„Senki sincs olyan szent, mint az ÚR, sőt
rajta kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Az erős kézíjasokat
összetöri, és a roskadozókat erővel övezi föl”
(1 sám. 2,2)
2017. március 20.
Imádság:
Uram, Te látod, hány alkalommal roskadtam már össze,
tehetetlenségemben, nem tudva, hogy mit tegyek. S Te soha nem kérted számon
előzetes, értelmetlen kapkodásaimat, dühös vagdalkozásaimat, csak
lecsendesítettél és utat mutattál. Köszönöm, hogy ahol az én erőm elfogy, a Te Szellemed
ott felragyog. Ámen.
Spurgon: Hit
Világos dolog, hogy életünk legegyszerűbb cselekedete is, ha
hitből származik, nagy és magasztos lehet.
Dávid megvallása
És Dávid – az életveszély közepette – így folytatja
megvallását, példát adva a bajbajutottaknak:
„Bizony elrejt, és megóv engem az Úr, az ő hajlékába, az Ő
sátrában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel
fel, és magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen,
így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, akik körülöttem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,
énekelek és zengedezek az Úrnak”
(Zsolt.
27,5-6)
2017. március 16.
Apostolok Cselekedete. 14. fejezet: Az Evangélium bátorsággal hir dettetik; (Göröggel és kapcsolódó igékkel)
Csel. 14,1 Lőn pedig Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop] hogy ők együtt menének be a zsidók, a [(iúdaiosz): júdeaiak]
zsinagógájába, a [(szünagógé): gyülekezés helyére], és prédikálnak, úgyannyira,
hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.
Csel. 14,2 Akik azonban a zsidók, a [(iúdaiosz): Júdeabeliek]
közül nem hisznek, felindíták, [(epegeiró): felingerelték, fellázították] és megharagíták, [(kakoó): felbőszítették,
haragra ingerelték] a pogányokat, [(ethnosz): a nemzetbelieket] az
atyafiak, a [(adelphosz): testvérek] ellen.*
*Ők azok,
akik: „Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is
kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek és az Istennek nem tetszenek. Nem
kedvesek Isten előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben
állnak. [Más fordítás: Ezek a hitetlen
júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket,
hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel
ellenségesek]. Akik megtiltják nékünk, és
akadályoznak minket abban is, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne
prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de
végül utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,15-16).
Timóteushoz így beszél
Pál apostol, megvallva azt, hogy mi esett rajta Ikóniumban. Te tudod: „Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek
rajtam estek … Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop], … minémű
üldöztetéseket szenvedtem, és [(hüpopheró): álltam ki, viseltem
el, milyen nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított
[kimentett, kiragadott] engem az Úr” (2 Tim. 3,11).
És bárhova mentek,
mindenhol üldözték őket: „Ők pedig
Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának [jelentése:
pusztító nő; megöntözött vidék] városába,
és bemenvén szombatnapon [a heti pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napján] a zsinagógába, és leülének. A zsidók, a [(iúdaiosz): júdeaiak] azonban felindíták [(parotrünó): felbujtották,
felingerelték ellenük] az istenfélő, és [(szebomai
szebó): tisztelő] tisztességbeli
[(euszkhémón):
előkelő, tekintélyes] asszonyokat és a
városnak eleit [(prótosz): és a város első embereit,
vezetőit; a város előkelőit], és üldözést
támasztának [(epegeiró): szítanak] Pál
és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból” (Csel. 13,14.50).
Az Úr Jézus előre
figyelmeztette az Övéit: „Ha gyűlöl
titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint
titeket). Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé
(szeretné a magáét); de mivelhogy nem
vagytok e világból (valók), hanem én
választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki
(el)küldött engem” (Ján. 15,18-21).
Csel. 14,3 Azért sok időt töltöttek ott, bátran
prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde [(logosz):
Igéje]
mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.*
*És így folytatódik a kijelentés: A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak,
és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség
néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És
mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
Az Úr Jézus
mennybemenetele után a tanítványok: „… pedig
kimenvén, prédikálnak [hirdették az igét] mindenütt, az Úr együtt munkálván [(szünergeó): támogatja,
együttműködik] velük, és megerősítvén
[(bebaioó): hitelesítve] az igét (logosz) [az igehirdetést] (csoda)jelek által, amelyek követik [(epakolútheó): kísérik]
vala. [Más
fordítás: Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és csodákkal erősítette
meg, hogy az örömhír, amiről beszélnek, igaz]. Ámen!” (Márk. 16,20).
Ezért: „… nem merek szólni [beszélni;
prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus
cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért;
megnyerésére] szóval [logosz: Igével] és tettel. [Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz
bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam
keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti esemény,
jelenségek] és csodák [rendkívüli
jelenségek] ereje által, [hatalmával]
az Isten Szellemének ereje által;
úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig
[jelentése: barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak így történhetett, hogy
Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus
örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).
És az Övéi szolgálatánál az Úr: „Velük együtt bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): és együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a
bizonyítékok hozzáadásában] az
Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz)
(dünamisz): változatos,
különféle, és sokféle
erőmegnyilvánulással] s a Szent Szellem közléseivel
[(meriszmosz): Szent Szellemének szétosztásával]
az ő akarata [(thelészisz): és elhatározása] szerint [vagyis akit úgy osztott szét, ahogy akarta]” (Zsid.
