2016. október 14.

Római levél 10. fejezet: KRISZTUS A TÖRVÉNY VÉGE. (revideált)


Róm. 10,1 Atyámfiai, testvérek! Szívem szerint kívánom, és óhajtom és Istentől könyörgöm, az Izráel üdvösségét.

Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, és tanúskodom mellettük,
hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés, vagyis nem felismerés szerint. Mert ez a nem ismerők buzgósága.

Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát, vagyis az Istentől eredő megigazulást nem ismervén, nem ismerték el, és nem értették meg, és az ő tulajdon igazságukat, vagyis a maguk igazságos voltát igyekezvén érvényesíteni, és elismertetni, az Isten igazságának, az Istentől eredő megigazulásnak nem engedelmeskedtek, és nem vetették, nem rendelték alá magukat*

*És kifejti az apostol, hogy Izráel miért nem fogadta el az Isten által adott megigazulást:Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, vagyis a nemzetek, akik a megigazulásra nem törekedtek, és a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást. Izráel ellenben, mely a megigazulás törvényét követte, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a megigazulás törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték. Mert nem hitből akarták ezt elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna… (Róm. 9,30-32).

Isten viszont úgy rendelkezett, hogy: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).

Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 11,7).

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).

És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk, és valljuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).

Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)

Róm. 10,4 Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus, minden hívőnek, - vagyis mindenkinek, aki hisz – megigazulására*

*Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).  

És folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette Isten e világot , hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, örök életetet birtokoljon. Aki hiszen, vagyis aki hitre jut Őbenne, nem marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt. Aki pedig nem hisz, nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt, marad a kárt hozó a - sátán - hatalma alatt, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében (Ján. 3,16.18).

Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való igazságról, azaz megigazulásról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, megtartja, betölti, teljesíti, él azok által*

*A mózesi törvény így hangzott:Őrizzétek, és tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én döntéseimet, és végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5).

És a prófétán keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést. Mert aki: „Az én parancsolatimban jár és rendelkezéseim szerint él, és törvényeimet megőrzi, megtartja és hűségesen teljesít; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 18,9).

Egy törvénytudó az Úr Jézus kérdésére így válaszol a törvényről: „…Szeresd, az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, vagyis teljes bensődből, teljes életeddel, és minden erődből  és minden gondolatoddal. És szeresd a te felebarátodat, és a legközelebbi embertársadat, és szomszédodat is, mint önmagadat. Monda pedig annak: Jól, helyesen feleltél; ezt cselekedd, és élsz” (Luk. 10,27-28).

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem az egyetlen törvényt, a hit törvényét: „Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

És: „Az igaz, vagyis a megigazult ember pedig hitből él…(Zsid. 10,38).

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, vagyis igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, azaz: Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá(Gal. 2,16).

Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit(Gal. 5,3-6).

Mert: „Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket; és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja az istentelent, - azokat, akikben nincs Isten, az Isten nélkül élőket - annak a hite számít és tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

És az apostol folytatja: „Mert ugyanis az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, és használhatatlan(Zsid. 7,18)

Róm. 10,6 A hitből való, a hitből eredő, származó, és fakadó igazság, azaz megigazulás pedig így szól: Ne mondd, és ne kérdezd a te szívedben, azaz a bensődben, kicsoda megy föl a mennybe? Azért tudniillik, hogy Krisztust aláhozza, vagyis lehozza.

Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll és megy le a feneketlen mélységbe?* Hogy Krisztust a halálból, vagyis a holtak országából, a halottak közül, akikből hiányzik az élet, felhozza és visszahívja**

*Mélységbe (ábüszszosz): - aljzat nélküli, feneketlen, mélység. az Abüsszosz” mély, feneketlen árok, szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal.

**Már Mózes így prófétál az Igéről – Aki hústestté lett: „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt” (5 Móz. 30,12-14).

És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert Krisztus… halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor” „Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint hústestben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6).

