BIBLIA
2017. július 17.
2017. július 15.
1 Thessalonikai levél 3. fejezet: Az Istent szeretők küldetése.
1 Thess. 3,1 Mikor nem győztük már türelemmel, és amikor már nem bírtuk tovább a várakozást, jónak
ítéltük, hogy magunk maradjunk Athénban. [Más fordítás: Mi magunk nem tudtunk
hozzátok menni, de várni sem tudtunk tovább, mert nem viselhettük el tovább a
távollétet. Ezért
elhatároztuk, és úgy láttuk helyesnek, hogy inkább egyedül maradunk Athénben]*
*Athénban pedig ez történt: „Athénben pedig, mikor azokat várja Pál, szelleme háborog
vala őbenne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik, és vitázik vala
azért a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélő
emberekkel, és a piacon, és a főtéren pedig mindennap azokkal, akiket éppen ott
talált. Némelyek pedig az epikureus filozófusok közül összeakadtak ővele. És
némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a csacsogó, ez a fecsegő mondani? Mások
meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a
feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván őt, az Areopágusra vivék, és
megkérdezték tőle ezt mondván: Vajon megtudhatjuk-e, és megérthetjük-é mi az az
új tudomány, az az új tanítás, melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat
beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. (Más fordítás: Mert, amint
halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy
miről is van szó. Az Athéniek pedig mindnyájan, és a bevándorolt idegenek semmi
másban nem valának foglalatosok, és egyébbel sem töltötték az idejüket, mint
hogy valami újdonságot mondjanak, vagy halljanak” (Csel. 17,16-21).
1 Thess. 3,2 És elküldöttük
Timóteust, a mi atyánkfiát, a mi testvérünket, és Istennek szolgáját és
munkatársunkat a Krisztus Evangéliumának hirdetésében. Hogy erősítsen,
megszilárdítson, és felbátorítson és buzdítson titeket, hogy hiteteket megtartsátok;
1 Thess. 3,3 Hogy senki meg
ne tántorodjék, és meg ne inogjon, és ne ingadozzék a mostani megpróbáltatásokban, nyomorúságokban,
ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek benneteket; mert
ti magatok tudjátok, hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendeltetésünkben, a minket érintő isteni tervben*
*Hogy kövessétek a mi példánkat, akik: „…
dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban,
nyomorúságokban; szenvedésekben, megpróbáltatásokban, külső
szorongatásokban, szorult helyzetekben, nyomorgatásokban, elnyomásban is,
tudván, hogy a háborúság, és nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást,
állhatatosságot munkál és eredményez”
(Róm. 5,3).
Isten pedig: „megvigasztal, bátorít, és buzdít minket is minden nyomorúságunkban,
szorongásunkban és szorongattatásunkban, üldözésünkben. Hogy mi is
megvigasztalhassunk és képesek legyünk
bátorítani bármely nyomorúságba esteket. Azokat, akik szomorúak, akik
bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben vannak. Azzal a
vigasztalással, buzdítással és bátorítással, amellyel Isten vígasztal minket” (2
Kor. 1,4).
Isten vigasztalása így hangzik a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz,
ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül
szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó
embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit, akit anyja
vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek
vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű,
virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei
fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14).
És Pál apostol így folytatja: „Mert a mi mostani pillanatnyi, könnyű, és könnyen elviselhető, jelentéktelen
szenvedésünk,
nyomorúságunk, szorongattatásunk,
gyötrésünk, megpróbáltatásunk, és szorongásunk igen-igen nagy, és minden
mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség
túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor. 4,17).
„Mert azt tartom és állítom,
hogy amiket most, a jelenlegi
időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók
ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Más
fordítás: Úgy számítom, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek
szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel,
melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani)” (Róm. 8,18).
Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma és ereje
védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése. Amely elő van készítve, hogy az utolsó
időben, a jelenlegi létkor befejeződésekor nyilvánvalóvá legyen, lelepleződjék.” (Más fordítás: Mindez
a tiétek, mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve, akiket Isten
hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen
megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt, alkalmas időben
– válik jól láthatóvá). Amelyben örvendeztek, és túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok az örömtől. Noha most jelenleg egy kis időre, ha
meg kell lenni, - mert szükségszerű,
hogy meg legyen, - szomorkodtok a bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle támadó élű kísértések: bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság
megtapasztalása, ingerlés és provokáció között” (1Pét 1:5-6).
