2 Korintusi levél 6. fejezet: Az élő Istenhez méltó szolgálat. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 6,1 Mint együttmunkálkodók, mint Isten munkatársai kérünk, és biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy hiába ne vettétek légyen, hogy ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását^*

*És folytatja az apostol: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten művelés alatt álló szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Kor. 3,9)

„Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom, és meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, a győztes hadvezér érkezésének jó hírét, amelyet én néktek vittem. Melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne, amelyben meg is maradtatok, és amit követtek. Amely által üdvözültök is, vagyis elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű beszéddel (logosszal): IGÉvel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, hacsak nem elhamarkodottan, feleslegesen, és nem csak látszatra lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok hozzá” (1 Kor. 15,1-2)

Ezért buzdítunk, hogy: „Vigyázván, és ügyelve arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, és el ne hajoljon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és kárt ne okozzon, és ez által sokan megfertőztettessenek” (Zsid. 12,15)

 És mivel az Ószövetségben még nem volt kijelentés a sátánról, a Szent Szellem előképként mutatja be az Úrtól való elszakadás következményét, úgy mintha minden rossz az Úrtól jönne: „Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek, e népek isteneinek. Vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek igéit, és boldognak állítja magát az ő szívében és áldásban bizakodva ezt mondja: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is. Jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek. Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak még a nevét is az ég alól. És különválasztja az ilyet az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben” (5 Móz. 29,18-21)

Az újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem, hogy a különböző csapások, bajok nem Istentől vannak, hanem az ember szabad akaratából dönthet, hogy kinek engedelmeskedik: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő hústestének, az a hústestből arat majd veszedelmet, és pusztulást; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a hústest a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17)

Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1)

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11)

„Én fiacskáim, gyermekeim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek, ne tévesszétek, ne hibázzátok el a célpontot. És ha valaki mégis vétkezik, hibázik, van Szószólónk, Pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, azaz a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,1-2).

2 Kor. 6,2 Mert Ő és az Írás is azt mondja: Kellemetes, vagyis az elfogadás, jókedv, szívesség, jóakarat meghatározott időszakában, a kellő időben, azaz a kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség, a megmenekülés, gyógyulás, ellátás, áldás, stb. napján megsegítettelek, és segítségedre siettem, és kivonultam sereggel. Ímé most van itt a kellemetes és kellő idő. Most van a kegyelem ideje, a szívesen fogadott időszak, ímé itt az üdvösség^* vagyis most van a bűnbocsánat, megmenekülés,  megszabadítás, oltalmazás, biztonság, jólét, egészség, boldogság, megtartatás napja^**

*Üdvösség: (szótéria): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből). Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

**Dávid imája, amely egyben prófécia is, így hangzik: „Én pedig néked könyörgök és hozzád imádkozom, oh Uram; jókedvednek, - a kegyelem - idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest nagy szeretettel hallgass meg engem, és a te megszabadító hűségeddel segíts meg” (Zsolt. 69,14)

És az Úr válasza: „Így szól az Úr: Jókedvem, vagyis a kegyelem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek, megtartlak, megőrizlek, és nép szövetségévé teszlek, és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy megépítsd a földet, és te állítsd helyre az országot, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8)

Mert: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, és benned ajándékozom meg szövetségemmel a népeket, világosságommal a nemzeteket” (Ésa. 42,6)

És az Úr Jézus Názáretben bejelenti küldetését, s hogy Ő a próféciáknak beteljesítője: „Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, a megkínzottakat. Hogy hirdessem az Úr jókedvének, és jóakaratának kedves esztendejét, meghatározott időszakát” (Luk. 4,18).

2 Kor. 6,3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk,^* Senkinek semmiféle megütközést ne okozzunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék^** hogy a szolgálatunkat ne gyalázzák, ne ócsárolják, és ne becsmérelhessék^***

*Botránkozás (proszkopé): botlás, megütközés, sértődés, harag.

**Szidalmaztatik (mómaomai): gúnyol, ócsárol, gáncsol.

***És az apostol újra - és újra - figyelmezteti Krisztus népét: „Meg ne botránkoztassátok, és ne vezessétek bűnbe se a zsidókat, se a görögöket, vagyis helléneket, azaz pogányokat, se az Isten kihívott gyülekezetét, eklézsiáját. És megütközésre ne adjatok okot” (1 Kor. 10,32)

Hanem: „Legyetek az én követőim, az én utánzóim, amint én is a Krisztus utánzója, követője vagyok” (1 Kor. 11,1)

„Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim - Szó szerint: Legyetek együttkövetőim!” (1 Kor. 4,16).

2 Kor. 6,4 Hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, és úgy viselkedünk, mint Isten szolgái, mint Isten diakónusai; sok tűrésben^* kitartásban, sok állhatatossággal. Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, nyomorúságban^** szükségben^*** kényszerhelyzetben, szorongattatásban. Türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt szenvedünk valamiben,

*Tűrés (hüpomoné): örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság.  Elvisel, megmarad, kibír, kiáll, kitart, türelmes (-en, -mel van), elszenved. Alatta marad a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket.

**Nyomorúságban (thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás.

***Szükség: ana(n)gké: kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer; szükségszerűség; elkerülhetetlen (dolog); Tágabb értelemben: szorultság, szorult helyzet, nyomorúság.

