2016. március 7.

1 János levél 5. fejezet: A hit, ami legyőzi a világot (göröggel és kapcsolódó igékkel).

1 Ján. 5,1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istenből született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki abból született*

*Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból, a halottak közül való feltámadása által” (1 Pét. 1,3)

A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)

János apostol bizonyságtétele: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk, és tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk, és azok is vagyunk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1).

 Pedig: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „…az igazság beszéde, mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

„Nem az igazságnak cselekedeteiből, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által, az újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellem által. Akit kitöltött reánk bőséggel, és gazdagon a mi Megtartónk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztusunk által” (Tit. 3,5-6).

Mert:Valakik pedig befogadák őt, hatalmat és erőt ajándékozott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, vágyából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13). 

Azért: „Hogy mindenki, aki hitre jut Őbenne, el ne vesszen, el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön, hanem örök élete legyen Őbenne (Ján. 3,15).

1 Ján. 5,2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait [(entolé): utasításait, rendelkezéseit] megtartjuk, és [megtesszük].*

*És: „abból tudjuk meg, [az bizonyítja] hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk” (1 Ján. 2,3).

Az Úr Jézus parancsa pedig így hangzik: „Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint, és [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): ahogy odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): Isten szerinti szeretettel szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna]” (Ján. 13,34-35).

Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).

Az Úr Jézus kijelentése a minden korban élő hívőknek: Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek (Ján. 13,15).

Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).

És hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség / olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/] hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki« [Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]” (Gal. 6,2).

„És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

1 Ján. 5,3 Mert az az Isten szeretete, hogy [megőrizzük], és megtartjuk az ő parancsolatait [(entolé): utasításait, rendelkezéseit]; az ő parancsolatai [(entolé): utasításai, rendelkezései] pedig nem nehezek*

*És így folytatódik a kijelentés: „Ha engem szerettek [(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok [(téreó): megőrizzétek, és óvjátok meg, és ügyeljetek arra, hogy megtartsátok]” (Ján. 14,15).

Mert: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében” (Ján. 15,10).

És hogy ki mondja ezt, arról Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lényeddel és teljes erődből. És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között (és fejdíszként a homlokodon). És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra” (5 Móz. 6,4-9).

Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek (Ján. 1,6).

Ez a parancsolat pedig az Ige: „Aki pedig megtartja az ő beszédét, (az Ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk; Atyámfiai, (szeretteim) nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában, a Fiúban maradtok” (1 Ján. 2,5.7.24).

1 Ján. 5,4 Mert mindaz, ami az Istenből született, legyőzi a világot [(nikaó): győzelmet arat]; és az a győzedelem, az a [(niké): diadal; fölény], amely legyőzte a világot, ami [(nikaó): győzelmet aratott a világ fölött] a mi hitünk, és [(pisztisz): meggyőződésünk].

1 Ján. 5,5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!*

*Az Úr Jézus kijelentése: „… E világon nyomorúságtok lészen, üldözést szenvedtek, és a világban megpróbáltatások érnek titeket. De bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam” (Ján. 16,33).

Pál apostol megvallása: És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).

„De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

A győztes Hadvezér által, aki: „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [fennhatóságokat], őket bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette], diadalt vévén rajtuk abban [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta]” (Kol. 2,15).

És aki ezt mondja: „Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, (elpusztulnak) akik veled perlekednek. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket, (akik téged támadnak); megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak (akik ellened harcolnak). Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ésa. 41,11-13).

1 Ján. 5,6 Ez az, aki vízen és véren keresztül jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság, a [(alétheia): valóság]*

*A kínoszlopon függő Úrról szóló bizonyságtétel: „Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait [az ő lábszárcsontját]; Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát [vagyis lándzsával átszúrta az oldalát], és azonnal vér és víz jöve ki abból” (Ján. 19,33-34).

Mert: „csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsid. 9,22).