2,4). És ők: … így
prédikálnak nektek az
egekből [vagyis a mennyből] küldött
Szent Szellem által…” (1 Pét. 1,12).
Csel. 14,4
De a városnak sokasága meghasonlik [(szkhidzó): két pártra szakadt]; és
némelyek a zsidók, a [(iúdaiosz): Júdeabeliek] mellett,
mások pedig az apostolok mellett valának.*
*És ez így volt mindenhol, ahol az
Evangéliumot prédikálták: „És némelyek azok közül hisznek és csatlakoznak Pálhoz
(jelentése: a kicsi, alacsony,
csekély) és Siláshoz (jelentése:
kívánt, kért, hallgatag; erdei)
úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok
közül nem kevesen. De a zsidók, a ([(iúdaiosz): Júdeabeliek) kik
nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci
népségből (a piaci csavargók közül) némely
gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, fellármázták a várost…” (Csel. 17,4-5).
Csel. 14,5
És mikor a pogányok [(ethnosz) a nemzetbeliek] és zsidók
[(iúdaiosz):
Júdeabeliek] az ő főembereikkel egybe [(arkhón szün): fejedelmeikkel, vezetőikkel
együtt összefogtak], és támadást indítanak, hogy bosszúsággal illessék,
hogy [(hübridzó): bántalmazzák] és megkövezzék őket.*
*István
vértanú is így beszél hozzájuk: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti
atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették [akik előre kihirdették]
amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá [és kiszolgáltatóivá] és
gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,52).
Igen: „Őt,
aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből [aki az Isten
elhatározott döntése és terve szerint] adatott
halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek. [Más fordítás: Azért, aki az Isten elvégzett tanácsából
és rendeléséből hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által kínoszlopra
szegeztétek és megöltétek]: (Csel. 2,23).
„Az életnek [(arkhégosz
tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő, előidéző, okozó, alapító, szerző]
fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten
feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk. [Más fordítás: Megöltétek
azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek
tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]. (Csel. 3,15).
Timóteusnak így ír az
apostol: „Te
pedig [(parakolútheó):
pontosan megfigyelted, megértetted, és] követted az én tanításomat,
életmódomat, [(agógé): az én életutamat,
életvitelemet, magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz):
az én célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten szerinti] szeretetemet, türelmemet, [(hüpomoné):
tűrésemet, kitartásomat;
állhatatosságomat]. Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek
rajtam estek Antiókiában [jelentése:
bosszúálló, üldöző], Ikóniumban
[jelentése: kép, képoszlop], Listrában:
[jelentése: feloldó város, visszavásárló] minémű üldöztetéseket szenvedtem [(hüpopheró):
álltam ki, viseltem el, milyen
nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított [kimentett, kiragadott] engem
az Úr” (2 Tim. 3,10-11).
Ők: „Akik megölték az Úr Jézust is
és a saját prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten előtt,
és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek
a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők
kényszerítettek minket, hogy
Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek]. Akik
megtiltják nékünk, és akadályoznak
minket abban is, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És
így teszik teljessé céltévesztésüket;
de végül utolérte őket az Isten
haragja” (1 Thess. 2,15-16).
Csel. 14,6
Ők megtudták, és elfutának. [(katapheugó): elmenekültek]
Likaóniának [jelentése: nőstényfarkas,
farkasok földje] városaiba, Listrába [jelentése: feloldó város; visszavásárló] és Derbébe,
[jelentése: bőrrel bevonó, borókabokor]
és a körülvaló [(perikhórosz): szomszédos] tartományba.*
*Az Úr Jézus parancsa szerint, aki azt
parancsolta: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok, fussatok,
meneküljetek a másikba…” (Mát. 10,23).
Csel. 14,7
És ott prédikálják [ott hirdették]
vala az Evangéliumot [az örömüzenetet].
Csel. 14,8
És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen [(khólosz): egy béna lábú]
ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Csel. 14,9
Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén [(atenidzó) figyelmesen
ránézett], és [(eidó oida): észrevéve, és] látván, hogy van hite, [(szódzó):
a gyógyulásra] hogy meggyógyul,
Csel. 14,10 Monda nagy fennszóval [(epó megasz phóné):
parancsolta hatalmas hangon]: Állj fel lábaidra egyenesen, és [(orthosz):
egészségesen]! És felszökött [(hallomai): talpra ugrott] és [(peripateó):
járni kezdett], és járt.*
*Péter apostolon keresztül is gyógyított az
Úr: „[Történt egyszer, hogy] Péter és János pedig együtt mennek vala fel
[(autosz): ugyanabból a célból] a templomba [(hieron): Istennek
szentelt, megszentelt; a szenthelyre] az imádkozásnak órájára, kilencre [vagyis: délután három órára, a
délutáni imádkozásra]. És hoznak vala egy
embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [születése óta béna] vala [és nem tudott járni], kit minden nap le szoktak tenni a templom
kapujánál, melyet Ékesnek neveznek [a szenthelynek úgynevezett Ékes
(díszes) kapujában helyezték el], hogy
kérjen alamizsnát [könyöradományt] azoktól,
akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba
[a szenthelyre] akarnak bemenni, kére
őtőlük alamizsnát [kérte őket, hogy könyöradományt adjanak neki]. Péter pedig mikor szemeit reá vetette [(atenidzó): a tekintetét rászegezte] Jánossal
egyben, monda: Nézz [és figyelj]
mireánk. Az annakokáért figyelmez vala reájuk [rájuk nézett], remélvén [abban a reményben], hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda:
Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti
Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj [járkálj]! És őt jobb kezénél fogva felemelé [megragadta, és felállította
(felsegítette) őt], és azonnal
megerősödnek [abban a szempillantásban meggyógyultak] az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő
velük a templomba [a szent helyre], járkálva
és szökdelve [ugrálva] és dicsérve az
Istent. [Más fordítás: Talpra ugrott, és
életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott,
Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba]. (Csel.
