1 Péter levél 2. fejezet: Növekedni az Ige tiszta tején; (szerkesztett)

1 Pét. 2,1 Levetvén [és kitakarítva magatokból] azért minden gonoszságot [(kakia): rosszaságot, romlottságot, becstelenséget, hitványságot, aljasságot, haszontalanságot, rosszindulatot], minden álnokságot, [minden (dolosz): ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot] képmutatást, [(hüpokriszisz): tettetést, színlelést megtévesztést] irígykedést, [(phthonosz): féltékenységet, rosszindulatot, rosszakaratot, becsmérlést, gyűlöletet, féltékenységet] és minden rágalmazást [(katalalia): mindenféle megszólást, gonosz rosszindulatú beszédet, és ne mondjatok senkiről rosszat].

1 Pét. 2,2 Mint most született, vagyis [(artigennétosz): mint újszülött] csecsemők, a tiszta, [csalárdságtól mentes, szellemi] hamisítatlan [(adolosz logikosz): okos, ésszerű, és megtéveszthetetlen] tej [(gala): az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi / Igei eledel] után vágyakozzatok, hogy azon [és általa] növekedjetek [az üdvösségre, amíg majd megmenekültök].

1 Pét. 2,3 Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr.

1 Pét. 2,4 Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, [(apodokimadzó): rossznak, alkalmatlannak nyilvánított, és elutasított], de Istennél választott, becses kőhöz [(eklektosz entimosz): kiválasztott, értékes, és drága, megbecsült, tiszteletre méltó]. »Más fordítás: Hozzá menjetek az élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan eldobtak, mint értéktelent, de Isten kiválasztotta és megbecsülte.

1 Pét. 2,5 Ti magatok is mint élő [eleven] kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent [(hagiosz): Isten számára elkülönített, elhatárolt mindentől ami tisztátalan, közönséges] papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, [és olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel] amelyek kedvesek [(euproszdektosz): jól / kedvesen, és szívesen fogadottak] Istennek a Jézus Krisztus által”.

1 Pét. 2,6 Azért van meg az Írásban, és [ezért mondja az Írás]: Ímé szegletkövet [(akrogóniaiosz): sarokkövet] teszek Sionban, amely kiválasztott, becses [(entimosz): értékes, drága, megbecsült, tiszteletre méltó]; és aki hisz, és [bízik] abban, meg nem szégyenül [azt szégyen nem éri].

1 Pét. 2,7 Tisztesség, [megbecsülés, tisztelet] azért néktek, akik hisztek, és [bíztok benne]. Az engedetleneknek [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek] pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek [(apodokimadzó): a próbán elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak, megtagadtak, és elutasítottak], az lett a szegletnek fejévé [az vált sarokkövé, (kephalé): az vált kiindulóponttá]. És [egyben] megütközésnek [(proszkomma): botlásnak, megütközésnek, megbotránkozásnak, elbukásnak] kövévé s botránkozásnak [(szkandalon): a felháborodás okává, a botrány] sziklájává;

1 Pét. 2,8 Akik engedetlenek lévén [[(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek, és meggyőzhetetlenek], megütköznek [(proszkoptó): nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak] az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek. [Más fordítás: Az engedetlenek, és hitetlenek megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük].

1 Pét. 2,9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett -] megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára [az Ő fényébe] hívott el titeket.

1 Pét. 2,10 Akik hajdan [(pote): egykor] nem nép [nem az ő népe] voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik [(eleeó): könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], nem kegyelmezettek voltatok, most pedig [könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok] kegyelmezettek vagytok.

1 Pét. 2,11 Szeretteim, [(agapétosz): drágáim] kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, [(paroikosz parepidémosz): mint zarándokokat, vándorokat és hontalanokat]. Tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól [(apekhomai apekhó epithümia): tartózkodjatok a testi vágyaktól, szenvedélyektől, ne engedjetek a régi emberi természet gonosz kívánságainak], amelyek a lélek [életetek] ellen vitézkednek [(sztrateuomai): küzdenek, harcolnak, hadjáratot indítanak,  és hadat viselnek az életetek ellen].