2 Kor. 6,5 Verést szenvedve, mert sokszor megvernek, megostoroznak bennünket. Tömlöcben, mert börtönbe zárnak. Háborúságban, mert a tömeg ellenünk támad. Lázadások, zendülés, csődület támasztása közepette, nyugtalanságban^* vagyis: olyan körülmények között, ami nyugtalanító, és munkámban zavar. Küszködésben, fáradozásban, mert van, amikor keményen kell dolgoznunk. Álmatlanságban, virrasztásban, mert nem alhatunk éjjel. Böjtölésben, vagyis kényszerű éhezésben, mert néha nincs mit ennünk.

*Nyugtalanság (akatasztaszia): Itt a görög jelentés. Háborgatás, vagy háborgás, vagyis: olyan körülmény, ami őt személyében nyugtalanítja, munkájában zavarja.

2 Kor. 6,6 Tisztaságban, feddhetetlenségben. Tudományban, Isten ismeretben, tudásban, értésben. Hosszútűrésben, türelemben, béketűrésben, megértően. Állhatatosság, és kitartásban. Szívességben, kedvességben, jóságban, szelídségben, becsületességben, jóindulatban. Szent Szellemben, tettetés nélkül való, képmutatás, - színészkedés - nélküli, vagyis nem színlelt, hanem őszinte Isten szerinti szeretetben.

[Más fordításban: Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk].

2 Kor. 6,7 Igazmondásban, a valóság igéjében, az igazság hirdetésében kitartva Isten csodatevő erejében, isteni hatalommal. Az igazságnak, a megigazultságnak jobboldali támadó, és baloldali védő fegyvereivel, azaz támadó és védő fegyverei által”

[Más fordítás szerint: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel].

2 Kor. 6,8 Dicsőség és gyalázat, jó vagy rossz vélemény, tisztelet és becstelenség, dicsőség, akár megszégyenülés által. Rossz és jó hír, szidalom és rágalom, dicséret, vagy megvetés, tiszteletlen bánásmód által. Mint hitetők, mint ámítók, tévelyítők, mint csalók, mint csábítók, félrevezetők, és mégis igazak, a valóigazat mondók”

[Más fordításban: Ezekkel harcolunk, amikor az emberek dicsérnek, vagy szidnak bennünket, amikor rosszat, vagy jót mondanak rólunk. Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak igazat mondunk];

2 Kor. 6,9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek, sőt jól ismertek. Mint megholtak, vagy a halál szélén állók, halálra szántak, meghalók, halálba menők, vagy: halálra ítéltek, és íme, élők. Mint megostorozottak, mint megfenyítettek, mint megkínzottak, összevertek, de bele nem haltak, és meg nem ölöttek”

[Más fordításban: Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól ismernek. Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis élünk! A szenvedések sokszor megkínoznak, de mégsem ölnek meg bennünket].

2 Kor. 6,10 Mint bánkódók, szomorkodók, noha mindig örvendezők, és mégis mindig vidámak, derűsek, örülők. Mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. Mint akiknek semmijük nincs, akiké mégis minden”

[Más fordításban: Sok szomorúság ér bennünket, de ugyanakkor tele vagyunk örömmel is. Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis sok embert mi tettünk gazdaggá. Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a miénk]^*

*Így folytatja az apostol: „Annakokáért, mivelhogy ilyen diakónusi szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet, és az irgalmasságot nyertük, és könyörületben részesültünk, nem csüggedünk el, nem veszítjük el bátorságunkat, nem lankadunk és nem restülünk meg. Hanem lemondtunk a szégyellni való titkokról, és a szégyen, a szégyenletes dolgok takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, nem járunk fortélyoskodásban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét (logoszát), és nem is használjuk cselvetésre. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük, vagyis a valóság nyílt hirdetésével, és kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének, azaz szellemi ismeretének, együttészlelésének az Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2 Kor. 4,1)

És ez sok zaklatással, üldözéssel jár: „Mert amint bőséggel, sőt túláradóan kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, megpróbáltatásaiból, amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt, úgy bőséges a mi vigasztalásunk, buzdításunk, megbátorodásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, elnyomást szenvedünk, szorongattatunk, háborgattatunk, kínoztatunk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért, - megszabadításotokért, jólétetekért, egészségetekért, boldogságotokért, és megtarttatásotokért van az. Mely hathatós, és működik hatékonyan és erőt ad ugyanazon szenvedések, amit átéltek és megtapasztaltok elviselésére, elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó, várakozásra, amelyeket mi is szenvedünk. Akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az” (2 Kor. 1,5-6)

„Mert úgy vélem, és úgy látom, hogy az Isten minket, az apostolokat - kiküldötteket, az evangélium nagyköveteit, - utolsókul állított, és tett szemlére. Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő, mintegy halálra szántakul, vagyis halálra ítéltnek, halálra kijelöltnek. Mert színházi látványossága, - csodája - lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, verést szenvedünk, arcul veretünk, bujdosunk is bizonytalan helyeken, otthontalanul. Hajléktalanok, és hazátlanok vagyunk. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván, és kezünk munkájával keressük kenyerünket, és dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha átkoznak, gyaláznak, jót kívánunk, és áldást mondunk. Ha háborúságot szenvedünk, mert üldöznek, békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk, és helytállunk. Ha gyaláztatunk, becsmérelnek, rágalmaznak, ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és könyörgünk, vagyis imádkozunk és megvigasztalódunk. Szinte ennek a világegyetemnek szemetjévé, salakjává lettünk, mindeneknek söpredékévé, mocskává egész mostanig, vagyis mind a jelen napig” (1 Kor. 4,9.11-13)

„Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9)

De ez nemcsak az apostolokra vonatkozik, hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent Szellem: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-39)

És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – azokat  üldözik, és üldözni fogják: „És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde. De nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8)

Beteljesült a prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46)

Néha elkeseredünk, és azt mondjuk, hogy: „Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18)

És az imára az Úr válasza: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20)

„Boldogok vagytok, ha énmiattam szidalmaznak, gyaláznak és háborgatnak, vagyis üldöznek titeket és minden gonosz hazugságot és mindenféle rosszat mondanak rólatok én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, és ujjongjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12)

Az Ige így bátorítja az apostolt, és valamennyi Krisztusban élő hívőt: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. A gonoszt a gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái életét, és senki meg nem lakol, aki Őbenne bízik” (Zsolt. 34,20-23)

Dávid így prófétál az Úr Jézusról, és az Ő testéről, amely az Eklézsia: „Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted Uram, támogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámítottak engem. Van-é köze te hozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája. És visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket. Elveszti őket az Úr, a mi Istenünk” (Zsolt. 94,17-23)

És mert az apostol ismeri az Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18)

 „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)

Ezért ne féljetek, hanem: „Öltözzétek föl, és öltsétek magatokra az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, és mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, igazságszeretettel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és magatokra öltve a megigazulás páncélját. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez mindenképpen fölvevén a hitnek paizsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, azaz (rémája): megnyilatkozása, kijelentése, Igéje. Legyetek éberek, és minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18)

„Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint hadakozunk, és vitézkedünk. Mert a mi hadakozásunk, és vitézkedésünk fegyverei ugyanis nem hústestiek, hanem erősek az Istennek kezében, erősségek lerontására, és erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2 Kor. 10,3-5).

2 Kor. 6,11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult előttetek.

[Más fordításban: „Korinthusi testvéreink, mi mindent őszintén, nyíltan elmondtunk nektek! Kinyitottuk előttetek a szívünket].

2 Kor. 6,12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra; Nem mi zárkóztunk el tőletek. Hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. A ti szívetekben - a saját bensőtökben - van kevés hely számunkra, mert ti nem nyitottátok ki szíveteket

[Más fordításban: Értsétek meg, a mi szívünkben bőven van számotokra hely! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe fogadni bennünket].

2 Kor. 6,13 Viszonzásul, mint édes gyermekeimnek szólok, tárjátok ki ti is szíveteket előttünk, és fogadjatok be minket^*

*Hát: „Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk” (2 Kor. 7,2).

2 Kor. 6,14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mert mi szövetsége van, és mi köze van egymáshoz igazságnak, azaz a megigazultságnak, és hamisságnak, a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak, a törvénynélküli állapotnak^* Vagy mi közössége van a világosságnak, a fénynek a sötétséggel. Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétéséggel.

[Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Istent? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel]^**

*Már Mózesen keresztül figyelmeztet az Úr: „Ne szánts együvé fogott ökörrel és szamárral!” (5Móz. 22,10)

Pál apostolon, keresztül nyer kijelentést, hogy mit mond Isten igéje az ökrökről: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd be a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja. Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Avagy nem érettünk mondja-é általában? Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Mert bizony mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből” (1 Kor. 9,9-10)

 És hogy hol folyik a szántás, ahol a nyomtatóökör dolgozik, arról így szól az ige: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten művelés alatt álló]szántóföldje… vagytok” (1Kor. 3,9).

**És így folytatódik a kijelentés: „Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, és ne vegyetek részt ezekben. Mert valátok régen, - egykor - sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok, és úgy éljetek. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne vegyetek részt a sötétség haszontalan, gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le, és feddjétek meg ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Eféz. 5,7-8.10-12)

„És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Őmaga a világosságban van: akkor közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7).

2 Kor. 6,15 És mi egyezsége lehet Krisztusnak Béliállal? Vagy mi azonosság, mi összhang van Krisztus és Béliál között? Hogyan hozható össze Krisztus Béliállal? Hogyan értene egyet Krisztus Béliállal? Vagy mi köze, mi része van hívőnek hitetlenhez, vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?

[Más fordításban: „Miben egyezhet meg egymással Krisztus és a Sátán? Lehet-e valamilyen közösség hívő és hitetlen ember között?

2 Kor. 6,16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal. Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek^*

*Isten templomáról hangzik a kijelentés: „Nem tudjátok, nem vagytok tisztában vele, hogy ti Isten temploma, a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, tönkreteszi, feldúlja, megszeplősíti, megfertőzteti, lerombolja, elpusztítja, elveszti, annak következménye az, hogy elpusztul, tönkremegy, elromlik, eltévelyedik, csábítás áldozatául esik az. Mert ugyanis az Isten temploma szent, a világtól, és annak szennyétől elkülönített, és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17)

És ismét így szól a Szent Szellem: „Avagy nem tudjátok-é, nem vagytok tisztában vele, hogy a ti testetek, a ti szómátok: vagyis a ti személyetek, amit Istentől kaptatok a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, sőt a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély, akit Istentől nyertetek, aki Isten ajándékából a tiétek, és nem a magatokéi vagytok.  „... Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”

Mert drága, és nagy áron vétettetek, vásároltattok meg, nagy volt a váltságdíjatok, dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti szómátokban, azaz: személyetekben, és szellemetekben, amelyek az Istenéi” (1 Kor. 6,19; 2 Kor 6,16; 1 Kor. 6,20)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért: „Ti magatok is, mint élő, eleven kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent templommá, és szent papsággá. Hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek és elfogadhatóak Istennek a Jézus Krisztus által, azaz hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves szellemi áldozatokat mutassatok be” (1Pét 2,5)

Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

Mert: „ti nem vagytok hústestben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)

Így teljesültek be a próféciák: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28)

Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45)  

„És az én hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket.  És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12)

Dávid így prófétál erről:  „A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)

Zakariáson keresztül megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a napkeltének, azaz a napkelet földéről, és a napnyugtának, a napnyugat földéről. És elhozom őket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek hűséggel és valósággal. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket, ezeket az igéket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték, vagyis lerakatott a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,7-9)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem a Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot, azaz fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül, a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus^” (1Kor. 3,11).

