Ige: Az Evangélium

 „Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; a győzelmi hírt, mert Istennek hatalma, és Istennek képessége, szabadító, üdvösséget hozó ereje az minden hívőnek üdvösségére* aki hisz. Zsidónak, azaz júdeaiaknak kezdetben, vagyis először s azután görögnek, azaz: hellénnek, vagyis pogánynak.

*Üdvösség: (szótéria): amely magába foglalja a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;

Mert az Istennek igazsága, vagyis: az Isten által ajándékozott megigazulás jelentetik ki, és nyilvánul meg abban, és igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel, mégpedig hitből hitbe, vagyis a hívő a hittel nyer el; s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: Az igaz, vagyis a megigazult vagy megigazított ember pedig hitből él. Ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni]* (Róm. 1,16-17)

*Már a prófétán keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke, nem őszinte lelkű. De az igaz pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4).

És megismétli az apostolon keresztül: „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködöm” (Zsid. 10,38)

Engem felhoztál völgyek mélyéről.

A sikeres élet titka!

 „Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, gondolkodjál  arról, és fontolgasd tanulmányozd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked, és akkor boldogulsz” (Józs 1,8)

Pál apostol tanítása a tisztátalanról:

„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi, vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog sem tisztátalan, és beszennyezett, vagy közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Mert ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14).

Imádság:

 (Esti hálaadás)

Olyan jó, Uram, veled zárni a napot.

Olyan jó úgy lepihenni, álomra hajtani a fejem,

hogy a tennivalóimban megtapasztalt

gondviselő szeretetedet megköszönhetem neked.

Köszönöm, hogy ma is velem voltál!

Köszönöm, hogy vezettél, utat mutattál!

Köszönöm, hogy alkalmat és készséget adtál rá,

hogy megváltó Krisztusom éltető kegyelme

cselekvő szeretetként sugározzék tovább az életemből.

Áldd meg jelenléteddel az álmomat!

Vigyázz rám, hogy nyugodt legyen a pihenésem,

hogy holnap majd, ha eljön a reggel,

köszönthessem Veled az új napot,

mint ajándékot – a Téged követésben.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A hit

A hit minden csoda és titok alapja, a hit a sikertelenség legmegbízhatóbb ellenszere. (Czimer Györgyi)

My Jesus

A szolgálat nem szolgáltatás.

Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután. (Máté 25:23.)

Régen volt egy ilyen mondás: a hold egész éjjel szolgált. Vagy ezt is mondták: A nap sugara beszolgál az ablakon. Ez azt jelentette, hogy létével, azzal, amit egyébként is tesz, szolgál. A szolgálat nem egy cselekvési kényszer. Nem azért szolgálok valamivel, mert mindenképpen meg akarom mutatni, mennyire jó vagyok. Sőt ezek az érzések térítenek el minket szép lassan és észrevétlenül a szolgálatból a szolgáltatásba. Mert akkor már elvárásaim vannak: a jó érzésre, a sikerre, de legalább egy jó szóra várok.

Aki szolgál, az egyszerűen a jóban létezik. Van. Ahogyan Wesselényi mondta a rendeknek, annak idején: "Utolsó pihenésemig kész vagyok tehetségem szerént szolgálnom a hazát." Nem nagy dolgokra gondolt, hanem hűségre. Persze ma, ebben a látványkultúrában nehéz még elmagyaráznunk is, hogy a szolgálat lényegileg nem lehet a plakátokon.

Mint ahogyan egészen más a most elhangzott beszámoló alapján egy diakonissza testvér hűsége, mint egy felhívás cipős-doboz akcióra. A szolgálat lényege ugyanaz kétezer éve: Jézus Krisztus hív és én követem őt. Igyekszem teljes valómmal a nyomába szegődni.

Persze vannak szolgáltatások, bizonyára a mai kor szükséges kellékei ezek, de legalább az egyházban ne tévesszük össze ezt a "mindenáron csináljunk valami jót" létérzést a valódi és hűséges szolgálattal. Mert Isten a szolgát áldja meg. "Jól van jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután".

 Leírhatatlan az az érzés, amikor az ember Isten hűségéből él. Nem az emberek dicsérő szavából, nem a sikerből, hanem Isten mosolyából. Ezt adja meg a Mindenható.

(Fekete Ágnes) 

A világmindenség

"A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.