1 Pét. 2,12 Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz):

tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz): ártalmas, kárt okozó személyeket], mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

1 Pét. 2,13 Engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodjatok, és vessétek magatokat alá] azért minden emberi [minden társadalmi, emberek között megszokott] rendelésnek [(ktiszisz): intézménynek, emberi rendnek, emberi felettes hatóságnak, vagyis a törvényhozóknak, törvényadóknak] az Úrért [az Úr által]. Akár királynak, mint felebbvalónak [mint a legfőbb hatalomnak, vagyis: uralkodóknak, kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle vezetőknek].

1 Pét. 2,14 Akár helytartóknak, [(hégemón): kormányzati pozícióban levőknek, a tényleges hatalom birtokosainak, vezetőknek, elöljáróknak] mint akiket ő küld a gonosztévők [(kakopoiosz): az ártalmas, kárt okozók] megbüntetésére [(ekdikészisz): megfenyítésére, hogy számon kérjen, igazságot szolgáltasson], a jól [(agathopoiosz): becsületes, és jót] cselekvőknek pedig dicséretére [(epainosz): elismerésére].

1 Pét. 2,15 Mert úgy van [és az] az Isten akarata, hogy jót [(agathopoieó): másnak a hasznára levők, akik hasznosat] cselekedvén, elnémítsátok [(phimoó): elhallgattassátok] a balgatag [(aphrón): értetlen, esztelen, oktalan, ostoba] emberek tudatlanságát.

1 Pét. 2,16 Mint szabadok [akik kényszertől mentesek], és nem mint akiknél a szabadság [a kényszer hiánya] a gonoszság [(kakia): rosszaság, romlottság, becstelenség, hitványság] palástja, [(epikalümma): és nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául /ürügyként/ használják], hanem mint Istennek (rab)szolgái.

1 Pét. 2,17 Mindenkit tiszteljetek, [becsüljetek meg]. Az atyafiúságot [testvériséget, testvéri közösséget odaadóan] szeressétek. Az Istent féljétek [és tiszteljétek]. A királyt [vagyis a legfőbb hatalmat] tiszteljétek [és becsüljétek].

1 Pét. 2,18 A cselédek [(oiketész): a szolgák] tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): és köteles tisztelettel rendeljék alá magukat] az uraknak [(deszpotész): uraiknak, tulajdonosaiknak, parancsolóknak]. Nem csak [és nem egyedül] a jóknak [(agathosz): becsületeseknek, és jóindulatúaknak] és kíméleteseknek [(epieikész): elnézőeknek, méltányosaknak], de a szívteleneknek [a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak] is.

1 Pét. 2,19 Mert az kedves, sőt [(kharisz): az kegyelem], és [értékes] dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért [és az Istentől felébresztett lelkiismeretéért, Istenhez tartozása tudatában] tűr [és türelmesen elviseli, eltűri, elszenvedi] a keserűségeket [(lüpé): sérelmeket; fájdalmat, bántalmakat, a viszontagságokat], méltatlanul [(adikósz): igazságtalanul] szenvedvén.

1 Pét. 2,20 Mert micsoda dicsőség az, [de milyen dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok állhatatosak]? De ha jót cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz): ezt kegyelemképpen adja az Isten].

1 Pét. 2,21 Mert [hiszen] arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek [nyomdokaiban járjatok].

1 Pét. 2,22 Aki bűnt nem cselekedett [bűnt nem követett el], sem a szájában álnokság [csalárdság, hamis szó] nem találtatott.

1 Pét. 2,23 Aki szidalmaztatván [(loidoreó): becsmérelve, ócsárolva, gyalázva], viszont nem szidalmazott, [(antiloidoreó): a szidalmat nem viszonozta, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást] szenvedvén nem fenyegetőzött [(paszkhó): elviselte, eltűrte]. Ellenben hagyta az igazságosan ítélőre: [(paradidómi dikaiósz): hanem mindent az igazságos bíróra hagyott, átadta ügyét az igazságosan ítélőnek].

1 Pét. 2,24 Aki a mi bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat, vétkeinket] maga vitte fel testében [(szóma): teljes lényében] a fára, hogy a bűnöknek meghalván, [a vétkekre ne legyünk kaphatók], és az igazságnak éljünk [(dikaioszüné dzaó): és megigazultan folytassuk életünket]. Akinek [(mólópsz): sajgó, véres] sebeivel szógyultatok meg [(iaomai): gyógyítottak meg titeket, a betegségekből megszabadultatok, teljessé, éppé tettek véres zúzódásai].

