Kolossé levél 3. fejezet: A Krisztusban elrejtett életünk (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Kol. 3,1 Annakokáért ha feltámadtatok [életre keltetek] a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,

Kol. 3,2 Az odafelvalókkal [az odafent való dolgokkal, a mennyeiekkel] törődjetek [azokon elmélkedjetek]* nem a földiekkel**

* (phroneó): gondolkodjatok; vágyakozzatok, az kösse le a figyelmeteket; egy cél felé irányultan törekedjetek a cél elérésére, és ne engedjétek magatokat semmitől eltéríteni. (szinte szemellenzősen halad).

** (gé): föld, mint látható világ; földi ország.

Kol. 3,3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.

Kol. 3,4 Mikor a Krisztus, [Aki] a mi életünk, megjelenik [(phaneroó): láthatóvá lesz], akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek [phaneroó): láthatóvá lesztek] dicsőségben [akkor ti is megdicsőülve (doxa: fényben, ragyogásban) vele együtt láthatókká lesztek, megmutatkoztok]*

*Mert az Úr: „Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt, megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg, (kegyelemből kaptátok a megváltást); [kinek kegyelme által megszabadultatok, üdvözültetek]. És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,5-6)

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok [elszakadtatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok (miért vesztek) magatokra olyan kötöttségeket (szabályokat), mintha még a világban élnétek (amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők)]” (Kol. 2,20).

Mert nemcsak meghaltatok, hanem Vele együtt el is temettettek: „Eltemettetvén [(szünthaptó): együtt elhantol valakivel, azaz szellemben hasonlóvá válik, hasonul] Ő vele együtt a (Szent Szellembe való) bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe [(energeia): cselekvés, beavatkozás] vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból. [a halottak közül].

És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [akiket halottakká tettek az elesések; (paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített [életre keltett] együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, [az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta]” (Kol. 2,12-13).

És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba (vagyis a Szent szellembe), az ő (Jézus) halálába merítkeztünk be?

Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk] (Róm. 6,3-5).

Mert: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele” (Róm. 6,8).

A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

A bemeritkezés következménye: Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” ( Gal. 3,27)

Kol. 3,5 Öldököljétek meg* [adjátok halálra] azért a ti földi [testi] tagjaitokat** [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Paráznaságot [házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanságot*** bujaságot**** [szenvedélyt], gonosz*****kívánságot [rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros, ártalmas; értéktelen, haszontalan vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt, gerjedelmet], és a fösvénységet [a kapzsiságot; mohóságot, a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást], ami bálványimádás [hiszen az a bálványimádás egyik fajtája]******

*Öldököljétek meg: [(nekroó): halálba ad, halottá tesz.

**Tagjaitokat: (melosz) a test (szóma = személy) egy-egy funkciót végző része.

***Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes érzületet, mindazt, ami nem érintkezhet Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben]

****Bujaság (pathosz): felfokozott érzelmek, szenvedély, „pátosz”.

*****Gonosz: (kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros, ártalmas; értéktelen, haszontalan.

******Már az Úr Jézus így figyelmeztet: „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [bűnre csábít; tőrbe ejt; botlásba visz (kelepcébe csal)], vájd [távolítsd el; szakítsd] ki azt és vesd el [dobd el] magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = egész személyed) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye, az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba; (csal kelepcébe); csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól.

Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = személyed) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára vettessék [jusson; a pokolba (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota) kerüljön]” (Mát. 5,29-30).

A Szent Szellem pedig kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „(És) paráznaság… és akármely (bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is neveztessék (még szóba se kerüljön) ti közöttetek, amint szentekhez illik (méltó). Sem undokság (szemérmetlenség), vagy bolond (ostoba) beszéd, vagy trágárság (kétértelműség), melyek nem illenek. Hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.

Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség (engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,3-7).

Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a (hús)test (kívánsága) a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (viaskodnak), hogy ne azokat cselekedjétek (tegyétek), amiket akartok (szeretnétek). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24).

„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket].

Se paráznák, [g.(pornosz): prostituált, parázna, kicsapongó] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak]. Se férfiszeplősítők, [férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvajok] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonlesők] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát]” (1 Kor. 6,9-10).

