Vigyázz a nyelvedre!

„Ki az az ember, akinek tetszik az élet, aki kívánja a virágzó, sikeres, prosperáló életet, és azt, hogy örömét lelje benne? És szeret napokat és boldog, sikeres, áldott éveket, hogy jót láthasson, és hogy élvezze a boldogságot? Tartóztasd meg, őrizd, és tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkadat az álnok, megtévesztő, rosszindulatú beszédtől. Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot”

 (Zsolt. 34,13-14)

Az Úr ígérete gyermekeink, és unokáink felől

 „Az Úr kegyelme, és szeretete öröktől fogva való és örökkévaló az őt tisztelőkön, és az ő igazzá nyilvánítása a fiaknak fiain, az unokákon is”

(Zsolt. 103,17)

Ígéret a megigazultak számára:

 „A megigazult soha meg nem mozdul, és meg nem inog; de az istentelenek, az Isten nélkül élők nem lakják a földet”

(Péld. 10,30)

Megvallás

Hiszem Úr Jézus Krisztus, hogy Te élsz az én szívemben, mert meg van írva, hogy Istennek szerelme kitöltetett az én szívembe a Szent Szellem által Aki adatott nekem.

A Szent Szellem

Ki Ő?

Ő az ÍGÉRET

Akit így ígért meg az Úr Jézus: „És ímé én kibocsátom, és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok, és várakozzatok a városban, mígnem felruháztattok mennyei erővel, amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra”

(Luk. 24,49)

Az Úr Jézus a Jó Pásztor

  „Visszahoz, helyreállít, megújít engem, és a megigazulás útjára visszavezet az Ő nevéért”

(Zsolt. 23,3)

László Boda

 

 

Ámen!!!

Anna Győző

Ki nekem az Úr Jézus Krisztus? Ő az én bölcsességem, igazságom, szentségem és váltságom Istentől.

Jézus szólj ma is hozzám

Zsidókhoz írott levél 10. fejezet: A régi és az új áldozat;

Zsid. 10,1 Minthogy a törvényben az eljövendő jó dolgoknak, és javaknak árnyéka, és nem maga a dolgok képe van meg, mert nem tartalmazza, nem foglalja magába a valóság igazi képét. Ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni, mert nincs hatalma teljessé / tökéletessé tenni az odajárulókat azokat, akik bemutatják.163

Zsid. 10,2 Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az áldozatok bemutatói egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk.

Zsid. 10,3 De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre.

Zsid. 10,4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

Zsid. 10,5 Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet, emberi alakot alkottál nékem,

Zsid. 10,6 Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél, az áldozatokban nem lelted örömöd.

Zsid. 10,7 Akkor mondám: Ímé itt vagyok, - a könyvtekercsben  írva vagyon rólam - hogy cselekedjem, és teljesítsem óh Isten a te akaratodat.164

Zsid. 10,8 Fentebb mondván, hogy áldozati ajándék felajánlását és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, nem lelted örömöd benne, amelyeket a törvény szerint visznek,

Zsid. 10,9 Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Hatálytalanítja a korábbit, hogy helyébe állítsa a következőt.

Zsid. 10,10 Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének egész lényének megáldozása által.165

Zsid. 10,11 És minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat,166 azonban soha sincs hatalmuk arra, hogy a cél elvétését egészen elvegyék, nincs erejük a bűn, a céltévesztés eltörlésére.

Zsid. 10,12 Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, a cél elvétéséért, mindörökre helyet foglalt, és letelepedett az Istennek jobbján.

Zsid. 10,13 És már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt.167

Zsid. 10,14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké, bevégzettekké tette, végcélba vitte a megszentelteket.168

Zsid. 10,15 Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Szellem is, mert minekutána előre mondotta:

Zsid. 10,16 Ez az a szövetség, melyet kötök velük, amit végrendeletül hagyok rájuk ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet, útmutatásomat, tanításomat, amelyet az Igében jelentettem ki az ő szíveikbe, az ő bensőjükbe, a szellemi életük központjába, és az ő elméjükbe vésem be azokat.169

Zsid. 10,17 Azután így szól: És az ő bűneikről, céltévesztésükről és törvényszegésükről többé meg nem emlékezem.170