Hát:
„Szeretteim, ne rémüljetek, és
idegenszerűségével, szokatlanságával ne döbbentsen meg az a tűz, amely
kísértés, támadó élű, bűnre csábító próbálkozás, amelyen át kell jutnotok. És
ne háborogjatok úgy mintha valami rémületes, szokatlan, meglepő dolog történnék
veletek” (1Pét 4:12).
„Sőt, amennyiben részesedtek
a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, és örvendezzetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor,
lelepleződésekor is vigadozva, és ujjongva örvendezhessetek. Boldogok vagytok,
ha Krisztus nevéért gyaláznak, csúfolnak,
gúnyolnak titeket; mert megnyugszik rajtatok, és nyugalmat ad nektek a dicsőségnek, és az Istennek Szelleme, akit
amazok káromolnak, becsmérelnek ugyan,
de ti dicsőítitek, és magasztaljátok Őt” (1Pét 4:13-14).
„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségébe hívott el minket a Krisztus
Jézusban. Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké,
erősekké, szilárdakká, és állhatatosakká” (1Pét 5:10).
Ezért: „Teljes és nagy örömnek tartsátok atyámfiai, testvéreim, valahányszor különféle
kísértésekbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által,
mikor megpróbálnak elcsábítani bűnre” (Jak.
1,2).
Mert: „mindazok is, akik hitben akarnak élni
Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók
nevekednek a rosszaságban, tévelyegve
és másokat is megtévesztve” (2 Tim.
3,12-13).
Az Úr Jézus így
bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért
beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon
nyomorúságtok lészen; de bízzatok: a világ legyőzve áll alattam” (Ján. 16,33).
1 Thess. 3,4 Mert mikor közöttetek valánk
is, előre figyelmeztettünk titeket, és megmondtuk néktek, hogy
szorongattatásnak, és zaklatásnak leszünk kitéve,
hogy üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és
hogy nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog
történni. Amint az be is következett, és
tudjátok, és amint tapasztaltátok pontosan úgy is történt*
*Az Úr Jézus
kijelentette, hogy ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy
fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét,
atya gyermekét; és gyermekek támadnak szülők ellen, és megöletik őket. És
lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad,
kitart, az megtartatik” (Márk.
13,12-13).
János még további
részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és zsinagógákból
kirekesztenek, kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind
azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy Istennek tetsző szolgálatot
végez. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem
engem” (Ján. 16,2-3).
Lukács idézi az Úr Jézus
szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy
békességet hozzak a földre? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert
mostantól fogva öten lesznek egy házban, egy családban, akik meghasonlanak,
három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az apa a fiú ellen, és a
fiú az apja ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa, az
anyós a menye ellen, és a menye a napa, az anyósa ellen” (Luk. 12,51-53).
A prófétán keresztül pedig
így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne
higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban, sem a jó ismerősben; az öledben ülő előtt is zárd
be szádnak ajtaját, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy
mit mondasz. Mert a fiú bolondnak
tartja atyját, és gyalázatosan bánik apjával, a leány anyja ellen támad, a meny
az ő napára, az anyósa ellen; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).
És: „Akkor
nyomorúságra adnak majd benneteket, és átadnak titeket kínvallatásra, és
megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És
akkor sokan megbotránkoznak, és eltántorodnak, és elárulják és meggyűlölik
egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
De aki mindvégig állhatatos marad, és kitart, az üdvözül” (Mát.
24,9-10.12-13).
És mielőtt lezárul e
világkorszak: „De mind ezeknek előtte
kezeiket reátok vetik, kezet emelnek
rátok, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek, a zsinagógák elé, és börtönbe
vetnek, és királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ebből
néktek lesz tanúbizonyságotok, mert ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.
Tökéljétek, és határozzátok el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok
előre, hogy mit feleljetek védelmetekre, hogy nem gondoltok előre a
védekezésre: Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem
szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik,
egyetlen ellenfeletek sem. Elárulnak, és kiszolgáltatnak pedig titeket még a
szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek egyeseket ti
közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek
egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által, és állhatatosságotokkal
nyeritek meg az életet” (Luk. 21,12-19).