1 Pét. 2,25 Mert olyanok valátok, mint [(planaó): elkóborolt], és tévelygő juhok, [akiket megtévesztettek], de most megtértetek [visszafordultatok] lelketek, vagyis [(pszükhé): életetek] pásztorához és felvigyázójához [és gondviselőjéhez, oltalmazójához].

Lábam szövétneke Uram a Te Igé

Ki Jézus Krisztus?

„Jézus Krisztus Isten tökéletes kijelentése” /Jubileum/

Spurgeon: Bűnbánat

Ne kösd be a fejét annak, aki nem törte be, és ne altasd el senkinek se a lelkiismeretét, ha bűntudatra ébredt.

Aldous Huxley: Az utazásról

"Az utazás azt jelenti, hogy megbizonyosodj minden olyannak az ellenkezőjéről, amit más országokról tudtál."

Max Lucado: Mit mond neked a Menny?

6,6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett Vele … (Róma)

6,11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. (Róma)

Amikor az orvos megvizsgált, hogy mitől van a remegés a kezemben, ezt mondta: „Minden rendben van. Ön nagyon jó egészségnek örvend.” Mit gondolsz, mi volt erre az első reakcióm? Zokogásban törtem ki, és megkérdeztem, mennyi időm van hátra.

Az orvos tanácstalanul csóválta a fejét. Most azt gondolod magadban: „Micsoda?! Hát nem hallottad, mit mondott neked az orvos?” Én pedig most azon tűnődöm, vajon te hallottad, mit mondott neked a Menny?

Természetesen csak kitaláltam a doktornak adott válaszomat. Valójában örömmámorban úsztam! Ha pedig észreveszem, hogy remeg a hüvelykujjam, az orvos szavaiban bízva, egyszerűen csak az öregedő testem számlájára írom a dolgot.

Neked is ugyanezt kellene tenned. Úgy, ahogy a hüvelykujjam időnként remeg, te is időnként hibákat követsz el, elbuksz. Amikor ez történik, emlékezz rá, hogy a bűn megérinthet ugyan, de nem sajátíthat ki téged. Krisztus van benned! Bízz a bevégzett munkájában, amit érted tett, és a benned végzett munkájában. A szíved az Ő otthona, és Ő a Mestered!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/243-mit-mond-neked-a-menny.html

Az élet hajnalán.../ Jöjj ma Atyádhoz...

(+3. 54-56)

(+3. 54-56)

http://www.4shared.com/folder/9Q0khLzr/_online.html?refurl=sharedfolderurl

My 4shared

Shared with 4shared

4SHARED.COM

Reinhard Bonnke: Az evangelizációs szolgálatról

Ha az evangélizáció egy prófétikus szolgálat, akkor a prófétákra jellemző tulajdonságok kell, hogy fémjelezzék. Az ószövetségi próféták nem reszkettek, amikor szólniuk kellett. Teljesen bizonyosak voltak a céljaikban, de nem voltak arrogánsak. Rendelkeztek azzal a higgadt bizonyossággal, hogy Istentől szólnak, és nem éreztek bizonyítási kényszert, se nem védték magukat. Szenvedélyesek voltak, de nem tolakodók (néhány kivételtől eltekintve).

 Hagyták, hogy az igazság beszéljen helyettük, és nem hajoltak meg az erőszak előtt sem. Nem viseltek bokszkesztyűt. Úgy fejezték ki magukat, hogy „így szól az Úr”, és nem úgy, hogy „Én mondom nektek!”. Nem érezték feladatuknak, hogy védelmezzék az üzenetet, vagy hogy vitaestet rendezzenek róla. Az Úr felelősségének tartották, hogy saját szavai igazságát megbizonyítsa.

Ma, hozzájuk hasonlóan, mi is egyszerű üzenetátadók vagyunk. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

https://www.facebook.com/167788570054522/photos/a.170196299813749.1073741830.167788570054522/213259165507462/?type=1&theater

Guti Tünde: RETTENETES SZÉLZÚGÁS...

   Szinte megdermedtem a félelemtől a látvány miatt, ami elém tárult. Nem csak néztem a történéseket, hanem részese és elszenvedője voltam azoknak...

   Az utcán álltam, velem szemben nagy, szürke betonépület magasodott. Pont olyan, mint a régi lakótelepeken, de nem sorház, hanem egyetlen, 6-8 emeletes "torony". Tele volt ablakkal, de mind üresen sötétlett, nem volt bennük üveg. Elhagyatott, lepusztult háttérről árulkodtak, némán, komoran tátongva.