És erről: „Mikor [(hotan): bármikor, és valahányszor] pedig eljő majd a Vigasztaló, [(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] akit én küldök néktek az Atyától. Az igazságnak [(alétheia): a valóságnak] Szelleme, aki az Atyától származik [aki az Atyától ered, és jön ki], az tesz majd én rólam bizonyságot [és Ő fog tanúskodni mellettem]” (Ján. 15,26).

1 Ján. 5,7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Szellem: és ez a három egy*

*A feltámadott Úr parancsa: „Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19).

És Péter apostol – aki ismeri Istent, így teljesíti a parancsot: „…Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát. (Csel. 2,38).

János apostol bizonyságtétele a „szentháromságról: „Kezdetben már vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten (Ján. 1,1-2).

„És az Ige (logosz) hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal, akit kegyelem és igazság tölt be” (Ján. 1.14).

És a kijelentés így folytatódik: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)

„És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, azaz a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)

Beteljesült a prófécia: „És megjelenik az Úr, Jahve, az Örökkévaló dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Az ÚR, Jahve, az Örökkévaló maga mondja ezt(Ésa. 40,5).

1 Ján. 5,8 És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Szellem, a víz és a vér; és ez a három is egy.

1 Ján. 5,9 Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról*

*Először akkor tett bizonyságot az Úr Jézusról, amikor az Úr Jézus a Jordánba bemerítkezett: „És Jézus bemeríttetvén, vagyis miután alámerítkezett, azonnal feljött, és kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő, látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani. És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem (Mát. 3,16-17).

És az Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz [Más fordítás: ha én magamról tennék bizonyságot, akkor az én bizonyságtételem nem volna hiteles, és nem volna érvényes]. Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, és hiteles a tanúsága, amellyel bizonyságot tesz rólam amellyel tanúskodik rólam. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról [Más fordítás: Ti Jánoshoz követeket küldöttetek el, és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról, a valóságról tett]. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, és én nem fogadok el emberektől tanúságtételt, mert mellettem nem ember tanúskodik; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok, De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál. Mert azok a dolgok és cselekedetek, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, és cselekedetek, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam és arról, hogy az Atya küldött engem. Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát, látható formáját, Őt magát nem láttátok(Ján. 5,37) (Ján. 5,31 -34.36)

Hiszen: „A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz [és tanúságtétele hiteles, és érvényes]. Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem” (Ján. 8,17-18).

 Már: „… Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam” (Ján. 10,25).

1 Ján. 5,10 Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról*

*És a Szent Szellem az, aki bizonyságot tesz: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6).

„Ez a Szellem bizonyságot tesz, és együtt tanúskodik a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk (Róm. 8,16).

Mert: „Aki hisz a Fiúban, örök - természetfeletti - élete van; aki pedig nem hisz, és nem engedelmeskedik szándékosan és önfejűen, a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).

1 Ján. 5,11 És ez az a bizonyságtétel, hogy [(aióniosz dzóé)] örök életet [soha véget nem érő létezést] adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van*

*Mert: Őbenne vala az örökélet, a soha véget nem érő, természetfeletti élet, és az örökélet vala az emberek világossága, fénye (Ján. 1,4).  

„Hogy mindenki, aki hitre jut Őbenne, el ne vesszen el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön, hanem örök élete legyen Őbenne. Aki az Ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte - elismeri, - hogy az Isten igaz, valóságos (Ján. 3,15.33).

Az Úr Jézus kijelentése az örök élet feltételéről: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet, az én igémet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, aki elküldött, örök, természetfeletti élete van; és nem megy az ítéletre, hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

„Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök, természetfeletti élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök, természetfeletti élete van annak” (Ján. 6,40.47)

1 Ján. 5,12 Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. [Más fordítás: Aki (ekhó): megragadja, befogadja a Fiút, az az (dzóé) életet ragadja meg, és fogadja be. Aki nem ragadja meg, és nem fogadja be a Fiút, abban nincs meg az élet sem]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet az én igémet hallja és hallgat rá, megérti, és felfogja, és hisz annak, és bízik abban, aki engem elbocsátott, elküldött, örök, soha véget nem érő, természetfeletti élete van. És nem megy az ítéletre, hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

„Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök, soha véget nem érő élete, egy más minőségű, természetfeletti élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete, egy más minőségű, természetfeletti élete van annak” (Ján. 6,40.47).

