John Osteen: Élő víznek folyamai részlet.: AZ ELSŐ CSODÁK

Felismertem, hogy buzgó hívő emberek sokasága van a különböző felekezetekben. Olyanok, akik nem részesültek a Szent Szellembe merülés ajándékában. Közöttük buzgó szolgálattevők ezrei valóban szeretik Jézust, és mindent megtesznek, ami tőlük telik. Mégis nincsen ilyen irányú tapasztalatuk.

Nem válogattunk abban, amikor hírül adtuk mindenfelé, ami a gyülekezetünkben történt. Nem egészen értettük a kritizálást, amiért a Biblia ilyen vonatkozásait is feltártuk. Szeretjük Krisztus testének teljességét, és azt kívántuk minden egyes tagjának, örüljön velünk a Szent Szellem mibennünk kiteljesedett hatalmának.

Különleges időszak volt ez, amikor a saját baptista gyülekezetemben megkíséreltem minden tagnak a Szent Szellembe merülés ajándékát közvetíteni. Igyekeztem nagyon bölcsen cselekedni, de ma már biztos vagyok benne, hogy az angyalok engem figyelve jót mosolyoghattak erőlködésemen és sok-sok hibámon.

Szüntelen arról beszéltem: Jézus ma is változatlanul csodát tevő. Sürgettem, higgyék el a gyógyulási csodákat. Biztos voltam, hogy az első gyógyulási csoda közöttünk, számukra is meggyőző lesz, és elfogadják a Szent Szellemet.

Ekkoriban született a kislányunk. Az orvos megállapította, hogy a járási, és beszéd hibáját nem fogja kinőni, az agyi fejlődési rendellenessége miatt. Feleségem, és én kezünket ráhelyezve könyörögtünk Istennek, hogy gyógyítsa meg őt. Néhány hónap alatt teljesen elmúlt a betegsége. Úgy, hogy az orvos csodának minősítette a változást. Ma is ép, és egészséges, és az óta főiskoláit is befejezte az Oral Róbert Egyetemen. (történetét leírja a „This Awakening Generation” című könyvem).

Lányunk gyógyulása láttán egyeseknek mégis kétségei maradtak. Ismétlődő, látványos csodákat vártak. Én, pedig arról prédikáltam, hogy mindez nem lehetetlen.

Egy nap gyülekezetünk egyik elöljárója próbára akart tenni, talált számomra egy próbatételi esetet. Egy próbatételi esetnek, valamilyen kifejlődött halálos betegség igen alkalmas, mondjuk a rák, szívbaj, tuberkulózis, leukémia, gyógyíthatatlan fertőzés. Ilyent ugyanis nem olvasunk a Bibliában, Jézus gyógyításai között. Ezzel ki lehet próbálni a bibliai igazságok helytállóságát. Ebben az esetben egy súlyos szívbeteg volt, akit elém hoztak. Az elöljáró testvérem előkészítette a látogatást, én meg vettem a kis olajos szelencémet, és vele mentem. Úgy gondoltam: „Biztosan meglátják most a gyógyulást, és hinni fognak”!

-És mi történt? Imádkoztam, és néhány nap múlva meghalt a beteg! – hála Istennek, ő teljesen készen volt a távozásra. Így hát úgy éreztem magam, nekem is jobb lett volna vele együtt elmenni a mennybe, mint itt maradni, ebben a kényes helyzetben. Igen nehéz szakaszon kellett átjutni a csodák, és a gyógyulás folyóinak megindulásakor.

Nem ember az, aki a csodát és gyógyítást teszi, hanem ISTEN!!

Hatalmának folyama az Ő uralma alatt áll, és annak adja azt, akinek akarja.

Nem adtam fel a dolgot. Néhány hét múltán egy nagy, kifejezetten gyógyítási alkalmat készítettem elő a saját baptista gyülekezetemben. A betegek előrehívását terveztem, hogy olajjal megkenve rájuk helyezzem kezem a gyógyulásuk érdekében. Meg is jegyezte valaki: ez teljesen szokatlan, egy baptista gyülekezetben. Valóban, olyan, mintha valaki a római Vatikánban egy táncoló, ujjongó, hangos „Jerikói körmenet”-et csinálna. Sohasem felejtem el ezt a vasárnapot, de a gyülekezet sem! Előre hívtam a betegeket, és ők jöttek. Soha nem gondoltam, hogy ilyen sokan szenvednek a betegségtől egy baptista gyülekezetben együtt levők közül. Amint előrejöttek, válogatás nélkül mindenkire rátettem a kezemet, és olajjal megkentem. És mind ugyanolyan betegen ment vissza a helyére, mintha semmi sem történt volna. Életem egyik legsötétebb napja ez volt. Ma nevetek együgyűségemen, de akkor sírtam.