   Egyszer csak feltámadt a szél, és nagy erővel átfújt az épületen. Sűrű por szállt ki az ablakokon, később rengeteg törmelék és kavics is kavargott a levegőben. Teljes volt a káosz.

Szeméttel együtt repültek az egyre nagyobb kövek, és megrémültem, mi lesz, ha eltalálnak. Ezért körülnéztem, hova tudnék elbújni, és beugrottam a mögöttem álló, egészen kicsi, szűk építménybe, ami belülről olyan volt, mint egy telefonfülke. Átmenetileg megnyugodtam: ajtaján, ablakán üveg, itt nem érhet el a törmelékvihar.

   Idővel azonban ráeszméltem, hogy azok az óriási, kb. 15-20 cm átmérőjű kődarabok könnyűszerrel szétzúzzák az üveget, és komolyan megsérülhetek. A veszélyt felismerve kiléptem gyorsan, hogy igazi menedéket keressek. Akkor vettem csak észre, hogy távolabb is állt egy másik, az előzőhöz hasonló emeletes ház, amiből és amin keresztül ugyanolyan por és kőáradat zúdult ki, rendkívül erős széllel. A zűrzavar tombolt, mintha egy atombomba lökéshullámai süvítettek volna át az üres épületeken.

   Ítéletet érzékeltem.
   Ekkor ijedtem meg igazán! Mi lesz, ha nekem csapódik valamelyik kőtömb, és betöri a fejem? Mi ez az egész, és hogy menekülhetek meg?! Mit keresek én itt egyedül?! Merre induljak?

   Gyorsan a kis, üvegablakos bódé mögé léptem, ami olyannak tűnt, mintha egy utcasarkon találtam volna magam a város kietlen szélén. Nem hallottam már a zajt és a robajokat, sőt egy kedves, idős hölgy állt ott előttem mosolyogva, magához ölelve egy kisgyermeket.
Biztonságban voltam. Ebben a csendes, félreeső zugban nem érhet már el a kőzápor.

                                               *           *          *

   Amikor felébredtem, eleinte azt hittem, hogy csak egy rossz álom volt. De ahogy gondolkodtam rajta, egyre inkább éreztem, hogy szellemi jelentőséggel bír. Megpróbálom tömören összefoglalni, amit megértettem.

    Az elhagyatott betonépületek a korábban stabil, nagy és híres gyülekezeteket szimbolizálták, amik üveg nélküli, sötét ablakaikkal "kiégetten", üresen hallgattak. A hatalmas szél Istentől érkezett, hogy kifújjon belőlük szemetet, hulladékot, követ, mindent, ami emberi erőlködés, büszke ábránd vagy más egyéb bűn. Hatalmasan átfújt rajta, mint egy kártyaváron.
Ítélet volt, de megtisztító jelleggel.

   Nagy az elvándorlás az egyházakból, folyamatos az átjárás a gyülekezetek között. Az elgyötört, csalódott emberek éhezik a hamisítatlan igazságot, az érett korúak valóságos táplálékra vágynak, és hiteles, krisztusi szolgálókat keresnek.

  A leginkább telefonfülkére emlékeztető "őrbódé", ami védelmet kínált üvegezett ajtajával és oldalával, nem tudott megfelelő oltalmat biztosítani abban az ítéletes káoszban. A kisebb létszámú, családiasabb közösség képe volt ez számomra.

   A város széli "utcasarok" távol a zűrzavartól, a békesség helye volt, ahol három generáció képviselte a nyugalmat talált, megmenekült hívőket.
  
   Végül a következő igevers jött elém:
"Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívül, az Ő gyalázatát hordozván!"
Zsidók 13:13.

  Egyetlen keresztyén, egyetlen gyülekezet sem kerülheti el a megméretést. Ezért vigyázzunk és imádkozzunk szívünkben megalázkodva, hogy helyet adjunk a Szent Szellem figyelmeztetéseinek és az Ige tiszta tükrének! Sem pásztor, sem próféta, sem templom sem gyülekezet nem képes elrejtettséget biztosítani Isten haragja elől, ezt egyedül Jézus Krisztusban találhatjuk meg, aki a táboron kívül szenvedett.

   S még valamit, zárógondolatként.
Nem a szélvihar törte ki az ablakokat! Érkezését már kongó üresség előzte meg!
Veszélyes dolog bámészkodni, ha látjuk a bajt! Alázatosan el kell rejtőznünk a Felséges rejtekében, a Mindenható árnyékában, Jézus Krisztus oltalma alatt!