Mert az az Isten akarata: „Hogy mindenki, aki hitre jut Őbenne, el ne vesszen, el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön, hanem örök élete legyen Őbenne. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne - a Fiúban - el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen örök életet birtokoljon. Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát erre a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék, megmeneküljön, üdvözüljön a világ általa. Aki hitre jut Őbenne, nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt. Aki pedig nem jut hitre, hanem végleg elutasította Őt, már ítélet alatt van, mert marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt, mivelhogy nem hitt, nem jutott hitre, és végleg elutasította Őt, és nem hitt az Ő Nevében. Aki hisz a Fiúban, örök, természetfeletti élete van; aki pedig nem hisz szándékosan és önfejűen, és rábeszélhetetlenül, makacsul a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta, azaz a sátán hatalma alatt marad” (Ján. 3,15-18.36).

1 Ján. 5,13 Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok, és [(eidó oida): ismerjétek] meg, hogy örök életetek van, hogy [(aióniosz dzóé ekhó): örök élet birtokosai vagytok], és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében*

*És János apostol megismétli: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében, vagyis Őbenne” (Ján. 20,31).

Mert: „Senkiben nincs meg az Atya, [senki nem tudja (ekhó): megragadni, magában foglalni az Atyát] aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról [(homologeó): elismeri, megvallja a Fiút], abban az Atya is megvan [az (ekhó): megragadja, magában foglalja az Atyát is]” (1 Ján. 2,23)

1 Ján. 5,14 És ez az a bizodalom, amellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:

1 Ján. 5,15 És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle, [Más fordítás: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már megkaptuk, hogy már teljesítette is, amelyekkel hozzáfordultunk; és tudjuk azt is, hogy ő sugallta mindazt, amit kérünk]*

*Az Úr Jézus így bátorítja az Övéit, kijelentve azt is, hogy mit és hogyan kérjünk: „Kérjetek és megadatik néktek, és kapni fogtok; keressetek és találtok; zörgessetek, folyamatosan kopogtassatok és megnyittatik néktek, ajtó nyílik előttetek. Mert mindenki, aki kér, mind kap, és megnyeri azt, amit kér; és aki keres, talál, és megtalálja, amit keres; és a zörgetőnek megnyittatik, és aki kopogtat, annak ajtó nyílik” (Mát. 7,7-8).

De: „Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. [Más fordítás: higgyétek, hogy már megkaptátok, és a tiétek lesz az]” (Márk. 11,24).

De: „amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

És hogy mit kérjünk először: „…ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik(Luk. 11,9).

És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. És hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik, és jár közben miérettünk kimondhatatlan, és összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal.  S Ő, Aki pedig a szíveket vizsgálja, és fürkészi, kutatja, tudja mit kíván, és mire irányul a Szellem gondolata, a Szellem elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és akarata szerint, és Istenhez igazodva esedezik és jár közben, és könyörög, és emel szót a szentekért” (Róm. 8,26-27).

Ezért: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18).

És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki, és meg is kapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, mert az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél hajt, és sodor és ide s tova-hány. Mert ne vélje, és ne gondolja tehát az ilyen ember, hogy kaphat valamit, vagy bármit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8)

Aki bölcsességet kér, az a Szent Szellemet kéri, Aki: „A Szent Szellem bölcsességnek és értelemnek Szelleme, szakértelemnek és ügyességnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme az Úr ismeretének, és az Úr tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).

