Péld.
12,1
A jó ember jóakaratot, kegyelmet nyer az Úrtól, [(jəhóváh): Jahvétól, az Örökkévalótól];
de a (məzimmáh'íš): gonoszt tervező embert (rášaʿ): megítéli.
Péld.
12,2
Nem erősül meg az ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerük ki nem
mozdul. [Hébert szerint: Nem (kún): áll
erősen a ('áḏám): testi, ádámi ember
(rešaʿ): gonoszság, jogtalanság,
bűnösség, csalás, álnokság által. De a (caddíq):
megigazult ember (šóreš): gyökere
stabil, erős, nem (môṭ): rázkódik, nem
remeg, nem támolyog, nem lazul meg soha, mozdíthatatlan].222
Péld.
12,3
A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás,
[mint a csontszú] olyan
a megszégyenítő. [Héber szerint: Az (ḥajil):
erős, hatékony ('iššáh): asszony (ʿăṭáráh): koronája (baʿal): urának, tulajdonosának. De mint
a (ʿecem): testében, csontjában, a (ráqáḇ): sorvadás, rothadás olyan a (bôš): szégyenletesen cselekvő, szégyent
hozó, megszégyenítő].223
Péld.
12,4
Az igazaknak gondolataik igazak; az istentelenek tanácsa csalás. [Héber szerint: A (caddíq): megigazultak, az igazzá
nyilvánítottak (maḥăšáḇáh):
elgondolásai, tervei, céljai, (mišəpáṭ):
döntései igazságosak. A (rášáʿ)
gonosz, megátalkodott, Isten nélkül élő (taḥəbuláh)
tanácsa, irányítása útbaigazítása (mirəmáh):
csalárdság, becsapás, megtévesztés, félrevezetés].
Péld. 12,5 Az
istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak
pedig szája megszabadítja azokat. [Héber szerint: (rášáʿ): az Isten nélkül élő
megátalkodott, ellenséges (dáḇár):
beszéde, ('áraḇ):
titkon (dám): vérontásra készít elő.
De az (jášár): igazakat, az igazzá
nyilvánítottakat (peh): szájuk (nácal): kiragadja, megmenti,
megszabadítja, megvédi].224
Péld. 12,6 Leomlanak az
istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll. [Héber szerint: [(háp̄aḵ rášáʿ): romlás éri a
bűnösöket, az Isten nélkül élőket], a
(caddíq): megigazultak (bajiṯ):
háza pedig (ʿámaḏ): erősen,
mozdulatlanul áll, megmarad].225
Péld.
12,7
Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű utálatos
lesz. [Héber szerint: (śéḵel śeḵel):
éleselméjűségének, körültekintésének, éleslátásának, józan ítélőképességének (peh): megfelelően (hálal): dicsérik az ('íš):
embert. De a (ʿáváh) romlott,
elfordult (léḇ): szívű, bensőjű (búz): megvetés, lenézés, semmibevevés
megszégyenülés tárgya lesz].
Péld.
12,8
Jobb, akit kevésre tartanak, és szolgája van, mint aki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű. [Héber
szerint: (ṭôḇ): Jobb annak, akit (qáláh): kevésre becsülnek, megvetnek,
semmibe vesznek, de (ʿeḇeḏ): Isten szolgája, mint annak aki (káḇéḏ):
nagynak, dicsőségesnek láttatja magát,de (ḥásér
leḥem:) kenyérben szűkölködik].
Péld.
12,9
Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
[Héber szerint: A (caddíq):
megigazított, igazzá nyilvánított az (bəhémáh):
állata (nep̄eš): életével is (jáḏaʿ): törődik. Az (rášáʿ): Isten nélkül élő bűnös,
vétkesnek még a (reḥem raḥam):
könyörülete is ('aḵəzárí):
kegyetlen, kíméletlen].
Péld.
12,10
Aki műveli az ő földét, megelégedik eledellel [(śáḇéʿa śáḇaʿ leḥem):
jóllakik kenyérrel]; aki pedig
követ hiábavalókat [(ráḏap̄ réq rêq):
haszontalanságokat, értéktelen, üres dolgokat hajszol] bolond
az.226
Péld. 12,11 Kívánja, az
istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ad gyümölcsöt. [Héber
szerint: (ḥmaḏ): vágyakozik rášáʿ raʿ mácôḏ): az Isten nélkül élő bűnös, vétkes,
a gonoszsággal szerzett zsákmányra. A (caddíq): megigazultak (šóreš): gyökere, eredete pedig (náṯan): szívet fordít].227
Péld.
