2019. július 28.

SZÍVERŐSÍTŐ (6. rész): A kezdet és a vég / Szívbunker

A webhely névjegye
YOUTUBE.COM
'Mert az a jó, ha KEGYELEM által erősödik meg a szíved!' A SZÍVERŐSÍTŐ című TV műsort a Szívbunker közösség alkalmain rögzítettük. http://szivbunker.hu http:...


Az Úrnak gondja van a gyermekeinkre

 „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, (meg öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (a megigazult), sem azt, hogy a magzatja, (a gyermeke) pedig kenyérkéregetővé, azaz koldussá vált volna”
 (Zsolt. 37,25)





Úr Jézus!


Egyedül képtelen lennék az ördöggel szemben győzni, de hálás vagyok a Te győzelmedért, mely az én életemben is érvényes. Ámen





Magasztalunk Úr Jézus!



Mert amíg: halandó ember lovagolt az első helyen, veszedelem, háború, pusztulás tört ránk, de kihoztál megszabadítottál a veszedelemből bennünket, és a nyugalom, a megpihenés helyére vezettél.
(Zsolt. 66,12)






Örökkévaló Isten az Úr!


„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, Jahve az Örökkévaló? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi”
(Ézsaiás 40:28-29 )

Megfáradtál? Kérd az Ő erejét, és Ő megadja, mert megígérte.





Az imáró


„Az Úr Jézus iránt való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle”
(1 Ján. 5,14-15).


Hát bízzunk az Úrban!






Joseph Prince: Isten szerető kedvessége feléd


 „Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket.  Isten így akarta megmutatni — még a jövendő korszakoknak is — kegyelmének határtalan gazdagságát irántunk, akik a Krisztus Jézushoz tartozunk” (Efezusi 2:6-7, EF)

Előfordult már veled, hogy kijöttél a sodrodból és megharagudtál Istenre, amikor egy nehéz időszakon mentél keresztül? Ez történt Jézus tanítványaival, amikor egy hatalmas viharba keveredtek. Attól való félelmükben, hogy megfulladnak, Jézushoz kiáltottak, aki mélyen aludt a csónakban: „Mester, nem törődsz vele, hogy elpusztulunk?!” (Márk 4.38,EF).
Miután megvádolták Őt, hogy nem törődik velük, azt gondolhatnánk, hogy Jézus megdorgálta őket. Azonban, helyettük a szél kapta a dorgálást, amit nagy nyugalom követett (Márk 4:39). Mivel Jézus gyöngéden szerette a tanítványait, nem fecsérelte arra az időt, hogy megsértődjön. Helyette nem vesztegette az időt, és megoldotta a problémát, ami annyi aggodalmat és félelmet okozott nekik.
Ugyanez történt a két nővérrel, Máriával és Mártával, akik nem haboztak Jézussal tudatni, hogyan érezték magukat amiatt, hogy napokkal a bátyjuk halála után jelent csak meg. Mindketten ugyanazt hányták a szemére: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” (János 11:21,32, EF)
Mindkét nővér látta Jézus csodáit, irgalmát és szeretetét. Azonban, fájdalmukban, arra koncentráltak, hogy Jézus megakadályozhatta volna Lázár halálát, de nem tette. Nem ismerték a szívét – ami annyira tele volt szerető kedvességgel irántuk, hogy soha nem hagyná őket cserben és még odáig is elment, hogy feltámassza halott testvérüket.
Mennyei Atyád látja, hogy próbálsz a felszínen maradni a vihar közepette. Látja, hogy próbálsz gondoskodni magadról és a családodról, miközben azt gondolod: „Ha én nem veszem kézbe a dolgokat, akkor senki sem fogja!” És Ő szeretné, ha ismernéd a szívét, ami tele van szerető kedvességgel irántad, és szeretné, ha tudnád, hogy Ő nem sértődik meg azért, mert rosszat mondtál, vagy gondoltál Róla. Azt akarja, hogy tudd, mennyire az a vágya, hogy segítsen és megáldjon. Szóval ne gyötrődj tovább, hanem egyszerűen fogadd el az Ő ki nem érdemelhető kegyelmének gazdagságát és szerető kedvességét.
Útravaló gondolat: A vihar közepette Jézus azt szeretné, hogy tudd, hogy Ő akar és fog is segíteni és Ő meg akar és meg is fog áldani.