1 Thess. 3,5 Annakokáért én
is, mivelhogy tovább már nem tűrhettem és tovább várni már nem bírtam, és nem
viselhettem el tovább a tájékozatlanságot, elküldék, hogy valami értesülést
kapjak hitetek felől, mert tudni akartam, erős-e a hitetek. És hogy nem kísértett-e
meg valami módon, nem szedett-e rá titeket a kísértő, és nem próbált-e meg
elcsábítani céltévesztésre, és nem lett-é hiábavaló, üres,
és tartalom nélküli a mi fáradságunk.*
*A sátán Isten
szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa a hívőket, ahogyan ezt az Úr
Jézussal is tette: „És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy…” (Mát. 4,3).
Bizonyítsd be. Pedig Isten
már előzőleg azt mondta: Te vagy az én
szerelmes, kedvesen, drágán, nagyon
szeretett, drága fiam, akiben én
gyönyörködöm, tebenned telik kedvem,
akiben én megengeszteltettem” (Márk. 1,9-11.
Ezért az nyugtalanított: „hogy meg ne csaljon minket,
be ne hálózzon, rá ne szedjen, túl ne
járjon az eszünkön a sátán, hogy a sátántól el ne foglaltassunk, nehogy még
nagyobb nyeresége legyen belőlünk; mert jól ismerjük az ő szándékait, mesterkedéseit, fondorkodásait,
törekvéseit” (2 Kor. 2,11).
Hiszen az Úr Jézus már adott
kijelentést a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva,
és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot
szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).
1 Thess. 3,6 Most pedig, amikor
megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti
hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk,
mindenkor kívánván látni minket, miképpen mi is titeket. [Más fordítás: Örömmel
számolt be arról, hogy hitben és szeretetben éltek, jó szívvel emlékeztek ránk,
és nagyon szeretnétek már találkozni velünk, mint ahogy mi is veletek];
1 Thess. 3,7 Ezáltal
megvigasztalódtunk, és felbátorodtunk,
felbuzdultunk reátok nézve, atyámfiai, és megnyugodtunk
felőletek, testvéreink, minden mi szorongattatásunk,
megpróbáltatásunk, és minden bajunk és üldöztetésünk között, és minden ránk
nehezedő kényszer és szorongatás ellenére is, a ti hitetek által:
1 Thess. 3,8 Mert szinte
megelevenedünk, és azonnal újjáéledünk, ha ti
erősek vagytok, és ha szilárdan megmaradtok, és kitartotok, és állhatatosak
vagytok az Úrban*
*És az
apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban élő
Krisztus népét: „Mert bizonyságom az Isten,
mely igen vágyakozom és sóvárgok mindnyájatok után a Krisztus Jézus
szeretetével” (Fil. 1,8).
„Annakokáért szerelmes atyámfiai, testvéreim,
akiket szeretek, én kedveseim, akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én
koronám, és győzelmi koszorúm, ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!” (Fil. 4,1) .
„Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koszorúja, győzelmi
koronája? Ha nem ti, a mi Urunk Jézus
Krisztus színe előtt az Ő megjelenésekor? Bizony ti vagytok a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-20).
„Azért
szerelmes atyámfiai, testvéreim erősen álljatok,
mozdíthatatlanul, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók,
buzgólkodván az Úrnak munkájában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok, a ti
fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).
De a figyelmeztetés
nekünk is szól: „Legyetek éberek!
Virrasszatok, figyeljetek, álljatok
meg szilárdan, mozdíthatatlanul.
Tartsatok ki állhatatosan a hitben.
Viselkedjetek bátran, és cselekedjetek
férfiasan, és erősödjetek meg, és győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13).
És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti
ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit
elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben…” (1 Pét. 5,8).
„Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének
hatalma szerint minden kitartásra, a teljes állhatatosságra és hosszútűrésre
örömmel” (Kol. 1,11).
Hiszen meg van írva: „Minden istentelen, aki Isten nélkül él, fut ha senki nem üldözi is; az igazak pedig
biztosnak érzik magukat, mint az ifjú
oroszlán, és bátrak” (Péld. 28,1).
1 Thess. 3,9 Mert milyen
hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek? És hogyan is adhatnánk eléggé
hálát Istennek értetek? Mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a
mi Istenünk színe előtt?!