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy hova szállott le: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba… Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előzőleg le is szállt erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket, vagyis a mindenséget betöltsön, és teljessé tegyen (Eféz. 4,8-10).

Az Evangélium jelenti ki, hogy hol van a holtak országa, az alvilág, a börtön, ahol sötétségben, és a halál árnyékában élnek, ahová eljött a testté lett Ige, hirdetve a szabadulást: „Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a tenger menti út, a Jordánon túl, vagyis a túlsó parton. A pogányok, azaz a nemzetek Galileája. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, nagy fényt, és akik a halálnak földében, országában, és árnyékában ülnek és laknak vala, azoknak világosság támada, fény virradt rájuk; (Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!). Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és hirdetni, és ezt mondani: Térjetek meg, térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat, mert elközelgetett a mennyeknek országa, vagyis Isten királyi uralma (Mát. 4,15-17)

Ekkor teljesedett be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz, és nem marad mindig sötétség ott, ahol most szorongatás és elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját, a Jordánon túli részt, és a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény, és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2).

Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben már vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne vala az örökélet, és az örökélet vala az emberek világossága és fénye. És a világosság, a fény a sötétségben fénylik, világít, felragyog, tündöklik, de a sötétség nem fogadta be azt, nem fogta fel, nem ismerte meg, fel nem tartóztatta, nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni, fogva tartani. (Itt a görög szöveg: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött)” (Ján. 1,1-2.4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert, ő jött el a világba. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Róm. 10,8 De mit mond tehát az Írás? Közel hozzád a beszéd, az Ige, a kijelentés, kinyilatkoztatás a szádban és a szívedben, vagyis a bensődben van* azaz tudniillik a hit beszéde, a hit igéje, kijelentése, kinyilatkoztatása, amelyet mi hirdetünk, mi prédikálunk**

*És ismét: a törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)

Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istenből született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,1-3).

**A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, az evangélium, amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25).

Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Uram, a szavad, a Te Igéd örökké megmarad, és szilárd, mint az ég dicsősége” (Zsolt 119,88-89).

Róm. 10,9 Mert ha a te száddal megvallást teszel,* elismered, ugyanazt mondva az Úr Jézusról, vagyis: Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta, vagyis életre keltette Őt a halálból,** a halottak közül üdvözülsz***

*Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32).

**Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24).

„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).

De: „… tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3).

***Üdvözülsz (szódzó): vagyis: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz].

Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, vagyis hogy megigazuljunk, szájjal teszünk pedig megvallást - ezzel elismerve, és ugyanazt mondva, amit Isten mond - az üdvösségre, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk*

*Dávid minden üldözés közepette is így beszél:Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10) És ez nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13).

Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül*

*Mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én” „Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8).

Róm. 10,12 Mert nincs különbség, és megkülönböztetés zsidó, vagyis judeai, meg görög, vagyis pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják*

*Péter apostol a római százados, Kornélius házában így beszél: „Bizonnyal látom, és most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik, vagyis a megigazulásáért munkálkodik” (Csel. 10,34-35).

Mert Istennek igazsága az Úr Jézusban jelent meg: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).

„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé, egy egésszé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert Ő az, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Róm. 10,13 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, hatalmát, tekintélyét, megtartatik, azaz üdvözül*

*Már a próféták azt hirdették, hogy: … mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, azaz üdvözül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül”  (Csel. 2,21).

És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).

Róm. 10,14 Mi módon, és hogyan hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek, amíg nem hisznek benne. Mi módon hisznek, és hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló, igehirdető, tanító, és hírnök nélkül?*

*Az Úr Jézus mennybemenetele előtt azt parancsolta a mindenkori tanítványainak: „Elmenvén e széles világra, és a föld minden részére, hirdessétek az evangéliumot, az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét minden teremtésnek, minden embernek (Márk. 16,15).

És Pál apostol megvallja, hogy ezért: „… rendeltettem én hirdetővé, követté és apostollá. - Igazságot, azaz valóságot szólok, azt, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, ami maga a VALÓSÁG a Krisztusban. Nem hazudok, és nem állítok valótlanságot -pogányok, azaz nemzetek tanítójává hitben és igazságban (1 Tim. 2,7).

