2017. március 6.

Példabeszédek 10. fejezet: A hívő, - a bölcs - és a hitetlen, - a bolond különbségéről.(héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 10,1 A bölcs fiú [(śámaḥ): megörvendezteti, megvidámítja] az ő atyját, [örömet szerez apjának]; a bolond [(kəsíl): az ostoba, balga, önhitt] fiú pedig szomorúsága [(túḡáh): bánata] az ő anyjának.*

*Salamon újra- és újra megismétli, hogy: „A bölcs fiú örvendezteti az atyját (örömet szerez apjának); a bolond (az ostoba) ember pedig (megveti), és megutálja az anyját” (Péld. 15,20).

Bizony: „Aki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja. Mert: Az ostoba, (a bolond) bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja. És búsulása az ő atyjának a bolond (az ostoba) fiú, és az ő szülőjének keserűsége, és (keseríti anyját)” (Péld. 17,21.25).

Bizony: „Igen örül, és (vígan örvendezik) az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vigadoz (aki bölcset nemzett, örül annak). Hát: Vigadjon, és (örüljön) a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd (aki szült téged)! (Péld. 23,24.25).

Ezért így kéri fiát az atya: „Légy bölcs fiam, és vidámítsd meg az én szívemet (és vidíts fel engem); hogy megfelelhessek annak, aki engem ócsárol és (gyaláz). (Péld. 27,11).

Mert: „A bölcsesség-szerető ember megvidámítja az ő atyját (örömet szerez apjának); aki pedig a paráznákhoz adja magát (aki paráznákkal barátkozik, az (zánáh): házasságot tör, és bálványt, idegen istent imád, és követ, az elpazarolja), és elveszti a vagyont” (Péld. 29,3).

 Hogy bölcs fiad legyen: „Fegyelmezd meg ((jásar): figyelmeztesd, és tanítsd) a te fiadat, (akkor nyugodt lehetsz felőle) és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget neked, és (örömöt találsz benne)” (Péld. 29,17).

Péld. 10,2 Nem használnak, és [nem hajt hasznot a bűnnel szerzett, hamissággal gyűjtött kincs]. A gonoszság, az [istentelenség] kincsei, [semmit sem érnek]. Az igazság [a megigazulás] pedig megszabadít [megment] a halálból. [Héber szerint: Nem (jáʿal): hoz hasznot, nem segít, és nem jelent előnyt a (rešaʿ): gonoszsággal, jogtalansággal, bűnnel csalással teletöltött ('ôcár): kincstár. (cəḏáqáh): A megigazulás pedig (nácal): kiragad, megment, megszabadít, megvéd a (máveṯ) halálos betegségtől, csapástól, pusztulástól, romlástól, haláltól].*

*És folytatódik a figyelmeztetés: „A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik. (Más fordítás: A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda)” (Péld. 21,6).

„Nem használ a vagyon a haragnak idején; a megigazulás pedig kiragad (kiment) a halálból (Péld. 11,4).

Bizony: „Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján…” (Sof. 1.18).

„Ezüstjüket az utcákra vetik, és aranyuk szenny lesz előttük, és a (szemétbe kerül); ezüstjük s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; Éhségüket nem elégíthetik ki, gyomrukat nem tölthetik meg vele; mert csábítójuk volt az a vétekre. És a belőle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és utálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttük azt (szemétté) szennyé” (Ezék. 7,19-20).

Dávid megvallása a gazdagság hiábavalóságáról: „Akik gazdagságukban [(ḥajil): erejükben, hatalmukban, vitézségükben, tehetségükben] bíznak, és nagy vagyonukkal [(róḇ ʿóšer: nagy gazdagságukkal] dicsekszenek [hálal): kérkednek]. Semmit sem vihetnek el magukkal, ha meghalnak; dicsőségük [(káḇóḏ káḇôḏ): pompája, gazdagsága] nem száll le utánuk [nem követi őket. (Zsolt. 49,7.18-20).

Ha éleükben áldottnak vallják is magukat, s ha dicsérik is őket, hogy jól tettek magukkal. [Más fordítás: Ha életében boldognak mondta is magát, mert életében elvette az ö javait, és dicsérik, hogy jól megy sora]: Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, akik soha sem látnak világosságot. [Héber: Az Ő atyáinak (dór dôr): generációjához (bô'): helyeztetik (nécaḥ necaḥ): maradandóság (lóh lô' ló'): nélkül, és soha többé nem (rá'áh'ôr): lát fényt, világosságot]. A babiloni király példájával mutatja meg a Szent Szellem a vagyon „hasznát”. Amikor így szólt a király: „Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, (királyi székhellyé hatalmam teljében) az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére (fenségem dicsőítésére)? Még a szó a király szájában volt, amikor szózat száll le az égből (egy hang hallatszott a mennyből): Néked szól, (az üzenet) oh Nabukodonozor király. (Elvesztetted királyságodat). A birodalom elvétetett tőled (Dán. 4,27-28).

Az Úr Jézus egy példázatot mond a vagyonban bízókról:  „És monda nékik egy példázatot, egy hasonlatot, szólván: Egy gazdag, jómódú, vagyonos embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodik, és így gondolkozott és latolgatta, mérlegelte, és így tanakodott magában mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová betakarítanom, és begyűjtenem az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet, a magtáraimat lebontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom, és oda takarítom be, és ott fogom tárolni minden gabonámat, minden termésemet, és javaimat. És azután majd elégedetten ezt mondom magamnak: Sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz. Tedd magadat kényelembe, pihenj, egyél, igyál, gyönyörködjél, örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet!  Monda pedig néki az Isten: Te bolond, ostoba, öntelt, és meggondolatlan, ez éjjel elkérik, visszakövetelik tőled a te életedet; amiket pedig készítettél, a vagyon, amit összegyűjtöttél, amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, és így jár az, aki kincset takar magának, aki elraktároz, és felhalmoz, és nem az Istenben gazdag” (Luk. 12,16-21).

Pál apostol megvallása: „Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel, létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

Péld. 10,3 Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] nem hagyja éhezni [nem sanyargatja éhséggel] az igazakat, a [(caddíq): megigazultakat], és [kívánságukat teljesíti]. Az istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élőknek, a bűnösöknek, céltévesztetteknek] kívánságát [(havváh): mohóságát, sóvárságát, vágyát] pedig elveti [(háḏap̄): elutasítja, megtagadja, teljesítetlen hagyja].*

*Dávid megvallása: Nem szégyenülnek meg, nem [(bvš): csalódnak várakozásukban, reményükben] a veszedelmes [(ráʿ): a gonosz] időben, és jóllaknak az éhség [(rəʿáḇôn): az éhínség, és a csapás] napjaiban [éhínségben is táplálékhoz jutnak]. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz a [(caddíq): a megigazult; megigazított], a magzatja [(zeraʿ): gyermeke] pedig kenyérkéregetővé [sem azt hogy (bqš): koldussá vált]. (Zsolt. 37,19.25).