2 Kor. 6,17 Annakokáért menjetek ki, távozzatok közülük, és szakadjatok el és váljatok külön, és teljesen különüljetek el tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, ne érintsetek, tisztátalanhoz, szennyeshez ne nyúljatok. És én magamhoz fogadlak, vagyis befogadlak titeket,

2 Kor. 6,18 És leszek néktek Atyátok, azaz édesapátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Teljhatalmú, mindent-uraló, mindeneken uralkodó, a Mindenható Úr*

*Minden prófétán keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét: „Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából, a káldeusok közül ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt, és ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és, terjesszétek a föld végső határáig. Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot” (Ésa. 48,20-22)

Bizony: „Feltűrte, és kinyújtotta az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, szeme láttára, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! Távozzatok, távozzatok, jertek, vonuljatok ki onnan, tisztátalant ne illessetek, és ne érintsetek. Jertek ki közülük, vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. De ne sietséggel jertek ki, mert nem kell sietve vonulnotok, és ne futással menjetek, mert nem kell futva mennetek, mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene. Mögöttetek is Izráel Istene lesz” (Ésa. 52,10-12)

És hogy honnan kell kimenekülni mindazoknak, akik az Úréi – vagyis mivel és kikkel nem szabad közösséget vállalni – arról így szól Isten Igéje: „Fussatok, meneküljetek ki Babilonból, vagyis e világból, hiszen e világ a bálványimádás és az Isten elleni lázadás színhelye. És kiki mentse meg az ő életét. Ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki az ő tetteiért érdem szerint” (Jer. 51,6)

Mert: „Megfenyítem, megbüntetem Bélt is Babilonban, és kiveszem, kivonom szájából, amit elnyelt, és többé nem futnak, nem özönlenek hozzá a nemzetek, a népek. Babilonnak kőfala is ledől, várfala is leomlik. Jöjjetek ki belőle, oh én népem, és mentse mindenki az életét az Úr haragjának tüzétől. És el ne olvadjon, ne lágyuljon meg a ti szívetek és ne féljetek a hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő, vagyis ez a hír járja, és a másik esztendőben is a hír, vagyis az a hír, hogy erőszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra!” (Jer. 51,44-46)

Hát: „Fussatok ki, és bujdossatok el Babilonból és jöjjetek ki Káldea földéből, távozzatok a káldeusok országából, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok, mint a kosok a nyáj előtt” (Jer. 50,8)

János apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a prófétai szót: „És hallék más szózatot a mennyből, egy másik hang szól az égből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki, menjetek ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból, hogy a rámért csapások ne érjenek titeket” (Jel. 18,4)

És a Szent Szellem megvilágítja, hogy mi a prófétákon keresztül kijelentett Isteni akarat, és annak oka: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

Az Úr bátorítása

Higgy az Úr Jézusban, mert:

Az ember - Isten földre vetülő- árnyéka

Az első, vagyis az eredeti ember teremtéséről így beszél a Szent Szellem: „És monda Isten: Teremtsünk, (alkossunk) embert a mi képünkre  (celem: árnyék, árny) és hasonlatosságunkra (eikón: kép, alak, képmás, arckép, hasonmás, tükörkép, árnykép, másolat). Teremté (alkotta) tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére (celem: árnyék, árny) teremté (alkotta) őt: férfiúvá (arszen: hímneművé) és asszonnyá (thélüsz: nőneművé) teremté (alkotta)”

(1 Móz. 1,26-28.31).

Kijelentés az Úrról, és az Ő imádásáról.

„Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és valóságban, Isten Igéjében imádják” 

(Ján. 4,24)

Hova kell nézni?

Tekints magadba és elcsüggedsz,

tekints szét magad körül, és félelem fog el,

TEKINTS JÉZUSRA,

és békesség lesz az osztályrészed.

Ima

Magasztallak Istenem, amiért Jézus Krisztus testének megáldozása által egyszer s mindenkorra megszenteltél (Zsid.10,10), hogy amint Ő van, én is úgy legyek e világban

(1Ján.4,17.)

Pintér Béla - Megszabadítottál

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól.

Jézus végképp nem azért jött ebbe a világba, hogy az életet elviselhetőbbé tegye. Nem egy puhább matracot hozott, hogy a bűn cellájában kényelmesebben tudjunk aludni, sem nem azért jött, hogy a börtöncellánk falán egy tisztasági meszelést végrehajtson. Azt mondta: 

„Azért jöttem, hogy a foglyokat szabadon bocsássam”. 

Az evangélium nem felújítás, megjavítás vagy kidekorálás, hanem FELSZABADÍTÁS! Áldjon az Úr benneteket! 

REINHARD BONNKE

László Boda

 

 

László Boda

 

 

Ámen!!!

