Nem, Uram, nincsenek válaszaim. Már kérdezni sem akarok.
Csak lerogyni eléd, a fájdalom súlyát tovább nem cipelni.
Magamra maradtam. Egyedül vagyok. Olyan távoli lett minden.
Nem értem, nem értem meg a vigasztaló szavakat.
Csak arra kérlek, hogy gyújts fényt, egy kicsiny fénysugarat
legalább,
abban a keserű sötétben, bennem. Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.