De egy akarattal kérjetek: „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton vannak, egyetértenek, megegyeznek a földön minden dolog felől - ez lehet: esemény, fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma, feladat, vállalkozás, jogi ügy, per - Vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek, - ahol Isten vezeti, gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó - az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mát. 18,19-20).

És az Úr Jézus nevében kéjetek: A tanítványok kérdésére így válaszol az Úr: És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14)

Isten válaszának feltétele: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (és bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)

„És akármit kérjünk, megnyerjük (és megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (és ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23)

Dávid így prófétál: „A szegények (és alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (és feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17)

Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán (Más fordítás: Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16)

Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19)

Bizony: „… az igazaknak … könyörgését (és imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

1 Ján. 5,16 Ha valaki látja, és [(eidó oida): megtudja], hogy az ő atyjafia vétkezik, [(hamartanó): eltéveszti a célpontot, és hibázik] de nem halálos bűnt, de nem halálos a [(hamartia): tévedése, hibája] könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos a [(hamartanó): céltévesztése]. Van halálos bűn [(thanatosz prosz hamartia): halálból eredő, és halálra visszavezető tévedés, hiba]; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön*

*Jeremiáshoz is így szól az Úr: Ha valaki megismerve az Urat, ismét bálványimádó lesz: „te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettük, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged! Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket (áldozati süteményeket) készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek” (Jer. 7,16-18).

 Az Úr Jézus kijelentése a halálra vezető tévedésről: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn, céltévesztés és káromlás, gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés, megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása, gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik. De aki a Szent Szellem ellen szól, és Őt leszólja, annak sem ezen - vagyis sem ebben a világban, ebben a létkorban, - sem a más világon, vagyis sem a jövendő létkorban meg nem bocsáttatik” (Mát. 12,31-32).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn, vagyis minden hiba, tévedés megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, bármennyi káromlást szólnak. De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, és ha valaki a Szent Szellemet káromolja és rágalmazza, gyalázza, becsmérli, és ellene szitkozódik, nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké, a leendő, eljövendő létkorban is. Mivelhogy ezt mondják vala, és azt terjesztették: Tisztátalan szellem van benne(Márk. 3,28-30).

Lukács így ír erről: „És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, annak meg nem bocsáttatik” (Luk. 12,10).

És a Szent Szellem folytatja a kijelentést: „Mert ugyanis lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek. És megízlelték az Istennek jó és felséges beszédét, kijelentését és a jövendő világnak erőit. És elestek, azok ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. (Más fordításban: Hogy akik elestek, ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát) (Zsid. 6,4-6).

„Mert ha az Úrnak, a megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, és megszabadultak a világ förtelmeitől, szennyétől, tisztátalanságától, beszennyezettségétől, fertőjétől, és mételyétől. Itt a görög szöveg azt mondja: elkerülték a világ szennyét, fertőző hatását, de ezekbe ismét belekeveredve elbuknak, és legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá, rosszabbá, károsabbá, súlyosabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság, a megigazulás útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak, és elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe, és a megfürdött disznó sárban hempereg(2 Pét. 2,20-22).

És így hangzik a Példabeszéd: „Mint az eb visszatér a maga okádására, úgy a bolond, vagyis az Isten nélkül élő, a hitetlen megkettőzteti az ő bolondságát, és úgy ismétli meg bolondságát az ostoba(Péld. 26,11).