„Kerüljétek [távoztassátok el; Fussatok, meneküljetek] a paráznaságot. [(pornejá): - prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést); szellemi értelemben: bálványimádás; Istentől való elesés]. Minden bűn, [(hamartéma): céltévesztés, vétek] melyet az ember cselekszik, [elkövet; tesz] a testen [(szóma): személyiség] kívül van.

De aki paráználkodik, [(porneuó):- prostitúciót, szajhaságot művel, azaz (szó szerint) kielégíti törvénytelen (szexuális) vágyát, vagy (képletesen) bálványt imád, paráználkodik, fajtalankodik] a maga teste [(szóma): személye] ellen vétkezik. [(hamartanó): - a szó szoros értelmében: eltéveszti a célpontot (átvitt értelemben) hibázik, vétkezik]” (1 Kor. 6,18).

Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mi is ilyenek voltunk, amíg a világban éltünk: „Akik között forgolódtunk egykor [közéjük tartoztunk] mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva emberi természetünk] szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek [mint a többi ember] is” (Eféz. 2,3).

Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).

Ezért: „Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő (csalárd és gonosz) kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek];

Megújuljatok pedig a ti elméteknek [(núsz): bensőtök] szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban [(dikaioszüné): Hit által való megigazulásban] és valóságos [(alétheia): maga a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, az Ige] szentségben” (Eféz. 4,22-24).

Ne a régi életvitelek (anasztrophé: életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés) szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,14).

Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).

És ezt akkor tudjátok megtenni, ha bemerítkeztetek Szent Szellembe: „Mert [mindannyian] akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]” (Gal. 3,27).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt)” (Kol. 3,10).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

„Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

Kol. 3,6 Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség [(apeitheia): hitetlenség, engedetlenség; makacsság; csökönyös és lázadó] fiaira;

Kol. 3,7 Melyekben ti is jártatok régente. [ti is ezeket tettétek, ilyen életmódot folytattatok egykor], mikor éltetek azokban [mikor ezekből állt az életetek]*

*És így folytatja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).

De: „Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3).

Mert bizony ti is így éltetek: „Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ [(koszmosz): a teremtett világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a (világ)korszak szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez], ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség] fiaiban munkálkodik. [dolgozik; működik, tevékenykedik].

Közéjük tartoztunk mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva emberi természetünk] szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek [mint a többi ember] is” (Eféz. 2,2-3)

Kol. 3,8 Most pedig vessétek el magatoktól [tegyétek le, hagyjátok el] ti is mindazokat. haragot [ne haragudjatok többé senkire], fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot; ne dühöngjetek]. Gonoszságot [a rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást; rágalmazást; az ocsmány beszédet; az átkozódást] és gyalázatos [(aiszkhrologia) mocskos, ocsmány, trágár] beszédet [szájatokból].

Kol. 3,9 Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt*

*És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden korban élő, újjászületetett ember számára: „Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,31).

Hanem: „Levetvén azért (vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat), minden álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság), képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés, féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd)” (1Pét 2,1).

És: „Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok) egymást atyámfiai (testvéreim). Aki megszólja (rágalmazza) atyjafiát (testvérét), és aki kárhoztatja atyjafiát (vagy ítélkezik felette), az a törvény ellen szól (az a törvényt rágalmazza), és a törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik).

Ha pedig a törvényt kárhoztatod (a törvény felett ítélkezel), nem megtartója, hanem (ítélő)bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó (a törvényadó és az ítélőbíró), aki hatalmas megtartani és elveszíteni (aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat (hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak. 4,11-12).

A helytelen beszéd, helytelen cselekedeteket eredményez, de ti: „Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. Más fordításban:

[Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil. 2,3).

Az Úr Jézus jelentette ki, hogy: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből [jó tárházából] hozza [hordja] elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] kincseiből [tárházából] hozza elő [szórja ki a rosszat] a gonoszokat.

De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,35-37).

Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg (teszik tisztátalanná) az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (és tanúskodások), /isten/káromlások. Ezek fertőztetik meg (és teszik tisztátalanná) az embert…” (Mát. 15,18-20).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt)” (Kol. 3,10).

Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni…”! (3 Móz. 19,11).

És: „Ezek azok a dolgok (logosz: Igék), amelyeket cselekedjetek: Igazságot (alétheia: valóság, isten Igéje) szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17)

Kol. 3,10 És felöltöztétek amaz új [(neosz): fiatal, friss] embert, melynek újulása van [aki megújul] Annak ábrázatja szerint való ismeretre [annak képére és hasonlatosságára], aki teremtette azt.

[Más fordítás: Aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt; a teljes megismerésig]:

Kol. 3,11 Ahol nincs többé görög [hellén, vagyis pogány] és zsidó [(iúdaiosz): júdeai]: körülmetélt és körülmetéletlen, idegen [(barbarosz): barbár, műveletlen], scithiai [szittya], (rab)szolga, szabad [(eleutherosz): szabad, független, a kötelékektől, a rabszolgaság kényszerétől mentes], hanem minden [a Krisztus] és mindenekben Krisztus (van). [Más fordítás: Csak maga Krisztus a fontos, csak Ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [hiten keresztül]” (Róm. 3,30).

„Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [vagyis pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják. Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot nyer. Megmenekül (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadul (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/” (Róm. 10,11-13).

És azért vagyunk egyek, mert: „Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma = személlyé; egésszé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Mert [mindannyian] akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]. Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Beteljesült az Ige, amely azt mondja: „… monda Isten: Teremtsünk [Alkossunk] embert a mi képünkre [képmásunkra] és hasonlatosságunkra [hozzánk hasonlóvá]; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon [állatokon], mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26)

„Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté [Istenhez hasonlóvá alkotta] azt. Férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak [embernek], amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2)

Kol. 3,12 Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai [(eklektosz): kiválasztott, értékes, kedvencei]. Szentek [(hagiosz): Istennek szentelt, a világtól Isten számára elkülönített]. És szeretettek [(agapaó): Mert Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele]. könyörületes [a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző] szívet [(szplankhnon): szív: bensőből fakadó érzések], jóságosságot [kedvességet, gyengédséget], alázatosságot [szerénységet], szelídséget [(praotész): jóindulat, barátságosság, higgadtság], hosszútűrést [türelmet]*

*És így folytatódik a kijelentés: A szentség konkrét cselekedetet jelent: „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz].

Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

Hiszen: „… az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját (tulajdon) népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (5 Móz. 7,6).

És az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók [(kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást ingerlők, egymásra irigykedők. [Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]” (Gal. 5,26).

Mert ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10).

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén egymást szeretetben [Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2).

Hát ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32)..

Továbbá: „Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3).

„Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/] hordozzátok. [(basztadzó): elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, teljessé tesz] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«.

Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]” (Gal. 6,2).

Az Úr Jézus bemutatta, hogy mindezek a tulajdonságok hogyan nyilvánulnak meg a cselekedetekben: „És körüljárja [bejárta] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [a mennyek] országának Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt; királyi uralmának jó hírét; a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között.

Mikor pedig látta vala a sokaságot [a tömeget], könyörületességre indult rajtuk [megszánta őket; megesett rajtuk a szíve], mert el voltak gyötörve és szétszórva [és elesettek, fáradtak és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek voltak], mint a pásztor nélkül való juhok” (Mát. 9,35-36).

És az Úr Jézus: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten [a mennyek] országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget [fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]” (Mát. 4,23)

Kol. 3,13 Elszenvedvén [(anexomai anekhó): elnézőnek lenni a másikkal szemben; eltűrni, elviselni] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna; miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is*

*És így folytatja az Úr: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg (engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)…” (Márk. 11,25-26).

Hogy mit jelent a türelem, arról így beszél az Úr: Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22).

„Nézzünk fel Jézusra, (a hitnek fejedelmére) a hit szerzőjére és beteljesítőjére…” (Zsid. 12,2).

És: „… az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is [amely a Krisztus Jézust jellemezte]” (Fil. 2,5)

Aki: „… tökéletesen engedelmeskedett Istennek mind halálig …«” (Fil. 2,8).

