2015. november 23.

Dicsérem Nevét

Hálaadás.


  Hálaadással járulok Eléd Uram, Jézus, hogy megköszönjem, hogy megmondtad: Nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen (4Móz.23,23) és megparancsoltad, hogy emlékezzek meg erről, mert a Te szolgád vagyok, te alkottál engem, nem feledsz el. (Ésa.44,21



Keres az Úr TÉGED!

Ahogy az Édenkertben lévő, céltévesztett embert kerete Isten, ugyanúgy
                             KERES MOST TÉGED,
                               azt kiáltva: Gyermekem!
                                       HOL VAGY?
                                                                          (1 Móz. 3,8-9)


Ha meghallod a szót, fordulj meg, és meglátod az Urat,
                                  JÉZUST!

                                                                             (Jel. 1,12-13)



(1 Ján. 2,15-17 )
 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”





Senki sem szolgálhat 2 úrnak.

Nem szolgálhattok Istennek és evilág rendszerének.
Aki azért e világgal köt barátságot, az Isten ellenségévé lesz”

(Mát. 6,21; Jak 4,4)



Idezetek.ma



BIBLIA



2015. november 20.

Ige: Isten templomáról

 „Nem tudjátok, nem vagytok tisztában van vele, hogy ti Isten temploma, a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?* (1Kor. 3,16)

*Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a ti személyetek, legbelső énetek a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben, a ti egész valótokban” (1 Kor. 6,19-20)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

 Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Mert: „ti nem vagytok hústestben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)

Így teljesült be a prófécia: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28).





Lelkünk az Urat várja.

(Mát. 5,11-12)

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak, gúnyolnak, megszégyenítnek, és háborgatnak, üldöznek.

Örüljetek, és örvendezzetek ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges a mennyekben” 



Azt mondja az Úr:

„Én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok; békességnek, és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek” (Jer. 29,10)

És az Úr beteljesítette szavát, és véget nem érő élettel ajándékozott meg


                                           KRISZTUSBAN!



Zsolt. 27,10)

„Taníts meg engem a Te utadra, oh Uram, Jézus!
Vezérelj engem a helyes ösvényen, az én üldözőim miatt, mert ellenségeim vannak”



Isten válasza: A KERESZT




IMA

Magasztallak Úr Jézus!
Amiért vállaltad azt a minden képzeletet felülmúló szenvedést, amelytől a Te nyelved az ínyedhez tapadt, (Zsolt.22,14). hogy az enyém ép és egészséges legyen. Hogy az én nyelvem alatt mindig magasztalás legyen (Zsolt.66,17)
és hirdesse minden napon a Te igazságodat és dicsőségedet. (Zsolt.35,28)
hogy az én szám megteljen  a Te dicséreteddel és minden napon a Te dicsőségeddel. (Zsolt.71,8) és szájam beszéli a Te igazságodat,
és minden napon a Te szabadításodat. (Zsolt.71,15.24)
hogy a szám megtelhessen nevetéssel és nyelvem vigadozással,

és örvendezve mondhassam, hogy: Hatalmasan cselekedett velem az Úr. (Zsolt.126,2.3)




Úr Jézus Krisztus!

„Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké” (Dán 3.54)




Soósné Hajnalka

Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jó voltod szerint! (Zsoltárok 119,149)



Áldott estét és nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!





Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely





Hit Gyülekezete Vár az Úr asztala

2015. november 18.

1 Timóteus levél 6. fejezet: Buzdítás a hit harcára (göröggel és kapcsolódó igékkel / nyers fordítás)

1 Tim. 6,1 Akik iga alatt vannak [(dzügosz): járomba vannak fogva] mint [iga alatt görnyedő] [(dúlosz): rab)]szolgák, az ő uraikat [(idiosz deszpotész): saját gazdájukat] minden tisztességre [(timé): megbecsülésre] méltóknak tekintsék, hogy Isten [az Úr] neve és a tudomány [(didaszkalia): a tanítás, tudás, ismeret] ne káromoltassék [(mé blaszphémeó): nehogy becsmérelve, rágalmazva legyen]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).

