Egy évvel ezelőtt
történt. Sokáig úgy gondoltam, hogy annyira személyes jellegű átélés, hogy nem
kell megosztanom másokkal. 2-3 hónapja azonban erőteljesen megfogalmazódott
bennem, hogy tárjam fel, és Jézus nevét magasra emelve, vérének erejét
mélyebben megismerve és alkalmazva, szárnyaljon Szellemben és igazságban fogant
imádatunk !
Egy vasárnap
délutáni dicsőítés során azt az akkor még újnak számító dalt énekeltük, hogy
„BEMEGYEK A SZENTEK SZENTJÉBE…” Az Úr jelenlétében elcsendesedve adtam át magam
én is, hogy átitatódjak. S akkor egy látást láttam.
* *
*
Ókori templomépület
homlokzata magasodott előttem. Néhány lépcső vezetett felfelé, amin lassan
lépkedtem, szüntelenül a bejáratra szegezve a tekintetem.
Áhítattal megtelve
értem a lépcső tetejére, ahol az ajtó helyett Jézus vérén át léphettem be Isten
jelenlétébe. Olyan volt, mint egy mindent beborító, aranyló zuhatag! Lágyan
mélybe ömlő vízesésre, vízfüggönyre emlékeztetett. Mintha megállt volna az idő…
Megtisztulva,
felfrissülve, más emberként mentem tovább, de a vérzuhatag jött utánam, jött
velem, és átszellemülten énekeltem:
„Uram, dicsérlek,
dicsérlek! Neved áldom szent vagy, szent vagy, Uram!”
Az engem megmosó vér lepedő nagyságú zászlóvá vált a
kezemben, amit magasan a fejem fölé tartva lengettem, hódolva Istennek. JÉZUS
VÉRE A DICSŐÍTÉSEM ERŐTELJES RÉSZÉVÉ VÁLT.
Az ének kezdődött
elölről, és folyamatosan láttam magamat a Bárány vérén át, benne és vele az Úr
előtt. A hatalmas és mégis könnyed zászló lassanként betakart, körbe-körbe
tekert. Jézus véréből szőtt ruhám dicsőítő köntösként öltöztetett fel.
Kimondhatatlan
érzés töltött el! Az imádat olyan fokát éltem át, ahol már nincs szó, ami
méltóképpen kifejezné a hálát és a csodálatot, ahol megszűnik az én, és az Úr
minden mindenben.
Legapróbb
sejtjeimet is átjárta a dalszöveg, mintha átlátszó lettem volna. Jézus vére csodálatos
erő, megmenekülésünk ára! Megtisztít, elmélyíti és dinamikussá teszi a
dicsőítést, betakar és felöltöztet az imádat alázatos köntösébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.