1 Thess. 3,10 Mikor
éjjel-nappal nagy buzgón, fáradhatatlanul
esedezünk, és mindent felülmúló mértékben könyörgünk, hogy megláthassuk a ti
orcátokat, hogy végre szemtől-szembe láthassunk benneteket személyesen, és
kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.
1 Thess. 3,11 Maga pedig az
Isten, a mi Atyánk, a mi Urunk, Jézus Krisztus egyengesse meg, és vezesse a mi utunkat ti hozzátok*
*Az apostol így
vágyakozik a római gyülekezet után is: „Mert bizonyságom, és tanúm nékem az Isten,
kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen, és szakadatlanul,
megszakítás, és megállás nélkül emlékezem felőletek, és említést teszek
rólatok. Imádkozásaimban mindenkor, mindig, minden időben és
szüntelenül könyörögvén, vajha egyszer végre-valahára már jó
szerencsés út adódnék nékem, Istennek akaratából és segítségével, hogy hozzátok mehessek, hogy hozzátok eljuthassak. Mert hiszen kívánlak, és sóvárogva, epedve vágyom
titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek, és megoszthassak veletek, és
adjak át nektek a ti megerősítésetekre, megszilárdításotokra, és
megalapozásotokra” (Róm.
1,9-11).
1 Thess. 3,12 Titeket pedig
gyarapítson, és sokasítson az Úr, és tegyen bőségesekké, és túláradóvá az egymás
iránt és mindenki iránt való Isten szerinti szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok. [Más fordítás: Azért
imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek egymást, és ez a szeretet egyre
erősebben működjön bennetek. De ne csak egymást szeressétek, hanem mindenki
mást is ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket];
1 Thess. 3,13 Hogy erősekké tegye és szilárdítsa meg a ti
szíveteket, és a ti bensőtök szilárd alapra
találva, feddhetetlenekké, kifogástalanná, tökéletessé,
hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon a
szentségben. A mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő, és megjelenik a
mi Urunk Jézus Krisztus összes szentjeivel együtt*
*Ezt kéri Urunktól
az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek
Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban,
titeket…ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká”
„Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt,
hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz. 1,4).
Aki: „… a békességnek Istene - Ő - szenteljen meg titeket mindenestől; és a
ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek, egész valótok feddhetetlenül
őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).
„aki meg is
erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek, kifogástalanok legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napján” (1Kor. 1,8).
„Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok és tiszták, romlatlanok,
épek, vegyítetlenek, érintetlenek Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem
érdemlő, támadhatatlan gyermekei az elfordult, fonák, hamis, és
elvetemedett, elfajult, kificamodott,
eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik
között fényletek, ragyogtok,
világítotok, mint csillagok, mint fénypontok
e világon, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil. 2,15).
És így folytatódik a
kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei
Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő
napját mind a gonoszokra, haszontalanokra,
mind a jókra, és esőt ád mind a megigazultaknak, mind a hamisaknak, a nem-hívő
engedetleneknek, ige nélkülieknek. Legyetek azért ti valóban olyan tökéletesek,
felnőtt, érett korú célba érkezők, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes,
célját betöltött és a célban van” (Mát. 5,45.48).
„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint
szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).
És
hogy te is: „Tökéletes, és feddhetetlen légy az Úrral, a te
Isteneddel” (5 Móz.
18,13).
„Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót
cselekedvén elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert
minden bölcsességgel, hogy minden
embert tökéletessé tegyünk a Krisztus
Jézusban” (Kol. 1,28).
Aki: „így
állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc,
vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz. 5,27).
Drága Úr Jézus!
„Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött
trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké”
(Dán.
3.23)
Luther Márton: A hitetlen gondolatokról
„Azt nem tudod megakadályozni, hogy egy madár
átrepüljön a fejed fölött, de azt igen, hogy fészket rakjon a hajadban!”
Bernard Meltzer: A megbocsátásról.
„A megbocsátással semmi esetre
sem változtatod meg a múltat, de az biztos, hogy megváltoztatod a jövőt!”