És ismét: „Ti rabszolgák, engedelmesek legyetek a ti hústest szerint való, azaz földi uraitoknak tiszteletteljes félelemmel szíveteknek egyenességében, vagyis félő tisztelettel és egyszerű szívvel, mint a Krisztusnak; Nem a szemnek szolgálván, vagyis ne látszatra szolgáljatok, és ne csak színből, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus rabszolgái, cselekedvén az Istennek akaratát teljes odaszánással, lelkesen. [Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok! Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással], Jó akarattal, és örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve rabszolgálatotokat, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt fogja kapni az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,5-8).

A Kolossébeli hívőket ugyanerre figyelmezteti a Szent Szellem: „Ti rabszolgák, szót fogadjatok, és engedelmeskedjetek minden tekintetben a ti hústest szerint való, azaz földi uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, - és még akkor is, mikor nem látnak benneteket,- ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akarnak tetszeni, mint akik embereknek tetszését hajszolják. Hanem szíveteknek egyenességében, tiszta szívvel, az Úr iránti tiszteletből. És valamit tesztek, szívből, teljes odaszánással, lelkesen végezzétek úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek. Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak rabszolgáltok, vagyis tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, és igazságtalanságával kárt tesz, jutalmát veszi igazságtalanságának, mert azt kapja vissza, amit tett; és nincsen személyválogatás, vagy részrehajlás(Kol. 3,22-25).

 És ha: „Szolgai állapotban, rabszolgaként kaptad a meghívást, ne törődj vele, és ne bánkódj, ne aggasszon, sőt ha szabad lehetsz is, inkább maradj meg abban, és azt használd ki. Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak felszabadítottja, szabadon bocsátottja, megszabadítottja. hasonlóképen, aki szabadságban, azaz szabad emberként hívatott el, Krisztusnak rabszolgája(1 Kor. 7,21-22).

És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek, és a szolgák tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak, és vessék magukat parancsolóik alá, vagyis gazdáiknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, nem csak az engedékeny, szelíd, jóindulatúaknak, de a szívteleneknek, a szigorúaknak is” (1Pét 2,18).

Titusznak ezt parancsolja az apostol:  „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, legyenek készségesek, mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek, és ne feleseljenek. Ne tolvajkodjanak, és ne lopjanak, hanem teljes jó hűséget, igazi, teljes megbízhatóságot tanúsítsanak; hogy a mi megtartó, üdvözítő Istenünknek tudományát ékesítsék, és díszére váljanak mindenben(Tit. 2,9-10).


1 Tim. 6,3 Ha valaki másképpen, és [(heterodidaszkaleó): más tant] tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit [(hügiainó logosz) romlatlan igéit] és a kegyesség szerint való, a [(euszebeia kata): hitnek megfelelő] tudományt [(didaszkalia): tanítást]*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek [bátorítottalak, és buzdítottalak] téged, hogy maradj Efézusban [azért], hogy megmondjad [és megparancsold] némelyeknek [és figyelmeztess egyeseket], ne tanítsanak más tudományt [ne hirdessenek tévtanokat, és ne tanítsanak hamis tanítást], Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]” (1 Tim. 1,3-4).

Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

És: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben) (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).

 Hiszen: „A Szellem pedig nyilván [(rétósz): határozottan, világosan, egyértelműen] mondja, hogy az utolsó időben [(hüszterosz kairosz): az elkövetkező legutolsó korszakban] némelyek elszakadnak [(aphisztémi): elpártolnak, eltávolodnak, elkülönülnek, elhatárolják magukat, és külön útra térnek] a hittől, hitető [(planosz): megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő] szellemekre és [(daimonion): démoni]  gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén, vagyis [ördögi, sátáni tanításokat hallgatva]” (1 Tim. 4,1).

És ez azért történik meg, mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni, [kik romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat vezetnek be] és az Urat, aki megváltotta [megvásárolta] őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet [pusztulást] hoznak (2 Pét. 2,1).