„Mert ha szándékosan, vagyis önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül vétkezünk, és vétjük el a célt, és hibázunk, az igazság, a valóság, az Ige megismerésére való eljutás után: az igazság teljes megismerése, és befogadása után. Akkor többé nincs bűnökért, a cél elvétésért való áldozat. (A görög szöveg azt mondja: már nem marad hátra áldozat. Mert erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes, félelmetes, ijesztő, és szörnyű várása és a tűznek lángja, lobogó, mohó heve, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti vagy elveti a Mózes törvényét, és megszegi, érvényteleníti, hatálytalanítja, megszünteti, megsemmisíti, két vagy három tanúbizonyságra, két, vagy három tanú vallomása alapján irgalom és szánalom, részvét, könyörület, együttérzés, irgalmasság nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megveti, és megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak, közönségesnek, szentségtelennek, megfertőzöttnek tartja, a kegyelemnek Szellemét bántalmazza, sértegeti, gyalázza, megveti, csúffá teszi, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja?” (Zsid. 10,26-29).

Már a törvény kimondta: „De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az URat gyalázta meg. Hiszen az ÚR igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell” (4Móz. 15,30-31).

Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket, a hitetlen ember nem tudja a halálos bűnt elkövetni: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, és őt káromló, az övéit üldöző és erőszakoskodó valék, és erőszakos ember voltam: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben. Szerfelett megsokasodott, és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, ás üdvözítse a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, és végtelen türelmét, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne, és így az örök életre jutnak(1 Tim. 1,12-16).

1 Ján. 5,17 Minden igazságtalanság (adikia): istentelenség, Isten nélküliség) bűn (hamartia: céltévesztés). De van nem halálos bűn (hamartia: céltévesztés) is, (vagyis olyan elvétése a célnak, ami nem vezet halálra)*

*És így folytatja János apostol: Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek [el ne tévesszétek a célt]. És ha valaki vétkezik, [eltéveszti a célpontot] van Szószólónk [(paraklétosz): pártfogónk, közbenjárónk, védőügyvédünk, szószólónk, támogatónk] az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért. [És így aztán Ő (hilaszmosz): bűnhődött a mi (hamartia): céltévesztésünkért]; de nemcsak a mienkért, hanem az egész [(koszmosz): teremtett, látható] világért is” (1 Ján. 2,1-2).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus [Más fordítás: Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus]” (1 Tim. 2,5).

Ennekokáért ő mindenképen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük (Zsid. 7,25).

De ha: „Valaki a bűnt (hamartia: a cél elvétését) cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; [(anomia): törvényszegést követ el]. A bűn pedig a törvénytelenség. [Más fordítás: Mindenki, aki (hamartia: céltévesztő) az a törvényt is megrontja, kai): ugyanis a (hamartia: a céltévesztés törvénynélküli állapotot (poieó): eredményez]. Aki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik [aki [(hamartanó): elvéti, elhibázza a célpontot], egy sem látta Őt [(horaó) nem vette tudomásul, nem ébredt tudatára, és nem tekintette Istennek], sem meg nem ismerte [(ginószkó): sem nem értette meg, és nem ismerte el] Őt. Senki sem cselekszik bűnt [(poieó hamartia): nem válik céltévesztetté], aki az Istenből született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt [(dünamai hamartanó): és nem képes eltéveszteni a célpontot], mivelhogy Istenből született. Erről ismerhetők meg [(tútó en phanerosz): ennek alapján lesznek szemmel láthatók, nyilvánvalók] az Isten gyermekei és az ördög [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető] gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, nem [(dikaioszüné poieó): válik megigazulttá], az egy sem az Istenből való, és az sem, aki nem szereti [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadja, és teljesen összeköti, és eggyé válik] az ő atyjafiával [a testvérével]” (1 Ján. 3,4.6.9-10).

A bennük maradó mag pedig: az Isten élő, és maradandó igéje”(1 Pét. 1,23).

Aki maga a testté vált Ige, azaz: a Krisztus(Gal. 3,16).

Aki maga a cél, hiszen Ő mondotta: „a céltévesztés pedig az, hogy nem hisznek én bennem; (Ján. 16,9).

Mert: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1 Ján. 4,8).

