Az erénynek olyannak kell
lennie az emberben, mint a drágakőnek, amely minden körülmények közt megőrzi
természetes szépségét.
2014. május 29.
Max Lucado: Az önzés
Az önzés olyan a
társadalomban, mint amilyen az Exxon olajtársaság Valdez nevű hajója volt a
fésűkagylók és a tengeri vidrák számára, vagyis halálos.
Papp Lajos: Istennel lehetséges!
Mindenki képes a vágyait
elérni (...), csak nem szabad feladni.
SEMMI SEM LEHETETLEN A TEREMTŐ SEGÍTSÉGÉVEL.
2014. május 28.
Ige: Áldáskívánás
„Kegyelem* néktek
és békesség** Istentől,
a mi Atyánktól, azaz az Úr Jézus Krisztustól” (Eféz. 1,2)
*Kegyelem (kharisz) „Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is fordítható: A kegyelem Isten szeretetének
konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az
emberben.
**Békesség (eiréné):
az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből
következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a Biblia
úgyszólván sehol nem beszél.
Miért nem jöttél harcolni?
„Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy
hallgasd nyájad bégetéseit?!
Rúben (lássátok a fiú)
patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
Gileád (Az Egyház) a Jordánon
(a lefelé folyón) túl pihen.
Hát Dán (a bíró) miért időzik hajóinál?
Áser (a boldogság) a tenger partján
ül és nyugszik öbleinél” (Bír. 5,16)
A győztes ÚR!
„Isten háborúban
győzelmet aratni képes, vitéz harcos, ellenségeit leuralni képes erejének
munkája által lettünk hívőkké” (2Móz 15:3)
Az öröm mindenkié!
A Szellem gyümölcse
pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. (Gal. 5: 22-23)
Ahogyan beszéltem is róla
néhány nappal ezelőtt, az öröm nem volt mindig természetes része az én
személyiségemnek. Mindig is egy kisebb fokú depresszióval küzdöttem, amióta
csak az eszemet tudom. Könnyen arra a következtetésre jutottam, hogy az öröm
egész egyszerűen elérhetetlen egy olyan valaki számára, mint amilyen én vagyok.
Ez csábítóan hangzik közülünk azoknak a fiatalabb vagy idősebb bátortalan és
depressziós embereknek, akik egyszerűen csak elfelejtkeztek erről és hagyták,
hogy az öröm a jókedélyű embereké legyen.
Íme egy kötet a személyiség
jellemzőiről, típusairól és arról, ahogy ezek hatnak, de egyszerűsítésre
van szükségem. Mindent, amit a személyiségtipusokról hallottam, belesűrítettem
a „Micimackó személyiségsuliba”
- Gyere nézzük meg!
- Tigrisek: A Tigrisek Ugrik és Bugrik,
…csupa vicc , móka, kacagás! Az életerejük átlendíti őket
akadályokon az életben. Hangosan nevetgélnek a partikon (rájöttem, hogy ők
mindent hangosan csinálnak), vicceket mesélnek és azt gondolják, hogy
mindenki a legjobb barátjuk. Még ha nem is emlékeznek a
nevedre, akkor is a legjobb barátjuk vagy. Persze, hogy az öröm gyakran
betölti őket –igaz?
- Micimackók: Ezek az udvarias emberek
sohasem izgatják fel túlzottan magukat semmiért, de mégis legtöbbször
elégedettség ül az ábrázatukon. Nehéz a számukra az, hogy felébredjen az
érdeklődésük valami iránt. Általában szívesen hagyják, hogy mások
döntsenek helyettük. Megkérdezed, volna e kedvük egy ebédhez, és ők
veszik, hogy te már döntöttél is helyettük.
- Nyuszik: A nyuszik a megoldóbajnokai ennek
a világnak. Legyen kész. Legyen meg tökéletesen. Legyen meg most rögtön. A
Nyusziknak akkora listájuk van a tennivalóikról, mint ide Lacháza, és nem
igazán hagyják, hogy a dolgok maguktól történjenek. Nem olyan tipusú
emberkék, akikkel szívesen beszélget az ember egy kemény, hajtós nap után.
Gyakran mondogatják az embernek: foglalkozz ezzel, vagy azzal. Nem túl
valószínű, hogy a Nyuszik túl sok örömet élnének meg. Ha mégis így volna,
azt a feladat részének tekintik.
- Fülesek: Ez a kedvenc személyiségtipusom. A
Fülesek heves, komoly emberek.. Megvan a maguk saját személyes kis
esőfelhője, ami mindig ott lebeg a fejük felett. Mélyen éreznek és
mélyen is fejezik ki magukat. Elég rendesen fel tudják bosszantani magukat
azokon a fránya Tigriseken, akik nem tudják abbahagyni a vigyorgást. E
világ Füleseinek az öröm egy meglehetősen nehezen megfogható dologgá vált.
De ez nem az, amit a
Szentírás tanít nekünk! Az öröm mindenkié, beleértve Tigriseket, Nyuszikat, Micimackókat, sőt még a mélabús
komor fickókat, a Füleseket is.
Az öröm újjászületésünktől
fogva megillet bennünket a Szent Szellem ajándékaként és az Istennel való
kapcsolatunkból fakad. A Galata
5:22 elmondja nekünk, hogy:
A Szellem gyümölcse
pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
önmegtartóztatás.
Ez az Ige nem azt tanítja
nekünk, hogy az öröm csak azok számára elérhető, akik személyisége könnyedén képes
érzékelni az örömet. Nem. Arra is utal, hogy az öröm mindazok számára
elérhető, akik Krisztusban vannak, és akiknek az életében ott van a Szent Szellem
teljessége.
