Készítette: Kereszteny HirekBarátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzõi ruhád?
(Máté 22, 12)
Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik. A király „barátom"-nak szólítja, tehát azok közül való volt. Velük akarta ünnepelni a „menyegzõt", de ennél hiányzott a legfontosabb: a menyegzõi ruha. Ez pedig Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14). A menyegzõi ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplõ nép. A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben való turkálás pontosan ellentéte az ünnepi magatartásnak. A hála, dicséret és imádat ünneplõ emberekké tesz minket a hétköznapokban is.
Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni, de régi életüket sohasem számolják fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok, mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni, nem volt alapos megtérésük. „Hogyan kerültél ide?" Egyszerûen becsempészted magad? Nem volt életközösséged Krisztussal, mégis elhitetted magaddal és mások is veled, hogy Isten gyermeke vagy? Mindez csak vallásos formaság volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad, de nem felülrõl plántálták beléd. Mondogattad, hogy „Uram! Uram!", de ezt a dicsõséges nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe. Fenntartottad az istenfélõ élet látszatát, de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte régi, gonosz lényedet. Kegyes csalásban éltél.
Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent soha. Elõtte nem állhat meg a kegyes látszat. Lehull az álarc. „Az pedig hallgatott." Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta magát és kedvezõ fénybe állította személyét. De ennek most már vége. „Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külsõ sötétségre!" - hangzik a király rendelkezése. Szörnyû ítélet vár minden hamis és képmutató emberre. Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteirõl, de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye, ezért valóban a sötétséghez tartozik. Tulajdonképpen már régóta megkötözte õt a bûn és a saját énje. - Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet, hanem azok, akik a király barátai akartak lenni, de soha nem fogadták el az Õ lelkületét. A király „barátom"-nak nevezi, de éppen ez teszi súlyossá bûnét. Annak akart látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb, legszörnyûbb dolog.
Carl Eichhorn
Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni, de régi életüket sohasem számolják fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok, mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni, nem volt alapos megtérésük. „Hogyan kerültél ide?" Egyszerûen becsempészted magad? Nem volt életközösséged Krisztussal, mégis elhitetted magaddal és mások is veled, hogy Isten gyermeke vagy? Mindez csak vallásos formaság volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad, de nem felülrõl plántálták beléd. Mondogattad, hogy „Uram! Uram!", de ezt a dicsõséges nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe. Fenntartottad az istenfélõ élet látszatát, de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte régi, gonosz lényedet. Kegyes csalásban éltél.
Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent soha. Elõtte nem állhat meg a kegyes látszat. Lehull az álarc. „Az pedig hallgatott." Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta magát és kedvezõ fénybe állította személyét. De ennek most már vége. „Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külsõ sötétségre!" - hangzik a király rendelkezése. Szörnyû ítélet vár minden hamis és képmutató emberre. Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteirõl, de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye, ezért valóban a sötétséghez tartozik. Tulajdonképpen már régóta megkötözte õt a bûn és a saját énje. - Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet, hanem azok, akik a király barátai akartak lenni, de soha nem fogadták el az Õ lelkületét. A király „barátom"-nak nevezi, de éppen ez teszi súlyossá bûnét. Annak akart látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb, legszörnyûbb dolog.
Carl Eichhorn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.