Joseph Prince
                                                                          Magyar fordítás: ahitatok.hu

https://www.ahitatok.hu/joseph-prince/667-isten-szereto-kedvessege-feled.html


Gézáné Erdös
 
 
BIZONY BIZONY, EZ ÍGY IGAZ! ÁMENNNNNN!






Nagyszalontai Bárka Keresztyén Gyülekezet




2019. július 4.

Sok vizek sem olthatják el

A webhely névjegye
YOUTUBE.COM
Az Úr Jézus dicsőítése, magasztalása, kegyelméért, túláradó szeretetéért

Máté evangélium 7-8. fejezet.


Máté evangélium 7. fejezet: Az ítélkezés.

Mát. 7,1 Ne ítéljetek [ne ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is].108
Mát. 7,2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, [felebarátaink magatartásának kedvezőtlen mellékértelemmel elítélése, bírál(gatása), rosszallása], olyannal ítéltettek [olyannal fognak titeket is megítélni, fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]
Mát. 7,3 Miért nézed [nézegeted; látod meg] pedig a szálkát [forgácsot, (szilánkot)], amely a te atyádfia [testvéred] szemében van, a gerendát [a hosszú, nehéz fadarabot] pedig, amely a te [saját] szemedben van, nem veszed észre?
Mát. 7,4 Avagy mi módon [és hogyan] mondhatod a te atyádfiának [testvérednek; embertársadnak]: Hadd, vessem ki [távolítsam el, dobjam ki] a szálkát [forgácsot,(szilánkot)] a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda [hosszú, nehéz fadarab] van?
Mát. 7,5 Képmutató [te színészkedő, kétszínű], vesd [dobd] ki előbb a gerendát [azt a hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját] szemedből, és akkor gondolj arra [és aztán fogsz elég élesen (tisztán) látni ahhoz], hogy kivessed [kidobjad] a szálkát [a forgácsot, szilánkot] a te atyádfiának [testvérednek] szeméből!
Mát. 7,6 Ne  adjátok azt, ami szent [a szent dolgokat], az ebeknek [ne szolgáltassátok ki az Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [szórjátok, dobjátok oda] a disznók [sertések] elé, hogy meg ne tapossák [nehogy széttapossák] azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak [szét ne tépjenek] titeket [mert aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak].111
Mát. 7,7 Kérjetek és (meg)adatik néktek [kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek].
Mát. 7,8 Mert [minden] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik].
Mát. 7,9 Avagy ki az az ember közületek [vagy talán van olyan ember közöttetek], aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, [netán] követ ád néki?
Mát. 7,10 És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki?                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Mát. 7,11 Ha azért ti gonosz [romlással teli] létetekre [noha rosszak vagytok] tudtok a ti fiaitoknak [gyermekeiteknek] jó ajándékokat [adományokat] adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei [égi] Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!112
Mát. 7,12 Amit akartok [szeretnétek] azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, bánjanak], mindazt ti is úgy [ugyanazt] cselekedjétek [tegyétek meg] azokkal [velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Ez a törvény és a próféták tanításának lényege].
Mát. 7,13 Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az az út, amely [félre], a veszedelemre [romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [rajta mennek be].
Mát. 7,14 Mert szoros [szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [rátalálnak,rálelnek arra].114
Mát. 7,15 Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda, ügyeljetek] pedig a  hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