Mert: az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében) bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt. 33,18-19).

Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,11).

És: Az éhínségben megment [(páḏáh): megszabadít, megőriz] téged a haláltól [(máveṯ): romlástól, pusztulástól],] (Jób. 5,19).

Csak: keressétek először Istennek országát, királyságát, és az ő igazságát, vagyis az Ő igazzá nyilvánítását…” (Mát. 6,33).

Mert: „Az Úr nem hagyja éhezni a megigazult embert; az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) kívánságát pedig elveti” (Péld. 10,3).

De: „Eledelt ad az őt félőknek, (az Őt tisztelőknek); megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,5).

Az igaz eszik az ő kívánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik” (Péld. 13,25).

Hát: „Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk, (nem szűkölködnek az istenfélők)” (Zsolt. 34,10).

Péld. 10,4 Szegénnyé lesz, és [(rúš): szűkölködni fog] aki cselekszik rest kézzel, és [(ʿáśáh): lustán dolgozik]; a gyors [(ḥáruc ḥárúc jáḏ): szorgalmas, erős] munkások keze pedig meggazdagít. [(rəmijjáh (kap̄): A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze (ʿášar): gazdagságot szerez.].*

*A lustaságról, és a szorgalomról sok mondanivalója van az Úrnak: „A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz. (Más fordítás: A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog). (Péld. 12.23).

Nem süti meg a rest, (a lusta) a mit vadászásával fogott (a vadászzsákmányt); de drága marhája (drága kincse) az embernek serénysége (a szorgalom)” (Péld. 12,26).

Kívánsággal felindul a rest, és (vágyakozik a lusta), de hiába; a gyorsak (szorgalmasok) pedig megkövérednek (bővelkednek)” (Péld. 13,4).

A szorgalmatosnak (tervei), igyekezete csak gyarapodásra van (csak hasznot hoz); valaki pedig hirtelenkedik, (aki elsieti a dolgát) csak szükségbe (ínségbe) jut (Péld. 21,5).

A restség mély álomba merít, és a lomha, lusta ember megéhezik” (Péld. 19,15).

 Ne szeresd (az alvást), az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel, és (tartsd nyitva) a te szemeidet, és (jóllakhatsz), és megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13).

Bizony: „A bolond, az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát (Préd. 4.5).

„A rest (a lusta) embernek mezejénél (földje mellett) elmentem, és az esztelennek szőleje mellett. És ímé, mindenütt felverte a tövis, (és láttam, hogy egészen fölverte a gaz) és színét elfedte a gyom; és kőgyepűje elromlott vala (kőkerítése összedőlt). Melyet én látván elgondolkoztam, és nézvén, ezt a tanulságot szereztem abból: Egy kis álom, (még egy kis alvás) egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, És így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, (így tör rád a szegénység, mint az útonálló) és a te szükséged, (a szűkölködés) mint a pajzsos férfiú” (Péld. 24,30-34).

 Mert a rest „A hideg miatt (ősszel) nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit” (Péld. 20,4).

És újabb kifogása is van, és „Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcákon! Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában. Ha a rest az ő kezét a tálba nyújtotta, restelli azt csak szájához is vinni. Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet ád” (Péld. 26,13-16).

Hát: „Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13).

Mert azt mondja az Úr Jézus: „… Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen” (Ján. 4,35-36).

Eredj a hangyához, te rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen], nézd meg [(rá'áh): szemléld, nézegesd, figyeld meg] az ő útjait [(dereḵ): életmódját, életvitelét, életútját, sorsát], és légy bölcs, mert [(ḥáḵam): bölccsé tesz, bölcsességre tanít]! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, [(qácín): Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki]. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét [(leḥem): élelmét], aratáskor gyűjti eledelét. Oh te rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen], meddig fekszel [(šáḵaḇ): meddig akarsz még heverészni]? Mikor kelsz fel a te álmodból [(šéná' šénáh): mikor hagyod abba az alvást]? Még egy kis álom [(məʿáṭ məʿaṭ šéná' šénáh): még kevés egy alvás], még egy kis szunnyadás [még egy kis szendergés], még egy kis kéz-összefonás [összetett kézzel fekvés, keresztbefont karral], hogy pihenjek. Így jő el [(bô'): így tör rád, és állít be hozzád], mint az úton járó [mint a vándor, mint az útonálló, mint a csavargó], a te szegénységed [az ínséged], és a te szűkölködésed, [nélkülözésed] mint a pajzsos férfiú” (Péld. 6, 6-10).

Péld. 10,5 Gyűjt nyárban az eszes fiú; mély álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú. [Más fordítás: Aki aratáskor gyűjt, bölcs fiú; a ki pedig nyárban hortyog, szégyenvallás fia].*

*És az eredmény:Elmúlt az aratás, elvégződött (véget ért) a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer. 8,20).

És az Úr Jézus kijelentése: „Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik [(dünamai): mert nem lesz képes, nem lesz hatalma rá, ezért nem lehetséges számára]” (Ján. 9,4).

Péld. 10,6 Áldások vannak, [(bəráḵáh): a kimondott áldások megtestesülnek] az igaznak fején [(caddíq ró'š): a megigazult hívőnek eredetén]. Az istentelenek [(rášáʿ): az Isten nélkül élő
gonoszok] szája pedig erőszaktételt fed be [(ḥámás kásáh): erőszakot, sérelmet, kegyetlenséget, elnyomást, gonoszságot rejteget]. [Más fordítás: Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját].*

*Dávid megvallása: Áldást nyer az Úrtól, (Jahvétól, az Örökkévalótól), és igazságot [(cəḏáqáh): megigazulást] az üdvösség Istenétől [(jéšaʿ ješaʿ): a megmentő, szabadító Istentől), aki [(násá' náśá' jəhóváh bəráḵáh): megajándékozza, körbeveszi jóléttel].  Ilyen az őt [az Istent] keresők, akik [(drš): kérdezősködők, tudakozódók] nemzetsége, a Jákób [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő] nemzetsége, az a [(dór dôr): nemzedék, amely hozzá folyamodik], akik a te orcádat, a Te [(páním): jelenlétedet] keresik. Szela” (Zsolt. 24,5-6).