Joyce Meyer: Nincs kárhoztatás
„Nincs tehát most
már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak
mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és
a halál törvényétől.” (Róma 8:1-2)
„Tudnom kellett volna. Minden jel arra mutatott, hogy nem ő a
megfelelő férfi számomra” – panaszolta nekem Cindy két év fájdalmas házasság
után. Férje fizikálisan és verbálisan is bántalmazta, majd elhagyta őt egy
másik nő miatt. Most pedig duplán kárhoztatva érezte magát – egyrészt amiatt,
hogy hozzáment, másrészt amiatt, hogy nem tudta megmenteni a házasságát. „Ha jó
keresztény lettem volna, meg tudtam volna őt változtatni” – mondta.
Én pedig jól megmondhattam volna neki: „Igen, láttad a jeleket,
és mégsem vetted komolyan őket. Hagytad, hogy így bánjon veled.” Természetesen
nem mondtam ki ezeket a szavakat, és nem is tenném. Nem segítettek volna
Cindynek. Abban a pillanatban arra volt szüksége, hogy átöleljem és
megvigasztaljam. Önmagát kárhoztatva kérdezte: „Isten meg fog nekem bocsátani?”
A Biblia világosan kijelenti, hogy Isten minden bűnt megbocsát.
Cindy ismerte a Bibliát, így a kérdése nem a tudás hiányát tükrözte, hanem egy
szerető gondoskodó Istenben való bizalom hiányát. Nagyon el volt keseredve, és
nem volt biztos abban, hogy Isten szereti őt annyira, hogy megbocsásson neki.
Biztosítottam Cindyt, hogy Isten megbocsátott neki. Az ördög
hosszú ideig suttogta neki, hogy kudarcot vallott Istennél, hogy szándékosan
engedetlen volt, és most Isten haragszik rá.
Az ördög mindig meg akar állítani minket, amint van rá
lehetősége. Gyakran használom a járni tanuló kisbaba példáját. Nem várjuk el
egy babától, hogy rögtön elkezdjen úgy járni, mint egy felnőtt. A kicsik
gyakran elesnek. Néha sírnak, de azután újra felállnak. Ez egy velük született
tulajdonság lehet, de gyanítom, hogy a szülők biztatása is segít, amikor ezt
mondják: „Meg tudod csinálni! Gyerünk, kicsim! Gyere!”
Nagyon hasonló a helyzet a szellemi világban. Mindannyian
elesünk, de amikor bátorítanak, újra próbálkozunk. Ha nem biztatnak, akkor
hajlamosak vagyunk lent maradni, vagy sokáig várni, mire újra felkelünk.
Soha ne becsüld alá az ördög elszántságát. Mindent megtesz,
hogy elbukj, és utána olyan bűntudatod legyen, hogy fel se akarj kelni. Tudja,
hogy nem tud fölötted uralkodni, ha a helyes gondolatokat választod. Meg akarja
akadályozni, hogy világosan láss. A csüggedésen és kárhoztatáson keresztül
próbál elgáncsolni.
Hadd meséljem el neked, hogy mit tett Cindy. A Róma 8:1-2-t
felírta kis papírdarabokra majd egyet tett a tükörre, egyet a monitorra, egyet
pedig a kocsijának a műszerfalára. Minden alkalommal, amikor a bibliaversre
néz, hangosan elismétli.
A Message angol Biblia fordítás így közli ezt a verset:
„Jézus, a Messiás
eljövetelével, a sorsdöntő dilemma megoldódott. Azoknak, akik belépnek abba a
valóságba, hogy Krisztus itt van velünk, nem kell többé az állandó, nyomasztó
fekete felhő alatt élniük. Egy új erő lépett működésbe. Az élet Szelleme
Krisztusban, mint egy erős szél, csodálatosan megtisztította a levegőt, és
megszabadított attól, hogy az életed a bűn és halál végzetes, durva, zsarnoki
uralma alatt éld.”
Szabadok vagyunk Krisztusban és nem kell hallgatnunk az ördög
vádlásaira. Csak azért, mert elbukunk – és előbb-utóbb el fogunk – még nem
vagyunk csődtömegek. Csak azt jelenti, hogy egyszer egy dologban elbuktunk. Azt
jelenti, hogy nem tettünk mindent helyesen. De ettől még nem vagyunk
csődtömegek.
Hagyd, hogy Krisztus erős legyen a gyengeségedben; hagyd, hogy
Ő legyen az erősséged a gyenge napjaidon.