Mát. 7,16 Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés gyomnövényről] fügét?115
Mát. 7,17 Ekképpen [így hát] minden jó fa jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt terem [érlel]; a romlott [rossz; hitvány; haszontalan] fa pedig rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt terem.
Mát. 7,18 Nem teremhet [nem hozhat; nem képes; nem tud] jó fa rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt; romlott [rossz; hitvány; haszontalan] fa sem teremhet [hozhat] jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt.
Mát. 7,19 Minden fa, amely nem terem jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik [dobnak (vetnek, hajítanak)].
Mát. 7,20 Azért [tehát] az ő gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket [ismertek is rájuk].116
Mát. 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, [királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [teszi] az én mennyei Atyám akaratát.
Mát. 7,22 Sokan mondják majd nékem [áradoznak] ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e [jövendöltünk; tanítottunk-e], és nem a te nevedben űztünk-e [dobtunk ki] ördögöket [démonokat; gonosz szellemeket], és nem cselekedtünk-e [tettünk-e] sok hatalmas dolgot [csodát; nem történt-e sok erő-megnyilvánulás általunk] a te nevedben?
Mát. 7,23 És akkor vallást teszek [kijelentem; kinyilvánítom; megvallom] majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem [színem elől], ti gonosztevők [akik a törvény megrontásán munkálkodtok; akik a törvénytelenséget cselekedtétek].117
Mát. 7,24 Valaki azért hallja, [mindenki, aki valóban meghallgatja] én tőlem e beszédeket [ez igéimet], és megcselekszi azokat [és tettre váltja őket], hasonlítom azt a bölcs emberhez [hasonló lesz az okos (az olyan eszes, megfontolt és meggondolt) emberhez], aki a kősziklára építette az ő házát:
Mát. 7,25 És ömlött [eleredt, zuhogott, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [áradások jöttek; kiáradtak a folyók; ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak; süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [nekidőltek, nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; (rázúdultak a házra); és ostromolták azt a házat]; de nem dőlt [nem omlott] össze: mert a kősziklára építtetett [mert alapja a kősziklára volt vetve].
Mát. 7,26 És valaki hallja [mindenki, aki meghallgatja] én tőlem e beszédeket [aki hallja e szavaimat, igéimet], és nem cselekszi [nem teszi] meg [nem váltja tetté] azokat, hasonlatos lesz a bolond [olyan ostoba, balga] emberhez, aki a fövényre [(parti)homokra] építette házát:
Mát. 7,27 És ömlött [eleredt, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és jöttek az áradások; kiáradtak a folyók; ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak; süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [rázúdultak arra a házra, és ostromolták azt és az leomlott nagy zúdulással]; és összeomlott, és nagy lett annak romlása [és hatalmas kár keletkezett benne; és teljesen elpusztult; (és összeomlott nagy zuhanással, összedőlt és romhalmazzá vált].118
Mát. 7,28 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [befejezte, bevégezte az ige szólását)], álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán [A tömeget nagyon megrázta  a tanítása / az Ő tudománya, szó szerint: ki voltak ütve, magukon kívül voltak a megdöbbenéstől]:
Mát. 7,29 Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [teljhatalma (felhatalmazása) van], és nem úgy, mint az írástudók. [és farizeusok; törvénytanítók].

