"Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a
megszentelteket" (Zsid 10,14).
Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy
bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen
magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére.
Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az
értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és
igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).
Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk
Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk. Ahol Isten öröme nincs jelen,
ott már munkában van a halál.
Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus
halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az
dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk. Nem érdemelhetjük
ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk. Minden közbenjárás hasztalan, ha
tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt,
amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk. "Nem kívánok ezen az úton
járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös." - "Nincs más
név..." (Csel 4,12).
Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi
kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő
vére által" (Kol 1,14). Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával,
arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne.
Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy
jóvá formálja őket. Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül
rosszak vagyunk. A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen
embert szentté teszi Jézus halála által.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.