„És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek” (Zsid. 5,9)

Kol. 3,14 Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. [Más fordítás: Mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; és összefogó ereje]*

*Az apostolok újra-és újra arra tanítják a mindenkori hívőket, hogy: „És járjatok [(peripateó agapé): éljetek isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul

[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]: (Eféz. 5,2).

És ismét: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók (tartsatok ki) az egymás iránti (elszánt, megállás nélküli, heves, forró) szeretetre (egymás odaadó agapé: szeretetében,); mert a szeretet sok vétket (sérelem, bűn) elfedez (befed, betakar) (vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).

És nemcsak az egymás szeretetére buzdítanak, hanem minden ember szeretetére: „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül, vagyis teljesen odaszánni magad]

mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]” (Róm. 13,8).

Az Úr Jézus így szólt a mindenkori tanítványaihoz: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (és erről fogja megtudni) mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).

Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).

És ismét: „A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1).

Ennek eredménye, hogy: „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott” (1 Ján. 3,22-24).

És ismét: „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1 Ján. 4,21)

Kol. 3,15 És az Istennek [a Krisztusnak] békessége [(eiréné): vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] uralkodjék a ti szívetekben (a ti bensőtökben).* Amelyre el is hívattatok [az] egy testben [(szóma): személyben]** és háládatosak legyetek***

*Az Úr Jézus ígérete az övéinek: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen (és ne is csüggedjen)!” (Ján. 14,27).

**Egy testben hívattatok el, mert: „… sokan egy test (szóma=személy) vagyunk [szómát = testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,5).

hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté (szóma = személlyé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor 12,13).

Így:„… az Ő testének (szómato = az Ő személyének, teljes lényének) tagjai vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

Hiszen. „Csak egyetlen Test van és egyetlen Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy reménységre hívott meg Isten benneteket]” (Eféz. 4,4).

***Pál apostol mutat példát arra, hogy miért, és hogyan kell hálát adnunk szüntelen: „Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4).

„Istenem, hálásan köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos]” (2 Kor. 9,15)

Kol. 3,16 A Krisztusnak beszéde [(logosza): Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden bölcsességben. Tanítván és intvén [(nútheteó): eszébe juttatva, emlékeztetve, figyelmeztetve] egymást zsoltárokkal [(pszalmosz): hangszerkísérettel énekelt dal; dicsőítés], dicséretekkel [(hümnosz): elbeszélő stílusú dicséret, magasztaló ének, Istent dicsőítő költemény], szellemi énekekkel [(ódé): improvizált szöveg; prófécia, vagy nyelveken éneklés, vagy annak magyarázata]. Hálával zengedezvén [énekeljetek] a ti szívetekben [bensőtökben] az Úrnak. [Más fordítás: Isten iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat, és a Szent Szellemtől származó énekeket]*

*És folytatódik a kijelentés: „Mi következik ebből, mit kell hát tenni; mi hát a helyes, testvéreim? Mikor összejöttök, mindeniteknek [kinek-kinek] van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]. (1 Kor. 14,15.26).

És nem a napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal], énekelvén és dicséretet mondván szívetekben [(kardia): szív = a szellemi élet központja (a benső)] az Úrnak

[Más fordítás: a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket]. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,19-20).

És így folytatja az apostol: „mi következik ebből? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet] a szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is]” (1 Kor. 14,15.26).

Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).

Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében (sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem). Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

(Más fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).

Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk (ujjongjunk) a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel (ujjongjunk előtte énekszóval)” (Zsolt. 95,1-2).

És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2).

Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben (mindenért) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1 Thess. 5,17-18).

És továbbiakban így buzdít Dávid: „Örvendezzetek (és vigadjatok) ti igazak (megigazultak), az Úrban; a hívőkhöz (az igaz/megigazult emberekhez) illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat (adjatok hálát az Úrnak) citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón (szépen zengjenek hangszereitek)” (Zsolt. 33,1-3).