Máté evangélium  8. fejezet: Jézus betegeket gyógyít:

Mát. 8,1 Mikor leszállott [lejött] vala a hegyről, nagy sokaság [nagy tömeg csatlakozott hozzá és] követé őt.
Mát. 8,2 És ímé [egyszer csak] eljövén egy bélpoklos [leprás], leborula [térdre esék] előtte [lábához borult], mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem [hatalmad van, hogy megtisztíts].120
Mát. 8,3 És kinyújtván kezét, megilleté [megérintette; megfogta] őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal [azon órában, haladéktalanul] eltisztult annak poklossága [leprája].
Mát. 8,4 És [ekkor] monda [megparancsolta] néki Jézus: Meglásd [vigyázz, ügyelj, hogy], senkinek se szólj [senkinek se mondd el]. Hanem eredj [menj el], mutasd meg magadat a papnak, és vidd [ajánld] fel az [áldozati] ajándékot, amelyet Mózes (el)rendelt, bizonyságul [tanúbizonyság-tételül] nékik [hogy bizonyíték legyen számukra, hogy meggyógyultál].121
Mát. 8,5 Mikor pedig beméne [beérkezett] Jézus Kapernaumba, egy százados méne [lépett] hozzá, kérvén őt [és segítségül hívta],
Mát. 8,6 És ezt mondván: Uram, az én (rab)szolgám otthon gutaütötten [bénán] fekszik, és nagy kínokat szenved [borzasztóan gyötrődik, nagy fájdalmai vannak, szenved].
Mát. 8,7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
Mát. 8,8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok [én arra elég] méltó [nem vagyok érdemes rá; nem érdemlem meg], hogy az én hajlékomba [házamba; fedelem alá; otthonomba] jöjj [betérj; belépj]; hanem csak szólj egy szót [egy Igét], és meggyógyul [éppé lesz] az én (rab)szolgám.
Mát. 8,9 Mert én is hatalmasság alá vetett [hatalom (fennhatóság) alatt álló] ember vagyok, és vannak alattam vitézek [és nekem is vannak alárendelt katonáim, akiknek én parancsolok]. És mondom egyiknek: Eredj el [indulj útnak], és elmegy [elindul]; és a másiknak: Jöszte [jer csak], és eljő; és az én (rab)szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
Mát. 8,10 Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék [meglepődött, megdöbbent], és monda az őt követőknek [kísérőinek]: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet [senkinél].
Mát. 8,11 De [azt] mondom néktek, hogy sokan eljőnek [sokan fognak érkezni]  napkeletről és napnyugatról [is], és letelepednek [asztalhoz dőlnek] Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában [királyságában]:
Mát. 8,12 Ez ország fiai pedig [akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat] kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás (jajgatás, siránkozás) és fogaknak csikorgatása.123
Mát. 8,13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el [(menj) haza], és legyen néked a te hited szerint [Ahogy hittél, úgy történjék veled]. És meggyógyult annak szolgája [legénye] abban az órában.122
Mát. 8,14 És [aztán] bemenvén [betért] Jézus a Péter házába, látá [észrevette], hogy annak napa [anyósa; hideglelésben] fekszik és lázas [lázban ég].
Mát. 8,15 És illeté [megérintette, megfogta] annak kezét, és elhagyta őt a láz [a hideglelés]; és fölkele, és szolgála nékik.
Mát. 8,16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst [démontól megszállottat; démonizáltat; akikben gonosz szellem volt], és egy szóval [igével] kiűzé a tisztátalan [gonosz] szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget [akik gonoszul szenvedtek.  Akik szerencsétlenül, nyomorúságosan, rosszul voltak]    
Mát. 8,17 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott [az Ézsaiás prófétán át szólt ige], így szólván: Ő vette el [Ő viselte; Magára vette, hordozta, eltávolította, megszüntette] a mi erőtlenségünket [gyengélkedéseinket; gyengeségeinket; bajainkat], és ő (el)hordozta [eltávolította. (Itt: betegségeinket Ő vette le rólunk)] a mi betegségünket [fájdalmainkat; nyavalyáinkat, csapásainkat].125