12,12
Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. [Héber szerint: A
(pešaʿ): vétkes ajak veszedelmes (môqéš): csapda, de az (caddíq): igaz, a megigazult (jácá'): kikerül a bajból, a (cáráh):
nyomorúságból, gyötrelemből, szorult helyzetből].228
Péld.
12,13
Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval;229
és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. [Más fordítás: Amit
mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és telik el javakkal. És amit
tesz a hústesti ember, az ('áḏám):
emberi faj gyermeke azt fizetik neki vissza, és élvezi tettének jutalmát, mert mindenkinek
keze munkája szerint fizetnek].230
Péld.
12,14
A bolondnak útja helyes az ő szeme előtt, de aki tanáccsal él, bölcs az. [Héber szerint: A ('ĕvíl):
bolond, Isten nélkül élő (ʿajin):
véleménye szerint (jášár): igaz,
helyes az ő (dereḵ): életvitele,
vallási szokása, istentiszteleti módja. A (ḥáḵám):
bölcs, értelmes, okos pedig (šámaʿ):
meghallgatja, és oda figyel a (ʿécáh):
tanácsra].231
Péld.
12,15
A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az
eszes ember. [Héber szerint: Az ('ĕvíl): Isten nélkül élő (kaʿaś kaʿas): haragját, dühét,
keserűségét (jôm): még aznap (jáḏaʿ):
kimutatja, köztudottá, megismerhetővé teszi. Az (ʿárúm): éles eszű pedig (kásáh):
elrejti (qálôn): szégyenét].
Péld.
12,16
Aki igazán szól, megjelenti az igazságot [az igazat mondja el], a hamis
bizonyság [a hamis tanú] pedig
az álnokságot. [Héber
szerint: Aki ('ĕmunáh
'ĕmúnáh): hűséges, megbízható (púaḥ):
vágyik rá, és siet (náḡaḏ):
beszámolni, hírül adni, tájékoztatni, az (ceḏeq):
igazságról, arról, ami igaz, igazat mondani. A (šeqer): hazug, hamis (ʿéḏ):
tanú tanúságtétele, tanúvallomása (mirəmáh):
csalás, becsapás, megtévesztés, félrevezetés].232
Péld.
12,17 Van
olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
[Héber szerint: (jéš): Van aki (báṭáh báṭá'): elhamarkodottan, meggondolatlanul beszél, és beszéde
hasonló a (ḥereḇ maḏəqáráh):
kardszúráshoz,vagy a tőrdöféshez. De a (ḥáḵám):
bölcs, értelmes (lášón lášôn):
beszéde (marəpé' marəpéh):
gyógyulás, egészség, megújulás].233
Péld.
12,18
Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy
szempillantásig. [Héber
szerint: A ('ĕmeṯ):
megbízható, őszinte (śáp̄áh): ajak (kún): megerősít, erőssé tesz (ʿaḏ): örökké. A (šeqer): hazug, megtévesztő, félrevezető (lášón lášôn): nyelv pedig (ráḡaʿ):
felkavar, háborgat, megháborít, nyugtalanná tesz, egy pillanat alatt].
Péld.
12,19
Álnokság van a gonoszt gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig
vígasság. [Héber szerint: (mirəmáh): csalás,
megtévesztés, félrevezetés van azoknak a (léḇ): bensőjében, akik (raʿ
ḥáraš): gonoszságot,
rosszat terveznek, gonoszságot forralnak. De (śiməḥáh): öröm, jókedv,
vidámság van azokban akik (šálôm): békességet (jáʿac): tanácsolnak].
Péld.
12,20
Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek
nyavalyával. [Héber szerint: Nem ('ánáh):
történik a (caddíq): megigazulttal
semmi ('áven): baj, csapás,
szerencsétlenség. De az (rášáʿ):
Isten nélkül élők (málá' málé'): tele vannak (raʿ): veszedelemmel, bajjal,
betegséggel, aggodalommal, gyötrelemmel, szorongással, csapással].