Dicsérem az Urat amíg élek.

2 Korintusi levél 5. fejezet: VÁGYÓDÁS A MENNYEI HAZÁBA. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 5,1 Mert tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül, épületünk, azaz lakásunk, hajlékunk van Istentől, nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott, nem mesterséges, örökkévaló házunk, örök otthonunk, épületünk a mennyben, a legfelső égben^*

*A mi földi házunk – testünk – csak sárház: „Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik meg, és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van, akik agyagházban laknak, amelynek porban van alapja, és könnyebben szétnyomhatók a molynál, és szét is morzsolják, mint a molyt?! Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek, észrevétlen elpusztulnak örökre. Ha kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele, ha összeomlik sátruk, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?” (Jób. 4,18-21)

Mindenki meghal, vagyis mindenkinek lebomlik a hústeste, azaz a „háza” akár gazdag, akár bölcs: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, Még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész, együtt pusztul el bolond és ostoba, és gazdagságukat, vagyonukat másoknak hagyják. Azt képzelik, és gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló, hogy házuk örökké megmarad, és lakóhelyeik vagyis lakásuk nemzedékről-nemzedékre szállnak. Nevüket hangoztatják a földön és földeket neveznek el róluk. De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt. 49,7-13)

„És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, az oktalanságnál, miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében, ezért a bölcs ember nyitott szemmel jár; a bolond pedig sötétben botorkál, és jár; de ugyan én megismerém, és arra is rájöttem, hogy ugyanazon egy végük lesz mindezeknek, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Annakokáért ezt gondoltam magamban, és mondám az én elmémben: bolondnak állapota, és sorsa szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? Akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: ez is hiábavalóság! Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek és mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik, és mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és az embernek gyötrelme, és hasztalan erőlködés!” (Préd. 2,14-18)

Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét, azaz Isten életet adó erejét. Így lőn az ember, élő élőlénnyé” (1 Móz. 2,7)

Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por vagy te, és vissza fogsz térni a porba, s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,19)

 Mert az embernek: „Ha Kimegyen, eltávozik a szelleme;ő  visszatér földébe, és aznapon elvesznek és semmivé válnak az ő tervei, okoskodása, számvetése, kételye” (Zsolt. 146,4)

De: „Aki felülről jött, és jön, feljebb való mindenkinél, és az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött, és jön, feljebb való mindenkinél és az felette van mindenkinek” (Ján. 3,31)

Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha csak az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13)

És mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, azaz Ádám, vagyis elvesztették Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat, magához hasonlót az ő képére és hasonlatosságára, vagyis a maga képmására és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3)

És így: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk mennyekben van, vagyis nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, és gyarló testünket vagyis (szómánkat): egész valónkat, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, vagyis (szómájához): személyéhez. Amaz Ő hatalmas munkája szerint, és azzal az erővel, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

De az Úr Jézus mennybemenetele előtt ezt ígéri az övéinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely, sok hajlék van; ha pedig nem így volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, vagyis számotokra. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz, és magam mellé veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,1-3)

Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)

Ez a mi reménységünk: „Mely reménység életünknek mintegy bátorságos, biztos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, és amely behatol a kárpit mögé. Ahová útnyitóul elsőként bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20)

„Azért nem csüggedünk, és nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket, és bátorságunkat; sőt ha a mi külső emberünk megromol is tönkre is megy, elromlik, megbomlik, felemésztetik, elfogyatkozik is, a belső emberünk mindazáltal minden nap épül, és napról-napra megújul” (2 Kor. 4,16)

És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül: „És elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága, ragyogása hasonló vala a legdrágább kőhöz, a kristályfényű, és kristálytiszta jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11)

A hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit által költözött át, és lakott az ígéret földén Ábrahám, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, azt a várost, amelynek szilárd alapja van, melynek tervezője, építője és alkotója az Isten” (Zsid. 11,9-10).

2 Kor. 5,2 Azért is sóhajtozunk, és fohászkodunk is ebben, óhajtván és vágyódva, felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat.

[Más fordítás: Azért is nyöszörgünk, és nyögünk és fohászkodunk is ebben az eredeti hajlékban, és kívánkozva epekedünk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba]^*

*Pál apostol megvallása: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség, De ha e hústestben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom, és vívódok, gyötrődök e kettő között, kívánván vágyva vágyok elköltözni, vagyis visszatérni, hazatérni, és a Krisztussal lenni, vele létezni; mert ez sokkal inkább jobb.

[Más fordítás: Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, és megszabadulni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]. De e hústestben megmaradnom szükségesebb tiérettetek. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra, azaz fejlődésetekre és örömötökre” (Fil. 1,21-25)

Ezért az apostol nem meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6)

„Mert szükség, hogy ez a romlandó, romolhatatlanságot, vagyis rothadatlan természetet öltsön, azaz öltözzön magára, és e halandó emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes, múlandó, pusztulásra ítélt, halhatatlanságot öltsön, azaz öltözzön magára. Mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Mikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige (logosz), mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál, vagyis a felbomlás, az élet megszűnése diadalmasan a győzelemben örökre.

»Más fordítás: Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött. Elnyelte a halált a diadal végleg” (1 Kor. 15,53-54).

De csak azoknál: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13)

Mert: „Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6)

Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23).