Az Úrhoz fordultam utána: „Miért nem gyógyult meg senki?” - Szívemben kialakult a válasza: „Hirdesd az én Igémet, a többit bízd Énrám!” Eddig azt mondtam el, hogy mit képes Isten tenni, de nem mondtam el az aznapra szóló üzenetét, ami felkészíthette volna szívüket a csoda elfogadására.

A Róma 10:17-ben azt mondja a Biblia: „A hit tehát hallásból van, a hallás, pedig a Krisztus beszéde által!”

Így hát Isten szavát teljes hittel hirdettem tovább, megosztottam a hallgatósággal, amire Isten feljogosított, és éreztem, ahogyan az eljut a szívükig.

Egyik csütörtök este különleges jelenlétét éreztem az Úrnak, a szolgálatom során. Az evangéliumokról szóltam, milyen dicsőséges volt Jézussal járni, amint azt a négy evangélium visszaadja. Megéreztem, amint Jézus belép közénk a gyülekezetbe. Az első padban ült egy mozgássérült gyermek. A lába, és a bokája rendellenes növésű volt, és évek óta ortopéd cipőt hordott. A bokái teljesen merevek, és mozgásképtelenek voltak.

Azon az estén éreztem, ahogyan megindulnak a csodák folyói. Jézus megérintette őt, és bokái hangosan roppantak, és azonnal tudott járni!

A hír azonnal széjjelfutott. A folyam megindult. Isten népe felismerte a VALÓSÁGOT. Mások nem hitték. Akik viszont hitték, azokban hatalmas éhséggel támadt fel a Szent Szellembe merülés megtapasztalása. – Mások is meggyógyultak.

Ezekben a napokban minden este volt imaalkalmunk, az emberek jöttek-mentek. Sokan felálltak, s hittel elmondták, hogy azért jöttek, mert igénylik a Szent Szellembe merülést, s azért jöttek, hogy részesüljenek benne.

Végül is, mintegy kilencvenen tapasztalták meg a Szent Szellem hatalmának teljes kiáradását.

Sok ámulatra méltó dolog történt ebben az időszakban. Egyesek igen haragossá váltak először. Ami, - letéve lázadásukat – teljesen elmúlt, amint végül részesedtek a Szent Szellemben, és elnyerték az Ő áldását, az Isten előtt megalázkodva.

Az irodámban volt egy derűs eset is. Néhányan össze szoktunk jönni ott imádkozni. Ezen az estén a bemerítendőkkel összejöttünk imádkozni néhányan. Egy diakónus testvér is mindenképpen ott akart maradni velünk együtt imádkozni. Azokban a napokban mindig akadt valaki, aki elriadt az összejöveteltől. Ez a diakónus azonban, aznap este eltökélt volt. Szokásom szerint a bemerítő öltözékemet az ajtó hátán levő fogasra akasztottam. Ez egybe volt szabva egy pár gumicsizmával. Ahogyan az ott függött, a csizmák vagy fél méterrel magasabban voltak a padlónál. Szokás szerint a lámpát lekapcsoltuk, hogy ne zavarjon. A feltartott kezek ne kényszerítsék a másik imádkozót is erre. Diakónusunk már a sötétbe lépett be. Gyorsan letérdelt, és bekapcsolódott az imádságba. Közben ő is, amint felemelte a kezeit, hozzáért a levegőben lógó csizmákhoz, nem tudva, mi az ott. Ő azt hitte, az Úr valakit a levegőbe emelt. Ez annyira mélyen érintette, hogy azon az estén a Szent Szellembe merülésben ő is részesült. Sohasem említettük neki, hogy mi volt az, amit érintett.

Eseménydús, örömteli napok voltak ezek.