Mát. 8,18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot [tömeget] maga körül, parancsolá [úgy rendelkezett], hogy menjenek [keljenek át] a túlsó partra.
Mát. 8,19 És [ekkor azonban] hozzámenvén [eléjárul] egy írástudó [törvénytanító egy törvénymagyarázó], monda néki: Mester [tanító], követlek téged, akárhova mégy.
Mát. 8,20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok [odújuk; vackuk] és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.127
Mát. 8,21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat [apámat].
Mát. 8,22 Jézus pedig monda néki: [te csak] Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Mát. 8,23 És mikor a hajóra szállt vala [beszállt a bárkába], követék őt az ő tanítványai.
Mát. 8,24 És ímé nagy háborgás lőn [heves vihar (nagy rengés) támadt] a tengeren [a tavon], annyira, hogy a hajót [a bárkát már-már] elborítják vala a hullámok; ő pedig [azonban] aluszik [lepihent, és szunnyadott] vala.
Mát. 8,25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték [felébresztették] őt, mondván: Uram [Urunk], ments [tarts] meg minket; mert elveszünk [mindjárt elpusztulunk, meghalunk].129
Mát. 8,26 És monda nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek]. Ekkor fölkelvén [felállt], megdorgálá [megfeddte; ráparancsolt] a szeleket és a tengert [a tavat], és lőn nagy csendesség [nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett].
Mát. 8,27 Az emberek pedig elcsodálkozának [megdöbbentek, és elámultak], mondván: Kicsoda ez [honnan való ő], hogy mind a szelek, mind a tenger [a tó] engednek [engedelmeskednek] néki?
Mát. 8,28 És amikor eljutott [átért] vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába [földjére], két ördöngős [démontól megszállott, démonizált] ment eléje [jött szembe vele; közeledett felé]. A sírboltokból kijövén, igen [rendkívül] kegyetlenek [veszélyesek, dühöngő őrültek voltak], annyira, hogy senki sem mer [senki sem tudott miattuk] vala elmenni [végigmenni, közlekedni] azon az úton.
Mát. 8,29 És ímé [egyszer csak] kiáltának [felkiáltottak, rikoltottak, sikítottak, felordítottak]: mondván Mi közünk te veled [mi dolgunk van nekünk egymással, mit akarsz tőlünk, mi bajod velünk] Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy [a kijelölt, az elrendelt] idő előtt meggyötörj minket? [megkínozz bennünket]?
Mát. 8,30 Tőlük [messze] távol pedig egy nagy disznónyáj [disznócsürhe; disznókonda] legelészik [turkált] vala.
Mát. 8,31 Az ördögök [démonok; gonosz szellemek] pedig [esengve] kérik [kérlelték] vala őt [és könyörögtek neki] mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba [disznócsürhébe] mehessünk [küldj a disznókondába]!
Mát. 8,32 És monda nékik: Menjetek [takarodjatok]. Azok pedig kimenvén [előjöttek; kijöttek az emberekből], (bele)menének  a disznónyájba [és megszállták a sertéseket]: és ímé az egész disznónyáj [az egész konda, az egész csürhe] a meredekről [a lejtőről] a tengerbe rohana [lezúdult], és oda vesze [beleveszett; belefulladt] a vízben [s elpusztultak a hullámok között].
Mát. 8,33 A pásztorok [kondások; kanászok] pedig elfutának [elmenekültek], és bemenvén [beszaladtak] a városba hírré adának [elhíreszteltek] mindent, azokat is, amik [a szemük láttára] az ördöngősökkel [a démonoktól megszállottakkal, démonizáltakkal, azokkal az emberekkel, akikben gonosz szellemek voltak] történtek vala.
Mát. 8,34 És ímé [ekkor] az egész város kiméne Jézus elébe [hogy Jézussal találkozzék; hogy lássa Jézust]; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék [menjen máshová] az ő határukból [hagyja el a környéküket].