Pál apostol így figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az utolsó napok jellemzőit: „Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó napokban [(hémera): a legvégső időszakban] nehéz [(khaleposz): nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be [(kairosz enisztémi): időszakok következnek, és jönnek]. Mert lesznek ez emberek olyanok: „Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a kegyességnek [(euszebeia): az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai): ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz): a lényegét, erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall].  És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj el tehát ezektől, és tartsd távol magadtól]” (2 Tim. 3,1-5).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2 Pét. 3,3).

És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat). Főképpen pedig azok, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten felségét) megvetik. Vakmerők, (elbizakodottak) maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek: Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak (és felülmúlják őket), nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával (és hozzájuk hasonlóan) fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-3.10-12).

Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).

És bár: „Vallják, [vagyis tudják, és tisztában vannak vele, elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják [a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [és alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát]. »Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16).

Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért, ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).

Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a szellemek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „Tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).

Hát: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Ézsaiás így prófétál a vallásos emberekről: „És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (csupán) betanított emberi parancsolat lőn: Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad” (Ésa. 29,13-14).

Pál apostol idézi a próféciát, a jelenkorra alkalmazva: „Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm” (1Kor. 1,19).

Az írástudóknak és a farizeusoknak, vagyis a csak vallásos embereknek mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).

Az Úr Jézus már előre figyelmezteti az Övéit, kijelentve, hogy mit fognak hirdetni ezek a hamis próféták, és tanítók: „Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok [hamis felkentek] és hamis próféták támadnak [fognak fellépni, és állnak majd elő], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [és visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [és megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat [a kiválogatottakat; még az Isten választottait] is. [Emlékezzetek] Ímé eleve [és előre] megmondottam [ezeket] néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában [a sivatagban] van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek” (Mát. 24,23-26).

Hát: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen [meg ne tévesszen, el ne tévelyítsen, nehogy valaki félrevezessen] titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben [(onoma): név; a hatalom, tekintély, jellemvonást is magába foglalja], akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek [megtévesztenek; tévedésbe ejtenek; félrevezetnek]” (Márk. 13,5-6).

Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a hamis próféták mit hirdetnek: „Ő (az Úr Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek (meg ne tévesszenek) benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és (azt): Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (De ti ne kövessétek őket)” (Luk. 21,8).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] [ilyenek miatt sújt] az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok] (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33).

 Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik].  »Más fordításban: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével). [Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18). 

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18). Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. (Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy a hamis próféták az Úr napjáról, annak eljöveteléről is fognak prófétálni:  „Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna” (2 Thess. 2,1-2).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).

 Júdás apostol is erre figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): az idők végén, a létkor befejeződésekor] lesznek csúfolódók [(empaiktész): gúnyolódók], akik az ő [(heauton): saját] istentelen [(aszebeia): Isten nélküli, hitetlen] kívánságai [(epithümia): vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik Isten nélküli vágyaik szerinti (poreuomai): életmódot folytatnak]. Ezek azok, akik különszakadnak [szakadásokat támasztanak, testi emberek, akik válaszfalakat emelnek, elkülönítik magukat], érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem”(Júd. 1,18-19).

1 Tim. 6,4 Az felfuvalkodott [(tüphoó tüphoomai): öntelt, dölyfös, elvakult, értelmetlen, önhitt], aki semmit sem ért, [és (médeisz episztamai): semmit sem ismer, és nem tud semmit]. Hanem vitatkozásokban és szóharcokban [(dzétészisz noszeó): vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében] szenved, [(logomakhia): kedveli a vitatkozásokat és a szőrszálhasogatást, fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal] amelyekből származik irigység, [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet] viszálykodás [(erisz): veszekedés, vita, vetélkedés, harc], káromlások, [(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás] rosszakaratú [(ponérosz): káros, gonosz, rosszindulatú] gyanúsítások.

1 Tim. 6,5 Megbomlott elméjű [(diaphtheiró): értelmükben megromlott, zavart eszű] és az igazságtól megfosztott [(alétheia): valóságot elvető, a valóság iránt vak, az igazságot elferdítő] embereknek hiábavaló [(paradiatribé): haszontalan időtöltése / elfoglaltsága / tanulmányozása], és torzsalkodásai, [szüntelen súrlódásai]. Akik az istenfélelmet [(euszebeia): az Isten tiszteletét] nyerekedésnek [(poriszmosz): pénzszerzésnek, kereseti lehetőségnek jövedelmi forrásnak] tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő). Ezeket: emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul híva], és az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak [(logomakheó): ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a hallgatóknak romlására [(katasztrophé): felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, vagyis hitehagyás]” (2 Tim. 2,14).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben) (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).

 Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak” (1 Tim. 1,6)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség (vagyis a hit) látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Az apostol is szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

1 Tim. 6,6 Ámde valóban nagy, sőt a [(megasz poriszmosz): legnagyobb tőke] nyereség [nyereségforrás] az Istenfélelem [(euszebeia): Isten gyermeki tisztelete], megelégedéssel*

*És így folytatódik a kijelentés: Mert [(gar): ugyanis] … a kegyesség [az istenfélelem, (euszebeia): az Isten iránti gyermeki tisztelet] mindenre hasznos, meglévén benne [(ekhó): tartalmazza, magába foglalja] a jelenvaló és a jövő életnek ígéretét” (1 Tim. 4,8).

Az Úr Jézus így bátorítja az övéit: „Ne aggodalmaskodjatok, és ne nyugtalankodjatok, nehogy aggódva tépelődjetek a ti éltetek felől a megélhetésetek miatt, hogy mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek a ti személyetek felől, mibe öltözködjetek, miből ruházkodjatok…” (Mát. 6,25).

Hiszen Isten az: „Aki megadja táplálékát a baromnak, vagyis az állatoknak, a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9)

Ezért: „Semmi felől, és semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal, és mindenkor hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat, kéréseiteket az Isten előtt” (Fil. 4,6)

És: „Minden gondotokat, minden nyugtalanságotokat, és aggodalmatokat Őreá vessétek, és minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert néki gondja van, és Ő gondot visel reátok, törődik veletek, és gondoskodik rólatok(1Pét 5,7)

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti, mert ő munkálkodik(Zsolt. 37,4-5).

És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Mert akit az ÚR szeret, az Ő szerelmesének álmában is ád eleget. (Zsolt. 127,2)

Ezért boldogan vallhatjuk Dáviddal együtt: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, és meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy a magzatja, vagyis a gyermeke pedig kenyérkéregetővé, azaz koldussá vált(Zsolt. 37,25)

Az apostol pedig így folytatja: „hirdetjük, és prédikáljuk amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, mert föl nem fogta; meg se gondolta, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „Aki az ő tulajdon, az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mimódon ne ajándékozna vele együtt, miért ne adna ingyen, kegyelemből az Ő Fiával együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32).

Hát: „Tiszteljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt tisztelik, nincs fogyatkozásuk, (és nem szűkölködnek az istentisztelők). Az oroszlánok szűkölködnek, (sínylődnek) és éheznek; de akik az Urat keresik, (akik az ÚRhoz folyamodnak) semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,10-11).

És: „… elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsid. 13,5).

1 Tim. 6,7 Mert semmit sem hoztunk [(eiszpheró): be] a világba, világos [(délosz): nyilvánvaló], hogy ki sem vihetünk [(dünamai ekpheró úde): nem lehetséges, mert nem vagyunk képesek, nincs hatalmunk magunkkal vinni] semmit*

*Jób megvallása: „Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób. 1,21).

Dávid így bátorít: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse” (Zsolt. 49,17-18).

A prédikátor megerősíti a kijelentést: „Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne” (Préd. 5,15).

1 Tim. 6,8 De ha van élelmünk és ruházatunk, és [(szkepaszma): fedél a fejünk felett] elégedjünk meg vele*

*Az Úr már így figyelmezteti az övéit: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, (döntéseit), rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából” (5Móz. 8,11-14).

Agur – ismerve az igét –így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel (adj annyi eledelt, amennyi szükséges). Hogy (jóllakva), és megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!” (Péld. 30,8-9).

