2016. február 4.

1Korintusi levél 15. fejezet: A FELTÁMADÁS. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 15,1 Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom továbbá atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, jó hírt, amelyet én néktek vittem, melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne; amelyben meg is maradtatok; melyet követtek*

*Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, testvéreim, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való, nem embertől származik; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által az Ő kinyilatkoztatásából kaptam(Gal. 1,11-12).

Én pedig: „… úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is mint a megfeszítettről(1Kor. 2,2)

„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt, az örömhírt, mert Istennek hatalma, szabadító, / üdvösséget hozó / ereje az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először s aztán görögnek, pogánynak (Róm. 1,16).

„Aki által megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, vagyunk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk(Róm. 5,2).  

„Mert a keresztről, a kínoszlopról szóló beszéd, Ige bolondság, ostobaság, esztelenség, butaság, képtelenség ugyan azoknak, akik elvesznek, elpusztulnak, megsemmisülnek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje a szabadításra / megmentésre(1Kor. 1,18).

1 Kor. 15,2 Amely által üdvözültök* is, elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, megőrzitek úgy, aminemű beszéddel, igével hirdettem néktek, hacsak nem hiába** és nem elhamarkodottan nem látszatra lettetek hívőkké***

*Üdvözültök: az itt szereplő görög szódzó; szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;

**Hiába (eiké): - hanyagul, azaz ok (vagy hatás) nélkül, feleslegesen).

***Ugyanis: „Mivel… a világ a saját bölcsessége, tudása, ismerete és tapasztalata útján nem ismerte meg Istent, tetszett Istennek, és úgy látta helyesnek, jónak hogy az igehirdetés bolondsága, az ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés, prédikálás által üdvözítse azokat, akik hisznek” (1Kor. 1,21).

1 Kor. 15,3 Mert azt adtam előtökbe arra tanítottalak elsősorban, és azt hagytam rátok, amit magam is kaptam, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért* a mi céltévesztésünkért az írások szerint**

*Bűn (hamartia): céltévesztés.

**Mert Ő az: „Aki ki lett szolgáltatva, és halálra adatott bűneinkért, és félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és feltámasztatott megigazulásunkért igazzá nyilvánításunkért (Róm. 4,25).

Ézsaiás így prófétál az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról: „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az ÚR, / JHVH = Jahve akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Személye, gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz megigazulttá ismeretével, és ő hordozza bűneiket” (Ézs. 53,4-5.10-11).

És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

„és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15).

Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20).

Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,43).

1 Kor. 15,4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott, életre kelt a harmadik napon az írások szerint*

*Dávid így prófétál az Úr Jézus feltámadásáról: „Az Úrra néztem, rá tekintek szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök, nem tántorodom meg. Azért örül az én szívem és örvendez, ujjong az én egész lényem. Hústestem is biztosságban lakozik. Mert nem hagysz engem a Seolban, a holtak hazájában; nem engeded, hogy a te szented leszálljon a sírba, és rothadást lásson (Zsolt. 16,8-10).

A Szent Szellem kitöltése után az apostol így hivatkozik a próféciára: „Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam, hogy meg ne inogjak. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott, felujjongott az én nyelvem; annakfelette az én hústestem is reménységben nyugszik. Mert nem hagysz engem a sírban, a halottak birodalmában, és nem engeded, hogy a te szented rothadást, elmúlást lásson. Megjelentetted nékem az életnek újait; betöltesz engem örömmel, örvendezéssel a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról ősatyánkról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust hústest szerint. Hogy helyeztesse az ő királyi székibe, hogy véréből valót ültet a trónjára, Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lénye nem hagyatott a sírban, a halottak birodalmában, sem az ő hústeste rothadást, elmúlást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32).

„Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe, az elmúlásba visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait, és nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást, elmúlást lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében, a saját nemzedékében szolgált az az Isten akarata szerint, elaludt, meghalt, és eltemették atyái mellé, és rothadást, elmúlást látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást, elmúlást. Azért legyen néktek tudtotokra atyámfiai, férfiak, hogy Őáltala hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindabból, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, Őáltala mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,34-39).

Ézsaiás pedig így prófétál az Úr Jézusról: „És az Úr akarta őt megrontani betegség által. Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. Ha saját életét áldozatul adja, mégis meglátja utódait, és napjait meghosszabbítja, sokáig él, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz, és célhoz jut vele (Ésa. 53,10).

1 Kor. 15,5 És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek*

*Az Evangélium így számol be az Úr megjelenéseiről. Az emmausi úton az Úr megjelent két tanítványnak, akik: „És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!” (Luk. 24,33-34).

A Márk írása szerinti Evangélium beszámolója: „Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének” (Márk. 16,14).

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek, Ikernek hívtak, éppen nem vala ő velük, amikor eljött, amikor megjelent Jézus” (Ján. 20,24).

1 Kor. 15,6 Azután megjelent, megmutatta magát több mint ötszáz atyafinak, testvérnek egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak, elhunytak.

1 Kor. 15,7 Azután megjelent Jakabnak, azután mind az összes apostoloknak*

* „Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról” (Csel. 1,3).

1 Kor. 15,8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, mint egy mint félresikerültnek, nékem is megjelent*

*Az Úr Jézussal való találkozásáról újra-és újra bizonyságot tesz az apostol: „És amint méne, útközben lőn, hogy amikor éppen közelgete Damaskushoz, nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte. És ő leesvén a földre, egy hang így szólt hozzá, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz, miért üldözöl engem? És monda: Kicsoda vagy Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz, akit te üldözöl. Nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod” (Csel. 9,3-5).

„De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni, amiket ezután fogok neked magamról kijelenteni(Csel. 26,16)

„Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám, révületbe estem, És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be, nem fogadják el a te tanúbizonyság-tételedet én felőlem” (Csel. 22,17-18).

És hogy hová ragadtatott el, arról így beszél: „Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt, ha testben-e, azaz egész valójában-e, nem tudom; ha testen kívül-e ha egész valóján kívül-e, nem tudom; az Isten tudja. Elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember, - ha testben-e, azaz egész valójában-e, ha testen kívül-e, ha egész valóján kívül-e nem tudom; az Isten tudja, - Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie(2 Kor. 12,2-4).

1 Kor. 15,9 Mert én ugyanis a legkisebb, a legjelentéktelenebb vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó, nem vagyok érdemes arra, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam, üldöztem az Isten eklézsiáját, a kihívott gyülekezetet*

*Az apostol mindengyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy én felette igen háborgattam, féktelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat a zsidó hithűségben, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak” (Gal. 1,13-14).

„És ezt a tudományt, ezt az utat, e tanítás követőit üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, a testvérekhez, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva és megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket(Csel. 22,4-5).

Mert: „Én bizonyára elvégeztem, egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen mindent meg kell tennem, és sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam, és én is ellenük szavaztam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben, kergettem, üldöztem őket mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11).