Zsid. 10,18 Mert ott ahol ezek elengedése, bocsánata van, ott már többé nincs bűnök, céltévesztés miatti áldozat.171

Zsid. 10,19 Mivelhogy azért atyámfiai, testvéreim, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

Zsid. 10,20 Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő hústeste által, a saját húsán keresztül.172

Zsid. 10,21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett:173

Zsid. 10,22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, igaz bensővel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta, megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a vérrel való meghintés által.174

Zsid. 10,23 És egész valójuk meg van mosva tiszta vízzel; és tartsunk ki a reménységünk megvallásában rendületlenül, tántoríthatatlanul, mert hűséges, megbízható az, aki ígéretet tett.175

Zsid. 10,24 És legyen gondunk arra, hogy egymást kölcsönösen az Isten szerinti szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk, és ösztönözzük.176

Zsid. 10,25 El ne maradjunk az összejöveteleinkről, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.177

Zsid. 10,26 Mert ha szándékosan,178 önként, készségesen, szabad akaratból vétkezünk, és válunk újra céltévesztőkké az igazság megismerésére való eljutás, a valóság befogadása után, akkor többé nem használ a bűnökért, a céltévesztésért való áldozat.179

Zsid. 10,27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes, félelmetes, ijesztő, szörnyű várása és a tűznek lángja, heve, amely elkerülhetetlenül megemészti az ellenszegülőket, a szembenálló ellenségeket.180

Zsid. 10,28 Aki megszegi a Mózes törvényét, két vagy három tanú vallomása alapján szánalom, részvét, könyörület nélkül meghal.181                                                                                                                                                                                                           Zsid. 10,29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, közönségesnek, tisztátalannak tartja, és semmibe veszi. És a kegyelemnek Szellemét bántalmazza,182 megcsúfolja, meggyalázza, durván sérti, kigúnyolja?183

Zsid. 10,30 Hiszen tisztába vagyunk vele, és ismerjük azt, aki kijelentette: Bennem van az igazságszolgáltatás, megvédelmezés, én megfizetek, szól az Úr. És ismét: az Úr szétválasztja, megkülönbözteti az ő népét.184

Zsid. 10,31  Félelmetes dolog az élő Istennek kezébe esni.185

Zsid. 10,32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, és fényt kaptatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, és viseltetek el.186

Zsid. 10,33 Midőn egyfelől gyalázásokkal, csúfolással, gúnyolással és nyomorgattatásokkal, gyötrésekkel nyilvánosság elé hurcoltak titeket. Szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, nyilvánosan megszégyenítettek titeket. Látványossággá lettetek, mintegy színpadra vittek, közszemlére bocsátottak, cirkuszi látványossággá téve mutogattak. Másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak, akik hasonlóképpen szenvedtek.187

Zsid. 10,34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.188

Zsid. 10,35 Ne dobjátok, ne veszítsétek el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

Zsid. 10,36 Mert békességes tűrésre, kitartásra,

állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.189

Zsid. 10,37 Mert még csak rövid, nagyon rövid idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.190

Zsid. 10,38 Az igaz, a megigazult pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködöm.191

Zsid. 10,39 De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.192

---

163 És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17). „Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19). „És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, mert a törvény nem képes, mert nincs hatalma igaznak nyilvánítani, megigazulttá tenni, ez által mindenki, aki hisz, megigazulttá lesz” (Csel. 13,39).

164 És folytatódik a kijelentés: „Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök, a könyvtekercsben - a Törvény könyvében - írva van felőlem, én Istenem, a te törvényed a Te útmutatásod, tanításod, amelyet az Igében jelentettél ki keblem, bensőm közepette van” (Zsolt. 40,7-9). „Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,18-19).  Hiszen Te magad mondtad Uram, hogy: „nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; Hiszen enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken” (Zsolt. 50,9-10). És azt mondja az Úr: „Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jól legyen dolgotok!” (Jer. 7,22-23).A prófétán keresztül így szól az Úr: „Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1 Sám. 15,22). „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, Jahve az Örökkévaló, mint az áldozatot” (Péld. 21,3). „Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6). És folytatja az Úr: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? Ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ésa. 1,11). Újra megismétli az Úr: „Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem” (Jer. 6,20). Mert bár: „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal” (Zsid. 9,22-23). A testté lett Ige kijelentése: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot és könyörületet akarok és nem áldozatot. Mert nem a megigazultakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket, a céltévesztetteket a megtérésre, a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé” (Mát. 9,13).