És hogy mit jelent ez az áldás, azt így mutatja be a Szent Szellem: „Józsefről (jelentése: Isten gyarapítson, tegyen hozzá, szaporítsa, Isten tegyen az éppen most született gyermekekhez) ezt mondta: Áldott az Úrtól az ő földe az égnek kincseivel, (az ég fentről jövő ajándékával) a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel. A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal.  És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival; A földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve (kegyelme) szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak (megszenteltnek) koponyájára!” (5 Móz. 33,13-16).

A vétkes ajak pedig veszedelmes csapda...” (Péld. 12,13).

Péld. 10,7 Az igaznak [(caddíq): a megigazult hívőnek] emlékezete áldott, és [(zeḵer zéḵer): áldva emlegetik]; a hamisaknak a [(rášáʿ): bűnösöknek, Isten nélkül élőknek, istentelen gonoszoknak] neve pedig [feledésbe merül, és (šém ráqaḇ): hírnevük] megrothad.*

*A megigazult hívő: „Mivelhogy soha sem ingadozik: örök emlékezetben lesz az igaz” (Zsolt. 112,6).

De a gonosz: „Emlékezete elvész (eltűnik) a földről, még az utcákon sem marad fel a neve (és nem is emlegetik)” (Jób. 18,17).

Péld. 10,8 A bölcs elméjű, az [(ḥáḵám léḇ): értelmes
szívű, bensőjű] beveszi [(láqaḥ): fontolóra veszi, megfogadja, befogadja] a parancsolatokat, [(micəváh): Isten előírásait]. A bolond ajkú [('ĕvíl śep̄eṯ śáp̄ áh): istentelen, Isten nélkül élő,
bolond beszédű] pedig [az ö maga ajakival] elveszti magát [(láḇaṭ): elbukik, elvész, elpusztul]. (Más fordítás: Az esztelen fecsegő bolond a vesztébe rohan, szája veri meg; Az ajkak bolondja, fecsegő önmagát buktatja meg, dönti veszélybe, mert semmi oktatást nem fogad be).*

*Igen: „… a bolond ajkú elesik, elbukik (Péld. 10,10).

Mert: „A bolondnak (az ostobának saját) szája az ő romlása, (és ajka önmagának a csapdája) az ő beszédei az ő életének tőre (romlása)” (Péld. 18,7).

És: „…a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája” (Péld. 10,14).

Péld. 10,9 Aki tökéletességben [(tóm): ártatlanságban] jár, bátorsággal jár; [(beṭaḥ hálaḵ): biztos úton jár, és biztonságban él]. Aki pedig elferdíti az ő útját, kiismertetik [(jḏʿ) ismertté válik]. (Más fordítás: Aki görbe úton jár, az kitudódik róla; aki görbe utat választ azt rajtakapják).*

*Igen: „Aki tökéletességben jár, (feddhetetlenül él), igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében” (Zsolt. 15,2).

„Aki igazságban jár és egyenesen (őszintén) beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, (nem fogad el megvesztegetést) aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, (sziklaerőd a fellegvára) kenyerét megkapja, vize el nem fogy (Ésa. 33,15)

Aki jár tökéletesen, és (feddhetetlenül él segítséget kap), és megtartatik; aki pedig álnokul két úton, vagy (görbe utakon) jár, egyszerre elesik (elbukik)” (Péld. 28,18).

Ezek hústesti emberek, akikről azt mondja az Úr: „A bűnös a céltévesztett ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon.  És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik. Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt” (Róm. 3,16-18).

Mert azok: „A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, (eljárásuk nem törvényes), ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet” (Ésa. 59,8).

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Péld. 10,10 Aki szemmel hunyorgat, [kacsintgat, pislog] bántást [(ʿacceḇeṯ): sérülést, fájdalmat, szenvedést] okoz. És a bolond ajkú elesik [('ĕvíl śep̄eṯ śáp̄áh): a bolond, ostoba beszédű pedig (láḇaṭ): elterül, elvész, elpusztul]. (Más fordítás: Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál).*

*Mert: Haszontalan [(bəlijjaʿal): értéktelen, hitvány, gonosz, elvetemült, semmirekellő, ravasz, hitszegő, mihaszna] ember, hamis férfiú, [('áven 'íš): üres, hazug, csaló, romlott, gonosz, igazságtalan ember] aki álnok [(ʿiqqəšúṯ): torzult, fonák, csalárd] szájjal jár. [aki bajt, csapást, szerencsétlenséget beszél, és (hálaḵ): pusztulásba visz]. Aki hunyorgat [(qárac): kacsingat] szemeivel; lábaival is szól [(szémainó): jelez], és ujjaival jelt ád [(málal járá' járáh): szól, tanít]. Álnokság [(tahəpúḵáh): elvetemedettség, hamisság, fonákság] van az ő szívében [(léḇ): bensőjében], gonoszt forral minden időben [(ráʿ ḥáraš): rosszat kohol mindenkor; gonoszságon járatja az eszét], háborúságot indít. [és (məḏán): vitát, veszekedést, viszálykodást szít, és hint el szüntelen] (Péld. 6,12-14).

Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ): szerencsétlenség, baj, csapás, romlás] gyorsan egy [(peṯaʿ): szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz gyógyulása [(marəpé'): és nincs számára gyógymód]. (Más fordítás: Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul összeroppan; egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül; tönkremegy és nincs menekvése).

Péld. 10,11 Életnek kútfeje, és [(ḥaj máqór máqôr): felfrissülés forrása] az igaznak [(caddíq): a megigazult hívőnek] szája. Az istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élő gonosznak] szája pedig erőszaktételt fedez el [(ḥámás kásáh): erőszakot, kárt, sérelmet, kegyetlenséget, elnyomást fedez el, erőszakot áraszt].*

*És így folytatódik a kijelentés: Bölcsességet beszél az igaznak [(caddíq): a megigazítottnak] szája, és a nyelve ítéletet szól [nyelve igazat mond, és azt hirdeti, (mišəpáṭ): ami helyes]” (Zsolt. 37,30).

„A bölcsek tudományt rejtegetnek… és Az eszesek ajkain bölcsesség találtatik…” (Péld. 10,13-14).

A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, (az élet forrása) a halál tőrének (csapdáinak kikerülésére) eltávoztatására (Péld. 13,14).

„Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok (Péld. 3,18).

„Életnek kútfeje (élet forrása) az értelem annak, (akinek van) aki bírja azt; de (a bolondot még inteni is bolondság), az ő fenyítéke bolondsága (Péld. 16,22)

Péld. 10,12 A gyűlölség, a [(śinə'áh): gyűlölet, gyűlölködés] szerez versengést [(ʿúr məḏán): szít viszályt, kelt veszekedést, civódást]. Minden vétket [[(pešaʿ): lázadást, elszakadást, hűtlenséget, hibát, törvényszegést] pedig elfedez [(kásáh): eltakar, befed, fátyolt borít] a [('ahăḇáh)] szeretet.*

*A törvény betöltése, a szeretet: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5).

