2016. június 27.
2016. június 24.
Ige: Az engedelmesség jutalma.
Az Úr Jézus egészen a
kínoszlopon elszenvedett haláláig engedelmes volt: „ „Ezért azután Isten
a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely
minden más név és hatalom fölött áll]*
Az apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki
az ő hústestének napjaiban, az Ő hústesti
élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, erős, és hangos kiáltás és
könnyhullatás közben járult ahhoz, vagyis az elé, aki képes megszabadítani,
akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10)
Az Evangélium bizonyságtétele szerint,
amikor elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a
Gecsemáné kertben: „És egy kissé előre
menve, arcra borula, könyörögvén így imádkozott mondván: Atyám! Ha lehetséges,
múljék, távozzék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint és ahogyan én akarom, hanem amint te” (Mát.
26,39)
Az Úr Jézus kijelentése: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem,
és odaadom az én életemet, hogy újra
felvegyem, vagyis visszavegyem azt. Senki sem veszi és veheti azt el éntőlem,
hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam
ismét felvenni, vagyis ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot vettem, azaz ezt
a küldetést kaptam az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)
Hiszen: Ő a Messiás, a
Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve lényét jelenti
ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül, vagyis
dicsőséges létmódban van. (Jubileumi
kommentár).
Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hirdesse,
vallást tegyen arról, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. **
(Fil. 2,9-11).
**Mert engedelmes volt mindhalálig:
„aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki
angyalok, hatalmasságok és erők” (1 Pét. 3,22)
Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban,
mikor feltámasztotta Őt a halálból, vagyis életre keltette a halottak közül, és
ültette Őt a maga jobbjára a mennyekbe, az egeken túliakon. Felül
minden fejedelemségen
és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik, és valamennyi néven, amelyet
segítségül hívnak nemcsak
e világon, e létkorban,
hanem a következendőben, ami még KÖRÜL fog venni; az
eljövendő létkorszakban is. És mindeneket
vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az eklézsiának, a kihívott
gyülekezetnek fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye),
teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel,
aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,20-23).
Isten
megígérte, hogy veled van minden helyzetben, és megszabadít, meggyógyít?
Nyugodtan rábízhatod magad az Úrra, mert:
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem
embernek fia, hogy megváltozzék, vagy bármit megbánna. Mond-e ő valamit, hogy
meg ne tenné? Igér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?”
(4 Móz. 23,19)
Spurgeon: A bűnről.
Senki sem tudja, mikor jönnek napfényre a bűnei. A nyulak is
akkor ugranak ki az árokból, amikor nem is sejti az ember.
Ima.
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet
újítsd meg bennem”
(Zsolt. 51.12
Az Úr válasza: „Új szívet adok nektek, és új szellemet adok
belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek"
(Ez.
36,26)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Az
evangélium olyan, mint a levegővétel - ha úgy döntesz, hogy nem veszel, abba
belehalsz. Mindenkinek joga van a választásra, de a lehetőségeink meglehetősen
korlátozottak - élet vagy halál.
Tömegek
gondolják úgy, hogy találtak alternatívát: agykontroll, meditáció, Buddhizmus,
New Age, gyógyító kultuszok, viszont ezek nem válaszok a bűn megnyomorító
erejére, és nem tudnak felszabadítani a bűntudat alól.
Az
embereknek nem alternatívákra, hanem megváltásra van szükségük, és EGYEDÜL
JÉZUS VÁLT MEG. Szabad vagy bárhol keresgélni, de más Megváltó nincsen.
Igen, ő
Jézus, egyedül Jézus.
Reinhard Bonnke
2016. június 22.
Zsolt 1. A KÉT ÚT
Zsolt 1,1 Boldog* ember, és a gondoktól, bajoktól mentes az élete, aki nem indul, nem követi, és nem jár a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek tanácsa szerint. Aki nem jár, és meg nem áll a bűnösök, a célt eltévesztők útján és nem vegyül, nem téblábol, nem lézeng, és nem tartózkodik, nem időzik a csúfot űzők közé. Nem ül, és nem telepedik le a csúfolódók, a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek székébe**
*Boldog ('ešer): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka.
**Az Úr figyelmeztetése: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől” (Péld. 1.10.15)
„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14)
A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17)
„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök” (Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5) .
Zsolt 1,2 Hanem kedvét, örömét leli és gyönyörködik az Úr törvényében, Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki és törvényéről, az Igéről gondolkodik, arról elmélkedik, és eszében forgatja nappal és éjjel*
*És a Szent Szellem újra-és újra megismétli a tanácsot, hogy az bevésődjön a szívünkbe, kijelentve a következményt is: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek - a BIBLIÁNAK - az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józs. 1.8)
„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, - cselekedeteid mutassák, - és legyenek fejdíszként a homlokodon, - az Igén elmélkedj. - Írd azokat házad ajtófélfáira, - szemeid csak az Igére nézzenek - és kapuidra - füleid csak az Igét hallgassák!” (5 Móz. 6,6-9)
„Vegyétek azért szívetekre, bensőtökbe és egész valótokra e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)
Akkor igazzá leszel, akiről így szól a prófécia: „Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei” (Zsolt. 37,30-31)
Dávid így ad példát, megvallva, hogy: „Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben, a Te igédben van reménységem. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam” (Zsolt. 119,147-148).
