A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:

a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.

Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretetnek nem jutott hajó.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítséget kért a többiektől:

 

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.

A Szeretet megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

 

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

 

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Oh, Szeretet - mondta a Bánat, én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

 

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.

 

Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt.

Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.

Amikor földet értek, az öreg elment.

A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

 

- Az IDŐ volt, mondta a Tudás.

- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet.

- Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

http://www.jezus.350.com/tortenetek/sziget.htm