2016. december 17.

Légy hű


Krisztushoz eljutni.

Szent Szellem nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.



A krisztusi szeretet.

Az Isten szerinti szeretetben nincsen félelem, rémület, ijedtség, hanem a beteljesült, felnőtt, érett korú, a végcélba ért Isten szerinti szeretet kiűzi kidobja, kiveti, kihajtja a félelmet, rémületet, ijedtséget, mert a félelem rémület, ijedtség  büntetéstől,  fenyítéstől tart: akit pedig  megragadott, és hatalmában tart a félelem, rémület, ijedtség, az nem lett teljessé, tökéletessé, bevégzetté, felnőtté, érett korúvá, nem jutott végcélba az Isten szerinti szeretetben 
(1 Ján. 4,18)

Vagyis Istenben, mert


„Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” 
(2Tim. 1,7).



Max Lucado: Krisztus bennetek lakozik!

 „Történjék velem a te beszéded szerint” (Lukács 1:38).

Milyen érzés lehetett Máriának Istent hordozni a méhében?
A szűztől való születés több mint egy szép történet; ez a képe annak, hogy milyen közel jön hozzád Krisztus.

Földi útjának első megállója egy anyaméh volt. Hová megy Isten, hogy megérintse világot? Máriában megtalálod a választ. Jobban mondva, nézz magadba és megtalálod a választ. Amit Máriával tett, azt felajánlja nekünk is. Mindannyiunkhoz intézi a Máriának elhangzott meghívást: „Ha megengeded, beköltözöm hozzád.”

A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy Jézus a gyermekeiben lakozik. A tanítványainak Jézus kijelentette: „Bennetek vagyok” (János 14:20). Pál imája az efezusiakért így szólt: imádkozom értetek „hogy Krisztus lakjék a szívetekben” (Efezusi 3:17).
„Ez a titok pedig az, hogy Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk! (Kolossé 1:27,EF)

És a legdrágább meghívás Krisztustól? „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jelenések 3:20)

Krisztus növekedett Mária pocakjában, míg egy napon előjött. Benned is növekedni fog, amíg ugyanaz megtörténik. Elő fog bukkanni a beszédedben, a cselekedeteidben, a döntéseidben. Ahol élsz, amerre jársz Betlehemmé fog válni, és minden nap ünnep lesz. Máriához hasonlóan, te is Krisztust adod a világnak.

Isten bennünk! Felfogtuk ennek az ígéretnek a mélységét?
Egy modern kori Mária vagy. Sőt, még több is. Máriában Jézus kis magzatként volt jelen, benned pedig hatalmas erőként. Ő megteszi, amit te nem tudsz. Istennel a szívedben milliónál is több forrásod van, amivel azelőtt nem rendelkeztél.

Nem tudod abbahagyni az ivást, vagy az aggódást? Krisztus képes rá. Ő pedig benned él. Nem tudsz megbocsátani, nem tudod elfelejteni a múltat, vagy elhagyni a rossz szokásaidat? Krisztus képes rá és Ő benned él. Pál jól tudta ezt.
„Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1:29)

Máriához hasonlóan, Krisztus benned és bennem él. Nehéz ezt elhinni? Mennyivel nehezebb lehetett Máriának? Senki nem volt jobban meglepődve ettől a csodától, mint ő.
És senki sem volt passzívabb, mint ő. Isten tett mindent. Mária nem ajánlotta fel önkéntes segítségét. Akkor mije volt, amit felajánlhatott? A tanácsát? „Úgy vélem, egy mennyei kórus emelné az esemény fényét.” Nem, ő nem segített be Istennek.
És nem is mutatott ellenállást. Azt is mondhatta volna: „Ki vagyok én, hogy Istent hordozzam a szívem alatt? Én kevés vagyok ehhez.” Vagy, „Más terveim vannak. Nincs időm Istenre.”
Ehelyett így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lukács 1:38)

Ha Máriából indulunk ki, akkor úgy tűnik, Istent jobban érdekli a bizalom, mint a tehetség. Viszont, Máriával ellentétben, mi mindig megpróbálunk besegíteni Istennek, mert úgy gondoljuk, hogy a mi részünk ugyanolyan fontos, mint az Övé. Vagy pedig ellenállunk Neki, mert azt hisszük túl rosszak vagyunk, vagy, mert egyszerűen túl elfoglaltak vagyunk. Azonban, amikor besegítünk vagy ellenállunk, akkor elmulasztjuk Isten kegyelmét. Elmulasztjuk megélni azt, amiért Isten ide helyezett minket a földre: hogy annyira „áldott állapotban” legyünk Krisztussal, hogy Ő rajtunk keresztül éljen. Hogy annyira telve legyünk Vele, hogy Pállal együtt mondhassuk:

„többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20).