   Az ítélet elkezdődött Isten házán.

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!"
Ésaiás 55:6.


2013. augusztus 23.                              Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/rettenetes-szelzugas....html

Szeretet-Közösség

Lydia magazin

Több dal 4

Ige: A hit általi megigazulásról.

 „Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között* (Róm. 3,22)

*És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és mely vádolt minket. És azt eltette eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14).

Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből származik, hanem amely ember cselekszi, betölti, és megteszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt ki bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átkától, vagyis a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, és végzésének megtartása. Csak az fontos, és ér valamit” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, vagyis mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Hadd mondjam el szeretlek én Uram

Az Úr önkijelentése.

"Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 44,6.8)

Spurgeon: A Bűn

A bűn hiába fürdik kölnivízben, utána is bűzlik.

"EZ A TE ÉLETED?"

Kol 3,1-4.

1 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

                         "EZ A TE ÉLETED?"

Mert nekem az élet Krisztus (Fil 1,21)

Egy barátomat látogattam meg, akiről tudtam, hogy keresztyén. Nem régóta ismertem, de mindketten olvastuk a Csendes Perceket. Korábban beszélt nekem arról, mekkora áldásban részesül az egész világról érkező meditációk olvasása során.

Az egyik példány ott feküdt az asztalán, mikor hirtelen rátette a kezét, és egyenesen megkérdezte: "Ez a te életed?" Kérdése arra késztetett, hogy mérlegre tegyem, vajon valóban Isten jelenti a mindent számomra.

Később azon kaptam magam, hogy elkötelezettségem mélységén töprengek.
Valóban Isten az életem? Vagy csak egy része az életemnek? Mennyi időt töltök Istennel? Beszorítom őt néhány reggeli és elalvás előtti percbe?

Kérem Isten segítségét, ha a jövőt tervezem? Néhány válasz kényelmetlen érzéseket keltett bennem, s barátom kérdése alázatra indított. Azt akarom, hogy életem el legyen "rejtve a Krisztussal együtt az  Istenben" (Kol 3,3), ne csupán egy része legyen az övé, mikor éppen nekem megfelelő.

Ha legközelebb megkérdeznek, hogy "Ez az életed?", szeretném, ha teljes szívemből így felelhetnék: "Nekem az élet Krisztus."

Imádság: Drága Úr Jézus, segíts minket, hogy teljesen átadhassuk neked az életünket, anélkül, hogy egy részét is visszatartanánk. Hadd élhessünk Benned és érted. Ámen.

Mennyire Istené az életem?

Susan Hibbins (Lincolnshire, Anglia)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA

"És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).

Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?

Legyen ez a magatartásod: "Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre! Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.

Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk.

Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.

Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz. "Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16).

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Ferencz István Dícséretek: A szeretet himnusza

Ravasz László: Ki lehet boldog?

Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. 

Kegyelemből

"Isten megadja hozzá az erőt, hisz ő az, aki megmentett, és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. De nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk." 2Timóteus 1. rész 9. vers Új fordítás

A „kegyelem-mel” kapcsolatban ma reggel egy nagyon szép vers jutott eszembe. Megosztom Veled – biztos, hogy benned is mély gondolatokat ébreszt! Legyen egy kegyelem-teljes szép napod!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz. Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. 

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem. 

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/kegyelembol.html

Egy üzenet százféleké/p/pen †

Az igazi összetartás és szeretet abból fakad, ha mindketten egy irányba nézünk

krisztus.eu

Kiről is szól...?

Remenyseg ferfikorus - Fenn a napon tul

Ige: A föld sója.

 „Ti vagytok a földnek sója, ha pedig a só megízetlenül* mivel sózzák meg, mivel lehetne ízét, és erejét visszaadni? Nem jó azután semmire, mert semmi ereje nincs többé, nem tud győzni, hanem másra nem való, hanem hogy kidobják és eltapossák, széttiporják az emberek** (Mát. 5,13)

*Só: (halasz): „ha a só elveszti ízét”: az eredetiben szó szerint: ha a só megbolondul / ostobává válik / erőtlenné válik. A héber nyelvben ugyanis a bolond (návál) szó egyúttal erőtlent is jelent. (návél: elgyengül, elveszti erejét) és ezen a helyen a görög is átveszi ezt a hebraizmust – aminek minden bizonnyal üzenete van. Azt is tudnunk kell, hogy a sót tartósításra is használják, nemcsak ízesítésre, és így még inkább az erejéről, s nem az ízéről van szó – így a példázat értelme is újabb dimenzióval gazdagodik, ha a tartósítás szempontjából is értelmezzük.