„Énekeljetek (zengjetek) Istennek, énekeljetek (zengjetek); énekeljetek (zengjetek) királyunknak, énekeljetek (zengjetek)! Mert az egész föld királya az Isten: (zengjetek neki éneket) énekeljetek bölcsességgel” (Zsolt. 47,7-8)

Kol. 3,17 És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [(onoma): név, amely magába foglalja a hatalmat, tekintélyt, jellemet] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala*

*És Ismét: „Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).

„Szüntelen imádkozzatok. Mindenben (mindenért) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1 Thess. 5,17-18).

Az Úr Jézus ígérete az Övéinek: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14)

Kol. 3,18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): aláveti magát] a ti férjeteknek [éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az Úrban. [mert ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak]*

*Így folytatódik a kijelentés: „Akarom pedig, [szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak [(ánér): - férfi (a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed). De jelenti az érettkoru embert is], feje [(kephalé): - Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a közvetlen függőség jelképe] a Krisztus [Felkent]; az asszonynak [(güné): nőnemű emberi lény. Többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje (eredete, forrása) pedig a férfiú; [a nőnek feje azonban a férj] a Krisztusnak feje (eredete, forrása) pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).

És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje (eredete, forrása) a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje (eredete, forrása) az egyháznak, és ő a test (a személy) üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben” (Eféz. 5,22-24).

Péter apostol részletesen kifejti az engedelmesség okát, és a feleség feladatát: „… az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek (vessék magukat saját férjeik alá) hogy ha némelyek nem engedelmeskednének (nem hisznek, engedetlenek, nem fogadnak szót) is az igének (engedetlenek volnának is az igével szemben). Feleségük magaviselete (életvitel, életvezetés, magatartás) által ige nélkül is megnyeressenek (meggyőzessenek) (őket az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyeri).

Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen (tiszta, ártatlan, szerény, egyszerű, tökéletes, szemérmes) életeteket (szemtanúi lesznek a ti félelemben leélt, szent tisztaságú forgolódásotoknak, istenfélő, tiszta élteteket figyelik).

Akiknek ékessége ne legyen külső(séges), hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való (fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözet). Hanem a szívnek elrejtett embere (a rejtett belső ember), a szelíd (alázatos) és csendes (a helyét megtartó, egy helyben maradó, csendes, nyugodt, békés) szellem romolhatatlanságával (a maga romolhatatlan valóságában). Ami igen becses (értékes) az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek (bíztak), engedelmeskedvén az ő férjüknek (úgy ékesítgették ugyanis egykor magukat, hogy férjüknek alárendelték, alávetették magukat).

Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek (helyesen éltek), és semmi félelemtől (fenyegetéstől) nem rettegtek (féltek, rémültök meg) (szenvedélyek fel nem kavarnak titeket)” (1Pét 3,1-6).

És: „Legyenek mértékletesek (józanok), tiszták, háziasak, jók, férjük (iránt) engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék (nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét)” (Tit. 2,5)

Kol. 3,19 Ti férfiak, [(agapaó): isteni szeretettel. Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad, eggyé válni vele] szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák; ne legyetek hozzájuk keserű szívvel; s ne bánjatok és viselkedjetek durván velük; és ne legyetek kemények irántuk; s ne legyetek indulatosak velük szemben]*

*A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta, kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]” (Eféz. 5,25).

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az ismeretnek megfelelően feleségükkel). Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7)

„A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének. Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]” (1 Kor. 7,3.5).

És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó agapé): éljetek isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul

[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).

Kol. 3,20 Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben [engedelmeskedjetek, és mindenben hallgassatok szüleitekre]; mert ez kedves az Úrnak [az Úrban]*

*A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a különböző kihívott gyülekezetekben: Ti gyermekek szót fogadjatok [engedelmeskedjetek; (hüpakúó): meghallgat, figyel, engedelmeskedik, szót fogad, alkalmazkodik, elfogadja a tanácsát, aláveti magát] a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz [ez a helyes; (dikaiosz): tisztességes, illő; Isten követelése];

»Más fordítás: Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos, így van rendjén, ez kötelesség«. Tiszteljed [becsüld, értékeld] a te atyádat és a te anyádat, ami az első parancsolat [(prótosz): kezdeti, eredeti, nagyon jelentős, elsőrangú útmutatás] ígérettel [amelyhez ígéret is kapcsolódik]. Hogy jól legyen néked dolgod [hogy boldog, sikeres] és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3).