A Cselekedetek könyvének a második részében olvashatjuk a vallásos csoportok különböző viselkedését, a Szent Szellem kiáradása, és a nyelveken-szólás, láttán. Sokan teljesen megzavarodtak, mások elcsodálkoztak, egyesek kételkedtek, mások csúfolódtak. Mindezekkel mi is találkoztunk azokban a napokban, a Szent Szellem kiáradása kapcsán.

A kirobbanóan boldog baptisták egy kisebb csoportja, mindig Jézusról beszélt, és nyelveken szólt. Egy sokkal nagyobb csoport csodálkozva figyelt. Mindenesetre a hír gyorsan terjedt. Még olyan is visszakerült, hogy „Az Osteen testvér kábítószerrel teszi őket olyan felszabadulttá, hiszen semmi más okra nem vezethető vissza! Biztosan kábítószerről van szó!”

Mások azt mondták: „Az Osteen testvér hipnotizálja őket!” Voltak, akik a gyermekeiket eltiltották, távol tartották mindettől. Óh ezek a drága testvérek, mi okom volna bírálni őket? Biztos, hogy az értetlenséget én és mások igehirdetéseinek hiányosságai okozták bennük. „Az ó tömlőbe nem fér bele az új bór.”

Mindenesetre a folyó folyt, és mi boldogok voltunk. Úgy éreztük, mindenütt el kell ezt hirdetni, és evangélizációra készültem. Az én áldott testvérem, és munkatársam F.E. Ward testvér egy iskolai, nagy előadótermet bérelt ki. És széleskörűen hirdettük a tervezett alkalmat. Sokfelől jöttek össze, sok féle felekezetből valók, hogy hallják Isten erejének rendelkezésre álló, mai történetét.

Jól előttem van az, akkor együtt lévő gyülekezet, az a sok száz sokfelől jött ember. Elmondtam, mi történt velem, és a többiekkel. Bemutattam a Bibliából, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!” (Zsidó 13:8). Hirdettem Isten Igéjét. Isten ma is hasonlókat tehet, ha hittel rászánják magukat, jöjjenek előre, és mindezért együtt imádkozunk.

Legnagyobb csodálkozásomra, hittek a szónak. Azelőtt nem láttam ilyen hosszú sorát az embereknek. Úgy tűnt, mindenki meg akar gyógyulni bajából. A sor ahogyan mozgott, nem volt vége még, amikor már az eleje kiért a teremelőtti előtérbe. A gyomrom fel-le járt az izgalomtól, ahogyan ott álltam. Egy kis Baptisa prédikátor, aki éppen csak most részesült a Szent Szellembe merülésből, másokon segíteni akar?! Úgy éreztem, sokkal könnyebb lett volna a dolgom, ha csak néhány emberről van szó. De ekkora tömeggel szembenézni?!

Az ördög azt mondta: „és mit teszel, ha ezek nem újulnak meg?” – és más ezernyi dolog kavargott még a fejemben. Végül így válaszoltam: „És mit teszel te ördög, ha ezek megújulnak!!”

Amint az első felért elém az emelvényre, a vele egy felekezetből valók, mind lélegzet visszafojtva figyeltek rá. Ő egy harminc év körüli férfi volt. Kérdeztem: mi a baja?- Mondták, akik ismerték: még soha sem tudott beszélni! – „Istenem”! – gondoltam, „hát nem lehetett volna valami egyszerűbbel kezdeni, egy fejfájóssal, vagy gyomorbajossal???”

Isten nagyon könyörületes. Bizonyára mosolygott kínlódásomon. – Majd eszembe juttatta az igéket, amit Lukács 10:19-ben olvasunk: „Ímé, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején…!” - meg azt, hogy: „..ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki…!” (Márk 16:17).

Felismertem, most már nem egyedül vagyok. A Szent Szellem bennem van, ott áll mellettem. Egyszer csak hallom a hangomat: „Parancsolom neked, te néma ördög, az Úr Jézus Krisztus nevében: menj ki ebből az emberből!” – Az ember hallott, és én a mikrofont a szájához tartottam, miközben mondtam: mondja: „Köszönöm Neked Úr Jézus!” - Egyszercsak csengő hangon megszólalt: „Köszönöm Úr Jézus!” - a hallgatóságon kirobbanó öröm lett úrrá.