165 Az Úr Jézus kijelentése jövetele céljáról: „az embernek Fia nem azért jött el a földre, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért, és ez által sok embert megmentsen” (Mát. 20,28). „És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban, a valóságban” (Ján. 17,19). Az apostol így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, - hogy kifizesse a váltságdíjat minden emberért, - mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6). „Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, és így aztán Ő bűnhődött a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész teremtett, látható világért is” (1 Ján. 2,2).

166 Mert a törvény így rendelkezett: „Ez pedig az, amit áldoznod kell az oltáron: Esztendős két bárányt mindennap szüntelen” (2 Móz. 29,38).

167 Az Evangélium bizonyságtétele: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felemeltetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Márk. 16,19). „Mert nem Dávid emelkedett fel a mennybe; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul, hatalmad alá” (Csel. 2,34-35). Mert az Úr ezt mondta Neki: „ … Ülj az én jobb kezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem” (Zsid. 1,13). „Felül minden fejedelemségen, és hatalmasságon, és hatóerőn, és uraságon és minden néven, mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé” (Eféz. 1,21) Mert Isten: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4) És: „akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön” (Eféz. 3,10-11.15). „Mert addig kell néki királyként uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti” (1 Kor. 15,25).

168 Így folytatódik a kijelentés: „Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a hústestnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek” (Zsid. 9,13-14).  „….Krisztus szerette – teljesen eggyé vált a kihívott gyülekezetekkel, az eklézsiákkal, és Önmagát adta, kiszolgáltatta és feláldozta azért, odaadva érte a saját életét. Hogy azt megszentelje, Isten számára elkülönítse, szentté tegye, megtisztítván a víznek fürdőjével az élet igéje által” (Eféz. 5,25-26). Ő lett a mi főpapunk: „Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, mocsoktalan, tiszta, a bűnösöktől, a céltévesztőktől elválasztott, elkülönített és aki magasabbra jutott az egeknél. Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, maga-magát megáldozván..” (Zsid. 7,26-27).

169 Jeremiás így prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és újszövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-34). Az apostol pedig idézi a próféciát: „Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával újszövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid. 8,8-13). Az Úr Jézus is hivatkozik a próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45).

170 A próféták így dicsőítik az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik. 7,18-19). „Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek” (Ésa. 54,8-9).

171 Ezen már senki nem változtathat, mert aki megteszi, az tévtanító: „… ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, és csak halál esetén érvényes, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes” (Zsid. 9,16-17). Ezért kellett az Úr Jézusnak meghalni: „És ezért újszövetségnek a közbenjárója ő - Krisztus - hogy meghalván az első szövetségbeli, az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, a hivatottak, az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét” (Zsid. 9,15). „Atyámfiai, testvéreim! Ember szerint szólok, emberi szokásra hivatkozom. Lám az embernek megerősített, jogerős, hitelesített testámentomát, végrendeletét, szövetségkötését senki erőtlenné nem teheti, senki sem hatálytalaníthatja, érvénytelenítheti, nem másíthatja meg, sem ahhoz hozzá nem adhat, nem toldhatja meg, vagy záradékkal nem láthatja el” (Gal. 3,15).

172 Az apostol megerősíti a kijelentést: „Mert Őáltala van szabad utunk, és menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,18). „Mely életünknek mintegy bátorságos és erős biztos és szilárd horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20). És Ő: „nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak a - valóságosnak, amely csak képmása, előképe - ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk, s hogy bemutasson minket. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel” (Zsid. 9,12.24-25). És csak Őáltala: „van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, és vagyunk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk” (Róm. 5,2). „Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van” (2 Kor. 3,4). Mert: „Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk, és szabad utunk Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,12). Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, a kegyelem trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16). És a kárpit meghasadása akkor történt, megnyitva a szentélybe való bemenetel lehetőségét: „Jézus pedig ismét nagy hangon kiáltván kiadá, kilehelte, kibocsátotta szellemét. És ímé abban a pillanatban a templom kárpitja felülről egészen aljáig ketté hasada; és a föld megrendült, és a kősziklák megrepedeznek” (Mát. 27,50-51). A testben megjelent Úr kijelentése: „Én vagyok az ajtó, a kapu: ha valaki én rajtam keresztül megy be, megtartatik, és gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, üdvözül. Bejár és kijár, és tovább megy, tovább halad majd, és legelőt talál” (Ján. 10,9). „Én vagyok az út, az igazság, a valóság és az élet; senki sem mehet, és nem juthat az Atyához, csak rajtam keresztül” (Ján. 14,6).