Zsolt 1,3 Olyan lesz, mint a víz partjára ültetett termőfa, amely a maga idejében meghozza gyümölcsét, és levelei nem hervadnak, és nem hullnak le. Siker koronázza minden tettét. Boldogul minden munkájában, és mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz*
*Az Úr ígérete az Ő Igéjét, az Ó törvényét szeretőknek: „Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17,8).
„Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén” (Jób. 8,16).
A megtért Jób megvallása: „Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll” (Jób. 29,19).
Dávidon keresztül hangzik az ígéret, amely gyermekeinkre is kiterjed: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s megigazultsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3).
Ha engedelmes leszek, akkor azt ígéri az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégít tégedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).
„Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa” (Ésa. 27,3).
„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4).
És az Úr Jézus jelenti ki az egyetlen feltételét az ígéretek beteljesülésének: „Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,38-39).
Zsolt 1,4 Nem így járnak a gonoszok, a hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, vagy mint a szálló por, amelyeket elsodor, szétszór, és ide s tovahány a szél a földről, a Te jelenléted elől*
*Isten és az Ő népe ellenségeiről. aki az ördög /1 pét.5,8 / és az őt követőkről így szól az Ige: „Ellenségeidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen” (Ésa. 29.5).
„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el” (Jób. 21.18).
„Jaj a sok nép zúgásának, akik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, akik háborognak, mint erős vizek! A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt az Úr, és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél előtt, és mint pozdorja a forgószél előtt; Estének idején rémülés száll reájuk, és minekelőtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmuk pusztítóinknak és sorsuk rablóinknak!” (Ésa. 17,12-14).
Mert: „… a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20).
„Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat” (Jób. 24,24).
„Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!” (Jób. 22,20).
„Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!” (Zsolt. 73,19-20).
„Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő, és amilyen a polyva a szél előtt; Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!” (Zsolt. 83,13-16).
És az Úr válasza: „Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát” (Jer. 13,24).
„Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útjai, és a megigazultak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok” (Hós. 14,10).
Bemerítő Jánoson keresztül kerül kijelentésre, az előző próféciák értelme:„Én ugyan vízbe merítlek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel” (Mát. 3,11-12).
És akiket Ő bemerít Szent Szellembe és tűzbe, azoknak így szól az ígéret: „Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, amelynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, - Jahvéban, az Örökkévalóban, - dicsekedni fogsz Izráel Szentjében” (Ésa. 41,15-16).
Zsolt 1,5 A bűnösök, a célt eltévesztők nem állnak meg az ítéletkor* az elkülönítés, és kiválasztáskor sem a gonoszok, a hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők az igazak közösségében, gyülekezetében**
*Az ítéletről az Úr Jézus így beszél azokhoz, akik nem cselekedték meg a törvényt – a szeretet törvényét: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, a hírnökök, követek, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe, helyet foglal fönséges trónján. És elébe az Ő színe elé gyűjtetnek mind a népek, nemzetek, és elválasztja, és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor elválasztja és elkülöníti a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem az én színem elől, ti átkozottak, az örökkévalóságon át tartó tűzre, amely az ördögnek, a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, vagyis a sátánnak és az ő angyalainak, az ő hírnökeinek, követeinek, és küldötteinek készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény és idegen voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény és idegen, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök az örökkévalóságon át tartó gyötrelemre; a megigazultak pedig az örök életre, a természetfeletti életre, egy más létezési formában” (Mát. 25,31-33.41-46).
Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura. (Héber szerint: Mert (mišəpáṭ): döntésre (qáraḇ): közeledek hozzátok, és gyors tanú leszek a (kášap̄): ráolvasást mondók, varázslók, boszorkányok ellen. A (ná'ap̄): házasságtörést - férfi nő ellen, ember Isten ellen - elkövetők ellen. A (šeqer): hazugságot, valótlanságot, hirdetők ellen, akik erre még (šáḇaʿ): meg is esküsznek, és azok ellen kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és az idegent pedig (ʿášaq): elnyomják, szorongatják, sanyargatják, gyötrik. Akik nem (járé'): tisztelnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló)” (Malak. 3.5).
„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek” (Ésa. 59.17-18) .
**Mert: „Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR” (Zsolt. 5,6-7).
Hiszen: „Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6).
„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18).
A tüzes parázsról így szól az Ige. Ézsaiás látja az Urat, és megrémül: „Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát (Jahvét, az Örökkévalót) látták szemeim! Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva” (Ésa. 6,5-7).
Zsolt. 1,6 Isten ugyanis ismeri, és őrzi a megigazultak útját, de a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők útja pusztulásba visz és a semmibe vész*
*Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19).
De: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27; Ésa. 1,28)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)