3,1-8).
És ezután így hirdeti az evangéliumot, az örömhírt. Az
Úr Jézus az, akinek a: „…nevében [(onoma) jelenti magát a
személyt, de a görög szó magába foglalja a személy hatalmát, tekintélyét,
jellemvonását is] való hit által
erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit [(pisztisz): hit, amely magába foglalja a bizalmat; meggyőződést, bizonyosságot],
mely ő általa van, adta néki ezt az
épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. [Más
fordítás: Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi
gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a
Jézusban való hit állította helyre ennek a nyomorékon született embernek az
egészségét teljesen, mégpedig a szemetek láttára]” (Csel. 3,16).
És amerre járt az apostol, ott csodás gyógyulások
történtek: „Lőn pedig, hogy Péter
[jelentése: kődarab], mikor mindnyájukat
bejárá, [amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárt], leméne a Liddában [jelentése: viszály,
születés, szülőváros] lakozó szentekhez
is. Talála pedig ott egy Éneás [jelentése: dicséretre méltó] nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban
fekszik vala, [bénultan] ki gutaütött
vala. És monda néki Péter: Éneás,
gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És
azonnal felkele” (Csel. 9,32-34).
Az apostol követte Mesterét, aki azt: „… mondta a
gutaütöttnek, vagyis a bénának: Kelj föl, vedd föl a te hordágyadat, és eredj
haza. És az felkelvén, haza méne” (Mát. 9,6-7).
Mert Róla - a megváltóról - szól a prófécia: „… megszabadítja a kiáltó szűkölködőt (a
segítséget kérő szegényt); a nyomorultat,
akinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők
életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13).
És hogy ki a gyógyító, arról így
prófétál Dávid: „Áldjad én lelkem az Urat,
és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet”
(Zsolt. 103,2-3).
És beteljesült a prófécia, eljött Isten: „Mondjátok a
remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az
Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor ugrándoz
(szökell), mint szarvas a sánta, és
ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben” (Ésa. 35,4.6).
A gonosz feletti győzelemről prófétál
Malakiás is: „Mert ímé, eljön a nap,
lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden
gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a
Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat. (Más fordítás: Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence.
Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket
az az eljövendő nap - mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem
águk). És feltámad néktek, akik félitek
az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és
kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok. (Más fordítás: De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet
félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból
kiszabadult borjak)” (Malak. 4,1-2).
Csel. 14,11
A sokaság [(okhlosz): a tömeg] pedig mikor látta, amit Pál cselekedett,
felkiálta likaóniai nyelven, mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi
ábrázatban [emberi alakban]!
Csel. 14,12
És hívják vala Barnabást Jupiternek [Zeusznak],* Pált
pedig Merkúriusnak [Hermésznek],**
minthogy ő volt a szóvivő.
*Zeusz: a görög mitológia főistene, akit a
Jelenések 2:13 alapján (utalás a pergamoni Zeusz-oltárra) a Sátánnal azonosíthatunk.
*Hermész: Hermész
a görög mitológiában az istenek szárnyas hírvivője.
Csel. 14,13
Jupiter [(Dzeusz): Zeusz]* papja pedig,
akinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a
kapukhoz, a sokasággal [(okhlosz): tömeggel] együtt áldozni akar [(thüó): áldozatot akar bemutatni]
vala.
*Zeusz: főisten a görög mitológiában (római
megfeleltetése Jupiter).
Csel. 14,14 Mikor azonban ezt meghallották az apostolok,
Barnabás [Jelentése: a vigasztalás fia, a prófétai ígéret fia; az
építő intés fia] és
Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság [(okhlosz): a tömeg] közé futamodnak, [(kradzó): hangosan] kiáltván.
Csel. 14,15 És ezt mondván [így
kiáltottak]: Férfiak, [emberek]
miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és
azt az örvendetes üzenetet [(euaggelidzó): jó hírt, örömhírt, evangéliumot]
hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól, e [(mataiosz): haszontalan dolgoktól] az élő, [(dzaó): életet adó, és éltető]
Istenhez térjetek, ki teremtette, [(poieó): alkotta] a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban
valókat:*
*Mert „megjelent,
már eljött és látható lett, és feltűnt, felragyogott az Isten megmentő, üdvözítő kegyelme
minden embernek, mely üdvöt áraszt minden ember
számára”
(Tit. 2,11).
„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön,…” (1 Tim. 2,4).
„A tudatlanságnak idejét azért elnézvén
az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy
megtérjenek” (Csel. 17,30).
Ő
az Isten: „Aki teremtette, és (alkotta) az eget és földet, a tengert és mindent, a
mi bennük van” (Zsolt. 146,6-7).