Max Lucado
                                                                           Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/max-lucado/634-krisztus-bennetek-lakozik.html

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól



Személyes hitem azzal kezdődött, hogy a Szent Szellem égő nyilakként használta a Bibliában található igeverseket, és általuk tüzet gyújtott az elmémben. Például amikor olvastam, hogy az Élet Fáján a levelek a „népek gyógyítására” valók, akkor elkezdtem úgy tekinteni az Isten Igéjére, mint életem fájára, amelynek lapjai (levelei) mennyei gyógyulást hoznak számomra. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE



krisztus.eu

 
Közeleg a karácsony...



BIBLIA




2016. december 13.

Úr Jézus, Megváltóm, Királyom. Bovitett Biblia Bovitett Biblia

Zsoltár 53. A világ romlottságáról - remény és szabadúlás. (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 53,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek a betegség kezdetű ének dallamára], a mahalathra [(máḥălaṯ): húros hangszerre], Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] tanítása [tanítókölteménye; Maszkíl  (maśəkíl): ének Dávidtól].

Zsolt. 53,2 Ezt [gondolta], és mondta a balgatag [(náḇál): a bolond, az esztelen Isten nélkül élő] az ő szívében [(léḇ): magában]: Nincs Isten. Megromlottak, [(šáḥaṯ) elvetemedtek] és utálatos hamisságot [(táʿaḇ ʿavəláh ʿável ʿevel): szégyenletes gonoszságot] cselekedtek, [(ʿáśáh): munkáltak, vittek véghez]. Nincs, aki jót cselekedjék. [Más fordítás: Álnokok, romlottak, és utálatosak tetteik, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné].*

*Az apostol megvallása: Ez nem változott, mert ma sincs: „… megigazult ember egy sem, nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. Mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem (Róm. 3,10-12).

Mert. „A gonosz [hitetlen, céltévesztett] az ő haragos kevélységében [fölényességében, és elbizakodottságában] senkit sem tudakoz, és [nem keresi az Urat]. Nincs Isten [egyre csak ezt forgatja fejében], ez minden gondolata (Zsolt. 10,4).

Dávid így panaszkodik az Úrnak: „... Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. (Zsolt. 14,1).

Sőt: „A bűnös (a céltévesztett) ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni” (Zsolt. 36,2-4).

Már igazi hívő sincs: „Segíts Uram, mert elfogyott a hívő, mert eltűntek a hívek az emberek fiai közül. Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak” (Zsolt. 12,2-3)

Pál apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Szájuk telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. (Útjaik tekervényesek), és útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt” (Róm. 3,14-18).

Sőt: „Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utadról! Kicsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, (hogy szolgáljuk) és mit nyerünk vele, (és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk), és ha esedezünk előtte? (Jób. 21,14-15).

A magát mindenhatónak képzelő gonosz előképe így válaszol az Úr szavára: „A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak…? Nem ismerem az Urat…(2 Móz. 5,2).

Zsolt. 53,3 Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes [bölcs], Istent kereső [ha van-é valaki, aki megértette és keresi az Istent]?*

*Igen: Az égből letekint az Úr, látja az emberek, az [('áḏám): ádámi / emberi faj] minden fiát. Székhelyéről lenéz [(máḵôn): lakhelyéről rátekint] a föld minden lakosára. [Más fordítás: Hajlékából (šáḡaḥ): szemléli mindazokat, akik a földet (jášaḇ): benépesítették]” (Zsolt. 33,13-14).

Mert: Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben áll; ragyogó szemei szemügyre veszik, és megvizsgálják az emberek fiait” (Zsolt. 11,4).

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak (2 Krón. 16,9)

„Mert ő ellát a föld határira, (a föld széléig) ő lát mindent az ég alatt” (Jób. 28,24).

„Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli” (Péld. 15,3).