2 Kor. 5,3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!

[Más fordítás: Hogyha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk]^*

*A feltámadott Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháját, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel. 16,15)

Ezért: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált, izzított aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhát, hogy öltözeted legyen, hogy felöltözz, és ne láttassék ki a te szégyenletes mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,18)

János apostol elragadtatásban látja, hogy kik kaptak – és mit jelent az, hogy – fehér ruhát kaptak: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság volt ott, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből. És a királyiszék, a trónus előtt, a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak. És kiáltanak hatalmas hangon, nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, - aki a királyiszékben, a trónuson ül, - a Bárányé! Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke, trónusa előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és a trónuson ülő, velük lakik)” (Jel. 7,9-10.13-15)

Hát: „Örüljünk és örvendezzünk, és ujjongjunk, és adjunk dicsőséget néki, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége, az Ő menyasszonya felkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó, fényes fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel. 19,7-8)

És aki már megkapta a fehér gyolcsból készült ruhát, azt még további díszes ruhákba öltöztetik. Erről prófétál Ézsaiás is: „Örvendezvén örvendezek, és nagy örömöm telik az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvösség ruháival öltöztetett fel engem, az igazság a megigazulás palástjával vett engemet körül, és terítette rám. Mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit, az ékszereit” (Ésa. 61,10).

2 Kor. 5,4 Mert akik e földi sátorban, ebben a hajlékban vagyunk is, roskadozva és szorongva sóhajtozunk, és fohászkodunk a teher miatt, mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni. Hanem felöltöztetni, vagyis a mennyből valót a földire ráölteni, hogy ami halandó, ami meghalásra képes, elnyelje azt az élet. Hogy diadalt arasson a halál fölött az élet^*

2 Kor. 5,5 Aki pedig minket erre el, és felkészített, az Isten az, aki a Szellem zálogát^** is adta minékünk eljegyzési ajándékul^***

*Már Ezékiás így panaszkodik a földi sátor levetése miatt: „Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz?

(Más fordítás: Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba), megfosztva többi éveimtől!

Mondám: nem látom többé az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek, nem láthatok embert többé a megszünés lakói közt. Porsátorom lerontatik, hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka, mert megfosztanak tőle! Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, hiszen levágott a fonalról engem, elvágta életem fonalát. Reggeltől estig végzesz velem!” (Ésa. 38,9-12)

Péter apostol így inti a mindenkori keresztényeket: „Méltónak vélem, és helyesnek tartom pedig, amíg ebben a földi porsátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; Mint aki tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. De igyekezni fogok azon, hogy ti az én távozásom, elköltözésem után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről. Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, megjelenését. Hanem mint akik szemtanúi, és szemlélői voltunk az ő nagyságának az Ő isteni fenségének” (2 Pét. 1,13-16)

Jób így panaszkodik Istennek: „Napjaim gyorsabbak voltak a takács vetélőjénél, és most reménység nélkül múlnak, és tűnnek el. Gondold meg, és emlékezzél, hogy az én életem csak egy lehelet, csak szellő, és az én szemem nem lát többé jót. Nem lát és nem pillant meg engem szem, amely rám néz; te felém fordítod, és rám veted szemed, de már nem vagyok! A felhő eltűnik és elmegy, elszáll, így aki leszáll a sírba, a holtak hazájába, nem jő fel, és nem jön vissza többé” (Jób. 7,6-9)

„Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, elszaladnak, nem láttak semmi jót. Ellebbentek, elsuhantak, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára lecsapó keselyű” (Jób. 9,25-26)

Jákób megvallása a földi életről: „És monda a Fáraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Fáraónak: Az én bujdosásom, az én idegenként, jövevényként való életem / tartózkodásom esztendeinek napjai százharminc esztendő. Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, életem rövid volt, tele rossz napokkal, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak, az ő idegenként, jövevényként való életük / tartózkodásuk idejét” (1 Móz. 47,8-9).

**Zálog: (arrabón): foglaló, előleg, biztosíték; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben van, vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része. Egy eljegyzési ajándék - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát.

***És így folytatja az apostol: „Aki el is pecsételt minket, aki pecsétjével megjelölt, és el is jegyzett minket. Aki a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta” (2 Kor. 1,22)

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16)

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek: „Aki záloga, foglalója a mi örökségünknek, Isten tulajdon népének megváltatására, vagyis arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, az Ő dicsőségének magasztalására.

[Más fordítás: És feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása, míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,14).

2 Kor. 5,6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben (szómati): lényünkben, ebben a személyben lakván, távol vagyunk^*vagyis távol lakunk az Úrtól. [Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben, ebben a valónkban vándorként élünk, jövevényekként vagyunk, és távol járunk az Úrtól” [Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben, vagyis ebben a személyünkben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva, idegenben vagyunk]^**

*Távol vagyunk (ekdémeó): 1) kivándorol. 2) idegenben, száműzetésben, hazájától távol él. Elhagyja hazáját, távozik népe köréből; idegenbe megy; idegenben él.

**Dávid megvallása: „Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként, és mint minden ősünk; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15)

De kérlek: „Halld meg Uram az én könyörgésemet, az én imádságomat, figyelmezzél segélykiáltásomra, könnyhullatásomra, és könnyeim láttán ne vesztegelj, és ne légy néma; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm” (Zsolt. 39,13)

Péter apostol így figyelmezteti a megváltottakat: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban. Galáciában, Kappadócziában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt, és szétszóródott jövevényeknek, vagyis idegenekenek, azaz akik rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodnak, tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ. És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül, és elfogulatlanul válogat ki, kinek-kinek cselekedete, tevékenysége, munkássága szerint, szent félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek a ti vándorlásotok, zsellérségetek idejét. Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem romlandó, múlandó, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló, értéktelen, és üres életetekből, életmódotokból. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén. Tehát: Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, mint zarándokokat, vándorokat, hontalanokat, tartóztassátok meg magatokat, vagyis tartózkodjatok a hústesti kívánságoktól, és vágyaktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek, és küzdenek, amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 1,1.17-19.és 2,11).