173 És Neki azért kellett szenvedni, mert: „mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, és szolgálatban. Hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért, céltévesztéséért” (Zsid. 2,17). És hogy Isten házává lehessünk: „Mózes hűséges, megbízható, szavahihető volt ugyan az ő egész házában mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, aki a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett,  akinek háza  mi vagyunk, ha a bizodalmat, és a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reményt mind végig erősen és szilárdan megtartjuk” (Zsid. 3,5-6). Hát: „Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni, gyarlóságainkon, gyengeségeinken, erőtlenségeinken, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, mégis bűntelen maradt” (Zsid. 4,14-15). És így vált Isten házává, lakóhelyévé a Krisztus népe: „De ha késném, ezekből tudd meg, hogyan és mi módon kell, és szükséges forgolódni, eljárni, viselkedni, és tevékenykedni az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, ami a kihívottak közössége, az eklézsia, az igazságnak, a valóságnak oszlopa, tartó pillére és erőssége, szilárd, és erős alapja” (1 Tim. 3,15).

174 Hiszen: „… Krisztus … Önmagát adta, és feláldozta, kiszolgáltatta, és odaadta érte a saját életét. Hogy azt megszentelje, Istennek elkülönítse, szentté tegye, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige, az élet igéje által” (Eféz. 5,25-26) Mert: „Krisztusnak a vére… megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek” (Zsid. 9,14). Az Úr Jézus megvallása: „És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban, a valóságban” (Ján. 17,19). Azokért: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében engedelmességre, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2). A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14; Róm. 4,25).  Így teljesült be a prófécia: „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket” (Ezék. 36,25).

175 Mert: „Így éritek el a hitetek végcélját: egész lényetek, és életetek megmenekülését és teljes átformálódását” (1 Pét. 1,9). És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24). Mert bizony: „hű és, megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít, sőt támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a gonosztól, a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).  

176 És folytatódik a kijelentés, meghatározva, hogy mik azok a jó cselekedetek: „A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek többet írnom. Hiszen ismerem a ti készségeteket, buzgóságotokat, készséges szíveteket, hajlandóságotokat, jóindulatotokat, és lelkesedéseteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája felkészült, és készen áll a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, lelkesedésetek sokakat magával ragadt, és felindította a többieket” (2 Kor. 9,1-2). A macedón hívőket úgy fellelkesítette Akhája buzgósága, hogy: „Sok könyörgéssel kérvén igyekeztek meggyőzni minket, és erősen sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek iránt, a szentek szükségére való szolgálat, a szentek megsegítésének jótéteményébe, és örömébe adakozással részt vehessenek, közösséget vállalhassanak” (2 Kor. 8,4). És így folytatja az apostol, az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben…”  (Róm. 12,13). És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ezekben a napokban pedig menének Jeruzsálemből Antiókiába próféták. Felkelvén pedig előállt egy azok közül, név szerint Agabus, megjelenté a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhínség lesz; amely meg is lőn, és be is következett Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak, testvéreknek: Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-30) „Mert kedvét, és örömét lelte, és tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a szűkös anyagi helyzetben lévők részére némileg adakozzanak. Jónak, és helyesnek látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára” (Róm. 15,26). Betöltve Isten Igéjét, mely arra int, hogy: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd” (Péld. 3,27).