 És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak, a nemzetbelieknek hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát” (Eféz. 3,8).

„Ki előbb istenkáromló, szitkozódó, az övéit üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem, és rajtam mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, végtelen türelmét, példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek Őbenne, és így az örök életre jutnak(1 Tim. 1,13-16).

1 Kor. 15,10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok. És az ő hozzám való, és rám árasztott, nekem juttatott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem maradt bennem hatástalan, nem volt sikertele, nem lett eredménytelen, tartalom nélküli, semmit érő, céltalan; sőt többet munkálkodtam, és keményebben dolgoztam, és fáradoztam, mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme*

*És így folytatja az apostol: „Mert nem merek szólni, beszélni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek engedelmességére, megnyerésére szóval, Igével, és tettel. Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel. Jelek, természetfölötti események, jelenségek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem, és szétszórtam a Krisztus evangéliumát (Róm. 15,18-19).

De: „Hála pedig az Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet, győzedelmesekké tesz, és diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Isten dicsőségére, mind az üdvözülők, a megmenekülők, mind az elpusztulok, megsemmisülők között” (2 Kor. 2,14-15).

1 Kor. 15,11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, ugyanazt hirdetjük, és így lettetek ti hívőkké.

1 Kor. 15,12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, és prédikáljuk, hogy a halottak közül feltámadott, hogy a halottak közül való feltámadása megtörtént, mi módon mondják, és hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs halottak feltámadása?

1 Kor. 15,13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel, nem kelt életre.

1 Kor. 15,14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, ha nem kelt életre, akkor hiábavaló, üres, semmit érő, haszontalan a mi prédikálásunk. Nincs értelme a mi igehirdetésünknek, de hiábavaló a ti hitetek is, és nincs értelme a ti hiteteknek sem*

*Hiszen Ő az: „aki halálra adatott, halált szenvedett, aki ki lett szolgáltatva vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért és feltámasztatott megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért (Róm. 4,25).

 Ebből következően: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló, és semmit sem ér a ti hitetek; még bűneitekben, a céltévesztésetekben vagytok” (Kor. 15,17).

1 Kor. 15,15 Ráadásul még az Isten hamis bizonyságtevőinek, hamis tanúinak is bizonyulunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, és azt tanúsítjuk, hogy feltámasztotta, életre keltette a Krisztust; akit nem támasztott fel, nem keltett életre, ha csakugyan nem támadnak fel, nem kelnek életre a halottak*

*Az apostol így beszél a zsidókhoz: „Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai, tanúi” (Csel. 3,15).

„Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai, tanúi vagyunk” (Csel. 2,32).

És ismét: de őt „… az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24).

És ismét hangzik a bizonyságtétel: „Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, életre keltette, és minket is feltámaszt, életre kelt a halálból az ő hatalma, és az ő ereje által(1 Kor. 6,14).

És mi hisszük, hogy: „… ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5).

1 Kor. 15,16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, és nem kelnek életre, a Krisztus sem támadott fel. Krisztus feltámadása, életre keltése sem történt meg.

1 Kor. 15,17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, és nem kelt életre, ha feltámadása nem történt meg, hiábavaló, semmit sem ér, haszontalan, fölösleges, üres a ti hitetek; És még mindig bűneitekben, a céltévesztésben vagytok.

1 Kor. 15,18 Akik a Krisztusban aludtak el, haltak meg, azok is elvesztek* tehát**

*Elvesztek (apollümi): - 1) elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz. 2) elveszít. EGÉSZEN FELOLD; eltűnik, mint só a vízben; egészen teljesen összedől; romba dönt, megsemmisít. Teljes feloldódás, valamilyen állapot, vagy helyzet megszűnése; valami valakinek a tulajdonából elkerül, elvész; valaki valamit elveszít, szó szerint, vagy átvitt értelemben. Elpusztul, megsemmisül, odavész.

**A prófétai szó így hangzik: „És sokan azok közül, akik alusznak, - Itt a görög szöveg szerint: a felszólítás a hívőknek szól, akik átmenetileg „elszunnyadtak” a hit útján. (Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótár 2518. szócikk) - a föld porában, felserkennek, felébrednek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra, szégyenre(Dán. 12,2).

A testté lett Ige pedig kijelenti, hogy: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő, hogy bekövetkezik az az idő, és az most vagyon, mikor a halottak meghallják, felfogják, és megértik az Isten Fiának szavát, beszédét. És akik meghallják, felfogják, és megértik, életre kelnek. Ne csodálkozzatok, és ne lepődjetek meg ezen: mert eljő, bekövetkezik az óra, az alkalmas idő, amelyben mindazok, akik a koporsókban, a sírokban vannak, meghallják, felfogják, és megértik az ő szavát az ő beszédét, és kijőnek. Akik a jót, a szeretetre méltó dolgokat cselekedték, az életet jelentő feltámadásra, a már most jelenlévő élet birtoklására. Akik pedig a gonoszt, az értéktelen, hitvány, haszontalan, hatástalant művelték, és azt ismételten vagy szokásosan gyakorolták, és jól érezték magukat benne, döntés következményeként elszenvedett válság, krízis feltámadására” (Ján. 5,25.28-29)

Az apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket is megelevenített, életre keltett, akik holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok és elhajlásaitok, és bűneitek, céltévesztésetek miatt, melyekben éltetek egykor e világ életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez. Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Akik között forgolódtunk, és éltünk egykor mi is mindnyájan a mi hústestünk kívánságaiban, és követtük a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, és az érzékek hajlamait. És emberi természetünk szerint haragnak fiai valánk, éppen úgy, mint a többiek. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, a hibás lépések, botlások és elhajlások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal. Kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből van üdvösségetek! És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6).

1 Kor. 15,19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak, szánalomra méltóbbak vagyunk.

1 Kor. 15,20 Ámde Krisztus feltámadott, életre kelt a halottak közül elsőként, zsengéjük* lőn [azoknak, akik elaludtak**

*Zsengéjük (aparkhé): minden termés első érett gyümölcse. Valaminek a java, kezdete.

**Az apostol megvallása: „Ha pedig a zsenge, minden termés első érett gyümölcse, az áldozat kezdete szent akkor a tészta is; És ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is. És ha a gyökér szent, az ágak is azok” (Róm. 11,16).

 „… amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak, a nemzeteknek(Csel. 26,22-23).

János apostol így köszönti a gyülekezeteket, akik még e földön élnek: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke, az Ő trónusa előtt van, És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott, és megszabadított bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,4-5).

„És Ő a feje a testnek, az egész személynek, az eklézsiának, a kihívottak közösségének: aki az eredet, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT; / Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya / a halottak közül; hogy Övé legyen az elsőség mindenben” (Kol. 1,18).

Péter apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy kikből áll a gyülekezet, az eklézsia: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1 Pét. 1,3).

És folytatódik a kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, üdvözített minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által, Akit kitöltött reánk bőséggel, és gazdagon a mi megtartó Jézus Krisztusunk, a mi Üdvözítőnk által” (Tit. 3,5-6).  

Mert: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás, vagy változásnak árnyéka, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek első zsengéje legyünk” (Jak. 1,17-18).

1 Kor. 15,21 Miután ugyanis ember által van, emberen át jött a halál a világra, szintén ember által van a halottak feltámadása is, a halottak is egy ember révén támadnak fel*

*Pál apostol így tesz bizonyságot: „Annakokáért, miképpen egy ember által jött, és lépett be a világra, a világegyetembe a bűn, a céltévesztés, és a bűnön keresztül a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott, átterjedt, mivelhogy mindenek vétkeztek, eltévesztették a célpontot. Úgyde a halál jutott uralomra Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám elesésének hasonlatossága szerint vétkeztek, és estek céltévesztésbe. Aki ama következendőnek, eljövendőnek kiábrázolása, előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje. A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, botlás illetve elhajlással. Mert ha amaz egynek bukása, mellélépése miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott, kiáradt sokakra. Mert ha az egynek bűnesete, elbukása, elesése miatt uralkodóvá lett a halál: sokkal inkább az élet hatalmával uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és a megigazulás ajándékának bővölködésében részesültek, és azt elfogadták. Hogy miképpen uralomra jutott a bűn, a céltévesztés halált hozva azonképpen a kegyelem is uralkodjék megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre, az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,12.14-15.17-18.21).

„Mert a bűn, a cél elvétésének zsoldja, a bér, amellyel a bűn fizet halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, a Szent Szellem megnyilvánulása pedig örök élet, természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

A bűn és a halál pedig azért jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz(1 Móz. 2,16-17).

És mert Ádám a sátán szavát hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por vagy te s ismét porrá leszel, vissza fogsz térni a porba” (1 Móz. 3,19).

 A Prédikátor az e világi életről így elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, az oktalanságnál, miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcs nyitott szemmel jár; a bolond pedig sötétben botorkál; de ugyan én arra is rájöttem, hogy ugyanazon egy végük lesz mindegyiküknek. Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17).

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz(Préd. 3,20).
  
1 Kor. 15,22 Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek, mindenki életre is kel; [Más fordítás: Mert ahogyan emberen keresztül jött be a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is]*

*Mert Krisztus, a mi Urunk: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és magatartásában is embernek bizonyult. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, még pedig a keresztfának, a kínoszlopnak haláláig” (Fil. 2,6-8).  

„…hiszen Ő  az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Mert az volt méltó Istenhez, hogy akiért van a mindenség és aki által van a mindenség, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé” (Zsid. 2,9-10).

Így is van megírva: „Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak, a nemzeteknek(Csel. 26,23).

Az emberről pedig így hangzik a kijelentés: „És miképpen elvégezett dolog, mert elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet következik. Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn hordozása nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre” (Zsid. 9,27-28).

Az Úr Jézus kijelentése, és kérdése: „… Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Ján. 11,25-26).

És az apostol bizonyságtétele: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, a félre-csúszásokban, botlás és eleséseitekben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket minden félre-csúszásotokat, botlásaitokat és eleséseiteket” (Kol. 2,13).

És: „Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek dicsőségben. Annakokáért ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,4.1.3).

1 Kor. 15,23 Mindenki pedig a maga rendje szerint, amikor sorra kerül. Első zsengeként támadt fel a Krisztus; azután azonnal mindnyájan, akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor, megjelenésekor*

*„Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, az is bizonyos hogy az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14).

És az apostol bizonyságtétele: „Eltemettetvén, azaz szellemben hasonlóvá válva Ő vele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, akiket halottakká tettek az elesések, hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások, és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, az után, hogy minden eleséseteket megbocsátotta” (Kol. 2,12-13).

Mert: „Minket, kik meg voltunk halva, akik halottak voltunk a vétkek, a hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből tartattatok meg; kegyelemből van üdvösségetek! És vele együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekbe, Krisztus Jézusban: (Eféz. 2,5-6)

„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2).

1 Kor. 15,24 Aztán következik a vég* a végcél, mikor átadja** az országot az uralmat, a királyságot az Istennek és Atyának. miután majd eltöröl*** megsemmisít, félretesz minden birodalmat**** felsőbbséget, fejedelemséget, kormányzatot és minden hatalmat***** hatalmasságot, fennhatóságot vezetőséget, és erőt******

*Vég (telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS. Vég: valaminek a kimenetele; cél, végcél; teljesség; tökéletesség; lezár; véget vet. - 1) megvalósulás, beteljesedés, eredmény. 2) cél, határ, vég, befejeződés.

**Átadja (paradidómi): visszaszolgáltat; Itt: „amikor ismét visszaadja a királyi hatalmat Istennek, a mostani világkorszak lezárása – végcélba jutása – után. Leteszi a szolgálatot.1) odaad, átad. 2) kiad, kiszolgáltat. 3) kiszolgáltat, átenged. 4) átad, ráhagy, rábíz. 5) megenged, lehetővé tesz.

***Eltöröl (katargeó): szó szerint: teljesen működésképtelenné tesz; megszüntet; megsemmisít, eltöröl, félretesz; semmissé tesz. - 1) elfoglal, elhasznál. 2) megszüntet, megsemmisít, eltöröl, mellőz, hatástalanná tesz, érvénytelenít.

****Birodalmat (arkhé): szó szerint: Eredet; kezdet. Uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei „angyali” hatalmasságok jelölésére szolgál a szó. Az angyalvilágra áttéve, úgy, hogy az alapjelentés
földi-konkrét.

*****Hatalmat (exúszia): hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok. (itt: mndennemű angyali hatalom érvényének lejártáról).

******Dávid így prófétál erről: „… Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá, és lábad zsámolyává nem teszem(Zsolt. 110,1).

Isten mindenható erejéről így szól a Szent Szellem: „Amelyet aktívan, hatékonyan munkált a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, életre keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak e létkorban, hanem a következendőben, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívott gyülekezetnek fejévé. Mely az Ő teste, az Ő lénye, teljessége, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel, és mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,20-23).
1 Kor. 15,25 Mert addig kell néki királyként uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti*

*Mert: miután Ő egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá(Zsid. 10,12-13).

Mert az Úr ezt mondta Neki: „ … Ülj az én jobb kezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?” (Zsid. 1,13).

A feltámadott Úr kijelentése tanítványainak: „… Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,18-20).

A kiküldött hetven tanítvány győztesen tér vissza az Úr Jézushoz: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást, villámként lehullani, leesni az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19).

1 Kor. 15,26 Utolsó ellenségként teszi félre, szünteti meg majd a halált*

*Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett azoknak, hogy halál által tegye teljesen működésképtelenné, hatástalanná azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

Az apostol pedig így bátorítja Timóteust, és minden Istent szeretőt: „Ne szégyeneld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma, és ereje által. Aki megszabadított, és megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek kezdete előtt.  Megjelentetett, és nyilvánvalóvá lett pedig most a mi Megtartónknak, Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki teljesen működésképtelenné, hatástalanná tette a halált, megtörve erejét. Világosságra hozta pedig az elmúlhatatlan életet és halhatatlanságot az evangélium által” (2 Tim. 1,8-10).


1 Kor. 15,27 Mert mindent az ő lábai alá vetett.* Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló** hogy annak kivételével, aki a mindenséget alá rendelte

*Alá vetett (hüpotaszszó): - 1) alátesz; alárendel; alattvalóvá tesz.

**Nyilvánvaló (délosz): - 1) (szemmel) látható. 2) világos, egyértelmű, nyilvánvaló, érthető; valami az elfogadható, meggyőző bizonyítékok alapján megfelel a valóságnak, tehát igaz. Itt: világos, természetes, nyilvánvaló.

1 Kor. 15,28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik Istennek, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]*

*És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).

 Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

1 Kor. 15,29 Különben mit cselekszenek azok, akik a halottakért meritkeztek be. Mi értelme van annak, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, ha nem kelnek életre? Ha nem volna feltámadás, miért merítkeznének be egyesek a halottakért? *

*És a Szent Szellem kijelentése világítja meg a fenti kijelenést: „Avagy nem tudjátok-e, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásával is összenőttekké leszünk. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk továbbra is Ővele. Biztosak vagyunk abban, hogy Krisztus, aki miután feltámadt a halálból, a halottak közül többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik (Róm. 6,3-5.8-9).

Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).

A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).

Kor. 15,30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat, és miért vállalunk veszedelmet minden pillanatban? *

*Mert az apostol minden helyen veszélyben volt: „Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis áltestvérek közt” (2 Kor. 11,26).

1 Kor. 15,31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [Más fordítás: naponként halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban]*

*És ezt azért mondom:Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai, testvéreim a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk. Úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi önmagunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat: Aki ilyen nagy halálból, ekkora halálos veszedelemből megszabadított és meg is fog szabadítani minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani” (2 Kor. 1,8-10).

És: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2 Tim. 4,18).

Bár mi: „Mindenkor testünkben, egész lényünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a feltámadott Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben, a mi egész lényünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a feltámadott Jézus élete is látható, nyilvánvalóvá legyen, megmutatkozzon, ismertté váljon a mi halandó hústestünkben” (2 Kor. 4,10-11).

1 Kor. 15,32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal* mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak, ha nem kelnek életre? Akkor együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!**

*Viaskodtam a fenevadakkal (thériomakheó, thérion): vadállatokkal harcol, küzd.  (Újgörög-magyar szótár /Mohai András) szerint a thério szó jelentései: vadállat, fenevad, bestia; sárkány, ördög gonosz szellem. Balázs Károly Újszövetségi Szómutató Szótár 2342. szócikk szerint: átvitt értelemben: a vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy.

**Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12).

De az Isten nélkül élő ember így gondolkozik: „És ímé csak öröm és vígasság; barmok, marhák ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!” (Ésa. 22,12-14).  

Mert ez jutott neki / ha meg nem tér, mondja a Prédikátor: „Rájöttem tehát ez azért a jó, amelyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, amellyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint. És élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része, mert ez jutott neki(Préd. 5,18).

1 Kor. 15,33 Ne tévelyegjetek! ne hagyjátok magatokat félrevezetni! Jó erkölcsöt, jó jellemet megrontanak, mert megfertőzik, csábítással romlásba viszik a gonosz, rossz, romlott, züllött társaságok. A gonosz beszédek, tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat*

*Hát: „Senki titeket meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne vegyetek tehát részt ezekben(Eféz. 5,6-7).

Mert: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz, hitetlenekhez, megromol, és az ostobák, az istentagadók barátja pedig romlottá lesz(Péld. 13,20).

Hiszen tudjuk, hogy: „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9).

1 Kor. 15,34 Serkenjetek fel igazán. legyetek valóban józanok az igazságnak, a megigazultságotoknak megfelelően, és ne vétkezzetek, ne tévesszétek el a célpontot; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítésetekre, a ti pirulásotokra mondom ezt*

*Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, és szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5).

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván, és felismerve az időt, hogy ideje, mert jelen van már a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére. Hogy az álomból, a szellemi kábultságból felserkenjünk, és fölkeljünk. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, - a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés / rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, és bajból / megszabadítás / mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől, démonoktól / oltalmazás, biztonság, állandóság, jólét / bővölködés anyagi és szellemi javakban / jóllét, egészség, boldogság, megtartatás, - mint amikor hívőkké lettünk (Róm. 13,11)

És újra hangzik a figyelmeztetés: „Józanok legyetek, mértékletesek, mentesek minden lelki-szellemi szertelenségtől. Vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen” (1 Pét. 5,8).

1 Kor. 15,35 De kérdezhetné valaki, hogy hogyan támadnak fel, és kelnek életre a halottak? És milyen testtel, milyen személyként jelennek meg?*

*Az Úr Jézus az: „Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos, gyarló testünket, egész lényünket, személyünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, az Ő lényéhez, személyéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, azzal az erővel, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21).

Ezért: „Elvettetik érzéki, fizikai, földi test, a földi élet megjelenési formája, a földi személy, és feltámaszttatik, életre kel a szellemi test, a szellemi személy. Van érzéki, fizikai, földi test, a földi élet megjelenési formája, a földi személy, és van szellemi test is a személy új, mennyei életformája” (1 Kor. 15,44).

 Az Úr Jézus kijelentése: „Mert a feltámadáskor… olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben” (Mát. 22,30).

1 Kor. 15,36 Balgatag, ostoba, esztelen, buta, értetlen! Amit te elvetsz, nem elevenedik meg, nem kel életre, nem éled fel, és nem hajt csírát, hacsak előbb meg nem hal, el nem pusztul.

1 Kor. 15,37 És abban, amit elvetsz, az még nem növény, mert az csak azután fejlődik. Nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem a puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

1 Kor. 15,38 Az Isten pedig tetszése szerint olyan testet ád annak, amint akarta, amilyet elhatározott, és pedig mindenféle magnak a neki megfelelő testet*

*Teste ád (szóma): az igében szereplő mindkét test szó: szóma): a személyiség új, mennyei életformája = pneumatikus vagyis: szellemi test. 

1 Kor. 15,39 Nem minden hústest egyforma. Hanem más az emberek teste, más az állatoknak hústeste, más a halaké, más a madaraké.

1 Kor. 15,40 És vannak mennyei testek, és vannak földi testek; de más a mennyeiek dicsősége* fénye, ragyogása, más a földieké.

*Dicsősége (epúraniosz doxa): fény, ragyogás; fényessége; ékessége; az, ami meglátszik.

1 Kor. 15,41 Más a napnak dicsősége, ragyogása, fényessége, és más a holdnak dicsősége, fényessége, és más a csillagok dicsősége, tündöklése, fényessége. Mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól.

1 Kor. 15,42 Éppen ilyen a halottak feltámadása is. Elvettetik mulandóság állapotában, feltámasztatik, életre kel halhatatlanságban*

*Jób így elmélkedik: „Ha meghal az ember, vajon feltámad-e? Életre tud-e kelni? Akkor az egész küzdelmes életemen át is reménykedve tudnék várni, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom(Jób. 14,14).

Dániel prófétán keresztül hangzik a válasz: „És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, felébrednek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra(Dán. 12,2).

 „azoknak, akik állhatatosan, kitartással jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre és halhatatlanságra, örök életet, természetfeletti életet, az életnek egy más létezési formáját adja(Róm. 2,7).

Azoknak: „Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1.13).

1 Kor. 15,43 Elvettetik gyalázatosságban, szégyenben, megvetésben, polgárjogoktól való megfosztottságban, feltámasztatik, életre kel dicsőségben, tekintélyben, fényességben. Elvettetik erőtlenségben, gyöngeségben, feltámasztatik, életre kel erőben, hatalomban, erőben*

*Mert: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül; Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, személyünket, énünket, lényünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, személyéhez, énjéhez, lényéhez, amaz Ő hatalmas munkája, ereje, energiája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).

1 Kor. 15,44 Elvettetik érzéki* földi, fizikai test személy, feltámasztatik, életre kel szellemi test, a személy új, mennyei életformája. Van érzéki, földi, fizikai test, és van szellemi test is.

*Érzéki test (az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják (pszükhikosz szóma): lény, személy.

1 Kor. 15,45 Így is van megírva: Teremtetett az első ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő, és éltető Szellemmé.

1 Kor. 15,46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, földi, fizikai, azután a szellemi.

1 Kor. 15,47 Az első ember földből való, porból formált, földi és a porból alkották; a második ember, az Úr, mennyből való, mennyei*

*Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élőlénnyé(1 Móz. 2,7).

Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te és vissza fogsz térni a porba” (1 Móz. 3,19).

És az embernek: „Ha kimegy, elszáll a szelleme, visszatér földébe, és aznapon elvesznek, semmivé válnak az ő tervei, okoskodása, számvetése(Zsolt. 146,4).

De: „Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött feljebb való mindenkinél(Ján. 3,31).

Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanem csak az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

1 Kor. 15,48 Amilyen ama földi, földből, porból való, olyanok a földiek, porból valók is; és amilyen ama mennyei, mennyből való, olyanok a mennyeiek is*

*Hiszen: „… tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, összeomlik, épületünk, hajlékunk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, és vágyakozunk felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat” (2 Kor. 5,1-2).

1 Kor. 15,49 És amiképpen hordtuk, viseltük a földinek. a porból alkotottnak ábrázatát* képét, képmását, úgy hordani, viselni, hordozni fogjuk a mennyeinek ábrázatát, képét, képmását is**

*Mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, vagyis elvesztették Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára, a maga képmására, és nevezé annak nevét

**Mert Isten: „…akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva tudott, felismert, és kiválasztott, eleve el is rendelte, és a többiektől előre különválasztotta. Hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, vagyis: Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált. Hogy ő legyen az elsőszülött, a legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok atyafi, vagyis testvér között” (Róm. 8,29).

„Azért tehát nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk el is pusztul, meg is semmisül, a belső emberünk mindazáltal napról-napra megújul” (2 Kor. 4,16).

1 Kor. 15,50 Azt pedig állítom atyámfiai, testvéreim, hogy hústest és vér nem örökölheti Isten országát, sem múlandóság nem örökli a halhatatlanságot*

*Csak azok: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13).

Mert: „Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6).

Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23).

1 Kor. 15,51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el* nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk, mássá leszünk**

*Alszunk el (koimaó); - 1) elaltat; 2) passzív alak: alszik; nyugszik; participium: halott. Szó szerint: fekszik; inkább az alvás állapotára vonatkozik.

**„Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, igéjével, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe, az Úr fogadására a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel ezekkel az igékkel(1 Thess. 4,15-18).

„Mindenki pedig a maga rendje szerint, amikor sorra kerül. Első zsengeként támadt fel a Krisztus; ezt követően majd mindnyájan, akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor, az Ő megjelenésekor (1 Kor. 15,23).

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza, elővezeti] azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt(1 Thess. 4,14)

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14).

1 Kor. 15,52 Nagy hirtelen, osztatlan időben, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és amikor az megszólal, - mert meg fog szólalni - a halottak feltámadnak, életre kelnek halhatatlanul, és mi elváltozunk, mássá leszünk*

*És: „Néktek pedig, akik szorongattattok, akiket gyötörtek, nyugodalommal művelünk együtt, amikor megjelenik, kijelentetik, lelepleződik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival, követeivel. Tűznek lángjában, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).

És a tűzről így beszél a Szent Szellem: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr…” (Jer. 23,29).

Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, az Ő harci kocsijai gyorsak, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, és kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: „„Mert az Istennek beszéde, igéje működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának indulatait, és szándékait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását(Zsid. 4,12).

 Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek… a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, Igéje(Eféz. 6,17)

Isten kijelentése Önmagáról: „Most lássátok meg, hogy én VAGYOK, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek, és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson” (5 Móz. 32,39).

Aki Krisztusba bemerítkezett, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,3).

Tehát az Úr öl és elevenít: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele” (Róm. 6,8).

„Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, gyarló testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, azzal az erővel, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21).  

„Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vigasztaljátok azért tehát egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is” (1 Thess. 5,9-11).

1 Kor. 15,53 Mert szükség, hogy ez a romlandó* test romolhatatlanságot** rothadatlan természetet öltözzön magára, és e halandó test, ez az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes, halhatatlanságot öltözzön magára***

*Romlandó test (phthartosz): romlandó, mulandó; pusztulásra ítélt, veszendő. Itt: sajátosan az emberi természet mulandóságáról beszél az ige. (a test szó a görögben nem szerepel).

**Romolhatatlanságot (aphtharszia): romlatlanság, romolhatatlanság; el nem múlás, múlhatatlanság; véget nem érő létezés; (átvitt értelemben) valódiság; halhatatlanság, romlatlanság, őszinteség. (az Úsz-ben egyike azoknak a szavaknak, amelyek megfelelnek „öröklét, örökkévalóság” általunk többnyire időbeli értelemben használt fogalmának).

***Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg, ki kiragad ki engem e halálnak testéből, e holttestből? „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, lealacsonyított, megalázott testünket, egész lényünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).

 „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).

„Aki záloga, foglalója a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14).

1 Kor. 15,54 Mikor pedig ez a romlandó* múlandó, pusztulásra ítélt test romolhatatlanságba** öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett*** a halál, a felbomlás, az élet megszűnése a győzelemben örökre. [Más fordítás: Amikor pedig  ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; Elnyelte a halált a diadal végleg]****

*Romlandó (phthartosz): romlandó, múlandó, múlékony, pusztulásra ítélt.

**Romolhatatlanság (aphtharszia): el nem múlás, múlhatatlanság.

***Elnyeletett a halál diadalra (katapi /n/ ó): belefullad; elmerül, megsemmisül. A győzelem semmivé tette a halált. „Hogy diadalt arasson a halál fölött az élet”

****Mert Isten: „…leveszi e hegyen a fátyolt, azt a leplet, mely beborít minden népeket, és nemzeteket, és a takarót, mely befödött, betakart vala minden népségeket. Elveszti a halált, megsemmisíti örökre, és letörli az Úr Isten, az én Uram, az ÚR a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott, és ezt ígérte. És szólnak, és ezt mondják azon a napon: Ímé itt van a mi Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart. Benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).

A prófécia beteljesedéséről ad hírt az Evangélium: „Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten (Mát. 1,23).

János apostol ezt így hallja a mennyei látomásában: „És hallék nagy szózatot, egy hatalmas hang szól a trónus felől, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők, az eredeti, a kezdeti, az ősi, a régiek elmúltak” (Jel. 21,3-4).

És Isten valóban az emberekkel volt van és lesz: „És az Ige testté lett és lakozék, sátrat vert mi közöttünk - és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, - aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal”  (Ján. 1,14).

Pál apostol pedig boldogan vallja, hogy megtörtént: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek, a korábbi, kezdeti, eredeti elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17).

 Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom, kifizetem a váltságdíjat, kiváltom, kiszabadítom őket a Seol hatalmából, a holtak hazájából! Megmentem, megváltom őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed, a te tövised, mérged oh halál?! Hol van a te romlásod, a te fullánkod, oh Seol, holtak hazája?! Megbánás nincs bennem, elrejtetett én előlem(Hós. 13,14).

És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert drága, nagy áron vásároltattok meg; Nagy volt a váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti egész valótokban, és szellemetekben, amelyek az Istenéi (1 Kor. 6,20).

És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem romlandó, múlandó ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló, értéktelen, üres életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19).

1 Kor. 15,55 Halál! Hol a te fullánkod? Hol a te győzelmed, diadalod? Pokol* koporsó! Hol a te diadalmad, a te fullánkod, tövised?

*Pokol hol a te diadalmad: (thanatosz): „felbomlás”; a természeti (biológiai, fizikai) élet ellentéte, megszűnése.

1 Kor. 15,56 A halál fullánkja, tövise pedig a bűn* a céltévesztés; a bűn, a céltévesztés hatóereje, hatalma pedig a törvény**

*Bűn (hamartia): a céltévesztés;

**A törvény azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot szül, munkál, eredményez, ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, törvényszegés sincsen, mert nem lehet áthágni sem a törvényt (Róm. 4,15). 

„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, életet adni, valóban a törvényből volna az igazság, a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindent, és mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké, és nevelőnkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt, nem vagyunk a nevelőnek alávetve(Gal. 3,21-25).

„Mert a bűn, a cél elvétésének zsoldja, a bér, amellyel a bűn fizet halál. Az Isten kegyelmi ajándéka a Szent Szellem pedig örök élet, a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

1 Kor. 15,57 De hála az Istennek, aki a győzelmet, a diadalmat adja nékünk, mert ő győzelemre segít minket a mi Urunk, Jézus Krisztus által*

*Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam” (Jn. 16,33)

Pál apostol megvallása: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, felettébb diadalmaskodunk, és döntő, teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

 És mindazok győztesek, akik vízből és Szellemből újonnan születtek: „Mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).

És ezt a hitüket meg is vallják: „És ők legyőzték azt - a sátánt - a Bárány vérével, és az ő bizonyságtételüknek beszédével, igéjével; és azok, akik az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,11).

1 Kor. 15,58 Azért szeretett atyámfiai, testvéreim, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók, buzgólkodván az Úrnak munkájában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok a ti fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban*

*És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan, szilárdan és erősen, és el nem távoztok, el nem tántorodtok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

Mert: „Az istentelen, Isten nélkül élő hitetlen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos, mert igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. Aki őszinte az igazságban, és ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut -, aki pedig a gonoszt követi, és hajhássza, az vesztére, a halálra műveli azt” (Péld. 11,18-19).

 Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége, és biztonsága sem a kimenőnek, sem az az eltávozónak, sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak, és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség, egyik nép a másik nemzetséget, népet megtámadja, és egyik város a másik várost elpusztítja, szétzúzza; mert e világ istene gyötri őket minden sanyarúsággal, és nyomorúsággal. Ti azért bátorságosak, és erősek legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, és ne lankadjatok el, mert a ti munkátoknak jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).

Az Úr Jézus ígérete: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12)

Ezért: „Nem fáradnak hiába, nem veszedelemre nemzenek, és nem szülnek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,23-24)






Ige: Áldás


Ki az Úr Jézus?



Nem félek,

Ha jön a hír, hogy éhínség következik, mert:


Te, Uram, az éhínségben is megmentesz engem a haláltól. (Jób5,20) és ezért a pusztulást és a drágaságot nevetem.
 (Jób 5,22)



Nehéz helyzetben vagy? Az Úr azt tanácsolja:

„Semmi felől ne aggódj, és semmi gondot ne hordozz. Semmi felől ne tépelődj, és ne nyugtalankodj, hanem imádságodban és könyörgésedben minden alkalommal hálaadással tárd fel kívánságodat, és kérésedet az Isten előtt” (Fil. 4,6). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…”

(Zsolt. 55,23).



Eszter Nehémiás


László Boda




 

2016. február 1.

Találkozni jöttem Veled

1Korintusi levél 14. fejezet: A gyülekezeti rend.(göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

 1 Kor. 14,1 Törekedjetek az Isten szerinti szeretetre. Kövessétek, és gyakoroljátok. Kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, leginkább pedig hogy prófétáljatok, vagyis mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és Írást tudjatok magyarázni*


*És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés, kijelentve azt is, hogy miért fontos a prófétálás: „A prófétálást meg ne vessétek” (1 Thess. 5,20).

Mert: „…ha mindnyájan prófétálnak, és Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, azaz a  Szent Szellembe még be nem merített, annak elmondják a hibáit. És annak mindenki a lelkére beszél, és ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, rejtett gondolatai, és dolgai felszínre kerülnek, láthatókká lesznek. És így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, és megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25)

1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken, vagyis az elragadtatás nyelvén szól, nem embereknek beszél, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által mond titkokat, azaz hittitkokat*

*És a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai, testvéreim, törekedjetek prófétálásra, és arra igyekezzetek, hogy Írást tudjatok magyarázni, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást (1 Kor. 14,39).

1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál, vagy Írást magyaráz azért, hogy Isten kijelentését meghirdesse, az embereknek beszél épülésre, bátorításra; buzdításra és vigasztalásra*

*Hát: „Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, azaz arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja (1 Kor. 14,12).

 És: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak”  (1Kor. 14,32).

1 Kor. 14,4 Aki nyelveken, azaz az elragadtatás nyelvén szól, önmagát építi, csak a maga szellemi épülését szolgálja; de aki prófétál, vagy Írást magyaráz, és Isten kijelentését hirdeti meg, a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát építi.

1 Kor. 14,5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még jobban, hogy prófétálnátok, vagy Írást tudnátok magyarázni. Mert nagyobb a próféta* vagy az Írás magyarázó, aki Isten kijelentését meghirdeti, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha szavait értelmezi is, hogy a kihívott gyülekezet, az eklézsia épüljön, és megerősödjön**

303 Prófétálni csak kenet alatt, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása által lehet: „Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, igéit, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a Szellemből, amely vala ő benneMózesben -, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtuk a Szellem, menten prófétálának, de máskor nem. Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád (jelentése: Isten szeretett, akit Isten szeret; Isten barát, vagy rokon; Isten barátja), a másiknak neve Médád (jelentése: szeretet, kedvenc), és ezeken is megnyugodott vala a Szellem; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban. Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor felele Józsié (Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment), a Nún (folyamatosság; utód, sarj) fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úrnak egész népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő Szellemét őbeléjük” (4 Móz. 11,24-29).

Aki hisz az Úr Jézus Nevének hatalmában, azon keresztül akkor is csodák történnek, ha nem követi az Urat: „Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz; de megtiltottuk neki, mivelhogy téged nem követ mi velünk. Azonban ezt monda néki Jézus: Ne tiltsátok meg: mert aki nincs ellenünk, mellettünk, és veletek van” (Luk. 9,49-50).

A prófétálás csak a Krisztus Szelleme által lehetett, és lehet: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik a nektek szánt kegyelem felől prófétáltak. Nyomozódván, és kutatva, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak őbennük levő Szelleme…”  „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istentől küldött emberek(1 Pét. 1,10-11; 2 Pét. 1,21).


**Hát: „Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy magyarázatot is tudjon adni(1 Kor. 14,13).

1 Kor. 14,6 Ha már most, atyámfiai testvérek, hozzátok megyek, és nyelveken, az elragadtatás nyelvén beszélnék, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben egy adott helyzettel kapcsolatban, kinyilatkoztatásban, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?

1 Kor. 14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, citera, akár hárfa, lant nem adnak megkülönböztethető hangokat, mi módon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak? Honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán, mert dallam és ritmus nélkül, csupán monoton hangokat adva, a hangszerek hangja gyümölcstelen. 

1 Kor. 14,8 Mert ha a trombita, harsona, kürt bizonytalan hangot ad, kicsoda készül a harcra? Ki indul csatába?

1 Kor. 14,9 Így van ez veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, ha nem hallattok érthető szavakat, mi módon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle nyelv van ezen a világon, és azok közül egy sem érthetetlen, vagy hang nélküli.

1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom, nem ismerem a szónak értelmét, a szóló számára idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű maradok, és az, aki szól is idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű az én számomra.

1 Kor. 14,12 Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért, a kihívott gyülekezet, az eklézsia építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza*

*Mert: „Mindenkinek haszonra adatik a Szellemnek kijelentése, megnyilvánulása vagyis: hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).

1 Kor. 14,14 Mert ha nyelveken - elragadtatásban - imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen, terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen. Mert a tudatom nem kapcsolódik bele, az értelmemet nem használom. / a görög szöveg szerint: az értelmi funkcióm gyümölcstelen, tulajdonképpen: inaktív marad /.

1 Kor. 14,15 Hogy van hát, mi következik ebből]? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is. Dicséretet énekelek a szellemmel, de dicséretet énekelek az értelemmel is. Hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is*

*Ezért ne csak nyelveken imádkozzatok, hanem: „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19).

És hogy ezt meg tudjátok tenni: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És az Istennek, a Krisztusnak békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,16.15).

1 Kor. 14,16 Mert ha csak szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen és hogyan mondhat a te hálaadásodra Áment, mikor nem tudja, mit mondasz?*

*Avatatlan (idiótész): a (gyülekezetben) nem otthonos; (a gyülekezet dolgaiban) nem teljesen tájékozott, járatlan; olyan hívőket jelöl, akik a gyülekezet teljes értékű (Szent Szellembe bemerítkezett) tagjai, és a kívülállók között állnak.

1 Kor. 14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

1 Kor. 14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, és többet szólok az elragadtatás nyelvén,

1 Kor. 14,19 De a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában inkább akarok öt érthető szót - Igét - mondani értelemmel, az értelemtől vezetve, hogy másokat] is tanítsak, mintsem tízezer szót - Igét – nyelveken, az elragadtatás nyelvén.

1 Kor. 14,20 Atyámfiai testvérek, ne legyetek gyermekek értelemben* a gondolkozásban, eszetek jártatásában; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek gyermekek, naivak, ártatlanok. A megértésben pedig érettek legyetek, és gondolkodásotokban legyetek felnőttek, nagykorúak, férfiak; s az értelemre nézve tökéletesek, bevégzettek, végcélba jutottak legyetek**

*Értelemben (phrén): az egész lélek – értelem, érzelem, akarat – törekvését jelöli.


**Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, vagyis kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tovahány a hab, akik ingadoznak, és hajt, és megszédít a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága, csalása, becsapása által, a tévelygés és félrevezetés ravaszságához való csalárdság által. (Más fordítás: Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják). Hanem az igazságot azaz a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, aki Ura a Krisztusban. [Más fordítás: Ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba” (Eféz. 4,14-15).

 „Mert a ti engedelmességetek híre minden helyen ismeretes. Örömöm is telik bennetek, de mégis szeretném, hogy bölcsek, járatosak legyetek a jóban, ártatlanok, járatlanok a rosszban, gonoszban, akik képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben (Róm. 16,19).

Tehát: „Különféle idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid. 13,9).

 Vigyázzatok: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz, és dühös farkasok, kik nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30).

 És azt prófétálja az apostol, amit Izráel történetében – mint előképben – kijelentett az Úr:  „És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében. És azoknak a véneknek az idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után. akik látták az Úrnak minden dolgait, minden nagy tettét, melyeket Izráelért végbevitt. És azután meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában. És az az egész nemzedék is atyái mellé került, és támadott más nemzedék ő utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket Izráelért végbevitt. És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, és a Baáloknak szolgáltak, azokat tisztelték. És elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földéből, és más istenek után jártak, a környező népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, azokat imádták, és így haragra ingerelték az Urat. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak, és azokat tisztelték(Bír. 2,7-8.10-13).

Hogy ez ne következhessen be, ezért arra buzdít a Szent Szellem, hogy: Mint most született, mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan, csalárdságtól mentes, megtéveszthetetlen szellemi tej, az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi, Igei eledel után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, amíg majd megmenekültök(1 Pét. 2,2).

1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, és még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem, azt mondja az Úr*

*Aki így szól: „Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat türtőztettem: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!” (Ésa. 42,14-16).

És: „… dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez” (Ésa. 28,11).

1 Kor. 14,22 A nyelveken szólás tehát jelül* vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás, az Írás magyarázás, Isten kijelentése meghirdetésének jele pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek

*Jelül (szémaion): jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olya tett, amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van. (természetfölötti jel).

1 Kor. 14,23 Azért ha az egész kihívott gyülekezet, az eklézsia egybegyűl, összejön egy helyen, és mindnyájan nyelveken, az elragadtatás nyelvén szólnak, bemenvén az idegenek, az avatatlanok, vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök, hogy elment az eszetek?*

*Őrjöngtök (mainomai): - tombol, mint egy dühöngő őrült. KJV: magán kívül van (őrült, bolond); nincs eszméletén, Őrültként viselkedik, érzelmileg összezavarodott emberként cselekszik. Nem ura magának.

1 Kor. 14,24 De ha mindnyájan prófétálnak, Írást magyaráznak, az Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, egy Szent Szellembe még be nem merített, a mindenektől meggyőzetik, elmondják a hibáit. Annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja.

1 Kor. 14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, rejtett gondolatai, dolgai felszínre kerülnek, és láthatókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.

1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai? Mi következik ebből, mit kell hát tenni? Mi hát a helyes, testvéreim? Mikor egybegyűltök, kinek-kinek van zsoltára, dicsőítő éneke, tanítása, az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga, nyelve, kijelentése, kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre épülésre szolgáljanak*

*Mert: „Mindenkinek… azért adatik a Szellemnek kijelentése, megnyilvánulása, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).

 „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde, igéje adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde, az ismeret igéje ugyanazon Szellem által… másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (1 Kor. 12,8.10-11).

Csakhogy: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak(Kol. 3,16).

És: „… intsétek a rendetleneket, a tétlenkedőket, bátorítsátok, és biztassátok a félelmes szívűeket, a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt” (1 Thess. 5,14).

„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, és szellemi dallamokkal énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. [Más fordítás: A Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket](Eféz. 5,19).

1 Kor. 14,27 Ha valaki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól, kettő vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után sorjában; és egy valaki magyarázza meg:

1 Kor. 14,28 Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgasson, és maradjon csendben a kihívott gyülekezetben; hanem önmagának szóljon és az Istennek.

1 Kor. 14,29 A próféták, az Írás magyarázók, az Isten kijelentését meghirdetők közül is ketten vagy hárman szóljanak; és a többiek pedig bírálják felül.

1 Kor. 14,30 De ha egy másik ott jelenlevő kap kijelentést, kinyilatkoztatást, az az előbbi hallgasson el.

1 Kor. 14,31 Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, és magyarázhatjátok az Írást, meghirdethetitek Isten kijelentését, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen, felbuzduljon, bátorítást kapjon.

1 Kor. 14,32 És a prófétaszellemek alárendelik, alávetik magukat, és engedelmeskednek a prófétáknak;

1 Kor. 14,33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, a zűrzavarnak, a felfordulásnak, rendetlenségnek, zavargásnak, nyugtalanságnak, nem az összevisszaság, ellentmondásosság, forrongás, hanem a békességnek Istene. Miként a szentek minden kihívott gyülekezetében, eklézsiájában.

1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok* hallgassanak, maradjanak csendben, ne szóljanak közbe, ne fecsegjenek a kihívott gyülekezetekben, eklézsiákban, mert nincsen megengedve nékik, hogy közbeszóljanak, fecsegjenek, csevegjenek, belebeszéljenek, kérdezősködjenek; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja**

*Asszony (güné): A frissen újjászületett, még csecsemő, kisded, kiskorú keresztény, vagyis még testi, akit természetes esze, akarata vezet.

**És: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben” (1 Tim. 2,11-12).

 Mert: „Szeretném azonban hogy tudjátok, hogy megértsétek, hogy minden férfiúnak - érettkorú embernek - feje, eredete, forrása, és vezetője a a Krisztus. Az asszonynak, a még testi kereszténynek feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).

1Kor. 14,35 Hogyha pedig tanulni, tudni, megérteni, és megismerni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket, azaz a felnőtt férfit. Mert illetlen, szégyenletes, csúf dolog asszonynak, a szellemi tekintetben gyermeknek, vagyis testi kereszténynek közbeszólni, a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában.

1 Kor. 14,36 Avagy titőletek származott-e, tőletek eredt, indult ki, és terjedt el az Isten beszéde, Igéje, avagy csak hozzátok jutott el?

1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi ajándék részese, vagy Szellemtől megragadott ember, vegye eszébe, és értse meg, hogy amiket néktek írok, az Úr akarata, az Úr rendeletei azok*

*Ti: A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk” (2 Kor. 10,7).

Mert: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

1 Kor. 14,38 Aki pedig tudatlan, maradjon továbbra is tudatlanságban. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el.

1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai testvérek törekedjetek prófétálásra, tegyetek erőfeszítést arra, hogy prófétáljatok, hogy Isten kijelentése meghirdetésének birtokába jussatok, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást*

*„Kövessétek, és gyakoroljátok a szeretetet. Törekedjetek az Isten szerinti szeretetre, kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, különösen azt, hogy prófétáljatok, hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és hogy Írást tudjatok magyarázni. Aki… prófétál, vagy Írást magyaráz embereknek beszél épülésre, bátorításra, buzdításra, és vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok, hogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, és arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja (1 Kor. 14,1.3.12).

Hát: „a prófétálást ne vessétek meg” (1 Thess. 5,20). Mert: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor. 14,32)

1 Kor. 14,40 De minden illő módon, és rendben menjen végbe.


(Zsolt 139,14)

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy. Csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt”



Az Evangélium hirdetése.

Ha hirdeted az örömhírt, de akinek hirdeted, az nem hallja meg az Úr hívó szavát, és nem látja meg Őt, te ne mondj le róla, hanem újra -és újra hirdesd neki az Evangéliumot, mert azt mondja az Úr:


 „Süketet ne becsülj kevésre, és ne vesd meg, és vak elé gáncsot ne vess, nehogy te légy az ő botlásának oka, hanem újra szólj, és beszélj neki. Tiszteld a te Istenedet! Én vagyok az Úr” 
(3 Móz 19:14)


KI VAGYOK KRISZTUSBAN?

Az ígéret fia vagyok, mert Isten nem a testnek fiait, hanem az ígéret fiait tekinti magul. Én pedig, Izsák szerint, ígéretnek gyermeke vagyok. 

(Róm. 9.8; Gal. 4,28)



Istennek minden ígérete a tiéd, ha Krisztusban vagy:

 „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus... És:  „Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk” 
(2 Kor. 1,19-20).