2 Kor. 5,7 Mert hitben járunk, szó szerint: hitben járunk-kelünk, forgolódunk, életmódot folytatunk, és nem látásban, nem fizikai érzékelésben, vagy szemlélésben, mert a szemlélet még nem osztályrészünk^*

*Azért: „Mert most még ugyanis tükör által homályosan látunk - Itt a mondat: tükörből nézünk mindent, és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos marad. - Akkor pedig színről-színre, azaz szemtől szembe. Most rész szerint van bennem az ismeret, most még csak töredékes a tudásom, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem, ahogy énrám ismert az Isten” (1 Kor. 13,12)

De már: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,csak még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, vagyis olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).

2 Kor. 5,8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből (szómato): a földi élet megjelenési formájából, és elköltözni az Úrhoz.

[Más fordítás: Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől (szómato), vagyis a földi élet megjelenési formájától és hazaérkezni az Úrhoz]^*

*És így folytatja az apostol: „Mert szorongattatom, és vívódom, gyötrődök e kettő között, kívánva, és vágyva vágyok elköltözni, vagyis hazatérni, és a Krisztussal lenni, Vele létezni; mert ez sokkal inkább jobb.

[Más fordítás: Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, és megszabadulni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]” (Fil. 1,23).

2 Kor. 5,9 Azért igyekezünk is kedvében járni, és neki tetszeni, hogy akár otthon lakunk, és közel vagyunk hozzá, vagy nála vagyunk, akár elköltözünk, vagyis távol járunk, és élünk Tőle, néki kedvesek legyünk^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Meggondolván ítéljétek meg tehát, mi legyen kedves az Úrnak” (Eféz. 5,10)

„És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző” (Róm. 12,2)

 „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).

2 Kor. 5,10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk, és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk  a Krisztus ítélőszéke, azaz díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato): lényében, személyében cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt, vagyis rosszat, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgot^*

*Mert Isten: „Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli, azaz helyrehozza a helytelent majd a föld kerekségén az egész emberiségben, igazságban, azaz jogosság és igazságosságban egy férfiú által, kit arra rendelt, akit erre kiválasztott; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból, a halálból” (Csel. 17,31)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)

Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod, azaz ítéled el a te atyádfiát, a te testvéredet, avagy te is miért veted meg, és nézed le, állítod semminek a te atyádfiát, a testvéredet, vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke, azaz díjkiosztó emelvénye, trónja elé” (Róm. 14,10)

Mert: „Ő megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről, vagyis Róla a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi, az ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne” (Csel. 10,42-43)

Ezért: „Kérve kérlek az Isten, a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts, biztass, bátoríts teljes béketűréssel, türelemmel és tanítással” (2 Tim. 4,1-2)

„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, teljes egészében, és a ti egész valótok (pneuma): szellemetek, mind életetek, mind testetek, vagyis (szóma): egész személyetek feddhetetlenül, és teljes épségben őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére, az Ő látogatására” (1 Thess. 5,22-23)

Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedetei alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr, gazdagítson és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok, és ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)

„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).

2 Kor. 5,11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, az Igét hirdetjük, és embereket térítünk. Isten előtt pedig nyilván vagyunk, teljesen át vagyunk világítva, és nyíltan állunk. remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek, vagyis szellemi-önismeretetek előtt is nyilván vagyunk, és nyíltan állunk.

[Más fordítás: Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni, és megnyerni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk]^*

*Az apostol így figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván, és a kedvező alkalmakat jól használjátok fel” (Kol. 4,5)

 És: „Meglássátok annakokáért, és jól vigyázzatok, hogy mimódon okkal járjatok, és hogy hogyan éltek, ne esztelenül, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők, és napok gonoszok” (Eféz. 5,15-16)

És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék” (1Tim. 3,7).

2 Kor. 5,12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem lehetőséget, és alkalmat adunk tinéktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek

[Más fordítás: Hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van, akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem szívvel, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában]^*

*Ezek azok: Akik hústesti értelemben akarnak tetszést aratni…” (Gal. 6,12)

 Hát: „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán rászorulunk, vagy szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?” (2 Kor. 3,1)

„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat” (2 Kor. 10,12).

2 Kor. 5,13 Ha azért bolondok vagyunk, vagyis ha önkívületbe, extázisba kerülünk, ha elragadtatunk, és magunkon kívül vagyunk, Istenért van ez. Ha eszesek vagyunk, ha a józanésznek megfelelően járunk el, ha mérsékeljük magunkat, és önuralmat tanúsítunk, értetek van az, és nektek tárulunk fel.

2 Kor. 5,14 Mert a Krisztusnak szerelme, azaz Isten szeretete szorongat, és ösztönöz minket^*

*„Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6).