Úr Jézus, a Te
nevedben imádkozom győzelemért. Amikor elbukom, kérlek, Te emlékeztess arra,
hogy nem csak megbocsátasz, hanem eltörlöd a bűntudatot és a kárhoztatást is.
Köszönöm! Ámen.
Joyce Meyer
Magyar fordítás: ahitatok.hu
https://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/600-nincs-karhoztatas.html
2017. július 10.
1 Thessalonikai levél 2. fejezet: apostoli munka hamisság győzelmének városában.
1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, testvéreim, hogy a mi ti hozzátok
való menetelünk nem volt
hiábavaló, nem volt haszontalan, eredménytelen, üres.*
*És azért nem volt
csak üres beszéd: „Mivelhogy a mi Evangéliumunk tinálatok nem áll csak
szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt. Hanem
isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is, a Szent Szellem
kiáradásával, és meggyőző erejével is, és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel,
és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság…” (1 Thess. 1,5).
1 Thess.
2,2 Sőt inkább, noha előzőleg már
háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt, előbb már szenvedés és bántalmazás
ért bennünket Filippiben,
amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is nyíltan,
szabadon hirdessük az Isten
evangéliumát sok tusakodással, nehéz harcok árán,
a sok nehézség ellenére is*
*Az apostol
Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a
lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság is őellenük, és rájuk támadt. A bírák, és az
elöljárók pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették őket. És miután sok ütést
mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen
parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá”
(Csel.
16,22-24).
1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem
tévelygésből, nem megtévesztésből
ered, sem nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem álnokságból* ravaszságból, csalásból, vagy körmönfontságból**
*Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy körmönfontság.
**És így folytatja az apostol: „Mert
mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják
az Isten igéjét, hanem tisztán, pontosan,
őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2
Kor. 2,17).
És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk
bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti
bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen
pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).
1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra,
hogy reánk bízza az Evangéliumot,* akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek,
aki megvizsgálja, és ismeri a mi
szívünket, a mi bensőnket**
*Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes hadvezér
érkezésének híre.
**És hogy ki az az Isten, aki az apostolt
megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy:
„… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23).
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem
telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel, és nem
forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá*
*És így folytatja az apostol: „…
nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk meg az
Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével, kijelentésével, láthatóvá
tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi ismeretének –
szellemi együttészlelésének - az
Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2
Kor. 4,2).
„Mert
mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem
tisztán - mint akik tiszta szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt
a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).
„Mert
a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem
tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess.
2,3).
„Mert
nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)
És: „… úgy
ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban,
szükségben, szorongattatásban” (2 Kor.
6,4)
Mert: „Ismervén
tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig
nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan
állunk” (2 Kor. 5,11).
1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem
tőletek, sem másoktól, és emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre,
sem a másokéra. Holott terhetekre lehettünk volna, és élhettünk volna
tekintélyünkkel, mint Krisztus apostolai, mégis szelíden léptünk fel
közöttetek. *
*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr
is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az
evangéliumból éljenek” (1
Kor. 9,14).
1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk*
és jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk ti közöttetek, amiként a dajka
dajkálgatja, gondozza, melengeti
az ő gyermekeit.
*Szívélyesek valánk (épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden jártunk.
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok, és az utánatok való vágyódásunkban,
készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk életét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk*
*Hiszen a mi
Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg, hogy Ő
az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi
atyánkfiaiért, testvéreinkért” (1
Ján. 3,16).
Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e
földön vannak, akik e földön élnek, és a felségesekben,
bennük, a dicsőségesekben van minden gyönyörűségem, és örömöm. (Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén
vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat)” (Zsolt. 16,3).
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra
és vesződségünkre, kemény munkánkra: mert éjjel-nappal munkálkodva dolgoztunk,
és úgy hirdettük
néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek*
*Az apostol minden
gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok
is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és
vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk
közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9).
Bizony: „Fáradozunk is,
tulajdon kezünkkel munkálkodván, kezünk
munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha gyaláznak, átkoznak, áldást
mondunk. Ha háborúságot szenvedünk,
és üldöznek békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk. (1 Kor. 4,12).
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok, a tanúk és az Isten, milyen szentül,
igazán* istenfélő,
szent módon, és feddhetetlenül, kifogástalanul
éltünk előttetek, akik hívőkké
lettetek**
*Igazán (hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan.