Péld.
12,21
Utálatosok az Úrnál a csalárd beszédek. Akik pedig
cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.
[Héber szerint: (tóʿéḇáh tôʿéḇáh): utálatosság az Úrnál, (jəhóváh): Jahvénél az Örökkévalónál a (šeqer śáp̄áh): hazug,
megtévesztő, félrevezető ajak. De kedvét gyönyörűségét
leli, és elnyerik tetszését azok, akik hűségesen (ʿáśáh): munkálkodnak,
tevékenykednek].234
Péld.
12,22
Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a
bolondságot. [Héber szerint: Az (ʿárúm): eszes, szellemes ('áḏám):
ember, (kásáh): elrejti, nem fitogtatja (daʿaṯ): ismeretét, tudását. A (kəsíl):
bolond, ostoba, önhitt ember (léḇ): bensője (qárá'): kikiáltja,
kihirdeti, kinyilvánítja, kikürtöli a ('ivveleṯ): bolondságot].235
Péld.
12,23 A
gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz. [Héber szerint: A (ḥárúc):
szorgalmas, serény (jáḏ): kéz (mášal): uralomhoz juttat, uralkodóvá
tesz. A (rəmijjáh): tétlen pedig (mas): kényszermunkát végez].236
Péld.
12,24
A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó
pedig megvidámítja. [Héber szerint: Az
('íš):
ember szívében, bensőjében lévő (də'áḡáh):
félelem, aggodalom, nyugtalanság, szorongás (šáḥáh): elcsüggeszti, elkedvetleníti, elszomorítja, lehangolja azt,
de a (ṭôḇ dáḇár): megfelelő,
helyénvaló ige, a jó hírről vagy győzelmi hírről való kijelentés (śámaḥ śáméaḥ): megörvendezteti,
megvidámítja].237
Péld.
12,25
Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti
őket. [Héber szerint: (túr): vezet az úton az (caddíq
réʿa): igaz barát, az (rášáʿ): Isten nélkül élő vétkes (dereḵ):
útja, életmódja, vallási szokása, istentiszteleti módja (táʿáh):
megtéveszt, félrevezet]. [Mások a hébert
így: „Az igaz felderíti, kikutatja, hol van számára legelő – míg a gonoszok az áldás
utáni hajszában csak tévelyegnek”
Péld.
12,26
Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája [vagyona] az embernek
serénysége. [Héber szerint:
Nem (ḥáraḵ): kezd a (rəmijjáh):
lusta a (cajiḏ): vadászathoz, pedig drága kincse az embernek a
szorgalom].238
Péld.
12,27
Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének útja halhatatlanság. [Héber szerint: A (cəḏáqáh):
megigazulás ('óraḥ): útján (ḥaj): élet van, és (dereḵ): és ösvényének útján (nəṯíḇáh náṯíḇ máveṯ): nincs halál].239
222 És
így folytatja Dávid: „Az Úr a megigazultat
megvizsgálja, a gonoszt, az istentelent, aki Isten nélkül él pedig, aki az
erőszakot, kegyetlenséget, elnyomást szereti, azt megveti, semmibe veszi, irtózik tőle az ő egész lénye. Hálókat hullat a
gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6). Azért nem állhatnak meg a gonoszok az
ítéletben; sem a bűnösök, a célt eltévesztők a megigazultak gyülekezetében” (Zsolt. 1,5). „A gonoszok ...a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők
kiszaggattatnak abból” (Péld. 2,22).
Mert: „Utálatosak az Úrnál, [(jəhóváh): Jahvénél az Örökkévalónál] az
álnok (csalárd) szívűek; kedvesek
pedig ő nála, akik az ő útjukban tökéletesek. [Héber szerint: (tóʿéḇáh
tôʿéḇáh): utálat az Úrnál, [(jəhóváh): Jahvénél, az Örökkévalónál az (ʿiqqéš):
elfordult, hamis, csalárd (léḇ): szív, benső, de (rácón
rácôn): öröm, tetszés, elfogadás a
(támím): tökéletes, feddhetetlen (dereḵ):
életvitel életút, vallási szokás]”
(Péld. 11,20). De
a megigazultakról így vall Dávid: „nap és
pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR
azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).
