Ige: A boldogok.

 „Boldogok az irgalmasok, a könyörülők: mert ők irgalmasságot nyernek. Mert majd nekik is irgalmaznak, és rajtuk is könyörülni fognak* (Mát. 5,7)

*Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, és ahhoz, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen, sőt diadalmaskodik az ítélet felett. Mi a haszna, és mit használ, atyámfiai testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e, üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha pedig az atyafiak a testvérek, férfiak vagy nők, mezítelenek, nincs ruhájuk, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, mert nincs meg a mindennapi kenyerük, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek, az ő egész valójuknak; mi annak a haszna és mit használ az? Azonképpen, és ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában, vagyis halott önmagában” (Jak. 2,13-17)

Aki pedig gyakorolja a szeretet, mégpedig az agapé: az Isten szerinti szeretetet, az: „Boldog, aki a nyomorultra, a nincstelenre gondol, akinek gondja van a nyomorultra, aki észreveszi, és megérti őt. A veszedelem napján megmenti azt, ha bajba kerül, és a csapás idején segítségére siet az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti, és életben tartja azt. Boldog lesz e földön, mert boldoggá teszi már itt a földön, és nem adhatod oda, mert nem engedi át ellenségei kívánságának, s nem adja ellensége hatalmába, nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúságnak, bánatnak, és fájdalomnak. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán, és segítséget hoz, és enyhülést - jobbulást – ad, bármilyen az ágya. Megkönnyíted betegségében jobbulást adsz neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréled” (Zsolt. 41,2-4)

Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság, a részvét, szánalom, könyörületesség, és az igazság a hűség és hit ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3)

„Amit leginkább kell az embernek kívánni, az az irgalmasság… mert amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség” (Péld. 19,22)

Szemeimet a hegyekre emelem.

Apróhirdetések.

Isten ígérete:

„Gyermekeid és a téged megépítők/téged építők/építőid elősietnek; rombolóid / akik téged tönkretettek, és akik pusztulásodra voltak, eltávoznak tőled” (Ésa. 49,17; Amplified)

Wilhelm Busch: ISTENBEN HISZEK, DE JÉZUSSAL NEM TUDOK MIT KEZDENI

Látják, az ilyen öreg lelkész, mint én, aki egy életen át a nagyvárosban szolgált, az évek folyamán állandóan ugyanazokat a megjegyzéseket hallja. Az egyik: „Hogy engedheti meg  Isten mindezt?" Egy másik: „Káin és Ábel testvérek voltak. Káin agyonütötte Ábelt. Honnan vette Káin a feleségét?" Az egyik legkedveltebb szólam: „Lelkész úr, ön mindig Jézusról beszél. Ez fantasztikus! Hiszen így teljesen mindegy, hogy milyen vallású valaki. Fő dolog,  hogy az ember tisztelje a Magasságost, a Láthatatlant."

Ez csak világos, nem? Ugyanezt mondta nagy honfitársam, Goethe — ő is frankfurti — : ,,Minden az érzés! A név csak hang és füst ..." Hogy mi Allahot, Buddhát, sorsot vagy „Felsőbb Lényt" mondunk, az teljesen mindegy. A fő dolog, hogy egyáltalán legyen valamilyen hitünk. Fanatizmus lenne, ha pontosabban meg akarnánk határozni.

Ugye, önök közül is sokan ezt gondolják? Még szinte látom magam előtt azt az idős hölgyet, ahogy mondta nekem: „Jaj, lelkész úr, maga mindig csak Jézusról beszél! Hát nem maga Jézus mondta-e: ,Az én Atyámnak házában sok lakóhely van'? Ott mindenki elfér!" Barátaim, ez óriási becsapás!

A berlini repülőtéren, a „Tempelhofer Feld"-en történt. Mielőtt a repülőhöz mehettünk, át kellett jutnunk az útlevélvizsgálaton. Előttem állt egy úr — szinte még most is látom — olyan két méter magas lehetett — hóna alatt nagy úti takaróval, sietve nyújtotta oda útlevelét a hivatalnoknak. De az így szólt: „Egy pillanatra! Az ön útlevele lejárt!" Az úr így válaszolt: „Ugyan, ne legyen már olyan kicsinyes! Fő, hogy van útlevelem!" — „Nem! — mondta a hivatalnok határozottan — ,fő' hogy érvényes útlevele legyen!"