108 És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12) „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [Saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el]. De meg fog állni [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa]” (Róm. 14,4) „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat]? Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10) „[Ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező, [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1) „Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5).
111 A Szent Szellem így figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót (rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (istentelent, szentségtörőt), szégyenére lesz (magát szennyezi be)” (Péld. 9,7) És: „A bolondnak (az esztelen, buta, értetlen ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld. 23,9) Hanem: „Menj el a bolond (esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (mert nem szerzel az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7) A hitetlen embereknek az Evangéliumot – az Úr Jézus halálának és feltámadásának örömhírét – szabad csak hirdetni. A „gyöngyök” eléjük tárásának következményét egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Ezékiás királyt halálos betegségéből csodát téve gyógyította meg az Úr, és: „Ebben az időben küldött Berodákh Baladán (Mars az uralkodó és az én uram), Baladánnak, a babilóniai (zűrzavar; összevisszaság, rendbontás) királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt. És meghallgatá őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát (kincstárát). Az ezüstöt (személyes kijelentést, ígéretet, vagyis rémát), az aranyat (a hit ajándékát), a fűszerszámokat (balzsamokat, az Úr vigasztalásait), a drága kenetet és az ő fegyveres házát (fegyvertárát) és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában (palotájában) és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás. Ekkor jött Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. És monda: Mit láttak a te házadban (palotádban)? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban (palotámban), és nem volt semmi az én tárházamban (kincstáramban), amit nékik meg ne mutattam volna. Akkor monda Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak beszédét (igéjét): Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban (palotádban) van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig (amit elődeid gyűjtöttek mindmáig), elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló. És a te fiaid (utódaid) közül is, akik tőled származnak és születnek (akiket nemzel), elhurcoltatnak (elvisznek egyeseket) és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában (palotájában)” (2 Kir. 20,12-18; és Ésa. 39,1-8)
//És ez be is teljesedett először a fia életében (2 Krón. 33,11) majd az utódai közül végérvényesen Joákin életében és sorsában. (2 Kir. 24.8-15)//
112 És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].  [S Ő], Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván; mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27). Mert a Szent Szellem nélkül:  „Kéritek, de nem kapjátok (meg), mert nem jól (rosszul) kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt (csupán élvezeteitekre akarjátok eltékozolni)” (Jak. 4,3) És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki (és meg is kapja). De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (sodor) és ide s tova hány. Mert ne vélje (ne gondolja tehát) az ilyen ember, hogy kaphat valamit (bármit) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8).
114 A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (csak a megigazultak): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat, Jahvét az Örökkévalót (és hálát adjak)! Ez az Úr, Jahve az Örökkévaló kapuja: igazak, a (megigazultak) mehetnek be rajta(Zsolt. 118,19-20) Ézaiás erről prófétál: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2).
115 Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád (tudtodra) néked. (és) Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott (beszélt) vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (akkor se hallgass annak a prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, Jahve az Örökkévaló, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, Jahvét az Örökkévalót, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből (lényetekkel)?” (5 Móz. 13,1-3) Azért: „Ezt mondja Jahve az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr, Jahve az Örökkévaló szájából valót (nem azt, amit az Úr, Jahve az Örökkévaló adott)” (Jer. 23,16) János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek(Jel. 16,13-14) Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük] (Róm. 16,17) „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15) Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok, [átkozott (átok alatt) legyen! Amint előbb mondottuk [kijelentettük], most is ismét mondom [megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [más evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk hallottatok, (kaptatok)], amit elfogadtatok [átvettetek], átok [alatt; (átkozott)] legyen!” (Gal. 1,8-9) Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!” (Fil. 3,2) Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten! Holott az Úr, Jahve az Örökkévaló nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).
116 Mert csak a megigazult ember tud jó gyümölcsöt teremni: „Az igaz (a megigazult) virágzik (virul), mint a pálmafa, (magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15).
117 És így folytatódik a kijelentés mert: „… Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9).
118 Az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: ha azt akarjátok, hogy változzatok: „Az igének pedig megtartói (cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván (hogy be ne csapjátok) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (de nem cselekszi), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát (arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal (nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,22-24). Hát: „(kérve) Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt [jelenlétében], aki ítélni fog élőket és holtakat (ítélkezni szándékozik élők és holtak fölött) az Ő eljövetelekor  és az Ő országában. Hirdesd az igét (evangéliumot), állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben (akár alkalmas, akár alkalmatlan), ints, feddj (érvelj, kérj, győzz meg), buzdíts (biztass, bátoríts) teljes béketűréssel (türelemmel) és tanítással (hozzáértéssel, tudománnyal)” (2 Tim. 4,1-2).
