, gyalázatukat, hitványságukat] tajtékozók; tévelygő bolygócsillagok, akiknek a sötétség [(szkotosz): vakság, tudatlanság] homálya van fenntartva örökre.

Júd. 1,14 Ezekről is prófétált pedig Énok [jelentése: odaszánt, odaszentelt, beavatott], aki Ádámtól [jelentése: vörös földből való ember] fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött [(erkhomai): eljön, megérkezik] az Úr az ő sok ezer [(müriasz): megszámlálhatatlan] szentjével [szentjeinek tízezreivel].

Júd. 1,15 Hogy ítéletet tartson mindenek [mindenki] felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, [és amelyet istentelenül elkövettek]. És minden kemény beszédért, [és káromló szóért] amelyet az istentelen bűnösök [vagyis az Isten nélkül élő céltévesztők] szóltak ő ellene.

[Más fordítás: Hogy (kriszisz): igazságos döntést hozzon mindenkivel szemben. És (exelegkhó): rábizonyítsa, fölfedje, és bizonyítékkal nyilvánvalóvá tegye (aszebész): hitetlenségüket, istentelen módon való, Isten nélküli életüket, és ebből fakadó (ergon): minden cselekedetüket, teljesítményüket és alkotásaikat. És minden (szklérosz): kemény, durva, kegyetlen szót, amelyet a hitetlen, Isten nélkül élők, a (hamartólosz): a célt eltévesztők szóltak Őellene].

Júd. 1,16 Ezek zúgolódók, [(goggüsztész): morgolódók] panaszolkodók, [(mempszimoirosz): sorsukkal elégedetlenek, és sorsuk ellen lázadó panaszkodók, akik a sorsot hibáztatják, és állandóan siránkoznak, és zúgolódnak végzetük miatt]. A maguk kívánságai szerint [(epithümia): és vágyaik, szenvedélyeik szerint] járnak, és [szenvedélyeiktől vezettetve élnek]. Szájuk kevélységet szól, [(hüperogkosz laleó):  kevély, fellengzős, fennhéjázó arcátlan fecsegésük dagadó áradat] haszonlesésből személyimádók [(ópheleia proszópon): érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot húzzanak].

Júd. 1,17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről [(réma): kijelentett Igékről], amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai [(proereó): előre] megmondottak.

Júd. 1,18 Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): az idők végén, a létkor befejeződésekor] lesznek csúfolódók [(empaiktész): gúnyolódók], akik az ő [(heauton): saját] istentelen [(aszebeia): Isten nélküli, hitetlen] kívánságai [(epithümia): vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik Isten nélküli vágyaik szerinti (poreuomai): életmódot folytatnak].

Júd. 1,19 Ezek azok, akik különszakadnak [szakadásokat támasztanak, testi emberek, akik válaszfalakat emelnek, elkülönítik magukat], érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem.

Júd. 1,20 Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Szellemben,

Júd. 1,21 Tartsátok [és őrizzétek] meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd, szerető irgalmát] az örök életre.

Júd. 1,22 És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.

[Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak].

Júd. 1,23 Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a hústest beszennyezett [(miszeó): undorodva még a hústól bemocskolt köntösüket is].

Júd. 1,24 Annak pedig, aki [(dünamai): képes, mert van hatalma] titeket a bűntől [(aptaisztosz): botlás nélküliekként, a botlástól, eleséstől] megőrízhet, [(phülasszó): vigyázással és erővel megoltalmazhat] és az ő dicsősége [(doxa katenópion): fényességes, ragyogó színe] elé állíthat feddhetetlenségben [(amómosz): hibátlanul, kifogástalanul, feddhetetlenül, megtámadhatatlanul] nagy örömmel [(agalliaszisz): kitörő örömujjongással].

Júd. 1,25 Az egyedül [(monosz): az egyetlen] bölcs Istennek, a mi [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító] megtartónknak, dicsőség, [(doxa): tisztelet, méltóság, fenség, dicséret, imádás] nagyság, erő és hatalom [öröktől fogva] most és mindörökké. Ámen.