**A kijelentést megismétli Lukács is, újabb részlettel kiegészítve: „Jó a só: de ha a só megízetlenül, és elveszti az ízét, és ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét, mivel sózzák meg, és hogyan tudják az ízét, vagy erejét visszaadni? Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: tehát kivetik, kidobják azt. A kinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 14,34-35)

Még teljesebbé teszi a kijelentést Márk: „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat, és áldozati ajándék sóval sózatik meg. Jó a só: de ha a só ízét veszti, vagyis ízetlenné, ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét, mivel adtok ízt néki, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és legyetek, és éljetek békében egymással” (Márk. 9,49-50).

Jóbon keresztül pedig így szól a Szent Szellem: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek, vagy a nyers tojásnak? Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér, és mint a romlott étel!” (Jób. 6,6-7).

A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj. Minden áldozatodat sóval mutasd be” (3 Móz. 2,13).

És hogy kik az áldozati ajándékok, arról így beszél Pál apostol: „… emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16).

 Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók, a kívülállók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván, és a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. A ti beszédetek mindenkor kellemetes, és kedves legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek, és hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kol. 4,5-6).

Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait – kijelentve azt is, hogy mit jelent a só – hogy  a Szent Szellem ereje nélkül nem tudnak eredményesen tanúskodni mellette: „És velük összejövén, és amikor együtt volt velük, meghagyá, és megparancsolta nékik, hogy el ne menjenek, el ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. És vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8).

Hadd jöjjek Hozzád Uram

A szentek egysége:

Ha egységben egy akarattal kérjük az Urat, hogy árassza ki erejét, Ő megadja:

A szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők, mert: „… mindnyájan egy szívvel-lélekkel, és kitartóan, állhatatosan vettek részt az imádkozásban és a könyörgésben…” (Csel. 1,14). 

Göbel T: A mi Istenünk nem fösvény.

„Amint meg van írva: Bőkezűen adott a szegényeknek, jótettei soha nem merülnek feledésbe, megmaradnak. 

Bob Gass: Tartsd életben a reményt!

„...megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három…” (1Kor 13:13)// Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.//

1914-ben Sir Ernest Shackleton megkísérelte az első szárazföldi átkelést az Antarktiszon, ám mielőtt még elérhették volna a kontinenst, hajójukat, az Endurance-t [Kitartás] a jég körülzárta, és később össze is roppantotta. Shackleton és 27 tagú legénysége csaknem 2000 kilométerre a civilizációtól rekedt a jég közé, magukkal cipelték három rozoga mentőcsónakjukat, néhány sátrat és korlátozott mennyiségű ellátmányt.

 Végül elértek egy kis szigetet, és ott vártak, míg Shackleton néhány emberrel az egyik mentőcsónakon elindult, hogy átkelve a viharos óceánon, elérjen egy bálnavadász telepig, mely kb. 1300 kilométerre volt. Shackleton egy mentőhajóval visszatért, és minden emberét életben találta a 18 hónapnyi megpróbáltatás után.

 Hogyan tudta életben tartani bennük a reményt?

Először is maga volt az optimizmus példája. Shackleton, aki úgy határozta meg az optimizmust, mint „igaz erkölcsi bátorság”, mindig hitte, hogy ő és csapata túl fogják élni, és ezt a bizakodást hintette el maga körül mindenkinek.

Másodszor: éltette bennük a jelentőség-tudatot. Mindenkit bevont a lehetőségek keresésébe, mindenkinek feladatot adott, amelyek azt az érzést erősítették a legénységben, hogy maguk is részei a megoldásnak.

Harmadszor: bátorította őket. Humor segítségével igyekezett gondtalan légkört teremteni. Shackleton felismerte, hogy ilyen rendkívüli nyomás alatt, a jó kedélyre való képesség semlegesíti a félelmet, és képessé teszi az embereket arra, hogy összpontosítsanak, újra energiát gyűjtsenek és legyőzzék a rémisztő akadályokat.