223 Ámde:
„Derék
asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az
igazgyöngyöket” (Péld. 31,10). Amíg: a férfi...
az Istennek képmása, hasonmása, és dicsősége, fénye, ragyogása. Az asszony, a
nő a férfiú dicsősége, fénye, ragyogása” (1
Kor. 11,7). Mert: „Minémű az ecet
a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen] azoknak, akik azt [megbízzák valamivel] akik elküldték, [(šálaḥ): a
megbízóinak]”
(Péld. 10,26).
224 Mert: „Ezek vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak
lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek
csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]” (Péld. 1,18). Mert:
„Szájával rontja meg [(šáḥaṯ):
lerombolja, romba dönti] a képmutató [(ḥánép̄):
istentelen, az Isten nélkül élő] felebarátját
[(réjaʿ réʿa): embertársát,
barátját]; de az igazak [(caddíq): megigazult igazságosak] a tudomány [(daʿaṯ): a tudás, ismeret]
által megszabadulnak, [(ḥálac):
megmenekülnek]” (Péld. 11,9). „Mert nem békét beszélnek, s azok ellen, kik
csendesen élnek a földön (akik senkit sem bántanak), álnokságot forraltak. [(mirəmáh dáḇár ḥášaḇ): csalárd
dolgokat terveznek]. (Zsolt. 35,20). „Sebző
nyíl a nyelvük, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a
szívében pedig lest hány (cselt sző)” (Jer. 9,8). „A vajnál simább az ő szájuk, pedig szívükben háborúság van; lágyabbak
beszédeik az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).
225 Így folytatódik a kijelentés: „Amitől
retteg, és [(məḡôráh): fél] az
istentelen, [(rášáʿ: az Isten nélkül élő)], az esik [(bô'): tör rá, valósul meg, és
teljesedik be] ő rajta. Amit pedig kívánnak
az igazak, a [(caddíq):
megigazultak], az meg lesz [(náṯan): megadatik].
Amint a forgószél ráfuvall, már oda
van az istentelen. Az igaznak, az igazzá nyilvánítottnak pedig örökké való
fundamentuma van. [Mint a forgószél, a szélvész, az elvonuló fergeteg, a
viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs többé nem áll meg az
istentelen, az Isten nélkül élő. De: a (caddíq):
megigazultnak (ʿólám ʿôlám): soha
véget nem érő (jəsôḏ): alapja
van]. (Péld. 10,24-25). Jób is ezt vallja meg az Isten nélkül élőkről: „Mindenfelől félelmek rettentik őt, és
üldözik őt lépten-nyomon” (Jób. 18,11).„Az istenteleneknek háza elvész;
de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld.
14,11). És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül
elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat,
elpusztulnak” (Zsolt 73,27; Ésa. 1,28) „Olyanok lesznek, mint a
pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18). Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A
csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19). Mert: „Az Úr
szilárdítja meg az igaz, az igazzá nyilvánított ember lépteit, és útját
kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével” (Ésa. 40,30-31).
226 És
ismét: „Aki műveli a földjét, annak
elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut” (Péld.
28,19).
227 Mert erről a gyökérről így
tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Én Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és ága…” (Jel. 22,16).
És: „ímé győzött Dávid gyökere…” (Jel.
5,5).
228 Dávid
így folytatja:
„Amikor megjelenik, és bejön, belép, hazugságot, értéktelen hiábavalóságot
beszél; bensője hazugságot, gonoszságot, bajt, csapást, szerencsétlenséget
gyűjt össze. Azután kimegy az utcára, és beszél”(Zsolt. 41,7). „Szájuknak
vétke az ő ajkaiknak beszéde, [ajkuk minden szava ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): bűn
a szájukban]. fogattassanak meg
kevélységükben, [(gá'ôn): fennhéjázásukban,
dölyfösségükben]; mert csak átkot és
hazugságot [(kaḥaš): csalást, félrevezetést] szólnak, és [(sáp̄ar): beszélnek]”
(Zsolt.
59,13).
229 Újra-és
újra hangzik a figyelmeztetés: „Amit mond az
ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hitetlenek mégis erőszakra vágynak.
Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki felnyitja száját, arra romlás vár” (Péld. 13,2-3). Mert: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az
ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. (Más fordítás: Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni
az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv
hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét”
(Péld. 18,20-21). És ez nem változik az újszövetség idején sem: „Mert mindnyájan sok dologban, és sokféleképpen vétkezünk, sokban
botlunk,
hibázunk, tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, aki szóban nem hibázik, nem
vét, nem téved, nem bukik meg, nem vall kudarcot, az tökéletes ember, az már felnőtt, érett
korú férfi, érett, célba érkezett személy. Képes, mert erős, hatalmas az egész testét, teljes
személyét, egész valóját is megzabolázni, megfékezni” (Jak. 3,2). Hát: „Ne
tévelyegjetek, … mert amit vet az ember, azt aratja is. [Más fordítás: Ne
áltassátok magatokat! …Azt fogja az ember aratni, amit vetett]” (Gal. 6,7). Azt kérdezi az Úr: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, [(ḥáp̄éc ḥaj): aki kívánja a virágzó, sikeres, prosperáló életet, és azt, hogy örömét lelje benne] és szeret napokat [(jôm ṭôḇ):
és boldog, sikeres, áldott éveket], hogy
jót láthasson [hogy élvezze a
boldogságot]? Tartóztasd meg [(nácar): őrizd, és tiltsd
el] nyelvedet a gonosztól a [(ráʿ): rossztól], és ajkadat a csalárd [(mirəmáh):
álnok, megtévesztő, rosszindulatú] beszédtől. [Más fordítás: Vigyázz, hogy nyelved
ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot]” (Zsolt. 34,13-14). Mert: „Aki megőrzi
száját és nyelvét, megtartja, megőrzi életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23). Dávid megvallása: „Ezt
határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom
számat, ha gonosz ember kerül elém”
(Zsolt. 39,2). De ezt csak a Te
segítségeddel tudom megtenni, ezért kérem:
„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3). Hát: „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet
mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert
életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész (hús)testüknek” (Péld. 4,21-22). Mert így
leszel bölcs, és: „A bölcsnek elméje
értelmesen igazgatja az ő száját (és értelmesen beszél), és az ő ajkaival öregbíti a tudományt
(és gyarapítja a tudást). Lépesméz a (kedves, és) gyönyörűséges beszédek (logosz: igék); édesek a te egész valódnak,
és gyógyulás az életednek” (Péld.
16,23-24).
230 Így van
megírva, hogy mi a jó cselekedet: „Az istentelen, az Isten nélkül élő, a nem
hívő szerez hamis keresményt; az igazságszerzőnek, a megigazulást szerzőnek
pedig jutalma valóságos, mert igaz bérhez jut az, aki igazságot, a valóságot, az Igét veti” (Péld.
11,18). Mert: „Aki vet
álnokságot, hazugságot, arat
nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és az ő kevélységének, arroganciájának vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű ember
megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,8-9). „Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen
dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek. Jaj a gonosznak, gonoszul lesz
dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki. (Ésa. 3,11-12).
231 Így folytatódik a figyelmeztetés: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az
ember előtt, és vége a halálra menő út, (mely végül a halálba vezet). Az ő útjaiból elégszik meg az elfordult
elméjű (a romlott szívű); meg a jó is
a magáé szerint” (Péld. 14,12.14).
Mert: „Minden
útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt (helyesnek tartja az ember); de az Úr megvizsgálja a szellemeket!” (Péld. 16,2). És: „Az értelmes ember életútja
fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent” (Péld. 15,24).
232 És ismét: A hűséges tanú
nem hazudik; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából, hazugságot beszél. (Péld. 14,5). Ezek azok akik: „Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot,
valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szólnak, és [(dibbér): beszélnek] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan,
hazug módon beszél társával, és felebarátjával. Hízelkedő ajakkal [(ḥeləqáh
śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek]” (Zsolt. 12,3). Dávid újra-és újra erről prófétál: „Nincsen az ő szájukban egyenesség [nem
jön ki szájukon őszinte szó, igazság: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa
romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság;
szívükben gonoszat forralnak]; nyitott
sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk,
nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik;
nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10). 4). Ezek rombolják a
mások hitét: Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők módszere nem
változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk
Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg
hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18).