Ugyanígy van ez a hittel is. Nem arra van szükség, hogy általában higgyek, vagy legyen valamiféle hitem. Így mindenki hisz. Valaki mondta a múltkor: „Én azt hiszem, hogy egy kiló marhahúsból jó húslevest lehet főzni." Hát ez is hit, csak nagyon gyatra. Ugye megértik? Nem azon fordul meg a dolog, hogy valamiféle hite van-e, hanem azon, hogy valódi hite legyen, olyan hite, amiből élni lehet akkor is, ha nagyon sötét lesz; ami megtart a legnagyobb kísértések között is. Olyan hite, amely elég a meghaláshoz is. A halál hitünk valódiságának

legnagyobb próbája!

Csak egyetlen igazi hit létezik, amellyel valóban élni és meghalni lehet, és ez: az Úr Jézus Krisztusban, Isten Fiában való hit. Maga Jézus mondta: „Az én Atyám házában sok lakóhely van." De csak egy ajtó van Isten lakóhelyéhez: „Én vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, megtartatik."

Jézus az ajtó! Tudom, ezt nem szívesen hallják az emberek. Istenről órák hosszat lehetne vitatkozni. Az egyik ember így képzeli el Istent, a másik másképpen. De Jézus nem vitatéma.

Azt mondom önöknek: csak Jézusban, az Isten Fiában való hit a megmentő és üdvözítő hit, amivel élni és meghalni is lehet!

Egy kis élményemmel szeretnék rámutatni arra, hogy milyen nevetségesnek tartják az emberek ezt a hitet. Nyugodtan nevethetnek rajta. Évekkel ezelőtt történt. Egyszer, amint éppen keresztülmegyek Essen városán, két férfi áll a járdán, nyilván bányászok. Amint közelebb érek, az egyik köszön: „Jó napot, lelkész úr!" Odalépek hozzá: „Ismerjük egymást?" Ekkor nevetve odaszól társának: „Ez Busch lelkész. Egész rendes fiú!" „Köszönöm", mondom.

Így folytatja: „Csak sajnos, van egy bogara!" Felháborodva csattanok fel: "Micsoda? Egy bogaram? Miféle bogaram?" Ekkor elismétli: „Valóban, a lelkész úr egészen rendes fiú! Csak folyton Jézusról beszél!" „Ember! — kiáltom örömmel — ez nem bogár! Száz év múlva maga már az örökkévalóságban lesz, és akkor minden attól függ majd, hogy megismerte-e Jézust. Tőle függ, hogy a pokolban, vagy a mennyben lesz-e. Mondja, ismeri Jézust?" „Látod", fordul nevetve társához, „már megint kezdi."

Wilhelm Busch

SPURGEON: Az adósság

Sámson erős és hős volt, mégsem tudott pénz nélkül adósságot törleszteni, és bolond az, aki abban a hitben ringatja magát, hogy neki ez furfanggal sikerülni fog.

Kenneth E. Hagin - Ez volt a cél

…  Azért  jelent  meg  az  Istennek  fia, hogy  az ördög munkáit lerontsa. — 1JÁNOS 3,8.

A koreai háború idején olvastam egy ismert újságíró cikkét. Azt írta: „Én nem állítom, hogy keresztény vagyok, de nem vagyok ateista, és agnosztikus sem. Az ateista azt mondja, hogy nincs Isten.  Az agnosztikus azt mondja,

lehet, hogy van Isten; õ nem tudja. Én hiszem, hogy van Isten, és nem hiszem, hogy minden csak úgy véletlenül jött létre. Az tart vissza attól, hogy keresztény legyek, amit a prédikátorok hirdetnek.  Ők ugyanis azt mondják, hogy Isten irányít mindent. Nos, ha valóban így van, akkor eléggé összezavarta a dolgokat.”

Majd utalt a háborúkra, gyermekek halálára, a szegénységre, a betegségre és más dolgokra, amelyek sújtják a világot. Azt írta: „Én hiszem, hogy létezik valahol egy magasabb rendű lény, és mindaz, amit Õ teremtett szép és jó volt. Azt azonban nem tudom elhinni, hogy ezek a tragikus dolgok Isten munkái lennének.”

Nem, ezeket a dolgokat a bűnbeesés hozta magával, amikor a sátán lett ennek a világnak az istene. (2Kor. 4,4) A Biblia továbbá azt tanítja, hogy amikor végül a sátán el lesz távolítva a földről, semmi nem lesz itt, ami fájdalmat okoz vagy pusztít.