És amikor: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] letekintett [lenézett] a mennyből az emberek [('áḏám): az emberi – az ádámi faj] fiaira, hogy meglássa, ha van-é [köztük] értelmes, [értő; okos] Istent kereső [aki Istennel gondol]? (Zsolt. 14,2).

És: „Tekinte azért Isten a földre és látta, hogy meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útját, mert mindenki rossz útra tért a földön” (1 Móz. 6,12).

És amit lát: „Nem tudnak, nem értenek semmit, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma (alapja) inog (Zsolt. 82,5)

„Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent” (Róm. 3,10-11)  

És hogy megértsék Őt: „... Isten megjelent testben...” (1 Tim. 3,16)

És: „...Ő eljött a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn. 1,9-11).

És beteljesült a prófétai szó: „Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!” (Jer. 4,22).

Zsolt. 53,4 Mindnyájan elhajlottak, [(súḡ): elfordultak, elpártoltak Istentől], és valamennyien [(jaḥaḏ): közösségben egymással tévelygők], és megromlottak. Nincsen, aki jót cselekedjék, [(ʿáśáh): munkáljon, véghezvigyen] nincsen csak egy is.*

*Azt mondják: Micsoda, és (kicsoda) a Mindenható, hogy (szolgáljuk), és tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte (és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk)?” (Jób. 21,15).

Zsolt. 53,5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben [(jḏʿ): nincsenek tudatában, és nem tudják a gonosztevők, a ('áven páʿal): hiábavalóságot, hazugságot, gonoszságot, bajt, csapást, szerencsétlenséget munkálók], akik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, [akik az én népemet ('áḵal): pusztítják, megemésztik], akik az Istent segítségül nem hívják. [Más fordítás: (qárá'): de Istenhez nem kiáltanak; Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez]?

Zsolt. 53,6 Ott félnek nagy félelemmel, ahol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit [(pázar ʿecem): szétszóratnak támadóid csontjai], akik tábort járnak ellened, és [(ḥánáh): letáboroznak]; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket. [Más fordítás: Akkor majd rettegés veri őket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hűtlenek lettek, azoknak csontjai szétszóratnak, megszégyenültek, mivel Isten elutasította őket].*

*És így folytatódik a kijelentés: „Gyűlölőid [(śáné'): gyűlölő ellenségeid] szégyenbe [(bóšeṯ): gyalázatba] öltöznek, [(láḇéš láḇaš): szégyen borítja őket] és a gonoszok sátora megsemmisül” (Jób. 8,22).

Mert: (Romlás éri a bűnösöket a céltévesztőket). Leomlanak az istentelenek, (az Isten nélkül élők) és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll (megmarad)” Péld. 12.6)

„Az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld. 14,11).

Dávid is erről tesz megvallást: Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak, megzavarodnak, és reszketni fognak] majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek [menekülnek, távoznak mind] hirtelen [tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]” (Zsolt 6,11).

Bizony: „Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; (Péld. 28,1).

És menekülnek: „Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jőjjenek. És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életüket megmenthessék (2 Kir. 7,6-7).

Zsolt. 53,7 Oh, vajha eljönne Sionból [jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet] Izráelnek [jelentése: Isten harcol, Isten harcosa, hőse; aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme, egyenesen Istennel; vagy Isten erejével győző, ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedik] a szabadítás [(jəšúʿáh): az üdvösség, a szabadulás, megmenekülés]! Mikor az Úr [('ĕlóhím): Isten] visszahozza, és [(šúḇ): helyreállítja] az ő népének foglyait, örül [(gúl gíl): örvendezik, ujjong, ugrál örömében] majd Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] és vigad Izráel, amikor Isten jóra fordítja népe sorsát!*

*És folytatja Dávid: Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás  [az üdvösség]! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel, amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát (Zsolt. 14,7).

És ennek a vigadásnak és ujjongásnak hogyan kell történnie, arról így szól Isten Igéje: „... Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját arra a helyre, amelyet készítettem számára. Minthogy kezdettől fogva nem művelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint(1 Krón. 15,12)

A rendtartásról pedig már a próféták is szóltak, akik azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül (vagyis üdvözül); mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül”  (Csel. 2,21).

És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).