177 Az összegyülekezésekről mintát is ad a Szent Szellem: „És minden nap egy akarattal, teljes egyetértésben, közös elhatározásból kitartva folyamatosan a templomban, a szent helyen tartózkodtak, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala táplálékban örömmel, ujjongással és tiszta szívvel. Dicsérve dicsőítették az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva, az egész nép szerette őket. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet, a kihívottak közösségét az üdvözülőkkel, a megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal. És foglalatosok valának az apostolok tudományában, és kitartóan, folyamatosan részt vettek az apostolok tanításaiban, és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben, az imádkozásban” (Csel. 2,46-47.42). Dávid is a hívők egységéről, és az abból következő kenet kiáradásáról prófétál: „Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán; amely lefolyik köntöse prémjére; Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (Zsolt. 133,1-3).

178 Szándékosan (hekúsziósz): önként, készségesen, szabad akaratból.

179 Az Úr Jézus kijelentése: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn, céltévesztés és káromlás, gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés, megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása, gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik. De aki a Szent Szellem ellen szól, és Őt leszólja, annak sem ezen - sem ebben a világban, ebben a létkorban, - sem a más világon, sem a jövendő létkorban meg nem bocsáttatik” (Mát. 12,31-32). Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn, minden hiba, tévedés megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, bármennyi káromlást szólnak. De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, és ha valaki a Szent Szellemet káromolja és rágalmazza, gyalázza, becsmérli, és ellene szitkozódik, nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké, a leendő, eljövendő létkorban is. Mivelhogy ezt mondják vala, és azt terjesztették: Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30). Lukács így ír erről: „És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, annak meg nem bocsáttatik” (Luk. 12,10). És a Szent Szellem folytatja a kijelentést: „Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, fényt nyertek, megízlelvén és megtapasztalva a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek. És megízlelték, megtapasztalták az Istennek jó beszédét, Igéjének megnyilatkozását, Isten élő beszédét és a jövendő világnak, az eljövendő életnek hatalmas  erőit, De mégis elálltak az igazság mellől, eltértek, eltántorodtak, hogy ismét újjá legyenek, és megtérve megváltoztassák a gondolkodásmódjukat, és új felismerésre térjenek, mint akik saját maguknak szegezik kínoszlopra az Istennek Fiát, és nyilvánosan megszégyenítik, kipellengérezik” (Zsid. 6,4-6). „Mert ha az Úrnak, a megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által elkerülték a világ szennyét, fertőző hatását, de ezekbe ismét belekeveredve elbuknak, és legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá, rosszabbá, károsabbá, súlyosabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság, a megigazulás útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak, és elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe, és a megfürdött disznó sárban hempereg” (2 Pét. 2,20-22). És így hangzik a Példabeszéd: „Mint az eb visszatér a maga okádására, úgy a bolond, az Isten nélkül élő, a hitetlen megkettőzteti az ő bolondságát, és úgy ismétli meg bolondságát az ostoba” (Péld. 26,11). Azt tanácsolja az Úr, hogy: „Ha valaki látja, és megtudja, hogy az ő atyjafia vétkezik, eltéveszti a célpontot, és hibázik, de nem halálos a tévedése, hibája, könyörögjön és az Isten életet ad annak, akinek nem halálos a céltévesztése. Van halálból eredő, és halálra visszavezető tévedés, hiba; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság, istentelenség, Isten nélküliség, bűn, céltévesztés. De van nem halálos bűn, nem halálos céltévesztés is, olyan elvétése a célnak, ami nem vezet halálra” (1 Ján. 5,16-17). Már a törvény kimondta, hogy: „ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az Urat, Jahvét az Örökkévalót gyalázta meg. Hiszen az Úr, Jahve az Örökkévaló igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell” (4 Móz. 15,30-31).

180 Folytatódik a prófécia: „Uram! Fölemelted kezedet, de nem látják! De látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet” (Ésa. 26,11). Mert: „Eljön a mi Istenünk és nem hallgat némán; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél” (Zsolt. 50,3). Igen: „Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, forgószél és emésztő tüzes lángok közepette” (Ézs. 29,6). Az apostol fejti ki az eljövő testté lett igéről szóló próféciát: „Tűznek lángjában, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának, győzelmi hírének” (2 Thess. 1,8). Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal, és fenyítését lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, és kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16) És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde, igéje működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. És áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig. és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának indulatait, és szándékait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” És nincsen oly teremtmény, amely rejtve volna, és nem volna nyilvánvaló előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek, fedetlenek annak szemei előtt, mert minden átlátszó és meztelen valóság az ő szeme előtt, akiről mi beszélünk, akinek számadással tartozunk” (Zsid. 4,12-13).