2 Kor. 5,15 Úgy vélekedvén, és arra a meggyőződésre jutva, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak, azaz következőleg mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott^*

*„Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, vagyis akár élünk, akár meghaltunk, együtt éljünk ő vele” (1 Thess. 5,10)

„Hogy többé ne embereknek kívánságai, ne emberi vágyak, szenvedélyek, hanem Isten akarata szerint, Isten akaratának megfelelően, és az Ő akaratától, elhatározásától és szándékától ösztönözve éljétek a hústestben hátralevő időt” (1Pét 4,2)

„Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk is, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel, és kelt életre és lett élővé Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék, azaz hogy halottnak, élőnek ura legyen” (Róm. 14,8-9).

2 Kor. 5,16 Azért mi ezen túl senkit sem ismerünk hústest szerint; sőt ha ismertük is Krisztust hústest szerint, vagyis ha azelőtt emberileg ismertük is, de mostmár többé nem úgy ismerjük.

2 Kor. 5,17 Azért ha valaki, azaz mindenki, aki Krisztusban van, új ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, az új teremtmény; a régiek, vagyis az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden, és valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő^*

*A kijelentés így hangzik: És monda az, aki a királyiszéken, a trónuson ül vala: Ímé mindent újjá teszek, mindent újjáteremtek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek, megbízhatók, és igazak” (Jel. 21,5)

Hogy: „A nép, amelyet magamnak alkoték, amelyet magamnak formáltam, hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21)

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; Az övéi vagyunk, az ő népe és az ő legelőinek juhai, az Ő nyája vagyunk” (Zsolt. 100,3)

„Mert az Ő alkotása az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10)

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és minden gonoszságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet a maga népévé, jó cselekedetekre törekvőt” (Tit. 2,14)

Az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

 Olyanokká: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13)

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott, és imádni való az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3)

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18)

Az újjászülő beszéd pedig: „…az igazság beszéde, mely az Evangélium” (Kol. 1,5)

 És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23)

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5) 

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4)

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, és a régire nem is emlékeznek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

2 Kor. 5,18 Mindez pedig Istentől van, ezt Ő viszi végbe, és mindez Őbelőle támadt, aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztuson (dia): keresztül, azaz akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát, és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott^*

*Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg, és engeszteljen ki mindent, vagyis a mindenséget Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének, kínkarójának, a kínoszlopon kiontott vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20)

Az apostolok azt az örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén, megszüntetvén, érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén, békességszerzővé tegye. „És hogy megbékéltesse, azaz kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma) személyben a keresztfa, azaz a kínkaró, kínoszlop által, megölvén, elpusztítván ezen az ellenségeskedést. És eljövén örömhírként békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van menetelünk, és szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17).

„Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta” (Róm. 3,24-25)

„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2)

És: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, azaz megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. [Más fordítás: akkor mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10)

„Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).

2 Kor. 5,19 Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét.

[Más fordítás: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte, nem számítva fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés (logoszát), igéjét]^*

*A nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek, ezért idegenek, és ellenségek valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, és érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, és most nektek is megszerezte a kiengesztelődést” (Kol. 1,21).

2 Kor. 5,20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne, és bátorítana benneteket mi általunk: Krisztusért, a Krisztus nevében kérünk, béküljetek meg, engesztelődjetek ki az Istennel^*

*És így folytatja az apostol: „Amelyért követséget viselek láncok között, még a bilincsben is; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom, és hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell” (Eféz. 6,20).

2 Kor. 5,21 Mert azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné azaz céltévesztéssé tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben^*

*Péter apostol bizonyságtétele szerint, Őt: „Aki bűnt nem cselekedett, és követett el, aki nem vétette el a célt, sem a szájában álnokság nem találtatott. Akinek csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában. Aki szidalmaztatván, becsmérelve, ócsárolva, gyalázva nem szidalmazott, és a szidalmat nem viszonozta. Aki mikor gyalázták, gyalázást vissza nem mondott, szenvedvén nem fenyegetőzött. Hanem hagyta az igazságosan ítélőre, és átadta ügyét az igazságosan ítélőnek. Aki a mi bűneinket, azaz a mi céltévesztésünket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, a céltévesztésre ne legyünk kaphatók, és megigazult életet éljünk. Akinek sebeivel gyógyultatok meg, akinek véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket, teljessé, éppé téve, igen az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg” (1Pét 2:22-24)

 Ézsaiás így prófétál Róla: „A fogságból és ítéletből ragadtatott el, vagyis fogság és ítélet nélkül hurcolták el. És kortársainál ki gondolt arra, és ki törődött azzal, hogy kivágatott az élők földéből, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népem bűnéért, vagyis törvénysértéséért, lőn rajta vereség, hogy népe törvényszegése miatt éri a büntetés?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és nem követett el gonoszságot, és álnokság sem találtatott szájában, és nem beszélt álnokul” (Ésa. 53,8-9)

És tette ezt Isten azért: „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen  vala a hústest miatt, amelyet a hústest gyengévé tett. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldvén bűn, azaz a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, hasonmásában, és a bűnért, vagyis a céltévesztés miatt. Kárhoztatá, azaz elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben” (Róm. 8,3)

És tette ezt azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15)

„Krisztus váltott meg minket, és kivásárolt bennünket, váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átka alól, átokká, vagyis az átok hordozójává levén, és átok alá került érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki szárazfán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, szálljon a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük, és befogadjuk hit által, és a hiten keresztül” (Gal. 3,13-14)

„Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek, azaz a céltévesztésünknek bocsánata, elengedése, és eltörlése, az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Az Úr Jézus győzött!

Hallgass Isten küldöttére.

Az Úr bátorítása.