...meghallotta az Úr hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az Úr,
imádságomat elfogadta az Úr!" (Zsolt 6,9-10).
Ez az én tapasztalatom is.
Pecsétet üthetek rá, hogy Isten ígérete igaz. Sok-sok alkalommal csodálatosan
meghallgatta szolgája imádságát, és most is meghallgatja könyörgéseimet, nem
fordítja el fülét tőlem. Áldott legyen érte szent neve!
Annyi bizonyos, hogy a
zsoltáros bizalmában rejtőző ígéret nekem is szól. Hadd tegyem magamévá hittel:
„imádságomat elfogadta az Úr".
Elfogadja, nem felejti el, és úgy és akkor teljesíti majd, ahogy és
amikor szerető bölcsessége ezt a legjobbnak tartja. Szegényes kis imámat a nagy
Király elé viszem, Ő pedig meghallgat, és kegyelmesen elfogadja kérésemet.
Ellenségeim nem hallgatnak meg, de az én Uram meghallgat. Azok kigúnyolják
könnyes imáimat, de az én Uram nem. Ő meghallgatja és szívén viseli
könyörgéseimet.
Micsoda fogadtatás ez. Mi
elfogadjuk Krisztust, az Úr pedig - Fia érdeméért - elfogad minket és imáinkat.
Áldott legyen ez a drága név, amely
szabad utat biztosít imáinknak még
az arany kapun át is.
Uram, taníts engem imádkozni.
Hiszem, hogy meghallgatod könyörgésemet. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.