Ezért: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti [(ektenész): buzgó, elszánt, odaadó, kitartó, állhatatos, megállás nélküli, heves, forró (agapé): Isten szerinti] szeretetre; mert a szeretet sok vétket [tévedést, hibát] elfedez [(kalüptó): befed, betakar, elrejt, eltitkol]” (1 Pét. 4,8).

 Az Isten szerinti szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot, és nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást, és nem tesz rosszat. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet, mert a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,10).

És így folytatódik a kijelentés: Magatokat az igazság [(alétheia): a valóság, Isten Igéje] iránt való engedelmességben [(hüpakoé): szófogadásban, szolgálatkészségben és alárendelésben] képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): őszinte, nem tettetett, nem színlelt] atyafiúi [testvéri] szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta [(katharosz):  mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): a szellemi életetek központjából] buzgón [(ektenósz): elszántan, odaadóan, kitartóan, állhatatosan, forrón, hevesen] szeressétek [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat, és oldódjatok fel a szeretetben]” (1 Pét. 1,22).

„Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (tegyetek) ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,13-14).

„A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz. Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,9).

És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).

Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1).

És hogy milyen is ez a szeretet: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]. Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]” (Kor. 13,4.7).

Péld. 10,13 Az eszesek [(bín): ismerettel rendelkező értelmesek] ajkain [(śep̄eṯ śáp̄áh): beszédében] bölcsesség találtatik; a vessző [(šéḇeṭ): bot] pedig a bolond [ostoba, az esztelen] hátának való. [Más fordítás: botot érdemel (ḥásér léḇ gév): a bölcsesség híján lévő szív, benső].*

*És folytatódik a kijelentés a hívőről, és a hitetlenről: Ostor a lónak, fék (zabla) a szamárnak; és vessző (és bot) a bolondok hátának (Péld. 26,3).

A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának. (Más fordítás: A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg)” (Péld. 19,29).

 „A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája, és (szájából gőg sarjad); a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket, és (megőrzi ajkuk)” (Péld. 14,3).

A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt, és (a tudást); a bolondoknak pedig elméje nem helyes, és (a szíve sem tiszta)” (Péld. 15,7).

 Bölcsességet beszél az igaznak [(caddíq): a megigazítottnak] szája, és a nyelve ítéletet szól [nyelve igazat mond, és azt hirdeti, (mišəpáṭ): ami helyes]. Istenének [('ĕlóhím)] törvénye [(tóráh tôráh): tanítása, irányítása, utasítása] van szívében…” (Zsolt. 37,30-31).

Péld. 10,14 A bölcsek tudományt [(daʿaṯ): bölcsességet, ismeretet, tudást] rejtegetnek, és [(cáp̄an): őriznek, tudásukkal csöndben meghúzódnak, kincsként halmozzák fel]. A bolondnak [('ĕvíl): Isten nélkül élő hitetlennek] szája pedig közeli romlás, [(məḥittáh): rombolás, összeomlás, pusztulás, kész veszedelem].*

*Továbbra is a hívő, és hitetlen különbségéről:A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre, (és ajka önmagának a csapdája)” (Péld. 18,7).

Az eszes ember (nem fitogtatja tudását), és elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot, (esztelen pedig kérkedik bolondságával)” (Péld. 12,22).

Minden eszes cselekszik (okosan), bölcsességgel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát, és (terjeszti a bolondságot)” (Péld. 13,16).

A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája (szájából gőg sarjad); a bölcseknek pedig beszéde (megőrzi), és megtartja őket” (Péld. 14,3).

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)! (Zsolt. 59,13).

Péld. 10,15 A gazdagnak vagyona az ő megerősített [erős] városa. A szűkölködőknek, a [szegényeknek] romlása az ő szegénységük. [Más fordítás: A gazdagnak gazdagsága az ő (ʿôz ʿóz): ereje, hatalma, stabilitása. A (dal): szegények (məḥittáh): romlása, összeomlása, pusztulása a (ríš ré'š rêš): szegénységük]:*

*És Isten igéje újra –és úja figyelmeztet: A vagyonban, ha nő, ha gyarapszik is, ne bizakodjatok; Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. (Más fordítás: Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő)” (Zsolt. 62,12). 

Mert. „Akik gazdagságukban [(ḥajil): erejükben, hatalmukban, vitézségükben, tehetségükben, gazdagságukban] bíznak, és nagy vagyonukkal [(róḇ ʿóšer: nagy gazdagságukkal] dicsekszenek [hálal): kérkednek]. (Zsolt. 49,7). És: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (Péld. 11,28). „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Luk. 12,15).  

Mert bár: „A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli (Péld. 18,11).

A gazdagság szaporítja a sok barátot, (sok barátot szerez); a szegénytől pedig az ő barátja is elválik. A szegényt minden atyjafia (testvére is) gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de (hiába) ők eltűnnek” (Péld. 19,4.7).

És ez nem változik, ezért így figyelmeztet az apostol: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, ne legyenek [(hüpszélophroneó): gőgösek / fennhéjázók, nagyképűek] se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra [(apolauszisz): megélhetésünkre]. (1 Tim. 6,17).

Péld. 10,16 Az igaznak, a [(caddíq) megigazultnak] keresménye [(pəʿulláh): munkája, foglalatossága, tevékenysége, cselekedete] életre van, [(ḥaj): az életet szolgálja]. Az istentelennek [(rášáʿ) az Isten nélkül élő hitetlennek] jövedelme [(təḇú'áh): gyümölcse, eredménye] bűnre [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): veszedelemre, pusztulásra] van.*

*Meg van írva, hogy: Az istentelen, az Isten nélkül élő, a nem hívő munkál és szerez álnok és hamis keresményt; az igazságszerzőnek, a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos. (Más fordítás: de igaz bérhez jut az, aki igazságot / alétheia: valóságot, Igét / vet)” (Péld. 11,18).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

 Mert: „Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot, vészt vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).  

Bizony: „Az igaznak, a megigazultnak házában nagy kincs van; az istentelennek, az Isten nélkül élő hitetlennek jövedelmében pedig háborúság, (és széthull).(Péld. 15,6).