És az Ószövetségben fejti ki a Szent Szellem az Ige értelmét: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).

Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott aki kevésre becsüli (aki gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,16).

Ezért: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld. 23,22).

„Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (szíved, a te bensőd); Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven (Más fordítás: mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked).

Az irgalmasság és igazság (a szeretet és hűség) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz (így találsz) kedvességet és jó értelmet (jóindulatot) Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,1-4)

Hát: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját (útmutatását), és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd (és hordozd) a nyakadba (fűzve). Valahová mégy, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled

(Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat). Mert szövétnek (lámpás) a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító feddések (figyelmeztető intés)” (Péld. 6,20-23)

Kol. 3,21 Ti atyák [apák], ne bosszantsátok [ne ingereljétek (erethidzó): ingerel, elkeserít] a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek [hogy el ne csüggedjenek; nehogy bátortalanokká, kedvetlenné váljanak];

»Atyák, ne bánjatok keményen gyermekeitekkel, és ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek, és hogy meg ne riadjanak«*

*Az efézusi (jelenése: vég), így ír az apostol: „Ti is atyák ne ingereljétek [haragítsátok meg; ne keserítsétek el] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése [(nuthesia): a szó eredeti értelme szerint jelenthet figyelmeztetést és óvást a veszedelmek ellen, melyek a jövőben leselkednek rájuk] szerint [hanem az Úr útmutatása szerint neveljétek és fegyelmezzétek őket]” (Eféz. 6,4).

Mert: Aki engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az kevésbé szereti őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és útmutatást ad neki” (Péld. 13,24).

Tehát: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól (Más fordítás: Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól). A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság (szívéhez /bensőjéhez/ hozzátartozik az ostobaság); de a figyelmeztetés; példa, tanítás, útmutatás messze elűzi őtőle azt” (Péld. 22,6.15).

És: Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne” (Péld. 29,17)

Kol. 3,22 Ti (rab)szolgák, szót fogadjatok [engedelmeskedjetek] mindenben [minden tekintetben] a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak. nem a szemnek szolgálván [még akkor is, mikor nem látnak benneteket, ne látszatra szolgáljatok], mint akik embereknek akarnak tetszeni [mint akik embereknek akarnak hízelegni]. Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel, szívbeli egyszerűségben], félvén az Istent [az Úr iránti tiszteletből].

Kol. 3,23 És valamit tesztek, szívből cselekedjétek [élettel, teljes odaszánással, lelkesen végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy, mint az] embereknek [Más fordítás: Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek];

Kol. 3,24 Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak (rab)szolgáltok. [Más fordítás: tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]*

*Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak félelemmel [(phobosz): tiszteletteljes félelem] és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, [félő tisztelettel és egyszerű szívvel] mint a Krisztusnak. Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni [(anthrópareszkosz): embereknek hízelgő, emberek tetszését kereső], hanem mint Krisztus (rab)szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát lélekből »(pszükhé): teljes odaszánással, lelkesen«.

[Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok. Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással]. Jó akarattal [örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veendi [azt fogja kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,5-8).

És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek (szolgák) teljes félelemmel (tisztelettel) engedelmeskedjenek az uraknak (vessétek magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és kíméleteseknek (engedékeny, szelíd, jóindulatú), de a szívteleneknek (szigorú alá) is” (1Pét 2,18).

És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék (méltassák teljes tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).

Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek) mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek (ne feleseljenek). Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak), hanem teljes jó hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi megtartó (üdvözítő) Istenünknek tudományát ékesítsék (és díszére váljanak) mindenben” (Tit. 2,9-10).

Kol. 3,25 Aki pedig igazságtalanságot [igazságtalanul] cselekszik [igazságtalanságával kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának. [azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]*

*Újra és újra megismétli a Szent Szellem: „Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [Nála nincs részlehajlás; protekció]” (Róm. 2,11).

Hát: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.

[Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]” (Gal. 6,7).

Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veendi [azt fogja kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,8).

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, (erős), hatalmas és rettenetes (félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17)