1 Ján. 5,18 Tudjuk, hogy valaki Istenből született, nem vétkezik, nem [(hamartanó): véti el, nem téveszti el a célpontot]: hanem aki Istenből született, [(téreó): az vigyáz magára] megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt, [(haptomai): meg sem érinti, és nem árthat neki]*

*Azokat: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, vágyából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13).

És azért nem érintheti: „Mert a bűn, a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt (Róm. 6,14).

És azért sem érintheti a gonosz, mert: Akiket Isten hatalma [(dünamisz): és ereje] őriz [(phrúreó): védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése] hit [bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség] által az üdvösségre [a megmenekülésre]. Amely készen van [(hetoimosz): elő van készítve, és itt van, kéznél van], hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor befejeződésekor] nyilvánvalóvá legyen [(apokalüptó): lelepleződjék].»Más fordítás: Mindez a tiétek,mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt alkalmas időben – válik  jól láthatóvá«(1 Pét. 1,5).

Tehát: „Aki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik [aki [(hamartanó): elvéti, elhibázza a célpontot], egy sem látta Őt [(horaó) nem vette tudomásul, nem ébredt tudatára, és nem tekintette Istennek], sem meg nem ismerte [(ginószkó): sem nem értette meg, és nem ismerte el] Őt (1 Ján. 3,6).

„Aki a bűnt cselekszi, aki [(hamartia poieó): céltévesztetté tesz, céltévesztésben tart], az ördögből van [a  (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenállóból való]; mert az ördög [a  (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] kezdettől fogva bűnben [(hamartanó): céltévesztésben] leledzik. Azért jelent meg [(phaneroó): lett láthatóvá] az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa [(ergon lüó): tevékenységét megsemmisítse, lerombolja]. Senki sem cselekszik bűnt [(poieó hamartia): nem válik céltévesztetté], aki az Istenből született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt [(dünamai hamartanó): és nem képes eltéveszteni a célpontot], mivelhogy Istenből született. Erről ismerhetők meg [(tútó en phanerosz): ennek alapján lesznek szemmel láthatók, nyilvánvalók] az Isten gyermekei és az ördög [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető] gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, és nem [(dikaioszüné poieó): válik megigazulttá], az egy sem az Istenből való, és az sem, aki nem szereti [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadja, és teljesen összeköti, és eggyé válik] az ő atyjafiával [a testvérével]. (1 Ján. 3,8-10).

1 Ján. 5,19 Tudjuk, hogy Istenből vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel [(keimai): a gonosz hatalmában van]*

*De: Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak [(alétheia): a valóságnak] Szellemét és a tévelygésnek [(plané): csalás, félrevezetés] szellemét (1 Ján. 4,6).

És az apostol így bátorítja a hívőket: „De hű [(pisztosz): és hűséges, megbízható, szavahihető] az Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket, és megőriz [és megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz] a gonosztól [(ponérosz): a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]” (2 Thess. 3,3).

És így folytatódik a kijelentés: „Mi pedig nem a világ, nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk és fogadtuk be, hanem az Istenből eredő, az Istenből való Szellemet hogy megismerjük, és megtudjuk azokat és tudatában legyünk annak, amit Isten kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12).

„…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm 8,9).

Mert: „Aki Istenből való, hallgatja [(akúó): felfogja, és megérti] az Isten beszédeit [(rémáját): kijelentését, Igéjét]; azért nem hallgatjátok [(akúó): és nem fogjátok fel, és értitek meg] ti, mert nem vagytok az Istenből valók” (Ján. 8,47).

 És akiben Krisztus él, az az Urával együtt vallhatja, hogy bár: „… jön a világ [(koszmosz): a látható világ, evilág] fejedelme: de én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni, „nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma]” (Ján. 14,30).

1 Ján. 5,20 De [(eidó oida): megismertük], és tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet [(ginószkó): megértést] adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat [(aléthinosz): a valóságot], és hogy mi az igazban [(aléthinosz): valóságban], az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz [(aléthinosz): a valóságos] Isten és az örök élet*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Az pedig az örök [a természetfeletti] élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül [az egyetlen] igaz [valóságos] Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3).