181 A törvény kimondta: „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon” (5 Móz. 17,6). „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 19,15).  Mert: „…Egy tanú vallomása nem elég a halálos ítélethez” (4 Móz. 35,30). Az Úr Jézus kijelentése: „Ha pedig a te atyádfia, a te testvéred vétkezik ellened, menj el és figyelmeztesd, és győzd meg őt, mutass rá a tévedésére négyszem között. Ha hallgat rád és megérti, megnyerted a te atyádfiát, a te testvéredet, és segítettél, hogy megmaradjon, mint testvéred; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, egy vagy két testvéredet, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó” (Mát. 18,15-16). Az apostol is erről tesz bizonyságot: „…meg van írva: „Minden vádat két vagy három embernek kell megerősíteni” (2 Kor. 13,1).

182 Bántalmaz (enübridzó): megcsúfol, meggyaláz, durván sért, kigúnyol.

183 És az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok, és meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót elutasították, és megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,25).  És: „ha az angyalok, a hírnökök, követek által hirdetett beszéd, ige erős volt, megállt, szilárdnak bizonyult, és stabil, rendíthetetlen, megbízható volt. És minden bűn, félrelépés, minden áthágás és engedetlenség, szándékos figyelmetlenség, és félrehallás megkapta igazságos büntetését, elnyerte igazságos, jogos, méltányos bérét, viszonzását, és megfizetését. Hogyan menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk, és könnyelműen semmibe veszünk ily nagy és jelentős üdvösséget? Amely akkor vette kezdetét, amikor először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, és megértették, megerősítették, és biztosították számunkra” (Zsid. 2,2-3).

184 Így figyelmezteti Krisztus népét az apostol: „Magatokért bosszút ne álljatok, és ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot szerelmeseim, hanem adjatok helyet a gonosz, a sátán ellen irányuló haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, az igazságszolgáltatás, és a megvédelmezés, én megfizetek, és igazságot szolgáltatok, és megigazítok, ezt mondja az Úr” (Róm. 12,19). Mert azt mondja az Úr: „Enyém a bosszúállás, és az igazságszolgáltatás és a megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár! Bizony, ítél az Úr népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36). „Mert igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14).

185 Mert: „a mi Istenünk megemésztő tűz” (Zsid. 12.29).  Ezt már Mózesen keresztül kijelentette a Szent Szellem: „Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő” (5 Móz. 4,24).

186 Így folytatja a Szent Szellem, a szenvedés okát is kijelentve: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan tusakodástok, küzdelmetek, harcaitok lévén, hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,29-30). Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12). És hogy mik ezek a szenvedések, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: A jeruzsálemi apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel. 5,41-42).

187 Pál apostol megvallása: „Mindenütt nyomorgattatunk, mindenfelől szorongatnak, zaklatnak minket, de meg nem szoríttatunk, de össze nem zúznak, nem szorítanak zsákutcába; kétségeskedünk, és kétségek között, tanácstalanok vagyunk, bizonytalanságban élünk, nem látjuk a kiutat, de nem esünk kétségbe. Üldöztetünk, háborúságot szenvedünk, és megaláztatunk, de el nem hagyatunk, de nem leszünk cserbenhagyottakká; tiportatunk, levernek, és földre terítenek bennünket, de el nem veszünk; el nem pusztulunk” (2 Kor. 4,8-9). „Mert úgy vélem, és úgy gondolom, hogy az Isten minket, az apostolokat, a kiküldötteket, az evangélium nagyköveteit utolsókul állított, hogy Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő, mintegy halálra szántakul, halálra kijelöltnek: mert színházi látványossága és csodája lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (1 Kor. 4,9). És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – üldözik: „És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde. De nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8). Dávid próféciája, és Pál apostol imája: „Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! Miért rejted el orcádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik életünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” Mert: „Te voltál támaszom, születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam” (Zsolt. 44,23-27; 71,6-7). „Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap, mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm. 8,36-37).