 / Umberto Eco /

Kenneth Copeland: Kiáltson az életed

Zsolt 14,1 Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.

Legtöbbünk soha nem álmodná, hogy az Ige rólunk is szólhat. Végül is mi hívők vagyunk. Soha nem mondanánk, hogy nincs Isten!

De gondoljuk csak újra! Valóban igaz, hogy a szánkkal nem mondanánk olyat hogy ... De mi van a cselekedeteinkkel?

Vajon mondjuk-e a mi kis bűneinkkel itt-ott, azt gondolván, hogy ez úgysem számít? Vajon beülünk-e egy erkölcstelen mozifilmet megnézni? Vagy egy kis pletyka-parti a pásztorról, testvérről, elfeledvén, hogy Isten épp ellentétes parancsot adott nekünk?

Vajon a cselekedeteinkkel nem azt mondjuk: „nincs Isten”? A Zsolt. 14,1 ezt a fajta viselkedést összekapcsolja a romlással. Akár felismered, akár nem, minél több ehhez hasonlót teszel, a romlottság egyre nő az életedben.

Ne kövesd el azt az ostoba hibát, hogy nyilvánosan megvallod Jézust Uradnak, azután titokban megtagadod Őt a kis akcióiddal újra és újra. Használd a bölcsességet mindenben, amit csak teszel. Hogy a szíved és életed is kiálthassa „az én Istenem uralkodik!”

Fordította: Orbán Tibor

Kenneth Copeland által engedélyezett fordítás

Zsolt 14,1-7

Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.

Zsolt 14:2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Zsolt 14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Zsolt 14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

Zsolt 14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

Zsolt 14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Zsolt 14:7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Ézs 15:1 Jövendölés Moáb ellen.; Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!

Ézs 15:2 Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva!

Ézs 15:3 Utcáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piacain jajgat minden, [és] könyekben olvad el!

Ézs 15:4 És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáhácig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, [és] lelke reszket.

Ézs 15:5 Szívem kiált Moábért, amelynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlve:kialtson_az_eleted_kenneth_copel_

Joseph Prince: Ne a körülményeid alapján mérd le Isten jelenlétét az életedben

39,2 De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett (1 Mózes)

Ne hagyd, hogy a körülményeid elbátortalanítsanak! Tudom, néha a dolgok elkeserítőnek és teljesen kilátástalannak tűnnek. De ne add fel, mert még nem ért véget a történet!

Sokszor életünk legmélyebb pontjait Isten ugródeszkának használja, hogy a legjobb helyre emeljen. Így volt ez József esetében is. Tekerjük csak vissza a filmet, és figyeljük meg József életének csúcspontjaiban és mélypontjaiban Isten ujjlenyomatát. Ha Józsefet nem árulták volna el a bátyjai, akkor nem adták volna el rabszolgának. Ha nem adták volna el rabszolgának, akkor nem került volna Putifár házába. Ha nem került volna Putifár házába, akkor nem dobták volna a király embereinek a börtönébe. Ha nem dobták volna a király embereinek a börtönébe, akkor nem fejtette volna meg a fáraó fősütőmesterének és főpohárnokának az álmát. Ha nem fejtette volna meg az álmukat, akkor nem hívták volna, hogy magyarázza meg a fáraó álmát két évvel később. Ha nem magyarázta volna meg a fáraó álmát, akkor a fáraó nem nevezte volna ki Józsefet az Egyiptomi birodalom második emberének!

Ezután a visszatekintés után világosan látszik, hogy Isten József legsötétebb óráját élete legfényesebb órájává változtatta! Ne a körülményeidre nézz! Ugyanaz az Isten, Aki Józseffel volt, most itt van veled!

Jézus azt mondja neked: „A nehézségek közepette Én vagyok a pajzsod. Én vagyok a védelmeződ. Én vagyok az erős várad. Én vagyok a gyógyítód. Én vagyok a forrásod. Én vagyok a békességed. Én vagyok az örömöd. Én vagyok a bölcsességed. Én vagyok az erőd. Én vagyok a dicsőséged, aki felemeli a fejedet.”