Az Ő: „…
szavára lettek az egek, [(dáḇár
ʿáśáh): az Úr Igéje alkotta az eget] és szájának leheletére, [(rúaḥ):
Szelleme által] minden seregük” (Zsolt. 33,6).
Ő a teremtő, és Övé minden: „Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az
egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!” (5 Móz. 10,14).
A
Teremtő előtt borul le mindenki, aki: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet)
és a földet” (1 Móz. 1,1).
Ő
parancsolja, hogy: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: … és
imádjátok azt, aki teremtette a mennyet
és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel. 14,7).
Csel. 14,16 Ki az elmúlt időkben [(genea): az előző nemzedékek során] hagyta a pogányokat mind a maguk
útján haladni: [(eaó ethnosz): eltűrte, hogy
a nemzetek mind a maguk útján haladjanak].*
*Igen: „… Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket
végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta. Türelme
idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és
megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e
mostani időben, a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És
kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá
teszi azt is, megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való” (Róm. 3,25-26).
Csel. 14,17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert
jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén
eledellel és örömmel a mi szívünket [(kardia): a mi bensőnket].*
*Jeremiás így
panaszkodik: „Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az
Urat, (Jahvét az Örökkévalót), aki az
őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra
rendelt heteket” (Jer. 5,24).
Pedig Ő az: „Aki esőt ad [(náṯan): bocsát] a földnek színére [(páním): felszínére], és a mezőkre vizet bocsát [és vízzel öntözi az egész határt]” (Jób. 5,9).
Aki: „Felemeli
a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, (villámokat szór) hogy eső legyen, s szelet hoz elő
tárházaiból” (Zsolt. 135,7).
„Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők
emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a
szelet az ő rejtekhelyéből” (Jer. 10,13).
Bizony: „Meglátogatod a földet és elárasztod. Gondoskodsz a földről, és megöntözöd; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója,
és patakja tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, és gabonával látod el az embereket, mert úgy rendelted azt, és
így gondoskodsz a földről. Megitatod
barázdáit, göröngyeit meglapítod, elegyengeted;
záporesővel meglágyítod, porhanyítod azt, termését és növényzetét megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal,
és a te javaiddal, és a te nyomdokaidon
kövérség, és bőség fakad; Csepegnek a puszta legelői, és legelők sarjadnak a pusztán és a halmokat vígság és ujjongás övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és nyájak lepik el a legelőket, és
a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és
ujjonganak, és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14)
És Dávid így folytatja: „Énekeljetek
az Úrnak hálaadással, (zengjetek hálaéneket az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak) pengessetek hárfát
(énekeljetek hárfakísérettel) a mi
Istenünknek! Aki
beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára (esőt bocsát a földre), és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147,7-8).
Csel. 14,18 És ezeket mondván, nagy nehezen lecsendesítik
[lebeszélték] a sokaságot, hogy nékik
ne áldozzék [(thüó): ne mutassanak be
áldozatot].
Csel. 14,19 Jövének azonban Antiókiából [jelentése: bosszúálló, üldöző] és Ikóniumból [jelentése: kép, képoszlop] zsidók [(iúdaiosz): júdeabeliek], és a sokaságot, a [(okhlosz): tömeget] eláltatván [(peithó): felbujtván, és
rávéve], megkövezték Pált, és
kivonszolták a városból, [a városon kívülre] azt gondolván, hogy meghalt.*
*És Ő valóban
meghalt, erről így tesz megvallást a Galatáknak: „Pál, apostol meghatalmazott, teljhatalmú
megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik, nem emberektől,
sem nem ember által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus, az Atya Isten által,
aki feltámasztotta őt a halálból” (Gal. 1,1).
Pál apostolt Pisidiában ([jelentése: pusztító nő; megöntözött vidék]) is a
Júdabeliek üldözték őket: „A zsidók, a
[(iúdaiosz):
júdeaiak] azonban felindíták [(parotrünó):
felbujtották, felingerelték ellenük] az
istenfélő, és [(szebomai szebó): tisztelő] tisztességbeli
[(euszkhémón):
előkelő, tekintélyes] asszonyokat és
a városnak eleit [(prótosz): és a város első embereit,
vezetőit; a város előkelőit], és üldözést támasztának [(epegeiró):
szítanak] Pál és Barnabás ellen, és
kiűzék őket határukból” (Csel. 13,50).
Timóteusnak
így ír az apostol: „Te pedig [(parakolútheó):
pontosan megfigyelted, megértetted, és] követted
az én tanításomat, életmódomat, [(agógé):
az én életutamat, életvitelemet, magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz): az én
célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten
szerinti] szeretetemet,
türelmemet, [(hüpomoné): tűrésemet, kitartásomat; állhatatosságomat]. Üldöztetéseimet,
szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókiában [jelentése: bosszúálló, üldöző], Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop], Listrában: [jelentése: feloldó város, visszavásárló]
minémű üldöztetéseket szenvedtem
[(hüpopheró):
álltam ki, viseltem el, milyen
nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított [kimentett, kiragadott] engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11).
Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban
van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és megvesszőztek), egyszer megköveztek, háromszor hajótörést
szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (vagyis egy éjt és egy napot
hányódtam a tenger hullámain). Gyakorta
való utazásban (gyakran voltam úton), veszedelemben
folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között,
veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában,
veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak (áltestvérek) közt. Fáradságban (és fáradozásban) és nyomorúságban (és vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és
szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27).
Ugyanígy üldözték, és ölték
meg Istvánt:„Felkiáltván pedig nagy
fennszóval [erre hangosan (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban
egyszerre], és egyakarattal reá rohanának; És kiűzvén a városon kívül,
megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki
később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták
le” (Csel. 7,57-58).
Csel. 14,20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, [(anisztémi): feltámadván] beméne a városba; és
másnap Barnabással elméne Derbébe [Jelentése: bőrrel bevonó, (borókabokor].
Csel.
14,21 És miután
hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek,
megtérének [(hüposztrephó): visszatértek] Listrába [jelentése: feloldó város; visszavásárló],
Ikoniumba [jelentése: kép, képoszlop]
és Antiókhiába [jelentése: bosszúálló,
üldöző].
Csel. 14,22 Erősítve a tanítványokat, buzdították, és
bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon [(thlipszisz dia): szorongattatáson, gyötrésen,
megpróbáltatáson, nyomorúságon át] kell nékünk az Isten országába
bemennünk.*
*Már Dávid így prófétál az üldöztetésekről: „Sok baja van az igaznak, a megigazult embernek,
mert sok szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, és gyötrődésben van
része, de valamennyiből kimenti az Úr”
(Zsolt. 34,20).
És az Újszövetségben kerül kijelentésre, hogy mi az
a sok baj: „De
mindazok is, [mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő módon] akarnak élni Krisztus
Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó): üldözni,
zaklatni, fogják]” (2 Tim. 3,12).
És így folytatódik a
kijelentés: „Hogy senki meg ne tántorodjék [és meg ne inogjon, és ne
ingadozzék] ama szorongattatások között [a mostani megpróbáltatásokban,
nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek
benneteket]. Mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, [és
hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne
van a rendeltetésünkben, a minket érintő isteni tervben]. Mert mikor
közöttetek valánk is, előre [figyelmeztettünk titeket], és megmondtuk
néktek, hogy szorongattatásnak [és zaklatásnak] leszünk kitéve [hogy
üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy
nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog
történni]. Amint meg is történt [és amint az be is következett], és
tudjátok [és amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt]”
(1 Thess. 3,3-4).
Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű,
vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle
kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság
megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).
Az Úr Jézus előre figyelmezteti a minden korban élő
övéit, és egyben bátorítja is őket: És gyűlöletesek lesztek, mindenki és minden nemzet előtt az én nevem
miatt; de aki mindvégig megáll, kitart, és állhatatos marad, az
megtartatik, üdvözül, megmenekül, és megszabadul. (Mát. 10,22)
„Azért
beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon
nyomorúságtok lészen [szorongatásotok lesz; üldözést
szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem [legyőztem]
a világot [és a világ legyőzve áll alattam]” (Ján. 16,33).
Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy közeledik
ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír
Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és
magzatok (gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és
vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért;
de aki mindvégig megmarad (kitart), az megtartatik” (Márk. 13,12-13).
János még további részletekkel egészíti ki az
elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és (zsinagógákból) kirekesztenek
(kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl
titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek
tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik, és (teszik)
veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján.
16,2-3).
Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben
elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem,
hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem,
mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy
házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő,
három ellen. Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az
apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az
anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az anyósa) ellen” (Luk.
12,51-53).
A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent
Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó ismerősben);
az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is,
akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú
bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja
ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek saját
háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).
És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak
titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden
nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (eltántorodnak),
és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság
megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad
(kitart), az üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13).
És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind
ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek
titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak),
és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek
titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez
alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Tökéljétek (határozzátok) el
azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek
védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok
néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem
állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud
ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak (kiszolgáltatnak)
pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és
megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek
mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti
béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az
életet)” (Luk. 21,12-19).
De így bátorít az Úr: „Hat bajodból [(cáráh):
nyomorúságból, gyötrelemből] megszabadít [(nácal): kiragad, megment, megszabadít, megvéd], és
a hetedikben sem illet, nem [(nḡʿ):
érint] a veszedelem, a (ráʿ): veszélyes,
rosszindulatú gonosz] téged” (Jób. 5,19).
Csel. 14,23 Miután pedig választottak nékik
gyülekezetenként [(ekklészia): a kihívottak
közösségeiként] véneket, [(preszbüterosz): elöljárókat, presbitereket] imádkozván böjtölésekkel egybe,
ajánlák [(paratithémi): rábízzák,
gondjaiba ajánlják] őket az Úrnak, kiben hittek vala.
Csel. 14,24 És Pisidián [jelentése: pusztító nő; megöntözött vidék]
általmenvén, menének Pamfiliába [jelentése: minden
törzsből; heterogén. Minden nemzetségből való keverék, sok törzs, valamennyi
törzs, vagy nemzetség].
Csel. 14,25 És miután Pergában [jelentése: nagyon földi, az egész ország földi;
- egy torony (bástya); erőd, fellegvár] hirdették az igét, lemenének
Attáliába [jelentése: az atya zsákmánya];
Csel. 14,26 És onnét elhajózának Antiókhiába [jelentése:
bosszúálló, üldöző], ahonnét az Isten
kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.
Csel. 14,27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet [(ekklészia):
kihívottak közösségeit, az eklézsiát] egybehívták, [(szünagó): összehívták]
elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük, és hogy a
pogányoknak [(ethnosz): a nemzeteknek] kaput nyitott a hitre.
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Ha még dobog a szíved...
akkor életed legnagyszerűbb napjai még előtted állnak! Isten kárpótolni tud
azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a
hernyó!
(Jóel 25)
Daniel Kolenda
2017. március 13.
Apostolok cselekedete 9. fejezet: Amikor az ellenségből testvér lesz. (revideált)
Csel.
9,1
Saulus pedig még mindig lihegett a gyűlölettől, dühös fenyegetéstől és
öldökléstől, a gyilkos indulattól, és
bosszúért lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,* a papi
fejedelemhez,
*Főpap (arkhiereusz): papi
fejedelem.
Csel.
9,2
Kére őtőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz,* a gyülekezés helyeihez, hogy ha
talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat,
fogva, és megkötözve vigye Jeruzsálembe.**
*Zsinagóga (szünagógé): a gyülekezés helye.
**És Saul meg is
vallja az üldözés okát: „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt
engem…” (Zsolt. 69,10).
Csel.
9,3
És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és váratlanul, nagy
hirtelenséggel fény sugárzá, fény ragyogta őt körül a mennyből. Hirtelen
mennyei fény villant fel körülötte:
Csel.
9,4
És ő leesvén a földre, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, mit
kergetsz, miért üldözöl engem?
Csel. 9,5 És monda:
Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz, akit
te üldözöl: nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.
Csel. 9,6 Remegve és ámulva, megdöbbenve, és elcsodálkozva
monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és
menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
Csel.
9,7
A vele utazó férfiak pedig némán és döbbenten álltak, hallva ugyan a szót, a
hangot, de senkit sem látva.*
*Mert a testi
ember a természetfelettivel találkozva megrémül: „És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem
valának, nem látták a látomást; mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek
és elrejtőztek” (Dán. 10,7).
Az Úr szavát pedig csak
az értheti, akinek szól: „A sokaság, a tömeg azért, amely ott állt és hallotta
vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki” (Ján. 12,29).
Csel.
9,8
Felkele, feltápászkodott azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit,
senkit, és semmit sem láta - sőt egyáltalán nem látott, azért kézen fogva
vezeték be őt Damaskusba.
Csel.
9,9
És három napig nem látott, és nem evett és nem is ivott.
Csel.
9,10
Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr
látomásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!
Csel.
9,11
Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és
keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.*
*Pál apostol megvallása: „Én
zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben
a városban a Gamáliel lábainál,
taníttattam az atyák törvényének pontossága, az ősi törvény szigora szerint, és rajongtam Istenért, buzgó lévén Hozzá” (Csel. 22,3).
Csel.
9,12
És látá Saulus látomásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét
reá veté, ráhelyezi, hogy lásson.
Csel. 9,13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől, és sok
helyről hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te
szentjeidet, milyen sok rosszat tett, és kárt okozott Jeruzsálemben:
Csel. 9,14 És itt is felhatalmazása
van a főpapoktól, a papi fejedelmektől, hogy mindazokat elfogja és megkötözze,
kik a te nevedet segítségül hívják.
Csel. 9,15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem
választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a népek, nemzetek
és királyok, és Izráel fiai előtt.*
*Az apostol megvallása elhívásáról: „De mikor az Istennek tetszett, aki
kiszemelt, és elválasztott, különválasztott engem az én anyám méhétől fogva és
elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, nyilvánvalóvá
tegye az ő Fiát énbennem hogy
győzelmi hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, a nemzetek között:
azonnal nem tanácskoztam hústesttel és vérrel. Azonnal abbahagytam, hogy húsra
és vérre támaszkodjam, és nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek” (Gal. 1,15-16).
És az apostol elhívó
Igéi: „Mielőtt az anyaméhben
megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek;
népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5).
És: „… A pogányok világosságává teszlek, hogy
eljusson szabadításom a föld határáig” (Ésa. 49,6).
És az apostol pontosan
tudja, hogy ki ő: „Pál, Jézus
Krisztusnak, a Felkentnek rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona.
Elhívott, és meghívott apostol, az Úr Jézus által kinevezett követ,
elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól.
Isten Evangéliumának, örömhírének, győzelmi
hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására”
(Róm
1,1).
És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a
pogányok, a nemzetek között, munkálkodván az Isten
evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem
által megszentelt. [Más fordítás: „Hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja
vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm.
15,16).
Ezért én: „nem merek szólni, beszélni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna
általam a pogányoknak, a nemzeteknek megnyerésére, megtéréséért szóval, Igével]
és tettel. [Más
fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a
Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus
munkált volna, szóval és tettel]. Jelek, természetfölötti események, és
jelenségek, és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által;
úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és
környékétől fogva Illyriáig szétszórtam
a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak
így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a
Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).
És így folytatja az
apostol: „Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok,
nemzetek apostola vagyok, a
szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13).
Csel.
9,16
Pedig én megmutatom néki,* és figyelmeztetem, mennyit kell néki az én
nevemért szenvedni, átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni.**
*Megmutatom (hüpodeiknümi): figyelmeztetem.
**És az apostol bizonyságot tesz az evangelizálással együtt járó
bántalmazásokról:
„A zsidóktól ötször kaptam negyven
botütést egy híján.
Háromszor megostoroztak, egyszer
megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem,
éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó
vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben
pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis
atyafiak, hamis testvérek közt;
Fáradságban és nyomorúságban, vesződségben gyötrődve, kínlódva, gyakorta való
virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben-koplalásban.
Hidegben sokszor fagyoskodva és
mezítelenségben. [Más fordítás: Sokat fáradoztam és vesződtem,
gyakran ébren töltöttem az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, mert
gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam, fagyoskodtam, vagy nem volt ruhám,
és nem volt mit fölvennem]” (2
Kor. 11,24-27).
Csel. 9,17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá
vetvén, ráhelyezve monda: Saul atyámfia, testvérem,
az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent, és láthatóvá
lett néked az úton, melyen jöttél, hogy
szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.
Csel. 9,18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és
mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén bemerítkezett;
Csel. 9,19 És miután evett, erőre kapott, és megerősödék. Vala
pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.
Csel. 9,20 És azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, a
gyülekezés helyén Jézust, hogy ő az Isten Fia.
Csel. 9,21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, és megdöbbent,
magán kívül lett, extázisba /
önkívületbe esett mindenki aki hallja. És mondának: Nem ez-é az, aki
pusztította, és kegyetlenül, kíméletlenül üldözte, tette tönkre Jeruzsálemben
azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket
megkötözve vigye a főpapokhoz, a papi fejedelmekhez?*
*Az ige
bizonyságtétele a vallásos Saulról, aki István kivégzése után: „Saulus pedig
csakúgy tajtékzott a kihívottak közössége
ellen, és zaklatta, és igyekezett
megsemmisíteni a kihívottak közösségét, az eklézsiát. Házról-házra járva, és
férfiakat és asszonyokat elővonszolva, és elhurcolva, tömlöcbe veti vala. [Más
fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová behatolt, s úgy
pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe
vettesse őket]” (Csel. 8,3).
És az apostol minden
gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én
egykor a zsidóságban, hogy milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság
körében. Hogy én felette igen háborgattam, és féktelenül üldöztem az Isten
anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban, népem
körében nemzetembeli sok kortársamat a zsidó hithűségben, szerfelett rajongván
atyai hagyományaimért” (Gal. 1,13-14)
„És ezt a tudományt, e tanítás követőit halálra
üldöztem, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
Miképpen a főpap is bizonyságom, tanúm erre nékem, és a véneknek egész tanácsa;
kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, a testvérekhez, Damaskusba menék,
hogy az odavalókat is fogva, és megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek,
hogy megkapják büntetésüket” (Csel.
22,4-5).
Mert: „Én egykor elhatároztam magamban, hogy ama
názáreti Jézus neve ellen mindent meg kell tennem, és sok ellenséges dolgot
kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én
sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt
mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam, én is ellenük szavaztam. És
minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és
felettébb dühösködvén ellenük, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben,
kergettem, és üldöztem mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11).
És mégis: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak, a nemzetbelieknek
hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát” (Eféz. 3,8).
„Ki előbb istenkáromló gyalázkodó,
becsmérlő, szitkozódó, az övéit üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült
rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben;
Szerfelett megsokasodott pedig és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme
a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa,
hogy üdvözítse a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült
rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem, és énrajtam mutassa meg legelőbb a teljes
hosszútűrését, végtelen türelmét, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne és így az
örök életre jutnak” (1 Tim. 1,13-16).
Csel. 9,22 Saulus pedig annál inkább erőt vőn,* egyre
jobban felbátorodott, megerősödött, és mindig több hatalomra tett szert, és
zavarba hozta, és összezavarta, felkavarta a Damaskusban lakó zsidókat,
júdeaiakat, érvekkel bizonyítva, hogy ez a Jézus a Krisztus.**
*Erőt vőn (mallon endünamoó): felbátorodott,
megerősödött, és hatalomra tett szert.
**És Saul, - aki később Pál, - mindenhol az
Írásokból prédikálva: „.. hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az
írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel.
18,28).
„… hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek” (Csel. 17,3).
Csel. 9,23 Több nap elteltével azonban a zsidók, a júdeaiak
tanácsot tartának, hogy őt megöljék. [Más fordítás:
Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a
zsidók elhatározták, hogy végeznek vele]:
Csel. 9,24 De tudomására jutott Saulusnak az ő leselkedésük, és
az ő szándékuk, cselszövésük, a merénylet terve. És hogy figyelték, szemmel
tartották a város kapuit mind nappal, mind éjjel, hogy őt eltöröljék,
meggyilkolják.*
*Később az apostol így tesz bizonyságot: „Damaskusban Aretás király helytartója
őriztette a damaskusiak városát, hogy engem elfoghasson” (2
Kor. 11,32).
Csel. 9,25 A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon
bocsáták alá, leeresztve egy kosárban.*
*Pál apostol
bizonyságtétele: „Damaskusban
Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem
megfogni; És a várablakból vesszőkosárban eresztettek le a
városfalon, és megmenekültem kezei közül” (2 Kor. 11,32-33).
Előképként bemutatja a
Szent Szellem az apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és
Jerikó királya el akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Leeresztette azért őket kötélen az ablakon
- mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala” (Józs.
2,15).
És ugyanígy menekült meg
Dávid a testi ember kezeiből: „És
követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek, hogy tartsák szemmel, és reggel megöljék őt.
De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented
életedet ez éjjel, holnap megölnek. És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő
pedig elment és elszalada, és megmenté magát” (1 Sám. 19,11-12).
Csel. 9,26 Mikor pedig
Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de
mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány.
Csel.
9,27
Barnabás azonban felkarolta őt, és maga mellé vevén, magával vitte az
apostolokhoz, és részletesen beszámolt nékik, mint látta az úton az Urat, és
hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal, hogy milyen nyíltan, szabadon, és bátran beszélt a
Jézus nevében.
Csel. 9,28 És ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben:
Csel. 9,29 Nyíltan, nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak
nevében, beszél, sőt vitatkozott vala a görög zsidókkal; azok pedig arra
készülődtek, hogy őt elpusztítsák.
Csel. 9,30 Megtudván azonban az atyafiak, a testvérek
szándékukat, levivék őt Cézáreába, és elküldék őt Tárzusba.
Csel. 9,31 A gyülekezeteknek a kihívottak
közösségeinek, az eklézsiának tehát egész Júdeában, Galileában és Szamariában
békességük vala,*
épülvén és járván az Úrnak tiszteletében, és a Szent Szellem bátorításában, és segítségével sokasodnak,
szaporodnak vala.**
*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
**És ők:
„Dicsérve dicsőítették az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva, az
egész nép szerette őket. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a
gyülekezetet, a kihívottak közösségét a megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal, az üdvözülőkkel”
(Csel. 2,47).
Csel. 9,32 Lőn pedig, hogy amikor Péter valamennyi gyülekezetet
végigjárt, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.
Csel. 9,33 Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc
esztendő óta ágyban fekszik bénultan, mert gutaütött vala.
Csel. 9,34 És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a
Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele.*
*Az apostol követte Mesterét, aki azt: „… mondta a gutaütöttnek, a bénának:
Kelj föl, vedd föl a te hordágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne”
(Mát. 9,6-7).
Mert Róla - a
Megváltóról - szól a prófécia: „…
megszabadítja a kiáltó szűkölködőt, a
segítséget kérő szegényt, a nyomorultat, akinek nincs segítője. Könyörül a
szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13).
És hogy ki a gyógyító,
arról így prófétál Dávid: „Áldjad én
lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja
minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3).
Csel. 9,35 És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és
Sáronban, kik visszatérnek az Úrhoz.*
*Ézsaiás már így prófétált róluk: „Virulva
virul és örvend ujjongva, a Libanon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron
ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. (Más fordítás: Virágba borul és vigad, vígan
örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében.
Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát)” (Ésa. 35,2).
„És lesz Sáron
nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely
engem keresett. (Más fordítás: A Sárón juhok legelője lesz, az Ákór
völgye marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem keresnek” (Ésa.
65,10).
Csel. 9,36 Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint
Tábitha, mely lefordítva, értelmezve és megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének
mondatik. Ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, tele volt jótéteményekkel és adományokkal;
melyeket osztogatott.
Csel. 9,37 Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén,
meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban.
Csel. 9,38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a
tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá,
kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
Csel. 9,39 Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda
ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok
mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás
csinált, míg velük együtt volt.
Csel. 9,40 Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve, térdre borulva imádkozék, és
könyörög; és a holttesthez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig
felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.*
*Amikor az Úr
Jézus Jairus lányát feltámasztja, a hitetleneket kiküldi a helységből: „Ő pedig
mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó,
ébredj, kelj fel! És visszatért bele
annak szelleme, és azonnal fölkele” (Luk 8,54-55).
Elizeus is minden
hitetlent eltávolított a sunemita asszony halott fia mellől: „És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek
ott feküdt halva az ő ágyán. És az ágyra fellépve, a gyermekre feküdt, és az ő
száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult,
és megmelegedék a gyermek teste. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a
házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit. Ő pedig szólítá
Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment,
monda: Vedd a te fiadat” (2 Kir.
4,32-36).
Csel. 9,41 És az kezét nyújtva néki, fölsegítette, és talpra
állította őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe
állatá őt elevenen.*
*Az Úr Jézus, amikor minden hitetlent, és hitetlenkedőt kiküldött
Jairus halott lánya mellől, akkor: „megfogván
a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi:
Leányka, néked mondom, ébredj, és kelj
föl. És a leányka azonnal fölkele és elkezdett járkálni” (Márk. 5,41-42).
Csel. 9,42 És elterjedt ennek a híre, és tudtára lőn, ismeretes
lett az egész Joppénak; és sokan hitre jutottak az az
Úrban.*
*
Amikor az Úr Jézus Lázárt feltámasztja: „Sokan
hivének azért Őbenne ama zsidók, júdeaiak közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett
vala” És amikor megtudták, hogy hol
van az Úr: „A zsidók, a júdeaiak közül azért nagy sokaság, nagy
tömeg értesült vala arról, hogy ő ott van. És oda menének nemcsak Jézusért,
hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból” (Ján.
11,45; 12,9)
Csel. 9,43 És lőn, hogy ő több napig marada Joppéban egy Simon
nevű tímárnál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)