120 Ez a leprás odament az Úr Jézushoz, pedig a törvény kimondja: „Ha valamely ember testének bőrén daganat, vagy tarjagosság (var), vagy fehér folt támad, és az ő testének bőrén poklos fakadékká lehet (és poklos kiütés lesz belőle): vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő fakadékot (kiütést). Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje (mondja ki) azt. A poklos ember pedig, akin a fakadék (a kiütés) van, megszaggatott ruhában és mezítelen fővel (és a haja gondozatlan) legyen, és a bajuszát fedezze be (takarja el), és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (a kiütés), tisztátalan az; csak ő maga lakjék (egyedül), a táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,2-3.5-46) Pedig az Úr, Jahve az Örökkévaló kijelentette, hogy csak Őelőtte szabad leborulni, mert: „Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat (a szolgaság) házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2 Móz. 20,2-3) „… és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat...” (5 Móz. 4,19)
121 Mert a törvény parancsa a poklos emberről így hangzik:Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz (és amikor megtisztulva a pap elé kerül). A pap menjen ki a táboron kívül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék (és ha úgy látja, hogy meggyógyult a poklos kiütésből): Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint (bíborfonalat) és izsópot” (3 Móz. 14,2-4).
123 Mert beteljesül az Írás, amely kimondja: „És teszem minden hegyemet úttá (mert minden hegyen utat készítek), és ösvényeim magasak lesznek (kimagaslanak). Ímé, ezek messziről (messze földről) jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől (és nyugat felől), és amazok Sinnek (sár, szenny, mocsár, iszap, láp) földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz (vigadozz), ujjongva énekeljetek (törjetek ki ujjongásba) hegyek; mert megvígasztalá (megszánta) népét az Úr, Jahve az Örökkévaló és könyörül szegényein (a nyomorultakon)!” (Ésa. 49,11-13) De: „Titeket én a kard alá számlállak (fegyver lesz a sorsotok), és mindnyájan leborultok megöletésre (valamennyien a vágóhídra kerültök): mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: (hanem azt tettétek, amit rossznak látok) a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem (ami nem tetszik nekem), azt választottátok. Azért így szól az Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten (az Úr, az én Uram): Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök (szégyent vallotok)! Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában (ujjongani fognak örvendező szívvel), és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört szellemmel jajgatni fogtok; És (csak) átok gyanánt (átok formájában) hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, Jahve az Örökkévaló és szolgáit más (újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő) névvel nevezi (Ésa. 65,12-15)
122 Így teljesedtek be a próféciák, amelyek már előre hirdették: „Ímé, én hozok néki kötést (majd bekötözöm) és orvosságot (és orvoslom sebeit), és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség (a hit) kincseit(Jer. 33,6).
125 És beteljesítette az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „… a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (eltávolította). Mi meg azt (hittük) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (céltévesztésünk) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5) Péter apostol is idézi a próféciát, ezzel bizonyságot téve arról, hogy azt az Úr Jézus beteljesítette: „Aki a mi bűneinket (vétkeinket) maga vitte fel (hús)testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván (a vétkekre ne legyünk kaphatók). Az igazságnak (igazságosságnak) éljünk (igaz életet éljünk): akinek sebeivel gyógyultatok meg, (teljessé, éppé lettetek, véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:24) „És nem mondja (többé) a lakos (Sion lakója = a messze sugárzó emlékmű; jel = a diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24) Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4)
127 Az Úr Jézus egy próféciára utal válaszában, egyben kijelentve azt is, hogy ki Ő, hiszen nem volt „hajléktalan”: Mert: „… odahagyva Názáretet, elméne és lakozék (letelepedett) a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Nafthali határain (területén)” (Mát. 4,13) Viszont a prófécia így szól Róla: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas, aki (csak) éjjeli szállásra tér be (vándorként)? Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi (mint a riadt ember, mint akit megbénít a félelem); mint a vitéz (mint az olyan férfi), aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, Jahve az Örökkévaló, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9)
129 Már Dávid így prófétál: „De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban (nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeté őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá (lecsendesítette) a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok (elcsitultak a hullámok). És örülének, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és a kívánt kikötőbe vezette őket. (Zsolt. 107,28-30) „Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj (ébredj) fel, ne vess (ne taszíts) el minket örökké (végképp)!” „Kelj fel, Uram (lépj elő), haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen (szállj szembe dühös ellenségeimmel); serkenj (kelj) fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet (szolgáltass igazságot nekem)!” (Zsolt. 44,24; 7,7) Hiszen Te vagy: „Aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását” (Zsolt. 65,7-8) Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10).