Hát nem érdekes, hogy a süllyedő hajóról kimentett tárgyak egyike épp a legénység egy tagjának bendzsója volt? Shackleton azért mentette ki, hogy a csapatnak lehessen zenéje. Ő maga volt az elsődleges példája annak, hogyan tudja egy ember életben tartani a reményt. Ha ismersz valakit, aki nehéz megpróbáltatást él át, kedves és szeretetteljes szavaid, belé vetett bizalmad, és segítséged, amivel megkönnyíted a terheit, életben tudja tartani benne a reményt.

Az Úr Jézus példát ad arra, hogy hogyan kell , minden körülmények között bízni Istenben.

„Mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél” (1 Péter 2, 23)

Látjuk Őt. ez ad reményt JÉZUS él !!!

Pásztor Anita: Használd A Hited Pajzsát

Készítette: Zoltan Berki

Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok (Efézus 6:16).

Az 1 János 3:8 azt mondja, “...Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Ebből az igeversből teljesen világos, hogy Jézus miért jött; azért jött, hogy elpusztítsa az ördög munkáját! Megbénította a Sátánt, lerombolta a műveit és teljesen tehetetlenné tette őt és démonokat.

A Kolossé 2:15 elmondja nekünk, hogy Ő tette a Sátánt és az ő hordáját nyílt látványossággá a pokolban, és elhelyezte őket a lábaid alá. De látod, felelős vagy abban, hogy a Sátánt és az ő hordáját ott tartsd, ahova tartoznak. Nem futkoshatnak őrjöngve az életedben.

Értsd meg, hogy a Sátán egy legyőzött ellenség, de a Keresztény nincs megóvva az ő ravaszságától, fortélyaitól és manipulációitól. Ezért figyelmeztet minket az Efézus 6:10-11-ben, hogy öltözzük fel Isten teljes fegyverzetével, hogy képesek legyünk ellenállni az ördög mesterkedéseinek. A te felelősséged, hogy felöltsd a fegyvereidet, nem Isten teszi meg ezt neked.

Az egyik ilyen páncél pedig a hit pajzsa: “Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok”. Isten neked adta a hitnek pajzsát, hogy használd; a pajzsot, mellyel elolthatod a tüzes nyilakat, melyet az ellenség dob rád. Folyamatosan építsd a hitedet erősre azáltal, hogy tanulod és cselekszed az Igét. Függetlenül attól, hogy mi történik körülötted, tagadd meg a félelmet; tagadd meg, hogy feladd; hitben szóld az Igét.

Megvallás

Erős vagyok az Úrban és az Ő hatalmas erejében. Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés; a hit pajzsa által, eloltom az ellenség minden tüzes nyilát, meghiúsítom és hatástalanná teszem az eszközeit, a rendszereit és a fortélyait, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Efézus 6:13-17

1 éves biblia olvasási terv: Máté evangéliuma 25:31-46; 2 Mózes könyve 31

2 éves biblia olvasási terv: ApCsel 15:32-41; Zsoltárok könyve 1-2

Irma Nyári

krisztus.eu

A világ legjobb vezeték nélküli kapcsolata

Keresztény idézetek ツ

ne add fel!

Elhalt bennem a régi világ (Hit Gyülekezete)

Ige: A Krisztusban kisdedekről, akiket még a hús vezet.

 „Hozzátok azonban, testvérek, atyámfiai nem szólhattam, és nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint hústestiekhez^* mint az Olyan megtért emberekhez, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban, mert még kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok** (1Kor 3,1)

*Hústestiek: (szarkikosz): hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, és vezet.

**A Szent Szellem kitöltetése előtt az Úr Jézus is ezt mondta tanítványainak: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján. 16,12).

És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig hústestben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (Róm. 8,5-8).

Ezért: „Érzéki, vagyis hústesti ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14).

Ezért el is tévelyíthető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (1 Kor. 14,20; Eféz. 4,14-15).

Ennek gyakorlati megvalósítását is megmutatja az Úr: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és buzdítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel. Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).

Dicsrünk áldunk Úr Jézus

Az Úr akarata az, hogy felnőjünk, ezért azt mondja:

 „ne legyetek esztelenek, és meggondolatlanok, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. …teljesedjetek be Szent Szellemmel” (Eféz. 5,17-18).

Egy prófécia,

Egy prófécia, amely 2000 évvel ezelőtt, egy őszi napon beteljesedett!

„Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

 És aki ma is az Ő hatalma szavával tartja fenn a világmindenséget.

Aki Úr mindenek felett, Ő az urak Ura, a királyok Királya,