Róm. 10,15 Mi módon prédikálnak pedig, és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek, és gyönyörűségesek a békesség* hirdetőknek lábai, akik jókat, jó hírt, örömhírt, azaz evangéliumot hirdetnek**

*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.

**A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).

„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15).

 Így szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27).  

És hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: „Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által - Ő mindeneknek Ura - A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,36.38)

És hogy ki volt Ő, arról így hangzik a kijelentés: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr, Jahve jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).

Róm. 10,16 De nem mindenki és nem mindnyájan engedelmeskedtek az evangéliumnak, vagy hallgattak az örömüzenetre. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek, a mi igehirdetésünknek*

*Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1)

János apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38)

Az apostol figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2).

Róm. 10,17 Azért tehát a hit hallásból van, vagyis az Ige hallásából fakad, a hallás pedig Isten Igéje által, azaz: Krisztus beszéde, igéje, / kijelentése / által. »Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van«

Róm. 10,18 De mondom, és kérdezem: Vajon nem hallották-e? Sőt, kétségen kívül inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, az ő szózatuk, és kiáltásuk, és a lakóföld véghatáráig, vagyis a lakott földkerekség végére az ő beszédük, az ő kijelentésük. [Más fordítás: Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]*

*Dávid így prófétál erről: „Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk eljut, és kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk, az ő szavuk. A napnak csinált bennük sátort (Zsolt. 19,4-5).

Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e, vagy nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent Izráel? Először, már kezdetben Mózes mondja: Én titeket felingerellek, és féltékennyé teszlek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [Más fordítás: Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen, tudatlan, goromba, értetlen, esztelen, oktalan nép által]*

*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).

Ézsaiás így prófétál arról, hogy mit tett Isten, és miért: „Feltűrte, lemeztelenítette, levetkőztette az Úr szent karját, erejét, és hatalmát minden népeknek szemei előtt, és minden nemzet szeme láttára, hogy lássák a föld minden határai, a föld végén is Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,10).

 És a prófécia a testté lett Igében, az Úr Jézusban beteljesedett, Ő Isten karja: „Mert önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá lévén, és külsejét tekintve olyan lett, és úgy jelent meg, mint egy ember, és magatartásában is embernek bizonyult. »Más fordításban: „… azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, vagyis alakjára nézve embernek bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig. (Más fordítások: sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt, vagyis a kínoszlopon bekövetkezett haláláig)” (Fil. 2,7-8).

 Simeon mielőtt az Úrhoz költözik, a gyermek Jézust karjáben tartva, így szól: „Már meglátták az én szemeim a te üdvösségedet, azaz Üdvözítődet, megmentő hatalmadat, szabadításodat. Amelyet készítettél és rendeltél minden népeknek, nemzeteknek szeme láttára és számára. Hogy megjelenjék és világosságul, fényül a pogányok, azaz a nemzetek megvilágosítására, hogy azt a nemzeteknek leleplezd, kinyilatkoztasd, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére” (Luk. 2,30).

Mert ők azok, akikről így prófétál Péter apostol: „Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, és egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat, most pedig kegyelmezettek vagytok, és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok(1Pét 2:10).

Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan nyíltan, merészen ezt mondja: Megtaláltak, és megnyertek azok, akik engem nem kerestek, akik nem tudakozódtak, nem kutattak, és nem is kérdezősködtek utánam; nyilvánvaló lettem, mert megjelentem, kinyilvánítottam, láthatóvá tettem magam azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek*

*Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, és gondosan ügyeljünk arra… hogy közülünk valaki fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az Evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, a hirdetett ige, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,1-2).


Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet, és kitártam karjaimat az engedetlenkedő, és hitetlen és ellenmondó, ellenszegülő, vitatkozó, visszautasító, és ellenem harcoló nép felé*

*Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs. 65,2)




Szeresd testvéredet, és:


 „Ne végy testvéredtől kamatot vagy uzsorát, hanem tiszteljed a te Istenedet, hogy megélhessen melletted a te atyádfia” 
(3 Móz. 25,36)



A teremtésről.

Sem a világegyetem, sem a szellemi valóság nem csak úgy magától keletkezett, és nem a semmi alakította magát éggé, és földdé, hanem:


„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Ez az égnek és a földnek eredete.  Mert az Úr Isten teremtette az eget, és a földet”
 (1 Móz. 1,1; 2,4)



Megvallás.

 „Te vagy Uram Jahve, Örökkévaló, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, látogasd meg e népeket, és ne könyörülj a gonoszon! (Szela.) Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népet” 
(Zsolt. 59,6-9).



 Mi a Biblia? Isten ihletett üzenete az emberiségnek. A keresztények ezért hívják Isten Igéjének. REINHARD BONNKE



BIBLIA



BIBLIA



2016. október 10.

Vágyom dicsérni Téged Uram!

Római levél 9. fejezet: A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM. (revideált)

Róm. 9,1 Igazságot, vagyis valóságot szólok Krisztusban, nem hazudok, és nem valótlanságot állítok. Lelkiismeretem, azaz szellemi ismeretem és együttészlelésem velem együtt tesz bizonyságot, és tanúskodik mellettem a Szent Szellem által,

Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom, keserűségem, fájdalmam és bánatom, és szüntelen való, állandó, folytonos, és szakadatlan az én szívemnek fájdalma, gyötrelme,

Róm. 9,3 Mert kívánnám, és óhajtanám, hogy én magam átok alatt legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, testvéreimért, akik az én rokonaim hústest szerint. [Más fordítás: Én magam kívánnék, ha lehetne, átokká lenni, és átkozottként Krisztustól távol lenni testvéreimért, akik rokonaim hústest szerint].

Róm. 9,4 Akik izraeliták, akiké a fiúság, és a dicsőség, a tekintély, tisztesség, és méltóság, és a szövetségek, meg a törvényadás, és a szolgálat, és az ígéretek, az üzenet, az értesítés,

Róm. 9,5 Akiké az ősatyák, és akik közül származik hústest szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké vagyis soha véget nem érően áldandó és áldott Isten, és aki Isten mindenek felett. Ámen*

*Akihez így szól Isten:A te királyi széked a te trónod, óh Isten örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak, igazságosságnak, és jogosságnak pálcája, jogara a te országodnak, királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak pálcája jogara (Zsid. 1,8).

Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet(1 Ján. 5,20).  

És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, azaz igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, azaz a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Dávid így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek és hegyesek; népek hullanak alád, népek kerülnek hatalmadba; a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten örökkévaló, mindörökké megmarad; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája (Zsolt. 45,6-7).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek, akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben, és haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt…” (Kol. 1,21).

Én pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok, hogy állandóan ott lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben (Eféz. 3,16-17).

Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult, csődöt mondott, semmivé vált, meghiúsult, megbukott legyen, és erejét veszítse, vagy kudarcot vallott legyen az Isten beszéde, igéje. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izráeltől valók*

*Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é Ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit” „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”. „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt. 33,9; 2 Tim. 2,13).

Ugyanis: „nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. És a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).

Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, vagyis nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.

Róm. 9,8 Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek fiai, vagyis nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret fiait tekinti, és nevezi magul*

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7).

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus(Gal. 3,16).

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).

Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde, Igéje ez: Ez időtájban, vagyis a maga idején, a megállapított vagy a megfelelő időben eljövök, és Sárának fia lesz*

*Így szólt az ígéret: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatózott a háta mögött a sátor bejáratánál. Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!” (1Móz. 18,10).

Róm. 9,10 Nemcsak pedig, azaz nemcsak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól*

*Így esett teherbe Rebeka „… Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége” (1Móz. 25,21).

Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt, rosszat, és hitványt nem cselekedtek, nem tehettek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése, azaz Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, megmaradjon, és érvényesüljön, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,

Róm. 9,12 Megmondatott néki, vagyis Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta hogy: A nagyobbik az idősebb szolgál, rabszolgája lesz a kisebbiknek, a fiatalabbnak,

Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem, és Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem*

*És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau testvére volt Jákóbnak  - így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem; hegyeit, vagyis bálványáldozó helyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3).

Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol legyen!

Róm. 9,15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok*

*Mózesnek azt mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)

Dávid megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10).

Az apostolon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, azaz akik elvétették a célt, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,6.9)

Mert: „… azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem, el nem küldöm(Ján. 6,37).

Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).

Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé a választás, aki akarja, aki erőlködik, sem nem azé, aki fut, aki törtet, hanem a könyörülő Istené [Más fordítás: Eszerint nem azon múlik a dolog, aki óhajtja, vagy törekszik, hanem Istentől, aki irgalmaz]*

*Hiszen:… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember, hústest sem” (Gal. 2,16).

Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, és azért hagytam, hogy megmaradj, hogy megmutassam és feltárjam azt, ami belül van, a valódi lényeget benned, és rajtad az én hatalmamat, erőmet, és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat, tekintélyemet, jellememet az egész földön*

*Az ellenséges, és engedetlen lázadóhoz így szól az Úr: „Mert ha most kinyújtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál, vagyis kipusztulnál a földről. Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, erőmet, és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat, tekintélyemet, jellememet az egész földön” (2 Móz. 915-16).

Róm. 9,18 Következésképpen, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít, vagyis megátalkodni, konokká válni hagyja, és így az alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására.

Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem és miért von mégis felelősségre? Miért hibáztat, kifogásol, tesz szemrehányást még mindig?  Hiszen az ő akaratának és szándékának kicsoda állhat ellen. Az Ő határozatával és döntésével kicsoda szállhat szembe, és ki harcolhat ellene*

*Hiszen:Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben” (Péld. 21,30).

Róm. 9,20 Sőt, tulajdonképpen kicsoda vagy te, óh ember, hogy feleselsz, visszabeszélsz, vitába szállsz az Istennel? Avagy mondja-e, vagy megkérdi-e az agyagkészítmény, az alkotás a készítőnek, megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának: Miért csináltál, és miért formáltál, és alkottál engem ilyennek?*

*Már a prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ésa. 10,15).

De: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12).

Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram Jahve, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7).

Róm. 9,21 Avagy talán nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, a sáron, hogy ugyanazon gyuradékból, vagyis ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből némely edényt tisztességre, némelyet pedig becstelenségre formáljon? [Más fordítás: Az egyik edényt díszesre, ékesre, tisztes célra, megbecsült, értékes edénynek a másikat közönségesre, éktelenségre, gyalázatra, dicstelenre, tisztességtelenre, nem becsült célra formáljon és készítsen]?*

*És hogy ez hogyan történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,19-21).

Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát megismertetni, megláttatni, és tudatni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte, és elhordozta a harag edényeit, melyek pusztulásra, és veszedelemre, elveszésre megértek. [Szó szerint: Amiket le kell szerelni, azaz meg kell szüntetni a régit és azután felszerelni az újat, és újat adni].

Róm. 9,23 És hogy megismertesse, megjelentse, és megláttassa az ő dicsőségének tekintélyének, tisztességének és méltóságának gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve, vagyis előre a dicsőségre alkotott, azaz akiket dicsőségének edényeiül – hordozóiul – készített el jó előre mit szólhatsz ellene?*

*És tette ezt azért:Hogy megmutassa és kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, világkorszakokban az Ő kegyelmének felséges és mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7).

Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)

Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)

Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek pogánynak is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz, azaz a megigazult ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)

Amelyben kijelentést nyer, hogy: „Mert azt - vagyis: az Úr Jézust, - aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).