Isten ládája – a kijelentés ládája – vagyis az Úr Jézus előképe – sátorban, azaz a mi testünkben kell, hogy lakjon: „Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel” (1 Krón. 15,1)

És itt állandóan ment – és megy – a dicséret, Isten igéjének megvallása és könyörgés énekkel: „Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!” (Zsolt. 126,1-4)

És az Úr válasza: „És ha majd ...megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged(5 Móz. 30,1-4)

A második templom építésekor újra hangzik a könyörgés Isten népéért: „Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg elszélesztelek titeket a népek között. Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!” (Nehem. 1,8-9)

Az Úr válasza: „Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, amelyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenük leszek” (Jer. 32,37)

És hogy honnan és kiket űzött ki az Úr, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: A bűneset után az Úr: „...kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,24)







Imádság:


Uram Jézus! Köszönöm, hogy nem félnem kell a meredek úttól, hanem tőled kapott erővel járni rajta. Segíts ebben is nekem. 
Ámen



NE FÉLJ!

„Nem állhat meg senki előttetek; azt műveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, amelyre rátapostok, amint megmondotta néktek. Ne félj ellenségeidtől, azoktól akik üldöznek emlékezzél meg csak azokról, amiket cselekedett az Úr, a te Istened a Faraóval és mind az Egyiptombeliekkel” 
(5 Móz. 11,25; 7,18)



Le és fel

Az alázat lefele mutat, de felfelé visz!!!



Ima a gonosz ellen.

Uram! 

 „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” 
(Jer. 17,18)


Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól


BIBLIA



Az íréletről



László Boda



2016. december 9.

Én hirdetem az élő Úr dicséretét

ZsoltÁR 52. A gonoszok, és az igazak sorsa. (REVIDEÁLT)


Zsolt. 52,1 Az éneklőmesternek; [(nácaḥ): a karmesternek, karvezetőnek] Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] tanítása; [(maśəkíl): éneke, tanító költeménye].

Zsolt. 52,2 [Abból az időből] mikor az Idumeus [('ăḏômí 'ăḏómí): edómita; jelentése: Ádámi a földből való, a testi] Dóeg [jelentése: félénk, aggódó, reszkető, aggodalmaskodó] eljött és hírt vitt Saulnak, [jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt] és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek [jelentése: a fivérem király, a király fivére, a király rokona] házába ment be.*

*Amikor Saul elől menekülve Dávid Akhimélek pap segítségét kérte:Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr (színe) előtt, akit Doégnak hívtak, aki Edomita volt, Saul pásztorainak számadója (felügyelője)” (1 Sám. 21,7-8).

 A Saul panaszára Doég válaszol: „ Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem, mert senki sem leplezte le előttem, hogy saját fiam kötött szövetséget Isai fiával. Senki sem szánt meg engem, és nem mondta meg nekem, hogy a saját fiam lázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám. Bizony így van ez! Akkor felele az Edomita Doég, aki Saul szolgái közt (udvari emberei mellett) állott: Én láttam, hogy az Isai (jelentése: Jahve van, létezik; életképes; a férfias, bátor, szilárd; Isten embere) fia Nóbba (magaslat, magasan fekvő falu) ment vala az Akhitób (a fivérem jóságos, a jóság fivére vagy barátja, jó testvér) fiához, Akhimélek paphoz. A ki ő érette megkérdé az Urat, és (útravaló) eleséget adott néki, sőt a Filiszteus (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) Góliáth (jelentése: száműzetés, száműzött, menekült; elűző; fénylő; varázsló, jós) kardját is néki adá” (1 Sám. 22,8-10).

Zsolt. 52,3 Mit dicsekedsz, és [(hálal): kérkedsz] gonoszságban, a te [gonoszságoddal], oh te [(ráʿ): hitvány, gonosz, rosszindulatú] magabíró [(gibbór gibbôr): te nagy hős]? Az [('él): erős, hatalmas] Istennek kegyelme, és [(ḥeseḏ): szeretete] szüntelen való, és [mindig megmarad]!*

*Igen: „A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája, szájából gőg sarjad…” (Péld. 14,3).

És az Úr terve velük:  „És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura” (Ésa. 22,14).