Ezen az összejövetelen nyilvánvalóvá vált, hogy Jézus Krisztus valóban él. A csodás gyógyulások sorra megindultak, és a szükséget szenvedők pusztájában elindult a folyó.

Mindezt, amit Jézus tett az evangélizáció során, itt nem tudom mind elmondani. Sokan megmenekültek, és elnyerték a Szent Szellembe merülést. Mások csodát éltek át, amint elérte őket Isten Szeretetének, és kegyelmének folyója.

Dicsőséges események voltak. A sátán ellenünk állt, de legyőzetett. Arra buzdítlak, csatlakozz a győzteshez! Amikor a sátán egy lépést feléd lép, te állj ellene, kettőt lépj felé! – Egy nagy evangélista ezt így fogalmazta meg: „Csak addig ijeszt a sátán a vele való összetalálkozáskor, míg észre nem veszem, az ördög saját ijedtségét!”

Egy tanmese jut eszembe, egy nagydarab emberről. Azzal szórakozott, hogy másokat megijesszen. Egyszer listát is készített, kiket fog sírásig ijeszteni a faluban. Egyik ismerőse kérdi, mit csinálsz? – Válaszolja a nagytermetű, a tájszólásával: „listát készítek, kit tudnék leütni.” - legalábbis így értette a másik. És izgatottan kikapta a kezéből a papírt. – legnagyobb megrökönyödésére, a lista elején a saját nevét látta. Ekkor haragosan rászólt a nagydarab emberre: „Te engem nem fogsz megütni!” – Erre az engedékenyen így válaszolt: „akkor inkább kihúzlak a listámról”.

Az ördög is valahogy így van. Egy nagy erős alkat, aki megkísérel mindenkire ráijeszteni, és legyőzni. De a Biblia azt mondja, az I. Péter 5:8-9-ben:”Legyetek józanok, és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit nyeljen el. Álljatok ellene a hitben szilárdan…!” – A te neved (is) a listáján van. El akarja hitetni veled, hogy le tud győzni. De te állj ellene. Emlékezz rá: Jézus minden hatalmat neked adott az ellenség felett! – Jézus nevében kiűzheted a démonokat. Jézus által több vagy, mint győztes. Benned van Ő, és nagyobb Ő, mint aki a világban van. A Biblia azt mondja Jakab 4:7-ben: „álljatok ellene az ördögnek, és elfut előletek!” – Tudjátok, mit tesz a gonosz, amikor mindennek igazságát megérti? – Gyorsan előkapja a radírt, és megszelídülten mondja: „ez esetben jobban teszem, ha kihúzom a neved a listámról”.

Kényszerítsük a gonoszt: sürgősen vegye elő a radírját, és Isten népének neveit törölje ki a listájáról. A Biblia azt mondja János 8:32-ben: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít tiéteket!”

Van, aki arról számol be, hogy az ördög naphosszat környékezte őt. A Biblia azt mondja: ha Jézus megjelenik, a sátánon félelem lesz úrrá és kéri: ne kínozza! – Ha valaki téged kérdez: „hogy vagy?” – jó dolog, ha mondhatod: „Dicsőség az Úrnak: megkínoztam ma az ördögöt! Menekült! Győztem felette, az Úr Jézus Krisztus nevében!”

Szerte a világon láthatjuk a győzelmet, a feltámadt, és élő Úr Jézus Krisztus hatalmas folyamait, ahogyan kihozza az elveszettek ezreit az Úrhoz. Csoda, csodát követ az Ige hirdetése nyomán. Sokszor az evangélizáció csak néhány száz hallgatóval indul. De Jézus csodája láttán ezrek futnak össze, hogy hallják az Igét. Hasonlót tapasztaltunk Indiában, és a Filippi szigeteken. Később lesz még szó erről is.

A folyók minden hívő életén át kiáradhatnak. Az évek során megtanultunk, szabad utat engedni neki. A mi tapasztalatainkba vetett bizalom, másnak is segít megtapasztalni Isten csodás hatalma kiáradásának csatornáit.

Jézus mondja: élő vizek folyamai ömlenek azokból, akik a Szent Szellembe merülésben részesültek. A helyes ismeret, és gyakorlat kialakulásáig sok hiba nehezíti a szabad folyást. Ezekről szól a következő fejezet.