233 Mert: „Az ajkaknak
vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. [Héber szerint: A
(pešaʿ): vétkes ajak
veszedelmes (môqéš): csapda, de az (caddíq): igaz, a megigazult (jácá'):
kikerül a bajból, a (cáráh): nyomorúságból,
gyötrelemből, szorult helyzetből]” (Péld. 12,12). „A haszontalan, mihaszna ember gonoszul áskálódik és
az ő ajkain mintegy égő tűz van” (Péld.
16,27). „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében [(léḇ): bensőjében] háborúság van; lágyabbak beszédei az
olajnál, pedig éles szablyák [(pəṯíḥá): kivont éles kardok] azok” (Zsolt. 55,22). Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát [(ḥereḇ):
mint a kardot]; irányozzák nyilukat, [(dáraḵ):
meghajlítják, megfeszítik az íjat, és céloznak nyilukkal], keserű [(mar): csípős, ártalmas, bántó, mérgező] beszédükkel. (Zsolt. 64,4). „Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde,
[ajkuk minden szava ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): bűn a szájukban]. fogattassanak meg kevélységükben, [(gá'ôn): fennhéjázásukban,
dölyfösségükben]; mert csak átkot és
hazugságot [(kaḥaš): csalást, félrevezetést] szólnak, és [(sáp̄ar): beszélnek]”
(Zsolt. 59,13). Mert: „A nyelv tűz, a gonoszságnak összessége, a jogtalanságnak,
igazságtalanságnak, istentelenségnek, gaztettnek, gonoszságnak egész
világa. Úgy van a nyelv a mi tagjaink, a mi testrészeink között, hogy
megszeplősíti, beszennyezi az egész testet,
a teljes
lényünket és lángba borítja életünk folyását, és lángra lobbanva egész életutunkat fölégeti; Maga is lángba
boríttatván a gyehenna tüzétől” (Jak. 3,6).
234 És ismét: „ (tóʿéḇáh tôʿéḇáh): utálat az
Úrnál, [(jəhóváh): Jahvénél, az Örökkévalónál az (ʿiqqéš): elfordult, hamis, csalárd (léḇ): szív, benső, de (rácón
rácôn): öröm, tetszés, elfogadás a (támím):
tökéletes, feddhetetlen (dereḵ):
életvitel életút, vallási szokás]”
(Péld. 11,20). És: „Boldogok, akik megtartják az ő
parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon
a városba. De kinn marad mind, aki szereti és szólja a hazugságot” (Jel.
22,14-15).
235 Továbbra is a hívő, és hitetlen különbségéről: „A bölcsek tudományt [(daʿaṯ):
bölcsességet, ismeretet, tudást] rejtegetnek,
és [(cáp̄an): őriznek,
tudásukkal csöndben meghúzódnak, kincsként halmozzák fel]. A bolondnak [('ĕvíl): Isten
nélkül élő hitetlennek] szája pedig
közeli romlás, [(məḥittáh):
rombolás, összeomlás, pusztulás, kész veszedelem]. (Péld. 10,14). „Minden eszes cselekszik (okosan), bölcsességgel; a bolond pedig kijelenti az ő
bolondságát, és (terjeszti a bolondságot)” (Péld. 13,16). „A bolondnak szájában van kevélységnek
pálcája (szájából gőg sarjad); a
bölcseknek pedig beszéde (megőrzi), és
megtartja őket” (Péld. 14,3). „Nem
gyönyörködik a bolond az értelemben, csak saját eszének a fitogtatásában” (Péld.
18,2).