Zsolt. 52,4 [(havváh): Romlásomra, pusztulásomra törsz, te cselszövő]. Nyelved [rosszindulattal van tele, elméd] ártalmakon elmélkedik, [gonoszságot (ḥášaḇ): gondol és tervel ki] s olyan, mint az éles olló, [(taʿar): mint az éles borotva, rágalommal sebez] te álnokságnak [(rəmijjáh): csalásnak, becsapásnak, félrevezetésnek] mestere!*

*És így folytatja Dávid: A szádat gonoszságra tátod, [szádból (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú beszéd jön ki] és a nyelved csalárdságot [(mirəmáh cámaḏ): csalást, becsapást, félrevezetést tervez] sző (Zsolt. 50,19).

Igen: „nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige], belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).

„Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér): beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. hízelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek]” (Zsolt. 12,3).

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

 „Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16) .

Zsolt. 52,5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela. [Héber szöveg: Inkább ('áhéḇ 'áhaḇ ráʿ): gyönyörködsz a rosszaságban, a hitvány, veszélyes, rosszindulatú gonoszságban, mint a (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott dolgokban. Inkább szeretsz (šeqer dibbér): beszélni hamisságot, csalást, félrevezetést, becsapást, álnokságot, mint az (ceḏeq): igazságot].*

*Jeremiás prófétán keresztül folyatódik a kijelentés: „Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal és nem igazsággal hatalmaskodnak az országban! Egyik gonoszságot a másik után követik el, de engem nem ismernek - így szól az ÚR” (Jer. 9,2).

Zsolt. 52,6 Szeretsz minden ártalmas [(belaʿ): romlást, pusztulást hozó] beszédet, [szeretsz bántó szavakat mondani], és az álnok [(mirəmáh): félrevezető] nyelvet.*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem:Szája telve [átokkal, és túlcsorduló] átkozódással, csalárdsággal [(mirəmáh): ravaszsággal, csalással, durvasággal, becsapással, félrevezetéssel, csellel, csapdával, és hazugsággal] és erőszakossággal; [(tôḵ tóḵ): elnyomással, durvasággal, keserűséggel]. Nyelve alatt hamisság [(ʿámál): hazugság, csalás, szenvedés, gyötrődés, vesződés, kellemetlenség, fájdalom, zaklatságott, gond, baj, fáradtság] és álnokság [romlottság, gonoszság, igazságtalanság, ártalom, nyomorgatás, baj, csapás, szerencsétlenség romlás és gazság rejtőzik, nyomorúságot és bajt okoz]” (Zsolt. 10,7).

„Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).

Mert: „A bűnös (vagyis céltévesztett) ember szíve mélyén (az ő bensőjében) ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Hát: „Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik” (Péld. 24,1-2).

Zsolt. 52,7 Meg is ront [(náṯac): ledönt, lerombol, elpusztít] az [('él): erős, hatalmas] Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, [(nécaḥ necaḥ ḥáṯáh násaḥ'óhel): teljesen, megragad, kitép, kigyomlál, kiránt sátradból] és kiszaggat téged az élők földéről [(šáraš ḥaj): kitép gyökerestül az élők földjéből]. Szela.*

*Így mutatja be Isten igéje azoknak a sorsát, akik azt hiszik, hogy Istent szolgálják, de a sátán uralma alatt maradnak:Van olyan út (életút, életvitel, vagy vallási szokás, és istentiszteleti mód), mely helyesnek (és egyenesnek) látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út (de végül halálos betegség, csapás pusztulás, romlás, mely a halálba vezet)” (Péld. 14,12).

Mert: „A gonoszok [az istentelenek, vagyis akik Isten nélküli életmódot folytatnak] pedig a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a törvényen kívüliek] kiszaggattatnak abból [akik hűtlenek, és elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon cselekednek, és becsapók, félrevezetők, azokat kitépik, kigyomlálják, és kipusztulnak. Elűzetnek a földről]” (Péld. 2,22).

Az Úr figyelmeztetése: „Magatokért bosszút ne álljatok, és ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot szerelmeseim, hanem adjatok helyet a gonosz = a sátán ellen irányuló haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, az igazságszolgáltatás, és a megvédelmezés, én megfizetek, és igazságot szolgáltatok, és megigazítok, ezt mondja az Úr (Róm. 12,19).

Mert: „Enyém a bosszúállás, és az igazságszolgáltatás és a megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár! Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36).

„Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14).

Zsolt. 52,8 És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta [(rá'áh caddíq járé' śáḥaq): látják megrémülésüket a megigazult hívők, és kinevetik, kigúnyolják]:*

*És hogy kikről mondja ezt a prófécia?: Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható? Ő mégis megtöltötte házukat javaival. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja (és így gúnyolja) őket: Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!” (Jób. 22,17-20).