Nekem ez ad reményt. Ez
késztet rá, hogy akarjam továbbfolytani.
http://napiremeny.blog.hu/2012/04/14/az_orom_mindenkie
Joó Sándor: Istenre koncentrálni
Nem tudjuk magunkat igazán
koncentrálni az imádságra. Pedig ez lenne az imádságnak az alapállása.
Odakoncentrálni teljes figyelmünket és teljes lelkünket az Istenre. Egyszer egy
ember azt mondotta a lelkipásztorának, amikor erről szó volt, hogy ez azután már
igazán nem olyan nagy dolog! Mire a lelkipásztor azt mondotta neki, hogy kedves
Testvérem, ha maga csak két percig tud gondolni csak az Istenre, magának adom a
lovamat. Akkor még a lelkészek lovon jártak. Mire az ember leült és elkezdett
gondolni az Istenre. Egy perc múlva azonban már felugrott, odament a lelkészhez
és azt mondotta: na, és a lóval együtt megkapom a nyerget is?
Guti Tünde: A PUSZTA ÁLDÁSAI
Az átlagember nem szereti a pusztát. Az
óceánok mélyétől a kozmosz titkáig kutat, a tengerfenék rejtett élővilágától a
hófedte hegycsúcsokig mindent megfigyel, felfedez, tényeket tár fel vagy
megcáfol.
De a „pusztát” nem kedveli.
Ott nem számíthat senkire, nincs társaság, tréfa vagy ünnep. Csak ő egyedül. A
lemeztelenített valóság, csontig lecsupaszított gondolatok. Fonákjára
kifordított szív és büszke térdek meghajlása.
A hívő ember sem vágyik a kietlenbe. Mégis
elengedhetetlen, hogy elérkezzen arra a helyre, ahol számot kell vetnie. Ahol
már nincs takargatnivaló, nincs szükség dobogóra, díszletekre vagy más
kellékre. Mélységes csend emeli ki szívdobbanásának ritmusát. Megtanulja
letenni ambícióit és önző magánszféráját. Leteszi életét, felveszi a keresztet
és követi Mesterét.
Olykor ki kell lépni a pusztába! A zsúfolt
szorításból, a nyüzsgő tömegből, dicsérgető zajból, vitákból, félreértésekből,
ki az éljenezés gyűrűjéből, a rakásra halmozott féligazságok nyomása alól, vagy
a megbántottság fájdalmaiból.
Bár a puszta kétségbeejtő azoknak, akik
mindenáron menekülni akarnak, mégis az a hely, ahol Isten az ember szívére
beszél. Ahol a makacs én megadja magát. Az Úr hangja szól és az óember szava
elakad. Nincs más, csak felismerés, megtérés majd vigasztaló öröm. Megalázkodás
és megbékélés, fegyverletétel és felfegyverzés: az önigazság porba hull és az
igazság napja felragyog. Gyógyulás a Mindenható szárnyai alatt.
Lehet nagy elbizonytalanodások és
helyreállítások közege, ahol összedőlnek tervek, vágyak és álmok, viszont
sziklaszilárd alapokon felépülhet valami egészen más, ami olyan, mint a kohóban
megtisztított ezüst. Értékek átrendeződése. Megállások, Istenre várakozások és
újra elindulások startvonala ez. Esetleg barátoktól elhagyatva, mégis társakra
találva.
A lelki puszta a szembesülésnek, a
megtisztulásnak is a helye. Élet vagy halál választható. Pusztulás, vagy az élő
víz elfogadásával kivirágzás. Új szív, új cél, új vágy. Értelmét veszti sok
külsőség, míg a belső teljesen átformálódik, és Jézus Krisztus lesz a
gyönyörűség forrása.
Megtapasztaltam többször, hogy különösen
fontos leckéket tanulhatok meg itt: magamat feladva imádkozni, esedezni, örülni
a kegyelemnek. Semmi felesleges maszlag nem veszi el a figyelmemet az Élő
Igéről. Kiég szívemből a salak, aszottan hull le a hiúság. Isten jelenlétében
nem kell és nem is lehet magyarázkodni, jól ismeri a legelrejtettebb zugokat is
a lelkemben. Nem kell szégyenkeznem senki fia előtt: kiálthatok, zokoghatok,
jajgathatok, de örvendezhetek is a kisgyermek felszabadultságával. Lényegtelen
a kényelem, de az őszinte kitárulkozás annál inkább.
A puszta magányos csendjében
lekerül minden álarc, meghal az én, és nincs más, csak Krisztus.
Természetesen, ez az írás nem a puszta
felmagasztalása, hiszen ott nem életvitelszerűen töltünk időt. Lehet ez
rövidebb-hosszabb lelki krízis, betegség, üldöztetés vagy elhagyatottság a
mások általi meg nem értésben - mind csak átmeneti útszakasz. Küldetésünk a
gyümölcstermés, világítás a sötétben, sóként hatni az elközömbösödött világban,
felemelni és követni az igazságot még a környező hamissággal szemben is,
irgalmasságot gyakorolni az elesettekkel, és alázatosan, szentségben járni
Istennel a mindennapokban.
Épp a pusztában járok… Sok minden fáj… De
szerető Atyám keze tökéletes pontossággal dolgozik szívem rücskös
kiszögellésein, és a puszta végül áldássá válik.
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden
a javukra van." Róma 8:28.
2014. április 22.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/a-puszta-aldasai.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)