 Nyilvánvalónak kellene lennie, honnan jön minden fájdalom és pusztítás. Ha Istentől jönnének a gonosz dolgok, akkor még a sátán eltávolítása után is szenvednünk kellene, mert Isten akkor is itt lesz a földön. Tudjuk, hogy a gonoszság nem Istentől származik.

Megvallás: Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Mint Krisztus Testének a tagja, én hatalmat gyakorlok az ördög munkái felett!

Lelkem áldd az Urat - Karneol - Nagytábor 2014

Az új világ

Reménytelem helyzetben is fordulj az Úrhoz!

Amikor természetes szinten már semmi reményed nincs, hogy a téged körülvevő dolgok megváltozzanak, de ha az Úrhoz fordulsz, Ő a lehetetlent ígéri meg neked. Ha elhiszed Isten szavát, Isten igazzá nyilvánít, és a lehetetlen megvalósul.(1 Móz. 15,5-6)

GyenMa

Dr-Kováts György: BÖLCSEK NYELVE – TUDATLANOK SZÁJA… (1)

Péld 15,2.

2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

A tudatlanok azok, akik nem ismerték meg az Urat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nem érdekli őket, hogy mit gondol az Örökkévaló. Nem érdekli őket, hogy amit mondanak, másokat megbánt, vagy másokat rombol. Lehet, hogy pletyka, vagy rosszindulatú lejáratás. De mondja, mert ezt diktálja a helyzet – mások is így beszélnek – vagy erre indítja érzése (sértődött, vagy a jól értesültek középponti szerepére pályázik).

A bolondságot nem kell külön fogalmazgatni. Nincs súlyozás, mérlegelés – ez „buzog”. Árad. Ömlik. Ki gondoskodik róla? A hazugság atyja. A gonosz. Azt akarja, hogy ez az áradás pusztítsa a kapcsolatokat, rombolja a jó hírnevet, fertőzze a fantáziákat, elterelje a figyelmet a jóról, amit a bölcsek nyelve adna tovább. Ez a bolond beszéd, ami csak buzog, buzog a tudatlanok száján, pontosan arra való, hogy ellensúlyozza a bölcsek nyelvének jó tudományát. Arra való, hogy a figyelmet erre irányítsa, és a gondolatokat – s érzésvilágokat – a maga bolond tartalmával töltse meg. Csak ne a „jó tudomány” nyerjen teret. Csak ne az történjen, amit Isten is jónak látna. Bármi más. Szenny, horror, paráznaság, hazugság, versengés, irigykedés, vádolás, számonkérés, kioktatás, és mindenféle más, ami mocskol – csak ne építő és tiszta.

Ha valami igaznak látszót mond is, mindig keveredik a hamissal, és a rossz színben feltüntetővel. Ez az ördög fegyvere. A tudatlanok szája. Odaáll mögé, és önti, önti a szennyvizet. A szenny pedig buzog, buzog a tudatlanok szájából. Akikről szól, azokat is elsodorja, és akik mondják, azokat is tönkreteszi. Ez a tudatlanok szája. Ez a bolond beszéd.

Új Kezdet Keresztény Közösség

Napi ige:
Mert amit Isten kimond, az a szó, élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik, Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli, szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait. (Zsid.4:12)

Legyen meg a te akaratod

Kell-e bűnvallást tenniük a hívőknek? 347. rész

Pintér Béla - Annyira szeretem

Zsolt. 16. Isten fiainak öröksége; (szerkesztett)

Zsolt. 16,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] miktámja. [Dávid bizonyságtétele, zsoltára, Dávidnak drágakő gyanánt való Éneke; arany ékszere]. Tarts meg, és [védelmezz, őrizz, óvj meg] engem [Erős]  Istenem, [Uram] mert benned bízom, és [hozzád menekültem. Mert tebenned van reményem, és menedékem].

Zsolt. 16,2 Ezt mondom az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, Örökké létezőnek, Örökkévalónak]: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

[Más fordítás: Mondjad ezt az Úrnak én lelkem; Te vagy az én Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl! Rajtad kívül nincs, ami jó nekem; Én Istenem vagy Te, és semmi jóm néked nem használhat, mert jóságomra neked nincs szükséged].

Zsolt. 16,3 A szentekben, akik e földön vannak [akik e földön élnek] és a felségesekben, bennük a [dicsőségesekben] van minden gyönyörűségem [és örömöm].

»Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat«.