De: „A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
(Zsolt. 91,8).

Zsolt. 52,9 Ímé az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, [akinek nem kellett Isten oltalma] hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt. [Héber: Íme az az [(geḇer'ĕlóhím): ember, aki nem Istent (śím śúm) tette, helyezte, állította, (máʿôz): védelemül, menedékül, hanem a (ʿóšer): gazdagsága (róḇ): sokaságában, nagyságában (báṭaḥ): bízott, és (havváh): rosszindulata, gonoszsága tette (ʿázaz): erőssé, hatalmassá]!*

*Az Úr Jézus kijelentése: Mert mit használ, és ugyan mi haszna lenne abból az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az életével fizet érte, ha elveszítené az életét? Avagy micsoda váltságot, vagy váltságdíjat adhat az ember az ő életéért? Mit tud majd fizetni azért, hogy visszakapja az életét; vagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért?” (Mát. 16,26).

Mert: „Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk, nagy vagyonuk, sok pénzük, világi bölcsességük van! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. [Más fordítás: Kevesebb fáradtsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába]!” (Márk. 10,23.25).

Azok, akik így szólnak: „És [azután majd elégedetten] ezt mondom az én lelkemnek [vagyis magamnak]: Én lelkem [azaz: én énem, életem], sok javaid vannak sok esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz]. Tedd magadat kényelembe [pihenj], egyél, igyál, gyönyörködjél [örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet]! Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik] a te lelkedet [a te életedet] te tőled; amiket pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél], kiéi lesznek?” (Luk. 12,19-20).

 „Mert dicsekszik [(hálal): kérkedik] a gonosz [a céltévesztő hitetlen] a maga kívánságával, [önző vágyával, kedvteléseivel, kapzsiságával] és a fösvény [a haszonleső, nyerészkedő] megveti [semmibe veszi] és szidja [áldást mondva önmagára] az Urat, és [(ná'ac): kineveti, kicsúfolja, kigúnyolja, megveti, és elutasítja]” (Zsolt. 10,3).

Mert: „A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli (Péld. 18,11).

Igen: „A gazdagnak a vagyon az erős városa…” (Péld. 10,15).

Pedig: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak (Péld. 11,28).

 És azt kérdezi az Úr: „Mit dicsekszel termékeny völgyeiddel, te engedetlen, elbizakodott leány, aki kincseidben bízol, és azt mondod: Kicsoda támad ellenem? Ki törhetne rám? Ímé félelem, rettegés jön reád, azt mondja az Úr, [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a Seregek Ura, minden szomszédod felől, és szétrebbentek, (szétszóródtok) egymástól, ki merre lát és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket. (Jer. 49,4-5).

Hiszen: „az Úré [(jəhóváh): Jahvéé, az Örökkévalóé] a királyi hatalom [a királyság], uralkodik a pogányokon [a nemzetek felett] is. Esznek és leborulnak [imádják őt] a föld gazdagjai mind; Őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullnak, és aki életben nem tarthatja magát. [Más fordítás: Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, előtte hajolnak meg mind, és térdet hajtanak előtte, s csak őt imádja minden halandó, akik a földben alszanak, akik nem tudják életüket megtartani] (Zsolt. 22,29-30).

Azok is: „Akik gazdagságukban [(ḥajil): erejükben, hatalmukban, vitézségükben, tehetségükben, gazdagságukban] bíznak, és nagy vagyonukkal [(róḇ ʿóšer: nagy gazdagságukkal] dicsekszenek [hálal): kérkednek]” (Zsolt. 49,7).

Zsolt. 52,10 Én pedig mint zöldellő olajfa [(raʿănán): virulni fogok] Isten házában, [('ĕlóhím bajiṯ):Elohim sátorában] bízom, ezért [(báṭaḥ): biztonságban vagyok] Isten kegyelmében [(ḥeseḏ): szeretetében] mind örökkön örökké [(ʿólám ʿôlám): most és mindenkor, egész életemen át].*

*Az Úr ígérete az Ő Igéjét (törvényét) szeretőknek:Olyan [lesz], mint a víz [folyóvizek] partjára ültetett [plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, [gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [el nem hullanak]. Siker koronázza minden tettét. [Más fordítás: Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)]” (Zsolt 1,3)

Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17.8)

„Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén” (Jób. 8,16)

A megtért Jób megvallása: „Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll” (Jób. 29,19)

Dávidon keresztül hangzik az ígéret, amely gyermekeinkre is kiterjed: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3).