„Mert Ő mondta: nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5)

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/153-ne-a-korulmenyeid-alapjan-merd-le-isten-jelenletet-az-eletedben.html

Keresztény szépségportál

Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. A pohár alján pedig ott van az Isten! (Isaac Newton)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Lydia magazin

Isten nem hibázik - A reménység gyógyulást hoz

Hit Gyülekezete - Lelkem áldd az Urat

János Evangélium 20. fejezet: a feltámadott Úr megjelenései; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 20,1 A hétnek első napján pedig [(prói): hajnalban] jó [korán] reggel, amikor még sötétes vala, vagyis [még szürkületkor], oda méne Mária Magdaléna a sírhoz: azaz [a sírbolthoz], és látá, hogy elvétetett a kő a sírról [a sírbolt elől].

Ján. 20,2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret [(phileó): és kedvel] vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.

Ján. 20,3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz [a sírbolthoz].

Ján. 20,4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány [(takhion): gyorsabban futva] hamar megelőzé Pétert, és előbb [(erkhomai): érkezett], és juta a sírhoz [a sírbolthoz].

Ján. 20,5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak [(keimai): ott fekszenek] a lepedők; [hogy ott hevernek (othonion): a gyolcsszalagok] mindazáltal nem megy vala be.

Ján. 20,6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak [vagyis látta az ott heverő gyolcsszalagokat].

Ján. 20,7 És a keszkenő [a kendő], amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel [nem a gyolcsszalagokkal együtt van], hanem külön összegöngyölítve [(entülisszó): összehajtogatva] egy [másik] helyen^*

*A zsidó temetkezési szokásokat a Lázár feltámasztásának történetében mutatja be az Ige: „És kijöve a megholt [vagyis a halott], lábain és kezein kötelékekkel megkötözve [vagyis kezén-lábán (keiria): vászoncsíkokkal / ruhából tépett hosszú csíkokkal bepólyálva, illetve (perideó): körülkötve], és az orczája kendővel vala leborítva [vagyis arcát kendő takarta]…” (Ján. 11,44).

Ján. 20,8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz [a sírbolthoz], és lát és hisz vala^*

*Máté azt is elmondja, hogy hogyan fogadták a vallási vezetők a feltámadás hírét: „A szombat [a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás] végén [vagyis elmúltával; befejeztével] pedig, a hét első napjára virradólag [hét első napjának hajnalán], kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt [Más fordítás: A szombat utáni nap volt a hét első napja. Ennek a napnak a hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírüreget]. És ímé [hirtelen] nagy földindulás [nagy földrengés, és nagy szélvihar] lőn [és támadt]; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén [a sírhoz], elhengeríté a követ a sír [vagyis a sírüreg] szájáról, és reá üle arra. A tekintete [és a megjelenése] pedig olyan volt, mint a villámlás [mint a fényes ragyogás], és a ruhája fehér, mint a hó

[Más fordítás: Aki ránézett, mintha villámlást látott volna, öltözete fehér volt, mint a hó].

Az őrizők [vagyis az őrök] pedig tőle való féltükben megrettenének [halálra rémültek; megijedtek az angyaltól, hogy reszketni kezdtek a félelemtől], és olyanokká lőnek, mint a holtak [és szinte holtra váltak]. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott [a halálból], amint megmondotta volt [előre]. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt [ahol nyugodott] vala az Úr. És [azután pedig] menjetek gyorsan [és siessetek] és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból [vagyis a halottak közül]; és ímé előttetek megy Galileába [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete]; ott meglátjátok őt [mert ott megjelenik, megmutatkozik néktek], ímé megmondottam néktek. És gyorsan eltávozván a sírtól [vagyis a sírbolttól] félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják [hogy hírül adják; megvigyék a hírt] az ő tanítványainak. Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé [egyszerre csak] szembe jöve ővelük Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve [Örvendjetek; örömöt kívánok nektek, örüljetek]! Azok pedig hozzá járulván, megragadák [megfogták] az ő lábait, és leborulának előtte [és imádták őt]. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg [és vigyétek hírül] az én atyámfiainak [a testvéreimnek], hogy menjenek [hogy térjenek vissza] Galileába, és ott meglátnak [ott majd viszontlátnak]; engem [mert megjelenek, megmutatkozom nékik]. Mialatt pedig ők mennek vala [vagyis az asszonyok eltávoztak, és még úton voltak], ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének [és hírül adtak] a főpapoknak [vagyis a papi fejedelmeknek] mindent, ami történt. És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván [határozatot hoztak, és miután], sok ezüstpénzt adnak a vitézeknek [vagyis a katonáknak], Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopták őt, mikor mi aluvánk. És ha ez a helytartó fülébe jut [és ha a helytartó meghallja ezt], mi elhitetjük [majd mi meggyőzzük; mi majd megnyugtatjuk] őt, és kimentünk titeket a bajból [és titeket mentesítünk az aggódástól]. Azok pedig fölvévén [vagyis elfogadták; átvették] a pénzt, úgy cselekedének, amint megtanították [amint kioktatták] őket [amint mondták nekik]. És elterjedt ez a hír [ez a szóbeszéd; így aztán ez a történet mind a mai napig jól ismert, és ezt a beszédet a mai napig híresztelik] a zsidók között mind e mai napig” (Mát. 28,1-15).

Az Úr Jézus feltámadásáról így hangzik Márk bizonyságtétele: „Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága (illatos) keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt (vagyis Jézus testét). És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról (a bejáratáról)? És odatekintvén (felnéztek), láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette (igen) nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé (ez az) a hely, a hová őt helyezték. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek. És nagyhamar kijövén, elfutnak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás (remegés és döbbenet) fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólnak, mert félnek vala. Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki. Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának és keseregnek és sírnak vala” (Márk. 16,1-10). Lukács  újabb részleteket tár fel: „A hétnek első napján pedig kora reggel (vagyis kora hajnalban) a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról (azaz: a sírbolt elől) elhengerítve találák. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének (és emiatt tanácstalanul álltak), ímé két férfiú álla melléjük fényes öltözetben: És mikor ők megrémülvén a földre hajtják orcájukat (és a földre szegezték tekintetüket), azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek (vissza) rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. Megemlékeznek azért az ő szavairól. És visszatérvén a sírtól, elmondják (éshírül adták) mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt (és üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet); és nem hívének nékik” (Luk. 24,1-11).

Az Úr Jézus pontosan tudta mi vár rá, és fel akarta készíteni erre tanítványait, ezért így szólt hozzájuk: „…a pogányok [vagyis a nemzetbeliek] kezébe adják őt [és kiszolgáltatják a más nemzetekből valóknak], hogy megcsúfolják [hogy kigúnyolják] és megostorozzák [és megkorbácsolják] és keresztre [kínoszlopra] feszítsék; de harmadnap feltámad [és életre kel]. De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába” (Mát. 20,19; 26,32).

Ezek az asszonyok az Úr Jézus szolgálatának kezdetétől, ott maradtak a Megfeszített haláláig, és feltámadásáig: És némely asszonyok, akiket tisztátalan [gonosz] szellemektől [szabadított meg] és betegségekből gyógyított meg, [a magdalai] Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög [hét gonosz szellem, hét démon] ment ki, Ezek az asszonyok hirdették először az Evangéliumot, azt, hogy FELTÁMADOTT: „És visszatérvén a sírtól, (hírül adták, és) elmondták mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik” (Luk. 24,9-11).

Dávid így prófétált ezekről az asszonyokról: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt (az Evangéliumot) vivő asszonyok nagy csapatának” (Zsolt. 68,12).

Ján. 20,9 Mert nem tudják [nem értették] vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból [a halottak közül]^*

*Az apostolok a Szent szellem kitöltése után így tesznek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról: „Előre látván ezt, szólott / Dávid /a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke [(pszükhé): élete] nem hagyatott a sírban [(hadész) az eltávozott lelkek helye, állapota, pokolban; halottak birodalmában; nem marad az alvilágban], sem az Ő (hús)teste rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet] nem látott” (Csel. 2,31).

És így magyarázzák a próféciát: „Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe (az elmúlásba) visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait (nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket). Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást (elmúlást) lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében (a maga nemzedékében) szolgált az Isten akaratának (az Isten akarata szerint), elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz (és eltemették atyái mellé), és rothadást (tehát elmúlást) látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást (elmúlást)” (Csel. 13,34-37).

Ján. 20,10 Visszamenének [ezután hazamentek] azért a tanítványok az övéikhez.

Ján. 20,11 Mária pedig künn áll vala a sírnál [a sírbolt felé fordulva állt] sírva, és [(klaió): sírt, zokogott, jajgatott]. Amíg azonban siránkozék, behajol, és [(paraküptó): benéz] vala a sírba [a sírboltba];

Ján. 20,12 És [(theóreó): megpillantott] láta két angyalt [fehérben, vagyis] fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste, vagyis [(szóma: hotteste)] feküdt vala.

Ján. 20,13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz, és miért [(klaió): zokogsz, és jajgatsz]? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

Ján. 20,14 És mikor ezeket mondotta, [(opiszó sztrephó): megfordult], vagyis hátra fordula, és látá Jézust ott állani, vagyis [(theóreó): észrevette az ott álló Jézust] és nem tudja vala, [de nem ismerte fel] hogy Jézus az.

Ján. 20,15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz, [(klaió): zokogsz, és jajgatsz]? Kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész, a [(képúrosz): kert őre] az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

Ján. 20,16 Monda néki Jézus [nevén szólítva:]: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester!

Ján. 20,17 Monda néki Jézus: Ne illess [(haptomai): ne fogj tovább, engedj el, és ne tartóztass fel] engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz [az én testvéreimhez] és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Ján. 20,18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.

Ján. 20,19 Mikor azért [beesteledett, és] estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól, vagyis a [(iúdaiosz): júdeaiaktól] való félelem miatt, eljöve, azaz [(erkhomai): megjelent] Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

Ján. 20,20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat^*

*Az apostolok a Szent szellem kitöltése után így tesznek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról: „Előre látván ezt, szólott / Dávid /a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke [(pszükhé): élete] nem hagyatott a sírban [(hadész) az eltávozott lelkek helye, állapota, pokolban; halottak birodalmában; nem marad az alvilágban], sem az Ő (hús)teste rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet] nem látott” (Csel. 2,31).

És így magyarázzák a próféciát: „Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe (az elmúlásba) visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait (nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket). Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást (elmúlást) lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében (a maga nemzedékében) szolgált az Isten akaratának (az Isten akarata szerint), elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz (és eltemették atyái mellé), és rothadást (tehát elmúlást) látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást (elmúlást)” (Csel. 13,34-37).

Ján. 20,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.

Ján. 20,22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, [(emphüszaó): rájuk fújt] és monda nékik: Vegyetek, és [(lambanó): fogadjátok be] a Szent Szellemet:

Ján. 20,23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak^*

*Az Úr Jézus szenvedése előtt már így imádkozott: „Amiképen [(kathósz): és ahogyan] te küldtél engem e világba, úgy [vagyis ugyanúgy] küldtem én is őket e világba” (Ján. 17,18).

Hogy megvallhassák: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a [koldus] szegényeknek [a koldusoknak örömhírt vigyek] az Evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes [az összetört] szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak [a raboknak] szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását [és a vakoknak újralátást; látásuk visszanyerését], hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat [elnyomottakat; a megkínzottakat; a szétzúzott szívűeket; a megtörteket; hogy békességben elbocsássam a megtörteket]. Hogy (ki)hirdessem az Úrnak kedves esztendejét [az Úr kiengesztelődésének, kegyelmének idejét]” (Luk. 4,18-19).

Mert: ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Hogy a feladatotokat jól tudjátok teljesíteni, minden hívőnek személy szerint ezt mondja az Úr: „És néked adom a mennyek országának [a mennyek Királyságának; az Isten Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [és megkötözöl] a földön, a mennyekben is kötve lészen. és amit meg / vagy feloldasz [elengedsz, vagyis ha a bűnöst feloldozod] a földön, a mennyekben is oldva lészen. [Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva]” (Mát. 16,19).

 És így folytatódik a kijelentés: „Bizony mondom néktek: „Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (fel, vagy)megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18).

 „Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe], Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [vagyis e kor célba érkezéséig, beteljesedéséig]. Ámen!” (Mát. 28,19-20).

És: „Aki hiszen [aki hitre jut] és bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, elkárhozik [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad; az elvész]” (Márk. 16,16).

Ján. 20,24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek [akit (Didümosz): dupla, azaz Ikernek] hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött [amikor (erkhomai): megjelent] vala Jézus.

Ján. 20,25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom [és nem érintem meg ujjammal] az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.

Ján. 20,26 És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

Ján. 20,27 Azután monda Tamásnak: Hozd [nyújtsd] ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [nyújtsd] ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba [és tedd az oldalamra]: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

Ján. 20,28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!^*

*János apostol bizonyságtétele a feltámadott, élő Úrról: „Ami kezdettől fogva, és [(arkhé): Aki eredetileg] vala, amit hallottunk [(akúó): felfogtunk, és megértettünk], amit szemeinkkel láttunk [aki nekünk megjelent], amit szemléltünk, [és akit egészen közelről figyeltünk, bámultunk, és megcsodáltunk], és kezeinkkel [is] illettünk [(pszélaphaó): megérintettük, megtapintottunk és éreztünk], az életnek [(logoszáról)] Ígéjéről” (1 Ján. 1,1).

Ján. 20,29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek^*

*A prófécia így hangzik a hívőkről, a megváltottakról: „Hisz az Úr megváltottai (akiket az ÚR kiváltott) megtérnek (vagyis visszatérnek), és ujjongás között Sionba (Jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezetbe) jönnek. És örök öröm fejükön, (boldog örömben lesz részük) vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik (és szökik, és menekül előlük,) fájdalom (szomorúság, bánat, gyász) és sóhaj, (nyögés, jajgatás)” (Ésa. 35,10).

Ján. 20,30 Sok más jelt is művelt [(polüsz pollé polü szémeion poieó): és számos csodát tett] ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, [a tanítványai szeme láttára] amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

Ján. 20,31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében, vagyis Őbenne^*

*Mert, bár: „Van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be (és tudná befogadni) a könyveket, amelyeket írnának. Ámen” (Ján. 21,25). „Ezt (pedig) azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1 Ján. 5,13)

Dicsérettel jövünk Eléd.

Ima.

Úr Jézus!

„Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába” (Zsolt. 17,6)

Megvallás

Uram! Adtad a Te fegyvereidet, amelyekkel megvédhetem testemet az idegenektől, s amelyeket én magamra öltöttem. Körülöveztem derekamat igazlelkűséggel, felöltöztem az igazság mellvasát - megvallva, hogy Úr Jézus Krisztus Te vagy az én igazságom. - Felsaruztam lábaimat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez fölvettem a hitnek pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát megoltom. Fölvettem az üdvösség sisakját és a Szellem kardját, amely a Te beszéded Istenem, és minden időben a Szellem által imádkozom, és vigyázok minden állhatatossággal” (Eféz. 6,14-18.)

Az Úr tanítása minden gyermeke számára:

 „Légy hát bátor és igen erős, és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden útadon sikerrel járj, és hogy jó szerencsés lehess mindenben" (Józs. 1,7)

A teremtés

 „Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén és az Isten Szelleme lebeg vala a vizek felett”  (1 Móz. 1,1-2)

A bölcsesség tanítása:

A bölcsesség tanítása nem egyéb, mint útmutatás a helyes, és ezzel együtt az életre vezető útra. /Jubileum Idézet/

Ámen-Kapuk előtt

Irma Nyári

Extreme Silver

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Gyógyulás, vigasz, a dolgok értelmének megtalálása, reménység; mindezek Isten jelenlétének bizonyítékai.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Keresztény szépségportál

Ha jó tett helyébe jót vársz, akkor nem tettél semmit (ismeretlen)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Hit Gyülekezete - Biztos pont vagy Jézus

Ige: Üldözésekben is társak

 „Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban, buzdítás és bátorításban is* (2 Kor. 1,7)

*Kijelentés a szenvedések okáról, és arról, hogy azt kik okozzák: „Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól... Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten kihívott gyülekezeteiben, a ti kitartásotok, állhatatosságotok, béketűrésetek és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, és a zaklatásotok között, amelyeket szenvedtek és elviseltek, és bátran vállaltok” (1 Thess. 2,14; 2 Thess. 1,4)

„nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon az Úr Jézus mivelünk együtt. Hogy amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival” (2Thessz. 1,7)

Akkor: „… amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (1Pt. 4,13)

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk”(Róm. 8,18).

Én édes Krisztusom

37-es ZSOLTÁR.

Már nem a törvény alatt vannak, akik Isten fiai, hirdeti az első kegyelem-prédikátor: PÁL apostol

 „De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Kikerültünk a nevelő keze alól. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül (Gal. 3,25-26)

A törvény

„Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus, minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm. 10,4)

Abraham Lincoln: Az élet végéről

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben" 

Joseph Prince: Kérj Jézus nevében!

16,23 Bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (János)

Mindig úgy fejezed be az imádat, hogy „Jézus nevében”? Lehet, hogy erre tanítottak a vasárnapi iskolában, vagy ezt hallottad más hívőktől, gyülekezeti vezetőktől.

Régebben úgy hadartam el a „Jézus nevében” szavakat, mintha valami varázsige lenne, amitől az imám biztos válaszra talál. Mígnem egy nap az Úr kérdőre vont, hogy miért teszem ezt.

Az Úr azt akarta, tudatában legyek annak, hogy amikor imádkozom, és azt mondom „Jézus nevében”, akkor teljes meggyőződésem legyen, hogy az imámat nem azért válaszolja meg, aki én vagyok, és amit én tettem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus személye miatt, és amiatt, amit Ő tett.

Ha kérsz Tőle, Ő így válaszol: „Bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.” Imádkozhatsz gyógyulásért Jézus nevében, mert azt mondja a Biblia, hogy az Ő sebei által gyógyultunk meg (1 Péter 2:24). Imádkozhatsz védelemért Jézus nevében, mert azt ígéri a Biblia, hogy Isten megőriz Jézus vére miatt, ami megvéd téged, és ami megszabadít a gonosztól (2 Mózes 12:13).

A jó családi név nem tud megmenteni. A lelkipásztorod neve sem képes megmenteni. Még a legújabb orvostudományi felfedezés neve sem tud megmenteni. Egyetlen név adatott az ég alatt, amely által megmenekülhetünk: Jézus neve (Apostolok Cselekedetei 4:12)! Az a jó hír, hogy az Ő neve héberül Jésua, melynek jelentése: szabadítás, megmenekülés, üdvösség, megtartatás, gyógyulás, nagylelkűség, teljesség, biztonság, gondoskodás. Jézus mindez számodra és a családod számára!

Most már az imám végén lelassítok, és ezt mondom: „Atyám, ezeket nem az alapján kérem, amit én tettem, vagy nem tettem, hanem Jézus és az Ő kereszten bevégzett munkája alapján. Mindezeket Jézus nevében kérem. Ámen!”

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Az imádság, amit Jézus tanított (1)

„Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” (Máté 6:9)

Jézus így tanított minket imádkozni:
1) „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” Amikor azt mondod, „atya”, ezzel elismered, hogy a családba tartozol, hogy különleges kapcsolatban vagy Istennel, ami feljogosít arra, hogy bármikor fordulhass hozzá, biztosít arról, hogy ő szeret, szívesen fogad, és örömét leli benned. Azzal, hogy azt mondod, „a mennyben”, a legmagasabb helyhez fordulsz, ennél feljebb nem juthatsz. Mindazt, amire szükséged van, jóságot, kegyelmet, irgalmat, gondviselést, védelmet és tekintélyt meríthetsz a legnagyobb forrásból. Micsoda kiváltság!

2) „szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). Mindig ennek kell legfontosabb helyen lennie gondolataidban: „Bármit is teszek ma, Uram, akár gondolatban, akár cselekedetben, legyen az a te dicsőségedre!” Úgy kell élned, hogy az emberek az életedet látva meg akarjanak ismerkedni azzal, akit szolgálsz.

3) „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Minden alkalommal, amikor úgy döntesz, hogy nemet mondasz magadnak, és igent mondasz Isten akaratának, megmutatod a téged figyelő világnak, hogy mit jelent számodra a Menny állampolgárának lenni. Figyeld meg ezeket a szavakat: „mint a mennyben”. Vajon van-e a mennyben valaki, aki fél vagy kételkedik? Makacs vagy engedetlen? Bíráló vagy borúlátó? Amikor az ellenség eléd hoz valamit, ami ellenkezik Isten akaratával, hatalmadban áll azt mondani: „Ha ennek nincs helye és jogosultsága a mennyben, akkor nincs helye az én életemben sem itt a földön.” Ha a sátán engedetlenségre csábít, ne engedj neki! Azt reméli, sosem fogod felfedezni, hogy Istentől kapott jogod van arra, hogy korlátozd mozgásterét az életedben.

http://maiige.hu/

Varadifi - Teologusok 2006

Pastor Chris magyar felirattal Tűz a jövődre 2

Reinhard Bonnke: A valódi újszövetségi keresztény hit

 „Az Úr hatalma volt ővele, hogy gyógyítson” - olvashatjuk a Lukács 5:17-ben, amikor Jézus egy béna embert meggyógyított. Tragikusnak mondható, hogy ez a barátai által a tetőn leeresztett ember volt az egyetlen, aki akkor és ott meggyógyult. Nem tudunk senki másról, aki ez alkalommal meggyógyult volna, bár a ház, ahol Jézus volt, zsúfolásig volt emberekkel, bizonyára betegekkel is. A vallásos emberek is ott voltak, de Jézus velük semmit nem tudott tenni - se szabadítást, se gyógyítást.

Sok gyülekezet van ilyen szomorú állapotban. Az emberek elmennek istentiszteletre, hogy tiszteljenek egy olyan Istent, aki ül a trónján, és jóindulatú mosollyal nyugtázza a hívők imáit és éneklését. Senki nem várja, hogy bármi is történik, azon a homályos várakozáson kívül, hogy az imádság és az éneklés valamilyen módon jobbá teszi őket. Persze, remélem, hogy tesz velük valami jót, de mi a helyzet Isten reakciójával? Gyülekezetek sokaságában így megy ez hétről hétre - semmi nem történik, és a prédikációkban sem hangzik el semmi olyasmi, ami felkeltené a hívőkben a várakozást, hogy Isten cselekedjen köztük. Jézus egy meghívott vendég, semmi több, akitől udvariasan és előírásosan egy lépés távolságot tartunk, tőle semmit nem várunk el, hiszen ő egy másik dimenzióban létezik, és a valós világban nincsen jelen. Megjelenése túlságosan is megzavarná a jól megszokott rendet és az istentisztelet méltóságát.

A béna ember négy barátja egy ilyen összejövetelt zavart meg, amikor megbontotta a ház tetőzetét. E tettük csodálatos módon jelképezi a valódi újszövetségi keresztény hitet, amely dinamikus, hogy úgy mondjam: megbontja a tetőt!

Adj Jézusnak egy esélyt ma, és a béna emberhez hasonlóan saját lábadon fogsz járni!

Humor: NOÉ PROJECT

Így szólt az Úr Noéhoz:

"Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, míg a Földet el nem lepi a víz.

De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"

Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.

- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.

5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.

Most úgy ítélem meg Uram, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.

- Úgy döntöttél Uram, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.

- Nincs rá szükség, - mondta az Úr. - Megoldjátok magatok!

                                     

A Szellem gyümölcse

„A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (MBT)

Galatákhoz írt levél 5:22-23

A lényeg – mint sok más esetben – itt is a részletekben rejlik. A szép és jól ismert lista végén a mellékesnek látszó mondat: „Az ilyenek ellen nincs törvény”. Az ilyeneket valóban nehéz lenne számon kérni. Tessék örülni, és türelmesnek lenni, de lehetőleg azonnal! Ne legyél önző! Miért nem vagy jószívű?... Ezekről nem ír a Törvény! Vagy mégis? És a szeretet törvénye? A másik szeretete, megbecsülése, szolgálata?

A teljes fejezetet olvasva azt látjuk, hogy Pál arról beszél, hogyan lehet valaki teljesen Krisztus követője. Mi legyen az Ószövetségi szabályokkal, a régi törvényekkel, melyek úgy tűnik kitörölhetetlenül beleivódtak generációk gondolkodásába. Dobjuk el őket? Ha meg akarok felelni Istennek nem fontos engedelmeskedni? De Igen. A törvények Krisztushoz vezetnek. Csakhogy a törvény lelkes megtartói (akkoriban farizeusoknak hívták őket), épp a lényeget, a szeretetet nem gyakorolták. Vagyis valójában Lélek-telen istenfélő emberek voltak, még ha nyilvánvaló, vagy botrányos bűnöket nem is követtek el.

A Szellem gyümölcseiben az a szép, hogy nem emberi erőfeszítés, vagy erős koncentráció eredménye. Ezt a bennük lakozó Szent Szellem termi meg. Valójában nem is a „listát”, hanem Krisztust kell szem előtt tartanunk, ha örök életre szomjazunk. A többiről, ő majd gondoskodik.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/a-lelek-gyumolcse.html

Lydia magazin

Irma Nyári

Mondd ki hit által és győzz! 335. rész

Hit Gyülekezete - Közel már az éj