1 Tim. 6,9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe [az ördög kelepcéjébe] meg tőrbe [(pagisz): csapdába, és kelepcébe] és sok esztelen [(anoétosz): értelmetlen] és káros [(blaberosz): ártalmas] kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe [(olethrosz): pusztulásba] és romlásba merítik [(büthidzó): sodorják, döntik]*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át a falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és a magad belátásából hagyd abba(Péld. 23,4)

Mert: „Siet a marhakeresésre, vagyis a vagyonszerzésre a gonosz szemű ember és vagyont akar szerezni a kapzsi ember; De nem veszi észre, hogy szükség jő reá, hogy ínségbe jut(Péld. 28,22)

Hát: „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti bekövetkező nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és megrozsdásodott, és azok rozsdája bizonyság, és tanúskodik ellenetek, és megemészti a ti hústesteteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek még az utolsó napokban is!” (Jak. 5,1-3).

„Aki bízik az ő gazdagságában, elbukik…” (Péld. 11,28).

 „Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, aki követi a telhetetlenséget…”(Péld. 15,27).

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek” (Mát. 6,33).

1 Tim. 6,10 Mert minden rossznak [(kakosz): gonosz bajnak, szerencsétlenségnek, viszontagságnak] gyökere a pénz szerelme [(philargüria): a pénzvágy, a kapzsiság]: mely után sóvárogván [(oregomai oregó): igyekezve törekszenek, mikor ez után futnak] némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal [(odüné): szomorúsággal, bánattal]*

*Ezért adta el Júdás egy rabszolga áráért az Urat, és a főpapokhoz menve: „Monda: Mit [szándékoztok], és akartok nékem adni, és én kezetekbe adom Őt? Azok pedig rendelének [felajánlottak; megállapítottak, és letettek] néki harminc ezüstpénzt [harminc sékelt, ami egy rabszolga ára]. És ettől fogva [a megfelelő, a kedvező] alkalmat keresi vala, hogy [kezükre adja; hogy átadhassa; és kiszolgáltassa] hogy elárulja (és eladja) Őt (a mesterét)” (Mát. 26,14-16).

Ezért azt tanácsolja az apostol: „Öldököljétek meg, adjátok halálra azért a ti földi, testi tagjaitokat [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. ..a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a telhetetlenséget, meg a gazdagság után való vágyakozást, ami bálványimádás, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája” (Kol. 3,5).

Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).  

Ezt tudva imádkozik így Dávid: „Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre, ne a haszonlesésre (Zsolt. 119,36).

1 Tim. 6,11 De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld [(pheugó): ezektől menekülj]; hanem [(diókó dikaioszüné): törekedj a megigazulásra], és kövessed az igazságot, az istenfélelmet [(euszebeia): Isten gyermeki tiszteletét], a hitet, az [(agapé): Isten szerinti] szeretetet, a békességes tűrést, a [(hüpomoné): kitartást, állhatatosságot] a szelídséget [(praotész): jóindulatot, higgadtságot]*

*És újra- és újra figyelmeztet az apostol: „Az ifjúkori [(neóterikosz): fiatalkori] kívánságokat [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz): meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet, a békességet [(eiréné): azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): benső, a szellemi élet központja]” (2 Tim. 2,22).

 Erre figyelmeztet Péter apostol is: „Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon utána, törekedjen rá, kutassa] a békességet, vagyis [(eiréné) azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse [(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt” (1 Pét. 3,11).

És Dávid is így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat [hagyd el, távozz a gonosztól; hagyj fel a rosszal; hagyd el a rosszat és válaszd a jót] és cselekedjél jót; keresd a békességet és [törekedj békességre] kövesd azt. [és járj a nyomában]” (Zsolt. 34,15).

1 Tim. 6,12 Harcold meg a hitnek szép [(kalosz): nemes] harcát, nyerd el [(epilambanomai): ragadd meg e harc jutalmát] az örök életet, amelyre hívattattál, és szép [(kalosz): bátor] vallástétellel vallást tettél [(homologia): megvallottál] sok bizonyság [(martüsz): sok tanú] előtt*

*És így bátorítja Pál apostol is Timóteust, vagyis minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).

Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei [a mi harci fegyvereink nem földiek] nem a húsból valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk)](2 Kor. 10,3-5).

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13).

Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12)

Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, aki kísértés idején kitart. Mert miután a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját. Amit az Úr, vagyis Isten ígért az őt szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak. 1,12)

Tehát ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10)

Mert én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11)

Az apostol is így bátorítja a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját, vagyis koszorúját” (1 Pét. 5,4)

És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája, dicsőséges és díszes koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5)

És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és küzd is valaki, nem koronáztatik meg, vagyis nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez, és küzd ” (2 Tim. 2,4-5).

Júdás is a hit harcára bátorít, és buzdít: „Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, [(szpúdé): és azon fáradozom], hogy írjak néktek a közös üdvösség [(szótéria): vagyis a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, jólét, egészség, megtartatás] felől, kénytelen voltam, [és szükségesnek láttam] hogy báto­rítsalak, buzdítsalak titeket, hogy tusakodjatok [(epagónidzomai): küzdjetek, és elszántan harcoljatok] a hitért, amely egyszer [s mindenkorra] a szenteknek adatott” (Júd. 1,3).

1 Tim. 6,13 Meghagyom néked Isten [(enópion): színe] előtt, aki megelevenít mindeneket, aki [(dzóopoieó): életet ad, életre hív, aki élteti a mindenséget], Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett [(martüreó): tanúskodott] Poncius [jelentése: tengeri, tengerből való; áthidalt; hidat vert] Pilátus [jelentése: hajítódárdával ellátott; a felfegyverzett] alatt ama szép [(kalosz): bátor] vallástétellel [(homologia): hitvallással]*

*És így folytatódik a kijelentés: És [(kai): mégpedig] a Jézus Krisztustól, aki a hű [(pisztosz): megbízható, szavahihető] tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett [(agapaó): aki magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte és eggyé vált velünk], és megmosott [(lúó): feloldott, megszabadított, megváltott] bennünket a mi bűneinkből [(hamartia): céltévesztésünkből] az ő vére [(haima en): értünk adott élete] által (Jel. 1,5).

És Ő az, aki így tett bizonyságot: „Jézus pedig ott álla a [római] helytartó [Pilátus] előtt; és kérdezé Őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod” (Mát. 27,11).

Felele pedig Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papi fejedelmek [a főpapok] adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom [és az én királyságom] nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom [az én királyságom], az én szolgáim vitézkednének, [és harcolnának] hogy át ne adassam [hogy ne szolgáltassanak ki] a zsidóknak. Ámde az én országom [az én királyságom] nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról [vagyis valóságról]. Mindaz, aki az igazságból [a valóságból] való, hallgat az én szómra [az én hangomra]” (Ján. 18,35-37).

1 Tim. 6,14 Hogy tartsd, és [(téreó): őrizd] meg a parancsolatot, és [teljesítsd megbízatásodat] mocsoktalanul, [(aszpilosz): szeplőtlenül] feddhetetlenül [(anepiléptosz anepilémptosz): támadhatatlanul] a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig [(epiphaneia): megmutatkozásáig].

1 Tim. 6,15 Amit a maga idejében, a [(kairosz): kijelölt, elrendelt időben] megmutat ama boldog és egyedül hatalmas Isten, [(monosz): a Hatalom egyetlen Birtokosa], a királyoknak Királya és az uraknak Ura.

1 Tim. 6,16 Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen [(aproszitosz): megközelíthetetlen] világosságban [(phósz): fényben] lakozik [(oikeó): él]. Akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség [(timé): dicsőség] és örökké való hatalom [(kratosz): erő, uralom, győzelem]. Ámen*

*Pál apostol mindig, és minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen (Róm. 11,36).

„Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy] Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké! [Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen (1 Tim. 1,17).

„Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [és legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké. [vagyis az örökkévalóságon át]! Ámen (Róm. 16,27).

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).

„Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6).

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget (és méltóságot) öltöztél magadra!
Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot” (Zsolt. 104,1-2).

És ezért nem láthatja Őt testi ember: „Nem mintha az Atyát valaki látta, csak az, aki Istenből van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46).

János apostolon keresztül erősíti meg a Szent Szellem a kijelentést: „Az Istent soha senki nem látta… ” (1 Ján. 4,12).