188 Az Úr Jézus kijelentése: „Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták, és vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,12). Az apostol bátorítása: „Most tehát reménységgel várjuk azokat az áldásokat, amiket Isten készített nekünk, a gyermekeinek. Ezeket az áldásokat semmi sem teheti tönkre, soha meg nem fakulnak, sem nem veszítenek az értékükből, mert a Mennyben őrzik őket a számotokra” (1 Pét. 1,4). A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24). Ezt az Evangélium jelenti ki: „A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság, a valóság=Ige beszédében, mely az evangélium” (Kol. 1,5).. És: „Hálákat adván örömmel az Atyának, aki alkalmasakká, képessé, és méltókká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban, a fényben” (Kol. 1,12).

189 Az Úr Jézus ígérete: „A ti béketűrésetek  által, állhatatosságotokkal, kitartásotokkal, kitartó hittel nyeritek, és mentitek meg az életeteket” (Luk. 21,19). Az apostol folytatja a kijelentést: „A reménységben, - az Isten ígéreteire irányuló, természetfölötti elváró reménységben - örvendezők, derűsek, örülők. A háborúságban, szorongattatásban, elnyomásban, szorult helyzetben, nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és üldözésben tűrők, és kitartóak, állhatatosak. E azt jelenti, hogy: alatta marad a tehernek, nem teszi le, viszi, „vállalja” ezeket” (Róm. 12,12). Ezért: „Teljes és nagy örömnek tartsátok, atyámfiai, testvéreim, valahányszor különféle, és változatos, bonyolult kísértésekbe estek, mikor megpróbálnak elcsábítani bűnre, céltévesztésre” (Jak. 1,2). Sőt: „Amelyben örvendeztek, sőt túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok az örömtől. Noha most kissé, egy kis időre, ha meg kell lenni - mert szükségszerű, hogy meg legyen, - ez szomorúságot okoz, és elszomorodtok a különféle változatos, bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű kísértések, bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság megtapasztalása, ingerlés és provokáció között. Hogy a ti kipróbált, és a próba alapján igazinak, valódinak bizonyuló hitetek, - és hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok, - Ami sokkal becsesebb, és értékesebb a veszendő, de tűz által kipróbált, megvizsgált, jóváhagyott, és jónak, megfelelőnek, alkalmasnak bizonyuló vertaranynál. Dicséretre, elismerésre, tisztességre, megbecsülésre, tiszteletre és dicsőséges ragyogásra méltónak találtassék, és méltónak bizonyuljon a Jézus Krisztus megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor” (1 Pét. 1,6-7). Hát: „Legyetek azért, atyámfiai, testvéreim béketűrők, türelmesek, állhatatosak, kitartóak az Úrnak eljöveteléig, látogatásáig, megjelenéséig” (Jak. 5,7). Példa Ábrahám, akihez így szólt az Úr: „Amilyen igaz, hogy vagyok, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged. És ekképpen, békességes tűrő lévén, megnyerte az ígéretet” (Zsid. 6,14-15).

190 Péter apostol is erről tesz bizonyságot: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, elpusztuljanak, megsemmisüljenek, hanem hogy mindenki megtérésre, gondolkodásmód megváltozásra, és új felismerésre térjen” (2 Pét. 3,9). „Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ezék. 33,11). Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (Ézs. 26,20-21). „Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazt. És megindítok minden népet, és eljön, akit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agge. 2,6-7). Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Hab. 2,3-4). „S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik benne reménykednek” (Ésa. 30,18).

191 Pál apostol így folytatja: „… az igaz, a megigazult ember hitből él” (Gal. 3,11). „ …S ezt a megigazulást a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: A megigazult és megigazított ember pedig hitből él. Ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni^” (Róm. 1,17). A próféta is erről tesz bizonyságot: „Az elbizakodott ember nem őszinte, de az igaz ember a hite által él” (Hab. 2,4).

192 Akkor: „éritek el a hitetek végcélját: egész lényetek, és életetek megmenekülését és teljes átformálódását” (1 Pét. 1,9). Mert: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Isten elé járul, és Őt keresi, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid. 11,6). Az Úr Jézus ígérete: „Aki hiszen, aki hitre jut és bemeritkezik üdvözül, az mind megszabadul, megmenekül, aki pedig nem hiszen, a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad, és elvész” (Márk. 16,16)