Péld. 10,17 A bölcsesség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg. [Héber szöveg: A (músár): tanítás, útmutatás (šámar): megtartóinak, megőrzőinek ('óraḥ): életútja, sorsa (ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló élet. De az (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): érvekkel vitatkozó, az érvelésnek  ellentmondó (ʿázaḇ): magára hagyatik, és (táʿáh): eltéved, bolyong, és elvész, elpusztul].*

*És hangzik a figyelmeztetés: „Őrizd [(nácar): tartsd hát] meg, fiam, atyád [('áḇ): alkotód] parancsolatját [(micəváh): előírását], és [('ém): kiindulópontod (tóráh tôráh): tanításától, irányításától, utasításától (náṭaš): el ne távozz] anyád tanítását el ne hagyd [ne vedd semmibe]. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba, és [hordozd a nyakadra fűzve]. (Héber szerint: (qášar): erősítsd a (léḇ): a szellemi életed központját, az Ige befogadásának szervét a tanítással (támíḏ): folyamatosan, szüntelenül, és legyen (ʿánaḏ garəgereṯ): körbekötve nyakadon). Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, [virrasszon fölötted] mikor felserkensz, beszélget te veled. [Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat]” (Péld. 6,20-22).

És ismét: Hallgass fiam, ('áḇ): alkotód (músár): tanítására, útmutatására, és a te ('ém): kiindulópontod (tóráh tôráh): tanításától, irányításától, utasításától el ne távozz] (Péld. 1,8).

 Mert napoknak hosszú voltát (magas életkort), és sok esztendős (hosszú) életet, és békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (jólétet szereznek) néked bőven” (Péld. 3,1-2).

Akkor bátorsággal [és biztos léptekkel, biztonságban, és bízvást] járod a te útadat, [és nem botlasz meg] és a te lábadat meg nem ütöd [és lábad soha nem ütközik meg]. Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod” (Péld. 3,23-24).

Péld. 10,18 Aki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és aki szól gyalázatot, bolond az. [Héber: (kásáh): eltakarja, elrejti a (śinə'áh): gyűlöletet a (šeqer): hazug, álnok (śep̄eṯ śáp̄áh): beszéd, de mikor (jácá'): elmegy az (kəsíl): önhitt bolond, hírül adja a (dibbáh): pletykát, rágalmat, rosszindulatú beszédet].*

*Mert: Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3)

 „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság: a valóság, az Ige], belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek (elnyomással fenyegetőznek) fennhéjázással (dölyfösen). Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet” (Zsolt. 73,8-9).

Piszkolódnak, (hangoskodnak) keményen szólnak (kihívóan beszélnek); kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői” (Zsolt. 94,4).

Péld. 10,19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek [elkerülhetetlen a tévedés, nem marad el a bűn]. Aki pedig megtartóztatja [féken tartja, mérsékli] ajkait, az értelmes. [Héber szöveg: A (róḇ dáḇár): bőbeszédűségben, fecsegésben, szószátyárságban nem (ḥáḏal): marad abba a (pešaʿ): lázadás, elszakadás, bűn, a céltévesztés. De aki (ḥáśaḵ): féken tartja az (śep̄eṯ śáp̄áh): ajkát, nyelvét, (śáḵal): okosan teszi, körültekintően viselkedik].*

*Jakab apostol is így figyelmezteti Isten népét: „Azért, [tanuljátok, és tudjátok meg tehát; és értsétek meg] szeretett atyámfiai [(agapétosz): kedvesen, nagyon szeretett, drága testvéreim], legyen minden ember gyors [(takhüsz): fürge] a hallásra [(akúó): meghallásra, megértésre], késedelmes a szólásra [(laleó): a megszólalásra, a beszédre]…” (Jak. 1,19).

Mert mindnyájan sokféleképpen [sok dologban] vétkezünk, [sokban botlunk, hibázunk, tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk]. Ha valaki beszédben nem vétkezik [aki (logoszban ptaió): szóban, igében nem botlik, hibázik, nem vét, nem téved, nem bukik meg, nem vall kudarcot], az tökéletes ember [(teleiosz anér): felnőtt, érett korú férfi, érett, célba érkezett személy]. Képes [(dünatosz): erős, hatalmas] az egész testét [(szóma): személyét, teljes valóját] is képes megzabolázni [(khalinagógeó): meg tudja fékezni]” (Jak. 3,2).

Mert … a sok beszédből bolond beszéd (ostoba fecsegés)” (Préd. 5,3).

Csak: „A bolond (az ostoba) szaporítja a szót…” (Préd. 10,11).

„Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.(Más fordítás: Csapdába esik, aki valamit meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik” (Péld. 20,25).

De: „Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt szellemű, az értelmes férfiú. Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek. (Más fordítás: A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadtszellemű. Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját. (Péld. 17,27-28).

 „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, és megőrzi száját és nyelvét, az életét őrzi meg a nyomorúságtól(Péld. 21,23).

Péld. 10,20 Választott [(báḥar): kiváló, kitűnő] ezüst az igaznak, a [(caddíq): megigazultnak] nyelve; a gonoszok, az [(rášáʿ): Isten nélkül élő hitetlenek] elméje [(léḇ): szíve is] keveset érő.

Péld. 10,21 Az igaznak, a [(caddíq): megigazultnak]  ajkai, és [(śep̄eṯ śáp̄áh): beszéde] sokakat legeltetnek [(ráʿáh): pásztorolnak, vezetnek, táplálnak, tanítanak]; a bolondok [('ĕvíl): istentelenek, az Isten nélkül élők, akik tudatlanok] pedig esztelenségükben [(ḥásér léḇ) értelmet nélkülöző szívük, bensőjük szegénységében] halnak meg, [(mámôṯ): vesznek el, pusztulnak el].*

*Akik nem fogadták meg / és be az Igét, akik Isten nélkül élnek, azokat nincs aki megvédelmezze, ezért: „Összeomlik sátruk (testük), meghalnak bölcsesség nélkül” (Jób. 4,21)

Isten Igéje bolondnak és esztelennek nevezi azokat, akik Isten nélkül élnek, és a következményt is eléjük tárja: „... a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja” „...az istentelenség ...elveszíti a bűnöst” „...önnön istentelenségében esik el az istentelen” (Péld. 11,3; 13,6; 11,5).

„A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. (Héber szerint: A saját (ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ): csalja tőrbe, és ejti foglyul az Isten nélkül élőt, mégpedig mindenkit saját céltévesztése)” (Péld. 5,22).

„Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár): tanítást, útmutatást. [(mámôṯ): elvész, elpusztul] tudomány híján. Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította]. Emiatt támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága romlásba dönti, és csapdába kerül]” (Péld. 5,23).

De Nemcsak a gonosz cselekedetek, hanem a hazug – az igével ellentétes – beszédekre is vonatkozik ez a törvényszerűség: „Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel” Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Péld. 6,2; 18,20-21).