Pál apostol megvallása arról, hogy kit kell megismernünk: „…tudjuk, hogy Isten nincs senki más, hanem csak egy” (1 Kor. 8,4). Hiszen tudjuk, hogy: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6).

Aki a: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké [vagyis az örökkévalóságban] áldandó [és áldott] Isten, [és aki Isten mindenek felett] Ámen (Róm. 9,5).

Péter apostol bizonyságtétele: „Simon Péter, Jézus Krisztus (rab)szolgája és apostola [(aposztolosz): követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik], írja e levelet. Azoknak, akik velünk egyenlő drága [(iszotimosz): és értékes] hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában, [vagyis a mi Istenünk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által]” (2 Pét. 1,1).

És ismét Pál apostol megvallása: „És közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a hitnek eme titka: Isten (az, aki) megjelent [láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott] (hús)testben. Igazságosnak bizonyult, és igazolást nyert Szellemben. Megláttatott [megjelent, megmutatkozott] az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, fölment a dicsőségbe (1 Tim. 3,16).

A prófécia is így hangzik, hogy Ő azért jött: „Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr - Jahve, az Örökkévaló - az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más” (1 Kir. 8,60).

A próféták is arról tesznek bizonyságot, hogy csak egyetlen Isten van Ő: „… a mindenség alkotója… Seregek Ura az ő neve!” (Jer. 10,16)

Ő az egyetlen Úr: „Halld meg, Izráel: Az ÚR - Jahve, az Örökkévaló - a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” (5 Móz. 6,4).

Ézsaiás így prófétál az Úrról: „Emlékezzetek meg a messze régi (az ősrégi) dolgokról, mert én vagyok Isten és nincsen több (és nincs más); Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” (Ésa. 46,9).

 „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr - Jahve, az Örökkévaló -; és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem (hogy megismerjetek, higgyetek bennem) és megértsétek, hogy (csak) én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr - Jahve, az Örökkévaló -, és rajtam kívül nincsen szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR - Jahve, az Örökkévaló  - hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr - Jahve, az Örökkévaló - vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-12.14-15.).  

Ő jött el hústestben: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! (Ésa. 9,6) .

„Ezt mondja az ÚR - Jahve, az Örökkévaló -, Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten” (Ésa. 44,6).

János apostolhoz így szól a Feltámadott Ur:  „… Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel. 1,17-18)

És az övéihez így szól az Úr Jézus: „És ő monda nékik: Óh balgatagok [(anoétosz): értelmetlenek, nem gondolkodó ostobák] és rest szívűek [(bradüsz): lassú, közömbös, tompa a bensőtök] mindazoknak elhívésére, amiket a próféták [(prophétész): az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] szóltak!” (Luk. 24,25).

„Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket [(núsz): szellemi felfogóképességüket], hogy értsék az írásokat” (Luk. 24,45).


1 Ján. 5,21 Fiacskáim, [(phülasszó): őrizkedjetek], és oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól, [(eidólon): istenképektől, istenszobroktól, képzeletben élő képektől]. Ámen!*

*Pál apostol is így figyelmezteti az Úr Jézus népét: „Azért kedveseim, szeretteim, szerelmeseim, kerüljétek, és távoztassátok el a bálványimádást. És fussatok, meneküljetek a bálványok tiszteletétől (1 Kor. 10,14).

Az Úr parancsa: „Ne legyen más istened rajtam kívül” (2Móz. 20,3)

Hiszen a bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4)

Hanem a bálvány mögött gonosz  szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20)

Ezért az apostoli gyűlés a pogányokból lett keresztények felé így rendelkezik: „hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől” (Csel. 15,20)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyernek azok a tisztátalanságok, amikbe ezek a gonosz szellemek beleviszik az embereket: „Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban” (1 Pét. 4,3).