Róm. 9,24 Ilyen edényekül hívott is el minket nemcsak a zsidók, azaz júdeaiak, hanem a pogányok, vagyis a nemzetek közül is,

Róm. 9,25 Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt szeretett. [Más fordítás: Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]*

*Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)

Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.  Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)

És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10).

Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni*

*Ugyanis: „… annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, mint a homok a tengerparton, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy, vagyis egyetlen fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! Mondjátok atyátokfiainak testvéreiteknek: Ammi, vagyis: Népem! És a ti húgaitoknak: Rukhámáh, azaz: van irgalom!” (Hós. 1,10-12).

És ez akkor következik be, amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő, és hatalom Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).

 Pál apostol így beszél a Korintusban lévő Krisztus népéhez, mert Isten az apostolokon keresztül végzi a plántálást: „Én plántáltam, vagyis ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adja vala folyamatosan a növekedést (1 Kor. 3,6)

Róm. 9,27 Ézsaiás pedig fennszóval hirdeti, és ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, homokja, akkor is csak a maradék üdvözül*

*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják (1 Kor. 1,2).

Róm. 9,28 Mert a dolgot bevégezi, és teljes mértékben megvalósítja, és rövidre metszi, miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést igazságban, vagyis a megigazulás segítségével, és útján; mivel rövidesen végez az Úr a földön, és sietve megcselekszi az igét. 

Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk, vagyis hasonlóan jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók*

*Ézsaiás így szólt Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)

Sodoma és Gomora pedig így járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,24-25)

 És hogy ez nem így történt annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).

János apostol lát két prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön a feneketlen mélységből, - szó szerint: a víz szintje alatti kaotikus mélységből - hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak  hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett (Jel. 11,7-8) .

Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, vagyis a nemzetek akik a megigazulásra nem törekedtek, és az igazságot, vagyis a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást*

*Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

Hiszen: „A hitből való igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz, hogy Krisztust aláhozza. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? Azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).

Erről szól a prófécia is: „Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” „… válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,11-15.19).

Róm. 9,31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, vagyis amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a megigazulás törvényére*

*Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7)

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).

Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből akarták ezt elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert megbotránkoztak, és megbotlottak, hibás lépést tettek, és beleütköztek a beleütközés, a botlás, megütközés, botránkozás kövébe*

*Maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8)

A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR, Jahve: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)

És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát, Jahvét Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).

Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés, megütközés, és botlás kövét és megbotránkozás, azaz botrány, KELEPCE, eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás kőszikláját helyezem  Sionba, és aki hisz Őbenne, és magát rábízza, nem szégyenül meg, és nem fog csalódni*

*Dávid is tudta ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt. 25,2-3).



Kenneth E Hagin - Oldjátok el és hagyjátok menni

A hit eredménye.


A bölcs ember


Az Úr parancsa.

Ha győztes életet akarsz élni,


„A testvéredet meg ne csald, hanem tiszteld a te Istenedet: mert Ő az Úr, a ti Istenetek” 
(3 Móz. 25:17)



Vida Sándor: Mézcseppek:

Minden probléma megoldása azon múlik, mennyire ismerem az Urat.   



Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A hit nem az értelmünk megerőszakolása, hogy olyan dolgokban higgyünk, amik lehetetlenek, vagy amikről tudjuk, hogy nem igazak. Különösen nem „valamiben” való hitet jelent. A hit feltétlen bizalom Istenben, és mint ilyen, személyes. Az evangéliumokban Jézus soha nem arra buzdította a követőit, hogy higgyenek valamiben, talán egy csodában, és akkor megtörténik, hanem azt mondta, hogy higgyenek Őbenne. Sorsunk a hiten nyugszik: hit által nyerünk üdvösséget. „Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (János 3:36). Isten, akiben bíznunk kell, méltó rá, hiszen úgy szeretett minket, hogy Fiát adta, hogy a bűneinket a keresztfára vigye. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE



László Boda
 
Köszönöm Istenem!!! Ámen.



László Boda

 Ámen!!!