236 A lustaságról, és a szorgalomról sok mondanivalója van az Úrnak: „Szegénnyé lesz,
és [(rúš): szűkölködni fog]
aki cselekszik rest kézzel, és [(ʿáśáh): lustán dolgozik]; a
gyors [(ḥáruc ḥárúc jáḏ): szorgalmas, erős] munkások keze pedig meggazdagít. [(rəmijjáh (kap̄): A
tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze (ʿášar): gazdagságot
szerez]” (Péld. 10,4). „Nem süti meg a rest, (a lusta) amit vadászásával fogott (a
vadászzsákmányt); de drága marhája
(drága kincse) az embernek serénysége (a
szorgalom)” (Péld. 12,26). „Kívánsággal
felindul a rest, és (vágyakozik a lusta), de hiába; a gyorsak (szorgalmasok) pedig megkövérednek (bővelkednek)” (Péld. 13,4). „A szorgalmatosnak (tervei), igyekezete csak gyarapodásra van (csak
hasznot hoz); valaki pedig hirtelenkedik,
(aki elsieti a dolgát) csak szükségbe
(ínségbe) jut” (Péld. 21,5). „A restség mély álomba merít, és a lomha,
lusta ember megéhezik” (Péld. 19,15). „Ne szeresd (az alvást), az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel,
és (tartsd nyitva) a te szemeidet, és
(jóllakhatsz), és megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13). Bizony: „A bolond, az ostoba karba teszi a kezét, és
tönkreteszi önmagát” (Préd. 4.5). „A rest (a lusta) embernek
mezejénél (földje mellett) elmentem,
és az esztelennek szőleje mellett. És ímé, mindenütt felverte a tövis, (és
láttam, hogy egészen fölverte a gaz) és színét
elfedte a gyom; és kőgyepűje elromlott vala (kőkerítése összedőlt). Melyet én látván elgondolkoztam, és nézvén,
ezt a tanulságot szereztem abból: Egy kis álom, (még egy kis alvás) egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az
alvásra, És így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, (így tör rád a
szegénység, mint az útonálló) és a te
szükséged, (a szűkölködés) mint a
pajzsos férfiú” (Péld. 24,30-34). Mert:
„A hideg miatt (ősszel) nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs
mit” (Péld. 20,4). És újabb
kifogása is van, és „Azt mondja a rest:
ordító oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcákon! Mint az ajtó forog az ő
sarkán, úgy a rest az ő ágyában. Ha a rest az ő kezét a tálba nyújtotta,
restelli azt csak szájához is vinni. Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint
hét olyan, aki okos feleletet ad” (Péld.
26,13-16). Mert azt mondja az Úr Jézus: „… Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a
mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer
[és már most megkapja a bérét], és az
örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a
természetfeletti) életre]; hogy mind a
vető, mind az arató együtt örvendezzen”
(Ján. 4,35-36). És a szorgalom eredménye: „Láttál-e az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt áll, nem
marad meg az alsó rendűek között” (Péld.
22,29). Egy előképben így mutatja be az eredményt a Szent Szellem: „Jeroboám erős férfiú vala; és látván
Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, az összes robotmunkák
felügyelőjévé tette a József házában” (1 Kir. 11,28) Hát: „Eredj a hangyához, te rest [(ʿácél):
lomha, lusta, tétlen], nézd meg
[(rá'áh):
szemléld, nézegesd, figyeld meg] az ő
útjait [(dereḵ): életmódját,
életvitelét, életútját, sorsát],
és légy bölcs, mert [(ḥáḵam): bölccsé tesz, bölcsességre
tanít]! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, [(qácín): Nincsen főnöke,
nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki]. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét [(leḥem): élelmét],
aratáskor gyűjti eledelét”.
Oh te rest [(ʿácél): lomha, lusta,
tétlen], meddig fekszel [(šáḵaḇ): meddig akarsz még heverészni]? Mikor
kelsz fel a te álmodból [(šéná'
šénáh): mikor hagyod abba az alvást]? Még egy kis álom [(məʿáṭ
məʿaṭ šéná' šénáh): még kevés egy alvás], még egy kis szunnyadás [még
egy kis szendergés], még egy kis kéz-összefonás [összetett
kézzel fekvés, keresztbefont karral], hogy
pihenjek. Így jő el [(bô'):
így tör rád, és állít be hozzád],
mint az úton járó [mint a vándor, mint az útonálló, mint
a csavargó], a te szegénységed [az ínséged], és a te szűkölködésed,
[nélkülözésed] mint a pajzsos férfiú” (Péld. 6, 6-10).
237 Mert „Lépes méz a
kedves ige: édes az egész személynek és gyógyulás” (Péld. 16,24). „A örvendező benső megvidámítja az orcát; de a
szívnek bánata miatt megszomorodik”
(Péld. 15,13). „A vidám elme jó
orvosságul szolgál; a szomorú benső pedig megszárasztja a csontokat” (Péld. 17,22).
239 És így folytatja az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az
életet és a jót: a halált és a gonoszt” (5 Móz. 30,15)