Zsolt. 16,4 Megsokasodnak fájdalmaik, [bánatuk, ínségük, gyötrődésük] akik más isten után sietnek, és [akik más istenhez csatlakoznak]. Nem áldozom meg véres italáldozatukat és nem veszem nevüket ajkaimra

[Más fordítás: Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra; Nem hívom egybe gyülekezetünket véráldozatukra].

Zsolt. 16,5 Az Úr [Jahve, az Örökkévaló] az én osztályos részem [örökségem, örökrészem] és poharam, [kelyhem]. Te támogatod, és [te tartod kezedben] az én sorsomat [Te őrzöd osztályrészemet, és Te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.

Zsolt. 16,6 Az én részem [mérőkötelem, sorskötelem] kies [kellemes] helyre [kedves földre] esett, nyilván szép [tekintélyes, pompás] örökség jutott nékem, és [örökségem nagyon tetszik nekem. Kedvem telik örökségemben. Valóban pompás nekem az én örökségem].

Zsolt. 16,7 Áldom [dicsőítem] az Urat, aki tanácsot, és [értelmet] adott és [kijelentette] nékem, még éjjel is oktatnak [tanítanak, figyelmeztetnek, erre intenek] engem az én veséim, [az én bensőm].

Zsolt. 16,8 Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok].

 »Más fordítás: Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak«^*

Zsolt. 16,9 Azért örül az én szívem [az én bensőm] és örvendez [vígad] az én szellemem, [és ujjong a nyelvem]. Hústestem is biztonságban lakozik, és [reménységben pihen, és békében fog majd nyugodni].

Zsolt. 16,10 Mert nem hagysz engem a Seolban, vagyis [a holtak hazájában]; nem engeded, hogy a te szented rothadást [romlást bomlást, pusztulást, enyészetet] lásson [nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba, és meglássa a sírt].

Zsolt. 16,11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

 [Más fordítás: Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké].

Szerettelek régóta már.

Hálaadás.

Magasztallak Uram, mert Te eltávolítottad tőlem a betegségeket, erőtlenségeket azáltal, hogy emberi testedben vitted fel a fára, bűneimmel együtt.(1Pét.2,24.)

Hans Walldorf: A vetésről

Ahol szeretetet vetünk, ott öröm sarjad.

Campanella: A világról.

A világ Isten eleven képmása.

arena2122

Reinhard Bonnke: Isten döntése

Amikor Isten kimondta: „Legyen...”, pontosan tudta, hogy a dolgok nagyon rossz irányt vesznek, de nyitva hagyott egy ajtót, amin keresztül bejöhetett, hogy mindent rendbe tegyen. Ennek része volt az Isten Báránya, akit a világ teremtése előtt már elrendelt.

A Teremtő egyben Megváltó is. Ő teremtette azt a világot, amelyben majd keresztre feszítik, „elhatározott döntése és terve szerint” (ApCsel 2,23). Isten teremtett fákat, mert egy fán kellett függnie - a halál fáján, egy kereszten, amelynek az Élet Fájává kellett válnia. Ő teremtette a vasat, mert szögeknek kellett ott tartaniuk őt - azok rögzítették az üdvösségünket. Úgy tervezte el, hogy ez a bolygó legyen az örökkévaló üdvösség színtere. Az üdvösség számára alkotta, hogy örökre hordozza a kereszt jelét. Ámen! 

Kenneth Copeland: Ne nézz a viharra

Máté 14:30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?(Mt 14,30-31)

Ha az ördögnek bármilyen lehetősége adódik arra, hogy Isten Igéjéről levedd a szemed, ki fogja használni, mert Ő a bajkeverő. És ha megteheti, a körülményeket felkorbácsolja körülötted, és úgy dobálózol benne, mint egy kis csónak a hurrikánban. Mindent meg fog tenni, amit csak tud, hogy a látható világra figyelj, azokra a helyzetekre, amik körbevesznek, ahelyett, hogy Isten ígéretére figyelnél – mert tudja, ha ezt nem teszi meg, akkor megragadod ezeket az ígéreteket, és kisöpröd őt az életedből.

Péter is ezt tette. Mi történt, mikor Péter kiugrott a csónakból, válaszul Jézus hívó szavára? Járt a vízen, mindenféle probléma nélkül. Egész lénye hozzátapadt Jézus kimondott szavához: „Jöjj!”

Abban a pillanatban azonban, ahogy levette a szemét erről a szóról, meglátta a vihart. Észrevette a lehetetlent abban, amit éppen tesz. Végül is ő egy halász ember volt. Minden tudása, tapasztalata azt mondta, hogy nagy hullámok esetén el fog süllyedni. Egyszer csak arra kezdett gondolni, amit természetes eszével tudott, ismert, ahelyett hogy arra figyelt volna, amit Jézus mondott neki. Amikor ezt tette, a hite megbicsaklott, ő pedig süllyedni kezdett.

Ne engedd, hogy ez történjen veled. Ha egyszer kijelentést kaptál Isten Igéjéből, ahhoz ragaszkodj. Ne figyelj semmi másra.

Az ördög mindent meg fog tenni azért, hogy elszakítson ettől a kijelentéstől. Fel fogja keverni a dolgokat körülötted. Megpróbál félelembe kergetni. Megpróbál mindent, amivel a múltban sikeres volt ellened, hogy visszakényszerítsen a régi megszokott gondolkozásodhoz.

Ne engedj ennek a támadásnak. Tartsd a szemed Isten Igéjén, amíg sokkal valóságosabb lesz a bensődben, mint bármi más. Ha így teszel, képes leszel járni a vízen.

Fordította: Orbán Tibor

Kenneth Copeland: Faith to faith c. könyvéből

K. C. M. által engedélyezett fordítás

Javasolt Ige: Mt14,22-33.

Máté 14:22 És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.

Máté 14:23 És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.

Máté 14:24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

Máté 14:25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

Máté 14:26 És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

Máté 14:27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

Máté 14:28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

Máté 14:29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

Máté 14:30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!

Máté 14:31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?

Máté 14:32 És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

Máté 14:33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlev0110kcopeland:ne_nezz_a_viharra_4qY

BIBLIA

Isten Szeretete

Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. (Róma 2, 28-29)

videó

http://www.youtube.com/watch?v=XbH1Bxmv27Q&index=27&list=PL2E5FA717A5B8B934

Jöjj mihozzánk Jézus

http://Kegyelem.Net

Ige: Isten lényegét csak a Szent Szellem ismeri.

 „Mert ki ismerheti, és ki tudhatja, és ki láthatja meg az emberek közül azt, ami az emberekben van, az emberek benső dolgait, lényegét? Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, vagyis Isten titkait, benső titkos dolgait, csak Isten Szelleme”

[Más fordítás: Mert ki ismerheti az emberek bensőjét, lényegét teljesen? Csak az ember szelleme. Ugyanígy Istent sem ismerheti teljesen senki, csak Istennek bennünk lakozó Szelleme]* (1Kor. 2,11)

*Az ember szelleme az Úr ajándéka: „Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szívnek, vagyis a bensőnek minden rejtekét” (Péld. 20,27)

De az ember bensőjét – szívét és szellemét – az Úr ismeri: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a szellemek megítélője...” (Jer. 17,9-10)

De ahogy a másik emberről beszélsz, az megmutatja, hogy mi van a szívedben: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak.... Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat” (Mát. 15,18; Péld. 27,19).

Várlak Uram jöjj hozzám.

A boldogság titka.

Isten országa eljövetelének egyik jele:

„Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki a démonokat, akkor bizony kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mát. 12,22-28)

Imádság:

Drága Úr Jézus!

Köszönöm, hogy tart még a kegyelmi idő. Magasztallak, mert Te vagy a minden kegyelem Istene. Taníts meg miden az időben a te utadon járni, és mindig mindemért, és mindenkiért hálát adni. Ámen

A békességről

Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg. /Ismeretlen/

Ahol megláthatod Istent.

Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Máté 6:33)

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent. A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább. Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb s azon túl... - majd Isten.

A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt. Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

Ez a történet nagyon elgondolkodtató: keressük a menny és a föld találkozását, Isten jelenlétét életünkben és olykor azt hisszük, hogy mindent hátra kell hagynunk, mert nem vagyunk a helyünkön. Majd máshol jobb lesz, mert ahol vagyunk, azt már unjuk, ott már besokalltunk másoktól és a dolgoktól. Ha sok nehézséged van is: adj hálát az Úrnak azért, hogy ott élsz, ahol, és szolgáld Őt örömmel…

Homokba írva...

Az ígéret fiairól.

 „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28). És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek fiai; nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei,  hanem az ígéret fiait tekinti nevezi magul” (Róm. 9,8).

Joseph Prince: Tedd személyessé Isten szeretetét

21,20 Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére… (János)

János, az általa írt evangéliumban többször is úgy utal magára, mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett”. Miért tette ezt? Netán, Jézus jobban szerette őt, mint a többieket?

Kedves barátom, János egyszerűen gyakorolta, és személyessé tette Isten szeretetét. Mi mindannyian Isten kedvencei vagyunk, de János tudta a titkát annak, hogyan ragadja meg Jézus meg nem érdemelt jóindulatát a maga számára. Az a te előjogod és kiváltságod, hogy úgy lásd magad, mint „a tanítvány, akit Jézus szeret”, és így is beszélj magadról!

Ha szüntelenül emlékezteted magad arra, hogy te vagy az „a tanítvány, akit Jézus szeret”, akkor egyre inkább tudatossá válik Isten szeretete számodra. Minél inkább tudatában vagy Isten irántad való szeretetének, a félelmeid annál inkább eltűnnek. Miért? Mert az Ő tökéletes szeretete kiűz minden félelmet (1 János 4:18). És a félelemmentes élet mellett elkezded megtapasztalni az Ő jóindulatának még gazdagabb kiáradását!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/262-tedd-szemelyesse-isten-szeretetet.html

Mai Ige

Isten szándéka mindig az, hogy szeretettel, bölcsen és kitartóan késztessen a felé az élet és jellem felé, amire vágyunk, de az ő segítsége nélkül sosem tudnánk elérni.

Idézet a "Győzelem a veszteség fájdalma felett" című kiadványból 

www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A keresztyén ne legyen falu a völgyben, hanem hegyen épített város. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Lepel - Kubinyi Károly

Pintér Béla: Mesevilág - Ovis ballagó

Ige:Hálaadás mindenkiért:

Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk:

 „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor rátok gondolok, minden tirólatok való emlékezésemben,

Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén*(Fil. 1,3-4)

*Így imádkozik a Korinthusbeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

A Thessalonikabeliekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, vagyis minden szent iránt megnyilvánuló szereteteket, Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben, az én imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)

A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)

Filemonért: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5).

Jézus nálad hányadik helyen áll. D

Nem tudhatod.

Megvallás:

Áldalak Uram! Amiért betegségeimet Te viselted, és fájdalmaimat hordoztad; hagytad, hogy megsebesíttessél az én bűneimért, hogy megrontassál az én vétkeimért, és békességem büntetését is Te viselted; és én a Te sebeiddel gyógyultam meg”  (Ésa.53,3-5.)

Akik befogadják a Szent Szellemet

Ezután már: „… nem tanítja többé senki az ő felebarátját, (sem egyik ember a másikat) és senki az ő atyjafiát, (sem ember az embertársát) mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,34).

A mártírok halála ébredést hoz, mert meg van írva:

„Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért” (2 Móz. 22,1). Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e az Isten? Avagy nem érettünk mondja-é inkább? Mert mi érettünk íratott meg…” (1 Kor. 9,9-10)

Vagyis egy apostol életéért négy nyájat, és egy juhért négy bárányt, azaz Krisztus követőt kell elengedni a sátánnak. /GyenMa/

Spurgeon: Öröm a kivetettnek

"Halljátok az Úr Igéjét, akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlőinek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az Úr, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak" (Ézs 66,5).

Ez az igevers e kis könyv olvasói közül legföljebb talán csak egyhez szól ezer közül, de az Úr ezt az egyet ezzel az Igével akarja felvidítani. Imádkozzunk mindazokért, akiket emberi közösségek igazságtalanul kitaszítanak. Bárcsak megvigasztalná az Úr az ilyeneket!

Ez az Ige azokhoz az igazán hívő emberekhez szól, akik őszintén félik az Úr Igéjét. Az ilyeneket olykor gyűlölik a testvérek és szentségük és hűségük miatt kivetik maguk közül. Milyen nagy keserűség lehet ez nekik, annál is inkább, mert hitük miatt vetik ki őket, és ez éppen a vallásra hivatkozva, állítólag Isten dicsősége érdekében történik.

 Mennyi segítséget kap az ördög Isten nevében"! Milyen ravasz az ősi kígyó: Isten nevét veszi ajkára, hogy alattomosan megtévesszen, és így marása még mérgezőbb legyen.

Az üldözöttek számára az jelent reménységet, hogy az Úr száll síkra értük. Ő választottainak szószólója és védője: teljes szabadulást hoz az istenfélő ember számára, az üldözők "azonban szégyent vallanak".

Ó, Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet azokon, akiket embertársaik kigúnyolnak!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Homokba kell írni...

SPURGEON: A szentségről

A mennyben szentség uralkodik, és világos, hogy – amennyiben már idelent szentté kíván tenni minket – a Szent Szellem belénk ültette a menny kezdeteit.