Ige: Krisztus népét kezdettől fogva üldözték, és üldözni is fogják

Pál apostol megvallása: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk [háborúságunk; szorongattatásunk; üldöztetésünk] felől, amely Ázsiában (jelentése: mocsár) esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk [hogy képességünket messze felülmúló teher (nyomás) nehezedett reánk], úgyhogy életünk [életben maradásunk] felől is kétségben [bizonytalanok; végsőkig tanácstalanok, zavarban voltunk, vagyis elcsüggedtek] valánk.

Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem [abban az] Istenben, aki feltámasztja [életre kelti] a holtakat.

Aki ilyen nagy halálból [halálos veszedelemből] megszabadított [kiragadott bennünket] és megszabadít minket: akiben reménykedünk [elváró reménységgel számítunk, és megbízunk], hogy ezután is meg fog szabadítani [ki fog menteni]” (2 Kor. 1,8-19)

Mert Isten azt tanácsolja: „Ne bízzatok... egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, Az Úr megszabadítja az elfogottakat” De: „Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és (hús)testi erőre támaszkodik!”

Mert: „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni” (Zsolt. 146,3.5-7; Jer. 17,5; Zsolt. 118,8)

És hogy ki az az Isten, Akiben bízni kell, Aki feltámasztja a halottakat, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak (mert) én feltámasztom azt az utolsó napon” (Ján. 6,47.54)

Az Istenben való hit és bizalom teszi lehetővé, hogy az állandó életveszély ellenére hirdettessék a Krisztus: „hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek” (1 Tim. 4,10)

És bár: „Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”

De: „Meg (is) szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké” (1 Kor. 15,31; 2Tim. 4,18)

De szükség van imatámogatásra: „Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten előtt, Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek Júdeában...” (Róm. 15,30-31)