**De: „Magatok is tudjátok, mi
módon, és hogyan kell minket követni;
mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, és
nem tétlenkedtünk közöttetek” (2 Thess. 3,7).
1 Thess.
2,11 Valamint tudjátok, hogy
miként atya az ő gyermekeit, úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként
mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk, és bátorítottunk, biztattunk
benneteket és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, hogy éljetek az Istenhez méltó
módon, aki az ő országába, az ő királyságába, és dicsőségébe hív titeket*
*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát
titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz,
amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).
És: „Mindenki
abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).
És ismét „Kiki amely hivatásba, társadalmi, emberi helyzetbe Ő helyezte bele, és
hívta el, abban maradjon meg” (1 Kor. 7,20).
És minden hívőnek szól az üzenet: „Járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó
cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol.
1,10).
És: „…
a Krisztus evangéliumához méltóan, a Krisztus evangéliumának megfelelően
éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás:
„Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt
halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal,
egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt küzdötök az evangélium hitéért” (Fil.
1,27).
„Amire
elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségének elvételére. [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségének]” (2 Thess.
2,14).
„Mert a mi
országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, „nekünk a polgárjogunk” a magatartásunkat meghatározó eredetünk és
hovatartozásunk a mennyekben van. Honnét
a megtartó, üdvözítő Úr Jézus
Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).
1 Thess.
2,13 Ugyanazért mi is hálát
adunk az Istennek
szüntelenül, megszakítás nélkül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk
hirdetett beszédét, Igéjét. És
nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy
valósággal az is, amelynek ereje munkálkodik
is tibennetek, akik hisztek*
*Mert: az Istennek
beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb,
és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű
kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az
elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és
megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - a
szellemi élet központjának - szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és
gondolkodását)” (Zsid. 4,12).
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten, a Krisztus Jézus kihívott közösségeinek,
amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti
is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól, a Júdeában élő hitetlenektől.
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját
prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek* és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten
előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a
prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem
tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek].
*Üldöznek (ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan.
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is,
hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja.*
*Az Úr Jézus
kijelentése az üldözésről: „Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a
ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták,
vádolták a prófétákat, az Isten nevében
szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak,
akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).
Lukács is bizonyságot
tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért
mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat. És
azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek, hogy számot adjon ez a
nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, az
Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elpusztult az áldozati oltár és a
templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől, és
nemzedéktől” (Luk. 11,49-51).
Jakab
apostol bátorítása: „Például vegyétek
atyámfiai, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr
nevében szólottak” (Jak. 5,10).
„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus
Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2
Tim. 3,12).
István
vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény
nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek
ellene igyekeztek, ellene szegültök,
mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel.
7,51-52).
Pál apostol így
bátorítja a Krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az
üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).
„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban,
háborgattatásban, megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban
is” (2 Kor. 1,7).
És a Szent Szellem
mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen
zsidók üldözték, és üldöztették: „De azok
a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a
testvérek ellen. És a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy
bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia
városaiba, Listrába és Derbébe, és a
körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel.
14,2.5-7).
„Antiókhiából és
Ikóniumból azonban zsidók érkeztek
oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és
kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a
tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt
elment Derbébe” (Csel. 14,19-20).
És teszi
ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne
tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre
vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy
üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz.
3,3-4).
1 Thess.
2,17 Mi pedig atyámfiai,
testvéreim, amint megfosztottak bennünket tőletek egy kevés ideig külsőleg, nem szívre
nézve, annál buzgóságosabban,
nagy kívánsággal igyekeztünk, és annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra,
hogy szemtől-szemben láthassunk titeket, hogy láthassuk orcátokat ismét.
1 Thess.
2,18 Azért menni is akartunk
hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, * de megakadályozott minket a Sátán.**
*És bár: „… jóllehet hústestben
távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó
rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát”
(Kol. 2,5)
De: „…
éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és
kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, a mi
Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11).
**Sátán (Szátánász):
(ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló). Feltartóztat; szembenálló; rátámadó;
’szembeszegülő’: ellenkező;
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk győzelmi koronája és dicsőségünk?
Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor, az
Ő jelenlétében, az Ő megjelenésekor?
1 Thess.
2,20 Bizony ti vagytok a mi
dicsőségünk és örömünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)