A Te Igéd megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az
együgyűt. - Zsoltárok 119,130.
Tinédzserkoromra ágyhoz kötött beteg lettem. Az
orvostudomány akkori állása szerint halálra ítélt. Egész addigi életemben
hallottam prédikációkat az újjászületésről, ismertem Isten akaratát az
üdvösséggel kapcsolatban. Így, amikor betegágyamon az Úrhoz jöttem, semmi
kétség nem volt bennem afelől, hogy Ő meghallgat engem. E tekintetben megvolt a
megfelelő megértésem. Ezért nem kételkedtem, nem is hitetlenkedtem az
üdvösségemmel kapcsolatban. Elfogadtam az üdvösséget és tudtam, hogy üdvösséget
nyertem.
De még mindig fekvőbeteg voltam! Persze, akkor még nem
értettem, mit mond az Ige az isteni gyógyításról, az imáról és a hitről. Addig
csak azt hallottam a prédikátoroktól a gyógyulással kapcsolatban: „Ezt csak
hagyd az Úrra. Ő tudja ezt a legjobban.” Így igaz, de Isten az Igéjében már
gondoskodott arról, hogy megkaphassuk a legjobbat!
A Biblia hosszas tanulmányozása után eljött az idő, amikor
megértettem, hogy pontosan milyen lépéseket kell megtennem az imában, és
megvilágosodott előttem, hogyan tudom felszabadítani a hitemet. Ha előbb
rájöttem volna, már hónapokkal azelőtt kiszállhattam volna a betegágyból.
Istennek nem volt előre meghatározott ideje a meggyógyításomra. Ez nem így van.
Ő mindennap ugyanaz! A baj nem Istennel volt, nem is azzal, hogy meg akar-e
engem gyógyítani. Velem volt a baj. Mihelyst rájöttem, hogy mit mond Isten
Igéje a gyógyulásról, és ennek megfelelően cselekedtem is, meglett az
eredménye! Ahogy jön a világosság, a hit már ott van.
Megvallás: Meg fogom ismerni, mit mond Isten Igéje, és a
szerint fogok cselekedni. Így eredményeket fogok elérni. Gondom lesz arra, hogy
Isten Igéje bejusson a szellemembe. A világosság jön, a hit pedig követi azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.