Péld. 10,22 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak a kimondott]  áldása, [(bəráḵáh): az áldás megtestesülése: jólét, javak] az gazdagít meg, [(ʿášar): gazdaggá tesz, a magunk (ʿeceḇ): kemény munkája, fáradsága semmit sem tesz, semmit sem  (jásap̄): ad hozzá]. »Más fordítás: A gyarapodást nem lehet erőltetni, Gazdaggá csak az Úr áldása tehet, és nem jár azzal nyomorúság. Ő nem ad hozzá fájdalmat, és azzal semmi nem szerez bántást«.*

*Dávid megvallása: Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének, akit az ÚR szeret, álmában is ad eleget” (Zsolt. 127,2).

Ezért: „ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert Ő az, aki erőt ad néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van” (5 Móz. 8,17-18).

Bizony: „Áldást parancsol melléd az Úr a te csűrjeidben és mindenben, minden vállalkozásodban, és amire csak ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked” (5 Móz. 28,8).

Tekintsetek Ábrahám atyátokra: „Ábrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya” (1 Móz. 13,2).

 Mert: „Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett és meggazdagodott: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat” (1 Móz. 24,35).

„Ímé, ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat (jəhóváh: Jahvét, az Örökkévalót)” (Zsolt. 128,4).

Péld. 10,23 Miképpen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképpen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni. [(śəḥóq śəḥôq): Nevetés, vicc, játék a bolondnak, az (kəsíl): Isten nélkül élő önhitt hitetlennek (zammáh zimmáh): gonoszságot, gaztettséget cselekedni, mert a bűnözést nézi mulatságnak. Az (tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes ('íš): ember pedig a (ḥáḵəmáh): bölcsességet].*

*És folytatódik a kijelentés: „Vígasság az igaznak igazat cselekedni, és öröm, ha a törvény jut érvényre, de ijedelem, rettegés a hamisság cselekedőinek, a gonosztevőnek” (Péld. 21,15).

Akiknek örömöt szerez, és akik örömüket lelik, ha rossz, káros, ártalmas, gonoszt tehetnek, s akik a rút gonosz dolgokon, a mások baján, szerencsétlenségén, és viszontagságain vígadnak, ujjonganak, és örvendenek, és a gonosz a rossz, káros, ártalmas fonákságokon, hamisságon, és elferdítéseken, és ugrálnak örömükben a gonosz fondorlatosságoknak (Péld. 2,14).

Péld. 10,24 Amitől retteg, és [(məḡôráh): fél] az istentelen, [(rášáʿ: az Isten nélkül élő)], az esik [(bô'): tör rá, valósul meg, és teljesedik be] ő rajta. Amit pedig kívánnak az igazak, a [(caddíq): megigazultak], az meg lesz [(náṯan): meg adatik].*

*Jób is ezt vallja meg az Isten nélkül élőkről: „Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt lépten-nyomon” (Jób. 18,11)

De: „Boldogok, akik vágyakozzák, éhezik, és szomjúhozzák az igazságot, a megigazulást, mert ők megelégíttetnek, és majd eltelnek vele” (Mát. 5,6).

Mert az Úr: „Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,19).

Te Csak: „Gyönyörködjél az Úrban, és [Ő] megadja néked szíved kéréseit, és [kívánságait]” (Zsolt. 37,4).

Péld. 10,25 Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen. Az igaznak pedig örökké való fundamentuma van. [Mint a forgószél, a szélvész, az elvonuló fergeteg, a viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs többé nem áll meg az istentelen, az Isten nélkül élő. De:(caddíq): megigazultnak (ʿólám ʿôlám): soha véget nem érő (jəsôḏ): alapja van].*

*És folytatódik a kijelentés: „Romlás éri, és leomlanak az istentelenek, az Isten nélkül élők, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll” (Péld. 12,6).

„Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld. 14,11).

Az Úr Jézus egy példázattal szemlélteti az Isten nélkül élő, és a hívő sorsát, kijelentve az okot is: „Valaki azért hallja, és mindenki, aki valóban meghallgatja én tőlem e beszédeket, az én logoszaimat: igéimet, és megcselekszi azokat, és tettre váltja őket, hasonlítom azt a bölcs emberhez, és hasonló lesz az okos, és az olyan eszes, megfontolt és meggondolt emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És eleredt, ömlött, zuhogott, szakadt a záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz, áradások jöttek, és kiáradtak a folyók, ömlött az ár. És feltámadtak és fújtak, süvítettek a szelek, és beleütköztek abba a házba, és nekidőltek, nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; és rázúdultak a házra, és ostromolták azt a házat; de nem dőlt, nem omlott össze: mert a kősziklára építtetett, mert alapja a kősziklára volt vetve. És valaki hallja, és mindenki, aki meghallgatja én tőlem e beszédeket, logoszaimat: Igéimet, és nem cselekszi és nem váltja tetté azokat, hasonlatos lesz a bolond, az olyan ostoba, és balga emberhez, aki a fövényre, a parti homokra építette házát: És ömlött, eleredt és szakadt a záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz, és jöttek az áradások, kiáradtak a folyók, és ömlött az ár. És feltámadtak, és fújtak, süvítettek a szelek, és beleütköztek abba a házba, és rázúdultak arra a házra és az leomlott nagy zúdulással; és mert ostromolták azt a házat, összeomlott: és nagy lett annak romlása, és romhalmazzá vált” (Mát. 7,24-27).

De aki: „Kedvét, örömét leli és gyönyörködik az Úr törvényében, Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki és törvényéről, az Igéről gondolkodik, arról elmélkedik, és eszében forgatja nappal és éjjel, Olyan lesz, mint a víz partjára ültetett termőfa, amely a maga idejében meghozza gyümölcsét, és levelei nem hervadnak, és nem hullnak le. Siker koronázza minden tettét. Boldogul minden munkájában, és mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz. Nem így járnak a gonoszok, a hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, vagy mint a szálló por, amelyeket elsodor, szétszór, és ide s tovahány a szél a földről, a Te jelenléted elől. A bűnösök, a célt eltévesztők nem állnak meg az ítéletkor az elkülönítés, és kiválasztáskor sem a gonoszok, a hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők az igazak közösségében, gyülekezetében. Isten ugyanis ismeri, és őrzi a megigazultak útját, de a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők útja pusztulásba visz és a semmibe vész. (Zsolt 1,2-6).

És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28)

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18).

Mert: „Ezek [harci] szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. [Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül]. Azok meghanyatlanak [térdre rogynak] és elesnek; mi pedig felkelünk, [és talpon maradunk] és szilárdan állva megállunk” (Zsolt. 20,8-9).

 Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19).

Mert: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével” „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Zsolt. 37,23-24; Ésa. 40,30-31).

Péld. 10,26 Minémű az ecet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen] azoknak, akik azt [megbízzák valamivel] akik elküldték, [(šálaḥ): a megbízóinak].
Péld. 10,27 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak] félelme [(jirə'áh): tisztelete] hosszabbítja [szaporítja, sokasítja] meg a napokat, és [(jôm): éveket]; az istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élőknek] pedig esztendeik [éveik] megrövidülnek.*

*Igen: „Aki az Urat, Jahvét az Örökkévalót féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az. Az Úrnak Jahvénak, az Örökkévalónak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére (Péld. 14,26-27).

És: „napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet, [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven. [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked]” (Péld. 3,2).

„Sőt még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget... És ha az én útjaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat...: meghosszabbítom életed idejét” (1 Kir. 3,13-14)

Ezért: „Hagyjátok el az együgyűséget, és éljetek, és  járjatok az értelem útján!” (Péld. 9,6)

„Mert én általam sokasodnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.” (Péld. 9,11).

De az Isten nélkül élőknek: „Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki, mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát” (Jób. 15,32-34).

„Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!” (Zsolt. 55,24).

Hát: „Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, amelyeket én ma parancsolok néked, hogy megerősödjetek, És sok ideig élhessetek a földön...” (5 Móz. 11,8).

Ezért: „Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?” (Préd. 7,17).

Péld. 10,28 Az igazaknak [(caddíq): a megigazultaknak] reménysége [(tôḥeleṯ): várakozása] öröm, [(śiməḥáh): vígság, örvendezés, boldogság)]. Az istenteleneknek, az [(rášáʿ): Isten nélkül élőknek (tiqəváh): reménysége] várakozása pedig elvész [('áḇaḏ): semmivé válik].*

*Mert: „a szegény [('eḇəjôn): rászoruló, szükségben levő, elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló] nem lesz [(nécaḥ necaḥ): teljesen], és végképen elfelejtve. A nyomorultak [(ʿánájv ʿánáv): elnyomott szerencsétlenek, szelídek] reménye és [(tiqəváh): várakozása] sem vész el örökre [s aki bajban is remél, nem csalódik soha]” (Zsolt. 9,19).

 Pál apostol megvallása: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, a mi szellemi életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).

Látja ezt a gonosz, és bosszankodik és dühöng; fogait csikorgatja, és emészti magát, és eleped; a gonoszok kívánsága semmivé lesz (Zsolt. 112,10).

„a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik életüket” (Jób. 11,20).

Még gyenge korában, [('éḇ): amikor még zsenge] ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. [Más fordítás: Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb]. Ilyenek az ösvényeik [('óraḥ): ilyen a sorsa] mindazoknak, akik az [('él): erős, hatalmas] Istenről elfeledkeznek, akik Őt [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagyják], és a képmutatónak, az [(ḥánép̄): Isten nélkül élő hitetlennek] reménysége, és [(tiqəváh): várakozása] is elvész [('áḇaḏ): semmivé lesz]. Mivel szertefoszlik bizakodása, [(kesel): megcsalja az ő reménysége] és bizodalma [(miḇəṭáḥ): biztonsága] olyan lesz, mint a pókháló. [Más fordítás: Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma]” (Jób. 8,12-14).

„Mikor meghal az istentelen (az Isten nélkül élő) ember, elvész az ő reménysége; és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is” (Péld. 11,7).

Péld. 10,29 Erősség [(máʿôz): oltalom, védelem, menedék
erős vár] a tökéletesnek [(tóm): a feddhetetlennek, az ártatlannak], az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak] útja: de romlás [(məḥittáh): rettegés, rémület, összeomlás, pusztulás] a hamisság [('áven): hiábavalóság, romlottság, gonoszság] cselekedőinek.*

*Dávid tovább folytatja megvallását: Isten ugyanis ismeri, és őrzi a megigazultak útját, de a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők útja pusztulásba visz és a semmibe vész(Zsolt. 1,6).

„Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19).

„…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28).

Péld. 10,30 Az igaz [(caddíq): a megigazult] soha meg nem mozdul, nem [(môṭ) tántorog, és meg nem inog]; de az istentelenek [(rášáʿ): az Isten nélkül élők] nem lakják a földet.*

*És megerősíttetik a kijelentés: Mert az elvetemültek, a [(ráʿaʿ): rossz szándékúak, ártalmasok, a gonoszok] kivágattatnak [(káraṯ): elvesznek, kipusztulnak, eltűnnek]; de akik az Urat várják [(qáváh): akik az Úrban reménykednek], öröklik [(járéš járaš): birtokolják] a földet. Az igazak [(caddíq): az igazzá nyilvánítottak] öröklik [(járéš járaš): birtokba veszik, és birtokolják] a földet, és mindvégig [(ʿaḏ): soha véget nem érően] rajta lakoznak. (Zsolt. 37,9.29).

Erről tesz bizonyságot Izráel Királya is: Mert az igazak [gonoszság nélküli, irgalmas, és ártatlan hívők] laknak [táboroznak, és sátoroznak majd] a földön, és a tökéletesek [ártatlanok, feddhetetlenek, fogyatkozás nélküliek, és hibátlanok, tiszták, és megszenteltek] maradnak meg rajta [és maradnak életben, győzelmet aratva]. A gonoszok [az istentelenek, akik Isten nélküli életmódot folytatnak] pedig a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a törvényen kívüliek] kiszaggattatnak abból [akik hűtlenek, és elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon cselekednek, és becsapók, félrevezetők, azokat kitépik, kigyomlálják, és kipusztulnak. Elűzetnek a földről] (Péld. 2,21-22).

Mert azt mondja az Úr: „… aki bennem bízik, és hozzám folyamodik, örökségül bírja a földet, és részt kap szent hegyemen” (Ésa. 57,13)

Annak lelke [(nep̄eš): élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda, gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszi ('erec): az országot] (Zsolt. 25,13).

„És az ő szolgáinak maradékai, az Ő utódai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét” (Zsolt. 69,37).

A testté lett Ige ígérete: „Boldogok a szelídek, jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek: mert ők veszik birtokba a földet, és örökségül bírják. Így övék lesz a föld” (Mát. 5,5).

És megerősíttetik a kijelentés: Mert: „Ő - az Úr - sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak” (Ésa. 34,17).