Mózesnek jelenti ki az Úr, hogy miért nem láthatja Őt ember, és egyben kijelentést nyer az is, hogy miért kellett emberként eljönnie: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét… (Más fordítás: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR /vagyis Jahve / nevét). Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon (2 Móz. 33,18-20).

Éppen ezért a Hóreben megjelenő Istent sem láthatta a nép sem: „Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala” (5 Móz. 4,11-12).

 És hogy ki Ő, arról maga az Úr Jézus tesz bizonyságot, amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, s így jelenti ki magát nekik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig (másért) nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11).

Ugyanis: „Én és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).

És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti, hogy ki Ő: „Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).

Mert Isten maga volt az Ige, amely testté lett: „Kezdetben [már] vala az Ige, és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben [(arkhé): vagyis eredetileg] az Isten” (Ján. 1,1-2).


És beteljesült a prófécia: „Ezért majd megismeri népem az én nevemet ama napon, hogy én vagyok az, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa. 52,6).

És folytatódik a kijelentés az igéről, aki testté lett, vagyis hústestbe öltözött: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]. [Az Ige] az igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt” (Ján. 1,4.9-10).

De a Krisztusban újjászületettek megvallhatják, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük, és felismerjük az Igazat, és hogy mi az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örökélet (1 Ján. 5,20)

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, azaz (szómájában): énjében(Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15)

Őbenne: Aki képe, vagyis képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Aki az egész teremtés legelőször előhozottja. „Aki, azaz Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása. Aki hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget. Aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3).

Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

1 Tim. 6,17 Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, [(hüpszélophroneó): gőgösek / fennhéjázók, nagyképűek] se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra [(apolauszisz): megélhetésünkre]*

*És Isten igéje újra –és úja figyelmeztet: Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek, ne kérkedjetek; a vagyonban, ha nő, ha gyarapszik is, ne bizakodjatok; Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. (Más fordítás: Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő)” (Zsolt. 62,11-12).  

Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik); de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak” (Péld. 11,28). „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Luk. 12,15).

1 Tim. 6,18 Hogy jót tegyenek [legyenek jótékonyak], legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, [(eumetadotosz): vagyonukat másokkal] közlők [(koinónikosz): közösséget vállalók]*

*Minden gyülekezetben ezt tanítja az apostol:A szentek szükségeire adakozók legyetek…” [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]” (Róm. 12,13).

Mégpedig úgy, ahogy: „előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne kedvetlenül, kelletlenül, vagy kénytelenségből, és ne is kényszer alatt tegye; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas és képes arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, és mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok; hogy mindenben, minden tekintetben, és mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek(2 Kor. 9,7-8).

1 Tim. 6,19 Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék [(epilambanomai): megragadják] az örök életet [az igazi életet.]*

*Ne földi kincsekre vágyjatok: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

És az Úr Jézus így folytatja: „…szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34).

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát…” (Mát. 6,33).

Hogy tiétek lehessen a: „Romolhatatlan, szeplőtelen és be nem szennyezett, és hervadhatatlan, vagyis el nem múló örökségre, amely a mennyekben van fenntartva, és erősen őrizve számunkra” (1Pét 1,4).

1 Tim. 6,20 Óh Timótheus, őrizd meg ami rád van bízva, [a rád bízott kincset]. Elfordulván a szentségtelen [(bebélosz): tisztátalan, közönséges] üres beszédektől [(kenophónia): a világias, üres, újdonsághajhászó fecsegéstől] és a hamis nevű ismeretnek [(pszeudónümosz gnószisz): és a hamisan tudománynak nevezett álismeret] ellenvetéseitől*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek (Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély úgy) terjed(2 Tim. 2,14.16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

De: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben) (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).

1 Tim. 6,21 Amellyel némelyek elismerve, és elfogadva, a hit mellől eltévelyedtek.* Kegyelem veled! Ámen.

*Ezek: Akik az igazság mellől [(alétheia): a valóság kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], és feldúlják [(anatrepó): megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek a hitét [(pisztisz): bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát]” (2 Tim. 2,18)