Ha engedelmes leszek, akkor azt ígéri az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

Bizony: „Az igaz virágzik, mint a pálmafa, magasra nő, mint a cédrus a Libanonon. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!” (Zsolt. 92,13-16).

Mert: „Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa” (Ésa. 27,3)

„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4).

Dávid megvallása: „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem [és szereteted kísér] életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig [egész életemben örök időkön át]” (Zsolt. 23,6).

Ezt kéri Dávid, követendő példaként minden hívő számára:„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét (láthassam, milyen jóságos az ÚR) és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (az ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, (elrejt sátra mélyén) sziklára emel fel engem, (magas kősziklára helyez engem)” (Zsolt. 27,4-5).

Zsolt. 52,11 Áldlak téged örökké, [hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt. [Héber: (jáḏáh): hálát adva vallak meg, (ʿólám ʿôlám): egész életemen át, azért mert ezt (ʿáśáh): tetted. (šém): nevedben (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott minden(ḥásíḏ): szented, mert kegyelmes vagy].*

*És ők: Eljönnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte. [Más fordítás: Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett]!” (Zsolt. 22,32).

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, akit, és amit hirdetnek: „Mi a megfeszített, vagyis kínoszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk…” (1Kor. 1,23)

És az újjá teremtett nép: „… hirdeti a Krisztust” (Fil. 1,15).

„Akiről neveztetik, és akitől nevét nyerte minden nemzetség, azaz a leszármazottak összessége, mennyen és földön” (Eféz. 3,15).





Imádság:




Köszönöm kegyelmed erejét Uram, mely a hullámokkal teljes életút során is megtart. 
Ámen


NE FÉLJ!

az ellenségtől, hanem:
"tiszteld az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél"

(5 Móz. 6,13)



Ravasz László: Gondolatok


Akik tudnak egymásnak örülni, azok nem lehetnek terhére egymásnak.



Victoria Osteen: Ne hagyd magad összezavarni

Nagyon tetszik, hogy Jézus milyen egyszerűen magyaráz az Írásokban. Úgy beszélt az emberekkel, hogy megértsék őt.
Mindenkihez a saját nyelvén szólt. A gazdákhoz így szólt: „Isten Igéje olyan, mint a mag…” Amikor halászokkal beszélt, ezt mondta: „Gyertek hozzám, és én emberek halászaivá teszlek titeket.”

Mindez azt mutatja, hogy Jézus kommunikálni akar velünk. Azt akarja, hogy megértsük Őt, és megismerjük Őt. Fel akarja fedni előttünk a szívét, azért, hogy megtapasztalhassuk minden szellemi áldását.

A János 10:10-ben Jézus egy nagyon fontos dolgot akar a tudtunkra adni, és nagyon világosan magyaráz. Tulajdonképpen ezt mondja: „Ne keverjetek össze az ellenséggel. Az ellenség azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson, de én nem ilyen vagyok. Én bővelkedő életet akarok nektek adni, ezért jöttem!”

Jézus nem akarja, hogy összekeverjük Őt a gonosszal. Azt akarja, minden kétséget kizáróan biztosak legyünk benne, hogy Ő jó és a javunkat akarja. Világossá akarja tenni, hogy az Ő küldetése nem az, hogy kárhoztasson, vagy pusztítson; hanem az, hogy életet, reményt és békességet adjon.

Ha azon tűnődsz, Isten hogyan érez veled kapcsolatban, akkor leszögezhetjük: nem haragszik rád, hanem nagyon szeret. Melletted áll. Értékes és drága vagy Számára, és jót tervez a jövődre. Hagyd, hogy ez az igazság mélyen a szívedbe ivódjon!

„A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!” (János 10:10, EF)

Victoria Osteen
                                                                         Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/621-ne-hagyd-magad-osszezavarni.html

A mi Istenünk MINDENHATÓ, aki:

aki:„az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart” 
(Zsolt 115,3)



A foltok láthatósága

Minél közelebb vagyunk a naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.

(Ismeretlen)



BIBLIA



László Boda