Péld. 10,31 Az igaznak [(caddíq): a megigazultnak] szája bőségesen szól bölcsességet, [(núḇ ḥáḵəmáh): bölcsességet áraszt, és termővé tesz]; a gonoszság, a [(tahəpúḵáh): hamisság] nyelve pedig kivágatik [(káraṯ): elpusztul, elvész, kihal]. »Más fordítás: Az igaz szájából bölcs gyümölcsök fakadnak, mint az üde egészséges fából; az istentelenek nyelve hallgat, mint az elszáradt ág a kiveszett fán«.*

*Így folytatódik a kijelentés: „A bölcsek nyelve beszél jó tudományt, és (jól alkalmazza a tudást): a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki (balgaságot áraszt)” (Péld. 15,2).

„Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén (és szeretetre tanít)” (Péld. 31,26).

És az is kijelentést nyer, hogy miért: „Bölcsességet beszél az igaznak [(caddíq): a megigazítottnak] szája, és a nyelve ítéletet szól [nyelve igazat mond, és azt hirdeti, (mišəpáṭ): ami helyes]. Istenének [('ĕlóhím)] törvénye [(tóráh tôráh): tanítása, irányítása, utasítása] van szívében, lépései nem ingadoznak, nem [(máʿaḏ): tántorognak]” (Zsolt. 37,30-31).

Péld. 10,32 Az igaznak [(caddíq): a megigazultnak] ajkai azt tudják, [(jḏʿ): és tanítják] ami kedves, és  [(rácón rácôn): tanításuk öröm, jóakarat, jóindulat, kedvezés, kedvesen tudnak szólni]; az istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élők] szája pedig a gonoszságot [(tahəpúḵáh): a fonákságot, hamisságot, ami romlott].*

*A prédikátor is ezt erősíti meg: A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt, (a hitetlent pedig saját szája teszi tönkre). Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége (szörnyű ostobaság), és gonosz balgatagság” (Préd. 10,9-10)






Nyisd ki a Bibliádat, és olvasd!

Ha elcsüggedtél és elvesztetted a reményt, elmondhatok neked egy dolgot az életedről anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna: nem töltesz időt Isten Igéjébe mélyedve. Ha töltenél, nem lennél elcsüggedve. Minél többet olvasod Isten Igéjét, amikor mélyen vagy, Ő annál jobban felemel.

Tehát legközelebb, ha el vagy kedvetlenedve, ne kapcsold be a tévét rögtön, ahogy hazaérsz. Inkább nyisd ki a Bibliádat és olvasd!

Hallgass Dr. Lukácsra Dr. Phil helyett.



Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Mennyi önzés van sokszor abban, amit az emberek szeretetnek látnak.

A szeretet szívesen lesz szolgálóvá, az önzés ellenben szereti, ha kiszolgálják. 



NE FÉLJ!

Ha a sátán egész légiónyi démonával támad is, mert azt mondja az Úr:


„Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülük előtted” 
(Józs. 10,8)



Hirdessétek az Evangéliumot


Ó Uram!

„Nyisd fel szemem, hogy meglássam, milyen csodálatosak tanításaid” 
(Zsolt. 119,18; ESV fordítás).



AZ IMÁDATUNK ALAPJA

AZ IMÁDATUNK ALAPJA

Akiket Jézus megragadott, és életre szóló döntést hoztak mellette, azok tudják, hogy mit tesznek. Áldozat? Számukra a Vele való találkozás az életük legbámulatosabb és leghihetetlenebb élménye! Jézus az angyaloknak is gyönyörűsége. Az imádat azt jelenti, hogy szerelmesek vagyunk Krisztusba, és élvezzük az Ő jelenlétét, és nem azt, hogy megpróbáljuk elhitetni Istennel, mennyire csodálatos is Ő. Jézus ámulattal tölt el minket, és ez az ámulat az imádatunk alapja, amely mélyebb a szavainknál. "Gyönyörködjél az Úrban és megadja a szíved kéréseit!" (Zsolt. 37:4). A héber mondatot így is lehet fordítani: "Merülj bele az Úrba!" vagy "Add át magad az Úrnak!" Ez az imádat. Legyetek áldottak! 
REINHARD BONNKE



Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely



Juhászné Szabó Piroska



2017. március 2.

Meghajlok Uram

Római levél




Imádság:

Uram! 
Köszönöm, hogy minden helyzetben Rád nézhetek, és láthatom  kegyelmedet, irgalmadat, szeretetedet, mely megnyugtat és felemel. Ámen



Szentek legyetek!


Szűk a kapu


Ima

Uram! 
"...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

(Péld. 30,8-9)



Joseph Prince: Az Úré a csata

 „Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené.” (2 Krónikák 20:15)

Amikor problémával, vagy kihívással nézünk szembe, általában feltesszük magunknak a kérdést: „Hát, most mit tegyek?” Jóindulatú családtagok és barátok is megkérdezik: „Hát, most mit fogsz csinálni?”

Jósáfát ellenségek sorával találta magát szemben. De ahelyett, hogy arra koncentrált volna, hogy ő mit tegyen, Istenhez imádkozott: „Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk” (2 Krónikák 20:12).

Amikor a tekintetünket Istenre szegezzük, Ő így fog válaszolni nekünk: „Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr!” (2 Krónikák 20:15,17)
Nyugton maradni és várni? Valljuk be, ez a legutolsó, amit tenni akarunk. Ez a legnehezebb dolog, mert úgy érezzük, tennünk kell valamit a helyzet érdekében. Azonban, Isten azt akarja, hogy maradjunk nyugton, és figyeljük, Jézus hogyan harcol értünk.

Tehát, mit fogsz tenni legközelebb, ha csata fenyeget, és nem tudod, mit csinálj? Jósáfát énekeseket állított a hadsereg élére, akik így énekeltek: „Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!” (2 Krónikák 20:21). Néhányan biztosan eltűnődnek: „Ez akkor azt jelenti, hogy amikor problémám van, nem kell mást tennem, mint hogy énekelgetek?” Nem, egyáltalán nem erről van szó.
Tedd meg, amit a helyzet megkíván, de ne aggódj, és ne abban bízz, amit te teszel. Jósafáthoz hasonlóan, maradj veszteg és bízz benne, hogy az Ő szeretete örökké tart. Ha ezt teszed, akkor Isten a csatamezőt az áldások völgyévé fogja tenni. Isten az izraeliták helyzetét is áldásra fordította: „Három napig szedték össze a zsákmányt olyan sok volt. Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is” (Krónikák 20:25,26).
Úgy néz ki, hogy csatával állsz szemben? Csak maradj veszteg és lásd meg az Úr szabadítását?

Joseph Prince
                                                                      Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/639-az-ure-a-csata.html

Merd kiáltani!


Ne kételkedj!

BB



Vida Sándor: A szeretetről.

A Szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára.