2014. február 3.

János Evangélium 20. fejezet: a feltámadott Úr megjelenései; (szerkesztett)

Ján. 20,1 A hétnek első napján pedig [(prói): hajnalban] jó [korán] reggel, amikor még sötétes vala, vagyis [még szürkületkor], oda méne Mária Magdaléna a sírhoz: azaz [a sírbolthoz], és látá, hogy elvétetett a kő a sírról [a sírbolt elől].

Ján. 20,2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret [(phileó): és kedvel] vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.

Ján. 20,3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz [a sírbolthoz].

Ján. 20,4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány [(takhion): gyorsabban futva] hamar megelőzé Pétert, és előbb [(erkhomai): érkezett], és juta a sírhoz [a sírbolthoz];

Ján. 20,5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak [(keimai): ott fekszenek] a lepedők; [hogy ott hevernek (othonion): a gyolcsszalagok] mindazáltal nem megy vala be.

Ján. 20,6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak [vagyis látta az ott heverő gyolcsszalagokat].

Ján. 20,7 És a keszkenő [a kendő], amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel [nem a gyolcsszalagokkal együtt van], hanem külön összegöngyölítve [(entülisszó): összehajtogatva] egy [másik] helyen.

Ján. 20,8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz [a sírbolthoz], és lát és hisz vala.

Ján. 20,9 Mert nem tudják [nem értették] vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból [a halottak közül].

Ján. 20,10 Visszamenének [ezután hazamentek] azért a tanítványok az övéikhez.

Ján. 20,11 Mária pedig künn áll vala a sírnál [a sírbolt felé fordulva állt] sírva, és [(klaió): sírt, zokogott, jajgatott]. Amíg azonban siránkozék, behajol, és [(paraküptó): benéz] vala a sírba [a sírboltba];

Ján. 20,12 És [(theóreó): megpillantott] láta két angyalt [fehérben, vagyis] fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste, vagyis [(szóma: hotteste)] feküdt vala.

Ján. 20,13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz, és miért [(klaió): zokogsz, és jajgatsz]? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

Ján. 20,14 És mikor ezeket mondotta, [(opiszó sztrephó): megfordult], vagyis hátra fordula, és látá Jézust ott állani, vagyis [(theóreó): észrevette az ott álló Jézust] és nem tudja vala, [de nem ismerte fel] hogy Jézus az.

Ján. 20,15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz, [(klaió): zokogsz, és jajgatsz]? Kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész, a [(képúrosz): kert őre] az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

Ján. 20,16 Monda néki Jézus [nevén szólítva:]: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester!

Ján. 20,17 Monda néki Jézus: Ne illess [(haptomai): ne fogj tovább, engedj el, és ne tartóztass fel] engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz [az én testvéreimhez] és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Ján. 20,18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.

Ján. 20,19 Mikor azért [beesteledett, és] estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól, vagyis a [(iúdaiosz): júdeaiaktól] való félelem miatt, eljöve, azaz [(erkhomai): megjelent] Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

Ján. 20,20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

Ján. 20,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.

Ján. 20,22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, [(emphüszaó): rájuk fújt] és monda nékik: Vegyetek, és [(lambanó): fogadjátok be] a Szent Szellemet:

Ján. 20,23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.

Ján. 20,24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek [akit (Didümosz): dupla, azaz Ikernek] hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött [amikor (erkhomai): megjelent] vala Jézus.

Ján. 20,25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom [és nem érintem meg ujjammal] az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.

Ján. 20,26 És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

Ján. 20,27 Azután monda Tamásnak: Hozd [nyújtsd] ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [nyújtsd] ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba [és tedd az oldalamra]: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

Ján. 20,28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Ján. 20,29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Ján. 20,30 Sok más jelt is művelt [(polüsz pollé polü szémeion poieó): és számos csodát tett] ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, [a tanítványai szeme láttára] amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

Ján. 20,31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében, vagyis Őbenne



Dicsérünk, imádunk, óh Urunk Jézus.

Keresztény szépségportál

Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret. (Erich Fromm)

www.keresztenyszepsegportal.hu


A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha újra kezdhetném, akkor a hétköznapok legkisebb dolgaiban is még radikálisabban, egy gyermek együgyűségével és fenntartások nélkül adnám át magam Isten akaratának.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/


Keresztény szemmel


Szeretet-Közösség


Keresztény szépségportál

Ne a mások vallását vagy hitét blamáld, hanem mutasd meg AZ UTAT! (Alex Fairy)

www.keresztenyszepsegportal.hu


arena1455

Lydia magazin


Irma Nyári


ÚJ Teremtés Krisztusban - Gyógyulás, szabadulás, helyreállítás


Éjféli Kiáltás Misszió

Dönts még ma! Ha döntesz, dönthetetlen leszel! Ha nem döntesz, ledönt a világ! 


Zoltán Csaba Varga


EXULTET Együttes: Érted dobog a szív

2014. február 2.

Ige: Milyen valláshoz tartozol?

 „Mert azt a hírt kaptam, mert elárulták nekem, és így megtudtam rólatok, testvéreim, atyámfiai Klóé embereitől, a háza-népe közül valóktól, hogy viszálykodások, versengések, veszekedések, viták vetélkedések, és harcok vannak közöttetek, és pártokra szakadtatok*

*És én: „… félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, vetélkedés, harc, pártoskodás lesz közöttetek” (2Kor. 12,20)

És ez azért van: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3)

Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16)

Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal. 5,15).
 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél, és így nyilatkozik köztetek: Én Pálé vagyok, vagyis Pálhoz tartozom, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé*

*Ez is a test cselekedeteihez tartozó dolog: „... Még testiek vagytok; ... Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9;  4,6).

Hát részekre szakítható-e, meg van osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg. Pál lett kínoszlopra vonva értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek be?

Hálát adok Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, csak Krispust és Gájust

nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevembe merítekeztetek be.

Igaz, bemerítettem még Stefanás házanépét, vagyis családját is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is bemerítettem volna” (1Kor. 1,11-16)




Szívem telve van Veled drága Jézus

Az Úr az Isten!

„Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs Isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél” (Ésa. 45,5)


NINCS BOCSÁNAT

Húsz forintot adtam a két ápolónak, akik hordágyra tették, és levitték a mentőautóba. A klinikán is adtam húszat-húszat a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg. Másnap vasárnap volt, bemehettem hozzá látogatóba. Még mindig eszméletén volt, de már alig beszélt. Csak az ágyszomszédjától tudtam meg, hogy az ápolónők feléje sem néznek, ami nem is csoda, mert kettejükre százhetven beteg jut, s ráadásul az orvosok sem nyúltak hozzá, azzal, hogy majd hétfőn alaposan megnézik. Ez mindig így szokott lenni, mondta a szomszéd, amikor szombat délelőtt hoznak be beteget.

Kimentem a folyosóra, és kerestem a nővért, de egyiket sem találtam meg a tegnapiak közül. Nagy nehezen előkerítettem a vasárnapi ügyeletes nővért, neki is adtam húsz forintot, és megkértem, hogy nézzen be időnként az apámhoz. Az orvossal is szerettem volna találkozni, mert egy százforintost még odahaza borítékba ragasztottam, de a nővér azt mondta, hogy az orvost transzfúzióra hívták a női kórterembe, bízzam rá, majd ő szól neki. Visszamentem a betegszobába, ahol a szomszéd megnyugtatott, hogy az inspekciós orvos úgysem ér rá kivizsgálni a beteget, tehát nem is baj, hogy nem tudtam átadni a pénzt. Úgyis csak holnap, amikor majd bejönnek az osztályos orvosok, lesz idejük foglalkozni vele.

- Nincs valamire szükséged? - kérdeztem.

- Köszönöm, nem kell semmi.

- Hoztam néhány almát.

- Köszönöm, nem vagyok éhes.

Még egy óra hosszat ültem az ágya szélén. Szerettem volna beszélgetni vele, de már nem volt miről. Egy idő múlva megkérdeztem, nincsenek-e fájdalmai. Azt mondta, nincsenek. Erről sem kérdezősködhettem többet. Egész idő alatt hallgattunk. Nagyon szemérmes és zárkózott volt köztünk a viszony, mindig csak tényekről beszélgettünk egymással, de azok a tények, melyeket tegnap még szóba hozhattunk, mára eltörpültek, és semmivé váltak. Érzelmekről pedig sohasem esett szó miköztünk.

- Hát akkor megyek - mondtam később.

- Menj csak, fiam - mondta.

- Holnap bejövök, és beszélek az orvossal.

- Köszönöm - mondta.

- Csak reggel jön az osztályos orvos.

- Nem olyan sürgős - mondta, s a tekintete az ajtóig kísért. Reggel hétkor fölhívtak, hogy az éjszaka folyamán meghalt. Amikor beléptem a 217-esbe, már másvalaki feküdt a helyén. Az ágyszomszédja megnyugtatott, hogy nem szenvedett semmit, csak sóhajtott egyet, és vége lett. Gyanítottam, hogy a szomszéd talán nem mondott igazat, mert az jutott eszembe, hogy én is ezt mondtam volna az ő helyében, de aztán igyekeztem elhitetni magammal, hogy a szomszéd mégsem csapott be, és csakugyan fájdalom nélkül halt meg apám.

Nagyon sok formalitást kellett elintézni. A fölvételi irodában odalépett hozzám egy ápolónő, de sem a szombati, sem pedig a tegnapi ügyeletes, hanem egy eddig nem látott nővér, és átadta apám aranyóráját, szemüvegét, pénztárcáját, öngyújtóját és azt a zacskót, amiben az almák voltak. Húsz forintot adtam neki, és tovább diktáltam az adatokat. Ezután egy bőrsapkás férfi lépett hozzám, és ajánlkozott, hogy megmosdatja, megberetválja és felöltözteti a testet. Ő mondta így, hogy a "testet", amivel bizonyára azt akarta érzékeltetni, a szóban forgó személy nem él ugyan már, de mégsem egészen holttest, amíg mosdatva és öltöztetve nincs.

Nálam volt még a borítékba ragasztott százforintos. Ezt átnyújtottam neki. Fölszakította, belenézett a borítékba, aztán lekapta fejéről a bőrsapkát, és nem is tette többé föl a jelenlétemben. Azt mondta, hogy nagyon szépen el fog rendezni mindent, csak küldjek be ruhát és tiszta fehérneműt, egészen biztosan meg leszek elégedve. Azt válaszoltam, hogy délután behozom a fehérneműt és egy sötét öltönyt, most azonban szeretnék odamenni hozzá.

- Meg akarja nézni a testet? - kérdezte megütődve.

- Meg akarom nézni - mondtam.

- Jobb lenne aztán - tanácsolta.

- Most akarom látni - mondtam. - Nem lehettem mellette, amikor meghalt.

Vonakodva bár, de elvezetett a hullaházba, egy különálló épületbe a klinikakert közepén. Nagyon erős, ernyőtlen villanyégő világította meg a pincét. Betonlépcsőn kellett lemenni, s a betonpadlón, mindjárt a lépcső tövében, hanyatt feküdt az apám. Lába szétvetve, karja kitárva, ahogy csataképeken festik a hősi halottakat. De őrajta nem volt ruha, csak az egyik orrlyukából állt ki egy kis vatta, egy másik pedig a bal combjához volt hozzátapadva. Úgy látszik, ott kapta az utolsó injekciót.

- Most még nem lehet látni semmit - mondta a bőrsapkás mentegetőzve. A jéghideg pincében hajadonfőtt állt mellettem. - De majd akkor tessék megnézni, milyen lesz, ha felöltöztettem.

Nem szóltam semmit.

- Sokáig betegeskedett? - kérdezte később.

- Sokáig - mondtam.

- Arra gondolok - mondta -, hogy egy kicsit lenyírom a haját. Az nagyon sokat tesz.

- Ahogy akarja - mondtam.

- Oldalt választva viselte a haját?

- Oldalt - mondtam.

Elhallgatott. Én is hallgattam. Már nem mondhattam semmit, és nem is tehettem semmit, és pénzt sem adhattam többé senkinek. Azzal sem tudok jóvátenni semmit, ha elevenen mellétemettetem magam.


http://albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=445078

Spurgeon: Elbizakodott...

Sohasem lehet elbizakodott, aki alázatosan hisz Istennek; de nagyon elbizakodott az, aki kételkedni merészel a szavában.


ISTEN KÉPES RÁ

1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem,
mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten
bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek
másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én
erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4
Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival
hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne
emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 1Kor 2,1-5.

                          ISTEN KÉPES RÁ

Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival
hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne
emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. (1Kor 2,4-5)

2010. augusztusában Chilében egy bánya falai nagy robajjal beomlottak. Káosz és pánik tört ki, aztán teljes csend és teljes sötétség. A föld gyomrában 700 méter mélyen 33 bányász maradt fogságban. Idefenn a felszínen a bányászok családjai virrasztani kezdtek. Felverték sátraikat, aztán a várakozási idő végül 69 nappá nőtt. A családok együtt várták és együtt remélték, hogy a bányászok élve szabadulnak.

Ha valaki nincs kapcsolatban Istennel, olyan, mintha a föld alatt lenne egy csapdában fény, hang, kommunikációs lehetőség, étel és ital nélkül. A bányászcsaládok arra kényszerültek, hogy várjanak szeretteikre, akármeddig tart is a mentés.

Isten még inkább kész arra, hogy várjon ránk, amíg megbánjuk bűneinket. Amikor pedig megtesszük, kegyelmesen visszafogad.

Nagy erőfeszítéseket tettek, és sok pénzt áldoztak a bányászok megmentésére. Bármilyen nagyok is, ezek csak emberi erőfeszítések. Teremtőnk rendelkezik olyan hatalommal, hogy megszabadítson minket, bárhol vagyunk. Legyen bármilyen sötét, csend, reménytelenség, elhagyatottság, betegség vagy szükség az életünkben, Isten ereje határtalan.

Imádság: Krisztusunk, segíts minket, hogy benned bízzunk, és ne abban,
amit emberek tudnak, vagy tehetnek. Ámen.

Szabadulásunk kulcsa: megtalálni Krisztust.

Mila Roxana Guerrero Jaramillo (Biobio, Chile)

http://csendespercek.hu


Oswald Chambers: MEGSZENTELŐDÉS

"Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).

A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).

A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak "önmagam", s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak "magam" lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: "Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert" (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. "De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen" - mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk. "Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem." - Pedig kívánja.

Akarok-e egészen "magam" lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve.

Amikor így imádkozol: "Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés" - Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Oceans will part

Spurgeon: A türelem.

A türelem csak türelemmel sajátítható el, mint ahogy az ember úszni csak az úszás gyakorlása által tanulhat meg.




Dr-Kováts György: A SZENT LÉLEK (SZENT SZELLEM) AJÁNDÉKAI-1.

Mi a jelentősége a karizmáknak? Mi a jelentőségük a gyakorlatban, a keresztény életben, a szolgálatban?

1Kor 12,7. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.

„MINDENKI” – minden egyes, személyenként, aki ajándékot kap, akinél ott a Szent Szellem megnyilvánulása, ugyanzért, ugyanarra kapja. (A „mindenki” ugyanakkor bíztatás arra, hogy a Szent Szellem MINDENKI-nek akarja adni. Nem akar kihagyni senkit, és nem akarja, hogy a mennyei „csupán emberi módon” menjen végbe, ill. legyen kivitelezve. A mennyei célhoz mennyei „eszközöket” – MUNKAESZKÖZÖKET – rendel hozzá az Úr.)
„AZONBAN” – (de) – arra utal, hogy sokféleség jelentkezik a Krisztus testében. A sokféleség ott van az elhívásokban, a megnyilvánulásokban, a szolgálatokban, és a működésben, a konkrét munkákban, amik végződnek. (v.4-7.)

„HASZONRA” (Károli fordítása szerint – az újabb fordítások használatot, hasznosságot említenek) – a „szümferó” (gör) – nagyon gazdag kifejezés. De minden, amit jelent, összekapcsolódik itt, a Szent Szellem megnyilvánulásai között: hasznos, szükséges jó, kívánatos, jó megoldás, megfelel, segít, használ, illik, érdemes, jobb, „összehord”, stb. (A 17 előfordulás az Újszövetségben ezekre utal. Néha kifejezetten összehasonlításban szerepel: „jobb” – ez „hasznosabb”-at jelent a jövőre nézve. Pl: „Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló…” Jn 16,7. Máskor az emberek, a közösség javát fejezi ki. „Mi lesz hasznos, mi válik javadra…” Mindenképpen ott van benne a jövőre való előretekintés, és ott van benne a következmények felmérése, mi a helyes, mi a működő, mi a jó, mi a hasznos, a megfelelő.)

„ADATIK” – a „didómi” odaadást, átadást, rendelkezésre bocsátást jelent, ajándékozást, részesítést, engedést. Ki teszi ezt? Ki adja, ki adja át? A Szent Szellem. Nyilván céllal. „Használatra, haszonra”, azért, hogy építsen, felépítsen, segítsen, kivitelezze a mennyei felépítő, megmentő célt. Céllal adja. Használatra adja. Azért adja, hogy egy cél megvalósuljon. De „adja” – vagyis átadja, rendelkezésre bocsátja. Ez pedig felelősséggel is jár. Hogyan használod, mire fordítod, milyen módon élsz vele…

„LÉLEK” – Szent Szellem. Az Övé. Az Övéből ad. Hozzá tartozik – nyilván Róla is szól, az Ő lényével, jellemével, személyével kapcsolatos. Hozzá is kapcsol, ha Tőle származik. S Róla tudjuk, hogy mindig abból ad kijelentést, amit az Úr Jézus végez, szól, Általa. S tudjuk, hogy mindig Jézusra fog mutatni, mert Őt akarja megdicsőíteni. Mindig a mennyei terv lesz Előtte, és azt fogja segíteni kibontakozni. (A Szent Szellem itt birtokos alakban szerepel, Hozzá tartozik minden, amiről szó van. A kijelentés, az ajándékok, a megnyilvánulás.)

„KIJELENTÉSE” – „fanerószisz” (gör) – a nyilvánvalóvá tételt jelenti, azt, hogy ami nem látható, bizonyos formában láthatóvá válik, egyértelművé, letagadhatatlanná. Az Úr titkos munkájából egy rész megláthatóvá lesz, és meggyőző, irányba állító módon megjelenik.



SZAVAK

Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogadtattál a te szádnak beszédeivel.
- Példabeszédek 6,2.

Sok keresztény az ördögöt hibáztatja bizonyos dolgokért, pedig valójában saját szájának szavai ejtik fogságba. Egy író így fogalmazta ezt meg: Azt mondtad, hogy nem vagy rá képes — és abban a pillanatban, hogy kimondtad, vereséget szenvedtél.

Azt mondtad, hogy nincs hited — a kételkedés pedig óriásként feltámadt és megkötözött téged. Bebörtönözted magadat a saját szavaiddal. A kudarcról beszéltél és a kudarc fogvatartott téged.

Szavaink uralkodnak felettünk. Ezt mondta Jézus a Márk 11,23-ban: „…meglesz néki, amit mondott.”

Sohase beszélj a kudarcról. Sohase beszélj a vereségről. Soha, még egy pillanatra se ismerd el, hogy Isten képessége vagy ereje nem tud téged sikerre vinni.

Ha a kudarcról vagy a vereségről beszélsz, azt ismered el, hogy Isten nem tudja megtenni, nem vitt téged sikerre az életben.

De hála Istennek, Ő meg tudja tenni! Ő már meg is tette! Ha helyesen hiszel és helyesen beszélsz, ennek a valóságában fogsz járni!

Megvallás: Én visszautasítom, hogy a kudarcról beszéljek. Visszautasítom, hogy a vereségről beszéljek. Isten sikerre visz engem az életben.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/




Rozsa Nemes Nagy


Extreme Silver


Az orvos tévedett, mégis meggyógyultam

Hit Gyülekezete - Sok lázadó szívben

2014. február 1.

Ige: Minden embernek hirdetem: Jézus szeret téged!

 „Mind a görögöknek, azaz helléneknek, vagyis pogányoknak, mind a barbároknak, a műveletleneknek, mind a bölcseknek, a tudósoknak, mind a tudatlanoknak, a bolondoknak, vagyis Isten nélkül élőknek, az értelmetleneknek, vagyis érzéki, azaz hústestieknek köteles vagyok és tartozom ezzel]*

*És így folytatja az apostol, megvallva, hogy ez nem a saját erejéből történik: „Amire igyekezem is, tusakodván, küzdve, harcolva, igyekszem, és törekszem, és ezért fáradok és küzdök az Ő ereje szerint, és az Ő erejével, mely én bennem hatalmasan, és hatékonyan, és hatalommal munkálkodik, és működik (Kol. 1,29)

Azért ami rajtam áll, és amennyire tőlem függ, kész vagyok, és megvan bennem a buzgó készség, hogy néktek is, akik Rómában [jelentése: fenséges hírnévben, erőben] vagytok, az evangéliumot, az örömüzenetet, a győzelmi hírt hirdetni, és prédikálni” (Róm. 1,14-15)



Az Úr velünk

34-es ZSOLTÁR

Az ember fődolga:

 „A végső tanulság mindezeket hallván, ez: tiszteld az Istent, és az ő parancsolatit megtartsad;  mert ez az embernek fődolga!” (Préd. 12,15).


Térj meg, és fogadd be a Szent Szellemet!

„Tartsd meg azért az Ő rendeléseit és parancsolatait, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked(5 Móz. 4,40)


Szeretet

Aki becsüli a szeretetet, az minden megnyilvánulását becsüli, és nem tépi ki gyökerestől a jó szándékot a szívekből. (Ismeretlen)


APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, azt akarom, hogy figyeljetek a hangomra. Buzdítást akarok szólni a lelketeknek, és magasabb helyekre akarlak vezérelni a szellem birodalmában. Bölcsességet és kijelentést akarok adni nektek a királyságomról, mondja az Úr. De ehhez az kell, hogy megnyissátok a szíveteket arra, hogy átvegyetek mindent, amit készítettem nektek, csendesítsétek le a lelketeket, és szellemileg észleljetek. Csendesítsétek le a testeteket; figyeljétek, halljátok meg és értsétek meg, amit mondok nektek.

János 10:27 "Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem"
https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3042054485133650203-8325138629357322184?l=gyurinaploja.blogspot.com

http://feeds.feedburner.com/~r/gyurinaploja/~4/3P8EGIEtLP0?utm_source=feedburner&utm_medium=emailhttp://gyurinaploja.blogspot.com

Orvosság irigység ellen

Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki. 
(János 3, 27)

Az irigység ártalmas, mérges gomba. Szétrombolja a közösséget. Olyan, mint a lisztharmat, mindent tönkretesz, ami jót csak kapott a lélek. Akiben irigység uralkodik, az tönkremegy. Isten semmit sem adhat az irigy embernek. Az irigy ember másoknak is és önmagának is gyilkosa. Megfosztja magát az igazságtól, nem tud már igazságosan, részrehajlás nélkül ítélni. Mindent gyanús és visszás fényben lát. Mindig valami rosszat tételez fel vetélytársáról. Az irigység minden tekintetben borzalmas pusztítást visz véghez, de kitűnő orvosság ellene Keresztelő János kijelentése: Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki." Rendkívül mély, hathatós szavak ezek. János nem ad helyet az irigységnek akkor sem, amikor ezt mondják: Jézus keresztel és hozzá megy mindenki."

Kétféle állásfoglalás van: vagy mindent maga akar megszerezni az ember, vagy mindent felülről kér és fogad. Mivel az irigység önzésből fakad, mindazokban ott van, akik maguknak harácsolnak. Szegények! Mégsem érik el soha a kívánt célt! - Milyen más, ha felfelé nézek - akkor nem támadhat irigység bennem. Ha csak a magam érdekét nézem, lelkembe lopakodik, de ha Őreá nézek, akitől jön minden jó adomány, tudom, velem is jót akar. Káromra lenne, ha azt kapnám, ami a másiké. Mindenki annyit kap, amennyit el tud hordozni (Máté 25, 15). Javamra szolgál, ha mások mögé kerülök a sorban. Ez az alázatosság iskolája.

Az adománnyal együtt a felelősség is nagyobb. Akinek sokat adtak, többet kívánnak tőle. Ezért ne irigykedj arra, akinek többje van, neki nehezebb dolga lesz a számadáskor. Ráadásul az a kicsi, amit te kaptál, éppen úgy meg is szaporítható, ha hűségesen használod. Ne légy elégedetlen, és ne ásd el dacból az egy talentumodat, mert akkor mindent elveszítesz. Ha hűségesen használod azt, amid van, akkor többet kapsz. - Milyen nagyszerű mindent felülről venni! A sötét irigység helyett hála és öröm tölt be minket a másoknak jutott ajándékért is. Még a visszásságokban, kellemetlenségekben is ajándékot lát akkor az ember. A Megváltó egészében azoké, akik szívből vágyódnak utána.

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Több erőt, több szeretetet

Vianney Szent János: A szeretetről

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."


http://www.bolcs_mondasok.abbcenter.com/


SPURGEON: ISTEN ÍGÉRETEIRŐL

Isten örökkévaló szeretetét nem teszi függõvé érzelmeinktõl; ez olyan lenne, mint hullámokra templomot építeni.


Gloria Copeland: Legyél lojális Istenhez

1Sám2,30 de most, [azt] mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak. 

Isten tiszteli azokat, akik tisztelik Őt. Sohasem felejti el a lojalitás magvait, amiket elvetettél. Megsokasítja és visszaadja ezeket az áldások aratásának formájában. Mal 3,17 azt mondja:
 Amikor felteszi az Ő ékszereit, te örökké köztük leszel. 

A NIV Bible fordításban:
 Az enyémek lesznek, mondja a Mindenható Úr, mikor azon a napon felveszem az én féltve őrzött tulajdonaimat, megőrzöm őket, olyan szenvedéllyel, ahogy egy ember megvédi a fiát, aki szolgálja őt, s újra meglátod a különbséget az igaz és a gonosz között. Aközött, aki szolgálja Istent és aki nem. 

A King James Bible fordítás szerint:
 És ők az enyéim lesznek, azon a napon, mikor én felteszem az ékszereimet, és megőrzöm őket, mint ahogy egy férfi a saját fiát, aki szolgálja őt. 

Az Amplified Bible szerinti fordításban:
 És akkor az enyéim lesznek, mondja a Seregek Ura, azon a napon, mikor nyilvánosan kijelentem őket, hogy ők az én ékszereim (különleges tulajdonaim, drága kincseim) és én megvédem őket, mint egy férfi a saját fiát, aki szolgálja őt. 

Örökké – gondold végig ezt! Istennek megadott tiszteleted által, amit az életeddel és ajkaiddal fejezel ki, belépsz az áldások birodalmába, amelynek felfedezéséhez egy örökkévalóságra van szükség.
 

Ha örökkévaló perspektívából szemléled ezt, meg fogod érteni, hogy milyen éretlen dolog Istenre haragudni, mikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd. Meg fogod érteni, hogy
 az Isten iránti lojalitásodnak első helyen kell lenni, hogy keresned kell az Ő királyságát még akkor is, amikor nehéz időket élsz.Neki a tiszteleted számít leginkább. Az, hogy keresd az Ő királyságát, még akkor is, amikor nehéz időket élsz meg. A Biblia azt mondja, ha így teszel, minden megadatik néked. 

Isten sohasem felejt. Nem felejti, hogy amikor mások már rég feladták azt mondván: „ez az egész hit-dolog nem működik!”, te akkor is tiszteled őt azáltal, hogy szilárdan állsz, és beszéled az Ő ígéreteit.
 

Határozd el a szívedben most, hogy lojális leszel Istenhez minden kimondott szavadban. Egyszer s mindenkorra döntsd el magadban, hogy Isten tisztelete a legfontosabb az életedben. Semmi sem olyan fontos számodra, mint az, hogy tiszteled őt.
 
Tiszteld Őt, és hit szavakat szólj!
 

Már ebben az életben szabadulásban lesz részed, és biztos lehetsz benne, hogy az örökkévalóságban nagyon örülni fogsz, hogy így tettél.
 

Fordította: Orbán Tibor Kenneth Copeland: Faith to faith c. könyvéből
 
K.Copeland Ministry által engedélyezett fordíttás
 

Javasolt Igerész: 61. Zsoltár
 
Zsolt 61:1 Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé.
 
Zsolt 61:2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
 
Zsolt 61:3 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, ahova én nem jutok.
 
Zsolt 61:4 Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.
 
Zsolt 61:5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
 
Zsolt 61:6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.
 
Zsolt 61:7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre [nyujtsd].
 
Zsolt 61:8 Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.
 
Zsolt 61:9 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.
 



Joseph Prince: Egy dolog szükséges

4,20 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra!
4,21 Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén,
4,22 mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.(Példabeszédek)

Müller Györgynek, aki az 1800-as években élt, öt nagy árvaházában kétezer árvára volt gondja. Azonban soha nem hagyta, hogy emiatt a hatalmas felelősség miatt ne legyen ideje Isten Igéjére. Minden nap annyi időt szánt az Írások tanulmányozására amennyi szükséges volt ahhoz, hogy belső embere örvendezzen az Úrban.

Egy alkalommal Müller György találkozott egy emberrel, aki naponta 14-16 órát dolgozott. Azt mondta a férfinak: „Tönkreteszed az egészségedet. Nincs időd a családodra, és ami a legfontosabb, nincs időd, hogy Isten Igéjével tápláld a belső embered.” A férfi így válaszolt: Értelek, de ugyan, hogy dolgozhatnék kevesebbet, és hogy tölthetnék időt Isten Igéjével, ha még napi 14-16 óra munkával sem tudok elég kenyeret tenni a családom asztalára?” Ahogy a férfi eltávozott Müller György ezt mondta: „Ez az ember nem hiszi, hogy ha időt szán Isten Igéjére, akkor Isten gondoskodni fog a szükségeiről.”

Te vajon elhiszed, hogy csak egy dolog szükséges? A számlák és az irodai munka várhat. Egy dolog szükséges: hogy időt tölts Istennel.

Amikor Márta Jézusnak panaszkodott, hogy nővére Mária, - aki Jézus lábainál üldögélt - egyedül hagyta a szolgálatban, Jézus megvédte Máriát: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle” (Lukács 10:41-42).

Kedves barátom, nem fogsz veszíteni, ha időt szánsz arra, hogy leülj Jézus lábaihoz. Még az egészségedre is áldott hatása lesz (Példabeszédek 4:22). Szakíts ma időt arra, hogy elmélkedsz az Ő Szaván, és „akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz” (Józsué 1:8).

Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/149-egy-dolog-szukseges.html

A Biblia

Teológia Mennyei Maflás


A Biblia egy olyan könyv, amivel ha 100 ateista elé állsz ki, és ha nem hisznek neki, akkor is neked lesz igazad ha arról beszélsz, ami benne van.


Egy értelmetlen háború

Katona

Küzdeni valamilyen célért érdemes. Miféle jelenség az, amikor az ember a saját java ellen harcol?
“Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgy, hogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,17-20)
Furcsa háborúnak vagyunk szemtanúi nap mint nap: egyegyoldalú harcnak. Az egyik oldal háborúzik, a másik csupán tűriaz ellenségeskedést, elszenvedi a folyamatos támadásokat. Néha van tűzszünet is, általában akkor, amikor a támadó fél valamilyen bajba kerül vagy segítségre van szüksége. Ekkor hívja az „ellenségét”, a segítségéért könyörög, aztán – ha megkapta amit kért, ha nem – újult erővel folytatja ellene támadásait.Mindeközben a háborúságot elszenvedő fél nem viszonozza a támadásokat, mert békülni akar. Elég furcsa helyzet, ugye? Mi ez? Az őrült és a balek háborúja?
Ezt a háborút nem én találtam ki, ez az ember és Isten háborúja.Egész pontosan az emberé Isten ellen. Azé az emberé, aki ha bajban van, imádkozik, fogadkozik Istennek, de amint túljut a nehézségeken, mintha semmi sem történt volna, folytatja tovább a harcot, a gyűlölködést Isten ellen. Sokan az egész életüket képesek így leélni, miközben észre sem veszik, hogy a háború, amit vívnak, rég véget ért.
Hogyan ér véget egy háború? Általában az erősebb fél győzelmével a gyengébb felett, tehát ebben az esetben Isten győzelmével az emberek felett. Ám ez a megoldás az emberiség örök halálátjelentette volna, ezért ez Istennek nem felelt meg, Ő más utat választott. A konfliktus alapja ugyanis a bűnös ember és a bűntelen Isten közötti ellentét, feszültség volt. Mivel ezen az ember változtatni nem tudott és nem is tud, Isten elküldte Jézust, aki értünk meghalt – ha tetszik, elszenvedte vereségünket –, és ezzelvéget vetett a háborúnak. Isten eszerint tehát győzött vagy veszített? Ez egy rossz kérdés. Isten a megváltásban nem győztes-vesztes játszmát vívott, hanem az egyetlen lehetséges módon – egyszülött Fia halála által – végleg eltörölte a háborúság okát. Így írja Pál apostol:
“Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket.”
Az alapkonfliktus nem Istentől, hanem az embertől származik. Nem Isten helyezkedett szembe az emberrel, hanem az ember Istennel, ő változtatta a békességet békétlenséggé. Ennek az ember oldaláról származó békétlenségnek a megszüntetésére egyedül Jézus volt képes, aki egyrészt emberként elszenvedte, másrésztIstenként megbocsátotta az emberek bűnét. Az erről szóló üzenetet – az evangéliumot – nevezi Pál apostol a békéltetés igéjének, mert Isten nem harcol velünk, hanem békejobbot nyújt Krisztusban. Már csak az embernek kellene letennie a fegyvert, hogy észrevegye:a háború, amit vív, nem létezik.
Miért fontos ez az egész? Azért, mert e nélkül a békekötés nélkülsenki sem találhatja meg Istent. Ő már megbékélt velünk, mostrajtunk a sor. Bizonytalankodó testvéreinknek azt szoktuk mondani, hogy bízzanak, igyekezzenek követni Jézus tanítását, megismerni Istent és így tovább. Ez rendjén is van, ám mindezek előtt, első lépés gyanánt békét kell kötniük Vele. Csak az az ember tudja közel engedni magához Istent, aki kitör a bűn által létrehozott alaphelyzetből – abból az állapotból, amelyben amagam ura, cselekedeteim egyetlen mércéje akarok lenni; amelyben haragszom Istenre azért, amit nem adott és azért, amit adott; amelyben irritál és dühít, hogy van Valaki, aki nálam nagyobb. Isten közeledik az emberhez; aki meri letenni a fegyvertés felhagy az értelmetlen csatározással, az igazi békét talál.
http://www.teologiablog.hu/egy-ertelmetlen-haboru/

Belülről táplálkozó élet - Kubinyi Károly

Hit Gyülekezete - Úgy vágyom esődet