Ige: Lehetsz-e nyugtalan a szeretted miatt?

Pál apostol vallomása:

 „Mikor pedig Troásba mentem és megérkeztem* a Krisztus evangéliuma ügyében, hogy Krisztus örömüzenetét hirdessem, és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt szellememnek nyugodalma. Semmi nyugtot nem hagyott a szellemem, nem „oldódott fel”, nem „engedett ki”, „feszült maradt”, mivelhogy nem találtam ott Tituszt, az én atyámfiát, az én testvéremet**

Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába” (2 Kor. 2,12-13)

*Troásba menetelük pedig így történt: „Eljárván pedig Frigiát és Galáczia tartományát, mivelhogy eltiltatnak a Szent Szellemtől, hogy az igét Ázsiában hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Szellem. Áthaladván azért Misián, lemennek Troásba” (Csel. 16,6-8).

**Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kívánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7).